Elemek szűrése dátum szerint: október 2018

„ Útmutatásaid örömömre vannak ... ” (Zsolt 1 19, 1)

Életek az életért címmel II. alkalommal tartanak életvédő konferenciát Pócspetriben, 2018. október 6-án 10-18 óra között, a helyi általános iskolában (Szent Erzsébet tér 2.). A konferenciát a Vianney Testvérek Közössége és a Magyarországi Billings Központ szervezi, abból az alkalomból, hogy 50 évvel ezelőtt, 1968. július 25-én jelent meg VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája a születésszabályozásról és 65 éves a Billings Ovulációs Módszer, a természetes családtervezés egyik módszere.

Program:
10:00 – Megnyitó - Gyulai Endre nyugalmazott megyéspüspök
Fília Közösség előadása
10:45 - Az igazság felragyog - lelkipásztorok előadása és tanúságtétele a Humanae Vitae és a Billings Ovulációs Módszer pasztorális vonatkozásairól
12:00 - Kávészünet
12:15 - Házaspárok tanúságtétele a Családfelajánlásról és a Billings Módszerről
13:00 - Fórum
Házaspárok és lelkipásztorok válaszolnak
13:30 - Ebédszünet
14:00 - Olaj Anett: Van-e élet az abortusz után?
15:00 - Tima Renáta: Áldásra várva
16:00 - Fórum
16:30 - Szünet
17:00 - Záró szentmise
"Imádkozó ember" szobor megáldása

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Október, a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. Egyházunk közössége hosszú századok óta imádkozza ezt az egyszerű, mégis kimeríthetetlenül mély, Krisztus szemlélésére irányuló imádságot, Mária áldott füzérét, „mely Istenhez láncol minket”.
A rózsafüzér, más néven olvasó vagy szentolvasó (latinul: rosarium) egyrészt imádság, másrészt az imádság eszköze. Elnevezése onnan származik, hogy a hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette – rózsakoszorúnak a Szűzanya számára.
A mai rózsafüzér a középkor jámborságában folyamatosan alakult ki. Szerzetesek és remeték az első időktől kezdve használták ismétlődő imádságok számlálására. Remete Szent Pálról jegyezték föl, hogy a Miatyánk számlálására magokat vagy kavicsokat használt. A hagyomány egy másik ága szerint a rózsafüzért örmény keresztények használtak először, valószínűleg a Jézus-ima imádkozására. Amikor a muszlimok meghódították az örményeket, átvették tőlük a rózsafüzér gyakorlatát Allah nevének és dicsőségének ismételgetésére. Európában a 11. században az 50, 100, 150 Miatyánk térdhajtásokkal kísért imádkozása vált gyakorivá. A 12–13. században a Miatyánk helyére az Üdvözlégy első fele került, majd a két formát egyesítették. Henrich von Kalkar OCarth (†1408) alakította a rózsafüzért úgy, hogy minden tíz Üdvözlégy elé Miatyánkot tett.
„A rózsafüzér, ez a megváltó megtestesülésbe gyökerező, evangéliumi imádság teljesen Krisztusra irányul. Mert még jellegzetes eleme is – az Üdvözlégyek litániaszerű ismétlése – Krisztus dicsőítése lesz, akiről az angyali üdvözlet és a Keresztelő anyjának köszöntése szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse« (Lk 1,42). Sőt, többet mondunk: az Üdvözlégyek ismételgetése a háttér, melyben a titkokat szemléljük: Jézus, akit minden Üdvözlégyben megnevezünk, ugyanaz, mint akit a titkok egymás után szemünk elé állítanak mint Isten Fiát és a Szűzanya fiát.”
(VI. Pál pápa)
A rózsafüzér elterjesztéséért különösen a ciszterciek és a domonkosok tettek sokat. Szent Domonkos az albigensek ellen segítséget kért a Szűzanyától, aki mint új és hathatós fegyvert adta át neki a rózsafüzért. 14. századi följegyzések szerint először domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak a rózsafüzérhez titkokat és elmélkedéseket: a tíz Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és Mária életének egy-egy eseményét. Alanus de Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafüzért.
„A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.”
(II. János Pál pápa)
A rózsafüzér a 15. században nyerte el mai formáját, az egész Egyházban a 16. század második felében terjedt el. A törökök felett Lepantónál aratott győzelmet (1571. október 7.) az egész keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa, Szent V. Piusz is a rózsafüzért imádkozta, mikor zajlott a harc.
„Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta” – írja II. János Pál pápa, aki a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő időszakot a rózsafüzér évének nyilvánította, s kiadta a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelet. Ebben hirdette meg a hagyományos örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkok mellé a világosság rózsafüzérének öt titkát. A szentatya szavai szerint „a rózsafüzér mondása nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával”; „a rózsafüzér a maga egyszerűségében és mélységében [...] jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje”.
Ferenc pápa is a rózsafüzér imádkozására hív mindannyiunkat októberben – hogy Isten Anyja óvja meg az Egyházat a gonosz támadásaitól és Szent Mihály segítsen minket a gonosz ellen folytatott küzdelemben.
Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét október 7-én köszöntjük. Az ünnepről és történetéről ITT olvashatnak.
„Ó, Mária, áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé.”
(Részlet Boldog Bartolo Longo könyörgéséből)

Forrás: Magyar Kurír

Bruno Thevenin apát a Teréz misszió imamozgalom alapítója, az egyeki egyházközségben (2018. szeptember 29-én) megtartott Országos Teréz missziós találkozóra küldte el a gondolatait. Az alábbiakban írást teljes terjedelmében közöljük.

Isten gondolata az irgalmasság gondolata. A szeretet akaratából Isten mindöröktől fogva elhatározta, hogy olyan lényeket fog teremteni, akiket megajándékoz a létezés ajándékával. A lelki teremtményeinek – az angyaloknak és az embernek – saját végtelen szeretetének életéből akart adni.
1./ Ezért először angyalokat teremtett, spirituális lényeket. Vannak teológusok, akik azt mondják, hogy Lucifer – vagyis Fényhordozó – nem akarta elfogadni azt a kinyilatkoztatást, hogy Isten embereket fog teremteni és, hogy Ő maga is megtestesül, hogy Testének egységébe egyesítse Isten szétszórt népét. Amikor a gyermek Jézust megmutatta neki, hogy imádja, Lucifer visszautasítja gőgösen Isten tervét és azt mondja: „Non serviam –nem szolgálok egy olyan lényt, akinek emberi teste van.” És ez lett a veszte és azoké az angyaloké is, akik őt követték a gőgösségben és az engedetlenségben.
2./ És Isten megteremtette az embert és az asszonyt saját képére és hasonlatosságára. Azt akarta, hogy az asszony a férfiból jöjjön elő azért, hogy az ember szét ne válassza azt, amit Isten egybekötött. Ezért mondja Ádám a következő szavakat: „Ez már csont a csontomból, és hús az én húsomból” (Ter 2,23), és Éva lett az ő segítőtársa. A sátán megtévesztette az asszonyt és az asszony bevonta a férjét is ebbe a tévedésbe, ez lett az ő vesztük. Akkor Isten, aki egyetlen teremtményét sem veti meg (vö.: Bölcs 11,23), ígéretet tett, hogy megmenti a férfit és az asszonyt és leszármazottaikat. Mivel a bukás az asszony beleegyezésével jött — Évát megtévesztette a gonosz —, a feloldás is az Asszony engedelmességéből fog származni, Máriáéból és az ő leszármazottjától, Krisztustól.
3./A próféták mind előkészítették Jézus eljövetelét, az igaz Ábel és Izsák áldozatától kezdődően, Melkizedek kenyér és bor áldozatától, Mózesen, Dávid imáin a zsoltárokban, Izajáson, aki megjövendöli az Emmanuelt, akit a Szűz fogan (vö.: Iz. 7), a Szolga szenvedésein (vö.: Iz. 53) azután Jeremiás, Ezekiel, Dánielen keresztül egészen Keresztelő Szent Jánosig. Ezek az emberek mind Jézus Szívének a nekik már megadott Szentlélek által megelőlegezett kiáradásai voltak, Isten Lelke által, aki már a teremtéskor ott lebegett a vizek felett (vö.: Ter. 1,2).
4./ Akkor Isten irgalmából és Mária engedelmességéből, aki elfogadta azt a küldetést, hogy ő legyen Isten Fiának Anyja, eljött Jézus, a mi Megváltónk. Így lép be az üdvösség történetébe az új Éva, a Szent Szűz, Mária és az új Ádám, Jézus a világ üdvözítője. Isten Fia emberré lett, Betlehemben született Heródes uralkodása idején. Megszületett, élt 33 évet, szenvedett és meghalt a kereszten. Jézust, a Megváltót mindöröktől fogva akarta Isten, hogy legyőzze a Gonoszt és a bűnt a kereszt által.
Mária, Jézus áldozatában társ, a pap Szent János Anyjának lett kijelölve és rajta keresztül minden pap majd minden ember édesanyjául. Hogy ezt a keresztáldozatot a végtelenbe helyezze, Jézus megalapította halálának előestéjén az eucharisztikus áldozatot és megparancsolta apostolainak, hogy a kenyeret Testévé és a bort Vérévé változtassák, hogy közöttünk maradjon a világ végezetéig, amikor ezt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk. 22,19)
5./ Ezért a papok az eucharisztikus jelenlét szolgái, ahol Jézus, az Áldozat, eledelül adja magát azért, hogy mindenki, aki eszi az Ő Testét és issza az Ő Vérét, annak örök élete legyen. Milyen értékes helye van a papoknak! Pap nélkül, nincs Eucharisztia, nincs isteni megbocsátás. Ezért imádkozunk a papokért, Krisztus élő képmásaiért, aki nap, mint nap jelenvalóvá teszi Őt, Krisztust. A pap a legnagyobb szeretet embere Isten és az emberek szemében. Isten szemében, mert a pap szavára jön le Krisztus a földre. A szentmise alatt a pap szavai: „Ez az én testem, ez az én Vérem!” nélkül az Isten Fia nem tud közénk jönni. Isten kiszolgáltatta magát a pap jóindulatának azért, hogy közöttünk lehessen a világ végezetéig. Ez tehát a pap küldetése: Jézusnak azt az örömet szerezni, hogy az oltárra érve minden szentmisében felajánlja magát az Atyának itt és most. Íme ezért a pap az, aki a Szeretet Istenének a szeretetet adni tudja.
A pap a szeretet embere testvérei, az emberek szemében, mert ő a legkiválóbb táplálónk, Jézus testét adja eledelül a bárányoknak, ez a mennyei eledel az Életadó Isten Fiának Teste: „Aki eszi az én Testemet és issza az én Véremet, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon” ( Jn 6,54). Egy pap nélküli közösség éhen hal.

6./ És ti, a laikusok össze vagytok kapcsolva a papokkal az imádság és az áldozat által. Olyanok vagytok, mint a Szent Szűz és a szent asszonyok, mint Mária Magdolna és Cirenei Simon, az a szent maradék, akik a kereszt alatt maradtak. Ti könyörögtök a papok szentségéért, magatok szentségéért és az egész világ szentségéért. Ti vagytok a papok misszionáriusai. Különlegesen értékes helyetek van az Egyházban, nincs pap a hívők bizalommal áldozatot hozó könyörgő imája nélkül. Ne felejtsük el Szent Teréz szavait, melyeket Céline nővérének írt, amikor még csak 19 éves volt:
„A világmindenség Teremtője egy szegény kis lélek imájára vár, hogy megmentse a többi lelket, akiket vérének árán váltott meg. Íme, Jézus szavai: „Emeljétek fel szemeteket és lássátok!” Lássátok, hogy a mennyben vannak üres helyek, nektek kell ezeket betölteni, ti vagytok az én Mózeseim, akik a hegyen imádkoznak, kérjétek, hogy küldjek munkásokat és küldeni fogok, csak egy imát várok, egy szívből jövő sóhajtást!...” majd később: „A mi kármelita küldetésünk (vagy Teréz missziós küldetésünk) az, hogy evangelizáló munkásokat esdjünk ki, akik a lelkek sokaságát fogják megmenteni akiknek anyja leszünk....” 1892. aug. 15. 135. levél

- Vagyis, ha betegek vagytok, ajánljátok fel szenvedéseiteket Jézus szenvedéseihez a papok megszentelődéséért.
- Ha idős valaki köztetek, ajánljátok fel a testi, értelmi képességeitek elvesztése miatti fájdalmat, mint az alázat áldozatát Jézusé mellé, aki szelíd és alázatos szívű.
- Ha családapa vagy és keményen dolgozol a családodért, gondolj Szent Józsefre, aki Jézussal dolgozott Názáretben.
- Ha családanya vagy, gondolj a Szűzanyára, aki Jézusnak és Józsefnek főzött, aki szegényes háztartását vezette, miközben a szívében a végtelen lakott.
- Ha nagymama vagy, gondolj Szent Annára, akinek az az öröm adatott, hogy az unokája „az emberek fiai között a legszebb” volt, és akinek testi vonásai talán éppen rá hasonlítottak.
- Ha gyerek vagy, gondolj Jézus szavaira: „Isten Országa az olyanoké, mint ti vagytok” és ajánljátok fel azt a befejezetlen állapotot, amíg várjátok, hogy már felnőttek legyetek. Gondoljatok a zsoltár szavaira is: „A Te dicsőségedet, Uram kisdedek és csecsemők ajkán zengik, ellenségeid és lázadóid ellen” (Zsolt 8 3). Gondoljatok a Szent Szűz szavaira, amiket Pontmainben mondott a látnok gyerekeknek, Franciaországban: „Imádkozzatok, gyermekeim az én Fiam hagyja magát megérinteni. Isten rövid idő múlva meghallgatja kéréseiteket.”
Mindnyájan, akik itt vagytok, legyetek egyek a Teréz misszió ölelésében Isten dicsőségére, a papok és a hívek üdvösségére!
Ámen

Borongós, esős, hűvös reggelre ébredtek az egyekiek 2018. szeptember 29-én. Jubileumi évünk kiemelt eseményére hónapok óta izgatottan készültünk, szorgos kezek és szívek készítették elő az ország minden részéről várható missziós tagok találkozóját, s félő volt, hogy az idő nem lesz kegyes hozzánk. Pedig ez csak egy utolsó hit-próba volt, annak próbája, hogy az égben minden jól el van rendezve. Kis Szent Teréz nem rózsa-esőt, hanem ragyogó napsütést intézett számunkra, és számtalan papi és szerzetesi hivatást imával kísérő Teréz missziós testvért, akik ezen a napon Egyeken találkoztak.

