november 2020

Ferenc pápa 2020. november 18-án a Pécsi Egyházmegye megyéspüspökévé Felföldi Lászlót, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát nevezte ki.

A püspökszentelési és beiktatási szentmise 2021. Január 6-án, szerdán, Vízkereszt ünnepén 10.30-kor kezdődik a Pécsi Székesegyházban. A főszentelő lesz Erdő Péter bíboros, a társszentelők pedig: Michael August Blume érsek, apostoli nuncius és Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök.

Tekintettel a fennálló járványügyi helyzetre a szentelési liturgia nem lesz nyilvános.

 

A kinevezés pillanatairól, az első benyomásról, gyökerekről Felföldi László pécsi megyéspüspök atyával beszélgetünk.

– Családtagjai, honfitársai, munkatársai, barátai, a hívek sokasága mind katarzis élményként éltük meg a kinevezés hírét, e kegyelmi időben nagy öröm tölti be a szívünket. Püspök atya, hogyan fogadta a hírt? Elsősorban kik osztoznak az örömében?

– Egy héttel a kihirdetés előtt Michael August Blume érsek, apostoli nuncius telefonon közölte velem a hírt, hogy a Szentatya engem választott a Pécsi Egyházmegye vezetésére. Ez nagyon megrendített és váratlanul ért, az első gondolatom az volt, hogy nem vagyok rá méltó. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. A kinevezésig nagyon nehéz volt egyedül megélnem ezt a változást. A hivatalos bejelentést megelőző pénteken Palánki Ferenc megyéspüspök atya öt éves egyházmegyei szolgálatát ünnepeltük a püspöki hivatal munkatársaival lelki nap keretében. Az elmélkedést és a szentségimádást én vezettem már annak tudatában, hogy utoljára leszek velük egy közösségben. De erről még senki más nem tudott. Nagyon nehéz volt a szívem.

A megosztott öröm dupla öröm. Nagyon sokan tartanak velem lélekben ezekben a kegyelmi napokban. Természetesen a családomnak lesz a legnehezebb, hiszen több száz km távolság választ majd el egymástól bennünket, ritkábban találkozhatunk. Háromgyermekes szerető családban nőttem fel. A szüleink sajnos már nem élnek, és az elmúlt hónapban temettük el a bátyánkat, így a húgommal – akit szintén szerető család vesz körül – ketten maradtunk. Most nagyon vegyes érzelmek váltakoznak a szívünkben, erősítjük egymást. Megéljük a gyász fájdalmát és megéljük-e váratlan ajándék örömét. A Jóisten így engedte ezt meg. Ez is kegyelem.

első 

– A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalában eltöltött 24 év irodai szolgálat során tapasztalatot szerzett az egyházkormányzásban.

– A 34 évi papi szolgálatomban megélt örömök, templomok, egyházközség, közösségek építése, a pasztorális munkában adódó nehézségek, küzdelmek, konfliktusok megoldása során szerzett tapasztalatok, a Jóistentől kapott mérhetetlen sok lelki ajándék segítségemre lesznek az új szolgálatomban.

Püspöki titkárként, irodaigazgatóként, helynökként ráláttam az egyházmegye vezetésére. Éppen ezért maga a feladat nem lesz számomra idegen, de a terület, a pécsi egyházmegyei hivatal, a munkatársak, az ottani emberek mentalitása, minden ismeretlen lesz számomra.

Debrecen és Nyíregyháza között csak 50 km a távolság, mégis óriási különbség mutatkozik meg az emberek gondolkodásmódjában is. Egy számomra teljesen idegen világ vár most rám.

– „Örömmel, szeretettel, félelemmel érkezek, mert érzem a feladat nagyságát” – hangzott el a pécsieket üdvözlő első üzenetében. Tudjuk, hogy a megtisztelő feladat nagy teherrel, jár. Megérkezett-e már a szívébe a felszabadult öröm?

– Valóban félelem van bennem, de inkább a felelősség terhe az, ami jelenleg még a hatalmába kerít, és távol tartja a felszabadult örömöt. De érzem, hogy ez is napról napra oldódik, hiszen Pécsett máris megkezdődött a közös munka, döntéseket kell hoznom, a közeljövő fontos eseményeit szervezzük, technikai feladatok megoldása vár rám minden nap. Mindig is a feladatot láttam, nem pedig a kinevezést. Így volt ez, amikor a plébánosi, a püspöki titkári, helynöki feladatokkal bíztak meg. Nagy öröm és megtiszteltetés a püspöki cím, de ennél többet jelent: elsősorban az egyházmegye papjainak, híveinek a kísérését.

„Bátorság!” „Ne féljen!” „Isten hozta kedves Püspök Úr!”„Már nagyon vártuk!” „ Szeressen mindenek felett!” „ Isten áldja és vezesse élete minden pillanatát!” – olvashatjuk a Pécsi Egyházmegyét üdvözlő videó üzenetét követő kommentekben. Mindjárt a kinevezést követő napon már át is lépte a több mint ezer éves múltú egyházmegye hivatalának küszöbét. Már nagyon várták önt. Hogyan fogadták, milyen volt az első benyomása?

– A püspöki hivatalban dolgozó belső munkatársakkal találkoztam, nagy örömmel fogadtak, és úgy érzem, szeretettel vesznek körül, segítenek, mellém állnak, mert nekik is fontos, hogy együtt gondolkozzunk az egyházmegye további építésén.

 térkép

– A videóüzenetében elhangzott: „meg kell tanulnom az utakat.” A helyismereten túl ennek lehet egy szimbolikus vonulata is. Az útnak nem önmagában van értelme, hanem abban, hogy hova vezet! Mit ér az út, ha nem vezet templomhoz?” –hangzik el e kérdés egy grúz szatirikus filmben. Melyek a legfontosabb utak egy egyházmegye életében?

 – Mindennek az alapja a találkozás. Erre teret, időt kell teremteni, nekem elsősorban a papokkal és a hívekkel, egyházon kívüli emberekkel. Ez nagyon sok idő. Ebből fog megszületni a további utak kiépítése.

 A mi családunknak több helyen volt szántóföldje a falu határában. Mindig a föld döntött abban, hogy mit ültettünk el benne, nem pedig a gazda. A homokföldbe csak szőlőt, a szikes talajba napraforgót, a legértékesebb növényeket, mint a dohányt csak a jó földbe lehetett ültetni. Hogy mit lehet felépíteni, az nemcsak azon múlik, hogy mit álmodok, hanem hogy milyen a talaj.

Voltak terveim, amelyeket Debrecenben nem tudtam megvalósítani és Nyíregyházán sikerült, és az is előfordult, hogy Debrecenben egy kezdeményezés jól működött, de Nyíregyházán el sem tudtam kezdeni. A föld dönt, nem én. Van, ahol befogadnak, van, ahol nem.

– A Szentatya kiemelt szempontnak tartja a lelkipásztori gyakorlatot az egyházmegyei vezetéshez. Mit jelent ez a tapasztalat?

– A püspök első számú feladatának tartom a papokkal való törődést. Csak az értheti a plébánosok gondjait, tud segítséget nyújtani, azonosulni az elképzeléseikkel, aki mögött már van több évnyi egyházközségi szolgálat. Csak a gyakorlatban lehet ezt a tapasztalatot megszerezni, csoportokat létrehozni, munkatársakkal együtt dolgozni. Szeretnék lelkileg, emberileg is közelebb kerülni a lelkipásztorokhoz, és segíteni fogom őket.

– Hasonló rendszerben kell gondolkodni egy főplébánia és egy egyházmegye vezetésében?

– A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház főplébániáján eltöltött három év nagyon sok mindenre megtanított. Teljesen másfajta vezetést kért tőlem, mint a debreceni Megtestesülés Plébánia, ahol egy személyben voltam vezető, és magamnak háromszoros beosztottja: a helynök, az esperes és a plébános, és persze nekem kellett minden feladatot elvégezni. Három főnöknek engedelmeskedtem.

Nyíregyházán viszont valóban vezetnem, menedzselnem kellett a közösséget, segítettem a munkatársakat, hogy megtalálják a helyüket, bevontam civileket, hogy nekik is területük legyen a plébániai életben. Ezen tapasztalatok mindenképpen segíteni fognak az új szolgálatomban.

 második (2)

– Milyen vezetőt kap a Pécsi Egyházmegye?

– Azt gondolom, egyrészt a falusi ember szívét, édesapám atyai szeretetének példáját hordozom magamban. Ő mérhetetlenül tudott szeretni, gyöngéd, természetes, megértő, családját kiszolgáló embert láttunk benne, de ha kellett nagyon kemény volt. Ezt érzem magamban is. Nagyon szeretem a munkatársaimat, az embereket, de nem riadok vissza attól, hogy nemet mondjak, vagy falat állítsak, ha szükséges. Ez elengedhetetlen az élet minden területén, a családi életben is. Ez nem extremitás, hanem az élet valósága. Enélkül nem lehet közösségben élni.

– Korábbi, baráti beszélgetésekkor gyakran elmondta, hogy egy csöndes falusi plébánia él a vágyai között. Talán a gyökereihez való ragaszkodás mondatta ezt, ugyanakkor vitalitása, temperamentuma mindig is az élvonalba vitte. Nos, ez lett a falusi plébániai álomból.

Mit jelentenek a gyökerek, és hogyan értékeli ezt a felfelé ívelő utat?

– A papi ideáljaim Kaszab Béla geszterédi és a nagybátyám, Felföldi János kállósemjéni plébánosok voltak. Ők az emberekért, az emberekkel, az emberek között éltek, jelen voltak a hétköznapjaikban. Azt gondolom, hogy a falusi plébánia mindig is közelebb áll az emberekhez, mert a település lakói a plébánossal együtt, egy közösségben élik az életüket. Én erre vágytam. Amikor Nyíregyházára kerültem, eldöntöttem, hogy 70 éves korom után egy csendes, nyugodt, falusi plébánián fogok majd szolgálni. Ezt most a Jóisten teljesen felülírta, de elfogadom az akaratát, és továbbra is boldog papként szeretném folytatni életemet a Pécsi Egyházmegyében.

– Gondolataiban, eddigi megnyilatkozásaiban mindig vissza-visszatér a gyökereihez.

– Az ember nem más, mint az, ahonnan erejét meríti az élet stabilitásához, amibe kapaszkodik. Nekem Geszteréd az életem, és az összes többi már csak erre épül. Mint ahogy a ház alapja, nem kell hogy látható legyen, de adjon erőt és tartást. Nagyon sok kapcsolat, házasság azért dől össze, mert rosszul alapozták meg. Találkoztam komoly szándékkal, szépen induló, de alap nélküli emberi sorsokkal, hivatásokkal, életutakkal, amelyek összedőltek. Aki nem építi sziklára a házát, életét, azt a vihar, az ár magával viszi.

dohány

Az én életemnek az alapja Geszteréd, és ezen belül a hétköznapjainkat meghatározó kemény fizikai munka. A falu 90 %-a dohánytermelő volt, bennünket ez tanított meg szenvedni, és nevelt alázatra, kitartásra. Ez az emberi életben elengedhetetlen. Aki nem tud szenvedni, az semmit nem ér el. Az élet nagy titka, hogy az ember méltósággal legyen jelen a harcban, és tudjon áldozatot vállalni a célokért vívott küzdelemben is. Az alázat pedig arra tanított, hogy ott legyek jelen, ahol éppen vagyok. Egész nap a földeken dolgoztunk és nem háborogtunk, hogy nem bírjuk tovább. Jelen voltunk a munkában, később jelen a nehéz helyzetekben, és megtanultunk jelen lenni az ünnepeinkben, örömeinkben is.

– A gyökerei, és az új egyházmegye közössége felé irányuló nyitottsága, különös módon megmutatkozik a püspöki címer szimbólumaiban is.

– A püspöki címerben látható lesz Geszteréd címerében található kalász és a hal, valamint Pécs – mint bortermelő terület – szimbóluma a szőlőfürt, amelyek azon túl, hogy életemben a múlt és a jelen összekapcsolására mutatnak rá, mindkettő (a kalász és a szőlőfürt) az Eucharisztia szimbólumai. A hal szintén a kereszténységre utaló ábrázolás.

A püspöki címerben látható lesz még a máriás lelkiségre mutató Mária-monogram, amely a piarista gimnázium címerének is fő motívuma. Papi hivatásom gondolata a kecskeméti piarista gimnáziumi évek alatt érlelődött.

– Újmisés papi jelmondatának üzenete továbbkíséri püspöki szolgálatában: „Megismertük a szeretetet” (1Jn 4,16).

– A szívemhez nagyon közel áll ennek a jelmondatnak az üzenete, amely a papi, keresztény életnek a titka. A keresztény élet első lépése az Isten szeretetével való találkozás. Ahogyan a katekizmus első kérdése is erre vonatkozik, nekem is ebben kell jelen lennem, ezt kell szolgálnom, magammal vinnem, hogy amit megtapasztaltam, megéltem, azt hitelesen, éltetően, segítően átadjam. Ez a mondat számomra a teljességet jelenti, folyamatosan érlelődik bennem.

– Varga László kaposvári megyéspüspök gondolata jutott eszembe: Egy dolog van, ami nem tűri a határokat, ez a szeretet, és egyetlen dolog van, ami nem működik határok nélkül, ez is a szeretet.

– A szeretet csak akkor igazi, ha túlcsorduló. Ez a természete. Ha méricskéljük, akkor már benne van az önzés, a cserében valamit várás gondolata. Ez pedig megöli a szeretetet. Az emberi élet csak akkor örömteli és békés, ha van benne túlcsordulás. Az Egyház missziója is a hit, az Isten szeretetének túlcsordulása kell hogy legyen.

A határok szintén gyermekkori emlékeimet idézik, ahol a szüleink túlcsorduló szeretettel vettek körül bennünket, de kőkemény határokat tartottak. Azok a gyerekek, akiknek a szülei, édesapjuk nem tart világos határt, azaz nem tanítja meg a „nem” valóságos fogalmát, nyugtalanabbak, békétlenebbek, zavarodottabbak lesznek, mint ahol a szeretetben jelen van a fegyelem és a határok.

A család, a házasság határokkal biztosított határtalan szeretet. Belül túlcsorduló kell hogy legyen. Így működik egy nemzet, egy emberi élet is.

– A határok hiányát észleljük most a világban, benne az Egyház egy nehéz, szenvedésekkel teli időszakát: ideológiai harcok támadják a keresztény értékeket, keresztényüldözéseket tapasztaltuk már Európában is. „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak” (Edmund Burke). Mint főpásztor, sokat tehet, irányt mutathat.

– Az emberiségnek, benne az Egyháznak a család az alapja, enélkül nem létezik. A történelem folyamán először jutottunk oda, hogy gyökeresen megkérdőjelezik a család valóságát. A világ a vesztébe rohan. Ebből csak egyetlen út vezet ki, ha visszaadjuk a család méltóságát, amely nem egy, hanem az egyetlen lehetőség. Az Egyháznak is az a feladata, hogy a családok – teljes és csonkacsaládok – mellé álljon, azokat erősítse.

Sajnos sok fiatalnak az élmény helyett csak információja van a családról, nincs tapasztalata arról, hogy milyen az, amikor a szülőkkel, testvérekkel együtt ülnek az asztalnál. A család nem információ, hanem élet. Az Egyháznak is az a nagy veszélye, hogy beszél a közösségről, de csak információt ad át, nem teremti meg a közösség élményét. Az információval nem lehet mit kezdeni. Erősíteni kell a keresztény közösségeket is, hogy aki közel jön az Egyházhoz, az ne csak a katekézis kérdéseivel, hanem egy meghívó, befogadó közösséggel találkozzon. Ez a jövő.

Megtapasztaltam az eddigi szolgálatom alatt, hogy ez nem csak vízió, hanem működik, létezik, az emberek várják, vágyják a megújulást, de ehhez nekünk kell kinyitni, kilépni, meghívni, befogadni.

A vírus akkor győz, ha legyengül az immunrendszerem. Az ember biológiai, szellemi, lelki immunrendszere a családban megélt szeretet. A szép családban élők mindig egészségesebbek, mint a családon kívül élők. Valóban egy nagyon zavarodott világban élünk, de ez ellen a védekezési mód a belső élet megerősítése.

– Mindenkinek az útját egyengeti valaki. Az újmisés pap sok esetben plébánosának mond köszönetet. Kinevezett megyéspüspökként kik vannak a szívében?

– Papi hivatásom születése a korábban említett Kaszap Béla és nagybátyám, Felföldi János plébánosoknak köszönhető. Örülök, hogy még fiatal papként is sokáig tudhattam őket magam mögött. Sokat tanultam tőlük. Később a püspöki hivatalban nagy hatással volt rám Bosák Nándor püspök atya. Együtt dolgoztunk, láttam krízishelyzetekben, hogy a feszült pillanatokat miként reagálja le, hogyan dönt, mérlegel, szól az emberekhez. Palánki Ferenc megyéspüspök atya kormányzásából is sokat tanultam. Ők gyakorolták a legnagyobb hatást az életemre, papi hivatásomra.

De széles a skála. Akik jelen voltak az életemben, mindannyian meghatározóak számomra. Olyan az emberi élet, mint egy nyers agyagszobor, aki hozzáér, az rajta hagyja az újlenyomatát. Akivel sokat találkozunk, az nagyobb nyomot hagy rajtunk. Ezért fontos, hogy milyenek a kapcsolataink, mert az formálja a gondolkodásomat, lelkemet, életemet.

– A kinevezéssel emberi érzések törnek a felszínre. Bennünket, akik itt maradunk, örömmel, büszkeséggel tölt el az új szolgálata, ugyanakkor veszteségként is éljük meg e változást, hiszen az ország másik végében található egyházmegye végleg elszólítja ettől a területtől. Mi egy embert veszítünk el, de a püspök atya nagyon sok barátot, munkatársat. Milyen érzésekkel köszön el?

– El sem tudom képzelni, hogyan fog mindez történni. Teljesen egyedül, mindenféle védelem nélkül maradok. Innen elköszönök, itt hagyva mindent, hogy egy számomra még teljesen idegen világ befogadjon. Olyan, mint amikor egy fát átültetnek egy új környezetbe. Valószínű innen erednek a könnyeim, amikor emberi érzések szakadnak fel bennem, arra gondolva, hogy mindennek vége lesz. Megszűnik a jelenlegi otthonom, itt maradnak a barátaim, a levegő, a tér. Meg kell találnom az otthonlét valóságát fizikailag, emberileg és lelkileg a Pécsi Egyházmegyében.

Nagyon kérek mindenkit, hogy jó szívvel emlékezzenek rám, bocsássanak meg, ha valakit megbántottam, és imádkozzunk egymásért!

Kedves Felföldi László Püspök Atya!

Gratulálunk a megyéspüspöki kinevezéséhez szolgálatára kérjük a Jóisten bőséges áldását, a Szentlélek vezetését!

Az interjú nyomtatásban megjelenik az Öröm-hír karácsonyi számában.

Kovács Ágnes

sajtóreferens

 

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Ki gondolná, hogy a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Kollégium portásfülkéjének formájában a veronai San Zeno Maggiore bazilika beléptető fülkéje köszön vissza? A közelmúltban elkészült, és már működő új portásfülke ünnepélyes megáldására került sor november 26-án a debreceni intézményben.

Dr. Bódis Zoltán intézményvezető az iskola varázsdobozáért Somodi Attila karbantartó, asztalos mesternek mondott köszönetet, aki – miután nem találtak elképzelésükhöz megfelelő és minden igényt kielégítő tervezőt – a megvalósításig reprezentálta az olasz építmény másolatát.

Attila különleges, igényes munkája fellelhető az iskola más helyiségeiben is: a tornaterem berendezései, kerti padok, beltéri ajtók is láttatják mesteri alkotásait. Megtudtuk, hogy a városban több üzlet polcai, pultjai is az ő munkáját dicsérik, az egyik közeli cipős bolt belső design-ja a helyi napilap címoldalára is került.

Az intézményvezető elmondta, az egyre nagyobb létszámmal működő iskola tanulóinak biztonságát is szolgálja a megfelelő helyen kialakított, beléptető rendszerrel ellátott új portásfülke, ahol iskolaidőben folyamatos portaszolgálat működik. Korábban nehezen lehetett követni, hogy ki mikor érkezik, illetve távozik az épületből.

Bódis Zoltán egyben megköszönte minden technikai dolgozónak is a munkáját, akik elismerésére ritkán adódik alkalom. Az iskola a technikai dolgozók vállán nyugszik – fogalmazott az intézményvezető, áldozatos munkájuknak is köszönhető, hogy tiszta, rendes, esztétikus körülmények között tanulhatnak a diákok.

A portásfülkét Bancsi Zoltán plébános, iskolalelkész áldotta meg.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Iskolánk nyitott a roma kultúra megismerésére. Ennek keretében tavasszal Rézműves Melinda, hodászi származású néprajzkutató szervezésében a hagyományos roma mesterségekről rendeztünk időszaki kiállítást. Az alsó tagozatos gyermekeknek bemutatott tárlaton sok érdekességet tudtunk meg a szövő, kosárfonó, bádogos és fafaragó mesterségekről. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a számukra már ismeretlen, régen elfeledett mesebeli világ titkait.

Novemberben a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda adott helyet a Közművelődési és Vidékfejlesztési Programiroda Egyesület "Mesélő Spaletták" című vándorkiállításának.

Az eredetileg a Hodászi Roma Alkotóház ablakainak spalettáira készített festmények gazdag formavilágot és mintakincset vonultattak fel. Egyaránt ábrázoltak roma és magyar népi motívumokat, megjelenítettek védett természeti értékeket, Szatmár mezei virágait, de láthattunk közöttük tájképeket, valamint a cigány holokausztról készített megrendítő képeket is.

Az alkotók között tudhatjuk Ament Éva népi iparművész bútorfestőt, Ferkovics József grafikust, Nyári Irén és Tonté Erzsébet roma származású festőművészeket.

A Dienes Béla igazgató úr által megnyitott kiállítást a gyerekek nagy érdeklődéssel fogadták. Az iskola aulájában elhelyezett képek elgondolkodtattak bennünket, üdítően és inspirálóan hatottak mindannyiunkra. Alkalmat biztosítottak arra, hogy tanulóinkkal beszélgessünk a cigány népcsoport múltjáról, sorsáról, s hogy közösen gondolkodjunk közös jövőnkről, hiszen iskolánkban is tanulnak roma származású gyermekek.

A kiállítás lehetőséget biztosított arra is, hogy a fiatalok bekapcsolódhassanak az alkotás folyamatába. Az iskola által meghirdetett belső rajzpályázatra nagyon sok munka érkezett. A gyerekek rajzai, festményei hűen tükrözik azt a gazdag érzelemvilágot, hangulatot, amit a palettakiállítás keltett bennük. Ígéretet kaptunk arra, hogy a legjobban sikerült gyerekmunkákat a festőművészek munkáival együtt a közeljövőben kiállítják Nyíregyházán.

                                                       

Dr. Bálint Albertné,  rajz és vizuális kultúra tanár

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa Felföldi Lászlót, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát november 18-án kinevezte pécsi megyéspüspökké. Az új főpásztort arról kérdeztük, mit jelent számára a kinevezés, hogyan látja leendő szolgálatát az ország másik végében.

– Hogyan fogadta a kinevezés hírét?

– Egy héttel a kihirdetés előtt kaptam a hívást. A nuncius úr telefonált a hírrel, hogy a Szentatya kinevezett pécsi püspöknek.

Először nem kaptam levegőt… Az ezt követő első hét nagyon nehéz volt, napokig úgy éreztem, álmodtam az egészet.

Elsőre olyan volt, mint a gyász, amikor az ember elveszít egy családtagot, és nem akarja elhinni, hogy meghalt, hogy valaminek vége. A papi létem egy gyönyörű szép időszaka most lezárul. Amit felépítettem, rendbe raktam és működik, amit megálmodtam, számomra most véget ér. El kell kezdenem valamit, amiről egyelőre nincs fogalmam. Érzem, hogy ez most nem olyan, mint amikor az egyik plébániáról megyek a másikra. Egy teljesen más típusú munkát, más életet kell elkezdenem.

– Ezért fogalmazott úgy a Pécsi Egyházmegye papjait és híveit köszöntő videoüzenétében, hogy örömmel, szeretettel és félelemmel érkezik?

– Igen, és most a félelem még nagy teher, hiszen olyan gyorsan történik minden. Ugyanakkor óriási bizalom és remény van bennem. Ha a Jóisten ezt az utat jelölte ki számomra, akkor meg kell találnom, hogyan járjak rajta. Egész életemben Isten útjának elfogadására törekedtem. Isten sokszor terelt ugyanis olyan területre, amit nem akartam, de amikor megláttam a változásban az isteni irányítást, el tudtam fogadni. Tíz évi papság után így kerültem Debrecenbe, a püspöki hivatalba is, pedig nem akartam. Olyan idegen volt tőlem, mintha valakit, aki nem tud énekelni, meghívnak az operába. Bosák püspök úr azonban ragaszkodott hozzá, így végül megadtam magam. Mondhattam volna, hogy semmiképpen nem tudom vállalni, de amikor éreztem, hogy komolyan gondolja, igent kellett mondanom. Láttam benne Isten akaratát, hogy elengedjem, ami volt, és elfogadjam, ami most következik, és majd lesz valahogy. Akkor fel kellett számolnom a korábbi lelkipásztori életemet, elajándékoztam a hittanos anyagaimat, hiszen bekerültem egy irodába. És

csodákat kaptam! Megerősödött bennem a tapasztalat, hogy a Jóisten megsegít. Így kerültem a debreceni plébániára, ahol az építkezések csodája várt rám.

6

– Pasztorális, majd általános helynökként rálátott egy egyházmegye működésére, vezetésére. Biztonságot ad Önnek az így szerzett tapasztalat?

– Huszonnégy évet dolgoztam a püspöki hivatalban, ami nagyon sokban segít most. A régi világban mindenki segédként kezdett egy mester műhelyében.

Hálát adok a Jóistennek, hogy Bosák püspök úr és Palánki püspök úr mellett segéd lehettem, aki látja a mestert, tanul, figyel. Biztos vagyok abban, hogy sok jó dolog átragadt rám.

– Mi vihető át mindebből a püspöki szolgálatába?

– Papi életem során megtanultam, hogy nem lehet csak úgy átvinni a gyakorlatokat az egyik helyről a másikra. Csak azt lehet meghonosítani, amit az adott hely enged. Ami például nagyon jól működött Debrecenben, az Nyíregyházán nem ment.

A hely sajátosságait mindig tiszteletben kell tartani, és nem szabad sem kudarcként, sem sikerként felfogni. Falusi gyerek vagyok, több darab földünk volt különböző területeken. Nem a gazda döntötte el, hol mit ültet, hanem a föld.

– Akkor nagyon kell figyelni.

– Nagyon. Fel kell ismerni, mit lehet, mit nem. Nyilván el kell indulni meghatározott irányokba, de a jó irányban haladva is sok zsákutcába juthatunk.

Ahhoz, hogy megtaláljuk, mi működik, be kell járnunk a zsákutcákat is. Ez kivédhetetlen. A zsákutca nem kudarc, hanem azt jelenti, hogy nem az az én utam.

Jézust sem fogadták mindenütt nagy lelkesedéssel, de ő akkor is ment tovább. Csak feladni nem szabad. Azt nem tehetem meg, hogy a kudarcra hivatkozom, és nem csinálom tovább. Ha az egyik út nem megy, van még száz másik, ami járható. Az irányok ki vannak jelölve, a hogyan és a kikkel az, ami változó lehet.

A legfontosabb, hogy megtaláljam a munkatársak, a papok és a családok között azokat, akikkel tudok együtt gondolkodni. Velük kell ütőképes munkatársi csapatot alkotni.

3

– Az ország egyik végéből a másikba kerül. Mennyire ismeri Pécset, milyen kapcsolatai vannak az egyházmegyével?

– Kirándulni jártam ott, és egyszer, néhány évvel ezelőtt meghívott Udvardy érsek úr egy szakmai találkozásra. Az egyházmegyében ma még csak egyetlen papot ismerek személyesen, így egyelőre minden értelemben távol vagyunk egymástól. Itt, Szabolcsban is vannak apró falvak, de úgy tudom, a Pécsi Egyházmegyében még összetettebb a lelkipásztorkodás helyzete, minden területnek megvan a saját kultúrája, nyelvezete. A papi pályámat Nyíregyházán kezdtem. Hat évig voltam ott káplán, azután huszonegy éven át Debrecenben szolgáltam. A két város között mindössze ötven kilométer a távolság, de köszönőviszonyban sincsenek egymással. Egyszerűen más az emberek mentalitása. A szabolcsi világnak a közvetlenség a jellemzője. Amikor legutóbb idekerültem, elmentem a hivatalokba bemutatkozni, és természetes, közvetlen, szép találkozásaim voltak. A három év alatt pedig barátivá vált a kapcsolatom az emberekkel. Ez egy szabadabb világ Debrecenhez képest, ami nem azt jelenti, hogy az egyik jobb vagy a másik rosszabb.

Mindegyiknek van előnye és hátránya. Ezt kell most megtanulnom Pécsett. Fontos, hogy értsem, és semmiképpen ne értsem félre a nyelvezetet, ne feltételezzek rosszat.

– Hogyan éli meg az újrakezdést, azt, hogy egy darabig biztosan idegennek érzi majd magát?

– Megfigyeltem magamon, hogy van egy jó tulajdonságom. Teljes lényemmel ott vagyok jelen, ahol éppen vagyok. 1996-ban nehéz volt elmennem Nyíregyházáról, ahol káplánként szolgálni álomszép munka volt, de tudtam, hogy nekem már Debrecenben van dolgom. Elkezdtem a munkát, a nulláról kellett felépítenem egy templomot és egy lelki közösséget egy lakótelep kellős közepén. Aztán következett a józsai templom építése. Létrejött egy szép, működő plébánia. 2017-ben, amikor elhelyeztek, el kellett hagynom egy dinamikus, élő és fejlődő közösséget, és újra Nyíregyházán folytatnom a szolgálatot. Tavaly egy beszélgetésben megkérdezte valaki, hogy ismét elmegyek-e majd innen. Azt mondtam, hogy csak akkor, ha a Jóisten magához szólít. Most éppen befejeztem egy építkezést, elkészült az egyházmegye lelkipásztori központja és a plébánia felújítása.

Hátradőlhettem volna, de újra mennem kell. Tudom, hogy mostantól máshol kell lennem, pap testvérek az új munkatársak, családok között kell jelen lennem, találkoznom velük, megismernem őket.

2

– Könnyen megy Önnek a kapcsolatteremtés?

– Úgy gondolom, igen. De kérdés, hogyan fogadnak majd be, hiszen idegen vagyok, messziről jöttem.

Én nyitott vagyok, és az első találkozás során úgy éreztem, nagy szeretettel fogadnak, nyitottan és segítőkészen. Az a sejtésem, hogy nagyon jó munkatársaim lesznek.

Mostantól hetente megyek majd Pécsre, és elkezdődik az ismerkedés.

– Az Önre jellemző nagyfokú közvetlenséget meg tudja majd őrizni főpásztorként?

– Nem tudom, még soha nem voltam püspök, de nagyon

szeretném, ha megmaradhatna a közvetlen hangnem. Nem szeretnék rideg-hideg, távolságtartó irodát. Sokat jelent nekem Ferenc pápa gondolata, hogy a pap legyen bárányszagú, és a pásztor legyen a nyájjal. Én is az emberekkel szeretnék lenni.

– Papi példaképe, a nagybátyja arra tanította, hogy bátran vállalja a merész lépéseket is.

– Igen, papi életemben kicsit mindig úttörő voltam, feszegettem a határokat. Sok szép dolgot sikerült megvalósítani, amelyek kimondatlanul is merész lépések voltak. Például a Cursillo vagy a nyíregyházi városi keresztút elindítása. Mertem belevágni új dolgokba, amelyek az Egyház, a közösségek javát szolgálták. Abban hiszek, hogy bátran lépni kell, ha az ember úgy látja, hogy ez Isten akarata. Az én életemben pedig kitapintható volt Isten jelenléte. Ahogy a szemináriumba kerültem, ahogy ott maradtam, ahogy a papi életemben megmaradtam… Hiszen hány pap testvér vérzett el ezen az úton.

A Jóisten engem megőrzött, de ez nem az én érdemem. Isten újra és újra belenyúlt az életembe, és el tudtam fogadni az élet szorítását is.

– Egy évek óta folyó pasztorális programot kell továbbvinnie Pécsen. Hogyan éli meg ezt?

– Nagyon jó, hogy megvan a konkrét irány. Az is gyönyörű, hogy sok minden felépült, elkészült már. Udvardy püspök úr nagyon eredményes munkát végzett. Nekem csak beállnom szabad ebbe a munkába, és folytatnom a megkezdett utat. Ami megvan, ami működik, azon nem szabad változtatnom, és nem is akarok. Sőt, örülök, hogy ennyi minden megvalósult már.

Ha vásárol az ember egy szép földet, amin ott áll egy szilvafa és egy körtefa, nem fogja kivágni, hanem gyönyörködik bennük, és azt mondja, ez jó, szükségem van rájuk.

Nekem most ismerkednem kell az emberekkel, találkoznom, beszélgetnem velük. Leülnöm először a közvetlen munkatársakkal, aztán a papokkal és így tovább.

– Mit tudhatunk a szentelésről?

– Jövő év elején,

január 6-án szentelnek majd a pécsi székesegyházban. A főszentelő Erdő Péter bíboros úr lesz, az egyik társszentelő pedig Michael August Blume érsek, apostoli nuncius úr. A másik társszentelőnek egykori püspökömet és szemináriumi spirituálisomat, Bosák Nándor püspök urat kértem fel.

Megvan a jelmondatom is, az újmisés jelmondatom rövidült: „Megismertük a szeretetet”. (1Jn 4, 16) Számomra ez nagyon fontos üzenet kezdettől fogva.

Ez az Egyház titka, a szeretetközösség, amiért egész papi életemben szolgáltam.

Ezt tanultam gyerekként Geszteréden, ezt élte előttem a hívek feltétlen szeretetében a plébánosom, Kaszap Béla. A falunk nagycsaládként élt. Természetes volt számunkra, hogy templomba megyünk, és hogy a templom a falut szolgálja, mindenki onnan merít erőt. Már gyerekként közösségben éltük meg a munkát, a pihenést, az ünnepet. Ezt az örökséget vittem tovább a papi életemben.

Azt tartottam a feladatomnak, hogy megszólíthatóvá váljak, és magam is megszólítsam az embereket. Hihetetlen erő van bennük, amit segítenünk és engednünk kell felszínre törni.

Az Egyház felelőssége, hogy munkatársakként bevonja-e a világiakat az életébe. Úgy gondolom, bíznunk kell bennük, és támogatnunk őket ebben, mert csak így építhetünk együtt közösségi Egyházat.

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. november 29-i számában jelenik meg.

 

Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyítregyházi Egyházmegye

A Dorkász Szolgálat Alapítvány 2020. november 25-től ismét elindítja a szokásos Kék Vödör élelmiszergyűjtő akcióját! A járványhelyzetre való tekintettel érintésmentes gyűjtésére is lehetőség nyílik az alapítvány honlapján keresztül.

Az akció célja, hogy a jelenlegi helyzet okozta még nagyobb szükségre reagálva idén 4 000 tele vödörrel 12 000 nehézsorsú embertársunknak tudjanak segíteni a támogatók hozzájárulásukkal. Idén kiemelt célcsoportok a hátrányos helyzetű családok és egyedül, szegénységben élő idősek.

 

Az élelmiszergyűjtés 2020. december 18-ig tart.

A vödrök online megtölthetőek az alapítvány honlapján: https://dorkasz.hu/kek_vodor

Kék Vödör online bemutató kisfilm: https://www.youtube.com/watch?v=Kh8qeYYc26g

Videós útmutató online adományozáshoz:  https://drive.google.com/file/d/10o1JFoPTMVuifwALbuU-RQ79iVBWKLPz/view

 

A gyűjtés részleteiről érdeklődni lehet:

Kiss Ábel Lukács

Dorkász Szolgálat Alapítvány

www.dorkasz.hu

06 70 379 67 63

 

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Gondosan, pontosan, megbízhatóan és nagy együttérzéssel végzik a feladatokat a megyei Mentőállomáson azok az önkéntes diszpécserek, akik a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének felhívására jelentkeztek – jelezték vissza a szervezet vezetői.

A segítőkészségen, a lelkes tenniakaráson túl az önkéntes diszpécserek teljesítményével és munkájával is nagyon elégedettek a Megyei Mentőállomáson a szervezet vezetői. A Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének felhívására jelentkező volontőrök több mint egy hete szolgálnak, és a visszajelzések szerint gondosan, pontosan, megbízhatóan és nagy együttérzéssel végzik a feladatokat.

– A feladatom a vizsgálatra váró betegek értesítése volt, majd a nap második felében szűrővizsgálati időpontot kellett egyeztetni, szintén vizsgálatra várókkal, akik be tudnak menni a mintavételi állomásra – válaszolta Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálatának koordinátora, aki keddenként 9.00 és 16.00 óra között önkéntes diszpécser az Országos Mentőszolgálat Hajdú-Bihar Megyei Állomásán. Az önkéntes tevékenység évek óta része az életének, ám ez a mostani, a Mentőállomáson adódó feladat más jellegű, mint a korábbiak – jegyezte meg.

Fontos: megnyugtatni, informálni

– Amikor beléptem, nagy sürgés-forgás ellenére kedvesen fogadtak. Rövid tájékoztatás után már az asztalnál ültem, telefonnal és egy köteg vizsgálatkérőlappal a kezemben. Nosztalgiáztam is, bevallom, hiszen utoljára 30 éve, szigorló orvosként jártam itt, s szinte alig változott a hely – fűzte hozzá. Jó érzés volt a betegekkel beszélgetni, megnyugtatni őket. Úgy tapasztalta, hogy nagyon hálásak a jó szóért, a bizonytalanságban a megnyugtató tanácsért, a kérdéseikre kapott a válaszért. Szinte mindegyik ügyfél megköszönte, hogy megtudta, mire számítson.

Beteglátogató kollégáitól személyesen is értesült arról, milyen nehéz helyzetben van az egészségügyi ellátórendszer, elsősorban ezért tartotta fontosnak, hogy mihamarabb jelentkezzen. Inspirálta az is, hogy nagyobbik lánya múlt héten jelentkezett önkéntesnek, és a mintavételezésben dolgozott egy hétig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Sőt a férje, Berényi András – a Debreceni Egyetem, Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ ügyvivő-szakértője – is jelentkezett az önkéntes diszpécserszolgálatra – részletezte.

Kölcsönös tisztelet

Csodás élmény volt látni, mennyi türelemmel, empátiával és nagy tudással dolgoznak a diszpécser kollegák-kolleganők, fogadják a hívásokat, megnyugtatják a hívókat, szakértelemmel rendezik a problémákat. Tisztelettel adózok minden mentősnek. Az első nap után fáradtan, de jóleső érzéssel köszöntem el, jövő héten folytatjuk – zárta szavait.

 

Forrás: www.berettyohir.hu

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A családok, idősek, egyedülállók mellett áll a Katolikus Karitász idén adventkor is, de a koronavírus-járvány miatt másképp gyűjtenek, hiszen nincsenek nagy rendezvények, karácsonyi vásárok. A szervezet november 20-án indítja el országos segélyprogram-sorozatát Tárjátok ki a szíveteket címmel: adománygyűjtést hirdet és rászoruló családokat segít a téli időszakban és karácsonykor.

„Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik.” Kalkuttai Szent Teréz anya ezen gondolata lett néhány évvel ezelőtt a karitász adventi segélyprogramjainak mottója.

A Katolikus Karitász minden évben meghirdeti adventi adománygyűjtését. Spányi Antal, a szervezet püspök-elnöke elmondta: „Az akció plakátján látható, nyitott tenyérben tartott, hóból formált szív szimbóluma annak, hogy kezünkben van a lehetősége a segítségnyújtásnak. Szívünk kitárásával felmelegíthetjük mások hideg otthonát, ünneppé tehetjük küzdelmekkel teli napjait. A szeretet kézzelfoghatóvá válhat, ha olyat adunk másnak, ami örömet okoz neki, ami kisegíti a bajból, vagy ha egyszerűen csak megajándékozzuk és megélheti, hogy nincs egyedül.”

22

 

Écsy Gábor atya, a Karitász országos igazgatója szerint a nélkülözőkért indított ünnepi összefogásnak 2020-ban is kettős célja van: ünnepé tenni a karácsonyt és könnyebbé tenni a hétköznapok terheit.

Meleg otthont biztosítani téli ruhákkal, kályhával és tűzifával. Élelmiszert vinni a családoknak, hogy ne üres asztalnál kelljen megélni a karácsonyt, lakhatási támogatást adni, hogy emberi körülmények között élhessék a családok hétköznapjaikat és ünnepeiket. „A különböző élethelyzetekben különleges törődést adhatunk, személyre szabott segítséggel” – tette hozzá.

Az akció keretében számos országos program zajlik karácsonyig, a hatályos rendelkezéseknek megfelelően a lehető legnagyobb körültekintéssel, az egészségügyi ajánlásokat betartva.
• Számos helyen osztanak egész télen a vírushelyzetnek megfelelően előrecsomagolt meleg ételt hajléktalanoknak és krízishelyzetben élőknek.
• Több száz családot szeretnének kályhával és igény szerint tűzifával és más speciális támogatásokkal segíteni.
• A határon túli magyar családokat is kályhával, tűzifával és élelmiszercsomaggal, édességekkel, egyéb ajándékokkal segítik az ünnepek előtt.
• Az Angyalbatyu ajándékgyűjtő akció keretében nehéz sorsú gyermekeknek lehet ajándékcsomagot készíteni és leadni az ország különböző gyűjtőpontjain. Részletek az Angyalbatyu oldalán. Az ajándékcsomagokat karitászönkéntesek juttatják el az országos hálózaton keresztül a rászoruló családok gyermekeinek. Számos iskolában és templomban gyűlnek a játékok, amelyekből – édességgel, meglepetésekkel kiegészülve – névre szóló ajándékcsomagok készülnek. Az adományozó gyermekek segítségével országszerte több tízezer gyermeknek tehetjük valódi ünneppé a karácsonyt.

November 20-tól egészen a karácsonyig tartó időszakban több módon is be lehet kapcsolódni az országos akcióba.

  • A 1356-os adományvonalon egy hívással 500 forinttal támogathatják a Katolikus Karitász munkáját.
    Csekkes befizetéssel, banki átutalással bármilyen összeggel hozzájárulhatnak a karácsonyi segélyprogramokhoz és az évközi munkához is. Online adományozással a www.karitasz.hu oldalon keresztül élhetnek a támogatók.
    • Az egyházmegyei karitászközpontokon és a meghirdetett gyűjtőpontokon keresztül egy helyi program támogatásába is bekapcsolódhat tárgyi vagy pénzadományával.
    • Az „Egymillió csillag a szegényekért” szolidaritási akció idén a korábbiaktól eltérő módon valósul meg december 6. és 13. között. A szervezet vásárokon és főtereken szervezett közösségi gyertyagyújtások helyett erre az alkalomra készített videókkal és az interneten elérhető megosztásokkal hívja majd fel a figyelmet a nehéz sorsú családok helyzetére országos virtuális gyertyagyújtás keretében egy héten keresztül.

Kérjük, lehetőségeik szerint csatlakozzanak a karitász adventi adománygyűjtési akcióihoz, buzdítsák ismerőseiket, és vigyék hírét, hogy idén minél nagyobb lehessen az összefogás és a korábbiaknál is több rászorulóhoz juthassunk el!

Bankszámlaszám: Raiffeisen Bank 12011148–00124534–00100008
Adományvonal: 1356
www.karitasz.hu – online adományozás

Segítsen, hogy segíthessünk!

 

Forrás: Katolikus Karitász

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Felföldi László újonnan kinevezett pécsi megyéspüspök a Debrecen Televízió Esti Közelkép című – 2020. november 23-i – műsorában üdvözölte azon város lakóit, akik között 21 éven keresztül végezte papi szolgálatát.

Felföldi László megyéspüspök Vojtkó Ferenc szerkesztő-műsorvezető kérdésére azt is elmondta, nagyon megrendítette a kinevezésének híre, és várakozással, nyitottsággal tekint a következő szolgálati helyén váró feladatokra. László püspök hangsúlyozta, a Jóisten eddig is a tenyerén hordozta, életében számtalan ajándékkal, csodával, jelekkel halmozta el. Ezen tapasztalatok útján született meg benne az az Isten iránti bizalom, amely mint most is, mindent felülír. Megkapva ezt a feladatot nem kérdés számára, hogy ezen az úton kell tovább folytatnia életét, papi szolgálatát. Nem ismeri még a Pécsi Egyházmegyét, de Isten hívását meghallva, újra igent mondott.

Felföldi László püspök továbbá beszélt a gyökereiről, arról az erőről, amely megalapozta életét, valamint megfogalmazta üzenetét az emberiség legfontosabb feladatáról a családok erősítéséről is, amely mint mondta, nem egy lehetőség, hanem az egyetlen megoldás ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon.

A beszélgetés (11:38 perctől) itt megtekinthető:

 Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Dehir - Esti Közelkép 2020-11-23

„Szent Erzsébet!

Segíts, hogy mi is

Krisztus szemével lássunk,

Krisztus kezével adjunk.

Az Ő szeretetével segítsünk…”

A szeretet nagy szentjének életére, Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékeztünk és a róla szóló legendákkal ismertettük meg az Ajaki Tamási Áron Katolikus Óvoda és Bölcsőde gyerekeit.

Szent Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek szeretete és hitbéli sugárzása a mai napig is él, fénye minden intézményi dolgozónknál világít. Ezt a világosságot, és ragyogó fényt szerettük volna átsugározni a mi bölcsődés és óvodás gyerekeinkre, és nem utolsó sorban mi dolgozók is fényesítettük lelkünket, közelebb kerülve Szent Erzsébet hitéhez, a ránk hagyott „hagyatékához”.

A tematikus hét folyamán a bölcsődés gyerekek és az óvodás gyerekek is, nagyon sok tevékenységet végeztek. Szent Erzsébetről képeket nézegettek, énekeket hallgattak a YouTube csatornán keresztül.

A lelki percek, valamint a délelőttök Szent Erzsébet életének feldolgozásával, valamint a gyermekeknek való, róla szóló legendák ismertetésével történtek.

A kisebbek képet színeztek Szent Erzsébetről, a kötényébe rózsákat ragasztottak. A nagyobbak szolgákat vagy éppen lovas katonákat készítettek, hogy síkbábként az építménybe helyezzék. Minden csoport elkészítette Szent Erzsébet kenyerét, amelyet az egész óvoda és bölcsőde közössége megkóstolhatott. A nagyok eldramatizálták Szent Erzsébet azon legendáját, amely Lajos és Szent Erzsébet között történt, a „szegényeknek vitt kenyér rózsává változásáról”.

A nagycsoportosok egy rózsatövet ültettek az óvoda előkertjébe, hogy emlékeztessen mindnyájunkat Szent Erzsébetre, az ő hitére, emberek iránt érzett szeretetére.

A kreatív tehetségcsoport elkészítette a Wartburg várat, amelyet kiállítottak, és megtekintette az egész óvoda népe.

„Szent Erzsébet segíts küldetésünk teljesítésében, hogy a hitet melyet őseinktől kaptunk továbbadhassuk!’

 

Takács Károlyné

 Intézményegység-vezető

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.” (Heisterbachi Caesarius)

Az egyeki Szent János Katolikus Óvodában Szent Erzsébet ünnepére készülődtek az elmúlt héten a csoportok  Szent Erzsébet rózsáját, kenyerét, rózsafánkot süöttek egymásnak, emlékezve a magyar királyi hercegnő önzetlen szeretetére.

Árpád-házi Szent Erzsébet a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentje, az élete példaértékű. Ő mindössze huszonnégy esztendőt élt, ám e rövidke idő alatt olyan értéket teremtett, amelyre ma is jó érzéssel tekinthetünk vissza. Szent Erzsébet segítette, támogatta a szegényeket, bőkezűen, önzetlenül adakozott abban a korban, amikor ez nem igazán volt jellemző. Ám éppen ezzel, bátorságával és tántoríthatatlan keresztény hitével, elhivatottságával írta be magát a történelembe.

A legenda úgy tartja, hogy a szegényeknek a kötényében vitt alamizsna rózsává változott, mikor atyja kérdőre vonta. Ezt nevezik rózsacsodának.

A „rózsacsoda” történetét sokszor eljátszottuk a gyerekekkel, mikor Erzsébet a konyájából finom falatokat visz a rászorulóknak.

A játék valósággá vált: az óvoda konyhájából mennyei illatok szálltak a gyerekek szorgos munkája nyomán. A Hétszínvirág csoportosok „Erzsébet rózsaját” sütötték meg, majd a szomszédos csoportba egy kis kóstolót vittek, akik örömmel fogadták a finom süteményeket. Ez az esemény jó lehetőség volt arra, hogy megszerettessük a gyerekekkel az ajándékozás örömét!

A Pillangó csoportosok „Szent Erzsébet kenyérét" készítették el, akik haza vihették a kis kenyeret, és a családjukban közösen fogyaszthatták el.

A Mókus csoportban a gyerekek nagy örömmel készítették el a „rózsa fánkot”.

Az óvodások életkori sajátosságait, érdeklődésüket figyelembe véve a királylányos történetek, legendák mindig kedveltek számukra. Árpád-házi Szent Erzsébet segítőkészsége, szeretete, jósága nemcsak a korabeli emberek szívét nyerte meg, hanem mindmáig a miénket is.

A csoportokban más-más módon dolgoztuk fel egész héten át tartó témahét keretében Erzsébet életét. Elkészítettük Szent Erzsébet kötényét, rózsáját, sokféle színező, rózsa, királylányos játék, kastélyok, várak és hercegnők készültek.

Bátran kimondható, hogy Erzsébet máig azok közé a szentek közé tartozik, akiknek ragyogása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.

 

Tóth Istvánné

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye