Elemek szűrése dátum szerint: március 2018
2018. március 05., hétfő 10:20

Folytatódik Szent József látogatása Egyeken

Már két hónapot tudhat maga mögött Szent József missziós küldetésének jubileumi útjából. Természetesen a közösség imája és figyelme tovább kíséri őt nemes feladatának teljesítése során. Meggyőződésünk, hogy nem csak a befogadó 52 család kíváncsi az ő pártfogó szeretetének megnyilvánulásaira, hanem minden jóérzésű ember. Ezért is számolunk be minden hónapban az adott családok kapott ajándékairól. Az örömöket osztva részesei leszünk, s többek általa.  A vendéglátó családok beszámolóit olvashatják az alábbiakban, időrendben, a fogadás sorrendje szerint. Minden családnak, akik együtt töltöttek egy hetet a vándorszoborral ugyanazt a három kérdést tettük fel. - Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért? - Tapasztaltad-e meg, ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?- Távozás tarisznya – hamuban sült pogácsa morzsa (Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendéged?)

Farkas Krisztián és kedves családja volt az 5. héten a házigazda. A következőkben fogalmazódott meg szívükben a hála szava:

Igazán nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy egy teljes hétig vendégeskedhetett nálunk Szent József a kisdeddel. Úgy gondoljuk, nagyon sok mindenen mentünk keresztül az utóbbi néhány évben, s ez idő alatt közvetlenül tapasztalhattuk meg Isten erejét, Jézus jelenlétét.  Ez az időszak nem eltávolított minket hitünktől, hanem folyamatosan megerősített, s még szorosabbá fűzte a „kapcsolatunkat” a Jóistennel. Úgy éreztük ez a befogadás egy igazán jó lehetőség arra, hogy köszönetünket fejezzük ki, s hálánkat tolmácsoltassuk az Égiek felé.

Ez a hét a maga nyugodt légkörével, a lelki békét teremtette meg otthonunkban, s szívünkben is. Attól kezdődően, hogy elhelyeztük a számára kialakított oltáron, egy olyan nyugodtság hatotta át a lényünket, amelyet megfogalmazni nem is lehet. Az esténkénti közös imák, lecsendesülések, a gyerekek bevonása, mind nagyon jó lehetőség volt arra, hogy a család együtt legyen, kicsit odafigyeljünk egymásra.

Kívánjuk, hogy Szent József minden befogadó családnak nyissa meg a szívét, mindenki képes legyen megtalálni a lelki békéjét, felismerni védőszentünk hatalmas erejét, s hálával fordulni felé.

Tóth Attila és családja vették át a gondoskodást a vándorok felett. Válaszaik egyenesek, célratörők:

Keresztények vagyunk, és emlék év van.

Jó volt együtt imádkozni esténként.

Másoknak is vigyen az otthonába meghitt estéket.

Frissen „nyugdíjazott” világi elnökünk, Szincsák Ferenc családja volt a szerencsés befogadója kedves szentünknek a 7. héten. Nagy határozottsággal nyilvánították ki örömüket:

Igen, egyértelmű! Amikor felvetődött a lehetősége, egy pillanatig sem gondolkodtam! Alkalmat láttam benne a közös imára!

Az ott tartózkodás alatti együttimádkozás közelebb hozta egymáshoz a családom tagjait. Megerősítette bennünk az összetartás szükségességét és az ima nyújtotta életerőt!

Kívánom, hogy minden befogadó család éljen át hasonló örömöket és kegyelmekben gazdag pillanatokat!

Hajdu Kitti és családja a nyolcadik héten látták szívesen, kedves vendégként Szent Józsefet otthonukban. Kitti így ír a hét élményeiről:

Igazából mi tartozunk hálával, hogy az elmúlt héten Szent József Igent mondott és befogadott minket szent családjába. Megtanította nekünk a közös családi ima erejét, örömét és szépségét.

Hálásak vagyunk ezért a lehetőségért és megtiszteltetésért.

A szüleim házában készítettünk oltárt drága Szentünknek és ott gyűltünk össze esténként. Külön öröm volt számomra, hogy Édesanyámon és Édesapámon kívül Keresztanyukám és unokatestvérem is bekapcsolódott ezekbe az imaalkalmakba.

A héten családunk több tagja is küzdött az influenzával (köztük én is), így nagy figyelmet fordítottunk a betegekért való imádkozásra.

Csodálatos volt megtapasztalni otthon a családi fészekben a közös ima összetartó erejét, ami nap, mint nap összehozta a családot, hogy Gondviselőnk előtt megpihenve, lecsendesedve letegyük a napi gondokat és hálát adjunk a jó dolgokért, de legfőképpen egymásért.

Kívánjuk, hogy minden egyes család, ahol Szent József vendégeskedni fog az elkövetkezendőkben tapasztalja meg az elcsendesedés, a közös ima csodálatos erejét. A szentcsalád feje, Szűz Mária és Jézus Krisztus hozzon minden Egyeki család szívébe szeretetet, békét és sok-sok örömöt.

A második hónap áldásait hálás szívvel megköszönve kívánunk további meghitt pillanatokat kedves szentünk jelenlétében a következő befogadó családoknak. A fagyos február után felderengő márciusi fényár töltse meg szíveinket, s tegye gyümölcsözővé a nagyböjti várakozás minden percét.

Riport: Farkas Éva

Fotó: PlebaiaTeam

„Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa” (Mk 10,14).

Új óvodai intézmény alapkőletételi ünnepségét tartotta 2018. március 2-án a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő mátészalkai Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola. Az ünnepségen — az iskolavezetés mellett — többek között részt vettek Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, dr. Hanusi Péter Mátészalka polgármestere, Molnár Katalin EKIF főigazgató, Heidelsperger István plébános, iskolalelkész, Zsigmond László Ybl-díjas tervező, Harsányi Endre projektmenedzser, az építő cég képviselői, a város önkormányzatának testületi tagjai, Mátészalka németországi testvérvárosának delegációja, szülők, tanárok, diákok és az új óvodások.

 

Az ünnepség elején az iskola énekkara az előadásával bensőséges, szeretetteljes hangulatot teremtett. Ezt követte Dienes Béla igazgató köszöntő beszéde, amelyben az intézményvezető hangsúlyozta, egy családban a legnagyobb ünnep, legizgalmasabb várakozás egy gyermek születése. Hasonló készülődés előzte meg az új intézmény, az óvoda születését. Az igazgató köszönetet mondott az erkölcsi és anyagi támogatásért a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, Kovács Sándor országgyűlési képviselőnek, aki a Terület és Településfejlesztési Operatív Programba benyújtott pályázat sikeres elbírálását segítette. Az elnyert támogatás összege: 300 millió Ft.

Dienes Béla végül Brunszvik Terézt, az első óvoda megalapítóját idézte. Ő volt az, aki felismerte és hirdette: „A korai nevelés a legfontosabb! Az, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére.” Az óvodaalapító így fogalmazta meg az óvodák feladatát: „…rászoktatják a gyermekeket, hogy egymásnak szívességeket tegyenek, hogy megosszák mással azt, amivel bírnak, … belássák, ha hibáztak, bocsánatot kérjenek, s hogy megbocsássanak társaiknak, ha azok őket megbántották. …….a kisdedóvó legfontosabb alapelve, hogy jutalmazzon, nem pedig hogy büntessen.” Ilyen szellemben működő katolikus óvodába hívja és várja Dienes Béla igazgató és munkatársai Mátészalka és környéke apróságait 2018 szeptemberétől.

 

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a gyermekek megáldásáról szóló evangélium felolvasása után (Mk 13-16) az Isten szeretetének élményéről beszélt, amely a mennyek országából érkező éneket előadó gyermekek mosolyából is sugárzott. „Valóban Ilyeneké az Isten országa” — mondta a püspök atya, majd XVI. Benedek pápa gondolatára utalt, aki a jelen kor fiataljainak krízisjelenségeiben a nevelés válságát látta. Benedek pápa üzenetében meghívta a szülőket, pedagógusokat, tanárokat, papokat hogy segítsenek a gyermekeknek, fiataloknak eligazodni a bizonytalan világban. E gondolatában a pápa a szülőknek szólva kifejtette, legyenek hiteles tanúi a szeretetnek, hiszen a szülők egymás iránti szeretete a legtöbb, ami adható a gyermekeknek, amely közegben egészséges módon tud felnőni a gyermek, Isten ajándéka. A megyéspüspök folytatva e gondolatot hozzátette, a felülről érkező kegyelem, segítség, áldás és az ember részéről alulról jövő szeretet találkozása az az isteni remekmű, amikor megszületik valaki, a megismételhetetlen, végtelen érékű személy. Ezt a feladatot elvállalva, együttműködve a szülőkkel Isten szándékát valósítjuk meg az iskolában, óvodában. Amikor óvodát építünk nem épületet, hanem jövőt, Isten országát építjük. Azzal a szeretettel szeressünk, amellyel Jézus átölette a gyermekeket és megáldotta őket, hogy maguk is áldás lehessenek a világ számára — fejezte be gondolatait a főpásztor.

 

A beszédek sorát Hanusi Péter polgármester zárta. Egy rövid mesét idézett, amelyben Isten a születő gyermeket szeretete folytatásaként az édesanya gondjaira bízza. „Milyen nehéz is a szíve az édesanyának, és mekkora bizalom, szeretet kell ahhoz, hogy amikor elérkezik az idő, napközben a nevelők gondjaira bízva, ott tudja hagyni az óvodában a gyermekét,” — fogalmazott a polgármester, majd azt kívánta. a leendő óvoda falai között minden kisgyermek Isten áldásától tükröződve tudjon mosolyogni.

 

Végül Zsigmond László Ybl-díjas építész bemutatta a készülő új óvoda terveit, amely tetőtér beépítéses, 3 foglalkoztatót, tornaszobát, galériát, fedett tornácot, teraszt, irodákat, kiszolgáló helyiségeket foglal magába.

 

Az ünnepség második részében az alapkő elhelyezése előtt a jövőnek szóló üzeneteket időkapszulába helyezték el. Tárkányiné Budai Éva az épülő óvoda vezetője az alapító óvodapedagógusok képviseletében nevelési módszerük legfontosabb mozzanatait, és Fássy Luca 6 éves leendő óvodás rajzát; Dienes Béla igazgató az iskola és az óvoda közös alapító okiratának másolatát, az iskola tanulóinak és dolgozóinak névsorát; Heidelsperger István plébános az aznapi szentírási szakasz egy részletét, amely így hangzik: Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét” (Mt 21,42-43), majd az iskola tanulói széchenyis nyakkendőket, az iskola logójával ellátott tollat és kulcstartót, rajzokat, egy üzenetet is elhelyeztek, amelyben az utókor megtudhatja, hogy 2018-ban 200 Ft-ért egy ceruzát, 1000 Ft-ból 5 db Túró Rudit lehetett vásárolni. Továbbá a kapszulába került a Kelet-Magyarország napilap aznapi száma és az épülő óvoda helyéről, környezetéről, iskolaépületünkről készült fotók.

Az ünnepség moderátora volt Kapturné Bíró Beáta igazgatóhelyettes, közreműködtek az iskola tanárai és diákjai.

 

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. március 02., péntek 11:04

„…menj be urad örömébe”

Oláh Miklós atya debreceni éveiből

2018. február 20-án, életének 87. évében, áldozópapsága 64. évében

Budapesten elhunyt Oláh Miklós görögkatolikus lelkész.

Debrecenben sokan ismerték Miklós atyát, hiszen 1988–1995 között itt volt parókus lelkész. Meg kell köszönnünk Istennek, hogy Miklós atyát városunkba küldte szolgálatra. Az 1990-ben alakult debreceni KÉSZ-alapszervezet egyik lelkivezetője lett, és ezt a tisztét a legutolsó időkig megtartotta. Ezért is hamar nagyon sokan megismertük a városban. Tevékenyen kapcsolódott be a város vallási életébe, bibliaórái, felnőtteknek tartott hittanórái mindenki számára nyitottak voltak. A 90-es években városunk egyetemén is tartott órákat. Nem zárkózott el semmilyen felkérés elől, ha Istenről beszélhetett az embereknek. Mindenkivel foglalkozott felekezeti hovatartozástól függetlenül, s mindenki viszontszerette és nagyon tisztelte. Mindannyiunk számára emlékezetes maradt, amikor a református Nagytemplomban, a II. János Pál pápa halála után tartott ökumenikus megemlékezésen a záróimát sóhajtotta bele a világba.

Első perctől kezdve érdeklődött a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tevékenysége iránt, és így szárnyai alá vette a fiatal csoportot. Sok-sok előadását, elmélkedését hallgathattuk az évek során. Bármikor, amikor rendezvényeinken megjelent, megtapasztalhattuk mély bölcsességét, ahogyan teológiai tudását felhasználva, különlegesen türelmes egyéniségével el-eltévelyedő gondolatainkat tapintatosan terelgette helyes irányba. Havonta tartott összejöveteleket számunkra Debrecenben, még azután is, hogy Nyíregyházára majd Hajdúszoboszlóra helyezték szolgálatra. Budapestre költözése után Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész vette át havi összejöveteleink vezetését, Miklós atya pedig rendszeresen küldött üzeneteket, gondolatokat az internet segítségével. A távolból is nyomon követte az itteni eseményeket, figyelme, törődése továbbra is mindenkire kiterjedt. Ha tehette, eljött a csoport tagjainak, ismerősöknek a temetésére is.

Különösen emlékezetesek a nyári lelkigyakorlataink, ahol görög és római katolikusok, fiatalok és idősek gyűltünk össze. Itt magas szintű teológiai képzésben részesülhettünk és érezhettük a szeretetközösség éltető, formáló erejét. Ugyanakkor – mivel a helyszínek változtak – ismerkedhettünk hazánk, ezen belül főképpen Északkelet-Magyarország természeti, kulturális értékeivel és történelmi emlékeivel is.

Az első lelkigyakorlatunk Füzéren volt 1991-ben. A résztvevők kérték Miklós atyát, hogy ne várjanak egy újabb évet a találkozásra, hanem jöjjenek össze gyakrabban. Így alakult ki a havi rendszeres találkozó a „Fűbak”, vagyis a Füzériek Baráti Köre számára.

A KÉSZ-alapszervezetünk fennállásának 25. évfordulóján, 2016-ban, Nyíregyházán ismét összejöttünk az éves lelkigyakorlatra. Azt gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó, de különös ajándékként 2017-ben még részesülhettünk Miklós atya lelki közelségében és tanításában. Összesen 30 lelkigyakorlatunk volt vele, mivel három évben a nagy létszám miatt két foglalkozást is tartott.

Valamikor a 90-es években az egyik bibliaórán egy csendes, eltűnődő megjegyzésében a következőt mondta Miklós atya.

– Az egyik nap, a templom lépcsőjén lejövet egy kisfiú megszólított, és azt kérdezte: ugye te Istenhez tartozol? – Meg kellett állnom és elgondolkodnom: valóban így van-e ez?

Hová is tartozom? – tűnődött tovább atya a bibliaórán.

Hová is tartozunk? Atya évtizedekig tanított és vezetett mindenkit, hogy majdan jó feleletet tudjunk adni e kérdésre.

Többször hallottuk tőle a következő bölcsességet is: a vándorbotnak két vége van, a felső vége az ég felé néz, de az alsó itt kopog a földön. Itt kell élnünk és megélnünk keresztény mivoltunkat.

És mi volt az ő megélése? Rendíthetetlen hit, nagy tudás, kitartó munkavégzés, emberszerető lelkület, kiváló lelkivezetés, megkülönböztető figyelem, tapintat és szeretet mindenki iránt – és mindez végtelen szerénységgel.

Most elkopott a vándorbot földi vége, de egy új szenttel gazdagodott égi hazánk.

2014-ben lelkigyakorlata utolsó mondati ezek voltak. „…menj be urad örömébe”(Mt 25,23), a végtelen öröm Istenébe. Elindulni, haladni, megérkezni akarunk. Ámen.

Köszönjük, Miklós atya! És kérünk, imádkozz értünk, hogy mi is megérkezhessünk.

Istennek legyen örök hála Miklós atyáért!

Dózsa László –Havas Lászlóné KÉSZ-tagok

 

Névjegy

Oláh Miklós 

Oláh Miklós Nagylétán született 1931. április 1-jén. Nyíregyházán szentelték pappá 1954. június 29-én. Áldozópapi szolgálatát Budapest-Kispesten segédlelkészként (1954–1957), Nagykállón segédlelkészként (1957–1960), Jánkmajtison parókusként (1960–1973), Budapest-Kispesten szórványlelkészként (1973–1974) végezte. 1974–1988 között a Görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituálisa volt, s egyben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanáraként is dolgozott. 1988-tól1995-ig Debrecenben volt parókus, majd 1995–2001 között a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora volt, illetve a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanára. 2001-től Hajdúszoboszlón volt parókus, ahonnan 2011-ben vonult nyugállományba.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Olah Miklos gyaszjelentes page 001

Free Joomla templates by L.THEME