2008. február 18., hétfő 01:00

Beszélgetés Pályi Gyula professzorral

„Péter és a másik tanítvány elindultak és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt." (Jn 20.3-9)
– „Torinoi Lepel" néven ismert kegytárgy egy 437 x 113 cm méretű I. századbeli halszálkás mintázatú lenvászon kendő, amelyen egy megkínzott, majd kereszthalált szenvedett férfi fotográfiai negatív jellegű képmása, valamint vérfoltok és égésnyomok láthatók. A lepel valószínű a halott fején volt áthajtva, így az megőrizte a halott képét elölről és hátulról. Sorsa szórványos adatok alapján Jézus Krisztus kereszthalálától 1349-ig, majd ezt követően jól dokumentált történelmi adatokkal napjainkig követhető. Jelenleg Torino-ban (Olaszország) a Keresztelő Szent János Székesegyházban őrzik, a Szentszék tulajdonaként, őrzője hivatalból a mindenkori torinoi érsek – kezdi beszélgetésünket Pályi Gyula a Modena-i és Reggio Emilia-i Egyetem kémia professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia (a „negyvenek") tagja, aki a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Esti beszélgetések tavaszi első előadásán a Lepellel kapcsolatos eddigi vizsgálatokat természettudományos szempontból elemezte.

– Az eddigi feltételezések szerint Edesszában találtak rá a Lepelre, ahol Euszebiosz püspök (325 körül) írásos feljegyzései utalnak a lepel létezésére, miszerint V. Abgár edesszai király Jézus képmásától (tetradiplon – négyszer hajtott) gyógyult meg.

– Feltehetően a föltámadás után a tanítványok eltették a leplet, majd Jeruzsálemben többet nem hallunk róla. Edesszában – ma Törökországhoz tartozó Urfa nevű városban – a legenda szerint V. Abgár, Edessza uralkodója számos alattvalójával együtt leprában megbetegedett. A király levelet írt a már feltámadt Jézusnak, aki Júdás Tádé apostolt küldte el maga helyett és vele együtt a leplet is. A király és Edessza lakossága meggyógyult a képmás hatására.

Ennek annyi igazság magva lehet, hogy Edessza már az I. században megtért, Júdás Tádé apostol lehetett a térítőjük, és jó okunk van azt hinni, hogy magával vitte a leplet is. V. Abgár fia nagy keresztényüldöző volt, ekkor a keresztények valószínűleg elrejtették a leplet, ami 525-ben került elő egy szárazon maradt odúból, amikor a várfalat tatarozták.

– Hosszú utat járt be a Lepel Edesszától Torinoig. Ezt ma már tudományos vizsgálatok is igazolják.

– A pollinológia tudomány a lepel anyagából, illetve a hozzá ragadt részecskéből következtetéseket von le a lepel történetére, identitására vonatkozóan. A lepel állomásaira – Jeruzsálemre, Edesszára, Bizáncra, Franciaországra, Torinóra – jellemző növényflóra pollenek, gomba spórák találhatóak a lepel felületén. A növénytan 77, ebből – 29 Közel-keleti, 20 törökországi, 4 bizánci és 17 európai fajtát azonosított. Így ez az útvonal teljes pontossággal alátámasztható. Jóllehet a pollinológia az út irányát nem mondja meg, csak az egyes állomásait azonosítja.

944-ben került Bizáncba 1453-ban pedig a Savoyai hercegség tulajdonába. 1572 óta őrzik Torinóban. 1983-ban, amikor II. Umberto (száműzött) utolsó olasz király Savoy-ban meghalt a Lepel a Szentszék tulajdonába került.

– A Torinoi Lepel 1898 óta foglalkoztatja a tudományos közvéleményt, amikor ugyanis a torinoi Secondo Pia ügyvéd amatőr fotós készítette az első fényképfelvételt.

– A fotón a lepel pozitív képe, vagyis a fényképe jelent meg. Ez azért olyan különös, mert a negatívon keresztül történő fotográfiai eljárásokat fényképezési technikákat csak az 1800-as évek elején találták fel. A képmás a szálak felületi elszíneződéséből adódik, tehát nem festett kép. mintha megpörkölődött volna a szálak felülete. Jézus feltámadását sugárjelenség fényjelenség kísérhette, és ez a hőhatás okozhatta a szálak elszíneződését. Ennél tudományosabb magyarázat jelenleg nem létezik erre a jelenségre.

E felfedezés óta a modern tudomány minden erre alkalmas szakágazatának felhasználásával megvizsgálták a Lepel anyagát, a hozzátapadt szemcséket, foltokat és a képmást. E szakterületek – antropológia, törvényszéki orvostan, patológia, hematológia, botanika, pollinológia, numizmatika, textil technológia történet, különféle mikroszkópos és fotográfiai technikák komputeres kép-tisztító eljárásokkal kombinálva, radiokarbon vizsgálat, pirolizises analízis tömegspektrometriával kombinálva, kémiai analízis és optikai spektroszkópia – mintegy 150 ezer munkaórát fordítottak a kegytárgy vizsgálatára.

– Az önmagát önálló tudományként definiáló szindonológia (lepelkutatás) számos bizonyítékot tárt fel. Jézus ereklyéjét az 5. Evangéliumnak is nevezik. Miben támasztja alá az evangéliumokat, szolgál-e más információkkal?

– A szindonológia (szindone – lepel) megállapította, hogy az a halott, akit ebbe a lepelbe betakartak, az valóban azokat a sérüléseket hordozta, amelyekről az evangéliumok is hírt adnak Jézus halálával kapcsolatban. A törvényszéki orvostan szerint a leplen kínzásokat elszenvedett, erőszakos halált halt ember képe látható, aki 30 órát töltött a lepelben. A vizsgálatok során részben halott, részben élő emberből valódi emberi vért azonosítottak, feltételezi az AB vércsoportot utalva a Közel-keleti eredetre. A vizsgálatok az evangéliumokat több ponton is kiegészítik. A fej tetején talált sérülésekből arra a következtetésre jutottak, hogy a töviskorona nem csak a fej körül elhelyezkedő koszorúfonat volt, hanem az egész fejet sapkaszerűen betakaró töviskorona lehetett. Továbbá bebizonyosodott, hogy a test felszögezése nem a tenyéren, hanem a csuklón keresztül történt, anatómiai szakértők szerint a tenyér nem tudná megtartani a testet. Semmilyen forrás nem jelenik meg az evangéliumokban hogy milyen módon (felkötözés, vagy felszögezés) helyezték a keresztre. A lepel képén, jól láthatóak a 120 fémgolyótól származó sérülések is, ezek 3 ágú korbáccsal történő két ember 40 korbácsütéséből származnak.

A holtest szemére különböző pénzérméket helyeztek, mind a kettő Krisztus után 29-32 között volt forgalomban, ami megegyezik azzal az elképzeléssel, hogy Jézus Krisztus kivégzése ezekben az időkben történt. Ez egybeesik Pilátus Júdeai helytartóságával.

A Lepel Embere

– Az arc jelentőségteljes, kifejezéssel bíró egyéniséget mutat. Külön érdekessége, hogy háromdimenziós információt is tartalmaz. „Jöjj, kövess engem!" Nem véletlen az, amikor ezt a felszólítást hallva szó nélkül addigi életüket otthagyva követték őt tanítványai. „Úgy beszélt, mint akinek hatalma van". A „Lepel Embere" 30-40 év körüli – a sérülésektől eltekintve – egészséges, 180 cm ( +- 5 cm), az akkor 150-160 cm-es átlag testmagassághoz képest igen magas, méltóságteljes megjelenést mutat.

– 1988-ban a radiokarbon kormeghatározási kísérlet eredménye szerint megkérdőjelezték a lepel Jézus-korabeliségét.

– Ez az eredmény, ami a lepel korát 1260-1390 közé esőnek becsülte nagy sajtónyilvánosságot kapott. A radiokarbon (14C) vizsgálat a szén radioaktív izotópjának a vizsgálatán alapszik, ami azt a kort tudja meghatározni, amikor a növény termett.

– A vizsgálat után a Lepel hitelességét megerősítve előtérbe került a tudomány által jól ismert 1192-95 között keletkezett magyar latin nyelvű Pray Kódex (1770-ben hivatkozik rá Pray György jezsuita történész) nemcsak a legrégibb magyar nyelvemlékre utaló Halotti beszéd és könyörgés őrző kódexe.

– A kódexben található rajz Jézus Krisztus levételét és a leplet ábrázolja, amin jellegzetes mintázatot adó égési lyukak láthatóak. A rajzon ugyanazt az L alakú lyukmintázatot láthatjuk, mint a leplen. Ez is azt bizonyítja, hogy a rajzot készítő látta a leplet.

– De ez nem volt elegendő a kételkedők meggyőzésére.

– 2005-ben Raymond Rogers professzor, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium tagja rendkívül alapos vizsgálatokat végzett az 1988-as radiokarbon vizsgálat mintamaradékával és a lepel közepéről származó egy szállal. Kiderült, hogy a lepel közepe és a lepel széle, ahonnan a radiokarbon vizsgálathoz a mintát vették nem azonos anyagból készült, ez utóbbi későbbi toldás eredménye.

– Mikor várható a következő vizsgálat?

–Valószínű később, a radiokarbon vizsgálatot a lepel közepéből vett mintával meg kell ismételni és okunk van azt hinni, hogy ez a hitelességet alá fogja támasztani. Erre néhány évtizedet még várni, kell, a jelenlegi műszerek nem elegendően érzékenyek arra, hogy ilyen kis mennyiségű mintából vizsgálatokat elvégezzenek.

– Az első vizsgálatoktól napjainkig több mint 100 év telt el. Ez a tudomány fejlődésének tudható be. A szkeptikusok a tudomány további fejlődésével minden eddigi bizonyíték megcáfolását is számba veszik.

– A 19. sz-tól kezdve a természettudományok fejlettségére hivatkozva a kor azt hirdeti, hogy komoly ember nem hihet a vallásban. Ezzel párhuzamosan, amint ezeket a fejlett tudományokat megpróbálták a lepel kutatására alkalmazni, újabb és újabb bizonyítékok merültek fel a lepel hitelessége mellett, ami viszont óriási erkölcsi és vallási jelentőségű. Mert ez tulajdonképpen tárgyi bizonyítéka a keresztény egyházak hitének.

– A Vatikán, nagyon óvatos az ereklyékkel, csodákkal, jelenésekkel, így kereszténység egyik legnagyobb ereklyéjének a Torinoi Lepelnek eredetével kapcsolatban is. Mi a jelenlegi álláspontja?

– Mind a mai napig az Egyház nem jelentette ki, hogy a Torinoi Lepel hiteles. Rendkívül óvatos, szigorúan ragaszkodik a történeti igazságokhoz, és a lepellel kapcsolatos vizsgálatokat a legnagyobb mértékben támogatja. II. János Pál pápa számos ízben imádkozott a lepel előtt.

– „...látta és hitt..."

– A 20. és 21. század szellemi légköre más, mint a jézus korabeli időknek. Az emberiség természettudományos gondolkodásmód felé való eltolódása letagadhatatlan. A modern kor embere sokkal inkább szent Tamás követője, aki akkor győződött meg igazán, amikor látta Jézus sebeit. Amikor a tanítvány látta a lepleket a sírboltban, „...látta és hitt...". Tehát a tárgyi bizonyítékokon keresztül való meggyőződés mindig jót tesz a hitnek.

– Végkövetkeztetés?

– A tudomány jelenlegi állása szerint a leplet hitelesnek lehet tekinteni, és ha ez így van, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a kereszténység legértékesebb ereklyéje és egyben tudományos alaposságú bizonyítéka mindannak, amit Jézus Krisztusról vallási alapon hiszünk és tudunk.

Kovács Ágnes
sajtóiroda

Free Joomla templates by L.THEME