december 2020

Az alábbiakban Laczkó Zsolt görögkatolikus lelkipásztor, patársainak és mindanyiunknak szóló üzenetét olvashatjuk:

Főpásztorok és Atyák!

                 A karácsonyi böjt, az advent ideje, az esztendő zárása olyan szakasza az évnek, amikor mindnyájan vágyunk a meghittségre, elfogadásra, közösségre, szeretetre és boldogságra. A boldogság attól függ, tudsz-e az lenni, aki vagy, az Isten teremtménye. Mindez ebben az évben a járvány miatt talán még nehezebb.

Soren Kirkegaard (1813-1855) mondja: „Az Egyház úgy rontja el a dolgát (én ide tenném az egyént is), ha abszolút módon viszonyul ahhoz, ami relatív, mert akkor szükségképpen relatív módon fog viszonyulni ahhoz, ami abszolút. Megnyeri a világot, de elárulja Istent.”

Most nem akarok az etiológiai dolgokba belemenni, mennyire eredeti ez a gondolat, mindenesetre megjegyzem, hogy Nagy Szent Bazil a IV. században már figyelmeztetett: „Ügyelj tehát önmagadra, nehogy úgy maradj a halandó dolgokban, mint amik örökkévalók és nehogy lenézd az örökkévalókat, mintha mulandók lennének.”

                A teológia háromféle adventet különböztet meg. Adventus Domini, az Úr eljövetele. Van történelmi: ez a múlt, amikor az Isten Fia az első karácsonyon közénk érkezett. Van kegyelmi eljövetel: ez a jelen, az itt és most, ez a személyes, ezt tudjuk igazán megragadni. S végül az eszkatológiai, a második eljövetel: ez a jövő titka, a végidő.

Én a jelenre, a mára helyezném a hangsúlyt. Talán erre utal görögkatolikus köszöntésünk „Krisztus születik! – Dicsőítsétek!” örök jelen ideje is. Leginkább a most-ot tudjuk alakítani. Ez az én életem. Mit kezdek magammal? Miért vagy kiért élek? Egyik jezsuitánál olvastam: „A szívem mélyén van egy végtelen nagy lyuk és ezt a végtelen nagy lyukat csak maga a Végtelen tudja betölteni.”

Itt lesz megkerülhetetlen elemi dolog: mit kezdek én a hittel? Egyáltalán mi a hit? Milyen az én hitem? Miben vagy Kiben hiszek? Mit hiszek?

Amikor hitről beszélek, én szeretem ezt a kérdést egy tágabb összefüggésrendszerbe, a tudomány és a hiszékenység vonatkozásába is állítani. Ne essünk abba a hibába, amikor a tudomány és a hit viszonyáról van szó, hogy a tudomány racionális és reális; a hit pedig irracionális és irreális; hogy ez a különbség a kettő között. Hangoztatják gyakran emberek: „Én nem tudok mit kezdeni a hittel, mert racionális ember vagyok.” Baj van ezzel a mondattal. Amit ő hitnek tart, azzal én sem tudok mit kezdeni, mert az teljes irracionalitás. Mások meg így szólnak: „Ebben már csak hinni lehet, annyira irreális.” Ez a nézet is sántít, nekem ez sem hit.

Mi hát a hit? Számomra a hit racionális és irracionális, együtt mindkettő, de mindig reális valóság. Vagyis a hitünkben vannak dolgok, amiket tudunk, értünk, ezt lehet rendszerezni, ebből van a hittudomány, a teológia. De mindig maradnak titkok, misztériumok is a hitben, hogy nem látok mindent, talán csak sejtek. Ez a misztika. Az irracionalitás nem pejoratív, az irracionális nem értelmetlen, hanem az értelmen túli vagy azt megelőző. S végül ott a realitás: a hit igazi kapaszkodó, valódi erőforrás. A hit tehát mindig reális. Ha a realitás határát lépjük át és átmegyünk az irreálisba, azt én már nem hitnek nevezem, hanem hiszékenységnek. Ez pedig már a mágia, babona, okkultizmus és hasonló dolgok ingoványos terepe.

2016-ban a Magyar Pszichiátriai Társaság éves vándorgyűlésén meghívott előadóként beszélhettem részletesebben erről. A szakemberek előtt bővebben kifejthettem, mert zűrzavar van a fejekben, mi nem a hit; majd azt, hogy mi a hit; végül pedig, hogy ez egy dinamikus valóság, változik, jó esetben fejlődik, s ennek a fejlődésnek lépései, fokozatai vannak és melyek ezek. Fontosnak tartom a tisztánlátást, a fogalmak pontosítását. Ennek az általam felvázolt sémának a hittartalom patológiájának megítélése szempontjából differenciáldiagnosztikai jelentősége van.                                                                              

A Biblia azt mondja: „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid. 11, 1). A hit egy általános emberi adottság, mely semmi másra vissza nem vezethető. Elszakíthatatlan az emberi kapcsolatoktól, a bizalomtól. Megjelenik benne a világról, életről való elképzelésünk. Színt ad a dolgoknak. Van benne teremtő erő. A hit mindig egyfajta egészlátást ad. Megteremti az összefüggést az életünk tapasztalataiban. Egyfajta szemléletmód. Mint emberi jelenség választás és döntés. Bizonyos világosság, amikor Isten szemével akarok látni. Amikor egész lényemmel akarok igent mondani Neki.                                                                                                           

Egy aktuális hasonlattal élve a hit olyan, mint amikor a ködben megy az ember. Sokan félnek: „be se ülök az autóba, nem látni semmit, nem megyek sehová” - mondják. De, aki bátrabb, az útra kel. Nem lát mindent, de valamit mégis. Lehet, hogy lassan halad, de ahogy megy a látóhatár is együtt megy vele. Pár lépésig mindig tiszta a kép előtte. Ott a tapasztalat: működik, s egyszer csak célba ér…

Az elmúlt napokban az kristályosodott ki bennem: számomra a hit nem egy későbbi, nem egy tanult magatartásforma, hanem a létemmel, létezésemmel egybeforrt valóság. Amíg dobog a szívem, hiszek. Ez nagy kegyelem. Sokan mondják nekem magukról: „Annyi megpróbáltatás ért, már nincs erőm, nem tudok hinni.” Engem is sok minden ért, életem utolsó két évében különösen. Pár napja, december 8-án újra megműtöttek. Egy csont átfúrta a szájpadlásomat, ezt csiszolták le. Az újabb próbatételek után is azt mondom: még jobban hiszek! Egyre jobban! Fél szemmel a lelkem kezd el látni. Vágyom az Istenre, szeretek Vele lenni. Nem én irányítom a dolgokat, hanem Ő. Rábízom magam. Ott vagyok a tenyerén. Számomra mindennap csoda. Aki eljut oda, hogy bármikor elveszítheti az életét, az jobban tudja értékelni is azt. Megéli, hogy léte nap, mint nap Isten ajándéka. Hálát adok az Úrnak ezért a tapasztalatért. Ha újra kezdhetném, akkor sem választanék más utat.

                Karácsonyi böjt, advent, kegyelmi eljövetel. Ez az igazán miénk. A jelen. Lehetőség az igazi Istenre találásra. Angelus Silesiussal szólva: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jön el a szívedben.” (Karácsonyi párversek) Tudatosan Isten teremtményének lenni boldogság. Ez az életem értelme. Ez az én hitem.

Áldott készületet és ünnepet kívánva kedves Mindnyájatoknak, családotoknak és híveiteknek,

imádságos szeretettel, szívemben hordozva Benneteket: Zsolt atya.

„Életünk értelmének a megtalálása a legfontosabb feladatunk.” (V. E. Frankl)

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Apolló mozi közkedvelt Adventi filmes délutánjai online térbe költözött át. A hagyomány szerint advent idején a debreceni Apolló moziban egy-egy, az ünnepre hangolódást elősegítő, lelkünket megérintő filmet tűznek műsorra, amiről a vetítést követően a felekezetek lelkészeinek közreműködésével beszélgetnek.

A hétvégenként kiválasztott film egy linken keresztül szabadon, bármilyen időpontban online megnézhető, és advent minden szombatján 16 órakor az Apolló mozi Facebook oldalán: https://www.facebook.com/apollomozi a Kölcsey Központ élőben bejelentkezik, ahol lelkipásztorokkal beszélgetnek, és akiktől az élő adásnak köszönhetően lehet kérdezni is, vagy hozzászólni a diskurzushoz.

Harmadik beszélgetési alkalom: 2020. december 12-én, szombaton 16:00 órától lesz.

Online házigazda: Szent Anna Székesegyház és Főplébánia.

A következő megtekinthető filmalkotásról – Pilátus, filmdráma, 75 perc, 2019 – dr. Krakomperger Zoltán plébános és Markovics Balázs káplán beszélget.

Dombrovszky Linda rendező adaptált alkotása Szabó Magda népszerű regénye alapján készült, amely világszerte több mint 12 nyelven jelent meg. A történet a szeretet tragikus természetéről szól olyan hazai sztárok főszereplésével, mint Hámori Ildikó és Györgyi Anna. Az idős vidéki asszony, Anna, megözvegyül. Lánya, a városban orvosként dolgozó Iza úgy gondolja, úgy lesz a legjobb, ha magához veszi az édesanyját. A saját közegéből kiszakított Anna és a nagyvárosi életet élő Iza kapcsolata azonban sehogyan nem működik, és Anna lassacskán elsorvad ebben az őszinte szeretetet nélkülöző együttélésben.

Szereplők: Hámori Ildikó, Györgyi Anna, Kovács Zsolt, Terhes Sándor, Szikszai Rémusz, Kakasy Dóra, Máhr Ágnes, Martin Márta, Székely B. Miklós, Papp János

Előzetes: https://youtu.be/k5Z7ZHICm9U

Megtekintő link: https://mediaklikk.hu/duna/cikk/pilatus
További információ: https://www.facebook.com/events/2756784484572928

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kiosztották és eljuttatták az Ajaki Tamási Áron Katolikus Óvoda és Bölcsőde kezdeményezésére az ANGYALBATYU-ba beérkezett adományokat a nehéz körülmények között élő családoknak december 4-én és 9-én.

 

Takács Károlyné intézményegység-vezető

Ajaki Tamási Áron Katolikus Óvoda és Bölcsőde

 

Öröm-hír Sajtóiroda

Az idei adventi időszak előtt hagyományteremtő céllal különleges pályázatot hirdettünk a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda tanulói számára.

Arra kértük a gyermekeket és családjukat, hogy tervezzék meg és készítsék el azt a betlehemet, amely szerintük méltó a karácsony ünnepéhez.

Várakozáson felüli volt a lelkesedés és a részvétel.

Közel 90 betlehemet állítottunk ki iskolánk aulájában, a parányitól, az egészen nagyméretű alkotásokig.

A családok példás összefogásról tettek tanúbizonyságot, a gyerekek elmondása szerint a testvérek és a szülők is szívesen bekapcsolódtak a barkácsolásba. Több kedves szülő háláját is kifejezte az ötletért, mert ezzel a közös meghitt tevékenységgel élőbbé és meghittebbé vált családjuk számára az adventi időszak.

A betlehemek elkészítése során felhasznált anyagok nagyon változatosak voltak. A legtöbb pályamunkában megjelent a környezettudatosság is, hiszen a figurák újrahasznosított anyagokból készültek. Voltak, akik a népi hagyományoknak megfelelően természetes anyagokkal, fahánccsal, termésekkel, kukoricacsuhéval dolgoztak.

Napról napra egyre nagyobb örömmel szemléltük a meglepően fantáziadús, gazdag formavilágú betlehemeket. Felső tagozatos diákjaink Szent Család-ikonokról grafikákat is készítettek.

„Az én betlehemem” kiállítást a második adventi gyertyagyújtás alkalmával Heidelsperger István atya ,iskolánk lelkivezetője nyitotta meg.

Nagyon hálásak vagyunk minden kedves családnak a részvételért, mert munkájuknak köszönhetően ebben a korlátozásokkal teli időszakban valóban adventi hangulat költözött iskolánk aulájába, megszentelődött a tér.

Az elkészített betlehemek jelképezik mindazokat az értékeket, amelyeket katolikus iskolánk képvisel. Érezzük, hogy minden baj ellenére iskolánk tanárai, diákjai és családjuk egy élő közösséget alkotnak, amely a közös cél érdekében bármilyen helyzetben képes összefogni.

Ennek a pályázatnak mindannyian nyertesei vagyunk, hiszen lélekben feltöltődve várhatjuk szívünkben a fényt, Jézus Krisztus megszületését.

 

Dr. Bálint Albertné

rajz és vizuális kultúra tanár

Öröm-hir Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a karácsony előtti hetekben Debrecen hat római katolikus templomában egy-egy alkalommal mutat be rorate szentmiséket. December 10-én, Szegedi Kálmán plébános és közössége fogadta a főpásztort a Jézus Szíve-templomban. Püspök atya ezen a napon a Keresztelő János küldöttségéről, küldetéséről szóló (Mt 11, 11-15) evangéliumról elmélkedett.

Püspök atya homíliájának bevezetőjében adventről, a várakozás idejéről szólt, amely arra szolgál, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Vajon előkészítjük-e úgy a szívünket, hogy Isten meg is érkezzen hozzánk? – tette fel a kérdést, majd a Szentírás azon szakaszaira irányította a figyelmet, amely Istennek a nép és az egyes ember életében véghezvitt nagy tetteiről szól. Az embernek milyen tetteket kell végrehajtania, Isten mit vár el tőlünk?

Az Úr szól hozzánk és üzen a Szentíráson keresztül: „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” (Iz 40,1) kezdődik a Vigasztalások könyve, amelyet Ferenc püspök atya  elmélkedésre is ajánlott a híveknek. „Ne félj! Én megsegítelek. Ne félj hát…” (Iz 13-14a) olvassuk Isten bátorító szavait, erőt merítve a jelenlegi nehéz időszakra. Reménykedünk abban, hogy egészségesek maradunk és túléljük ezeket a hónapokat. Az életünket viszont nem lehet túlélni, a földi életnek egyszer vége lesz, akkor is, ha nehéz helyzetben élünk, vagy ha jól megy a sorunk. Isten már beteljesítette neféljetek üzenetét, ezzel meghív bennünket az Ő országba. Hogyan éljük az életünket, tudunk-e válaszolni erre a meghívó szeretetre? Reménységgel a szívünkben élünk, vagy rettegéssel a bennünket körülvevő veszély miatt?

Keresztelő János rövid életében a pusztában élt, sáskát, vadmézet evett, teveszőr ruhát viselt, és hirdette, hogy „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 3,2). Majd megfedte Heródes királyt erkölcstelen élete miatt, ezért bebörtönözték és lefejezték. Mennyi öröme lehetett földi életében? Tudta, hogy kiválasztott, mégis elbizonytalanodott élete vége felé, és a tanítványait elküldte Jézushoz, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy valóban Ő a Messiás: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3), mert ő nem ilyen messiást hirdetett meg, aki szeret és irgalommal fordul népéhez, hanem ítélőt és igazságot hirdetőt.

Keresztelő János életének igazán nagy tette az Isten tettei voltak – hangsúlyozta a főpásztor. Ő volt az ószövetségi értelemben vett utolsó próféta és az első, aki rámutatott Jézusra, mondván: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” (Jn 3,30). Keresztelő János példakép számunkra, igazi adventi ember, aki várja Isten eljövetelét, és amikor az Úr elérkezik Jézus Krisztusban, ő képes félreállni és azt mondani: Uram, én megtettem azt, amit tőlem elvártál, a Te nagy műveidnek szeretnék szolgálni, örvendeni.

„Akinek van füle, hallja meg” (Mt 11,15) Isten üzenetét, hogy mit is vár és kér tőle, hogy azt megtéve saját életében is megdicsőüljön az Isten. Keresztelő legnagyobb tette, hogy az életének középpontja nem saját maga volt, hanem Jézus Krisztus, az Isten Báránya.

A mi életünkben is az legyen a legnagyobb tett, hogy megtagadjuk önmagunkat, Jézust állítva a középpontba. Így lehet értelmezni azt, hogy a mennyek országa az erőszakosság országa, mert sokszor erőszakot kell alkalmaznunk magunkon, hogy egy-egy rossz tulajdonságot legyőzve félre tudjunk állni, hogy Isten legyen az életünk középpontjában – fejezte be gondolatait a püspök atya.

 

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Egyetemista fiatalok zenei szolgálatával kezdődnek az adventi időszak szerda reggelei a debreceni Megtestesülés Plébánián. A Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség a járványügyi helyzetben is igyekszik felismerni a lehetőséget arra, hogy a fiatalokkal élő kapcsolatban legyen, és lelki tartalommal töltse meg a mindennapjaikat, különösen figyelemmel az adventi készületre.

A hajnali szentmisék olyan találkozási pontok, amelyek alkalmat adnak arra, hogy a fizikai távolságtartás közben a lelkek átöleljék egymást. Különleges hangulatú reggelek ezek, amelyek során az ifjúsági énekek örömtelisége ad lendületet a nap további teendőihez. Ezt a lendületet erősítette meg Törő András egyetemi lelkész december 9-én, a rorate szentmise elmélkedésében, aki arról beszélt, hogyan reagál Krisztus az embernek arra a alaptapasztalatára, hogy gyakran fáradtnak érzi magát:

„Krisztus tisztában van azzal, hogy bele tudunk fáradni az élet dübörgésébe és hangosságába, az igazságtalanságokba, a kihívásokba, a saját hibáinkba és rejtett valóságunkba, valamint abba, hogy vannak olyan dolgok, amelyeknek nem azonnal látjuk az eredményét. Az adventi időszak arra hív meg, hogy Krisztussal együtt keressük ezekre a fáradtságokra a felüdülést. Mégpedig úgy, hogy bevonjuk Isten segítségét, közben időt hagyunk a csendre, amelyben felfedezzük, hogy ha nem is tudunk mindent megoldani, a felüdüléssel átitatott cselekedet minden alkalommal egy csepp jóság a világ tengerébe.”

