„Szent István országa…”

Havas László professzor előadása a debreceni Szent József gimnáziumban

A KÉSZ országos előadássorozatához csatlakozva, mivel az országos program azonos témájú előadását időegyeztetési gondok miatt nem lehetett beiktatni Debrecenben, ezért itt május 11-én Havas László professzor „Szent István országa, az első ezredforduló keresztény Európájának friss sarja” címmel tartott előadást. Előadásában elemezte a középkori Európa keresztény államainak kialakult rendszerét. Ez a folyamat lényegében az ezredfordulót megelőző, s az azt követő néhány évszázad alatt játszódott le, s a jelenlegi Európa arculatában ma is meghatározó jelentőségű. Szent István állama pedig olyan időtálló alkotásnak bizonyult, hogy országunk feletti államhatalmat mindenkor gyakorlók a Szent István-i örökségre való hivatkozással próbálták legitimmé tenni uralmukat, történelmi viszontagságaink, szétszakítottságaink idején éppúgy, mint még a legkevésbé keresztény időszakokban is.

Európa különböző területein még az ekkor megtelepedő népek sem rombolták le, pusztították el következetesen az ott talált hagyományokat, hanem beépítették őket alakuló államrendszerükbe, civilizációjukba, kultúrájukba. Európa római kori szerkezete sem semmisült meg nyom nélkül, ha nem is születtek a birodalom virágzásának tekintett időszakokra jellemző impozáns építészeti alkotások, s a Nagy Konstantin utáni keresztény Róma hagyományai is továbbéltek a kolostorokban. Nagy Károly, majd a német-római császárok birodalmi elképzeléseiket lényegében Róma és Jeruzsálem, illetve a kettő ötvözésével kialakított „mennyei Jeruzsálem” képére alapították. Ez tükröződik a gyakran alkalmazott nyolcszögletű építészeti, művészeti szerkezetekben: Róma négy és a bibliai Jeruzsálem négy városfalának mintegy a kereszténység alappilléreinek összeolvasztásaként.

A Szent István-i állam ebbe az egységesülő európai eszmerendszerbe illeszkedik bele, s ez nagyon szépen fejeződik ki Szent István „Intelmei”-ben. Az „Intelmek” nemcsak a magyar állameszményről vall, de a korabeli Európának is egyik igen fontos kordokumentuma – amellett, hogy szépirodalmi remekmű (ifj. Horváth János). Havas professzor előadásának középpontjába az „Intelmek” részletes elemzését állította. Legelső kérdésként az merül fel, vajon hitelesen állíthatjuk-e, hogy az Szent István személyéhez kötődik, hiszen csak a XV. sz.-i kódexekből, másolatokból maradt ránk. Tartalma azonban egyértelműen utal keletkezésének korára, ugyanis még nem találjuk meg benne a középkori Mária-kultusz jeleit (ha Szent László kora fogalmazta volna meg, egészen biztosan Szűz Máriát állította volna a középpontba). A Karolingok és a Merovingok korában az ún. „fejedelem tükrök” elterjedt írásműként utaltak a korabeli uralkodói eszményképekre. Műfaját tekintve idesorolható az „Intelmek” is, de ez utóbbi azoktól sok vonatkozásban eltér. Azokban általában az uralkodónak valamilyen nevelője szól, míg itt az apa a fiának ír. Ha nem is „saját kezű” írásműről van szó, az alkotás minden bizonnyal Szent István gondolatait tükrözi, amelyeket talán valamelyik szerzetessel jegyeztetett le. A mű gondolati egysége, a nyelvi megfogalmazás, az egységes stílus kizárja, hogy több szerző, egymást kiegészítve, hozta volna létre a művet. Nem kell elfelejteni, hogy Géza fejedelem Szent Istvánt a korabeli európai műveltség legmagasabb színvonalú nevelésében részesítette, különben nem kaphatta volna meg a császár-rokonának, Gizellának a kezét. István tehát jól ismerte az európai uralkodói hagyományokat, amelyek jórészt Nagy Károlyhoz kötődtek. Nagy Károly uralkodói kötelességének tartotta, hogy az eretnekmozgalmakkal szemben a katolikus hit védelmére keljen, számos dogmatikai kérdésben foglalt állást, szorgalmazta, hogy a közös imádság, a Credo vagy „Hiszekegy” az összetartozást fejezze ki (concordia = összhang, összetartozás). Az „Intelmek” teológiai alapjának tekinthető Szent Benedek regulája is: ebben az időben telepedtek meg a bencések a mai Pannonhalmán. Ennek megfelelően a bevezetőben a „Credo”, a hit szerepel: Isten akaratából születik a földi világ rendje. Isten akaratát az uralkodó közvetíti, miáltal az „égi világ mása” valósul meg itt lent a földön és az újonnan alapított országban is. Ez határozza meg az uralkodó feladatait, viselkedését az Egyházzal, a papokkal, a földi hatalmasságokkal, a katonákkal, a „vendégekkel” és a királyi tanácsosokkal szemben. Az uralkodónak figyelemmel kell lennie a hagyományokra. Ezt néha úgy értelmezik, hogy a „hozott” keleti hagyományokról van szó, azonban ez vonatkozik a helyi európai és a családi hagyományokra is. Ebbe viszont beleértendő az új rokonságé, a császári családé is, ezáltal a kapcsolat egészen a római császárokig visszavezethető. Érdemes megemlíteni, hogy már akkor terjesztik a napjainkban felelevenedő legendát, miszerint a magyarok ősei már Európában éltek, és csak éhínség miatt vándoroltak ki Ázsiába, s a honfoglaláskor csupán „visszatértek” (ehhez hasonló volt a rómaiak Aeneas legendája is). A legenda mondanivalója azonban az, hogy folytatnunk kell az itt talált hagyományokat, a Kárpát- és Duna-medence minden korábbi, a kereszténységgel összeegyeztethető hagyományát. A „többnyelvűségre” való utalás is inkább ilyen hagyományokat jelent, hiszen a magyar nép története során mindig is kapcsolatban volt más népekkel. Az uralkodó feladatainak teljesítése meghozza az erények érvényesülését, s ezáltal a földi világ visszavezet az égihez.

Szent István királyunknak, s nemzetünknek is erős próbatételét jelentette az, hogy az „Intelmek” tanításait a címzett, azaz Szent Imre herceg, az időközben bekövetkező halála miatt, már nem tudta uralkodásában valóra váltani. A hagyomány szerint ezért fordult királyunk uralkodásának későbbi szakaszában Szűzanyánkhoz.

Az előadás végén láthattunk néhány képet a korabeli Európa hitvilágát, keresztény teológiáját kifejező műalkotásokról. Ezekben nyomon követhettük az antik világ és a korai kereszténység szimbolikájának kapcsolatát. Láthattuk az aacheni dóm ún. „palotakápolnáját” a falképekkel együtt, majd ugyanazt a teológiai gondolatot ismerhettük fel Szent István királyunk palástján is: az ott trónoló Pantokratorban, miszerint: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!

Lejegyezte Dózsa László

>>fotók>>