december 2020

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök adventi hagyománya, hogy hétről hétre meglátogatja Debrecen római katolikus egyházközségeit a hajnali szentmiséken. Advent harmadik hetében, december 17-én, a Szent Család-templomban mutatott be szentmisét, amelyen az elhangzó evangéliumi szakasz Jézus családfájáról szól (ld. Mt 1, 1-17).

A főpásztor Jézus Krisztus nemzetségtáblájára rámutatva elmondta, ez a családfa sok embert, számtalan történetet, érzést, eseményt, örömöt és bánatot, Isten utáni vágyakozást rejt magában hosszú nemzedékeken keresztül. Minden ember egy-egy végtelen történet. Ha végignézzük ezt a családfát, akkor láthatjuk, hogy tagjai között voltak bűnös emberek, olyanok, akik elfordultak Istentől, megtagadták Őt, de Isten terve, akarata mégis teljesedett bennük, rajtuk keresztül is továbbfolytatódott a választott nép története, amely üdvösségtörténet. A püspök atya példaként megemlítette Dávid királyt, aki elszerette embertársa feleségét, és ebből a bűnös házasságból született Salamon király. Milyen üzenetet mond ez nekünk?

Isten terve mindenképpen teljesül. Személyes életünkre vonatkozóan az a kérdés, hogy vajon én segítem, akarom-e segíteni ezt a tervet? Isten azt várja, hogy válaszoljunk az Ő meghívó szeretetére, mert üdvösségtörténetet akar mindannyiunk életéből formálni, amelynek célja maga Jézus Krisztus.

A felsoroltak közül voltak, akik továbbadták a hitet, a reménységet, az Isten felé fordulásnak a nagyszerűségét. Sokan foglalkoznak ma is családfakutatással, keresve gyökereiket. Vajon olyan szempontból keressük-e, hogy szüleink, nagyszüleink, felmenőink hogyan adták át, őrizték meg a hitüket, hagyományaikat? Ha továbbadták a hitet, vele együtt a reménységet is megmutatták nekünk, azt, hogy érdemes szeretetben élni, jót tenni.

Honnan jövök, hol tartok most, és hová megyek? Erre a három fontos kérdésre irányította Ferenc püspök a jelenlévők figyelmét, hangsúlyozva, hogy válaszolnunk is kell ezekre. Honnan táplálkoznak a gyökereink, hol tartok most, valóban Isten terve teljesül az életemben? Ha teremjük a szeretet gyümölcseit, akkor tovább tudjuk adni a hitet, a reményt és a szeretetet. A mi életünk is sok esemény, érzelem, öröm, de ezek a végcélra kell hogy mutassanak, amely nem más, mint maga Jézus Krisztus.

Határozzuk el ma, hogy Őt szolgáljuk, mellette döntünk, megélve életünknek, mint üdvösségtörténetnek a beteljesedését – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A Szent Család-templomban bemutatott szentmise újranézhető az egyházközség, valamint az egyházmegye facebook oldalán is: https://www.facebook.com/dnyem

A főpásztor december 21-én, hétfőn, a Szent István-templomban, 23-án, szerdán reggel 6 órától pedig a Debrecen-Józsai Szent György-templomban mutat be roráté szentmisét.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Uram,

Sokszor nem értem,

Mi miért történik velem.

De bízom abban,

Hogy kezedben tartod az életem!

Tudom, hogy a férjem még azért él, mert a mérhetetlen sok imát Isten meghallgatta. Nem roppantam össze, mert az a szeretet, ami a családom felé áramlik, folyamatosan felemel és megtart – vallja az újfehértói egyházközség egyik családjának tagja, Koncsos György felesége, Ildikó, akinek a férje György már negyedik hónapja küzd a koronavírus fertőzöttségből való gyógyulásáért.

Az újfehértói Római Katolikus Egyházközség tagja, Koncsos György a kórházi ápolásban résztvevők készséges, odaadó munkája ellenére hosszú ideig a halállal viaskodott. A család, az egyházközség és a cursillós közösség tagjai negyedik hónapja imádkoznak közösen és egyénileg is a négy gyermekes édesapa teljes gyógyulásáért.

Zsirosné Seres Judit újfehértói sajtóapostol Koncsos György feleségével, Ildikóval az ima erejéről, a hónapokig tartó küzdelmekről beszélget, és arról, hogy a szigorú nevelés eredménye megtapasztalható a nehéz helyzetekben is.

– A mentő 2020. 10. 12-én reggel jött értünk, és bevitt a nyíregyházi Jósa András Kórház covid ambulanciájára. A férjem, Gyuri akkor már nagyon beteg volt, nekem enyhébb tüneteim voltak. A vizsgálatok miatt egész nap együtt voltunk, de amikor megjöttek az eredmények, engem haza küldtek, neki maradnia kellett. Nehéz szívvel indultam haza, mert az orvos őszinte volt és elmondta, hogy a férjem állapota súlyos, a CT kimutatta, hogy a tüdő nagy részét roncsolta a vírus. Nem ölelhettem meg, mosolyogva bíztattam, hogy minden rendben lesz, ne féljen, de úgy éreztem megszakad a szívem, mert ott kellett hagynom és tudtam, mi vár ránk. Próbáltam a gyerekeknek kíméletesen elmondani, hogy mi a helyzet, de látták az arcomon, hogy nagy a baj. A nagylányunk gyereket vár, és őt is nagyon féltettem. Összekapaszkodva próbáltuk meg túlélni a következő napokat. A négy gyermekem tette a dolgát, imádkoztak, szerettek, vigasztaltak. A karantén összezárt a két kisebb gyermekemmel, ők még itthon laknak. A nagy fiamra hárult a legtöbb feladat, mert a férjem ács, vállalkozó és a munkákat folytatni kellett, nyolc ember keresi nálunk a kenyérre valót. Úgy érzem, nem okozott törést a családomban a koronavírus, inkább még erősebbé tett minket mint családot.

– A családfő életéért, gyógyulásáért küzdöttek, küzdenek az orvosok. Pontosan hány napja tart ez?

– Ma, 2020. 12. 15-én 65 napja, hogy a férjem bent van a kórházban, ebből 40 napig volt mesterséges kómában lélegeztető gépen. A 40 nap alatt bármikor meghalhatott volna, az orvosok is csodálkoztak, hiszen a hozzá hasonló kritikus állapotú betegek sajnos nem élték túl a fertőzést. Ma már tudatánál van, de még mindig kap oxigént.

– Mi az, ami segít elviselni a lelki fájdalmat, az állandó készenléti helyzetet, feldolgozni a váratlan helyzetet? Hogyan élték meg ezeket a hónapokat?

– Nagyon nehéz volt. Én is beteg voltam, a kórházba nem mehettem be látogatni, minden nap ellenőrzött a rendőrség, a szeretteimet, munkatársaimat is féltettem, nehogy megfertőzzem őket. Napokig nem tudtam enni, aludni, reggeltől estig csörgött a telefonom, mindenki aggódott és tudni akarta, hogy mi van Gyurival. A kórházat naponta hívtam és mindig azt kellett hallanom, hogy a férjem állapota súlyos, válságos, bármi megtörténhet. Az orvosok kedvesen, türelmesen válaszoltak, de nem bíztattak, őszinték voltak. Az imádság volt az, ami segített. Imádkoztam félve, sírva, ordítva, reménykedve, némán, de végül megérett bennem, hogy el kell fogadnom az Ő akaratát. Tudtam, hogy minden értünk történik, de nagyon nehéz volt elfogadni ezt a tehetetlenséget, a sok szenvedést.

– Sajnos elmondhatjuk, hogy több ezer ember éli át ezeket a sokkszerűen, hirtelen történő változásokat a családja életében, a halál miatti elszakítottságot, a hermetikus elzártságot, a kommunikáció hiányát, a hosszú csendet, tehetetlenséget. Mit hoz ki az otthon maradók lelkéből egy ilyen állapot?

– Először bűntudatot éreztem, hogy talán nem vagyunk elég jók, és azért kaptuk ezt mint büntetést, de a hitem azt súgta, Isten irgalmas, szeret, nem büntet, inkább figyelmeztet. Meg kell állni az úton, vissza kell találni hozzá. Éljük az életünket, tesszük a dolgunkat, de eltévedtünk, és Ő utánunk jött.

– Az emberektől való távolságtartás elengedhetetlen a vírus idején. Ez mennyire jelentett másoktól elszigetelődést vagy magárahagyottságot?

– Ma már nem csak személyes találkozások alkalmával lehet kommunikálni, a telefon, az internet lehetővé teszi a folyamatos információáramlást, nem voltam elszigetelődve, mégis nagyon magányosnak éreztem magam, mert a férjem nem volt mellettem. Úgy hiszem, ez is azért volt, hogy végre csak Istenre tudjak figyelni. Első éjjel a gyerekek odabújtak hozzám, velem aludtak, nem féltek tőlem, és nem lettek betegek.

– Az egyházközségi és cursillós közösség összetartó ereje, szeretete, megmutatkozik a folyamatos férjéért szóló imákban. Ez reménnyel tölti el?

– Amikor az első rémületből magamhoz tértem, az volt az első, hogy segítséget kérjek. Írtam a facebookon az újfehértói cursillisták csoportjába, hogy imát kérjek férjem gyógyulásáért. A cursillós közösség megosztott a csoportban egy közbenjáró imát, aminek elmondása után éreztem, hogy az én lelkem meggyógyult. Felhívtam Juhász Imre plébános atyát és kértem, hogy segítsen. Ő megszervezte, hogy a kórház lelkésze kiszolgáltathassa férjemnek a betegek szentségét. Azóta már elmondta Gyuri, hogy emlékszik rá, a szobatársa is kérte, hogy ő is megkaphassa. Imre atya egy szombat estére misét szervezett a férjem gyógyulásáért, megtelt a templom, olyan emberek is elmentek, akik egyébként nem a mi felekezetünkhöz tartoznak. Írtam a pap barátaimnak is, és kértem, hogy a szentmisék alkalmával, imáikban kérjék a Jóistentől a férjem gyógyulását. Úgy tudom, sok helyen imádkoznak érte. Édesanyám tagja az újfehértói Fokoláre közösségnek, ők is és a cursillósok is a mai napig imádkoznak értünk. Amikor már megtehettem, Máriapócson is kértem a Szűzanyát, hogy segítsen.

Érzem az ima erejét, sokat jelent számomra a szeretet minden megnyilvánulása. Cursillós asszonyok becsengettek és finomságokkal halmoztak el, a hivatalos ügyintézésnél a közösségünk tagjának gyermeke segített. A férjem állapota miatt kialakítunk egy steril szobát zuhanyzóval, azonnal segítettek a vízszerelő cursillós, a villanyszerelő fokolárés barátaink. Minden ismerősöm felajánlotta a segítségét, és én mindenkitől imát kértem. Tudom, hogy a férjem még azért él, mert ezt a sok imát Isten meghallgatta, és nem hagyta válasz nélkül. Nem roppantam össze, mert a családom mellett ez a szeretet, amely folyamatosan áramlik felénk, felemelt és megtart.

– A legnehezebb időszakban, gondolta úgy, hogy nincs tovább?

– Igen, gondoltam rá, hogy meghal a férjem és hazamegy az Úrhoz, hogy engem is hazavárjon. Korábbi életünkben, amikor hazaértem a munkából, mindig virág várt az asztalon, finom vacsora a tűzhelyen, a buszmegállóba is kijött elém autóval, hogy ne gyalogoljak. 33 éve vagyunk házasok, ő szerelmem, az igazi barátom, a jobbik felem, a gyermekeim apja, unokáim nagyapja. Tudom, hogy van örökélet, de a hiányát nem tudom, hogyan viselném.

– Istenbe bízva meg kellett hajolni Isten akarata előtt?

– A férjem szigorú apaként neveli a gyermekeinket, amit én néha nem tudtam értékelni. Most azt látom, hogy igaza van, mert az élet nem kegyelmez, bírni kell a terhelést, és most a gyerekeink is erősek. Engem háromszor engedtek be a kórházba, de utána azt mondták, veszélyt jelentek, pedig már feloldották a karantént. Amikor a férjem kómában volt, és nagyon válságos volt az állapota, kértem, hogy engedjenek be hozzá elbúcsúzni. Beszéltem hozzá, megérintettem, és reggelre jobban lett, utána még kétszer láthattam. Tudtam, hogy szüksége van lelki támogatásra, hogy bírjon küzdeni. Mikor én már nem mehettem, a gyerekeimnek kellett menniük minden nap felváltva. Az első találkozás mindenkit nagyon megviselt, nem akartunk hinni a szemünknek, hogy az erős, szép apa ilyenné tudott válni. Az izmai eltűntek, 25 kg-ot fogyott, csupa seb mindenhol, tekintete üres, csövek lógnak ki belőle, mintha nem is ő lenne. A fiúk meglátogatták, megetették, simogatták, megölelték, szerették helyettem is. Bent mosolyogtak, de mikor kiléptek a kórteremből, sírva jöttek hazáig. Másnap újra indultak, mert tudták, apának szüksége van ránk.

– A halál fogalma átértékelődött az életében?

– Igen, nem félek tőle. Isten irgalmas szeretete vár ott. Eddig is így gondoltam, de most a lelkem mélyén érzem. A szeretteinknek nagyon fájna a hiányunk, de ott nincs félelem, fájdalom, csak Isten országa.

– Kemény időszakon vannak túl, minden pillanat egy próbatétel. Hogyan tovább?

Nem vagyunk még rajta túl, de már tudok a férjemmel telefonon beszélni, osztályon van, ide nem mehet be senki. Fekszik mozdulatlanul, teljesen kiszolgáltatott helyzetben, újra kell mindent tanulnia, nyelni, enni, járni, stb. Szeretném minél hamarabb haza hozni, én fogom ápolni, több hónap vár így ránk. Nem tudom, hogy mi lesz, de abban biztos vagyok, hogy ő csak a csoda folytán menekült meg a halál karmai közül, ezt az orvosok is elismerték. Hiszem, hogy a Jóisten azért adja vissza nekünk, mert még terve van vele. Majd Ő mutatja az utat.

– Advent idejében vagyunk. A családnak, mi lesz most ennyi fájdalmas nap után karácsonykor a legszebb ajándék?

– Advent a várakozás ideje, mi is várakozunk. Várjuk a Megváltó születését, és várjuk haza apát. Az ajándék mi leszünk, az egymás iránti szeretetünk és a hitünk Istenben, egymásban. Az elmúlt időszak alatt nagyon sok szeretetet, figyelmet, erőt, hitet, segítséget kaptam az emberektől. Karácsonykor gondolatban odateszek mindent a fa alá, mert ezek lesznek a mi ajándékaink. Ebben a helyzetben is tudtunk hinni, apostolkodni, imádkozni, szeretni. Ez mind kegyelem, amit az Istentől kaptunk ajándékba. Hálás szívvel köszönök mindent!

A Jóisten segítse meg Györgyöt, hogy mielőbb felépüljön, mert egy közösség sok-sok imával könyörög az Istenhez az életben maradásáért. Hazatérte és gyógyulása után őszinte szeretettel és türelemmel várják, hogy személyesen is találkozzanak vele, és hogy a betegségből felépülve mondja el majd nekik, hogyan élte meg Ő a betegsége időszakát, amikor többször átölelte az Isten.

 

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol – Újfehértó

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Advent harmadik vasárnapjának lelki útravalóját a hetedik évfolyamos diákok jelenlétében hallgattuk meg. Iskolánk, a Báthory István Katolikus köznevelési intézmény többi tanulójához a technikai berendezések segítségével jutott el.

„Advent harmadik vasárnap örömgyertyát gyújtunk, rózsaszínre vált a lelkünk, nem nyomaszt a múltunk…” hangzott el hétfőn, adventi lelki programunk kezdetén. Aranyosi Ervin versét Prokob Dorottya hetedik osztályos diákunk szavalta el. A harmadik gyertyát, az öröm gyertyáját intézményünk gazdasági vezetője, Szondi Csabáné gyújtotta meg.

Babály András atya iskolalelkészünk az előző hetek adventi gondolataival erősítette meg várakozásunkat: „Keresztényekként Krisztus eljövetelére várunk. Akkor lesz teljes előkészületünk, ha Izajás próféta hitével, a sóvárgás lelkületével tesszük mindezt. Keresztelő János a puszták csendjében, az Istennel való találkozás színhelyén készült Jézus eljövetelére. Tudta, hogy az Istennek terve van vele.

Az imában, csendben, bűnbánatunkban, megtérésünkben mi is meghallhatjuk Isten szavát. Választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy ki vagyok én? Mi az Isten terve velem? Öröm vasárnapján tegyük fel magunknak a kérdést: mennyire teljes a várakozásom, milyen lelkülettel készülök? Örömmel végzem e feladataimat? Meglátják-e életemben azt, hogy Krisztust hordozom, hozzá tartozom?

Nem mindenki tud felszabadultan örülni. Sokan vannak, akik magányosak, kétségbeesettek, nehéz élethelyzetben vannak. Mutassuk meg számukra az igazi örömöt, azt hogy Krisztushoz tartozókként odafigyelünk rájuk, nem hagyjuk magukra őket! Vegyük észre ebben a nehéz helyzetben azt, hogy hogyan lehetünk egymás szolgálatára!”

András atya lelki útravalóit Advent harmadik angyala című vers követte, melyet Szeles Fruzsina hetedik osztályos diákunk előadásában hallgattuk meg.

Adventi örömöt, a mások szolgálatában való öröm megtapasztalását kívánjuk mindannyiunk számára!

Mocsárné Tündik Erzsébet hittantanár – Nyírbátor, Báthory István Katolikus köznevelési intézmény

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

„Adventi hírnök, friss fenyőág. Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll, De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr.”

Örömteli, vidám gyermekarcok ajkáról szólt az ének az adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtását követően a mátészalkai katolikus óvodában. Ebben az évben az óriás adventi koszorú körbe járja az óvoda négy csoportját, ahol hétről hétre lobbannak lángra a rózsaszínű és a lila gyertyák.

Minden gyertyagyújtást várakozás, izgalom, és kérdések előzik meg. Lelki vezetőnk, Heidelsperger István atya, kedvességgel, türelemmel, gyereknyelven fogalmazza meg a gyertyák színeinek jelentését, és az ünnepi készület fontosságát. A két lila gyertya után ma az öröm gyertyája lobbant lángra István atya iránymutatásával egy gyermek keze által. Fény, nyugalom, melegség, világosság tölti be a gyermekszíveket, és meghitté teszi a várakozás pillanatait, az együttlét örömét. A gyertyalángok által Krisztus fényének hordozóivá, és sugárzóivá válunk hétről hétre, mert mindannyian tudjuk már: „Az Úr közel”.

 

Tárkányiné Budai Éva

óvodai intézményegység vezető

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Sok emberben jelen van a félelem ebben a helyzetben, és azért hirdettük meg és kapcsolódtunk be a várossal és a Debreceni Karitatív Testülettel együtt a közös adománygyűjtésbe, hogy ezzel az egész városban meghirdessük a szeretetet, mert „A szeretetben nincsen félelem”(Jn 4,18).

Ha elkezdjük hinni a szeretetet, lecsökken bennünk a félelem szintje, mert a szeretet úgy él, ha túlcsordul az emberek szívében. Ha tesszük a jót, akkor megtapasztaljuk, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Sokkal nagyobb öröm az, ha látjuk az ajándékozott arcán a mosolyt, a csillogást, mint amikor nagy ajándékot kapunk – hangsúlyozta Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorának december 14-i adásában.

„Szegények mindig lesznek veletek” (Jn 12,8). A főpásztor az evangéliumot idézve többek között azt is kiemelte, hogy az összefogásban talán több ajándék rejlik, mint magában az adományozásban. Ez a többlet pedig nem más, mint annak ereje, hogy az egész városban együtt vesszük észre a szegényeink rászorultságát, kifejezve az összetartozásunkat.

A város lakosai adományaikat, munkájukat, ötleteiket egyenként beleteszik ebbe a közös adományozásba, és mindenki kiveheti azt, amire neki szüksége van – a jócselekedetek során megtapasztalt ajándékokat –, és megtapasztalhatjuk azt, hogy még marad is. Így élhetjük át a kenyérszaporítás csodáját.

Debrecen városa a debreceni karitatív szervezeteket összefogó Debreceni Karitatív Testülettel és a felekezetekkel közösen adománygyűjtést szervezett a nehéz körülmények között élő családok részére. Az összefogásnak köszönhetően iskolák, családok, egyházközségek, közösségek szeretetcselekedetei több száz család életét könnyíti meg e nehéz napokban, és teszi meghittebbé a karácsony ünnepét.

Az adományozásról, az összegfogás erejében megmutatkozó ajándékokról, a jócselekedetek gyakorlásának fontosságáról Palánki Ferenc megyéspüspökkel Vojtó Ferenc szerkesztő műsorvezető beszélget.

A beszélgetés 10:40 percnél kezdődik.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dehir - Esti Közelkép 2020-12-14

A „Magyarország Legszebb Betleheme 2020” pályázatán különdíjat érdemelt a Trella Erik fafaragó mester műveivel ékesített betlehem, melyet advent harmadik vasárnapján, az öröm ünnepén áldottak meg az Ajaki Római Katolikus Plébánia udvarán.

Az ünnepi eseményen Gáspár Mátyás helyi plébános, Zuró József görögkatolikus parókus, dr. Ragány Adrienn, Ajak város polgármestere, Trella Erik felvidéki fafaragó mester és a sajtó munkatársai vettek részt. A pandémia miatt a hívek nem lehettek jelen e jeles eseményen.

Gáspár Mátyás atya beszédében méltatta Trella Erik munkásságát. Elmondta, 2016-tól ismeri a mestert, aki már több szakrális művet is készített az egyházközség részére. Az általa alkotott feszületet a szentélyben helyezték el, a Mária Légió imaközösség Mária domborművét pedig a körmeneteken viszik a hívek. Trella Erik fafaragó mester idén a Könnyező Szűz Mária és a Máriás Lány szobrát faragta meg diófából az ajaki egyházközség részére, melyek a plébánia udvarát díszítik, ma pedig az ajaki betlehem fényét emelik a mester munkái.

A betlehemet Zuró József atya áldotta meg, majd Ragány Adrienn polgármester Ajak város lakói nevében köszönte meg Trella Erik fafaragó mesternek, hogy idén Ajak városa büszkélkedhet ezzel a csodálatos alkotással, és a jövőben is számít a munkájára.

A betlehem megtekinthető az ajaki plébánia udvarán a karácsonyi ünnep végéig.

 

Szöveg és kép: Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol – Ajak

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Az advent harmadik vasárnapján elhangzó evangéliumi szakasz Keresztelő Szent Jánosra irányítja a figyelmet, akit Isten küldött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, Jézus Krisztusról. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise homíliájában Keresztelő Jánosról beszélt, aki azért jött, hogy rámutasson a szeretetre, a fény forrására.

A főpásztor bevezető gondolataiban kifejtette, voltak, akiket a farizeusok és az írástudók küldtek Keresztelő Jánoshoz, hogy kifaggassák őt a működéséről. Nem Isten küldötteiként érkeztek. Bennünket viszont keresztségünk révén Isten arra hív, hogy életünkkel mutassunk rá a szeretet forrására.

Keresztelő János megalkuvás nélkül elítélte a rosszat, a bűnt. Amikor megkeresztelte az embereket, mindenkinek elmondta, mit vár tőlük az Isten. Fejükre olvasta a bűneiket, és Isten irgalmát megtapasztalva a megkereszteltek iránt arra biztatta őket, hogy térjenek meg és fogadják be a szívükbe, hogy Isten közel van, hiszen beteljesedtek a több ezer éves jövendölések arról, hogy az Úr meglátogatja az Ő népét.

                                                                                                                                   

Amikor Keresztelő Jánost a küldöttek faggatták, akkor „nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás” (Jn 1,20). Majd amikor meghallotta, hogy Jézus is keresztel, rádöbbent arra, hogy Jézusnak növekednie kell, neki pedig kisebbedni (ld. Jn 3,30) – fogalmazott a püspök atya.

7M7A6274

Mi tudjuk-e hol van a helyünk? Valaki azt mondja, hogy az életét saját magának köszönheti. A magabiztos ember gondolja így, aki csak önmagában bízik. Viszont aki nem érzi azt, hogy rászorul mások és Isten segítségére, az keveset tud elérni az életben. Fontos, hogy Isten legyen életünk középpontja.

Keresztelő így mutat rá Jézusra: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29). Amikor a szentmisében a pap felmutatja az Oltáriszentséget, ugyanezeket a szavakat mondja ki, csak már személyre szabottan, arra utalva, hogy a mi bűneinket is elveszi. Mennyire hálásak lehetünk ezért! Nekünk ezt a mély hittitkot kell befogadni, hogy mi is a világosság hírnökei legyünk, rádöbbenve arra, hogy bennünket is Isten küldött.

Keresztségünkkor az égő gyertya a hitünket jelképezte. Világít-e ez a gyertya, hitünk lámpása, tudunk-e másokat Isten felé fordítani?

Jézus Krisztus meghívott bennünket, hogy az Ő követségében járjunk, és ez jelenti az igazi örömöt, amely nem más, mint hogy megtaláljuk a helyünket a világban: nem saját erőből, hanem Isten segítségével teljesítjük hivatásunkat, és igaz, feltétel nélküli szeretettel szeretjük azokat, akiket Isten ránk bízott. Szent Pál mondja: „legyetek derűsek” (Róm 12,12). Sokszor úgy érezzük, hogy az öröm egy pillanatnyi állapot. Nem lehet mindig örülni, mosolyogni. De belül mindig derűsek lehetünk. Ez egy alapmagatartás, amelynek az a forrása, hogy Isten velünk van.

Keresztelő Szent János megtapasztalhatta a zsoltár igazságát is: „Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy” (Zsolt 23,4). Amikor igazságtalanul bezárták, elítélték és kivégezték, akkor sem veszítette el az Istennel való kapcsolatát. Ezért mondja róla Jézus: „ asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Mt 11,11).

Milyen jó lenne, ha minden körülménytől függetlenül – a járvány idején is – megőriznénk a belső derűnket, amely abból forrásozik, hogy velünk van az Isten, eljött hozzánk, közösséget vállalt velünk és vezet bennünket a biztos úton egészen a célig, aki Ő maga – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Az Összefogás Debrecenért kezdeményezésben beérkezett adományokat Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök adta át Rózsahegyiné Juhász Évának, a Debreceni Karitatív Testület elnökének december 14-én, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának udvarán megtartott sajtótájékoztató keretében. Az eseményen többek között jelen volt dr. Krakomperger Zoltán irodaigazgató, plébános, Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkészség vezető, valamint Molnár Norbert református lelkipásztor is, aki a Magyar Református Szeretetszolgálat részéről segített az adományok elszállításában és célba juttatásában.

A Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Debreceni Karitatív Testület, valamint a történelmi egyházak novemberben közös adománygyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy minél több Hajdú-Bihar megyei rászoruló család számára nyújtsanak segítséget. A tartós élelmiszereket és tisztítószereket tartalmazó szeretetdobozok, tasakok logisztikai feladatait a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai végezték.

Az Összefogás Debrecenért kezdeményezésben a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye debreceni katolikus közösségei jelentős szerepet vállaltak, akik háromszáz csomag adományt gyűjtöttek össze. A tartós élelmiszerek gyűjtésében részt vettek: a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Kollégium, Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség, valamint Debrecen hat római katolikus plébániája közösségei: Szent Anna Főplébánia, Szent László Plébánia, Szent Család Plébánia, Megtestesülés Plébánia, Jézus Szíve Plébánia, Szent István Plébánia.

Palánki Ferenc megyéspüspök háláját fejezte ki a kezdeményezésért, amelyben megmutatkozott az összefogás ereje, valamint köszönetet mondott mindazoknak, akik ötleteikkel, munkájukkal és adományaikkal részt vettek a nehézsorsú családok megsegítésében.

Püspök atya hangsúlyozta, Debrecen egy ökumenikus lelki központ is, és ez most megmutatkozott abban, hogy a város a felekezetekkel összefogva odafigyel a bajba jutott emberekre.

Karácsony az isteni szeretet megszületésének ünnepe, amely akkor tud igazán szívmelengető lenni, ha mindannyiunk szívében megszületik ez a szeretet, amely áldozatokkal, jócselekedetekkel jár együtt. Az adománygyűjtésbe a kisiskolás gyermekek is bekapcsolódtak, akik hazavitték az erre a célra elkészített tasakokat, hogy otthon a családjaikkal együtt megtölthessék azokat tartós élelmiszerrel. Így ők is megtapasztalhatták azt, hogy ebben a világban egymásra vagyunk utalva. Fontos tehát, hogy mindannyian belássuk, senki nem elég csak önmagának.

Palánki Ferenc püspök atya azt is elmondta, hogy a város közösségének összefogásában csak egyetlen szempont számított, a rászorulók megsegítése. Nem nézték azt, hogy a nehéz helyzetben lévő embertársunk tartozik-e valamilyen vallási közösséghez, vagy éppen melyik felekezetnek a tagja, hanem rászorulósági alapon segítik őket, hogy találkozhassanak azzal a szeretettel, amelyre Jézus tanított bennünket.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

 A Gaudete vasárnap a latin Örvendjetek [az Úrban] kezdetű, Pál apostol szavait idéző introitusról kapta a nevét.

„Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé!” (Fil 4,4–6)

Ez a vasárnap az öröm vasárnapja, advent második felének kezdete. A liturgia színe a lila helyett a rózsaszín: a közeledő karácsony miatt a hátralévő napok alaphangja az öröm.

* * *

December 17-e (idén az öröm vasárnapját követő csütörtök) advent utolsó hetének kezdete. E hét liturgiájában szerepelnek az Ó-antifónák (mindegyik az „Ó!” felkiáltással kezdődik), melyek Jézust azon a hét néven szólítják, melyeket az Ószövetség adott a jövendő Messiásnak: BölcsességAdonaiJessze gyökereDávid kulcsaNapkeletNépek királyaEmmanuel.

Veni, veni Emmanuel (Ó jöjj, ó jöjj, Emmanuel) ének ezeknek az Ó-antifónáknak a versbeszedése. A 17. századi francia dallamot Kodály Zoltán is feldolgozta.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Amint arról hírt adtunk, Ferenc pápa december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Szent József-évet hirdetett, amely során a hívek teljes búcsút nyerhetnek. Az alábbiakban a vonatkozó rendelkezés részleteit olvashatják a búcsú elnyerésének feltételeiről.

Szent Józsefet IX. Piusz pápa nyilvánította az egyetemes egyház védőszentjévé 1870. december 8-án, Quemadmodum Deus kezdetű rendeletével. Tizenhat évvel korábban, 1854. december 8-án hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.

József, Mária és Jézus szoros kötelékére emlékeztet minket a mostani karácsonyi időszakban Szent Család ünnepe. A szentévi búcsú feltételeiről és a Szent Józsefhez kapcsolódó ünnepnapokról az Apostoli Penitenciária adott ki dekrétumot.

Ferenc pápa szándéka, hogy ebben az évben a hívek megerősödjenek az Isten akarata iránti alázatosságban. Az imádság és a jócselekedetek által növekedhetnek az életszentségben, kérve Szent József, a szent názáreti családfő közbenjárását. A teljes búcsú elnyerése a szokásos feltételek (gyónás, szentáldozás, ima a Szentatya szándékára) mellett lehetséges a pápa által meghirdetett szentévben.

Mindazon hívek elnyerhetik a teljes búcsút, akik lelkükben a bűnnek ellentmondva részt vesznek a Szent József-év eseményein; vagy legalább fél órán át elmélkednek a Miatyánk imádságon; vagy lelkigyakorlaton vesznek részt legalább egy napig, mely során elmélkednek Szent Józsefről.

Továbbá azok is részesülhetnek a teljes búcsúban, akik példát véve az „igaz emberről” (vö. Mt 1,19), ahogy Máté evangéliuma említi Jézus nevelőapját, aki az isteni törvénynek, vagyis az irgalmasságnak engedelmes, testi vagy lelki jócselekedetet hajtanak végre.

Azok a keresztény családok is elnyerhetik a teljes búcsút, akik a názáreti Szent Család mintájára igyekeznek megvalósítani a kölcsönös szeretet és imádság légkörét, és a jegyesek is közösen végzett rózsafüzér ima által.

1955. május 1-jén Isten szolgája XII. Piusz pápa elrendelte Munkás Szent József ünnepét, ezzel adva méltóságot a munkavégzésnek, és ösztönözve az egyenlő jogokra és kötelességekre épülő jogállamiságot. Ezért a most megkezdődött Szent József-évben teljes búcsút nyerhetnek azok is, akik Szent József oltalmát és közbenjárását kérik tevékenységükhöz, és akik méltó munkáért fohászkodnak a munkanélküliek számára.

A názáreti Szent Család menekülése Egyiptomba megmutatja, hogy Isten az ember mellé áll, amikor veszélyben van, amikor szenved, amikor menekül, és magára marad. 2021. december 8-ig teljes búcsút nyerhetnek azok a római katolikus hívek, akik az üldözött egyházért és keresztényekért elimádkozzák a latin hagyomány szerint Szent József litániáját, a bizánci hagyomány hívei pedig a Szent József Akathisztosz egészben vagy részben való elimádkozásakor.

Ezen felül az Apostoli Penitenciária teljes búcsút engedélyez a Szent Józsefhez kapcsolódó ünnepekkor, vagyis március 19-én, május 1-jén, illetve minden hónap 19-én és szerdáján a szent példáját követve végrehajtott ájtatos cselekedetek és hivatalos ima esetén.

A jelenlegi járványhelyzetben különösképpen kiterjed a teljes búcsú az idősekre, a betegekre, a haldoklókra és mindazokra, akik nem mehetnek el otthonról. Elnyerhetik a teljes búcsút, amennyiben bűnbánó lélekkel elszánják magukat, hogy amint lehetséges, teljesítik a három feltételt, és otthonukban vagy ahol tartózkodnak, imádkoznak Szent József tiszteletére, aki a betegek vigasza és a jó halál védőszentje, bizalommal felajánlva fájdalmaikat és nehézségeiket Istennek.

Ahhoz, hogy az isteni kegyelmet a hívek elnyerhessék, az Apostoli Penitenciária arra kér minden papot, hogy készségesen és nagylelkűen szolgáltassák ki a bűnbocsánat szentségét, és gyakran áldoztassák meg a betegeket.

A rendelkezést – mely az egész Szent József-évben érvényes, Mauro Piacenza bíboros főpenitenciárius látta el kézjegyével december 8-án.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye