Boldogságot érezni, vagy boldognak lenni?

13 február 2017

Szentmise Debrecenben, a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet kápolnájában

 

A Betegek 25. Világnapjához kapcsolódva február 12-én Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök betegeknek, hozzátartozóknak mutatott be szentmisét Debrecenben a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet kápolnájában. A szentmisén Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész is részt vett.

 

„Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat” (Lk 10,27). Palánki Ferenc püspök atya a szeretet főparancsát idézve kezdte gondolatait és hozzátette, Jézus azért jött, hogy a törvényt tökéletessé tegye. Ezért a szeretet főparancsát — amelyben benne van az Isten és emberszeretetet —, teljessé tette, és azt mondta: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket” (Jn 13,34). Nem elegendő tehát úgy szeretni egymást, mint önmagunkat, úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Jézus szeret minket.

Hogyan szeret bennünket Jézus?

 

A püspök atya válaszként a keresztre irányította a figyelmet, hiszen Jézus az életét, a teljességet adta értünk, hogy nekünk is részünk legyen az isteni teljességben. Erre mondja Szent Pál: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,9). A főpásztor ezután hozzátette, Szent Pál szavai vigasztalásként hatnak különösen a kórházban, a betegágyon fekvő emberekre, ahol a legjobban megtapasztalják az élet törékenységét, a kereszthordozást, a szenvedést.

Amikor a nem hívő ember találkozik a szenvedéssel felteszi a kérdést: Hol van az Isten, miért engedi meg a szenvedést? A megyéspüspök atya hangsúlyozta, a földi élet mindig is véges volt, de az ember a bűn elkövetése után a halált, a szenvedést, tragédiaként éli meg. A szenvedés a bűn következménye. Jézus vállalta értünk a kereszthalált, hogy megmutassa, milyen az igazi szeretet és hogyan kell keresztjeinket hordoznunk, áldozatot vállalnunk, figyelnünk szenvedő embertársainkra.

  

Boldogságot érezni, vagy boldognak lenni?

 

A celebek, a reklámok azt hirdetik, hogy élvezni kell az életet, törekedve a gazdagságra és minél több boldogság élményre. De milyen élet az és meddig tart? Mi van két boldogság élmény között? Palánki Ferenc püspök atya hangsúlyozta a különbséget a boldogság érzés és maga a boldog élet között. Az Isten olyan boldogságot akar adni, ami állandó és folytonos. Azt akarja, hogy ne boldognak érezzük magunkat, hanem boldogok legyünk. A két értelmezés között különbség van.

Vajon Jézus boldog volt a kereszten? Boldogok lehetünk-e a betegágyon, a kórházban? Ha fájdalmat érzünk nincs boldogságérzetünk. Jézus sem érezte magát boldognak a kereszten, de boldog volt. A boldogmondások is arról szólnak, hogy boldogok: „akik sírnak, éheznek, üldöztetést szenvednek…” (vö. Mt 5 1-10). Hogyan lehetséges ez? A püspök atya kifejtette, az ember akkor lesz igazán boldog, ha a hitében Istennel egyesül, és megtapasztalja, az Isten vele van minden élethelyzetben, akkor is, ha beteg, ha a kórházi ágyhoz van feszítve, mint egy keresztre. Jézus Krisztus nem azt ígérte, hogy a földön kényelmes, nyugodt életünk lesz, hanem azt, hogy a boldogságot akkor találjuk meg, ha elkezdünk szeretni, ha megérezzük, felfogjuk, hogy az Isten velünk van.

Ne azt keressük tehát, hogy mikor érezzük boldognak magunkat, hanem azt, hogy mikor találkozhatunk Istennel. A keresztény ember igazi élete nem más, mint a szeretet teljességének a megélése.

A keresztény élet kezdete találkozás az élő Istennel. Ebből a találkozásból származik az, hogy képesek vagyunk mások miatt szenvedni.  A fájdalmat enyhíteni, a szenvedést csökkenteni kell, de elkerülni nem lehet. Ha ezt belátjuk, megkapjuk a szívünkbe azt a belső békét, amit semmilyen állapot, a betegség vagy szenvedés sem vehet el tőlünk.

Reményik Sándor, „A béke” című versében így ír a békéről:

„Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.”

 

A belső béke ott van a szívünkben, Jézus Krisztus bennünk lakik. Ez az az állapot, amire el kell jutnunk és akkor megtapasztaljuk Isten szeretetét. Ő a karjaiba vesz, hordoz bennünket és elindít hazafelé, mivel az a túlvilág, ahol most élünk. Az örökéletünk pedig: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,9) — fejezte be gondolatait Palánki Ference megyéspüspök.

Kovács Ágnes

<<  Július 2017  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
       1  2
  3  4  5  6  7  8  9
10111213141516
17181920212223
31      

 

Elérhetőségek

Cím: 4024 Debrecen, Varga u. 4.
Levélcím 4002 Debrecen, Pf. 230.
Telefon:

52/431-631

30/445-4002

Fax: 52/431-632
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Hírbeküldés: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Püspöki titkár: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

szentkut
Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
 
DMK logo 1
 
 
nyhmuv kp



 

 

Napi evangélium

  • 2017. július 28. – Péntek (Mt 13,18-23)
    Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és...