Mellau Márton: A Svetits leánynevelő intézet félszázéves története November 21-én délután a Svetits-nap alkalmával mutatták be az iskolanővérek a legújabb kiadványukat. A bevezetőben Bosák Nándor püspök úr elmondta: örül e könyv megjelenésének, örül, hogy megismerhette belőle a Svetits első 50 évének történetét, mert mindig is érdekelték őt a régi események. Debrecen régi történelméről elég sokat olvasott, de a 20. századi történésekről kevesebbet. Mellau igazgató úr visszaemlékezéseiből pedig nemcsak a Svetits történetéről kapunk képet, hanem az egész országban, és hangsúlyosan a Debrecenben lezajlott eseményekről is. A könyvbemutatón Erdős István tanár úr beszélgetett Dr. Rébay Magdolna és Dr. Győri János neveléstörténészekkel, valamint Tornay Krisztina M. Petra nővérrel. Először Petra nővért kérdezte Mellau Márton személyéről és a mű keletkezéséről. Megtudhattuk, hogy Mellau Márton 1908-ben nagyváradi egyházmegyés papként került Debrecenbe káplánnak, majd 1912-től a Svetitsbe hittanárnak és zárdalelkésznek, 1917-től pedig az 1948-as államosításig igazgatója volt az egyre bővülő intézetnek. Mivel a gondosan készített Historia Domus a II. világháború alatt eltűnt, nyugdíjba vonulása után 1952-55-ig jegyzetei, feljegyzései és emlékezete alapján újra írta. Ezt tartjuk most a kezünkben. De ez a kézirat is csak a rendszerváltás után került elő, mert a kommunizmus idejében veszélyes olvasmánynak számított. Petra nővér ezután felsorolta mindazokat, akik segítették a könyv megjelenését. A következő kérdés a könyv műfajára vonatkozott: Historia Domus-e vagy emlékirat. Megtudhattuk, hogy Historia Domusnak indul, de a szerző maga is Emlékiratnak nevezi, mire a végére ér. Majd Mellau Márton történelem-szemléletéről hallottunk. Történelem tanár volt, tehát minden helyi történést a nagyobb történelmi események távlatában helyez el. Minden iránt érdeklődő, olvasott szerző képét mutatja ez a visszaemlékezés. Annyi nevet és adatot közöl, hogy igen nagy teljesítmény mindezt emlékezetből leírni. Elbeszéléseire azonban a személyes nézőpont jellemző. A Horthy-korszakban Gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter idejéről például azt írja: akkor jó volt tanárnak lenni. Közvetlenül az 1948-as fordulat után érthető, hogy a koalíció időszakát részletesebben tárgyalja, mert rá akar világítani az okokra, a folyamatra, ahogyan bekövetkezett ez a fordulat, amely olyan fájdalmasan érintette őt személyesen és az egész országot is. Azután a felekezeti kérdésekre terelődött a szó, hogyan lett a katolikusok és reformátusok rivalizálásából a háború utánra együttműködés. Ezt megerősítették a hallgatóságban jelenlévő öregdiákok is. A Svetitsben sok izraelita vallású diák tanult a II. világháború előtt és alatt. Ezekkel szemben mindig a tolerancia érvényesült a Svetitsben. A szerző a háború utáni idők leírásakor többször használ negatív megjegyzéseket a zsidókra, de ez soha nem az izraelita vallásúaknak, hanem az ateistává vált köpönyegforgatóknak szól. Végül megtudhattuk, hogy az intézet az egyes iskolatípusok és tagozatok indításával mindig a kor igényeire válaszolt. Figyelte a kor szükségleteit, és ennek megfelelően indított például kezdetben tanítóképzőt és elemi iskolát, majd kereskedelmi, ipari tagozatot és végül leánygimnáziumot. Befejezésül Petra nővér elmondta, hogy az iskolanővérek és a Svetits jelenlegi és volt diákjai, tanárai mennyire örülnek, hogy megismerhetik a gyökereiket. A könyv hátsó borítójáról Bártfay Katalin M. Zsuzsanna nővér, az intézet jelenlegi igazgatójának szavait idézte: „A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol.” Maga Mellau igazgató úr pedig a könyv bevezetésében szól visszaemlékezéseinek céljáról: a mindenkori diákok és tanárok jobban meg tudják becsülni, és tovább tudják fejleszteni azt, amit örökégül kaptak, ha ismerik, milyen nehézségek és küzdelmet árán jött létre és fejlődött az intézet. Így tehát a mostani munkánkhoz ad segítséget ennek a könyvnek a megjelenése. Jó lenne, ha megjelenne a következő 50 év története is! A jó hangulatú könyvbemutató résztvevői figyelmesen hallgatták a beszélgetést, és aktívan bele is kapcsolódtak. Köszönet minden közreműködőnek, segítőnek és résztvevőnek! Géczy M. Erzsébet |
|
|
|
|