2015. december 26., szombat 13:01

Értem érdemes volt?

„Dicsőség az Istennek és békesség a jóakaratú embereknek. Az egy, igaz, végtelen fölségű Isten emberré lett, végtelen utat tett meg, hogy kisgyermekként megjelenhessen a földön. A csodálatos, de felfoghatatlan misztérium szíven találja az embert, hogy követve a betlehemi csillagot, eljusson élete végcéljához.” – kezdte a karácsony ünnepén az éjféli szentmise homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

A világban rengeteg a rossz az önzés, szeretetlenség, bűn. Vajon érdemes volt-e Istennek emberré lennie? Értem érdemes volt? – erre a kérdésre kereste a választ a Palánki Ferenc püspök atya. Az, hogy az Isten fia emberré lett, számunkra is feladatot jelent. Ajándékba kaptuk a létezésünket az Istentől, életre hívott bennünket és feladatot adott. Mindenekelőtt azt, hogy emberek, jó emberek legyünk.

Ezután a főpásztor az ember sok különleges képessége közül hármat emelt ki. Elsőként a rácsodálkozás képességét, amellyel az ember rácsodálkozik a másikra és felteszi a kérdést: Ki „csoda” vagy te? Az ember létezése egy csoda, nem természetes, nem szükségszerű. Az Isten úgy szólít bennünket: „Te egyetlenem, megismételhetetlen vagy, nagyon fontos vagy nekem, érted lettem emberré, érted vállaltam az emberi sorsot, az emberi létet, hogy neked embernek lehetőséged legyen az isteni létre, az isteni szeretetre.” Lelkesedéssel tudunk-e rácsodálkozni az élet csodájára, arra, hogy az ember benne van a végtelenben, hogy természetes élete a természetfölöttibe torkollik.

Az imádás képessége megmutatja, hogy csak az egy igaz Istent imádjuk. Szeretjük a világ dolgait. A mai ember gondolkodását a szóhasználata is kifejezi, hiszen amit kedvel, szeret, arra azt mondja: imádom, ahelyett hogy az egy igaz Istent imádná, aki végtelen utat tett meg, hogy eljöjjön mindannyiunk szívébe. A szívünk ajtaján kopogtat, hogy aki meghallja és beengedi őt, vele étkezzen és szeretetegység alakuljon ki köztük. A karácsonyi szentgyónásban felkészültünk, hogy a nagy szentáldozásban egyesüljünk az értünk kenyérré lett Istennel, aki táplálja bennünk az isteni életet, amit a keresztségben elkezdtünk. Ez a Jézus megjelenik, és azt mondja: „szeretlek téged, örülök, hogy itt vagy ezen az éjszakán, megérezted a szeretet bőségét, nagyságát és elkezdted imádni az egy igaz Istent.”

Végül a főpásztor a szolgáló szeretet képességének megélését hangsúlyozta, amellyel az ember másokért él. Ha az Isten emberségét akarjuk követni, akkor szolgálnunk kell egymást és egymásban az Istent.  Így megtapasztaljuk az igazi boldogságot, amely abban van, hogy az ember odaadja az életét valakiért, valakinek a szolgálatába. Az emberi élet attól szép, hogy odaadja. Mint ahogy Jézus értünk lett emberré, mi is másokért legyünk igaz, jó emberekké. Akarok-e olyan emberré lenni, akiért Jézusnak érdemes volt eljönni.

Az Isten irgalmas jósága, szeretete megjelent a földön, Ő a legnehezebb körülmények között is emberré tudott lenni, hiszen hajléktalanként született, utána menekülnie kellett átélve a menekültek, majd harminc éven keresztül a kétkezi munkások sorsát, a tanítása során pedig megtapasztalta a szeretetének visszautasítását, a keresztre feszítés fájdalmát, amit a bűneinkkel  nap mint nap újra megteszünk. De ő továbbment, magajándékozott bennünket az irgalmas szeretetének a csodájával, mert a világ nem volt eléggé igaz és szép. Éppen ezért jött el, hogy igazzá és széppé tegye – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök.

 

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • 7M7A2471-1
    • 7M7A2475-1
    • 7M7A2477-1
    • 7M7A2478-1
    • 7M7A2479-1
    • 7M7A2480-1
    • 7M7A2483-1
    • 7M7A2486-1
    • 7M7A2488-1
    • 7M7A2510-1-1
    • 7M7A2513-1
    • 7M7A2525-1

Free Joomla templates by L.THEME