2016. március 24., csütörtök 16:10

„Akit porig aláztak, porig kell azért lehajolni.”

Nagycsütörtökön este szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására. A Debreceni Szent Anna-székesegyházban ezen a napon, 2016. március 24-én Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök mutatott be szentmisét.

A szertartáson, amelynek liturgiája az utolsó vacsora felidézésével, örömének kifejezésével kezdődik, a pap Glóriát énekel, és egyszerre szólalnak meg a templomban a harangok, a csengők, az orgona, de azután elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak. A nagycsütörtöki evangélium elmondja, Jézus megmosta tanítványai lábát, hogy bemutassa, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A lábmosás a szolga feladata volt, és Jézus szolgává tette magát. Erre emlékezik az Egyház, amikor a püspök vagy a pap megmossa az arra kijelölt emberek lábát. A székesegyházban bemutatott szentmisén Palánki Ferenc püspök atya 12 férfi lábát mosta meg.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában elmondta: Jézus hajléktalanként érkezett a földre, istállóban kellett megszületnie, és amikor visszatért az Istenhez, az emberek akkor sem marasztalták, hanem a halálba küldték. Jézus mindezt tudta és mégsem ebből a tapasztalatból alakította ki a kapcsolatát az emberiséggel, hanem feltétel nélküli, végtelen szeretetével. Megbecsül bennünket, és amíg a földön köztünk élt, kihasznált minden lehetőséget arra, hogy kinyilatkoztassa Isten végtelen jóságát és szeretetét. Minden mozdulata, gondolata, cselekedete az egész élete arra irányult, hogy az ember elnyerje a megváltást. Tudta, mi lakik az emberben, mennyire megterhelte a szeretetünket az eredeti bűn, milyen sokan visszautasítják az ő jóságát, felénk nyújtott kezét, ennek ellenére mégis szeret bennünket. 

„Akit porig aláztak, porig kell azért lehajolni.”

 

Ez a szeretet a mégis szeretet, az annak ellenére szeretet, amelyet az is kifejez, hogy megmosta a tanítványai lábát, köztük az áruló Júdásét is, megáldoztatta őket, köztük Júdást is, mert az utolsó pillanatig bízott abban, hogy megváltozik.

Ha a saját életünkre nézünk, láthatjuk, hogy hányszor visszautasítottuk már Isten felénk nyújtott kezét, megtagadtuk a szeretetét, nem figyeltünk az Ő boldogító jelenlétére, és nem fogadjuk Őt most sem, amikor kínálja magát a szentmisén az Oltáriszentségben. Könnyelműen visszautasítjuk. Volt idő, amikor mindenki áldozott a szentmiséken, aki nem, az nem is vehetett részt a szentmise áldozati részén.

Túl könnyen elfordulunk az Istentől, nem nyitjuk meg előtte a szívünket, pedig ő mégis szeret bennünket, kínálja magát nekünk és azt mondja: „példát adtam nektek, hogyan kell szeretni. hogy nem a tapasztalataitokból kell kiindulni, hanem az Isten szeretetéből, amit nem kell kiérdemelni, csak válaszolni rá.” Az utolsó vacsora emlékmiséjén is kínálja magát Isten és mondja: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan”. Odaadja magát nekünk. A végtelen Isten csodálatos áldozata, ajándéka ez, hogy táplálja bennünk az isteni életet, amely megkezdődött a keresztséggel, és amely eljuthat az ember végcéljához az élet teljességére.

Egyik „porvers” kezdő sorai szerint: „Akit porig aláztak, porig kell azért lehajolni.” Az Isten Jézus Krisztusban porig hajol le értünk emberekért, megmossa a lábát a teremtményeinek, akiket a bűn porig alázott. Fogadjuk el Isten végtelen jóságát és vegyünk róla példát, hogy valóságosan is szolgáljunk egymásnak, úgy ahogyan Jézus Krisztus tette: alázattal és egyszerűséggel. Mert ahol megnyilvánul a mi életünkben Isten szeretete, ott megjelenik maga az Isten, hiszen Isten a szeretet.”

A szentmise után megtörtént az oltárfosztás, amikor eltávolítottak az oltárról minden díszt még a terítőt is. Ez a mozzanat Jézus elfogatására és nagycsütörtökön kiállt szenvedéseire emlékeztet. Az Oltáriszentségi Jézust pedig az egyik mellékoltárra vitték. Ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. A szentmise végén pedig nem volt áldás, csendben fejeződött be.

Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment, ahol kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?” (Mt 26,11)- kérdezte tőlük.

Mint minden templomban a Szent Anna-székesegyházban is elkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás Orosz Lőrinc plébános elmélkedésével, majd ezután Jeremiás Siralmait adták elő.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • 7M7A4295-1
    • 7M7A4298-1
    • 7M7A4299-1
    • 7M7A4301-1
    • 7M7A4312-1
    • 7M7A4317-1
    • 7M7A4322-1
    • 7M7A4324-1
    • 7M7A4327-1
    • 7M7A4329-1
    • 7M7A4334-1
    • 7M7A4336-1
    • 7M7A4337-1
    • 7M7A4339-1
    • 7M7A4340-1
    • 7M7A4343-1
    • 7M7A4344-1
    • 7M7A4346-1
    • 7M7A4347-1
    • 7M7A4351-1
    • 7M7A4353-1
    • 7M7A4355-1
    • 7M7A4359-1

Free Joomla templates by L.THEME