;)
Megkésett rendszerváltás A „hortobágyi fiatalok” még élő tanúi a kommunizmus legkegyetlenebb, legigazságtalanabb éveinek, 60 év után először érzik azt, hogy fájdalmas emléküket nem nyomják el, odafigyel rájuk az ország, hagyják, hogy a könnyeik felszáradjanak végre. A rendszerváltás óta eltelt 20 év nem hozott semmiféle érdemi kárpótlást, sem bocsánatkérést a mindenkori hatalom részéről. Eddig az évente történő megemlékezéseikkel csak foszlányokat tudtak megmutatni be nem gyógyult sebeikből, de kálváriájuk talán most már véget ér, a mostani kormányváltás után mindez már a múlté. Az ország számos pontjáról érkeztek gyermekeikkel, unokáikkal együtt a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének tagjai 2010. június 19-én a helyi ökumenikus templomba, valamint a kilenclyukú híd melletti vasúti sínből készült emlékkereszthez, hogy közösen emlékezzenek deportálásuk hatvanadik évfordulójára. 1949-ben a Rákosi Mátyás nevével fémjelzet személyi kultusz körülményei között honosodott meg Magyarországon - szovjet mintára - az a kitelepítési forma, amely a XX. század legkegyetlenebb módszerét, az embercsoportok, családok, egyének ellen irányuló gettósítást jelentette. A kitelepítések során az ország sorsában szerepet játszó értelmiséget, polgárságot, gazdasági okokból a kulákokat fosztották meg vagyonuktól, és többek között a Magyarország Szibériájaként kezelt hortobágyi tanyákon 12 kialakított szigorú, fegyveres őrizet alatt álló zárt táborba többszáz családot, mintegy tízezer főt tartottak fogva embertelen körülmények között 1950-1953-ig. Az egyesület első megemlékezését 1990-ben tartotta, 1994-ben, a politikai fordulatot követően ezt nem engedélyezték, majd 2000 óta szintén évente találkoznak a „hortobágyi fiatalok”. Táboruk egyre népesebb a melléjük álló gyermekeikkel, unokáikkal, akik nem hagyják, hogy mindez feledésbe merüljön. Megkésett rendszerváltás A több száz résztvevős megemlékezést Eötvös Péter az egyesület elnöke nyitotta meg az emlékhelyül is szolgáló Jó Pásztor ökumenikus templomban. A 60. évfordulóra egy kiadványt is megjelentettek a túlélők munkáiból, valamint elkészült az a 7500 nevet tartalmazó emléktábla amelyet a templom belső falán helyeztek el. Az egyesület elnöke örömmel tájékoztatta a sorstársakat, hogy állami támogatással készül el a 60 évvel ezelőtti deportálások emlékműve, amelyet szeptember 25-én Budapesten a Szarvas téren helyeznek majd el. Ezzel először ismerik el nyilvánosan a kitelepítések bűntettét, mint történelmi tényt. Ebben segített államtitkár is, aki maga is részt vett a megemlékezésen. Befejezetlen templom Dr. Rétvári Bence államtitkár maga is segít abban, hogy mindez egyre nagyobb nyilvánosságot kapjon. A megemlékezésen sajnálatát fejezte ki azért, hogy a 60 évvel ezelőtti áldatlan körülményekre szimbolikusan utal a hortobágyi templom jelenlegi állapota. A Jó Pásztor ökumenikus templom már hosszú ideje van félkész állapotban. „Amíg a falak nincsenek bevakolva” – mondta” – „addig nem mondható el, hogy Magyarországon lezajlott a rendszerváltás”. A deportálást túlélők is bíznak abban, hogy az országos emlékhelyként is szolgáló templom építése hamarosan befejeződik. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy a rendszerváltás után is kimaradt az oktatásból a hortobágyi kitelepítés ténye. Arra bíztatta a túlélőket, hogy személyes tanúságtételükkel egészítsék ki a történelmet. Helyére kell tenni a dolgokat, jelentette ki, és hozzátette, hogy a budapesti emlékmű elkészítésével az állam egy régi adóságot törleszt. Majd utalt arra a büntető törvénykönyv módosításra, amely szerint az előző kormány utolsó előterjesztését – miszerint a holokauszt tagadása büntethetővé vált – a jelenlegi kormány első feladatai között a kommunizmus bűneinek tagadásával is kiegészítette. Ember és ember között nincs különbség mondta az államtitkár. A megemlékezésen a keresztény egyházak képviseletében Szenes József nyugalmazott plébános, Szabó Sándor miskolci református lelkész és Rácz László debreceni református nyugdíjas lelkész tartottak elmélkedést, majd megáldották a 12 táborba deportáltak névsorát tartalmazó emléktáblát. kegyeletsértés Az emléktábla megáldása után koszorúkat helyeztek el a kilenclyukú híd mellett felállított kereszt tövében. A további beszédek során többek között az is elhangzott, hogy egyes megkeresett médiumok szerint ennek a megemlékezésnek már nincs hírértéke. Kegyeletsértés ezt kimondani. Addig, amíg élő tanúi vannak egy letűnt kor kegyetlenségének, és amíg annak történelmét nem ismeri minden magyar, addig kell, hogy az hírértékkel bírjon. A koszorúzás után még sokan maradtak a kereszt tövében, emlékeztek, felidéztek, voltak, akik megnézték közelebbről is egykori lakhelyüket. Valahol már csak egy emléktábla jelent a múltból, de Kónya-tanyán még ugyanúgy áll a 300 „férőhelyes” U alakú istálló is. A megemlékezésben közreműködött Kajsza Béla és családja fúvószenekara. Kajsza Béla családját is deportálták, ő maga a táborban született.
Kovács Ágnes |
|
|
|
|