December 16-án, reggel 6 órakor ismét a fiatalok zene szolgálata hívja lelki felüdülésre Debrecen polgárait! Addig is szeretettel ajánljuk a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség adventi kiadványát, amely útravalóival igyekszik rávilágítani a célok, döntések, gondviselés és hálaadás fontosságára ebben a gyakran zűrzavaros világban. A kiadvány online formában elérhető a lelkészség honlapján, a http://delelkes.dnyem.hu/adventi-torodes/ oldalon.

 

Szilágyi Eszter        

Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

„Kezdődik a csodavárás,

Ahogy egykor Jézust várták:

Szeretettel, bizalommal,

a tűz lángját körül állták.”

    

Az adventi koszorún fellobbanó fény jelzi, hogy kezdetét veszi a karácsonyi ünnepkör, hétről hétre várakozással gyújtjuk meg az adventi koszorún a gyertyát. Különleges, nagy várakozás ez az ember életében.

Igen, nemcsak a külsőségekben mutatkozik meg, hanem adventkor minden ember lelkében megszólal valami belső hang, s elindulunk egy úton, mely tele van várakozással, felkészüléssel, a megtisztulás és a megbékélés iránti vággyal. Érezzük és értékeljük a családdal, a szűkebb és tágabb közösséggel való összetartozás erejét.

Ezt az élményt éljük át valamennyien a Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda tanulói, pedagógusai és dolgozói. Szent András napján gyújtottuk meg az első gyertyát a Szent József-kápolna előtt felállított adventi koszorún. Az osztályok adventi koszorúit Bákonyi János atya, intézményünk lelki vezetője áldotta meg, a 6. osztályosok adventi gondolatai tették ünnepivé a hangulatot. Szent Ambrus egyháztanító napján a második gyertya is lángra lobbant, a 4. osztályosok adventi dallamaival kísérve.

Közös imádságunkban az óvodások is erősítettek minket, majd csoportjaikba visszatérve bensőséges ünnepléssel adták át magukat az adventi várakozásnak. Az óvodai csoportokban minden nap valami csoda, valami új, valami szép készül. A gyermekek a pedagógusokkal a csodavárás idejét élik…, nagy odaadással, de csendesebben, mint máskor…

 

A kisvárdai Szent László köznevelési intézmény pedagógusai

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa december 8-án tette közzé Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű apostoli levelét abból az alakalomból, hogy Szent Józsefet, Mária jegyesét 150 éve nyilvánították a Katolikus Egyház védőszentjévé. Az egyházfő egyúttal meghirdette a Szent József-évet, mely 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig tart.

Szerető, gyöngéd apa, engedelmes és befogadó Isten akaratával szemben. Bátran kreatív, munkás, aki mindig a háttérben marad – Ferenc pápa így jellemzi Szent Józsefet a Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű apostoli levelében.

Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, mellyel a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Ez előtt tisztelegve hirdeti meg most Jézus nevelőapjának évét Ferenc pápa, aki köztudottam nagy tisztelője Szent Józsefnek.

Apostoli levélben a Szentatya rávilágít az egyszerű emberek értékére a koronavírus-járvány kontextusában. Mindazoknak a fontos szerepére, akik a hétköznapokban, távol a rivaldafénytől türelemmel hintik maguk körül a reményt és példát adnak a felelős magatartás terén. Olyanok ők, mint Szent József, aki észrevétlen maradt, ám szerepe mégis példa nélkül való az üdvtörténetben.

Szent József úgy teljesítette ki apai szerepét, hogy a háttérbe állította magát és szeretettel a Messiás szolgálatának szentelte életét. Ezért mindig is nagy szeretettel vette körül őt a keresztény nép. Szent József apasága megmutatkozik az Istennek való engedelmességében is. Az ő beleegyezése megmenti Máriát és Jézust, ugyanakkor megtanítja Fiának, hogy az Atya akaratát kövesse, és együttműködjön a megváltás nagy misztériumában.

Szent József ugyanakkor a befogadás atyja is, mert előfeltétel nélkül elfogadta Máriát. Ez a gesztusa ma is fontos, amikor pszichés, verbális és fizikai erőszak éri a nőket – mutat rá levelében a pápa.

Mária jegyese bizakodik az Úrban, elfogadja élete történéseit anélkül, hogy megértené őket, bátran vállalja feladatát a Szentlélek erejéből fakadóan. Rajta keresztül üzen nekünk Isten: „Ne féljetek, mert a hit értelmet ad minden boldog vagy szomorú eseménynek.” József példáját követve mi is fogadjunk el másokat kirekesztés nélkül, előnyben részesítve a gyengéket – buzdít a Szentatya. 

Ezt követően méltatja Szent József kreatív bátorságát, mely által képes a gondokat lehetőségként szemlélni és bízni a gondviselésben. Szembenéz családja konkrét problémáival, akárcsak a világ sok más családapája, különösen a migránsok körében.

Jézus és Mária őrzőjeként József az Egyház őrzője is. Minden rászorulóra úgy tekintsünk, mint a kis Jézusra, akit Szent József őriz, akitől megtanulhatjuk szeretni az Egyházat és a szegényeket.

Az ács József tudatosítja bennünk a munkával megszerzett napi betevő kenyér értékét, méltóságát és örömét. A munka méltóságot ad, általa tevékeny részt vállalunk az üdvösségben, megvalósítjuk önmagunkat és eltartjuk családunkat, mely a társadalom alapsejtje. Fedezzük föl újra a munka értékét, jelentőségét és szükségességét, amiből senkit nem szabad kirekeszteni – buzdít a pápa.

A Covid-19-járvány okozta munkanélküliségről szólva erőteljesen felszólít mindenkit: kötelezzük el magunkat a sürgető szociális problémák megoldása mellett, hogy elmondhassuk: egyetlen fiatal, egyetlen ember, egyetlen család sem marad munka nélkül.

Az Atyai szívvel kezdetű apostoli levelében Ferenc pápa napi rutinjáról is ír. Mint ismeretes, mindennap kéri Mária jegyese közbenjárását egy 19. századi francia ájtatoskönyv imádságával. Bizalommal és tisztelettel fordul Szent Józsefhez, de mintegy ki is hívja őt, amikor azt mondja: „Hogy ne mondhassák, hiába fohászkodtunk hozzád, mutasd meg nekem jóságodat, és hogy mily nagy a hatalmad.”

A Szent József-évet meghirdető pápai dokumentum mellett az Apostoli Penitenciária dekrétumot adott ki, melyben rendelkezik a 2021. december 8-ig tartó szentévi búcsú elnyerésének feltételeiről.

 

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Marton Zsolt váci megyéspüspök vette át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottságának vezetését – az MKPK döntése értelmében – Bíró László tábori püspöktől, aki súlyos betegsége miatt mondott le a tisztségről. Marton Zsolt első családreferensi körlevelét olvashatják.

„Figyelj a Szentlélekre, légy szabad, és ne félj” – ezeket a szavakat helyezte a szívembe Bíró László püspök atya, amikor kineveztek utódjául mint családreferens püspököt. Igyekszem megfogadni a tanácsát, mert nem könnyű egy ilyen nagyszerű előd nyomába lépni. Püspök atyát negyedszázada ismerem. Amikor 1995-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora lett, vele együtt megérkezett a családiasság a Szemináriumba. Egykori kispapjaként, majd később papnevelő munkatársaként, végül rektorutódaként hálával tartozom neki az együtt töltött évekért és mindazokért a lelki-szellemi kincsekért, amelyeket tőle kaptam. Az idők folyamán atyai barátságába fogadott, és jelenleg is bölcs tanácsadómnak tudom őt. Imádkozom teljes felgyógyulásáért. Püspöktársaim, valamint minden katolikus pap- és világi testvérem nevében ezúton szeretném megköszönni neki a családpasztoráció területén teljes odaadásban végzett szolgálatát, melyben mindvégig hűséges maradt püspöki jelmondatához: Tecum pro te (Veled, érted).

Mi a családreferens püspök küldetése ma? Bíró László püspök atya annak idején kijelölte a családpasztoráció irányát, és munkatársaival nagy utat tett meg. Jelentős részben ezt kívánom folytatni. Püspöktestvéreimmel együttműködve szeretném tovább formálni és segíteni az egyházmegyei családreferensek munkáját, szolgálatukat továbbképzésekkel, lelkinapokkal, konferenciákkal is támogatva. Mindenekelőtt azonban arra szeretném buzdítani őket, hogy az egész világ előtt bátran álljanak ki a krisztusi út mellett. Ehhez szeretnék megadni minden tőlem telhető támogatást, együttérzést, figyelmet és szeretetet. Célom folytatni a kapcsolatépítést a lelkiségi mozgalmakkal, segítségére lenni a határon túli testvéreinknek, és ápolni a már létező külföldi kapcsolatokat, többek között az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségével is.

A családreferens püspöknek mindig aktuális hivatása van az életvédelem, a házasságra készülés, a házasság és a család területén. Ennek kapcsán is megszívlelem Bíró püspök atyának a Hívom a családokat búcsúzó soraiban írt szavait: „Ma már egy egészen új világ van születőben az életet, a családot, a személyt illetően. Nagy éberségre, sok-sok erőbefektetésre van szükség ahhoz, hogy határozottan védeni tudjuk azt, amit valóban védenünk kell.” A természetes családban kibontakozó életet pártoljuk és védelmezzük a fogantatás pillanatától kezdve a természetes befejeződéséig.

Tudom, hogy a meglévő értékekre egy új pasztorációs modellt kell felépítenünk. A Szentlélek segítségével, az Egyház tanítása alapján szeretnék a mai kor kihívásaira választ találni.

A családpasztorációs munkában mindig irányadók a pápák útmutatásai. Egy a családra vonatkozó jelentős dokumentum évfordulója lesz 2021-ben: negyven éve látott napvilágot Szent II. János Pál pápától a Familiaris consortio (A családi közösség) kezdetű apostoli buzdítás. Az előttünk álló évben szeretném a figyelem középpontjába állítani ezt az írást.

Szent II. János Pál rendkívüli mélységű öröksége a test teológiája, amely irányt mutat a házasságra készülők, a házasságban és családban élők számára a mai átszexualizált korban. Üzenete az, hogy az elkötelezett, boldog élet lehetséges. Családpüspöki működésem során igyekszem a szentéletű pápa tanítására támaszkodni.

A családpasztorációnak rendkívül fontos eleme a kommunikáció. Bíró püspök atya szép műfajt teremtett a Hívom a családokat című rendszeres üzeneteivel. Ezt egyrészt oly módon szeretném folytatni, hogy időnként írásban szólok katolikus testvéreimhez és minden jó szándékú emberhez. Másrészt – alkalmazkodva a mai kor igényeihez –, rendszeres időközönként rövid videoüzenetben beszélek aktuális kérdésekről az Egyház tanításának fényében.

Az Egyház ugyanis azzal is segíteni akarja a családi életet, hogy a tanítás igazságával kereteket teremt, szabályokat ad. Az Egyház biztonságot és boldogságot adó közösség az élet kibontakoztatására, ahol Krisztus szeretettörvénye az összetartó erő.

Egy tudományos kísérlet során egy csapat embert küldtek föl egy tetőteraszra, ahol nem voltak védőkorlátok. Az emberek a terasz közepén tömörültek össze, nem mertek elmenni a széléig. Ugyanezt a csoportot újból fölküldték úgy, hogy már megépítették a korlátokat. Az emberek betöltötték az egész tetőteret, gond nélkül elmentek a korlátokig. Hasonlóképp

a jó törvények teremtik meg a biztonságos környezetet a boldog élethez. Családreferens püspökként Krisztusnak az Egyház által adott örömét és megtartó erejét szeretném képviselni családjaink és minden jó szándékú embertársunk felé.

Mélységesen egyetértek családreferens elődöm következő megnyilatkozásával: „Szellemi harcban állunk, ezért fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának, Szent II. János Pál pápának szavát: Elkötelezettségre és imádságra van szükség korunkban az egyik legveszélyeztetettebb intézmény, a család, a társadalom alapsejtje érdekében, mert elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a bomlasztó erők” (Hívom a családokat, 2020. október). Az élet és a család védelmének érdekében nyitott vagyok az ökumenikus párbeszédre, és nagyra értékelem azon világi vezetők fáradozásait is, akik nemcsak szavaikkal, hanem tetteikkel is az élet pártján állnak. Én és munkatársaim irgalommal és szeretettel fordulunk minden embertársunk felé, azok felé is, akik másként gondolkodnak a családról mint mi, akik teljes hűséggel követjük az Egyház tanítását.

„Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét… Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát… Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát” (Ef 6,13–17).

Kedves Magyar Családok!

Szeretném megköszönni, hogy kitartotok! Szeretném, hogy tudjátok: az Egyház veletek van, imádkozik értetek. Arra biztatlak benneteket, hogy tekintsetek Jézusra, kapaszkodjatok bele. Ő velünk van életünk minden körülményében. Azt akarja, hogy mi is próbáljuk meg szeretni egymást minden helyzetben. Vele sikerülni fog.

A jelenlegi pandémia miatt még nehezebb helyzetbe kerültünk, mert ez a próbatétel kikezdi életünket, családon belüli kapcsolatainkat. Ám a krízis, a válság mindig új lehetőség forrása is. Föl kell fedeznünk, hogy idősek és fiatalok, mind egymásra vagyunk utalva.

A különböző generációk egymást támogatva tudnak előrehaladni az élet útján. Merjünk őszintén és mélyen beszélgetni egymással, nyíltan kimondani a gondokat! Ne az elkerülést, a „szőnyeg alá söprést” válasszuk! Ebben nem vagyunk egyedül: velünk van Krisztusunk és Egyházunk.

Az advent, az Úrjövet, a karácsonyra, a Gyermek születésére való készület kiemelt lehetőség mindannyiunk számára. Várakozásban vagyunk: várjuk a járvány végét, várjuk életünk jobbra fordulását, várjuk életünk Megváltóját, Boldoggátevőjét, Beteljesítőjét. Kívánom, hogy adventi családi várakozásunkban találkozzunk a bennünket végtelenül szerető, minden körülmények között velünk lévő Isten Fiával. Az ő átölelő szeretetét tapasztaljuk meg családi életünk mindennapjaiban és majd a karácsony meghittségében!

Vác, 2020. december 8.

Marton Zsolt váci megyéspüspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ébredj ember, mély álmodból, megszabadulsz rabságodból, közelít már üdvösséged..” hallhattuk december 7-én, hétfőn reggel adventi lelki programunkon, amelyen a hatodik évfolyamos diákok voltak jelen. Ők adventi verssel, imával tették még meghittebbé az elcsendesedő alkalmat.

Intézményünk többi tagja a technikai eszközök segítségével az osztálytermekben követték a lelki gondolatokat. Rácz Tiborné intézményvezető köszöntötte az iskola közösségét, majd ismertette az őszi tanulmányi versenyeken eredményesen szereplő tanulók névsorát. Ebben a sajátos helyzetben külön öröm számunkra diákjaink sikere ezért hálatelt szívvel mondunk köszönetet Istennek.

Az adventi koszorú második gyertyáját Gégényné Tóth Éva intézményvezető-helyettes munkatársunk gyújtotta meg.

 

Babály András atya, iskolalelkész az adventi szent idő lehetőségeit tárta elénk. Ebben a készületi időben, mi keresztények megmutathatjuk, hogy valójában kik vagyunk – hangsúlyozta. Egy embert a hétköznapokban szavain és tettein keresztül ismernek meg. Olykor azt, amit mondunk, a tetteink nem tükrözik. Ki vagyok én, mit látnak meg bennem az emberek? – tette föl a kérdést ezután András atya. Annyi mindenre képes ma már az emberiség, de a lényegről, vagyis önmagunkról megfeledkezünk. Test és lélek vagyunk, vagyis por és drága kincs, halandó és halhatatlan, semmi és minden. Helyes önismeretünk első lépéseként látnunk kell, hogy: gyönge és törékeny ember vagyok, akit Isten úgy teremtett, hogy rá vagyok utalva másokra.

Mindig várunk valakire. Életünk egy adventi folyamat. Mi, keresztények olyan Valakire várunk, aki ígéretet tett arra, hogy újra eljön. Készüljünk eljövetelére, mutassuk meg, hogy kik vagyunk!

A hatodik osztályosok által közvetített gondolattal kívánunk áldott adventi várakozást mindenkinek:

Advent: Valaki jön, de te nem veszed észre!

Valaki közeledik hozzád, de te bezárkózol!

Valaki kopog nálad, de te átalszod látogatását!

Valaki belép hozzád, de te házon kívül vagy!

Valaki nálad lakik, de te kidobod őt!

Valaki feltárulkozik, de te a szavába vágsz!

Valaki vár rád, de te hátat fordítasz neki!

Valaki segítséget kér, de te megkeményíted a szívedet!

Valaki ajándékot ad neked, de te elásod azt!

Valaki végtelenül ráér, de veled sohasem lehet beszélni!

Valaki nyugalmat hoz, de te szétszórt vagy!

Valaki jön, de te csak magadat látod, és amíg csak jön, mindig megváltozhatsz!!

Mocsárné Tündik Erzsébet hittantanár – Báthory István köznevelési intézmény Nyírbátor

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye