2008. szeptember 17., szerda 02:00

Honvágytól a szárnyalásig

2008. szeptember 16-án, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya főplébánián került megrendezésre egyházközségünk tagjának, Kocsis E. Évának "Honvágytól a szárnyalásig" című első verseskötetének könyv bemutatója.
A költőnő kötetében felvázolt önéletrajzából megtudhatjuk, hogy Erdélyben, egy Marosvásárhelyhez közeli kis faluban született. Vidám gyermekkorát a Maros partján élte 13 éves koráig. Ezek az évek meghatározóak voltak életének későbbi szakaszára is szeretetben, Istenhitben, szabadságban. Édesapja már kisgyerekként bele oltotta a haza és a nemzet iránti szeretetet, hűséget, igazságtudatot.

Továbbtanulása okán Marosvásárhelyre költöztek, majd 20 éven keresztül dolgozott a Bőr és Kesztyűgyárban könyvelő-tervezőként, később informatikusként.

Közben férjhez ment, és megszületett a kisfia.

1990. fekete márciusa (etnikai zavargások, amelyek Marosvásárhelyen történtek, a városban akkor még többségben lévő lakó magyarok és románok között.) után el kellett hagyniuk szülőföldjüket és Magyarországon menekültstátuszt kaptak.

4 évvel ezelőtt daganatos betegségben szenvedett, majd 1 év múlva egy még súlyosabbal kellett szembe néznie, de erőt merített Istenből, a kemény kezelési évek átvészeléséhez.

Már iskolás korában nagyon szerette az irodalmat, igyekezett sokat olvasni, szókincsét gyarapítani.

2007. tavaszán írta első versét és azóta kapja hozzájuk a lelki ihletet, melynek gyümölcseként született meg ez a könyv. A könyvbemutatót Dr. Csermely Tibor nyugalmazott főiskolai irodalomtanár ezekkel a szavakkal nyitotta meg:

Kocsis Éva egy verseskötettel örvendeztetett meg bennünket, lírai megszólalásainak első összegyűjtött és egybeszerkesztett kötetét vehetjük a kezünkbe. Különleges őszinteséggel reagál az őt körülvevő világra, versei felidézik a múlt emlékeit, észreveszik s szóváteszik a ma világának visszáságait, és reménykedő bizalommal néznek a jövőbe. Kötetének címe: „Honvágytól a szárnyalásig" kijelölik még a tematikáját is költészetének.

Az „Erdélyi nefelejcs" az első ciklus címe: telitalálat. A szülőföldet elfelejteni nem tudó, az erdélyi tájak és emberek megidézése, a honvágy, a visszavágyódás rezignációja hiteles életérzés. Vallásos versei, Istenkereső lírája mélységes hitét mutatja fel az „Engem az Úr tenyerébe hordoz" című, a kötet legterjedelmesebb ciklusában. Minden élethelyzetben, sikerekben és kudarcokban, örömben és bánatban, jól érzi, vele van az Úr. A „Hadakozás a rímekkel" címen versírói küzdelmei válnak nyilvánvalóvá, a mondanivalónak és a megformálásnak, a tartalomnak és a formának egymást kényszerítő belső rezdülései. Testvérének érzi a tragikus sorsú Wass Albertet, s a „Vándorcsillag emlékére" írott versei kifejezik a nagy íróval való lelki rokonságot. „Szívemben a nyíl" címet adta azoknak a verseknek, amelyekben családjáról, barátairól ír. Távol élő fiát és kis unokáját nemcsak tanácsokkal látja el, hanem bennük a jövő ígéretét is látja.

„Miért van az?" – kérdezi fájdalmas, szomorú emlékek fellobbanásakor.

Tudatában vagyok annak, – folytatta a tanár úr – hogy elsőkönyves költőről véleményt formálni, munkáját értékelni nagy felelősség és nem kis bátorság. Ezért bejelentem ünnepélyesen, hogy elfogult vagyok, ami abból is adódik, hogy a kötet előkészítésének egész folyamatában részt vettem és most is szorítok a méltó fogadtatásnak.

A borító Szeifried Zoltán festőművész alkotása, a szerkesztés Erdészné Juhász Judit jóvoltából készült, a belső illusztrációk pedig a szerző fiának, ifj. Kocsis Attilának a munkái.

A kötet előszavában írt soraimmal ajánlom kedves figyelmükbe és szeretetükbe Kocsis Éva verseit, hiszem, hogy igaz és szép szavai közel kerülhetnek az emberi szívekhez. – fejezte be a résztvevőkhöz fűzött gondolatait.

Az ünnepélyes hangulatot emelte, hogy ezután meghallgathattunk egy kalotaszegi és egy széki népdalt Erdész Dorottya és Rebeka kiváló előadásában.

A költőnő egy Kempis Tamás idézettel kezdte mondanivalóját a „Krisztus követése" című könyvből: „Az Úr mondja: el ne bízd magad a jó előmeneteledben, végül is ne tetszelegj abban, ami nem vagy. Amit adtam elvehetem, de vissza is adhatom mikor kedvem tartja. Amit adok, az enyém, s ha elveszem, nem a tiédet vettem el, mert az enyém minden jó adomány és minden tökéletes ajándék."

Majd hálát adott szavaiban először Istennek, az írás kegyelméért egy dicsőítő vers felolvasásával, s köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették munkájukkal, bíztatásukkal, eligazításukkal útkeresésében, amíg idáig eljutott.

Záruljon ez a beszámoló egy, a kötetben fellelhető gyöngyszemmel, mely minden keresztény ember számára igazi lelki táplálék lehet:

Hála Neked Uram

Hála Neked, hogy reggel újból felébredek,
és hála, ha este fáradtan lefekhetek.
Hála neked, hogy látok, beszélni tudok,
és azért is hála, mert szívem dobog.
Hála Neked, hogy keresztem már könnyebb
s akadt egy cirenei, ki segített út közben.
Hála Neked a másodpercekért,
mit családom körében még eltöltök én.
Hála Neked minden hajnalon,
ha a felkelő nap újból ragyog.
Hála legyen este, ha megérem még,
és sötét bársonyát teríti rám az éj.
Hála százszorosan, hogy Hozzád visszatértem,
újból és újból mindezt átélhetem.
És akkor legyen hála végképp Neked,
ha mindezek után lábad átölelhetem.

Jock Ágnes

Free Joomla templates by L.THEME