január 2020

Árpád-házi Szent Margit domonkos-rendi apáca 750 évvel ezelőtt, 1270. január 18-án, 28 éves korában költözött az örökkévalóságba. Újszentmargita, ahogy a település neve is őrzi, szoros kapcsolatban áll vele és az ő névadójával, Antiochiai Szent Margittal. A település templomában 2013. óta ereklyéje által is jelen van, engesztelő életpéldája követésre hív, mert az ő korához nagyon hasonló történelmi kor részesei vagyunk. Bennünket ugyan nem a tatár pogány népek támadása fenyeget. Más népek pogány támadásától és ideológiai viharoktól kell tartani, ezekkel szemben kell őrizni a katolikus hitet, ezer éven át épített lelki örökségünket.

A templom búcsújának ünnepi szónoka és főcelebránsa Gáspár Mátyás ajaki plébános úr volt. Homíliája elején felidézte a település 1011 éves történetét. Mint mondotta: ahová meghívást kap, annak a közösségnek múltját mindig tanulmányozni szokta.

Szent István király adományozta ezt a területet az egri püspökségnek. 1241-ben, a tatárjárás pusztítása nyomán a település eredetével kapcsolatos addigi iratok megsemmisültek. 1261-ben találkozunk a község nevének említésével, amikor az egri püspök oklevélben erősítette meg a jogát e terület fölött. A középkorban templomos hely volt – 1952-ben a templom helyét régészeti leleltek igazolták. A falu neve, „Szentmargita”, középkori templomának védőszentjére utal, aki Antiochiai Szent Margit volt. 1501-ben került az egri káptalan birtokába és 1945-ig maradt annak gondozásában. A káptalan 1863-ban pusztamargitai uradalmi épületében állított fel egy kápolnát, 1889-ben felépítette a paplakot, 1891-től pedig önálló plébániai rangra emelte. Első plébánosa Frank Károly volt. 1893–94-ben új templomot építettek, amelyet 1895 szeptemberében áldottak meg. A főoltárképet, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja F. Sajósy Alajos festőművésszel készíttették el, amely jelzi, hogy az ide járó népet Árpád-házi Szent Margit oltalmába ajánlották. 108 évig volt önálló egyházközség. 1998. óta Egyek filiája.

A történelmi kitekintést követően Mátyás atya azt a kérdést tette fel, vajon mire tanít bennünket a község történelme? Elsőként arra, hogy elődeink élni akartak itt – és itt akartak élni. Olyan helyen vetették meg a lábukat, bármilyen veszély fenyegette is őket, amelynek nincs természetes védelme, nincs a közelben folyó, hegy. Margita a puszta települése. (Sokáig így is találjuk a település nevét: Szentmargitapuszta.)

Azt is világosan látjuk, hogy a történelmi, emberi viharok felett ott van Isten gondviselő jelenléte. Az Isten cselekszik a néha oly összevisszaságnak tűnő történelemben is, megőriz viharon, vészen át. Az Isten erőt ad az újrakezdéshez. Gyönyörűen ír erről Wass Albert: „Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, … nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők, kik kiássák a fundamentumot, s az erkölcs ősi hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. … Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentom Istentől való.”

Hogyan akartak itt élni elődeink? Katolikusként, mert az ősök tudták, hogy csak Isten megtartó és megerősítő kegyelme által vészelhették át az elmúlt évszázadok veszélyeit. Templomot építettek, melynek tornya felfelé mutat. Világos értékrend mellett kötelezték el magukat. Magyarként akartak katolikusok lenni, ezért ajánlották magukat egy magyar szent, Árpád-házi Szent Margit oltalmába. Amikor 1895-ben az oltárkép elkészül, a magyar millennium évének előestéjén a magyar népért önmagát áldozatul adó – Istennek szentelt életet élő – szentet ábrázoló kép kerül a templom főoltárára. A kép egyszerű kifejezéssel tanítja: evilági hatalomban ne bízzatok, ha az üdvösségről és a nemzet jövőjéről van szó. De tanítja azt is, hogy Istennel nemzet is, üdvösség is építhető.

Árpád-házi Szent Margit ünnepén tegyük fel bátran a kérdéseket magunknak őseink 1100 éves történelmét szemlélve: Mi akarunk-e itt élni? Őseink vérrel szerzett és Isten segítségével megőrzött földjén élni? És hogyan akarunk itt élni? Katolikusként akarunk itt élni? Magyar katolikusként akarunk itt élni? Erre a kérdésre a válasz hétköznapi életünk lesz. Családjaink, falvaink, városaink és nemzetünk életével tudunk válaszolni erre. Kérjük a Boldogasszony, Árpád-házi szentjeink, különösen Árpád-házi Szent Margit áldott közbenjárását, hogy esdjék ki számunkra a kegyelmet, hogy életünkkel olyan választ adjunk ezekre a kérdésekre, amely jövőt, katolikus jövőt, katolikus magyar jövőt hoz nekünk és a ránk bízott nemzedéknek egyaránt – fejezte be ünnepi tanítását Gáspár Mátyás atya.

A szentmise végén Papp László plébános két levelet idézett. Az első levélben Maksó Péter Miskolc-Diósgyőri káplán atya mondott köszöntet azért, hogy egy héten keresztül Miskolc városa láthatta vendégül Szent Margit ereklyéjét.

„Nagyon sűrű programja volt. Minden napon más templomban, plébánián szerveztek neki liturgikus ünneplést. Járt Diósgyőrben, ahol többek között egész éjszakás virrasztásban engesztelt velünk hazánkért. Járt Újgyőrben, Selyemréten, Bükkszentkereszten, Martin-kertvárosban. Ezen kívül a szent, ha a magyar szentek elindulnak, szeretnének valamire figyelmeztetni. Szent Margit mozgósít, és imára, engesztelésre hív minket, magyarokat országunkért, a világért. Amerre jár, felszítja a hitet, és velünk engesztel. Vegyük komolyan kérését és újítsuk meg hitünket Krisztusban, kétszerezzük meg buzgóságunkat” – írta levelében Péter atya.

A másik levél pedig a szombathelyi egyházmegye helynökétől, Császár István atyától érkezett. Mint írja: „Dr. Székely János megyéspüspök megbízásából szívesen teszek eleget kérésének, és örömmel adom át Boldog Brenner János vértanú áldozópap hiteles ereklyéjét, kézujjcsontjából egy-egy darabkát Egyek, Tiszacsege és Újszentmargita templomai részére. Isten áldása és Boldog Brenner János közbenjárása kísérje az ereklye előtt imádkozó hívek életét.”

Így tehát hamarosan Boldog Brenner János vértanú ereklyéje is elhelyezésre kerül, hogy közbenjáró jelenléte segítsen bennünket.

A búcsúi szentmise után a templom szomszédságában álló Fehér Liliom Gondozási központban Csetneki Csaba polgármester úr jóvoltából, és munkatársai, illetve az egyházközség híveinek segítségével szeretetvendégség keretében folytatódott a testvéri-baráti együttlét.

Papp László plébános
Fotó: Csetneki Csaba polgármester

Az egyházmegyei családreferensek szokásos évindító találkozóját tartották 2020. január 17-18-án Nyíregyházán, a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda kollégiumi épületében. A találkozóra – amelyen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Felföldi László általános helynök, nyíregyházi plébános, Radnai Jenő, a Magyar Katolikus Családegyesület irodavezetője, Nagy Csaba nyíregyházi káplán atya is részt vett –, számos egyházmegyéből érkeztek házaspárok, lelkivezetők. A szakemberek a családpasztoráció megújításáról tanácskoztak, ezt megelőzően tanulmányozták Bíró László püspöknek, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökének a nemrég lezajlott, XXVI. Család-kongresszushoz intézett üzenetét.

A résztvevőket a házigazda Felföldi László atya és Radnai Jenő köszöntötte. A Családegyesület irodavezetője mindenekelőtt Bíró László püspök atya üzenetét olvasta fel, aki betegsége miatt jelenleg csak levélben üdvözölhette a találkozó résztvevőit:

„A média különböző csatornáin ma sok szó esik a családról. Ezekben közös, hogy boldog, reményteli családokat tárnak elénk. Mint ahogy programunk egyik kérdése is mondja: a mi feladatunk nem az elutasítás, siránkozás és panaszkodás, hanem a jóakaratú emberek bátorítása, hordozása imádságban és cselekvésben egyaránt. Hadd ismételjem önmagamat: ha mindig csak siránkozunk a családról, mi magunk leszünk a család krízisének előidézői. Kell, hogy a remény, a jövő hordozói legyünk!

Az idei évet leginkább az Eucharisztikus Kongresszus jellegezi meg. Az egyik teológus tanulmányában felteszi a kérdést: mi az, ami ennyire elmélyítette a keresztény emberekben a másokra figyelést, és megtisztította a kereszténységet az önzésből fakadó individualizmustól, mi formálta a szentségi házasságot olyanná, amilyenné az évszázadok során vált. A válasz világos és egyértelmű: a keresztények valahányszor összejöttek a szentmisén, újra-meg újra hallották az Oltáriszentség alapító szavait: ez az én testem, amely értetek adatik, ez az én vérem, amely értetek és sokakért kiontatik.

Az Eucharisztikus Kongresszus éve nem lehet idegen a családpasztorációtól. Idei programjainkat, családjaink életét kell hogy megjellegezze az Oltáriszentségnek ez a valósága, tudatosítva a Kongresszus mottóját: Minden forrásom belőled fakad.

Felföldi László plébános, általános helynök Mi változik és mi nem a társadalmunkban, az Egyházunkban és a pasztorációnkban címmel tartott előadás. Vitaindító gondolataiban főként azt hangsúlyozta, hogy még mindig nem eléggé tudatosodik bennünk az erkölcsi alapjaiban is megrendült világban kialakult helyzet. Mára már a két alappillérre, a családokra, hazaszeretetre sem építhetünk, mert meggyengültek, szétestek. Ilyen még nem volt, nem tudjuk hová tartunk, ismeretlen, vadvízi folyóban evezünk – fogalmazott Felföldi László, majd az Evangelium Vitae enciklikára utalt, amelyben Szent II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezte korunkat.

Az Egyházban és a családban elveszítettük azt a belső erőt, amely a kultúránk, családjaink sajátossága kellene hogy legyen. Minden egyes családnak van, volt kultúrája, azok a nagyobb közösségekben teljesedtek ki. De ma már az igazi katolikus falvak sem ragaszkodnak hagyományaikhoz, és adott esetben nem igénylik a katolikus iskolát. Láthatjuk, hogy erőtlenné vált minden.

A család kultúrája nem más, mint a család asztala, ahol alakul, formálódik a kis közösség. László atya itt a Tékozló fiú történetére emlékeztetett, amely szerinte soha nem volt ennyire aktuális, mint napjainkban. Az egész történet egyetlen dologról szól, a családi asztalról: nem tudjuk, hogy attól melyik fiú került távolabb. Az apának egy dolga van, hogy mindkettőt az asztalhoz ültesse. Az emberré válás egyetlen lehetősége tehát az Atya asztala: a családi asztal és a templom oltára. Ez a két asztal adja meg az életünk teljességét.

A családpasztorációról nem úgy beszélünk, mint az élet, a nemzet, az Egyház egyik lehetőségéről, hanem egyetlen lehetőségéről, amelyet nem tanítani, hanem megtapasztalni kell, és mindezt olyan nyelven kommunikálni, amit meg is értenek az emberek. A világ változik, erre a változásra az Egyháznak is oda kell figyelnie.

Amikor családról, hitről, családpasztorációról beszélünk, a jövőről beszélünk. Nagyon sok építő gondolat, ötlet elhangzik egy-egy konferencián, találkozón, de „valakinek be kell állni a szekér elé”, különben nem lesz elmozdulás.

Ezt a gondolatmenetet folytatva Felföldi László a férfiak családban való jelenlétét erősítette, amely szintén identitászavarral küzd. A férfiak elveszítették az erőt, pedig most nagyon keménynek, erősnek kellene lenniük. Ha egy férfiban nincs harc, családi identitás: az én otthonom, az én családom tudata, akkor tönkre megy a család.

A férfinak a családban betöltött szerepét erősítette előadásában Nagy Csaba nyíregyházi káplán atya is, aki a Szentírás szavait hívta alapul: „Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.” (Kiv 12,26-27)
Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Kiv 10,2)

A Kivonulás könyve nagyon világossá teszi azt a legalapvetőbb kapcsolatot, ami az apa és fia, illetve az apa és gyermeke között létrejön. Ez aztán a pászkavacsorán történő rítusban vagy szertartásban egyesíti az apaságot és a gyermek kíváncsiságát és kérdéseit a mesélésben. A kérdés, hogy miféle szertartás ez, a pászka vacsorájának kontextusában keletezik és hangzik el: egy családi szertartás keretében, ami nem más, mint Isten tetteiről való megemlékezés.

Csaba atya hangsúlyozta, hogy a bibliai hébernek nincs szava a történelemre, ehelyett a szentírás a ’Zakhor’ emlékezés kifejezést használja. A történelem valaki másnak a története, olyan eseményekről szól, amelyek valahol máshol történtek és más korban. Az emlékezés ezzel ellentétben az én történetem: olyan események, amelyek velem történtek. A rabbik ezért parancsolják, hogy egyes szám első személyben kell elmondani a kivonulást, a zsidó húsvétot, úgy, mint ami velem történt. Minden nemzedéknek kötelessége, hogy azoknak lássák magukat, akik kijöttek Egyiptomból.

Az emlékezés tehát az identitásról, az azonosulásról szól. Vagyis amikor történeteket mesélnek el az apák, akkor megélik azt az identitást, ami minden embert jellemez. Hiszen alapvetően minden emberi lény történetmesélő. Ha nincs történetünk, nem is létezünk, mint emberi lények. A történet az, ami emberré tesz bennünket, és amikor bevonódunk a történetbe, akkor társszerzővé is válunk: egy új valóságot hozunk létre.

Minden nemzetség – kiindulásának természetéből fakadóan – az apaság, az ősatya megjelölésével kezdődik. Az előadó J. Lacan francia pszichoanalitikust idézte, aki szerint az a fiú tudja azt mondani: „Az én apám”, aki már beleélte magát, vagy hallotta: „Te vagy az én fiam”. Itt visszacseng, amit a Zsoltárokban olvasunk: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet” (Zsolt 2,7). Miről is van tehát szó: a szó eredeti értelmében minden apaság örökbefogadás. Az örökbefogadás egy pszichikai tevékenység, amire szüksége van minden gyermeknek, még azoknak is, akik saját gyerekek.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya előadásában arról beszélt, hogy az Egyház miként vezeti, segíti a házasság előtt állókat, és hogyan kíséri a házaspárokat, családokat életünknek Isten szeretetében való megéléséhez.

A megyéspüspök bevezető gondolataiban a 2018 októberében tartott ifjúságról szóló püspöki szinódus hangsúlyos gondolatára, a kísérés-re utalt, amely már a szinódust előkészítő munkadokumentumban is központi szerepet kapott. Ebben a kísérés jelentését az emmauszi tanítványokról szóló  szentírási szakasz alapján magyarázták. Mint ahogyan Jézus a két tanítvány mellé szegődött, úgy kell valakihez nyitott szívvel odafordulni, mellé szegődni, hogy elmondhassa, mi a reménytelenségének alapja. Ha a nehézségét Isten oldaláról világítjuk meg, az abban segít, hogy az illető kísért személy rádöbbenjen arra, hogy reménységének alapja továbbra is Isten. A kísérés-ben reményt kell adnunk. Az tudja ezt a feladatot teljesíteni, aki a reményből, vagyis Istenből él.

„Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (1Pét 3,15). A püspök atya azt is hangsúlyozta, hogy mindannyiunknak készen kell lenni arra, hogy tanúságot tegyünk, ha kérdeznek bennünket.

Ezután a főpásztor Ferenc pápa Krisztus él kezdetű apostoli buzdítására utalt (212. pont), amely arra szólít fel, hogy a fiataloknak istenélményt kell adni, segíteni kell őket, hogy találkozhassanak Jézussal, aki megérinti a szívüket. Ne nagymennyiségű tudást akarjunk átadni, hanem ébresszük föl bennük az Isten iránti vágyakozást.

Szembesülnünk kell azzal is, hogy a fiatalok nem érdeklődnek az iránt, amit mi szeretnénk nekik átadni. Vannak, akik azt gondolják, hogy az Egyház a jelen társadalmi állapotban nem ismeri fel az emberek gondjait, kérdéseit, amire a bajban lévő ember választ várhatna.

A ma embere – aki jóléti társadalomban él – azt gondolja, hogy nincsenek nagy problémái, amelyben az Egyház neki segíteni tudna. Milyen kérdései vannak az embernek napjainkban? – tette fel a kérdést Ferenc püspök. Ma is azok az alapvető egzisztenciális kérdések merülnek fel és várnak válaszra, mint a hivatás, az élet értelme, a szenvedés, a halál kérdése, amelyekre az Egyház tud hiteles választ adni.

A fiatalokat tehát kísérni kell a házasságig. Az elköteleződés képességének hiánya szintén nagy problémát okoz. Erre válasz a hivatáskultúra, amely azt jelenti, hogy mindannyian meghívottak vagyunk mint keresztények. Ahogyan megélem az erre adott válaszomat, az én életem is meghívó élet lesz. Ez a hivatás továbbadása. Az képes az elköteleződésre, akinek az élete jóváhagyott élet, aki megkapta annak élményét, hogy valakin keresztül megérezte, Isten hozzá szólt.

Ezt követően Palánki Ferenc püspök atya szólt még az elköteleződés három – a személyes, erkölcsi, strukturális – dimenziójáról, valamint a házasság kíséréséről, lelki vezetéséről, amelyre nemcsak papok képesek, hanem azok is, akik kellő isteni bölcsességgel rendelkeznek, akik élő istenkapcsolatban vannak.

Az előadások után csoportos és kötetlen beszélgetéseken, egyéb fórumokon a résztvevők is elmondhatták véleményüket, tapasztalatukat, javaslataikat a témákat illetően. A találkozó zárásaként pedig Palánki Ferenc megyéspüspök atya a jelen lévő papok részvételével szentmisét mutatott be a kollégium kápolnájában.
Az előadásokról bővebben, az Örömhír egyházmegyei újság következő számában olvashatunk.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Gazdag gyümölcsöket és nagy átalakulást eredményez mindazokban, akik magukat neki átadják és buzgón gyakorolják… Megtalálják a békét a családjukban, támogatást a munkájukban, az Úr áldását minden vállalkozásukban, vigasztalást a bajaikban, menedéket életükben és haláluk óráján.” (Alacoque Szent Margit magán-kinyilatkoztatásából)

Január 1-jén, a Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén bemutatott szentmisén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésre Jézus Szíve nagykilenced (kilenc egymást követő elsőpénteken januártól, szeptemberig) elvégzésére buzdította a híveket: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2715-jezus-szive-nagykilenced-elvegzesevel-keszuljunk-a-nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszusra-palanki-ferenc-megyespuspok-ujevi-uzenete

A felhívásra egyházmegyénkből nagyon sok egyházközség csatlakozott. A nagykilenced első péntekén bemutatott szentmisék előtt és után – a megszokott elsőpénteki gyónásoktól eltérően – a plébános és káplán atyák meglepetésére a hívek szép számmal várakoztak megtisztulásra a gyóntatószék előtt.

„Egyetlenegy ájtatossági gyakorlatot sem ismerek a lelki életben, amely annyira alkalmas volna, hogy rövid idő alatt a lelket a legmagasabb tökéletességre emelje és megízleltesse vele az igazi édességet, amelyet Jézus Krisztus szolgálatában találunk” – olvashatjuk Alacoque Szent Margit leveleiből.
Egy pénteki napon, a szentáldozás alatt ezeket a szavakat intézte Jézus Alacoque Szent Margithoz: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy mindenható szeretetem megadja a végső töredelem kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.”

Jézus Szent Szíve tiszteletének főgyakorlata a felajánlás, vagyis a szerződés

Sokan vannak, akik rutinszerűen minden nap felajánlják magukat Istennek az imakönyvben talált rövid imával, de valójában a felajánlás nem történik meg, mivel azt gyakorolni is kell. A felajánlás, szerződés gyakorlatáról P. Alcaniz Florentin SJ „A boldogság útja” című kisfüzetében így ír: A szerződést Jézus a következőképpen fogalmazta meg Alacoque Szent Margit magánkinyilatkoztatásában: „Gondoskodjál Te az én dicsőségemről és az én ügyeimről, akkor az én Szívem rólad és a te ügyeidről fog gondoskodni.”

Mit jelent tehát ez a kétirányú szerződés?

A szerződésnek, szövetségnek, felajánlásnak két része van: Jézus rólam és az én ügyeimről gondoskodik, ennek fejében én az Ő ügyéért apostolkodom.

Hogyan gondoskodik rólam Jézus?

Ehhez az szükséges, hogy az Ő szeretetteljes gondviselésének mindent teljesen át kell engedni; testemet, lelkemet, életemet, egészségemet, családomat, ügyeimet, egyszóval mindent. Mindezt Jézus saját tetszése szerint fogja rendezni, és ebben szabadkezet kell adnunk Neki. „Házadnak minden kulcsát át kell adnod nekem, hogy abban kedvemre ki-bejárhassak. Nem szabad rám felügyelned, hogy mit teszek, sem számadást nem követelhetsz tőlem, ha mindjárt tetteim okát talán nem is látod be, sőt akkor sem, ha úgy tűnik fel neked, hogy minden a károdra történik. Minthogy gyakran vakon kell előre menned, legyen vigaszodra a gondolat, hogy jó kezekben vagy. Ha ily módon minden ügyedet nekem felajánlod, ez nem jelenti azt, hogy ezért mindent tetszésed szerint kell irányítanom. Úgy legyen, hogy mindent én szabályozzak, ahogy a legjobbnak látom, hogy mint Úr és Király teljes szabadsággal intézkedhessem. Jóllehet, előre látom, hogy határozataim olykor fájdalmat okoznak neked. Te csak a jelent látod, de Én a jövőbe nézek. Vannak megoldások, melyek a jelent tekintve egészen szerencséseknek látszanak, a jövőre nézve azonban károsak lennének. Eltekintve ettől, időnként szándékosan megengedem, hogy terveid romba dőljenek, hogy ezáltal hitedet és bizalmadat próbára tegyem, és hogy érdemekben gyarapodjál.
Ezzel azonban nem azt akarom, hogy külső, belső ügyeidet elhanyagold. Kövesd, mint alapelvet, az evangélium tanácsát. Olyan szorgalommal láss minden dolgodhoz, mintha a siker egyedül tőled függne. De azután szólj hozzám bizalommal: Jézus Szentséges Szíve, megtettem, ami gyöngeségemtől telt, a többi Tőled függ, a Te gondviselésedre bízom a sikert.” (P. Alcaniz Florentin SJ: A boldogság útja)

A felajánlás második, ránk vonatkozó része

A te kötelességed, melyért latba kell vetned lelked minden erejét, az, hogy szent érdekeimről gondoskodjál. Ez a gondoskodás legyen a hőmérő, amely irántam való szereteted fokát mutatja. Érdekeim pedig nem mások, mint a lelkek, ők az én kincsem, szerelmem. Amint szolgálómnak, Margitnak megmondottam, minden szívben fel akarom állítani szeretetem országát.

Sokféle mód nyílik az apostolkodásra

Imádság a templomban, otthon, munkahelyeden, az utcán: Jézus Szentséges Szíve, jöjjön el a te országod! Ez legyen kiáltásod, amely felszáll ajkadról egész nap. Ki ne tudna ily módon apostolkodni? Adj nekem sok lelket, akik ezeket a nyilakat állandóan az ég felé röpítik. Ezek a röpimák olyanok, mint a vízcseppek, amelyek elpárologva felszállnak, felhőkké lesznek, és termékenyítő esőként hullnak a földre.

Szenvedő, vagy elfogadott áldozat panasz nélküli, türelemmel viselése, vagy felajánlása gazdag apostoli tevékenység. A kereszt a legértékesebb áldozat, drágakő, mégis mennyi megy veszendőbe az emberek között. Az önmegtagadás áldozata a lelki élet kiváló gyakorlata. Törekedj megszokni, hogy kis dolgokban állandó önmegtagadást gyakorolj. Mindezt azért, hogy én uralkodjam életedben.

A mindennapi munka nem vonhatja el figyelmünket Jézusról, hanem éppen ellenkezőleg azt apostoli munkává lehet változtatni. Minden az akarattól függ. Ugyanazt a darab fát el lehet égetni tüzelőnek, de lehet belőle értékes szobrot is faragni. Minden foglalkozásban törekedjetek cselekedeteiteket jól elvégezni, hogy azok Isten országának építéséhez értékes érmékké váljanak.
Törekedjetek a békére, amely szentebbé tesz benneteket. Minél szentebbek vagytok, annál hatásosabbak, hitelesebbek minden cselekedetetek Isten dicsőségére.

Jézus Szent Szíve-tisztelet terjesztése, imagyakorlat, nyomtatvány ajánlása is lehetőség Isten országának terjesztésére.

Bátorság!

Nagyon könnyű dolog apostolnak lenni. Utánozd a napraforgót, amely szüntelenül a nap felé fordul. Válassz ki magadnak egy ünnepnapot, a legközelebbit. Közben e gondolatokat nyugodtan olvasgatva, készítsd elő a lelkedet. Ha elérkezett a kitűzött nap, gyónjál meg, járulj áhítattal a szentáldozáshoz. Mikor szívedbe betértem, itt az alkalmas pillanat, hogy felajánlásod megtedd, amely egy életprogramot jelent. De semmi sem kötelez. Tág szívet akarok, nagylelkűséget és szeretetet. Csak azt kívánom, hogy elhatározd magadat arra, hogy felajánlásodat amennyire csak tudod, megvalósítod és naponként megújítod. Ha felajánlásodat minden nap megújítod, akkor meg is fogod ezt tartani. Tedd ezt meg, és akkor új erőteljes életet fogsz lelkedben megtapasztalni.

Napi felajánlás

„Felajánlom magam a Mi Urunk Jézus Krisztus Szentséges Szívének és Neki szentelem személyemet, életemet, cselekedeteimet, valamint megpróbáltatásaimat és szenvedéseimet: olyannyira, hogy mától fogva egészen az Ő szeretetére és tiszteletére adom át magam.
Rendületlen szándékom, hogy csakis Jézus Szívéé legyek, és hogy mindent az Ő szeretetéért tegyek, egyben pedig elvessek minden Néki nem tetszőt.
Ezért tehát Téged választalak, Ó Szentséges Szív, szeretetem egyetlen tárgyául, életem örzőjéül, üdvösségem zálogául, gyarlóságom erejéül és bűneim vezekléséül. Ó irgalommal és jósággal teljes Szív, légy biztos menedékem halálom óráján.
L é g y igazolásomra Mindenható Atyád előtt, és távoztasd el tőlem jogos haragjának sujtásait. Ó Szerető Szív, minden bizalmam Beléd helyezem, mert noha mindenben félnem kell önmagam gonoszságától és gyarlóságától, viszont mindent remélni merek a Te jóságodtól és bőségedtől.
Irtsd ki belőlem mindazt, ami Néked nem tetsző, vagy ami ellenáll Szent Akaratodnak. Engedd, hogy tiszta Szereteted oly erővel uralkodjék szívemen, hogy soha többé el ne tudjalak felejteni, vagy Tőled elszakadni. Ó engedd, hogy Szereteted gazdagságából elnyerhessem azt a kegyelmet, hogy nevem be legyen írva Szentséges Szívedbe, mert Beléd óhajtom helyezni minden boldogságom és dicsőségem, és a Te hódolatteljes szolgálatodban akarok élni és halni.” ( Alacoque Szent Margit imája)

 

Alacoque Szent Margit Mária szűznek (1647–1690) 1675. június 15-én látomásban volt része, amelyben az Úr Krisztus megbízta azzal, hogy gondoskodjék Jézus Szívének ünnepéről. Magánkinyilatkoztatásait később a Lelki magábaszállás című könyvben is közzétették.
Életéről bővebben itt olvashatunk: https://www.magyarkurir.hu/hirek/alacoque-szent-margit-maria-szuz

Forrás: P. Alcaniz Florentin SJ: A boldogság útja című kis füzete (Korda R. T., 1944), amelyben a szerző Jézust saját szavaival szólaltatja meg, ahogyan elmagyarázza, hogyan kell a felajánlani magunkat Jézus Szent Szívének.

Örömhír sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

2020. január 15-én a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 10 köznevelési és 3 szociális intézményének intézményvezetői és gazdaságvezetői tanácskozást tartottak a Püspöki Hivatalban.

A magasabb vezetőket Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte, aki az új év kapcsán elmondta, szentségimádás során egy gondolatot kapott a példabeszédek könyvéből: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). Ez a mondat Szent István király ünnepén hangzik el a szentmiséken. A főpásztor kérte a jelenlévő vezetőket, hogy ebben a rohanó, zűrzavaros világban őrizzék a szívük tisztaságát. Mindannyian felelősek vagyunk a ránk bízottakért. Ha sikerül a szívünket megőrizni Istennek, és lehetőséget adunk arra, hogy Ő másokat is elérjen szeretetével, akkor megtapasztaljuk azt, hogy rajtunk keresztül is élet fakadhat. Tegyük készségessé szívünket Isten felé, hogy az örök élet ajándéka másokhoz is eljusson!
Egy-egy intézményben dolgozók, tanulók élete sok szempontból függ a vezetőtől és a fenntartótól egyaránt. Az egyházmegye részéről megvan a támogató, segítő készség ehhez, hogy a szolgálat, a munka végzésével Isten országát építsük.

Béres Nándor, az egyházmegye gazdasági igazgatója megköszönte a 2019. évben végzett áldozatos munkát, az eredményes együttműködést. Tájékoztatta a magasabb vezetőket a 2019. évi zárás és beszámoló készítésével kapcsolatos teendőkről, határidőkről; valamint a 2020. évi intézményi költségvetés készítésével kapcsolatos feladatokról és határidőkről. Felhívta a figyelmet az intézményi szabályzatok aktualizálására, a törvényi változások követésére; valamint a nagyszülői gyed és a nyugdíjas munkavállalók alkalmazásával kapcsolatos teendőkre. Tájékoztatta a vezetőket a normatíva igénylésével és az elszámolással kapcsolatos teendőkről és határidőkről, valamint az elmúlt időszak tapasztalatairól. Tájékoztatást nyújtott a bérfejlesztésekről az egyházmegyei oktatási és szociális intézményekben, valamint a helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatos tapasztalatokról.

Az EKIF főigazgatója, Molnár Katalin a 2020. évben életbe lépő jogszabályi változásokról - óvodába járás, tankötelezettség, beiskolázás, iskolaérettségi vizsgálatok, szakképzési törvény módosítása, nemzeti alaptanterv – informálta a vezetőket. Ezután megköszönte a 2019/2020. tanév I. félévében lezajlott egyházmegyei szakmai napok sikeres megrendezését. A jó gyakorlatok átadását célzó rendezvényeken az egyházmegyei intézmények pedagógusai vettek részt, és tapasztalataikat osztották meg egymással. Majd a lezajlott óralátogatások tapasztalatairól adott tájékoztatást. Beszámolt az elvégzett fenntartói szakmai ellenőrzés tapasztalatairól és eredményeiről. Egyeztetett a félévi nevelőtestületi értékelő-elemző tanácskozások időpontjáról és tartalmáról. Megköszönte az aktív részvételi szándékot a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020. szeptember 19-i rendezvényére (közös szentmise a Kossuth téren és fáklyás felvonulás).
Megköszönte továbbá az intézményekben elvégzett magas színvonalú szakmai munkát, a szeretetteljes együttműködést.

A tanácskozáson részt vett Némethné Székely Julianna, a Svetits Intézet Gimnáziuma igazgatóhelyettese is, aki mint főszervező röviden tájékoztatta a jelenlévő intézményvezetőket a 2020. május 9-én szerveződő egyházmegyei közösségi nap részleteiről, és a nekik szóló feladatokról.

A tanácskozás - amelyen szakmai és gazdasági útmutatókat kaptak a magasabb vezetők – jó hangulatú közös ebéddel és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Molnár Katalin
EKIF főigazgató

20 évvel ezelőtt az ökumené jegyében fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a Debrecen Televízióban életre hívnak egy hetente jelentkező magazinműsort, amely a felekezetek életének, hitvallásának, missziójának bemutatásán keresztül hirdeti Isten végtelen szeretetét, a keresztény-zsidó kultúrkört, az örök értékeket. A Médiacentrum Debrecen, a történelmi egyházak és a zsidó hitközség debreceni vezetői közösen adtak hálát a 20 éve fennálló Erőnk Forrása című országosan is egyedülálló, vallási magazinműsorért január 14-én, kihelyezett stúdióban, a debreceni Görögkatolikus Metropólia Hivatala aulájában.

Az Erőnk Forrása ünnepi műsorának felvétele a közönség jelenlétében történt, ahol a műsor rendszeres nézői nemcsak a stúdió állandó vendégeivel találkozhattak, hanem a műsort készítő stábbal is: Vojtkó Ferenc főszerkesztővel, operatőrökkel, rendezővel, feliratozó és hangosító munkatársakkal. A közel egy órás beszélgetésen a főszerkesztő vendégei voltak: Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Fekete Károly református püspök, Asztalos Richárd evangélikus lelkész, Bereczki Lajos baptista lelkész, rektor helyettes, Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke. Az ünnepi műsor 2020. január 16-án, este 6 órakor kerül adásba.

A vendégeket Vojtkó Ferenc főszerkesztő köszöntötte, hálát adva az elmúlt 20 esztendő összes gondolatáért, remek szolgálatáért, amelyekben az egyházak képviselői hétről hétre megfogalmazták üzeneteiket, hirdették Isten igéjét. Az Erőnk Forrása történetében az ünnepi műsor a 27 000. perccel megkezdte a 1041. adását.

A műsor a történelmi egyházak, a város és a Debrecen Televízió közös egyetértésében indult el. Erről beszélt a jelenlévőknek Szabó József, a Debrecen Televízió ügyvezető igazgatója, aki örömmel üdvözölte e gyümölcsöző kapcsolatot, amely mindezen műsoron túlmutat, hiszen a televízió már filmet is készített és készít az egyházak történelmének egy-egy szegmenséről. A vezető abbéli reményét is kifejezte, hogy ez a közös munkálkodás továbbfolytatódik.

Az Erőnk Forrása első főszerkesztője Nagy Imre – jelenleg a Magyar Katolikus Rádió szerkesztő-műsorvezetője –, aki köszöntő gondolataiban a Protestáns Újságíró Szövetség alapigéjét olvasta fel: „Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, csak, ami erő és dicséretre méltó, azokról gondolkodjatok és a békesség istene veletek lesz” (Fil 4,8). Az alapító szerkesztő azt is megosztotta a jelenlévőkkel, hogy 1983-ban tért meg, majd néhány hónappal később már ebben a szolgálatban dolgozott az emberek javára, és teszi ezt azóta is a különböző médiumokban.

Az Erőnk Forrás hitéleti műsornak köszönhetően leomlanak a templomok falai, nyilvánossá válik minden, ami azokon belül történik. A hála-adásban Vojtkó Ferenc a vendégekhez intézett első kérdése a műsor létjogosultságára vonatkozott, arra, hogy mennyire van szerepe ennek a nyilvánosságnak a 21. század hitéletében, az üzenet továbbadásában.

Kocsis Fülöp: Tudjuk jól, hogy az Erőnk Forrása sokkal mélyebb, gazdagabb és messzebbre nyúlik, mégis hiteles, hogy itt a Debrecen Televízión keresztül a nyilvánosság kezdetére, az elmúlt 20 évére tekintünk vissza, és merjük a különböző felekezetekkel együtt kimondani, vállalni, hogy az Erőnk Forrása nem más, mint Isten, akinek az életet, a műsort a kezdeményezőket is köszönhetjük. Fontos, hogy minden egyes adás az erőnk forrását, Isten igéjét hirdeti, hiszen vannak, akik csak most hallanak erről először, annak ellenére, hogy Isten erőforrásként van jelen életükben még akkor is, ha nem tudnak róla.

Fekete Károly: Az evangéliumnak nyilvánosság igénye van. Jézus Krisztus arra hívott bennünket, hogy: menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket… Ez meghirdetés nélkül lehetetlen. A 21. század megengedi, hogy a háztetőkről, a kamerákkal is továbbadjuk a jó hírt. Köszönjük a televíziónak, hogy felületet ad arra, hogy mi is szócső lehetünk az Ige hirdetésében. Különleges az, hogy ebben a városban arra is van lehetőségünk, hogy mindenki a saját felekezetének a tanítását, hagyományait mutathatja be, hogy akik nem tudnak jelen lenni a közösségeinkben, azok számára is ismertté váljanak a tanítások.

Palánki Ferenc: Isten igéje hatékony, életformáló erő. Minden eszközt meg kell ragadni, hogy ez az üzenet eljusson minél több emberhez. Az Erőnk Forrása műsor lehetőséget ad arra, hogy ha fizikailag nem is lépünk be valakinek az életébe, a lakásába, mégis eljusson hozzá Isten igéje, hogy rádöbbenjen akár a televízión keresztül, Isten szólni akar hozzá, az életét jobbá akarja tenni. Nagy dolog ez! 5. éve szolgálok Debrecenben, és hálás vagyok az itt megtapasztalt felekezeti egységért, valamint azért a szeretetközösségért, amellyel a stúdióban találkoztam. Meggyőződésem, hogy ahogyan egymásra figyelünk és egymást szeretjük, a szerető Istenről teszünk tanúságot, amely a televízión keresztül is megtapasztalható.

Bereczki Lajos: Az evangélium hirdetésének a legalapvetőbb formája a személytől–személyig ható bizonyságtétel, amely nem függ a társadalmi, politikai, gazdasági helyzettől. Megtapasztaltam, hogy a technikai újítások alkalmazása a hitéletben megsokszorozza azok számát, akikhez eljuthat az üzenet, ennek köszönhetően ezt a műsort közel 80 ezer ember követi figyelemmel hétről-hétre Debrecenben és környékén. Hogyan juthatnánk el ennyi emberhez hetente a templomainkban, gyülekezeti házainkban? Ez Istennek egy csodálatos segítsége, hogy ezen a felületen keresztül meghallják üzenetünket a nem hívők és a keresők is. Ennek gyümölcseként a személyes kapcsolatok kialakulását is megtapasztaltam, hiszen a stúdióbeszélgetések után nagyon sokan megszólítottak már segítséget kérve.

Asztalos Richárd: Az egyházaknak ez a fajta megjelenése egyfajta áldáskínálás, vagy éppen a hálaadásra való felhívás. Vízkereszt után vagyunk, amikor az Úr megjelenését (epifánia) ünnepeljük, emlékezve keresztségünkre, amely egyetemes szentség, így ebben is egyek lehetünk a történelmi felekezetekkel.
Fiatal lelkészként részt veszek a Szólj be a papnak rendezvénysorozatban is, amely szintén a templom falain kívül evangelizál. Az Erőnk Forrása műsor is e falakon kívül történik, mégis, amikor a stúdióba érkezem, olyan érzésem van, mintha egy templomba lépnék be. Ott egy szeretetközösség vár, akik – mint a katolikus templomban a ministránsok, akolitusok az oltár körüli szolgálatukkal – részt vesznek a forgatáson, az Ige hirdetésében. Van, hogy a mi templomunkban találkozunk egy-egy forgatáson. Így fogalmazódott meg bennem az, hogy ahol ez a szeretetközösség összejön, és Isten országának építésében együtt munkálkodik, az a hely sajátos templommá válik.

Horovitz Tamás: A zsidó közösségeknek unikálisabb ez a műsor, mint a keresztényeknek. Az elmúlt időszakban gyakran érte kritika a közösségünket arra vonatkozóan, hogy nem vagyunk elég nyitottak, nem mutatjuk be a vallásunkat. Ezen változtattunk az elmúlt időszakban, ünnepeinkkel, hagyományainkkal kimegyünk az utcára, részt veszünk a városi kezdeményezésekben és a városi televízió is részt vesz a mi eseményink közvetítésében. Azt gondolom, nagy segítségünkre vannak ezek a médiaesemények. A Debreceni Zsidó Hitközség a hagyományok, a tradíció útján jár, amelyeket megtartunk, ugyanakkor vállaljuk a nyilvánosságot, nyitottságot is.

A beszélgetés továbbfolytatódott érdekes kérdésekre válaszolva, amely megtekinthető az Erőnk Forrása ünnepi adásában 2020. január 16-án, este 6 órakor, ezt követően pedig on-line felületen, a https://www.dehir.hu/musorok/eronkforrasa/

Az ünnepi forgatáson közreműködött a Lautitia Kóruscsalád.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Családreferensek szokásos évindító találkozóját 2020. jan. 17-18-án tartják Nyíregyházán, a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda kollégiumi épületében (4400 Nyíregyháza, Ungvár stny. 19.). A találkozóra – amelyen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Felföldi László általános helynök is részt vesz –, számos egyházmegyéből érkeznek házaspárok, lelkivezetők.

A szakemberek a családpasztoráció megújításáról fognak tanácskozni, ezt megelőzően tanulmányozták Bíró László családreferens püspök atya a nemrég lezajlott, XXVI. Család-kongresszushoz intézett üzenetét.

Ízelítő a programból:

17-én, pénteken este 6 órától Felföldi László plébános, általános helynök Mi változik és mi nem a társadalmunkban, az Egyházunkban és a pasztorációnkban címmel tart előadást, majd bemutatkoznak a Nyíregyházán és környékén működő családcsoportok.

18-án, szombaton Palánki Ferenc megyéspüspök délelőtt 9 órakor kezdődő bevezető előadásában a résztvevők a családpasztoráció céljáról, feladatáról hallhatnak, valamint arról, hogy az Egyház miként vezeti, segíti a házasság előtt állókat, és hogyan kíséri a házaspárokat, családokat életük Isten szeretetében való megélésében.

Az ezt követő csoportbeszélgetéseken a családreferensek különböző kérdésekre keresik a választ: Mi segíti a pozitív szemlélet jelenlétét a családpasztorációban, a házasságra készülők és a házasságban élők támogatása mellett, hogyan segítik a zátonyra futott házasságban szenvedőket, milyen lehetőségeket látnak az Isten-, család- és életellenes erők egyre erősödő támadásainak elhárítására?
A csoportmunka kiértékelését Palánki Ferenc püspök atya vezeti.

A program záró mozzanataként Palánki Ferenc megyéspüspök mutat be szentmisét a jelenlévő atyák koncelebrálásával 11:30-tól az intézmény Szent Imre-kápolnájában.

A találkozón lehetőség nyílik az esti kötetlen beszélgetésekre is, valamint szombat délután Nyíregyháza nevezetességeinek megtekintésére.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Idén január 19. és 26. között rendezik meg az imahetet a Krisztus-hívők egységéért. Az országos nyitó istentisztelet 2020. január 19-én, vasárnap 18:00 órától lesz a budapesti Kálvin téri református templomban. Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros, Igét hirdet Kondor Péter evangélikus püspök.

Az imahét debreceni programja

Január 19. (vasárnap) 17 óra – Görög Katolikus Templom
Köszöntés: Dr. Seszták István gk. főhelynök
Igét hirdet: Vad Zsigmond ref. esperes
Imaközösséget vezeti: Kapin István gk. parókus

Január 20. (hétfő) 17 óra – Evangélikus Templom
Köszöntés: Asztalos Richárd ev. lelkész
Igét hirdet: Derencsényi István ref. lelkészi főjegyző
Imaközösséget vezeti: Széles Csongor ref. lelkész

Január 21. (kedd) 17 óra – Kistemplom-Ispotályi Református Templom
Köszöntés: Szakács György ref. lelkész
Igét hirdet: Papp János lelkész-baptista egyházelnök
Imaközösséget vezeti: Püski Lajos ref. lelkész

Január 22. (szerda) 17 óra – Szent Anna Római Katolikus Székesegyház
Köszöntés: Palánki Ferenc rk. püspök
Igét hirdet: Dr. Fekete Károly ref. püspök
Imaközösséget vezeti: Dr. Krakomperger Zoltán rk. plébános

Január 23. (csütörtök) 17 óra – Árpád-téri Református Templom
Köszöntés: Veres János ref. lelkész
Igét hirdet: Dr. Krakomperger Zoltán rk. plébános
Imaközösséget vezeti: Iszlai Endre ref. lelkész

Január 24. (péntek) 17 óra – Baptista Imaház (Szappanos utca)
Köszöntés: Dobos Péter gyülekezetvezető presbiter
Igét hirdet: Kocsis Fülöp gk. metropolita
Imaközösséget vezeti: Dr. Khaled A. László metodista szuperintendens

Január 25. (szombat) 17 óra – Megtestesülés Római Katolikus Templom
Köszöntés: Tóth László rk. plébános
Igét hirdet: Asztalos Richárd ev. lelkész
Imaközösséget vezeti: helyi lelkész

Január 26. (vasárnap) 17 óra – Református Nagytemplom
Köszöntés: Dr. Fekete Károly ref. püspök
Igeolvasás: Bereczki Lajos baptista lelkész-rektorhelyettes
Előima: Sipos Barnabás ortodox parókus
Igét hirdet: Palánki Ferenc rk. püspök
Apostoli Hitvallás: Asztalos Richárd ev. lelkész
Záróima, Úri ima: Kocsis Fülöp gk. metropolita
Hirdetések, áldás: Vad Zsigmond ref. esperes

Az ökumenikus imahét perselyadományát a Debrecen-Nagytemplom 24 darab harangjának elkészítésére ajánlja fel a debreceni ökumenikus közösség.

Az imahét nyíregyházi programja, itt található: http://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu/?p=5425

Örömhír sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. január 07., kedd 16:34

Vízkereszt ünnepe Ajakon

Egyik legősibb ünnepünk a Vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe, az egyház már 316 óta megemlékezik róla.
Ezen a napon,január 6-án, az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde tanulói, gyermekei szentmisén vettek részt, majd az iskola épületében Zuró József parókus és Gáspár Mátyás plébános görög katolikus szertartás szerint áldották meg a vizet. Ezt követően az atyák megszentelték a tantermeket, az óvodai, bölcsődei csoportokat.

A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templomban 11-órakor ünnepi szentmisét mutatott be Gáspár Mátyás helyi plébános. A szentmise a vízszentelés szertartásával kezdődött, majd az atya a padsorok között végig járva megszentelte a jelenlévő híveket is.

Mátyás atya szentbeszédét a Vízkereszt ünnepének értelmezésével kezdte, melyben kifejtette, hogy erre a napra három ünnepet köt össze az egyház. Elsősorban Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében, Urunk látható módon jelenik meg és ez a nyilvános működésének kezdete. Az ünnep összekapcsolódik a napkeleti bölcsek látogatásával, akik az akkori idők legértékesebb ajándékait: aranyat, tömjént és mirhát visznek Jézusnak. Az atya a továbbiakban ezekről az értékes ajándékokról elmélkedett, először az aranyról, mellyel a hit fontosságára hívta fel a figyelmet.

A következő kérdéssel folytatta: Mi az, amit az ember a legértékesebbként tudhat magáénak? A hitünk, melyet az Istentől kaptunk ajándékba, aminek óriási szerepe van földi életünkben. A hit az, ami képessé tesz bennünket arra, hogy reméljünk, bármennyi rossz van a körülöttünk lévő világban, szeressünk a szeretetlenség ellenére is. A hit mély gyökerekkel megerősít bennünket, a hit aranya a legdrágább kincsünk.

A második ajándék a tömjén, melyet arra használtak akkor és most is, hogy rátéve a tűzre, az Istennek illatáldozatot mutassanak be. A tömjén Isten imádásának a kifejezése. Az atya ezennel az imádság létfontosságáról beszélt: mennyire fontos, hogy a hívek tudatosan imádkozzanak, mindig a legkedvesebb időt fordítva az Istennek, és az ima megsokszorosítja erőiket.

A mirha a harmadik ajándék, mely egy keleti tartósító illóolaj, amelye bekenték a halottakat. Már akkor gondoltak a szenvedésre és halálra. A keresztény ember hiszi azt, hogy szenvedése és halála a Jézus Krisztus szenvedésével és halálával értelmet nyer, ez a megváltás nagy misztériuma.

Mi is hozzuk Jézusnak jászolához hitünk aranyát, imádságunk tömjén füstjét és a szenvedésünk, halálunk elfogadását, és kérjük azt, hogy a napkeleti bölcsek lelkületével tudjuk járni földi életünk útját – fejezte be szentbeszédét Mátyás atya.

A szentmise után a kápolnában elhelyezett két hordó szenteltvízből a hívek merítettek edényeikbe, melyet otthonukba visznek, felhasználva minden bajra, betegségre.

Ajakon évtizedek óta hagyomány, hogy Vízkeresztkor a Magyar Vöröskereszt az Országos Vérellátó Szolgálattal közösen véradást szervez, melyen az idén is 53 fő adott önzetlenül vért, segítséget nyújtva a rászoruló embertársaiknak.

A Vízkereszt ünnepe után elkezdődik a házszentelés, a lelkipásztori családlátogatás.

Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol, Ajak

 

A házszentelés január 7-én Debrecenben a szokásos déli zsolozsma elimádkozása után kezdődött a püspöki hivatal kápolnájában, ahol a dolgozók együtt fohászkodtak, kérték az Úr áldását életükre és munkájukra., a püspöki hivatal kápolnájában.

„Mindenható Urunk, Istenünk, áld meg ezt a házat! Ahogy az arany a Messiás dicsőségének jele volt, úgy ragyogja be az itt élőket és az itt dolgozókat a keresztség titka révén a Messiás dicsősége. Ahogy a tömjén a papi áldozat eszköze volt, úgy adjon a keresztség lelki erőt az itt lakóknak és az itt dolgozóknak az önfeláldozó szeretethez és a mindennapi imádsághoz. Ahogy a mirha a Messiás szenvedésére emlékeztetett, úgy jusson az itt lakók és itt dolgozók eszébe a keresztségi szövetség a szenvedések és a nehézségek óráiban. Találják meg a Messiás békéjét a szívükben, legyenek a megbocsátás emberei, amikor arra van szükség. Kérjük, maradjon meg szent áldásod ezen a házon és minden lakóján, dolgozóján és az ide betérőn!” — fohászkodott Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a házszentelési szertartás kezdeti szavaival.

A szentelést megelőzően a főpásztor rövid elmélkedéssel is gazdagította a jelenlévőket. Elmondta, Vízkereszt napját követően házakat szentelünk, hiszen Urunk megjelenésének üzenete, Isten megváltó szeretete, szabadító ereje minden emberre kiárad. Ahová eljut ez a kegyelem, és ahol az emberek megnyitják előtte szívük kapuját, ott a keresztség révén megtörténik az újjászületés. A szenteltvízzel való meghintés erre az újjászületésünkre, keresztségünkre emlékeztet bennünket. Engedjük be tehát otthonainkba, munkahelyünkre, életünkbe, a szívünkbe Isten megváltó szeretetét, hogy elmondhassuk: Értünk lett emberré, hogy megszabadítson, új életet, reménységet adjon, hogy mi is csillagok, útmutató jelek lehessünk mások számára —fogalmazott a püspök atya, majd hozzátette, reményei szerint a hivatal nemcsak munkahely, hanem mindannyiunk számára otthont is jelent. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy a betlehemi csillaghoz hasonlóan, amely utat mutatott a bölcseknek, mi is vezessük embertársainkat életünkkel, szolgálatunkkal, hogy megismerjék és rátaláljanak Jézusra, arra a szeretetre, amely után mindenki vágyakozik – fejezte be gondolatait a főpásztor, majd megszentelte a püspökség épületében lakók otthonait és irodáit.

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Legyen ez a víz a felvett keresztség emlékezete és emlékeztessen Krisztusra, aki szenvedésével és feltámadásával megváltott bennünket!”
Lelkivezetőnk, Nagy Csaba atya, szentmisét mutatott be január 5-én, a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium kápolnájában, ahol az intézmény diákjai és pedagógusai vettek részt

Csaba atya prédikációjában először is örömét fejezte ki azért, hogy együtt láthatja az iskola közösségét: Ha rátok nézek, megajándékozott embernek érzem magam. Karácsonykor talán átéltük azt, hogy megajándékozott emberek vagyunk, és talán mi is ajándékok vagyunk mások számára – emlékezett vissza a hátunk mögött hagyott karácsonyra.

Ezután a megszentelt vízzel megáldotta a jelenlevőket, majd a továbbiakban a hála fontosságáról beszélt, mely szerinte híd ember és ember között, és ezért az összetartozás érzésével is párosul. „Tudok-e hálás lenni? Képes vagyok-e letérdelni a Megváltó előtt?”– tette fel ezeket az elgondolkodtató kérdéseket Csaba atya. Hangsúlyozta, hogy Jézus az életünkben nem egy „kellék”, hanem a mi Megváltónk, aki egész évben velünk szeretne maradni. Ezt kell megtanulnunk a ránk következő évben, erre kell nagyon odafigyelnünk mindannyiunknak.
Beszédét egy jókívánsággal zárta: „Kívánom, hogy legyetek olyan alázatosak, mint a napkeleti bölcsek, azaz mindig tudjatok meghajolni az ajándék előtt, amelyet az Isten készít számotokra!”

Az iskola vezetősége részéről Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető asszony köszöntötte a diákokat és az iskola dolgozóit az újév alkalmából.

Intézményünk összes dolgozója és diákja nevében kívánunk az egész Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének hittel és szeretettel teljes boldog újévet!

Szöveg és fotók: Zagyva Klára tanár, sajtóapostol
Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola