szeptember 2020

Eötvös József 1868-ban rendelte el, hogy a felállítandó tanítóképzők mellett a tanítójelöltek gyakorlati felkészítését szolgáló mintaiskolák is szerveztessenek”. Olyan intézménytípus kialakítása és fejlesztésének gondolata fogalmazódott meg benne, amelynek minden téren a legjobbnak kell lennie. A „mintaiskolával” vagy mai nyelven gyakorlóiskolával szemben a tanárok, a körülmények és a felszerelés tekintetében is magasak a követelmények.

A Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (Eötvös Gyakorlóiskola) megalakulása és az azt követő közel fél évszázados önálló működésével, a hagyomány és a megújulás elemeit ötvözve ma olyan korszerű, 12 évfolyamos közoktatási intézménnyé vált, amely megőrizte versenyképességét a közoktatási intézmények sorában, s mind az iskolaszerkezetet, mind pedig programkínálatát tekintve vonzó alternatívát tud ajánlani az iskolaválasztó diákoknak és szüleiknek egyaránt. Emellett egyben olyan gyakorlóiskolai műhely is, ahol a tanító- és tanárjelöltek életszerű körülmények között, magas színvonalon tudnak felkészülni leendő hivatásuk gyakorlására. A sokszínű képzési paletta és a magas színvonalú oktatás mellett az Eötvös Gyakorlóiskola nagyon fontosnak tartja azt is, hogy az iskola családias szellemű, gyermekbarát intézmény legyen. Olyan iskolaahol gyerek és szülő egyaránt jól érzi magát, s tudják, azt hogy, az intézményben minden esély megvan a diákok klasszikus értelemben vett értelmi és érzelmi fejlődésére. Az Eötvös Gyakorlóiskola, haladó konzervativizmusként határozza meg ars poeticáját. Az iskola megőrizte a hagyományait és a múltbeli értékeit, ugyanakkor teret enged mindannak, ami napjainkban érdekli a diákokat, és szolgálja fejlődésüket. Arra törekszik, hogy minden tevékenységét a gyerekek okos szeretete hassa át. Ennek érdekében próbálja meglátni és továbbfejleszteni a diákok személyiségének saját értékeitigyekszik kialakítani azokat az intellektuális és emberi-erkölcsi értékeket, melyek birtokában nemcsak egyéni boldogságukat tudják megteremteni, hanem egyben szűkebb és tágabb közösségük javát is szolgálják.

A Nyíregyházi Egyetem fenntartásában működő 12 évfolyamos, s az általános iskolai és a nyolc, valamint a négyosztályos gimnáziumi képzést is magába foglaló intézmény nagy hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra. Az iskolában mindez az emelt szintű programok (matematika, fizika, biológia, kémia, idegen nyelvi képzés, ének-zene, rajz-vizuális kultúra, testnevelés) oktatásában, a csoportos és az egyéni tehetséggondozásban, a diákok versenyeztetésében jelenik meg. Az iskola olyan lehetőséget biztosít az ide jelentkező és itt tanuló gyermekek számára, amely lehetővé teszi az általános iskola első osztályába belépő kisdiáknak, hogy a kisiskolás éveket, az általános iskola felső tagozatát, valamint a nagygimnáziumi időszakot is egy alma materen/campuson belül eltöltve, érettségi után a felnőttkor küszöbét átlépve egyazon intézményben, a Nyíregyházi Egyetem diplomát is szerezzen.

Az oktatáson túl az Eötvös Gyakorlóiskolában jól kidolgozott módja és gyakorlata van az integrált oktatásnaka kiemelt figyelmet, különleges bánásmódot igénylő gyermekekkel, tanulókkal való foglalkozásnak. Fontosnak tartjuk az intézményen belül a pedagógiai munkát segítő csoport működésének, melynek része a logopédiai, a pszichológiai és a szociálpedagógiai ellátás, az ifjúságvédelem csakúgy, mint a gyógytestnevelés, valamint a szabadidős programok szervezése.

Az iskola által nyújtott lehetőségeket bővíti a Garabonciás Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel való együttműködés, melynek köszönhetően a diákok néptáncot tanulhatnak, népi és modern hangszerekkel ismerkedhetnek meg vagy éppen az egyetem létesítményeket használva úszni és lovagolni járhatnak. Minden bizonnyal rajtunk kívül, csak kevés iskola rendelkezik saját tulajdonú kulcsos házzal (Boldogkőváralja) vagy például - a Napkori Erdőgazdák Zrt. - vel együttműködve fenntartott - erdei iskolával (Harangodi Erdészeti Erdei Iskola).

Mindezeknek tulajdonítható az Eötvös Gyakorlóiskola tanulólétszámának az elmúlt évtizedekben történt szép ívű gyarapodása. Míg például 1996-ban 653 gyermek tanult az intézmény falai között, addig jelenleg a korábbi létszámnak közel mintegy kétszerese, 1235 diák tanulhat az iskolánkban. A megyeszékhelyen, Nyíregyházán, de talán az egész megyében az Eötvös Gyakorlóiskola 12 évfolyamos intézménye az egyik legnagyobb ilyen jellegű iskola, mely többek között igazolja e forma létjogosultságát, valamint az itt végzett értékelvű nevelőmunka színvonalát.

Az iskola jó hírét, rangját és keresettségét egy olyan intézmény falai között tudjuk megvalósítani, amely az épület adottságait és folyamatosan korszerűsödő tárgyi feltételeit tekintve is arra törekszik, hogy az ide belépőket tiszta, rendezett és esztétikus környezet fogadja, ahol élmény a tanítás és tanulás egyaránt. Ezt pedig egy olyan stabil, életkorát, végzettségét és innovatív szellemiségét tekintve is aktív, alkotó pedagógusokkal és dolgozókkal tudja hosszú távon is garantálni, amelynek munkája középpontjában a gyermeki személyiség sokoldalú kibontakoztatásának igénye, szándéka, és szeretete áll.

Az Eötvös Gyakorlóiskolában annak közel fél évszázados fennállása alatt sikerült egyéni arculatot tükröző, sokrétű tevékenységet biztosító oktatási műhelyt létrehozni. Az iskola a tanulók által kedvelt, a szülők által elismert, szakmai körökben elfogadott, igényes iskolává vált.

A projekt a Nyíregyházi Egyetem, a Nyíregyházi Egyházmegye, valamint a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye konzorciumában, az általuk fenntartott 3 oktatási intézményben valósul meg összesen 2.400 tanuló, 34 önkéntes, illetve közösségi szolgálatot teljesítő középiskolás diák bevonásával az érintett iskolák pedagógusai aktív szakmai részvételével. A projekt átfogó célja az egész életen át tartó tanulás iskolai megalapozása, az alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a hátránykompenzáció és iskolai lemorzsolódás csökkentése érdekében.

A projektben résztvevő köznevelési intézmények:

- Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium;

- Istenszülő Oltalmáról Elnevezett Görög-katolikus Óvoda és Általános Iskola;

- Szent Anna Katolikus Általános Iskola.

Hosszú távú célok:

• A projekt keretében megvalósuló fejlesztésen keresztül a minőségi oktatáshoz, neveléshez és képzéshez való hozzáférés javítása;

• A tanulás hatékonyságának és eredményességének növelése;

• Az oktatás területi egyenlőtlenségeinek tompítása;

• Újszerű, a kompetenciafejlesztést támogató tanulásszervezési eljárások bevezetése;

• A támogató-segítő, kooperatív pedagógiai kultúra és tevékenység megerősítése;

• A heterogén tanulói közösségek kialakítását segítő programok megvalósítása, az inkluzív nevelés szakmai támogatása;

• Az élményalapú tanulás módszertani megalapozása, a tanulás közösségi élménnyé formálása, a tanulói közösségépítés;

• Az élménypedagógiai programok segítsék a tanulók alapkészségeinek és kulcskompetenciáinak megfelelő szintjét a lemorzsolódás értékének csökkentése érdekében.

A projekt közvetlen célja:

• Modern napközi és tematikus bentlakásos programok megvalósítása az újfajta, nem formális és informális programok tartalmi és koncepcionális kereteinek tesztelésén keresztül;

• NAT kulcskompetenciák fejlesztése az 1-7. évfolyamos tanulók körében, különös tekintettel a szociális kompetenciákra;

• A kidolgozott modellprogram tesztelése, az informális és nem formális tanulási lehetőségekhez való hozzáférés javítása;

• A kísérleti jellegű tematikus programokhoz kapcsolódó szolgáltatások, támogató rendszerek és kifejlesztett tartalmak, eszközök, kiadványok tesztelése;

• A kísérleti jellegű tematikus programokhoz kapcsolódó szakmai rendezvények hatékonyságának értékelése;

• A szálláshely- és programszolgáltató szektor fejlesztésére kialakított minősítési rendszer és kapcsolódó felkészítés eredményességének visszacsatolása;

• A tanulók kompetenciafejlesztésén, ismeret- és tudásgyarapításán keresztül a hátránykompenzáció elősegítése.

A projekt keretében a következő tevékenységek valósulnak meg a célok elérése érdekében:

• Bentlakásos és napközis tematikus tanulási alkalmak megszervezése és megvalósítása;

• Folyamatos együttműködés az EFOP- 3.2.15-VEKOP-17 kedvezményezettjével;

• Felkészítés a pedagógusok, az önkéntesek és az iskolai közösségi szolgálatos tanulók számára;

• Szakmai műhelymunka;

• Szupervízió;

• A szükséges felszerelés biztosítása (pl. tisztasági csomag) a programban résztvevő tanulóknak;

• Eszközök és alapanyagok beszerzése a programok megvalósításához;

• A megvalósult programok szakmai kommunikációja. 

A projekt azonosítója: EFOP-3.3.5-17-2017-00069

A projekt címe: Közösségi élmény alapú tanulás

Elnyert támogatás összege: 120 000 000 Ft

Támogatási intenzitás: 100%

A megvalósítás időtartama: 2018.03.01.-2020.09.30.

A Szentírásból név szerint ismert három főangyalt ünnepeljük szeptember 29-én. Egyikük neve Mihály (Mikaél), vagyis: ’Ki olyan, mint az Isten?’; a másiké Gábor (Gábriél): ’Isten embere’, ’az Isten erősnek bizonyult’; a harmadiké Rafael (Rafaél): ’Isten orvossága’.

Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Történetük a teremtéssel kezdődött. Kegyelembe öltöztek, és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

* * *

Szent Mihály

Mind a zsidó, mind a keresztény hagyományban a legnagyobb az angyalok közül. A lázadó angyalok elleni harc vezére volt az égben, mely harc során a bukott angyalok letaszíttattak a mennyből (Jel 12,7–9). Mihály az ószövetségi választott nép védőangyala lett, és Isten újszövetségi népe védelmezőjeként is tiszteljük.

Mózes testét halála után angyalok temették el ismeretlen helyre (MTörv 34,5–7), nehogy a zsidók bálványként tisztelhessék. Mihály főangyal volt az, aki viaskodott a sátánnal, védve Mózes testét (Júd 1,4–10). Ő az az angyal is, aki Dánielnek megviszi a hírt a szabadulásról és az óvásról (Dán 10,21–11,1; Dán 12,1–4). 

492-ben megjelent Dél-Itáliában, Apuliában. Gargano hegyén kegytemplomot építettek a tiszteletére.

Nagy Szent Gergely pápának Hadrianus császár mauzóleuma felett jelent meg a bűnbánati körmenet közben 590-ben, jelezve a nagy pestisjárvány végét. Ennek emlékét őrzi az Angyalvár tetején látható szobra.

Szintén híres búcsújáróhely a normandiai Mont-Saint-Michel. A legenda szerint az arkangyal 708-ban Avranches püspökének álmában háromszor megjelent, és kérte, hogy építsen tiszteletére egy óceáni sziklaszigeten kápolnát.

Szeptember 29. a római Szent Mihály-bazilika fölszentelésének emléknapja. Ez a nap vált Nyugaton Szent Mihály ünnepévé.

Mihály képét hadseregek hímezték zászlaikra (például 955-ben a magyarok ellen Lech mezején hadba szállók), és az egyház is segítségül hívja a főangyalt a gonosz elleni küzdelemben.

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

(XIII. Leó pápa imája)

A főangyalt fiatal férfiként ábrázolják, általában szárnyakkal, fején diadém vagy sisak, ruházata tunika, páncél, köpeny, kezében kardot, mérleget tart, lábával eltapossa a gonoszt.

Szent Mihály a világ végén harcolni fog minden hívő lélekért, hogy kiragadja őket a sátán hatalmából. A haldoklókat is az ő oltalmára bízzák. Mihály teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Eszerint ítél majd az Úr üdvösségre vagy örök kárhozatra.  A magyar néphagyomány szerint a halottakat a „Szent Mihály lován” (fából készült halottszállító saroglya) viszik a sírhoz.

Mihály vezeti tehát a halottak lelkét a mennyekbe, az égi dicsőségbe. „Ő tiszti az – olvasható az Érdy-kódexben –, hogy mikoron ez világi emberek kimúlnak, mindennek megméri jó és gonosz téteményét az isteni igazságnak mértékében. Az jókat viszi Istennek eleiben, félbe valókat purgatóriumba, a gonoszokat az erek tűzre, kinek kezdeti akkoron vagyon, de vége soha nincsen… Minden lelköt ő vészen ki testéből halálának idején…”

Szent István magának és királyi házának örök üdvösségére Mihálynak szentelte a veszprémi székesegyházat (1009). A főangyal a patrónusa a váci és az erdélyi, valamint társpatrónusa az egri egyházmegyének is.

Gyulafehérvár székesegyházának titulusa legrégibb Mihály-dedikációink közé tartozik. A választást a keleti egyház közelsége, esetleg jelenléte, másfelől pedig Erdély akkori gyepűjellege, fenyegetett határhelyzete is magyarázza.

A vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolna hazánk egyetlen halászkápolnája. A domb, melyen áll, valamikor a Balaton szigete volt. A kápolnát, mely a 17. században már állt, a hagyomány szerint negyven, a jeges Balatonból megmenekült halász építette újjá 1729-ben. Ugyancsak a 18. században remeték élhettek a kápolna körül.

* * *

Szent Gábor

A Szentírás szavai szerint az Úr előtt álló hét főangyal egyike (Tób 12,15; Lk 1,19). Szerepüket hasonlítják a hétágú gyertyatartóhoz: Isten világosságát terjesztik a történelem szentélyében. Jelképezik a Szentlélek hét ajándékát vagy a hét szentséget is.

Gábor vitte hírül a hívatottaknak Isten terveit. Dánielnek megjelent a fogság idején, s megmutatta neki az üdvtörténet fejlődését, a nagy birodalmak harcait és pusztulását, Izrael szabadulását és a Messiás eljövendő országát; megmagyarázta látomásai értelmét (Dán 8,16–26; Dán 9,21–27). 

Zakariásnak megjelenve a jeruzsálemi templomban hírül adta Keresztelő Szent János születését és a megváltás elérkeztét (Lk 1,11–20). Magáról ekkor mondta: „Én Gábor vagyok, s az Úr színe előtt állok.”

Názáretben Mária számára a megtestesülés hírét vitte Gábor angyal. Szavait idézzük minden Üdvözlégy imádságban (Lk 1,26–45).

Ünnepe a II. vatikáni zsinatig március 24-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliáján volt. A három főangyal ünnepét a zsinat helyezte egy napra.

* * *

 

Szent Rafael

Egyike a hét angyalnak. Ő az, „aki mindig kész arra, hogy az Úr színe elé lépjen”. A Bibliában csak Tóbiás könyvében szerepel, az ifjú Tóbiás kísérőjeként (Tób 12,15).

Nehéz helyzetekben segít, gyógyít, ártalmatlanná teszi a démont. Az utasok, a zarándokok és a földi zarándokútját járó egyház védelmezője.

A II. vatikáni zsinat előtt október 24-én emlékeztek meg róla.

Istenünk, te csodálatos bölcsességgel elrendezed az angyalok és az emberek szolgálatát. Engedd, hogy angyalaid, akik a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

Szent Mihály napja a gazdasági év nevezetes őszi fordulója. Ekkor hajtották be a Szent Györgykor kieresztett jószágot a legelőkről. A pásztorok elszámoltatásának és szegődtetésének időpontja volt a nap, mulatságokat, bálokat rendeztek. Országszerte emlékezetesek voltak a Szent Mihály-napi vásárok is.

Szent Mihálykor kezdődött a kisfarsang, a lakodalmazás őszi, Katalin-napjával záruló időszaka.

Az Ormánságban a nap táján mutatkozó derűs, napsütéses időszakot „Szent Mihály nyarának” nevezték.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Befogadni, megvédeni, támogatni és integrálni a belső menekülteket

Az idei év elején a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédemben a mai világ egyik kihívásának neveztem a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek drámáját: „A konfliktushelyzetek és a humanitárius vészhelyzetek, amelyek hatását a klímaváltozás okozta elsivatagosodás is tovább erősíti, növeli az elűzöttek számát és különösen is sújtja azokat, akik már súlyos szegénységben élnek. Az ilyen csapások által sújtott országok közül soknak nincs megfelelő intézményrendszere, amely lehetővé tenné, hogy kielégítsék a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek szükségleteit (2020. január 9.).

Az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma Elvándorlókkal és Úton levőkkel foglalkozó osztálya kiadta „A belső menekültek pasztorációjának irányelvei”-t (Vatikán, 2020. május 5.), egy olyan dokumentumot, amelynek e sajátos területen az Egyház lelkipásztori munkáját ösztönöznie és inspirálnia kell.

Ezen okok miatt úgy döntöttem, hogy ezt az üzenetet a belső menekültek – gyakran láthatatlanul zajló – drámájának szentelem, amelyet csak súlyosbított a COVID-19 világjárvány által kiváltott globális válság. A járvány okozta válság súlyossága, gyors mélyülése és földrajzi kiterjedtsége mellett sok más, akár több millió embert érintő humanitárius vészhelyzetet jelentéktelenebbnek láttunk, és az életmentéshez nélkülözhetetlen, sürgős nemzetközi kezdeményezések és segélyakciók a nemzeti politika napirendjén az utolsó helyre szorultak. De „ez nem a megfeledkezés ideje. Az előttünk álló válság ne feledtesse el velünk azt a sok egyéb szükséghelyzetet, amely számos ember szenvedését okozza” (Urbi et Orbi húsvéti üzenet, 2020. április 12.).

A 2020-as év tragikus eseményeinek fényében kiterjesztem a belső menekülteknek szentelt üzenet témáját mindazokra is, akik a koronavírus miatt a bizonytalanság, az elhagyatottság, a kirekesztés és az elutasítás áldozataivá váltak és válnak.

Abból a képből szeretnék kiindulni, amely XII. Pius pápa Exsul Familia (1952. augusztus 1.) apostoli konstitúciójának megírását motiválta. Az Egyiptomba való menekülés során a kisded Jézus szüleivel együtt átéli az elüldözöttek és a menekültek drámai helyzetét „amelyet a félelem, a bizonytalanság és a nélkülözés jellemez (vö. Mt 2,13–15.19–23). Sajnos napjainkban családok milliói találják magukat ugyanebben a szomorú valóságban. A televízió és a sajtó szinte minden nap hírt ad menekültekről, akik az éhezés, a háborúk és más súlyos veszélyek elől menekülnek, biztonságot és emberhez méltó életet keresve maguk és családjuk számára” (Úrangyala imádság, 2013. december 29.). Mindegyikükben jelen van az a Jézus, aki Heródes idejében menekülni kényszerült, hogy életét mentse. Arra vagyunk meghívva, hogy arcukban felismerjük az éhes, szomjas, ruhátlan, beteg, idegen és fogságban lévő Krisztus arcát, aki kérdőn tekint reánk (vö. Mt 25,31–46). Amikor felismerjük őt, mi magunk leszünk azok, akik köszönetet mondanak, hogy találkozhattak vele, szerethették őt és szolgálhattak neki.

Az elűzöttek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy találkozzunk az Úrral, „még akkor is, ha a szemünknek nehezére esik felismerni őt: szakadt ruhában, piszkos lábakkal, eltorzult arccal, sebesült testtel, képtelenül arra, hogy a mi nyelvünkön szóljon” (Homília, 2019. február 15.). Meghívást kapunk, hogy erre a lelkipásztori kihívásra azzal a négy tettel válaszoljunk, amelyet a menekültek 2018-as világnapjára írt üzenetben tártam elétek: befogadni, védelmezni, előmozdítani és integrálni. Most szeretném ezt hat szópárral kiegészíteni, amelyek egészen konkrét és egymással ok-okozati összefüggésben álló cselekvéseket fejeznek ki.

Az embernek először ismernie kell, hogy megértsen. Az ismeret szükséges lépés a másik ember megértéséhez. Maga Jézus tanítja ezt az emmauszi tanítványokkal való találkozás során: „Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni” (Lk 24,15–16). Amikor az úton lévőkről és a menekültekről beszélünk, túl gyakran megrekedünk a számok szintjén. De itt nem számokról, hanem emberekről van szó! Amikor találkozunk velük, megismerjük őket. És ha megismerjük történetüket, akkor meg is fogjuk érteni őket. Például megértjük, hogy a bizonytalanság, amelyet a világjárvány következtében fájdalmasan tapasztaltunk, az elűzött emberek életének állandó velejárója.

Felebaráttá kell válni ahhoz, hogy szolgálhassunk. Ez nyilvánvalónak tűnik, de gyakran mégsem egyértelmű. „Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta” (Lk 10,33–34). A félelmek és az előítéletek – számtalan előítélet – arra késztetnek minket, hogy távolságot tartsunk másoktól, és gyakran megakadályoznak abban, hogy „felebaráttá váljunk” számukra és szeretettel szolgáljunk nekik. Másokhoz közeledni gyakran kockázatvállalást jelent, amint azt az elmúlt hónapokban sok orvos és ápoló példáján láthattuk. Ez a közelség, amely lehetővé teszi mások szolgálatát, meghaladja a kötelességteljesítés szintjét; ennek a legjobb példáját Jézus adta nekünk, amikor megmosta tanítványainak lábát: levetette ruháját, letérdelt és bepiszkolta a kezét (vö. Jn 13,1–15).

A megbékéléshez szükséges a meghallgatás. Ezt maga Isten tanítja nekünk, aki elküldte Fiát a világba, mert az emberiség sóhaját emberi fülekkel akarta hallani: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta [...], hogy üdvösséget szerezzen a világnak” (Jn 3,16–17). A szeretet, amely kibékít és üdvözít, a meghallgatással kezdődik. A mai világban egyre több üzenetet kapunk, de a meghallgatás magatartása kiveszőben van. Valódi megbékélést azonban csak alázatos és figyelmes hallgatással érhetünk el. Utcáinkon 2020-ban hetekig csend uralkodott. Drámai és nyugtalanító csend volt, de lehetőséget adott arra, hogy meghalljuk a leggyengébbek hangját, az elűzöttek jajkiáltását éppúgy, mint súlyosan beteg bolygónkét. És ha meghallgatjuk őket, akkor lehetőségünk van megbékélni velük – felebarátainkkal, a számtalan kirekesztett emberrel, önmagunkkal és Istennel, aki soha nem fárad bele, hogy irgalmát kínálja nekünk.

A növekedéshez kell, hogy megosszunk. A megosztás volt az első keresztény közösség egyik alapvető sajátossága. „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt” (ApCsel 4,32). Isten nem akarta, hogy bolygónk erőforrásai csak kevesek javát szolgálják. Nem, ezt nem akarta az Úr! Meg kell tanulnunk megosztani javainkat, hogy együtt gyarapodjunk. Nem szabad senkit sem magára hagynunk. A világjárvány emlékeztetett rá, hogy mindannyian egy hajóban evezünk. Az, hogy valamennyien nagyon hasonló aggodalmakkal és félelmekkel szembesültünk, megint megmutatta, hogy egyikünk sem mentheti meg maga önmagát. Ahhoz, hogy valóban növekedjünk, együtt kell növekednünk, és meg kell osztanunk azt, amink van, mint az a fiú, aki Jézusnak felajánlott öt árpakenyeret és két halat... ami elegendő lett ötezer embernek (vö. Jn 6,1–15)!

A segítségnyújtáshoz az kell, hogy a másikat is bevonjuk. Ezt tette Jézus is a szamariai asszonnyal (vö. Jn 4,1–30). Az evangéliumi leírás szerint az Úr közeledik felé, meghallgatja és a szívére beszél, azért, hogy elvezesse az igazsághoz és az Örömhír hirdetőjévé alakítsa: „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” (29. vers). Időnként lelkes segíteni akarásunkban figyelmen kívül hagyjuk embertársaink gazdag erőforrásait. Ha valóban támogatni akarjuk azokat az embereket, akiknek segítséget nyújtunk, be kell vonódniuk és őket kell a megváltás főszereplőivé tennünk. A világjárvány emlékeztetett a felelősség megosztásának fontosságára, illetve arra, hogy a válságot csak minden egyes ember közreműködésével tudjuk legyűrni, ideértve azokat is, akiket gyakran lebecsülnek. Bátorságot kell találnunk „olyan helyek felleléséhez, ahol mindannyian megérezhetik: meghívást nyertek; és amelyek lehetővé teszik a vendégszeretet, a testvéri érzület és a szolidaritás új formáinak a megélését” (Beszéd a Szent Péter téren, 2020. március 27.).

Az építéshez szükséges, hogy tudjunk együttműködni. Erre hívja Pál apostol a korinthusi közösséget: „Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban” (1Kor 1,10). Isten Országának építése minden keresztény közös feladata, és ezért meg kell tanulnunk együtt dolgozni anélkül, hogy féltékenység, viszály és megosztottság elválasztana minket egymástól. A jelen helyzetben azt is szükséges hangsúlyozni, hogy „ez az időszak nem az önzések ideje, mivel a kihívás, amely előttünk áll, mindannyiunkat egyformán érint, és nem tesz különbséget senki között” (Urbi et Orbi húsvéti üzenet, 2020. április 12.) Annak érdekében, hogy megőrizzük közös otthonunkat és egyre inkább megfeleljünk Isten eredeti tervének, el kell köteleznünk magunkat a nemzetközi együttműködés, a globális szolidaritás és a helyi felelősségvállalás garantálása mellett, senkit sem hagyva magára.

Szent József példáján felbuzdulva, akinek Egyiptomba kellett menekülnie, hogy a kisded Jézust megmentse, a következő imával szeretném zárni az üzenetemet:

Atyánk, te Szent Józsefre bíztad a legdrágábbat, a kisded Jézust és édesanyját, hogy megvédje őket a gonoszok fenyegetéseitől és üldözésétől.

Add, hogy megtapasztaljuk mi is az ő oltalmát és segítségét. Ő, aki átélte a szenvedést, hogy a hatalmasok gyűlölete miatt menekülnie kellett, vigasztalja és védelmezze azokat a testvéreinket, akik háború, szegénység és ínség miatt elhagyják szülőföldjüket és hazájukat, hogy menekültként útnak induljanak biztonságosabb helyek felé.

Az ő közbenjárására adj nekik erőt a vándorláshoz, vigasztald őket bánatukban és bátorítsd minden bajukban.

Add meg mindazoknak, akik őket befogadják, az igazságos és bölcs apa szelídségét, aki Jézust mint a saját fiát szerette és Máriának egész életében támasza volt.

Ő, aki saját keze munkájával kereste meg kenyerét, vigyázzon azokra, akiket az élet mindentől megfosztott, hogy nyerjenek emberhez méltó munkát és békés otthont.

Ezt kérjük a Te Fiad, Jézus Krisztus által, akit Szent József Egyiptomba menekülve megmentett, és Szűz Mária közbenjárására, akit ő a Te akaratod szerint hűséges jegyesként szeretett. Ámen.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent János Bazilikában, 2020. május 13-án, a Fatimai Boldogságos Szűz Mária emléknapján.

Ferenc

 

Fotó: Magyar Kurír

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ha lassan baktatsz,

A többiek megállnak!

Ha te leülsz,

Ők lefekszenek!

Ha te elfáradsz,

Ők álomba merülnek!

Ha te kételkedsz,

Ők kétségbeesnek!

 

De: Ha te felébredsz,

Ők is kinyitják szemük!

Ha te előttük haladsz,

Ők eléd fognak futni!

Ha te kezedet nyújtod,

Ők életüket adják!

S ha te imádkozol,

Ők szentek lesznek!”

Charles de Foucauld gondolataival köszöntöm Önöket, Kedves Olvasók, amely üzenet nemcsak a pedagógusoknak, hanem mindannyiunknak jelenthet életprogramot.

Sokak bakancslistás filmje az „Életrevalók” című, valóságos történeten alapuló francia dráma. E filmet Palánki Ferenc megyéspüspök Legyünk örök életre valók is!” című üzenete juttatta az eszembe, amely szintén életprogramot kínál, többek között arra bátorít, hogy legyünk tökéletesek, ne fogadjunk el félmegoldásokat, hanem mindig a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Így készülünk az örök életre. (2-3. oldal)

Molnár Katalin tanfelügyeleti főigazgató (EKIF) a siker kulcsáról ír, amely az egyházmegyei fenntartású tíz köznevelési intézményben tanulók és tanárok számára felellhető. Türk László oktatásszervezési főigazgató (EKIF) bemutatkozó gondolataiban jövőbeni munkájának irányáról, Krisztus-központúságáról ír. (4-5. oldal)

Jelen lapszámunkból azt is megtudhatjuk, hogy kik részsültek idén Szent Gellért-díjban, valamint új óvoda épüléséről, felépült óvoda megáldásáról, sportudvar átadásáról is szólnak híreink. (6-11. oldal)

Szent István király ma is vezeti népét a kereszténység ösvényén. „Hol vagy István király?” – énekeljük néphimnuszunkban, amire István király joggal visszakérdezhetne: „Hol vagytok most magyarok?”. Palánki Ferenc főpásztornak a debreceni orgonaszenteléskor elmondott mély gondolatai felszínre hozzák azon alapértékeket, amelyek nélkülözhetetlenek igaz emberségünkhöz. (14-15. oldal)

Közelkép rovatunkban a komolyzene (Géczy István kántor) és a könnyűzene (Dalárda Családos Közösség) képviselőit szólaltattuk meg, boncolgatva a vitatott kérdést, hogy van-e létjogosultsága a könnyűzenei műfajnak a liturgiában. Mindenesetre Ferenc pápa – egy fotón kezében a Dalárda CD-felvételével – kimondatlanul, de megerősít abban, hogy „Szent az a zene, amely az embert Istenhez emeli”. (16-23. oldal)

Megismerkedhetünk Csordás Gábor atyával, mint az egyházmegye új karitász igazgatójával. Gábor atya kifejti gondolatait a szeretetszolgálat mikéntjéről, a keresztények ez irányú kötelességéről, amely az élethez való szigorúbb, konkrétabb hozzáállást kíván tőlünk. Hangsúlyozza, hogy „Az Egyház tagjai számára a jótékonyság nem egy lehetőség, hanem kötelesség” (26-29. oldal)

„Sacra via, avagy szekérrel a pócsi Máriához”. Munkatársunk könyvbemutatón járt, ahol Buczkó József néprajzkutató, múzeumigazgató mint szerző a megélt tapasztalatairól és a gyűjtőmunkája során fellelt értékekről ír.

„A kedvesség boldoggá teszi az embert” — erről szóló tanulmányában Szokolai Katus önkéntes beteglátogató, mentálhigiénés szakember szól hozzánk.

A Krónika rovatban még több érdekes hírrel, tudósítással találkozunk.

Végül mintegy zárszóként maga Jézus Krisztus teszi fel nekünk a kérdést: „Szeretsz engem?” – olvassuk Duncan McVicar atya írásában.

Ugyanitt találhatjuk Górski Jacek OP atya ajánlására Dolindo Ruotolo nápolyi ferences szerzetesnek a Jézusra való ráhagyatkozásról szóló írását. Ebből idézünk: A rám hagyatkozás azt jelenti: nyugodtan csukd be a szemed, és add át magad, hogy felvegyelek a karomba és átvigyelek a túlsó partra, mint egy anya az alvó kisgyermekét.

 

Kedves Olvasók!

Szeretettel ajánljuk tehát figyelmükbe az Öröm-hír egyházmegyei újság jelen lapszámát lelkünk épülésére, üdvösségünk szolgálatára.

Az Öröm-hír kapható az egyházmegye római katolikus templomaiban és plébániáin. Az egyházmegyén kívüli megrendeléseket az Öröm-hír Szerkesztőség postai úton teljesíti.

Kovács Ágnes

főszerkesztő

Öröm-hír Szerkesztőség
4024 Debrecen, Varga u. 4.
+36-304454002/312

+36-30/240-1482
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.dnyem.hu

A Debrecen 2030 városstratégiai program kiemelt elemeként került sor az új, korszerű eszközökkel felszerelt iskolafogászati rendelő kialakításában a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Kollégium épületében, amelyet szeptember 25-én adtak át.

A debreceniek életminőségének javításához hozzátartozik az egészségügyi alapellátás fejlesztése is – hangsúlyozta az eseményen Széles Diána, Debrecen alpolgármestere, majd kifejtette, hogy a város számára is nagyon fontos az egyházakkal való hosszú távú együttműködés, együttgondolkodás. E téren tapasztalható, hogy Debrecenben egyre nagyobb szerepet kapnak az egyházi fenntartók.

A városstratégiai programban megvalósuló egészségügyi alapellátásban – felszámolva és korszerűsítve az eddigi rendszert – a jövőben Debrecen iskolafogászati ellátását helyben biztosítják mind az egyházi, mind az állami fenntartású iskolákban, vagy az intézményekhez közel eső épületekben.

A félévente elvégzendő fogászati szűrés, a rendelőkbe eljutás eddig nagy feladatot jelentett az intézményeknek. A gyermekek számára is fontos e változás, hiszen nem idegen környezetben, hanem barátságos légkörben, saját intézményükben vehetnek részt a szűréseken, feltárásokon és a megfelelő szakellátásban, ugyanakkor ismerik és naponta találkoznak az ellátásban dolgozó szakemberekkel.

Széles Diána arról is tájékoztatott, hogy a város és az egyházak 50-50 %-os finanszírozással, 4-4 millió Ft-ot vállalva alakították ki a minden gyermek számára barátságos rendelőt, ahol a Debrecenben működő két római katolikus (Svetits, Szent József) köznevelési intézmény diákjait, mintegy 1680 gyermeket fognak ellátni.

Papp Csaba, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Debreceni Alapellátási és Egészségfejlesztési Intézetének igazgatója az átadáson elmondta, Debrecen városi szinten és ingyenesen biztosítja az iskolafogászatot, mind az alapellátást, mind a szakellátást, benne a fogszabályzást is, amely igen költséges beavatkozást jelent.

Az intézetvezető azt is hangsúlyozta, hogy a városban 38 000 iskoláskorú gyermek van, az évi kétszeri szűrés 76 000 orvos-beteg találkozót jelent. Ezt egyszerűsítve, hatékonyabbá téve jöttek létre e kezdeményezések, amelynek köszönhetően nemcsak állami iskolákban, hanem a református egyház intézményeinek részére, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt működő debreceni Szent József köznevelési intézményben is fogászati körzetként működik majd a rendelő, amelynek felszerelését a Debreceni Egyetem Alapellátási és Egészségfejlesztési Intézete biztosította.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök örömét fejezte ki, hogy az iskola fogászati rendelőintézettel bővült. Fontos, hogy az intézményekben dolgozók és tanulók minden, még egy egészségügyi ellátás tekintetében is otthon érezzék magukat. A megyéspüspök hangsúlyozta, az Egyház azért tart fenn intézményeket, hogy hirdesse az Örömhírt, Isten gondoskodó jóságát, szeretetét, és minél teljesebb körű ellátásban nevelje-oktassa a reá bízott gyermekeket. A fogászati rendelő kialakítása is Isten szeretetének megnyilvánulására, jelenlétére utal – emelte ki a megyéspüspök.

Ferenc püspök további fejlesztésekről is beszámolt a sajtó jelenlévő képviselőinek. Elmondta, a Szent József köznevelési intézményhez 840 gyermek tartozik. Az iskola épületének bővítésével 1-12. osztályig, évfolyamonként 3 osztályt fognak indítani a későbbi években. A közelmúltban tették le a Debrecen-Józsa városrészen épülő katolikus óvoda alapkövét. Ennek a fejlesztésnek része lesz egy még csak tervezés alatt álló józsai általános iskola építése is.

Végül megköszönte Debrecen városának és az egészségfejlesztési intézetnek a közreműködését. Debrecen lelki központ is, az egység városa. Mindannyian, akik itt élünk együtt vagyunk Debrecen – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök, majd megáldotta az új fogorvosi rendelőt, és sor került az ünnepélyes szalagátvágásra is.

 

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

 

„A világ bezárult, a szívünk kitárult” - címmel különleges, online előtalálkozót rendeztek a jövő szeptemberre elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szervezői. Eredetileg, 2020. szeptember 13-20. között Budapesten találkoztak volna a katolikus világtalálkozóra érkező hívők. A világjárvány miatt az eseményt 2021 szeptemberében tartják meg.

Az óriási érdeklődésre tekintettel - márciusig 60 ezren regisztráltak résztvevőként - a kongresszus eredeti időpontjában, a világesemény YouTube-csatornáján Erdő Péter bíboros felkérésére a meghívott előadók és tanúságtevők videóüzenetben osztották meg gondolataikat a járvány hitéletre gyakorolt hatásairól, valamint az Eucharisztiáról: https://www.youtube.com/results?search_query=Nemzetkozi+Eucharisztikus+KOngresszusEK

Öt kontinensről érkeztek a kisfilmek, amelyek révén, ha online térben is, de létrejöhetett egy különleges előtalálkozó. Az egy hét során hallhattak a nézők szívhez szóló üzeneteket az éhínségtől és a vallásüldözéstől is szenvedő Nigériából, a háború utáni sokkból ébredező Irakból. A karantén idején tapasztalt hitben való elményülés élményéről számolt be több megszólaló is. A rövid videóüzeneteket Erdő Péter bíboros személyes hangvételű bevezetői előzték meg.

Rómából továbbította Budapestre gondolatait Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke. Arról beszélt, hogy a koronavírus rávilágít az igazán lényegesre: az istentisztelet a járvány alatt sem szűnt meg, hanem az Eucharisztiából merítve a szolidaritás tetteiben nyilvánult meg. Marini ökológiai megtérésre is hívott, hiszen felelősséggel tartozunk egy jobb jövő reményében a Földért és embertársainkért. Timothy Dolan bíboros, New York érseke arra hívta fel a figyelmet pápai útmutatások által, hogy nincs megújulás az Egyházban, ha nincs megújulás mélyen a hitünkben. Szabó Konstantin görögkatolikus pap átélt istenfélelemről, elmélyülő hitről beszélt, amelyet megtapasztalhatott a kényszerű bezártság idején. Üzenetében kiemelte, hogy ami a legfontosabb, hogy szeretettel tudtuk átélni ezt a próbatételt.

A kongresszusok 1881 óta íródó történetében olyan még nem fordult elő, hogy egy világjárvány akadályozta volna a katolikusok egyik legnagyobb rendezvényének megtartását. Az sem, hogy magát a világeseményt egy a világhálón zajló előtalálkozó előzze meg.

Elküldte üdvözletét Ferenc pápa is, aki a tervek szerint részt vett volna Budapesten a kongresszus záró szentmiséjén. A Szentatya az Úrangyala imádság után köszöntötte Magyarországot, a főpásztorokat, a híveket és mindenkit, aki hittel és örömmel várta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten. Ferenc pápa azt kérte: "Lélekben egyesülve haladjunk tovább az előkészületekkel, az Eucharisztiában találva meg az Egyház életének és küldetésének forrását.”

Az előtalálkozót Erdő Péter bíboros üzenete zárta le. A magyar főpásztor Budapesten a Hősök terén beszélt. Ott, ahol a Statio Orbis-sal zárult volna szeptember 20-án az előzetes tervek szerint Ferenc pápa részvételével az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Ott, ahol a szintén a magyar fővárosban tartott 1938-as katolikus világtalálkozó kezdődött és zárult. Arról a térről üzent a világnak Erdő Péter, ahol a kommunista diktatúra alól éppen felszabaduló Magyarország 1991-ben fogadta II. János Pál pápát. Ahol, akkor több mint félmillió hívővel közösen imádkozott a Szentatya. Erdő Péter bíboros szerint a járvány időszaka komoly tanulságokat hozott számunkra. Úgy fogalmazott: “Az Eucharisztia iránti vágy dominálta ezt az esztendőt. Adja Isten, hogy jövő ilyenkor valóban együtt ünnepelhessünk a világ minden tájáról érkező hívőkkel együtt.”

 

Forrás: www.iec2020

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

2020. szeptember 24., csütörtök 09:46

Közeledik a 72 óra kompromisszum nélkül

2020. október 8-11. között 13. alkalommal rendezik meg a 72 óra kompromisszum nélkül országos önkéntes ifjúsági akciót, melynek egyik fő szervezője a Magyar Katolikus Egyház.

A 72 óra kompromisszum nélkül keretén belül országszerte és határon túl fiatalok csoportjai három napon keresztül - akár pár óra erejéig - teljesítenek közhasznú feladatokat, mint pl. online korrepetálás, szociális segítségnyújtás, intézmények, játszóterek felújítása, erdőtakarítás. A szervezők természetesen szem előtt tartják a járványügyi előírásokat, és ennek megfelelően javasolják a feladatok kiválasztását és megvalósítását.

A kezdeményezők fontosnak tartják, hogy a fiatalok közhasznú tevékenységének széleskörű nyilvánosságot biztosítsanak, láthatóvá téve az ifjúsági közösségekben folyó önkéntes munkát, növelve annak elismertségét és népszerűségét, valamint rámutassanak, mire képesek a fiatalok, ha összefognak.

A 72 órában végzett önkéntes tevékenység Közösségi Szolgálatként is elszámolható. Ennek módjáról és további információkról az önkéntes akció honlapján olvashatnak: www.72ora.hu

Jelentkezési határidő: 2020. október 7., szerda

A tavalyi akció kisfilmje itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=hiur9XXGsJM

 

Forrás www.72ora.hu
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A nyírbátori plébániához tartozó Nyírcsászári olasz stílusú, kicsiny templomát Pietrelcinai Szent Pio atya gyóntatószékének formája alapján Horváth János Nyírbátor előző plébánosa kezdeményezésére tervezték. A San Giovanni Rotondóból hozott alapkő letételének az ünnepe 1999. május 2-án, Pio atya boldoggá avatásának a napján volt, majd 144 nap után szeptember 23-án, Boldog Pio első liturgikus emléknapján Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye akkori megyéspüspöke felszentelte a templomot.

Joggal mondható tehát, hogy a világon az első, Pio atya tiszteletére szentelt templom Nyírcsászáriban épült fel. Erről még Szent II. János Pál pápa is megemlékezett, aki levélben üdvözölte a magyar egyházközség híveit. A több szempontból is emlékezetes nap eseményeit Horváth János esperes plébános idézte fel 2020. szeptember 23-án, a Szent Pio búcsún, Nyírcsászáriban. Többek között felolvasta Szent II. János Pál pápa üzenetét, amelyet Giovanni Battista Re érsek, helyettes államtitkár, később bíboros által küldött el Bosák Nándor megyéspüspöknek a templomszentelés ünnepére:

„Őszentsége II. János Pál pápa szeretettel küldi jókívánságait Nyírcsászáriba, a Boldog Pio atya tiszteletére épített új templom fölszentelése alkalmából. A Szentatya emlékezteti az egybegyűlt hívek közösségét arra a kötelezettségre, amely templomuk sajátosságából fakad. Boldog Páter Pio, akinek tiszteletére az első templomot Magyarországon építették, életében számos szenvedést viselt el, így vált méltóvá a szenvedő Krisztus követésére. Azzal a kívánsággal, hogy Boldog Pio atya templomának hívei mindig tudatában legyenek annak, hogy a keresztény ember a megváltást Krisztus érdemeiből, az Atya akaratából kapja, s ennek hirdetésében és a példa mutatásában soha el ne fáradjanak. II. János Pál pápa szeretettel küldi áldását Főtisztelendő Plébános Úrnak, munkatársainak és az együtt ünneplő egyházközség minden hívének.” (Vatikán, 1999. szeptember 2O.)

Horváth János atya beszédének további részében hangsúlyozta, az 52 éve, ezen a napon elhunyt kapucinus ferences szerzetes a papok közül elsőként viselte 5O éven át a stigmákat, és már életében szent hírében állt erényeinek, imádságos lelkületének, áldozatának, valamint annak köszönhetően, hogy teljes valójával a lelkek javát szolgálta. Majd a plébános ismét a szent pápa szavait idézte, amely a 21 évvel ezelőtti boldoggá avatáskor hangzottak el:

„Pio atya halála után egyre szélesebb körben bővült tisztelőinek köre, a világ minden részén hozzá folyamodó hívők serege. Így mutatta meg Isten az Egyháznak, hogy meg akarja dicsőíteni hűséges szolgáját itt a földön. Sok hívő öröme nyilvánult meg akkor, akik régóta várták az oltárra emelést. Ez az alázatos kapucinus testvér elkápráztatta a világot imádságra és testvérei meghallgatására szentelt életével.”//…// „Számtalan személy ment el a Szent János kolostorba, hogy találkozzon vele, s a zarándoklat halála után sem szűnt meg. Amikor itt, Rómában diák voltam, alkalmam nyílt arra, hogy megismerjem, és hálát adok Istennek, hogy ma lehetőséget ad nekem arra, hogy a szentek jegyzékébe írhassam őt. Aki elment a Szent János templomba, hogy miséjén részt vegyen, tőle tanácsot kérjen, vagy gyónjon, felfedezte benne a szenvedő és föltámadt Krisztus élő képmását. Sokan, vele közvetlenül vagy közvetetten találkozva újra fölfedezték a hitet, és a világ minden táján megsokasodtak az imacsoportok. Mindazoknak, akik hozzá siettek, a szentséget javasolta. Az isteni Gondviselés azt akarta, hogy a kolostorból sohasem kimozdulva, a Kereszt tövében „állva” tevékenykedjék, amely nem jelentés nélküli dolog. Az isteni Mester egy napon, különleges próbák pillanatában jött vigasztalására, mondván: „a Kereszt alatt lehet megtanulni szeretni” (Epist.I.339.oldal).

Három évvel később, 2002. június 16-án sor került Boldog Pio atya szentté avatására megszámlálhatatlan zarándok jelenlétében. János atya visszatekintett erre az emlékezetes napra, amikor zarándokcsoportot vezetve ő maga is részt vett ezen az eseményen. Az ünnepélyes pillanatok után még aznap ellátogattak San Giovanni Rotondóba Szent Pio atya sírjához is. Feledhetetlen élményt jelentett számára.

„Pio atya az isteni irgalom nagylelkű osztogatója volt, különösképpen a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatásán keresztül. Példája lelkesítse a papokat, hogy örömmel és kitartással végezzék ezt a ma oly fontos szolgálatot.
Szeretett Pio Atya! Tanítsd meg nekünk a szív alázatosságát! Segíts az imádkozásban! Őrizz meg minket a harc és próba idején, és ha elesünk, add, hogy megtapasztaljuk a bűnbocsánat szentségének örömét. Kísérj el minket a boldog Haza felé tartó földi zarándokúton, melyet reméljük, mi is elérünk, hogy örökké szemléljük az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségét” – fejezte be beszédét Horváth János plébános Szent II. János Pál pápának Boldog Pio atya szentté avatása ünnepén elhangzott gondolataival.

A templombúcsún részt vett Varga Lóránt demecseri plébániai kormányzó és Babály András, az egyházközség plébánosa is. Pásztor Károly vasmisés plébános gyengélkedése miatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak.

Babály András plébános a hívekhez szólva elmondta, az évente megtartott búcsúi ünnepen túl minden hónap 23. napján délelőtt 11 órakor szentmisét mutatnak be Szent Pio atya tiszteletére, amely előtt elvégzik a szent közbenjárását kérő rózsafüzért. Amikor 23-a vasárnapra esik, akkor a szentmise 9.30-kor kezdődik, majd ezt követően imádkoznak a hívek. A búcsúi szentmisékre hálaadás és tiszteletadás jeléül általában 5-600 hívő érkezik a helyi és szomszédos településekről, határon túlról, jelen van a nyírbátori római katolikus köznevelési intézmény tanári kara, diákjai. A Makrovilág Utazási Iroda címtemplomaként is ismert helyre a távolról is érkeznek zarándokok. Sajnos idén az ismert járványügyi helyzet miatt kevesebben jöttek el.
András atya kérdésünkre elmondta, hogy igen gyakran imameghallhatásokról is számolnak be a hívek. Pio atya hathatósan közbenjár a segítségét itt is kérő hívek ügyében.
A Szent István Rádió stábja szintén rendszeres résztvevője a búcsúi misének, és a rádió élő közvetítésének köszönhetően mások is részesedhetnek a kegyelmi ajándékokban.

 

Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nyírcsászáriban a Pio atya-templom búcsúi ünnepét tartják szeptember 23-án, 11 órától. A szentmise főcelebránsa Horváth János kállósemjéni esperes, plébános lesz. Jelen lesz Pásztor Károly nyugalmazott plébános,  aki vasmisés áldásban részesíti a híveket.
A szentmisét a Szent István Rádió élőben közvetíti.

Pio atyára emlékezve életútját idézzük fel:

Pio atya Francesco néven, kisbirtokos szülők hét gyermeke közül a negyedikként született az olaszországi Pietrelcinában 1887. május 25-én. Már kisgyermekként részt vett a gazdaság körüli munkában. A bárányok őrzése közben gyakran látott egy szakállas szerzetest, aki adományokat gyűjtött. A kisfiú elhatározta, ő is olyan szerzetes lesz, akinek szakálla van. Szívesen időzött az Angyalok Királynéja-templomban, amikor egyedül volt, a rózsafüzért imádkozta. 
Ötéves volt, amikor egy nyári délután a Szent Anna-templomban megjelent neki Jézus Szentséges Szíve. Ettől kezdve rendszeresen voltak látomásai, őrangyalát is látta. Nagyon korán fölébredt benne a vágy a Jézus szeretetéért való szenvedés iránt. Olykor az ágya mellett a földön aludt, párnája egy kő volt. Egy parasztember tanította meg írni és olvasni, amikor pedig a család megértette, hogy szerzetes akar lenni, magántanítókra bízták.

1902 decemberében az Úr megmutatta Francescónak, hogy egész élete folyamatos és kemény harc lesz a sátánnal. Nem sokkal később, 1903. január 5-én éjszaka egy fenséges, nagyon szép férfi megragadta a kezét, arra buzdítva, hogy vegye föl a harcot egy félelmetes és igen nagy termetű emberrel; és ezt ígérte neki: „Segíteni foglak, és nem engedem, hogy legyőzzön, mindig melletted leszek, hogy te győzd le őt.” 
Másnap Francesco Morconéban jelentkezett a kapucinus konventbe. Január 22-én beöltöztették, és a kapucinusok szokása szerint szülőhelye után a Pio nevet kapta. Örömmel viselte a noviciátius kemény fegyelmét, és már ekkor elhatározta, hogy a szenvedésben fölajánlja magát az emberiségért. 

1905 decemberében áthelyezték a San Marco La Catolában lévő Szent Illés-konventbe, majd 1906 áprilisában továbbküldték a Campobasso melletti Szent Illés-konventbe. Itt tett ünnepélyes fogadalmat 1907. január 27-én, és itt végezte a gimnáziumot.
A szigorú élet – fűtetlen szobák, mezítláb viselt saru – és az önkéntes vezeklések hamar megrendítették egészségét, ezért elöljárói hazaküldték Pietrelcinába gyógyulni és megerősödni. Az év végén aztán a montefuscói konventben kezdte meg teológiai tanulmányait. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá a beneventói székesegyházban. Szülőfaluja templomában mondta első szentmiséjét. 
Ebben az időben az ördög gyakran és olyan gorombán támadta, hogy ahhoz hasonlót csak Vianney Szent János életéből ismerünk. Pio azonban megkapta a fölismerés és a kitartó harc kegyelmét – a kísértőt csak Barbablunak nevezte.

Egészségi állapota miatt elöljárói ismét hazaküldték. Többször visszatért ugyan a konventbe, de rövid idő alatt visszaesett a betegségbe. Végül XV. Benedek pápától 1915 februárjában engedélyt kapott a tartós kolostoron kívüli életre. Pietrelcinában kápláni teendőket, hitoktatást végzett, gyóntatott, ájtatosságokat vezetett. A szentmisét egyre inkább engesztelő áldozatként élte át. Mivel zajlott az első világháború, behívták katonának, de az első vizsgálat után Casertába küldték a katonai kórházba, ahol tüdőbaja miatt elbocsátották. Elöljárói 1916 februárjában Foggiába, júliusban az Adriai-tenger partjához közeli San Giovanni Rotondó-i konventbe (itt, Garganóban jelent meg 492. május 8-án Szent Mihály főangyal) küldték. Itt töltötte aztán élete hátralévő részét, több mint ötven évet.
Egy levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912. április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: „Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz.” Így is lett: pontosan ötven év múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek.

A stigmatizáció mellett több más, igazolt rendkívüli jelenség is kísérte Pio atya életét: a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, bilokáció, rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok), ezenkívül nagyon kellemes, intenzív virágillat kötődött jelenlétéhez, illetve az általa használt tárgyakhoz.
Az emberek mindeközben keresni kezdték, egyre többen mentek el San Giovanni Rotondo konventjébe, hogy találkozzanak vele. Ezzel együtt megkezdődtek a vizsgálatok stigmáinak hitelességéről. A kiküldött orvosok többsége kételkedett, de egyikük, Festa doktor nyilvánvalóan természetfölötti jelenségnek minősítette a sebeket. Egy hivatalos vizsgálatot végző egyházi személy ezt a jelentést küldte Rómába: „Pio atya ördögtől megszállott, s a konvent tagjai csalók gyülekezete.” Ezért a Szent Officium 1923 nyarán úgy nyilatkozott, hogy a szerzetessel kapcsolatos dolgokat nem tekinti természetfölöttinek. Ellenségei még a konventből is el akarták távolíttatni, hogy a zarándoklatoknak véget vessenek. A környék lakói azonban fölkészültek arra, hogy mindenáron megvédik őt, s ennek láttán az egyik miniszter személyesen járt közben Merry Del Val vatikáni államtitkárnál, aki kieszközölte Pio atya maradását. A Szentszék azonban 1924. június 24-én megtiltotta neki, hogy hívőket fogadjon, gyóntasson vagy bármi módon kapcsolatot tartson velük. Ezért évekig remetei elszigeteltségben élt, és teljesen egyedül misézett. Végül azonban XI. Piusz pápa egy újabb vizsgálat után, 1933-ban visszavonta a korábbi rendelkezéseket.

Pio atya július 16-án misézett újra nyilvánosan, hívők részvételével. Egy év múlva újrakezdte a gyóntatást is. Ettől kezdve élete a reggeli szentmise után vég nélküli gyóntatásokból állt. 
Már 1925 januárjában megnyitott egy húszágyas kis kórházat a szegény betegek szenvedésének enyhítésére. A kórház bővítése érdekében aztán 1940-ben gyűjtés kezdődött: maga Pio atya kezdte az adakozást egy öreg nénitől alamizsnaként kapott arany tízfrankossal. Az adományokat a magyar származású Kisvárday Károly patikus kezelte. Amint híre ment a kezdeményezésnek, Itáliából és az egész világból áradni kezdtek az adományok, olykor több milliós tételekben. Bajocchi grófnő például, miután Pio atya csodával meggyógyította, egész jövedelmét rendelkezésére bocsátotta. Az építkezést 1947 májusában kezdték, és végül kilenc év múlva áldották meg a Casa sollievo della Sofferenzát (a Szenvedés Enyhítésének Házát).

Pio atya bilokáció révén Mindszenty bíborost is felkereste a börtönben, és segített neki misézni. Ezt maga mondta el később egyik rendtársának. E látogatást örökíti meg a San Giovanni Rotondóban Pio atya sírja fölött látható mozaikalkotás egyik jelenete, amelyet 2009-ben XVI. Benedek pápa áldott meg.
1968. szeptember 20-án ünnepelték Pio atya stigmatizációjának 50. évfordulóját, 22-én, vasárnap tolószékben mondta el utolsó szentmiséjét. A végén az áldásra föl akart állni, de összeesett. Éjszaka még egyszer meggyónt, kérte a szent kenetet, s testvérei és a hívők imádsága közben 23-án éjjel 2 óra 30 perckor meghalt. A konvent templomának kriptájában temették el, temetésén több mint százezer ember vett részt. 
Egy bizonyítottan csodás gyógyulás után II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá, egy újabb gyógyulás után 2002. június 16-án szentté avatta Pio atyát.

„Pietrelcinai Szent Pio atya egész életében mind jobban igyekezett hasonlítani a keresztre feszítettre: mindvégig annak teljes tudatában volt, hogy arra hivatott, egészen különleges módon legyen a megváltás művének munkatársa. E nélkül a folytonos keresztre való utalás nélkül nem lehet megérteni az ő életszentségének titkát. Isten szemében ugyanis a kereszt az üdvösség valódi eszközévé vált, az egész emberiség számára, az az út, amelyet maga Jézus is ajánl mindazok számára, akik Őt követni akarják” – fogalmazott a szenttéavatási szentmise homíliájában II. János Pál pápa.

Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

További írások Pio atyáról: https://www.magyarkurir.hu/hirek/pio-atya-tiz-tanitasa-uj-lokest-adhat-az-eletednek-100139

https://www.magyarkurir.hu/hirek/akiert-pio-atya-kozbenjar-az-mas-ember-lesz

Forrás: Magyar Kurír
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A bérmálás a keresztény nagykorúság szentsége. A bérmálkozottak a Szentlélek kegyelméből mindennapi életükben szóval és tettel is tanúságot tesznek keresztény hitükről, és annak tanításai szerint élnek. Egyházközségünkben 2020. szeptember 20-án harminc fiatalnak szolgáltatta ki a szentséget Felföldi László helynök, plébános. Egyházmegyénkben a fennálló járványügyi helyzet miatt – Palánki Ferenc megyéspüspök megbízásából – a plébánosok vezetik a szentség kiszolgáltatásának szertartását.

Az ünnepi szentmisén a bérmálkozók családtagjaik és egyházközségünk közösségében, bérmaszüleik támogatása mellett közös fogadalomtétellel újították meg korábbi keresztségi ígéretüket, majd egyenként járultak a szentséget kiszolgáltató plébános elé, aki megszentelt olajjal kente meg homlokukat, majd kézfogással köszöntötte a fiatalokat: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét! Békesség veled!”

Felföldi László atya elmélkedésében háláját és köszönetét fejezte ki a bérmálkozók szüleinek, keresztszüleinek, akik évekkel ezelőtt ígéretet tettek egy kicsiny gyermek testi, lelki és szellemi növekedésében való közreműködésre, és most is itt vannak, mert megtartották ígéretüket és részesülhetnek Isten ajándékában.

Szülőkhöz, bérmaszülőkhöz

A szülőkhöz és a bérmaszülőkhöz szólva elmondta, hogy egy fiatal életének legnagyobb ereje, ha azt érzi és hordozhatja a szívében, hogy valaki mögötte áll. Ezt jelzi a bérmáláskor a vállára tett kéz, ami nem szimbólum, hanem attól sokkal több és sokkal nehezebb. Csak akkor tudunk bátran haladni, lépni az életben, ha érezzük, hogy valaki szorítja a vállam és bíztat: Ne félj! Menj! Dönts! Lépj! Ha érzem, hogy valaki fogja a vállam és visszaránt: Ezt ne csináld! Ezt meg ne próbáld még egyszer! Ettől óvakodj! Csak így lehet egy fiatal szívnek, az élet útján induló léleknek előre haladni.

Édesanyákhoz, keresztanyákhoz, nagymamákhoz

Mint ahogy önök is, mi is, úgy ők is sok sebet fognak kapni. Az élet nagy sebeit igazából az anyai, a női szív tudja jól gyógyítani. Ott kell lenni mellettük ennek a nyitott szívnek, nyitott ajtónak a biztonságával és erejével, hogy bármikor, amikor sebet kapnak gyógyulhassanak, és újra lendületbe jöjjenek az élet útján.

Édesapákhoz, keresztapákhoz, nagypapákhoz

Az élet legsúlyosabb dolgait csak az apák, a férfiak tudják megtanítania a fiatal szívnek. Ilyen az igen és a nem. A bérmálás szertartása azzal kezdődik, hogy ki kell mondani, hiszek és ellentmondok. Valamire igent kell mondanom és valamire nemet. Az élet sorsát, útját csak az tudja jól vezetni, aki tud határozott igent és nemet mondani. De a nem fogalmát, valóságát és erejét csak az apa, csak a férfi tudja megtanítani. Ez az életben maradásnak, a szép életvezetésnek a feltétele, mert ha nem fognak tudni adott élethelyzetekben kőkemény nemet mondani, akkor a sors, az élet elvérezteti őket. Hiába tanítottuk őket bármilyen szépre és jóra, ha nincs bástyájuk, ha nincs védőfaluk, akkor az igenjük és a lelkesedésük önmagában nagyon kevés és nagyon gyenge lesz.

Az életből vett történet

Egy nagyvállalkozó fia az édesapa mellett nagyon komoly és felelős beosztásba került, óriás fizetéssel, luxuskocsival, de szép lassan a kábítószer teljesen tönkretette az életét, lerombolta, semmivé lett. Az édesapa mindent megtett, hogy megmentse a fia életét. Megkereste a legjobb klinikát, a legjobb orvosokat és valóban sikerült is néhány hónap múlva talpra állítani. Néhány nap volt már csak hátra, hogy kijöjjön a kórházból, amikor fölment a legfelső emeletre és kiugrott az ablakon. Hagyott üzenetet, melyben leírta az orvosának: Doktor úr! Ön mindet megtett értem, megmentette az életemet, de az életemnek nem tudott értelmet adni. Amikor az orvos leült a szülőkkel, elmondta nekik: „Meg tudtam gyógyítani, de nem vagyok Isten, az élet értelmét senkinek nem tudom megadni.”
Mindnyájunk szívében vagy rész, egy olyan mélység, ahol csak az Isten tud színre lépni. Nagyon sok mindent meg tudunk adni a fiataloknak, gyermekeknek nevelésben, szeretetben. De nagy-nagy súlya van az életnek, amit ember nem tud megadni, csak az Isten, és ezért rendkívül fontos, hogy a mi határaink végén – és hiszem, hogy minden szülő megélte már, amikor nem tudott mit kezdeni, amikor vége lett az erejének, a bölcsességének, amikor, tehetetlennek érezte magát – ott jön az Isten. Ha elvezettem hozzá a gyermeket, ha leültettem vele, ha segítettem, hogy kapcsolata, ereje legyen az Istennel. És akkor bármi történik, megtalálja az élet értelmét és biztonságát. Mert az élet igazi értelmét csak az Isten tudja a szívünknek megadni.

A bérmálkozókhoz

Kedves megbérmáltak! Kedves lányok! Óriási szeretetre, az élet legnagyobb titkára teremtett és hívott benneteket az Isten, az anyaságra, a családra. Az élet nagy döntései, igenjei és nemjei előttetek vannak, egyetlen szép életetek rendkívül értékes, ne adjátok olcsón. Ne engedjétek, hogy a cél előtt lerombolják, bemocskolják, tönkre tegyék azt. Legyetek határozottak, hogy az életben egyszer majd nagy hálaadás és öröm szülessen a szívetekben. Legyetek igényesek, mint Isten különlegesen szép teremtményei!
Kedves fiúk! Az ember életének legnehezebb és legtitkosabb feladata a férfivá válás. A férfi az a belső erő, az a gondolkodásmód, az a képesség, aki vállalni tudja az áldozatot, a szenvedést az igazságért, a rábízott feladatért, a szeretetért, a jövőért. Keressetek az életetekben olyan férfiakat, akikre felnéztek, akikre, úgy érzitek, büszkék lehetettek. Töltsetek velük sok időt, tanuljatok tőlük, beszélgessetek velük életről, hitről, a férfi szenvedéséről, a sorsról. Egy harc kezdődik most a sorsotokban, a jónak és a rossznak a küzdelme. Ebből nem tudjátok magatokat kivonni. De hogy melyik oldalon fogtok győzni, hogy engeditek-e, hogy az élet, a sors bedaráljon, tönkre tegyen benneteket, vagy az életnek, a jóságnak, a szeretetnek a győztesei lesztek, az rajtatok múlik. Vigyázzatok a hitnek erre az erejére, melyez ma mindent megkaptatok, és amit nektek kell kibontakoztatni.

Kedves lányok és fiúk! Azt szeretném, ha majd egyszer, 10-15 év múlva valahol, utcán összefutva rám köszönnétek, és azt mondanátok: „Laci atya! Mi már fogtunk kezet, a bérmáláskor. Amit akkor ígértem, megtartottam. Jó ember, jó keresztény, Krisztus erős, határozott tanítványa maradtam.” Ez lesz az igazi nagyság, az igazi erő a sorsotokban, és hiszem, hogy ti is, én is akkor erre ugyanazt tudjuk majd mondani: Köszönöm.

 

Forrás: magyaroknagyassznya.dnyem.hu

Fotó: Andrejkovics János