2016. december 20., kedd 14:57

S. O. S. Kézzel fogható a szeretet az erdő közepén

A 16 gyermekes fülöpi Maczó család 7 km-re a falutól az erdő mélyén él, távol mindentől, ami a civilizációt jelenti. Iskolás, óvodás gyermekek kelnek útra napról-napra az erdőből. Ma már iskolabusz könnyít a terhükön, de volt, hogy télen a kicsik gyalog indultak neki a napnak és már reggel 7 órakor az óvoda előtt ácsorogtak, nem tudni mi csalta ki szemükből a könnyet, a szél, vagy a hideg okozta fájdalom. Ebbe a mindennapos teherbe, nyomorba belefáradnak mire elballagnak az általános iskolából, és talán ezért sem akarnak továbbtanulni, hogy nap mint nap újra és újra elhagyják távoli otthonukat. A nehézsorsú gyermekekért joggal hivatalos szervek is aggódnak, és annak veszélye fenyegeti őket, hogy elveszítik egymást, a családjukat.

 

Kedves Olvasó!

Közös erővel segíthetünk, hogy együtt maradhasson a Maczó család és ez csak egy módon érhető el, ha beköltöznek a faluba. A szülők nem ismerik az életvezetés szabályait — amely pótolható —, de szeretettel tartják egyben a népes családot, és ez nem helyettesíthető semmivel. Megdobbantja az odalátogató szívét az ártatlan gyermekek tekintete, valamint az az egymás iránti szeretet, ami ott szinte kézzel fogható.

Az 1800 lelkes Hajdú-Bihar megyei Fülöpöt vendégszerető emberek lakják, kisebb részük még a tanyavilág csöndes, békés világát éli. A tanyákon a házak nagy része már lakatlan, néhol a növénnyel benőtt kerítések, omladozó falak üzennek, hogy egykor ott is boldog emberek nevetésétől volt hangos az utca. A még kint élő családok többnyire szétszórtan, egymástól 2 km-nyi távolságra laknak.

A falutól 7 km-re, az erdő mélyén, végtelenül szegényes körülmények között lakó 16 gyermekes Maczó családnak sincs szomszédja, kerítés nélküli otthonuk beolvad az erdő csendjébe. Portájukon két épület áll, a népes család mégis csak az alig 30 m2-es, fürdőszoba nélküli, egy helyiségből álló kisebb házban érzi jól magát, különösen a hidegebb hónapokban, ahol a meleget csak a főzésre is alkalmas sparhelt adja. Adja, de nem tartja, így a házikó szabadégre nyíló vékony ajtaján hamar kiszökik a meleg. Esténként így nem marad más hátra, mint egymás melege igencsak szoros közelségben, hiszen három nagy franciaágy biztosítja az esti nyugovó helyét az egész családnak, amely asztal híján alkalmas az étkezésre, de a gyerekeknek a házi feladatok elkészítésére is. Nincsenek bútorok, játékok, könyvek, képek a falon, csak a gyerekek tekintetében lehet gyönyörködni. Az embernek elfacsarodik a szíve, ha meglátja a nehéz körülmények között élő nagyszemű lurkókat. Lehetne jobb életük is, olyan, amilyen kortársaiknak, még akkor is, ha a szüleiknek nincs rá igényük, pénzük, lehetőségük, mert nem tudják, hogyan és miből kellene azt kialakítani, mivel őket sem tanította meg erre senki.

 

25 évi házasság gyümölcsei a 16 gyermek

A 42 éves Piroska és férje, a 45 éves Tamás 25 éve házasok, mindkettőnek ez az első házasságuk, és édes szüleik a 16 gyermeknek. Azt gondolom, ilyen körülmények között megmaradni egymás hűséges szeretetében, vállalva a gyermekeket, bátorságra vall. Persze van, aki ezt felelőtlenségnek tartja. Piroska erre a kérdésre csak ennyit mond: „Egyet sem tudtam volna elvetetni.”

Benjámin Tamás 1,5, Rikárdó 3, Veronika 4, Csaba 5, Szebasztián 6, Renátó 8, Brigitta 9, Ervin 10, Alex 13, Roland 15, Rebeka 17, Boldizsár 19, Krisztofer 20, Zsanett 22, Tamás 23, Piroska 25 évesek. A két legnagyobb gyermek már családot alapított, kirepült a fészekből, így már csak 16-an hajtják álomra fejüket az erdő közepén megbúvó hajlékban.

Amikor meglátogattam őket Benjamin éppen a 22 éves Zsanett ölében pihengetett, a rangidős lány igyekszik levenni édesanyjáról a hétköznapi feladatok terhét, akinek a főzés és mosás kitölti az egész napját. István épp a boltból érkezett meg, kosarában csak kenyeret láttam, de másnap is csak ennyire telik. Veronika édesség híján vízzel összekevert kristálycukrot kanalaz a bögréből. Úgy 50-60 évvel ezelőtt cukros vizes kenyér jelentette az édességet. Mint látható, van, ahol még ma is ez édesíti a napot. Az édesanya életét súlyos szívbetegsége is nehezíti, már többször volt halál közeli állapotban, a gyermekek így az élet törékenységét is megtapasztalhatták, és talán ezért nem fontos számukra semmi, csak a család iránti szeretet, az összetartozás. Az odalátogató ezt a különleges atmoszférát érzi meg. Mindannyiunk, Hutóczky Péter, a falu polgármestere, Popovics Ferencné, a helyi általános iskola igazgatója és jómagam egybehangzó megdöbbentő tapasztalata, hogy a Maczó család minden tagja kivételes módon szereti egymást. Szinte kézzel fogható a szeretet ott az erdő mélyén.

 

Egyetlen gazdagságuk a szegénységük

Amikor először meglátogattam a családot, munkatársaim között rögtönzött adománygyűjtést szerveztünk, előkerült a tartós élelmiszer, ruhanemű és egyéb adomány. Odaérkezvén, vártam, hogy a gyerekek megrohamozzák az autót, és kíváncsi szemek lepik el az adományokat, mint ahogy ez lenni szokott. Mindenki kijött a ház elé, illendően üdvözöltek, bevitték a csomagokat, kinek mi fért el a kezében, és szó nélkül lerakták az egyik sarokba, majd leültek az ágy szélére és hallgatták a beszélgetésünket. Fegyelmezettek voltak, nem civakodtak, csöndben beszélgettek és szeretettel voltak egymás iránt, miközben éhesen várták, hogy elkészüljön kedvenc vacsorájuk, a krumplistészta.

A gyerekek az egyházmegyénk fenntartása alatt működő fülöpi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolához tartoznak. Már a tanévnyitón felfigyeltünk érzékenységükre, amikor az elsős gyermekek közül, egyedül csak Maczó Szebasztián sírt, aki kiszakítva érezte magát az addig megszokott szeretetteljes miliőből. Nem sokáig tartott a kétségbeesése, mert nagyobb testvére vigasztaló ölelése újra visszaadta biztonságát. Ez a jelenet is arról tanúskodik, hogy mérhetetlen szegénységükben a Végtelen kézzelfogható szeretetében élik meg napjaikat.

Az igazgatónő elmondta, amikor az egyik Maczó gyereket kisebb baleset érte az iskolában, elvitte a kórházba, és csak sötétedéskor tértek haza a családhoz. Már nagyon várták őket. A késői órák ellenére a család apraja nagyja a ház előtt állt, örvendeztek és azzal is kifejezték testvérük iránti szeretetüket, aggódásukat, hogy rögtön mindannyian igyekeztek őt megérinteni.

 

A gyermekek szépek, egészségesek, a szeretetet sugározzák

A gyermekek jó tanulók, közepes, négyes átlagot is elérnek, az iskolába mindig felkészülten érkeznek. Ennek ellenére az igazgatónő sajnálatát fejezte ki, hogy nem élnek a továbbtanulás lehetőségével. Az édesapa az erdőn, alkalmi munkákat vállal ebből igyekszik eltartani a családot. Csatlakozott már hozzá a nagyobb fiú is, aki az iskolapad helyett az erdőt választotta, és ugyanígy a nagyobb lánytestvérük is inkább otthon maradt. A 7. osztályos Roland szeretne szakmát tanulni, a tanárai is erre bátorítják, de nem tudjuk kitart e elhatározása mellett.

A gyermekek a nyári iskolai táborokban, kirándulásokon sem vesznek részt. Talán azért, teszi hozzá az igazgatónő, mert nem tudnak úgy megjelenni, mint a társaik, nincsen tisztálkodási felszerelésük, rendes ruhájuk, emiatt szégyellik magukat, és inkább otthon maradnak.

Az iskola szoros kapcsolatot tart a családdal, többször előfordult, hogy meglátogatták őket, és adományokkal (bútorok, használati tárgyak, háztartási gépek) segítették életüket, de időközben mindezek eltűntek az otthonukból. Nem kérdeztem rá, de látva életüket, becsületességüket, elképzelhetőnek tartom, hogy vagy olcsón eladnak mindent a megélhetésük biztosításáért, vagy akaratuk ellenére mások elveszik tőlük. Ők ott védtelenek az erdőben, ahol szó szerint farkastörvények uralkodnak.

 

Mindenki a család mellett áll

Piroska, az édesanya elmondta, szeretik fülöpi polgármestert, jó ember, többször segített már rajtuk. Hutóczky Péter, a falu első embere is nagy szeretettel van a rászorulók iránt. Kérdésünkre elmondta, az önkormányzat már korábban is segített a családnak. Néhány évvel ezelőtt beköltöztették őket a faluba, de a család egy hónap után visszament az erdőbe. Talán mert nem fogadták be őket a falu lakói, a szomszédok. Pedig a szülők a maguk módján tisztességre és becsületességre nevelik a gyerekeket. A rendőrséggel eddig soha nem volt dolguk, a nagyobb fiúk sem keveredtek verekedésbe, vagy más, rájuk nézve terhelő szituációba.

„Az én szívem kicsike, nem fér abba semmi se, csak a kicsi Jézuska, meg a szép Szűz Mária. Őrangyalkám szépen kérlek, bűntől, bajtól őrizzél meg. Életemben légy vezérem, halálomban állj mellettem. Ámen.” A megkeresztelt gyermekek szüleikkel együtt hangos imádkozással zárják a napot. De nemcsak este fohászkodnak, hanem útban az iskolabuszon is. A sofőr elmondta, amikor először beültek a buszba, kérte őket, hogy imádkozzanak, azóta szó nélkül elkezdik az imát, amikor elindul az autó.

Imáikban mára már megfogalmazódik az a kérés is, ami a család egybemaradásáért szól.

Piroska és Tamás, bár nagy bennük a szeretet egymás és gyermekeik iránt, azt már ők is tudják, hogy felelőtlenül döntöttek, amikor visszaköltöztek az erdőbe. Ennyi gyermekkel a napi megélhetés is gondot okoz, lakásvásárlás tehát szóba sem jöhet. Sajnos, ami még ennél is rosszabb, a gyermekek papírjai sincsenek rendezve, így több gyermek után családi pótlékot sem kapnak. A legnagyobb aggodalmuk viszont, a gyámhatóság vizsgálata, amely a gyermekek érdekeit nézve jogosan ki akarja emelni őket ebből a családból, hogy méltóbb körülményeket biztosítsanak nekik. Ismerve a családot közösen arra gondolunk, a szeretet szakadna szét, ha a gyerekek elszakadnának szüleiktől, testvéreiktől, amit nem pótolna semmilyen komfortosabb körülmény.

Ennek ismerete tettekre sarkallt bennünket, és a fülöpi önkormányzat elöljáróival arra az elhatározásra jutottunk, közös erővel segítünk a Maczó családnak, hogy ismét beköltözhessenek a faluba, ahol a közmunkaprogram segítségével támogatást, napi szintű életvezetési tanácsadást nyújtanak nekik, esélyt adva egy emberségesebb életre, amely a kitörést, továbbtanulási lehetőséget és jobb, biztonságosabb életfeltételeket jelentene.

 

A Maczó családnak ez az utolsó esélye az egybenmaradáshoz.

Kérem, hogy a karácsonyi ajándékok közé helyezze imáit, felajánlását, adományait, hogy együtt megmenthessük őket a szétszakítottságtól.

A Maczó családnak szánt felajánlásait a következő számlaszámon teheti meg:

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

10702071-18792069-52000001

HU18-1070-2071-1879-2069-5200-0001

Közlemény rovatba beírandó: Maczó család

Érdeklődni:

Kovács Ágnes

Öröm-hír Szerkesztőség

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatala

424 Debrecen, Varga u. 4.

Tel.:30/240-1482

 

 

Kovács Ágnes

  • Galéria:
    • 7M7A0001-1
    • 7M7A0005-1
    • 7M7A0008-1
    • 7M7A0017-1
    • 7M7A0021-1
    • 7M7A0023-1
    • 7M7A0024-1
    • 7M7A0035-1
    • 7M7A0044-1
    • 7M7A0045-1
    • 7M7A0065-1
    • 7M7A0065
    • 7M7A0071-1
    • 7M7A0079-1
    • 7M7A0082-1
    • 7M7A0093-1
    • 7M7A0094-1
    • 7M7A0094
    • 7M7A0101-1
    • 7M7A0105-1
    • 7M7A0111-1
    • 7M7A0112-1
    • 7M7A0128-1
    • Maczoek
    • Veronika-1
    • család-1
    • csoportkép-1

Free Joomla templates by L.THEME