2008. március 31., hétfő 02:00

Lesz-e magyar feltámadás?

Hogyan keveredhetett a magyar nemzet ebbe a helyzetbe, a megvalósult abszurditások világának vélő rémálomba, miért létezhet a pusztítás maga, hogyan lehetséges az, hogy nemzetünk legalább egy évszázada – trianon óta – egy folyamatos lepusztulási pályán, mondhatni szabadesésben halad? Bogár László közgazdász professzor „Válságok örvényeiben: lesz-e magyar újjászületés?" címmel – a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Esti beszélgetés vendégeként március 28-án – azokat az okokat tárta fel, aminek ismerete, megértése szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk megállni, majd reményeink szerint visszafordulni erről a lejtőről..., mert remény mindig van, mert a remény a teremtés maga.
Végzetes játszma

Az előadó a magyar társadalom ezer éves történetének egyik legsúlyosabb válságát négy válságszint elemzésével tárgyalta.

A közbeszéd válsága a beszédünk, nyelvünk szétroncsolása azt eredményezi, hogy a nemzet képtelen önmagával szóba állni. Ebben a verbális polgárháborúban, szavakban megfogalmazódó gyilkos erőszak nyilvánul meg, amely során a magyar társadalom egyaránt kifosztott két fele egymást pusztítja. Ennél nagyobb szolgálatot nem is tehetne globális kifosztóinak, és a globális kifosztók lokális kollaboránsainak. A magyar társadalomba nem kell kívülről bevinni a pusztítást, mert a jelek szerint nagyon alkalmasnak látszik arra, hogy saját magát elpusztítsa és folyamatosan gyengítse. A játékelmélet szerint a játszma valamennyi résztvevője veszít, mindenki tudja is, hogy veszít, mégis képtelenek vagyunk kilépni ebből a végzetes játszmából. Ennek egy rendkívül sötét pszichopatológiai oka van – folytatta az előadó -, mégpedig az, hogy ha én többet tudok ártani a másiknak, mint ő nekem, akkor én nyertem, holott valójában az egész közösség pusztul. Ennél biztosabb módja egy közösség önelpusztításának nincs. Bábel története pontosan arról szól, hogy egy közösség elveszejtése a nyelvek összezavarásában áll, ha képtelenné teszi arra, hogy szót értsen egymással. „...eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe..." – Bogár László professzor Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versének sorába sűrítve jellemezte e végzetes játszma alapelemét. Döntő fontosságú tehát felismerni, hogy mi az oka ennek a háborúnak, mi tartja fenn és mi fokozza.

Rendszerváltás avagy birodalomváltás

A rendszerváltás rendszere megbukott, sőt azt kell kifejeznünk, hogy az kezdettől fogva bukásra volt ítélve, mivel bűnben fogant rendszer. Az elmúlt húsz évben folyamatosan felemelkedést, jólétet, demokráciát ígért, aminek éppen az ellenkezője következett be – utalt a professzor a következő válságszintre.

Az elmúlt 20 év során Magyarországon a reálbérek éves átlagban 0,7 %-kal növekedtek(a növekedés 2 % alatt nem is érzékelhető), miközben hazánk területén ideiglenesen állomásozó multinacionális cégek éves tőkeprofitja 23 %-kal emelkedett. 33 szoros a különbség. Ekkora különbség Afrikában fordul elő. A 2008-as reálbérek azonosak a 30 évvel ezelőtti 1978-as bérrel. A hetvenes éveket követően a reálbérek folyamatosan csökkentek.

Magyar gazdaság már régóta nem létezik. Amit magyar gazdaságnak látunk, az két tucat multinacionális óriás vállalat lokális telephelyeit jelenti, amelyen keresztül évi 20 milliárd dollárt visz el Magyarországtól. Magyarországon a kapitalizmust nem az új rendszer vezette be. 1988-ban a régi rendszer parlamentje hagyta jóvá azt a társasági törvényt, amely lehetővé tette a minden korlátozás nélküli tőkés, magántársaságok alapítását belföldi és külföldi jogi és magánszemélyeknek, akár 10 milliárd dolláros nagyságrendben is. Ami tehát végbement, az egyszerű birodalomváltás volt, ami nem újdonság a történetünkben, mert 500 éve birodalmi függésben élünk, török, habsburg, harmadik birodalom, szovjet birodalom, most pedig a globális hatalomvilág birodalma fosztja ki országunkat. Rendszerváltás rendszere tehát egyszerű birodalomváltás nyomán létrejött újabb diktatúra, amely a globális hatalom diktatúrája, cinikus gátlástalan kollaboráns, helyi politikai elitek által üzemeltetve.

a véres háborútól is veszélyesebb...

További válság döntő fontosságú eleme a nemzet lelkiállapotának, lelki békéjének, azoknak a mentális, morális, spirituális javaknak a válsága, amelyek egy nemzetet közösségé tesz. Azoknak az elemi struktúráknak a szétroncsolódása, amely nélkül nincs, nem létezhet emberi közösség – emelte ki az előadó közgazdász az ember legsebezhetőbb pontját

Ha egy nemzet, mint közösség képtelen szabadon átélni az eredettörténetét, hogy honnan jön, az üdvtörténetét, hogy hová tart, a szenvedéstörténetét, vagyis azt a tanulási folyamatot, ami összeköti a múltját és jelenét, akkor az a közösség elpusztul. Lassan egy évszázada mindent elkövettek, hogy betiltsák, tönkretegyék, megalázzák ezt. Ennek a háborúnak ez adja a végzetességét, mert ez nem egy véres, hanem ennél sokkal veszélyesebb a belső értékeket elpusztító háború. A fizikai test ellen irányuló erőszak jóvátehető. Ami azonban a belső erőket zúzza össze, az végzetes. Ezt követi a népesedési és az egészségválságunk, amely csak visszatükröződése a lelki, mentális morális szétroncsolódásnak.

A nemzeti vagyon fogalma is eltűnt...

Végül globális összefüggésben vizsgálva a válságot Bogár László kiemelte melyek azok a pusztító folyamatok, amelyek ebből a globalizált szép új világból a számára jelentéktelen lokalitásként tételezett Magyarországra irányul. A multinacionális vállalatok, mint kényszerítő hatalom, a valutaalap, világbank hitelminősítő intézetek, mint fegyelmező hatalom és a világméretű média, mint értelmező és véleményhatalom egyértelműen azt sugallják, hogy akkor jár helyes úton egy gazdaság, ha liberalizál, deregulál (semmiféle szabályt, normát nem támaszt a multinacionális vállalatok elé) és privatizál. Korunk egyik legpusztítóbb főszereplője pontosan ezt akarja.

A remény jegyében a Bogár László professzor kiútként kiemelte, mit kell tennünk, hogy vissza tudjunk fordulni a végzetes lejtőről. Vissza kell szereznünk a saját nyelvünket, végre nevén kell neveznünk a dolgokat és tudnunk kell jó gazda módjára mi van az éléskamránkban (ahová nemcsak az anyagi, hanem a természeti javak világa is beletartozik), mire építsük az újjáéledésünket. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy 1989 volt az utolsó év, amikor a statisztikai évkönyvekben még szerepelt egy olyan fogalom, hogy nemzeti vagyon

Kovács Ágnes
sajtóiroda

Free Joomla templates by L.THEME