Kilenc órától már érkeztek a vendégek, akik a regisztrációt követően a katolikus iskola aulájában kaptak meleg kávét, pogácsát és szeretettejes fogadtatást.
A közös rózsafüzér imádság adta meg a nap kezdetét: égi Édesanyánk, a papok édesanyjának oltalmát kértük minden papra, szerzetesre, akikért a misszió tagjai naponta imádkoznak és ajánlják fel személyes életük áldozatait.

Bruno Thevenin atya így mondta el a közösség születésének történetét: "A Teréz misszió gondolata egy gyermektelen asszony szívében született meg. Az asszonyt Charles-nak hívták. Több mint húsz évvel ezelőtt egy napon Charles asszony levelet írt Lisieux püspökéhez: „Kegyelmes uram, házasságom során soha nem született gyermekem, jóllehet mindig arra vágyódtam, hogy pap fiam legyen. Kérem, nevezze meg az egyik papját, s én megígérem, hogy életem végéig minden nap imádkozom érte a rózsafüzért!” A püspök így válaszolt: „Asszonyom, imádkozzon egy papnövendékért, hogy pap váljon belőle. A diszkréció miatt csak a nevét adom meg: Bruno. Mindazért, amit az Egyházért tesz, fogadja atyai áldásomat.” Charles asszony megtartotta ígéretét és minden nap imádkozott az ő kispapjáért. Eközben – folytatja páter Thevenin – elvégeztem a papi szemináriumot és Kis Szent Teréz születésének Századik évfordulóján pappá szenteltek. Első szolgálati helyem a Lisieuxi-i plébánia volt. Egy év múltán még mint fiatal pap rövid zarándoklatra mentem Ars-ba, Szent Vianney plébános tiszteletére, aki minden pap példaképe. Amikor visszajöttem a zarándokútról, senkit sem találtam a plébánián. A sekrestyés és az orgonista elmentek, a plébános pedig egy cédulát hagyott ott: "három nap múlva jövök" - soha nem tért vissza! Egyedül maradtam a plébánián tízezer hívővel és száz hittanos gyerekkel. Minden munkát nekem kellett elvégeznem a templomban is és otthon is. Ez a helyzet tarthatatlan volt, sürgősen segítséget kellett találnom úgy a templomi, mint a házi tennivalókra a plébánián. Isteni sugallatra éppen azt a hölgyet kértem meg a feladatra, aki akkor már nyolc éve imádkozott értem. Ismétlem, nekem erről fogalmam sem volt. Sőt, ő sem volt egészen biztos benne, hogy én vagyok az a Bruno atya, akiért imádkozik. Amikor végül lelepleződött a nagy „titok”, megfogalmazódott bennem egy gondolat. Arra kértem néhány gyereket, nem sokkal később pedig felnőtteket is, hogy imádkozzanak a környéken szolgáló papokért – éppen úgy, ahogy Lisieux-i Szent Teréznek is volt két paptestvére, akiket imádságaiban hordozott. Mivel az értem éveken keresztül imádkozó asszony szintén Lisieuxben élt, nyilvánvaló, hogy az indíttatást ő is Kis Szent Teréz példájából kapta. A Teréz misszió célja az, hogy minden korosztály imádkozzon a papokért és a papnövendékekért. A Teréz-misszió Lisieuxben indult. A lisieux-i indulást követően a misszió hamarosan elterjedt Normandiában, később Bretagne-ban, sőt egész Franciaországban. Jelenleg húsz országban létezik – túlnyomórészt Közép-Kelet-Európában, például Horvátországban, Boszniában, Romániában, Litvániában, de Kanadában és néhány ázsiai és afrikai országban is. A magyarországi missziónak most tízezer tagja van, vagyis minden magyar papért és papnövendékért legalább három ember imádkozik. „Ám ez a misszió nem csupán emberi mű. Egy értem imádkozó asszony szívéből indult, a valódi szerzője viszont Kis Szent Teréz.” – mondja Bruno Thevenin atya.

Bruno Thevenin atya, a közösség alapítója betegsége miatt nem lehetett jelen a találkozón. Levelét, melyet erre az alkalomra küldött Csillag Éva tolmácsolta:

Kedves Papok, Teréz-missziós Tagok, Barátaim!
Párizsban kényszerülök maradni a nagy éves Teréz-missziós találkozó napján, de megígérem, hogy forró imával vagyok mégis Veletek ezen a napon kérve, hogy ez a baráti nap szép lelki gyümölcsöket hozzon valamennyiőtök számára. Hálásan köszönöm imáitokat és lelki áldozataitokat, amelyeket a papokért hoztatok és magamat is mindegyikőtök imájába ajánlom. Azt kívánom Magyarországnak, hogy buzgó katolikus legyen telve szeretettel. Hálám jeléül megáldalak Titeket tiszta szívemből atyai szeretettel.
Bruno Thevenin apát

A találkozón Bosák Nándor nyugalmazott püspök úr mutatott be ünnepi szentmisét, a jelenlévő papokkal együtt. Homíliájában arról a közös pontról beszélt, amely a szent főangyalok és a Teréz misszió szolgálatában felfedezhető, ez pedig a szolidaritás. A kölcsönös segítségvállalás abban a teljes értelemben vehető, ahogyan Isten megalkotta a világot, ahol a részek összekapcsolódnak és egy egészet alkotnak. Egymásra vannak utalva, ezért a szolgálatok is egymás javára vannak. Nagy Szent Gergely pápa szavait idézte: „Tudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak.” Attól függően, hogy Isten milyen szolgálatot bíz rájuk, neveik jelölik ezt a feladatot. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”. Isten tehát gondoskodik rólunk és angyalokat állít mellénk, hogy a sötétség elleni harcban mellettünk legyenek, hogy Isten ránk vonatkozó tervét felismerjük, és sebeinkben gyógyulást találjunk. A Teréz misszió tagjai is ezt a szolgálatot végzik, amikor a papok és szerzetesek mellé állnak imádságaikkal és áldozataikkal — zárta elmélkedését a püspök atya.

A szentmisét követő agapé, szeretet vendégség alkalmat adott a beszélgetésre és kötetlen együttlétre, gondolatok és tapasztalatok cseréjére. A katolikus iskola aulája megtelt a vendégekkel, s igazolódott, hogy sok jó ember fér meg egymás mellett. A hálás tekintetek, a segítő útbaigazítások, a figyelmesség apró és nagy jelei árulkodtak arról, kik is találkoztak ezen a napon, Egyeken. Olyanok, akik nem csak ma vették a fáradtságot, hogy messzi helyekről útra keljenek, hanem naponta készek a hivatásokért tenni, azokat támogatni. Közben a templomban csendes szentségimádásra kaptunk lehetőséget. Többen az ebédjükről is lemondtak, hogy ott időzzenek a Szentségi Jézus előtt.

Délután folytatva a programot Magyarszékről, Petra kármelita nővér személyes hangvételű tanúságtétele vonzotta a figyelmet. Hiteles, csöndben megszületett szavai alatt a templomban is tapintható volt a csönd, Isten jelenléte. Szerzetei hivatásának indulását így mondta el: „Nem úgy nőttem fel, hogy szerzetesnek készültem. Családot szerettem volna, egy elkötelezett keresztény férjet és 4-5 gyereket. A szakmák közül pedig a gyógypedagógia vonzott, mert az értelmi sérült embereken keresztül ismertem meg leginkább Isten ingyenes szeretetét, hogy mit jelent úgy szeretni, hogy nem várok viszonzást. Úgy tűnt, szépen alakul az életem ebbe az irányba, de 1997. márc. 27-én a feje tetejére állt bennem a világ. Nagycsütörtök volt, krizmaszentelő mise a debreceni székesegyházban. Az egyházmegye legtöbb papja ott volt a szentélyben, a püspök atyával együtt. Sokukat személyesen is ismertem. A fiatalok közül többekkel szinte baráti volt a kapcsolatom. A kispapokkal – akik szintén mind ott voltak – ugyanígy. És amikor az atyák megújították az ígéreteiket a püspöküknek, vagyis az ő személyén át Krisztusnak, az úgy ért, mint egy földrengés. Mi történik itt? Ki ez az Isten? Ezek az emberek normálisak, ismerem őket. Nem őrültek, nem fanatikusok, ugyanolyanok, mint én vagy bárki más… Hogy kérhet tőlük az Isten olyat, hogy mindent Neki adjanak? Az életüket, a jövőjüket, az erejüket, … mindent! Ki az Isten? És ki az ember, aki képes arra, hogy Istennek adja az életét úgy, hogy fogalma sincs, hogy mit fog kérni tőle.”

A szerzetesi életre hívó szó meghallásában neki a papok segítettek. Tudtukon kívül. Nem a szavaikkal, hanem a példájukkal, a létükkel, az önátadásukkal. Azzal, hogy igent mondtak a saját hivatásukra.

Mit tehet kármelita nővérként a papokért? – tette fel a kérdést Petra nővér. Felajánlhatja a munkát, amely nem midig olyan, amihez kedve van. Felajánlom azokért a papokért, akik olyan szolgálati helyet kaptak, ahol nem érzi jól magukat, ahol túl sok a teher vagy ahol nem tudnak kibontakozni. Másik lehetőség a zsolozsma és a személyes ima felajánlása. Azokért a papokért, akik egyedül kénytelenek végezni, amely nem csak személyes ima, de az Egyház közös imádsága. Kitért arra a szép gyakorlatra, ami Egyeken tapasztalható, ahol a pap és a hívek együtt is imádkozzák a zsolozsmát. 1937-ben még a rendek szétszóratása előtt szövetséget kötött a Pécsi Kármel és a Szegedi Szeminárium: minden nővér elkezdett imádkozni egy-egy papnövendékért. A kommunizmus alatt csendesen folytatódott ez a kitartó ima. 2006-ban viszont újra szerveződött, mert annyian keresték meg őket, hogy imádságaikkal kísérjék a papokat és kispapokat. Ennek az ima-szövetségnek Petra nővér lett a felelőse. A Magyarszéki Kármel szívesen fogadja a papokat csendes napokra, személyesen kísért lelkigyakorlatokra. Lehetőség van arra, hogy elcsendesedjenek, feltöltődjenek.

Sok pap van sajnos, aki megfáradt, vagy megtört nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, hitében is. Nem szabad ezen megbotránkoznunk. A sátán azt támadja legjobban, aki rá a legveszélyesebb. A papjaink a szentségek kiszolgáltatói, a legeslegszebb hivatást kapták Istentől. A szavukra a kezeik közé érkezik az oltáron az Isten, a bűnök eltöröltetnek – ez fölmérhetetlen ajándék nekünk és óriási veszteség a gonosznak. Persze hogy vadászik rájuk és boldog, ha elbuktathatja őket. De Isten soha nem fordul el tőlük sem, mint ahogy tőlünk sem. Péter apostol még el sem kezdte a szolgálatát, épp csak rá bízta az Úr a feladatot, és máris megtagadta Őt. Soha, egyikünk sem veszett ügy – bármi történik is, bármilyen bűnünk is van. Isten tárt karokkal vár minden tékozló fiára. Sokat, nagyon sokat kell imádkoznunk, böjtölnünk a papjainkért, hogy ha elcsúsztak, vissza tudjanak térni a saját útjukra. És minden az imádsággal kezdődik, az alázatos leborulással.

Végezetül arról szólt, nem szabad, hogy kivesszen szívünkből a keresztény öröm. Már meg vagyunk váltva, Krisztus már győzött. Futó Karcsi bácsi, sokak lelkivezetője mondta: „Keresztény emberként nincs jogod nem örülni!” Bátor, hitvalló hívek, mosolygós hívek jelentik a papok erős hátterét.

Három órától az egyeki Irgalmasság Oltára előtt, Szent II. János Pál pápa és Szent Fausztina ereklyéi előtt közösen végeztük el énekelve az Irgalmasság Rózsafüzérét. Sokan először hallották énekelve, de hamar az egész közösség együtt imádkozta. Horvát István plébános úr, így írt erről a nap végén: Egész hazáig emlegettük a gyönyörű templomotokat, a szép énekeket, főleg az Irgalmasság Rózsafüzérének lélekemelő énekét.

A találkozó végén a szentek ereklyéivel történő személyenkénti áldással és a kármelita skapuláré feladásával ért véget a lélekemelő találkozó. A 11-ik Teréz missziós Találkozó végén Csillag Éva az egész közösség nevében köszönte meg Holló Magdolnának az eddigi évek áldozatos munkáját, aki eddig összefogta, koordinálta és szervezte a közösség magyarországi eseményeit.

Papp László plébános
Fotó: Papp Ágoston

Mate gyaszjelentes

Barna Ferenc Máté OP atya 2009-2010-ig Debrecenben, a Szent László Domonkos –templom plébánosaként is szolgált. 2018. október 5-én, pénteken este 6 órától mutatnak be érte engesztelő gyászmisét Debrecenben, a Szent László Domonkos-templomban.

 

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„ Az Istent szeretőknek minden a javukra válik...Róm 8,28”
25 éves a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye, 25 éves a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász és 5 éve Város Ajak. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász megalakulásának 25. évfordulóját 2018. szeptember 29-én, Ajakon, a Nagyboldogasszony-templomban tartották. Ez az időpont egybeesett Ajak város 5. születésnapjával, így a település lakói együtt ünnepelhettek.

Az egész napos program 10:00 órakor jubileumi, hálaadó szentmisével kezdődött, amelyet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be. A szentmise előtt az ajaki katolikus általános iskola kórusa egyházi énekeket énekelve fogadta az ideérkezőket. A mise elején Mészáros László az egyházmegyei karitász igazgatója köszöntötte a karitász csoportokat, a jelen lévő papokat, közéleti tisztviselőket és a híveket. Az igazgató beszámolt az egyházmegyei karitatív szervezet munkájáról, valamint köszönetét fejezte ki azért a négy darab nagy értékű elektromos moped kocsiért, amelyet egy nagylelkű adakozó a rászoruló mozgássérülteknek adományozott. Továbbá megköszönte az ajaki Karitász önkénteseinek, Gáspár Mátyás és Galsi János plébánosoknak, hogy megszervezték a hálaadó ünnepet.

Palánki Ferenc püspök a Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ünnepén bemutatott szentmisén hálát adott a jubileumi évfordulóért. Prédikációjában hangsúlyozta, mi, akik Isten szeretetét képviseljük a világban a rászorulók, a betegek, a szegények között, mindannyian az Isten szeretetének képviselői, angyalai, küldöttei kell, hogy legyünk. Isten angyalokat küld, hogy az Ő örömhírét terjesszék, üzenetét közvetítsék. A szeretetszolgálatnak is az a küldetése, hogy tegye a jót. Akkor tudja teljesíteni a hivatását, feladatát, ha észreveszi másokon is az angyal szárnyakat. A Karitásznak az a feladata, hogy megmutassa az embereknek, már megnyílt az ég, az angyalok fel, s alá járnak, és Isten szeretete közöttünk van. Majd a főpásztor szólt az egyházmegyei karitász csoportokban néha fellelhető szeretetlenségről, széthúzásról, amely a gonosz műve, hiszen ott tevékenykedik, ahol a legtöbbet tud ártani, az pedig nem más, mint a szeretetszolgálat. Tudatosan kell küzdeni ellene, az emberek egységéért és egymás iránti szeretetéért.
„Kérjük a Jóistent, hogy összefogva, egymást segítve, éljük meg a küldetésünket, angyal mivoltunkat és tegyük szebbé, boldogabbá a közösségünk életét, hogy mindenki megértse, megnyílt az ég és itt van a földön Isten szeretete” — zárta beszédét Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szentmise következő részében a megyés püspök kitüntetéseket adott át a szeretetszolgálatban résztvevőknek.

A kitüntetettek névsora: Dr Kósa Péter, Pintér Tímea, Rácz Anikó, Baranyi Szilárd, Pálfy Szilárd, Somlyai Gábor, Aranyosi László, Gégény Béla, Csóra Miklós, Roszel Gertrud.
Ezt követően a gyermekeknek meghirdetett rajzpályázat nyertesei vehették át az okleveleket.
A nyertesek névsora: alsó tagozat: I. Horváth Ádám - Napkor, II. Hudák Barbara - Ajak, III. Tóth Borostyán - Tuzsér, Különdíjat kapott Banga Mirján - Napkor. Felső tagozat: I. Horváth Elizabeth -Ajak, II. Jóni Melánia -Tuzsér, III. Farkas Norbert -Egyek, Különdíjat kapott: Legény Máté - Kisvárda.

Végül Kerekes Miklós, Ajak polgármestere méltatta az ajaki karitász munkáját, majd elmondta, a város valamennyi lakója megtisztelve érzi magát, hogy a 25 éves egyházmegyei karitász Ajak várossá nyilvánításának 5 évfordulóján ünnepel. Majd hangsúlyozta, a város lakói az év minden napján segítik a rászorulókat, mert megtapasztalták azt, hogy adni jó. Ezután a polgármester felelevenítette korábbi jótékony munkájukat, amikor az egyházmegyei- a veszprémi karitásszal közösen 16 teherautónyi adományt vittek Kárpátaljára. Hiszen: „Jobb egy kis fényt gyújtani, mint a sötétséget ócsárolni” (Konfuciusz) — fejezte be gondolatait a polgármester.

A programsorozat agapéval, majd Szíjártó László veszprémi karitászigazgató, pápai plébános ünnepi előadásával folytatódott. A plébános a szentírásra utalva Mártához és Máriához hasonlította a szolgálatban résztvevőket. (vö.: Lk 10 38-42) Mártához hasonlítanak, akik élelmiszercsomagot, tűzifát, vagy valamilyen kézzel foghatót adnak a rászorulóknak, Máriához pedig azok, akik meglátogatják az időseket, meghallgatják őket és, együttérzésüket fejezik ki. A Karitász önkénteseinek e kettő egyensúlyát kell megtalálni és megélni szolgálatukban. Nem az a fontos, hogy mennyit adunk, hanem, hogy azt milyen lelkülettel tesszük.
A tartalmas előadás után az önkénteseket, vendégeket finom ebéd várta a templom udvarán felállított sátorban, délután pedig megkezdődtek a kulturális műsorok, ahol a helyi énekesek, zenészek, drámacsoportok és a meghívott előadók kedveskedtek színvonalas előadásukkal.

Hasulyóné Rutkai Éva
Egyházmegyei médiaképzős hallgató

 

Attól függ...
(Ismeretlen szerző)
Egy kosárlabda az én kezemben kb. 19 dollárt ér.
Egy kosárlabda Michael Jordan kezében
Kb. 19 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy teniszütő az én kezemben nem ér semmit.
Ha a teniszütőt Gabriella Sabatini fogja,
Akkor megnyeri a világkupát.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot az én kezemben arra jó,
hogy elkergessem a kutyákat.
Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy parittya az én kezemben: gyermekjáték.
Egy parittya az ifjú Dávid kezében
Hatalmas fegyver.
Attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér az én kezemben egy halas szendvics,
a tízóraim.
Két hal és öt kenyér Jézus kezében: jóllakat ezreket.
Attól függ, kinek a kezében van.

Szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madáretetőt.
A szögek Jézus kezében,
megváltást hoznak az egész világnak.
Attól függ, kinek a kezében van.

Tedd le törődöttségeidet, félelmeidet, aggodalmaidat,
reményeidet, álmaidat, családodat és kapcsolataidat
az Isten kezébe, hiszen tudod:
Attól függ, kinek a kezében van.

A Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye Cursillos Közössége, 2018. augusztus 26- án vasárnap, harmadik alkalommal hívta az ultreyára az egyházmegye cursillosait a Máriapócsi Kegytemplomba. Az idei évben „Krisztusban barátok” volt az ultreya mottója és e köré szerveződött a délutáni program.

Linzenbold József atya a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Curssillos Közösségének lelki vezetője köszöntötte a templomba érkező cursillosokat és cursillos papokat. Megemlítette, hogy a cursillosok évenként eljönnek hálát adni Máriapócsra, hogy tovább tudjanak haladni a cursillo által kijelölt úton.

Külön köszöntötte Gulyás Zsolt atyát, karcagi plébános, érseki tanácsost, az Egri egyházmegye cursillojának lelki vezetőjét, a Nemzeti Titkárság Állandó Tanácsának tagját, aki maga is cursillos pap. Zsolt atya 1994-ben Beöthy Tamás jezsuita szerzetes hívására végezte el a cursillot, amely végig kíséri a papságát.

Oltáriszentség az Eucharisztia

Gulyás atya elmélkedésének kezdetén néhány mondatban visszautalt János evangéliumának gondolataira, amely az Euckarisztia tanításáról szólt. „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!”Jn 6,51–58

A karcagi plébános kiemelte, az Úr Jézus már akkor is találkozotta hitetlenséggel. A mai evangéliumban Jézus tanítványai közül, akik követték, hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” A hallgatóság közül többen elhagyták az Urat. Jézus a tanítványaihoz fordulva, megkérdezi őket: „Ti is el akartok menni?” Az Úr Jézus azonban nem engedett a tanításából és utalt a Fiú mivoltára. Jelzi, hogy akkor fognak az emberek megbotránkozni, ha majd látják, hogy Ő az Emberfia visszamegy oda, ahonnan jött.

Gulyás Zsolt atya elmélkedését folytatva hangsúlyozta, minden szentmisében találkozunk az átváltoztatott kis, fehér ostyában és borban, az élő feltámadt Krisztussal, amikor magunkhoz vesszük Krisztus testét. Az áldoztatást végző ilyenkor azt mondja: „Krisztus Teste.” Mi pedig válaszoljuk: „Ámen.” Ezzel a válasszal megvalljuk a hitünket, és szívünkben valóban jelen lesz Krisztus.
Példaként a szegénységben élő idős Francz atyát említette, aki áldozásnál a „Krisztus Teste” mondathoz hozzátette: „És te is, Krisztus teste vagy.”
Amikor bennünket is megkereszteltek, mi is az egyház titokzatos testének tagjává lettünk. Krisztus testével táplálkozunk, akkor tudatában vagyunk annak, hogy az Úr Jézus azonosította magát velünk, "Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek" (Máté 25,40).

A felebaráti szeretet

Zsolt atya folytatta elmélkedését: „Az ember lelki születése akkor történik meg, amikor Isten megszületik a lelkében, befogadja Krisztust és élő, személyes kapcsolatba kerül Vele. Így lesz Isten élő valóság számunkra. Azt is tudnunk kell, hogy az embernek a testével és lelkével is éreznie kell az Isten szeretetét, és ez csak a felebaráti szeretett által történhet meg. Tudatosan megnyílunk a felebarátunknak, jóságosan odafordulunk hozzá, szeretetteljesen meghallgatjuk és gondját a szeméből kiolvassuk. Ilyenkor megtapasztalhatjuk, hogy másik szeméből visszatekint ránk Isten. „Mert mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent.” A valódi, szeretetteljes cselekedeteinkkel tanúskodunk Istenről. Valójában akkor tudjuk megérteni és elfogadni Isten szeretetét, ha van emberi szeretet-tapasztalatunk.” Példaként egy fiatalember történetéről beszélt az atya, akit felnőttként kapta meg a keresztség és a bérmálás szentségét, de nem tudta értelmezni és elfogadni Isten szeretetét. A fiatalembert az édesanyja folyamatosan testileg és lelkileg is bántalmazta, gyötörte és nem szerette. Gyermekként nem tapasztalta meg az anyai szeretet valóságát. Ez a férfi hamarosan kórházba került gyomor és bélbántalmakkal. A betegség eluralkodott rajta és meghalt. Úgy is értelmezhetjük ezt a történetet, hogy belehalt a „szeretetéhségbe”. Mindannyian ilyenek vagyunk, vágyunk a szeretetre, és amíg nem tapasztaljuk meg ezt emberi szinten, nem értjük az isteni szeretetet sem. A plébános hozzátette, az Isten nem fogalom, nem eszme, hanem a legvalóságosabb valóság a legbensőbb benső, és legvégső egzisztencia. Isten, a nővéreinkből és a fivéreinkből sugárzik. Minden emberi szeretet-tapasztalat, az Isten eleven megtapasztalása.

Beszélni kell a testvériség szentségéről

Ezután a szónok arról beszélt, hogy az Istenről a tetteinkkel beszélünk, amikor nem mondjuk ki szóval, hogy Isten, de ott van bennünk az áldozatos szeretet. Minden ember az Isten szakramentuma. Ezt kell mélyen a szívünkbe vésni. Azt kell szeretnünk, aki a legközelebb áll hozzánk. És kik állnak legközelebb hozzánk? A házasoknak a házastársaik. Ma a szentleckében az efezusi levélből hallhattuk azt, hogyan szereti Krisztus az Egyházat, hogyan kell szeretni a férfiaknak a feleségüket és a feleségeknek a férjüket. Az emberi szeretet akkor teljesedik ki a házastársi kapcsolatban, amikor a férfi és a nő egymásnak ajándékozza önmagát. Teljes egészében: lelkileg, testileg és szellemileg.
Szent II. János Pál pápa mondja: „Ezt a világot a szerelmes házaspárok változtatják meg.” A házasságban azok tesznek a legtöbbet az Egyházért, akik odaadó szerelmi kapcsolatban élnek. Mint ahogyan Krisztus szereti az Egyházat, úgy kell szeretni a férfiaknak a feleségüket. Krisztus a keresztre ment értünk és belehalt a szeretetbe. A férjek tudják így szeretni a feleségüket?
A feleségeknek pedig úgy kell szeretni a férjüket, ahogyan az Egyház engedelmes Krisztusnak! Ebben az engedelmességben fontos a kölcsönös tisztelet. A házastársi szövetséget nem az alá és fölérendeltség, hanem mellérendeltség jellemez. Minden házasságban is ott van a halál és a feltámadás. Hiszen sokszor meg kell halni az elképzeléseinknek, az akaratunknak, azért, hogy a másik éljen. A halálunk után jön a feltámadás, és a kapcsolat „feltámadása”.

A Máriapócsi Kegytemplomban a Szűzanya arra tanít bennünket, hogy Krisztust kell hordozni magunkban, és megszülni Őt a világban. Hogy a világban megszülessen Krisztus, apostolkodnunk kell és az evangélium üzenetét továbbadni. Mi magunk is Krisztus hordozói vagyunk, Krisztus tabernákulumai. Ez azt jelenti, hogy bárhol megfordulok a világban, az Úr Jézus ott van a szívemben. A világ ma is látni akarja Krisztust. Ma is az a kérdés, amit Fülöp apostol feltett Úr Jézusnak: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” Jézus csalódottan ezt válaszolta: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem lát, az Atyát is látja!” (Jn 14,8–9).

Az elmélkedés további részében, Zsolt atya még két témát érintett. Az első téma kibontásakor megerősítést kaptunk abban, hogy nekünk cursillosoknak mi is a feladatunk. A második téma gondolatai a negyedik örök nap megéléséhez a kiscsoportok működéséhez és az ultreyához adtak útmutatást.

Gulyás Zsolt atya elmélkedését egy ismeretlen szerző, „Attól függ...”versével fejezte be.

A szentmise után Linzenbold József atya tájékoztatta a jelenlévőket az országos ultreya időpontjáról és kiscsoportos beszélgetésekre hívta a cursillosokat a templom előtti térre. A közös beszélgetés és közös agapé lehetőséget adott arra, hogy a régi asztal- és csoport társaikkal találkozzanak az egyházmegye különböző területéről érkező cursillosok és jól érezzék magukat. Érdekes színfoltja volt az összejövetelnek a napkori roma zenekar, akik éneke és zenéje tette színessé és pompássá a hangulatot. Az ultreyat száztíz cursillos közösen elmondott esti imája zárta.

Zsirosné Seres Judit
egyházmegyei médiaképzős hallgató

A debreceni egyetem katolikus hallgatóinak és nyitott szívű, az útjukat kereső fiatal egyetemistáknak mutatott be Veni Sancte szentmisét Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész a debreceni Szent László-templomban szeptember 30-án.

A szentmisén részt vettek leendő egyetemisták, fiatalok, akik álmaik megvalósításának küszöbén, az új tanévet a Szentlélek által megerősödve, és lélekben gazdagon szeretnék elkezdeni, és azok is, akik már régebb óta tanítványok .
Bevezetőjében Tokodi László domonkos szerzetes kérte a híveket, hogy a régi sokat forgatott és olvasott Szentírást, amelynek lapjai már szétestek, cseréljék újra, és forgassák minden nap, hogy jövőre ismét meg tudja áldani azokat.

Törő András atya - aki római katolikus részről az egyetemi lelkészség irányítását az idei évtől látja el - homíliájában elmondta: „a Szentírás vasárnapján, ünnepli e közösség az idei tanévkezdést. A lelkészség nem behatárolható, úgy, mint egy plébániához tartozó hitközösség, hanem olyan debreceni egyetemista fiatalokból álló közösség, amelyet szeretne csoportosítani, tömöríteni, és hálóként összetartani. Kérte, hívjuk a Szentlelket, mert tudjuk fiatalok és idősebbek egyaránt, hogy olyan helyzetekbe kerülhetünk, amely utat egyedül nem tudunk végigjárni. Szükségünk van arra, hogy valaki segítséget adjon. Egyedül nem boldogulunk, mert újra és újra találkozunk a korlátainkkal, nehézségeinkkel, és tehetetlenségeinkkel. Azért kérjük Isten segítségét, mert csak Ő adhat magyarázatot és útmutatást számunkra - mondta András atya, majd folytatta —, amikor az Isten segítségét kérjük, a legmagasztosabb emberi dolgot tesszük. Ne értékeljük le magunkat, hanem találjuk meg az utat az életünk országútján. Ezért kell az Isten megvilágosító kegyelme. Rátekintve az életünkre, tapasztaljuk, mennyi csodában van részünk. Kell, hogy növekedjünk tudásban, fizikumban, és a hitünkben is.

Ezután Törő András Beer Miklós váci megyéspüspök szavait idézte: „a tavalyi hitünkkel az idei évben már nem megyünk semmire.” Napi rendszerességgel kell tehát találkoznunk Krisztussal. Jézus a mai evangéliumban arra hívja fel a figyelmet, nyitottnak kell lennünk minden jó szándékú ember iránt, hogy azok is, akik nem tudnak Jézus Krisztusról, nem olvasnak bibliát, akarjanak közénk tartozni.
Majd Reményik Sándor: Vagy-vagy című versét olvasta fel.

Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, – vagy az emberek.
Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

A felemás élettel nem halad az életünk. – folytatta András atya, és hozzátette, mi identitásunk az, hogy Krisztushoz tartozunk. Majd kérte a fiatalokat, imádkozzanak egymásért, és az azért, hogy egyetemi éveik tartalmasak legyenek tudásban, emberségben, fejlődjenek és növekedjenek hitükben. Tegyenek tanúságot az emberek között, legyenek próféták, és vigyék Krisztus örömhírét. Merjenek Krisztusra igent mondani, mert hozzá tartozik az életük. Így valóban sikeres emberek lehetnek, pályájuk, emberségük csúcsára juthatnak Krisztus által.

Az egyetemi lelkészség heti rendszeres programja a lelkészség központjában, a Szent László Szakkollégiumban /Debrecen, Simonyi út 38./
- kedd esténként, 19 órától találkoznak a kezdő egyetemista csoport tagjai szentmisén, majd közös beszélgetésen vehetnek részt.
- szerdánként 19 órától a Szent László-templomban a SZELFI csoportot Tokodi László OP atya várja. A csoport évek óta működik, korosztálya vegyes.
- szintén szerdánként a Megtestesülés plébánián (Debrecen Borbíró tér) Törő András atya 18 órától tart szentmisét, majd 19 órától a plébánián folytatják a beszélgetéseket. Ez a csoport is nagyobb múltra tekint vissza, így itt is vegyes korosztállyal találkozhatnak a fiatalok.
A fenti programokra szeretettel hívják és várják a fiatalokat! András atya kéri, hogy adják tovább e meghívást barátaiknak, és ismerőseiknek is!

Geréné Sárga Monika
egyházmegyei médiaképzős hallgató

Az 1916-os román támadás után a csíkiek Hajdú vármegyében, Hajdúnánáson találtak menedéket. Több mint negyven csíki településről érkeztek a menekültek az akkor 17 ezer főt számláló Hajdúnánásra. A menekültek között olyan személyiségeket is találunk, mint a későbbi püspök, Jakab Antal, a csángók apostolának is nevezett Domokos Pál Péter vagy a néprajztudós dr. Berze Nagy János. A helyi hatóságoknak több mint 3 ezer menekült befogadásáról és elhelyezéséről kellett gondoskodniuk.
Erről emlékeztek meg 2018. szeptember 23-án, Hajdúnánáson, a VIII. Székely Menekültek emléknapján. Az ünnep már előző este megkezdődött „Az üvegvirág” című színdarab ősbemutatójával, melyet a Nánás pro Cultura Nonprofit Kft. színháztermében tekinthettek meg az érdeklődők. A darab Buczkó József (a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója) „Szállást adtunk hűséges magyar véreinknek 2011.” című kötete alapján készült, s a NaNá Színház mutatta be Mart P. Ildikó rendezésében. Az ünnepi szentmiséről és az azt követő programokról a Duna Televízió is forgatott.

A színdarab sikerét nemcsak a megtekintők elismerő szavai mutatták, hanem a megemlékezés napján együtt ünneplők száma is. A nap programja délelőtt 10 órakor ünnepi szentmisével indult, melynek kezdete előtt Juhász Imre plébános, címzetes kanonok köszöntötte a görög és római katolikus paptestvéreket, a helyi és a közeli egyházközségekből érkezett híveket. Külön tisztelettel köszöntötte a szentmise főcelebránsát és szónokát, Salamon József gyimesbükki esperes, plébánost, s a vele együtt koncelebráló dr. Vencser László atyát Ausztriából, továbbá Pál Vilmos Barnát, Csíkszentgyörgy főesperes plébánosát és kántorát.
A szentmisén a kántori szolgálatot Tankó Előd végezte.

Salamon József atya prédikációja kezdetén kifejezte háláját és örömét, amiért együtt ünnepelhet a helyi és a más területekről érkezett hívekkel, hiszen – ahogy mondta –, mindnyájan Isten szeretetéből szeretnénk táplálkozni. Székely elődeik menekülni kényszerültek, útra kelni és mindent újrakezdeni. Isten kegyelmére bízták magukat és Hajdúnánáson szeretettel fogadták be őket a lakosok. Ott szabadon gyakorolhatták vallásukat és megélhették keresztény hitüket. Részt vettek a vasárnapi szentmiséken és új erőre kaptak ezáltal, a közösségben pedig családra leltek. „Isten a szépet, a jót akarta és akarja ma is – mondta József atya mély hittel és meggyőződéssel, amely gondolat a prédikációja magját adta. Kitért arra, hogy a gonoszság, az irigység és az önzés képezi akadályát ennek a mindent átható szépségnek. A szenvedés, a megpróbáltatások jelen vannak minden ember életében. Ma mégis inkább kiirtani akarják az emberi tudatból az áldozatvállalás fogalmát. Példának az édesanyákat hozta, kiemelve a nő legszebb hivatását. Áldás és öröm koronázza mindazt a küzdelmet és nehézséget, amit egy magzat kihordása, egy új élet világra hozása jelent. Kiemelte dr. Jakab Antal püspök atya szerepét is, aki annak idején gyermekként menekült a városba és már egészen fiatalon megtapasztalta az első világháború szörnyűségeit. „Ő tudta, mi a szenvedés.” Példája megmutatja, hogy Istennek nagy tervei vannak velünk és semmi sem lehetetlen számára. Rabságban töltött, hosszú évei után is megőrizte hitét, később püspök lett és egész életében Isten szavát hirdette.

A plébános megemlékezett prédikációjában mindazokról, akik a legnehezebb időkben is táplálták a fényt, nem hagyták kihunyni, és ha kellett, áldozatok által, hittel megóvták azt. Nagy íróink, költőink legmagvasabb gondolatait idézte, hozzáfűzve, hogy mindenkinek feladata van ezen a világon. „Nem elég a jót akarni: de tenni, tenni kell!” – emlékezett Váci Mihály soraira, s erre buzdította a hallgatóságot is. Szükség van ezekre a tettekre, a közösségekre, mert ezek által születik mindaz, ami jó és szép, vagyis maga az élet. A gyimesbükki plébános kiemelten fontosnak tartja a család szerepét és arra szólította fel a híveket, hogy hozzanak áldozatot „a legszebb közösség, a család biztonságáért.” Végül egy Márton Áron püspöktől vett, a gyimesi címerbe is bekerült idézettel zárta az elmélkedést: „Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható!” Lelkesednünk kell a szép, a jó iránt, s törekednünk ezeknek a megőrzésére nap mint nap. Az örökségül ránk hagyott gondolatokat útravalóként kapták a jelenlévők abban a reményben, hogy értékként megőrzik, s ápolják, továbbadják, mint a lángot, amelyről Reményik Sándor írt.

Az ünnepi szentmisét megemlékezés követte a tavaly avatott székelykapunál, majd koszorúzási szertartás a római katolikus templom kertjében, ahol Buczkó Józsefnek, az egyházközség világi elnökének köszöntője után Szólláth Tibor polgármester úr ünnepi gondolatait hallhatták a jelenlévők. „Emberségből példásra vizsgáztak száz évvel ezelőtt a nánásiak.” – mondta, s hozzátette, büszke polgármesterként vesz részt a megemlékezésen. Arra biztatta a résztvevőket, hogy merjenek változtatni és példát venni azokról a bátor és nagylelkű emberekről, akikről ezen az ünnepen megemlékeznek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyobb összetartásra van szükség a reformátusok és katolikusok között. Ne a különbségeket keressük, hanem azt, hogy mitől vagyunk mi egyek, mi köt össze bennünket! A tanulságos gondolatok után Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester ünnepi köszöntőjét Füleki Zoltán alpolgármester olvasta fel. Ezt követte Hargita megye tanácsának üdvözlő levele. A koszorúzási szertartás alatt közreműködött a Vitéz Makláry Lajos Városi Énekkar, Varga Miklós karnagy vezénylésével.

A koszorúk elhelyezése előtt Juhász Imre és Salamon József plébánosok felszentelték a Boldogasszony Kertjét. A kert létrehozásának célja a Mária-kultusz erősítése, akinek Szent István királyunk kegyeibe ajánlotta országunkat. Rendeltetése, hogy a városnak nemcsak esztétikai, de lelki értelemben is az egyik legszebb helye legyen, ahol a hívek megpihenhetnek és lelki erőt meríthetnek a mindennapokhoz. A szentelés különlegessége, hogy a harangok éppen a legemelkedettebb pillanatban szólaltak meg.
Szatmári Szilárd csíkszeredai református lelkipásztor köszöntőjében a szentmisén is elhangzott evangéliumból vett idézettel emelte ki annak fontosságát. „Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Csodálatos dolog, ha ezt fel tudjuk fedezni egymásban, mint ahogy a hajdúnánási elődeink felfedezték a székely testvérben a gyermeket, akin segíteni kell. (...) A befogadás a szeretet megnyilvánulása. A szeretet maga, ha be tudom fogadni a másikat, nemcsak a házamba, hanem az életembe, a szívembe. Istenhez egymás szeretésén keresztül tudunk eljutni.”
A koszorúk elhelyezését követően minden jelenlévő együtt énekelte a Boldogasszony Anyánk című gyönyörű himnuszunkat. Végül a templomkapu előtt elhelyezett színpadon nem mindennapi műsort tekinthettek meg a hívek a gyimesbükki Hagyományőrző Csoport előadásában. Különleges gyimesi néptáncot mutattak be, majd egy kesergőt, s az előadás végén a színpad előtt hangulatos táncba vitték a nézőket is.

Egy kis érdekesség

A programot közös ebéd zárta. Előtte azonban az előadók bemutatták a hangszereiket, az öt húrú gyimesi hegedűt és az ütőgardont. Ezt követően a csoport legidősebb, ám nem kevésbé lelkes és aktív tagjai, a Honvéd házaspár a jellegzetes gyimesi csángó öltözetet szemléltette. Népviseletük szépségét annak egyedisége adja. Korábban a gyimesiek maguk készítették ezeket a darabokat, nem kevés munkával, aprólékossággal és türelemmel. A női viselet az legősibb szoknyatípus, a lepelszoknya, amit katrincának neveznek. Az ún. vállfőhímes ingeken csodaszép virágminták ékeskednek, alját pedig fehér csipke díszíti. Fölötte a pendely, amire a valamivel szélesebb övet helyezik. Erre kerül a korábban említett katrinca, amit egy keskeny övvel, az ún. bernyóccal a derék fölött szorítanak le. Végül felkerül a legértékesebb ruhadarab, a hímzett bunda és a kendő, amit a nők a vállukon és a fejükön egyaránt viselhetnek kortól és családi állapotól függetlenül.
A férfiak fehér alsó inget, és hosszú kieresztett felső inget is viselnek. Erre veszik rá a bundát. A „csángós” vászonnadrágot övvel szokás magukra ölteni, melybe egy zsebkendőt tűznek. A századelőn ennek még élt a csak két szárból álló ülep nélküli formája.

Gergely Klaudia
egyházmegyei médiaképzős hallgató

2018. október 02., kedd 09:21

Imádkozzunk a püspöki szinódusért!

Ferenc pápa október 3-án nyitja meg az október 28-ig tartó, XV. rendes püspöki szinódust. Magyarországot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita képviseli.
Október 3-án, kedden délelőtt 10 órakor Ferenc pápa szentmisét mutat be a Szent Péter bazilika előtti emelvényen, amellyel megnyitja a XV. rendes püspöki szinódust, melynek témája a fiatalok, a hit és a hivatástisztázás.
Afrikából 42, Észak-Amerikából 8, Latin-Amerikából 37 püspököt várnak a szinódusra. 26 ázsiai, 47 európai és 5 óceániai püspök lesz jelen az összejövetelen.

Imádság a szinódusért

Urunk Jézus,
a te Egyházad a szinódusig vezető úton
tekintetét a világ összes fiataljára szegezi.
Kérünk Téged, hogy bátorsággal
vegyék kezükbe az életüket,
megtapasztalják a legszebb és legmélyebb dolgokat
és mindig megőrizzék szívüket szabadon.
Bölcs és nagylelkű vezetők segítsék őket,
hogy válaszolni tudjanak a hívásra,
amit Te mindnyájuknak adsz,
és így meg tudják valósítani saját életük tervét:
valóban elérjék a boldogságot.
Tedd a szívüket nyitottá a nagy álmokra
és alakítsd figyelmessé a testvéreik szükségleteire.
Amint a szeretett tanítvány,
ők is legyenek ott Kereszted alatt,
hogy befogadják Édesanyádat ajándékként Tőled.
Legyenek tanúi a Feltámadásodnak
és élőnek ismerjenek fel Téged, amint mellettük vagy
és így mindenhol örömmel hirdessék: Te vagy az Úr.
Ámen.

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi EgyházmegyeA

Free Joomla templates by L.THEME