szeptember 2020
2020. szeptember 17., csütörtök 15:12

Pócspetri fiatalok karitatív szolgálatát ismerték el

A keresztény élet legkifejezőbb tevékenysége a szeretetszolgálat gyakorlása, amelyben az ember időt, kedvességet, szeretetet, alázatot ad, vagy anyagi áldozatot hoz a rászoruló embertársai részére. Ezt a szolgálatot gyakorolták a pócspetri Szent Kereszt Felmagasztalása Karitász csoport fiatal tagjai is az elmúlt hónapokban.

Ők voltak azok, akik a COVID-19 járvány idején az idősebb testvérek helyett biztonságosabban végezhették és végzik ma is a karitatív szolgálatot, hogy minél több emberhez eljussanak az adományok.

A Szent Kereszt Felmagasztalása Katolikus Karitász csoport fiatal önkéntes tagjai áldozatos munkájukért, a bajba jutottak ellátásában nyújtott segítségükért országos elismerésben részesültek. Az okleveleket Csordás Gábor atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója adta át a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén a Szenes István plébános által bemutatott szentmisén.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Azbej Tristan az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár „Az üldözött keresztény családok hitvalló élete” címmel tart előadást 2020. október 13-án 16:00-tól a debreceni Megtestesülés-templomban a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezésében.

Az előadás minden érdeklődő számára nyitott, illetve ingyenesen látogatható, regisztrációra nincs szükség. A szervezők kérik a résztvevőket, hogy a járványügyi helyzetre való tekintettel, az előadáson viseljenek szájat és orrot eltakaró maszkot, illetve igyekezzenek a távolságtartást figyelembe véve helyet foglalni!

A Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség kiemelt feladata, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a mindennapokban felfedezzék a keresztény értékeket, azok üzenetét és valóságát, illetve ezáltal segítsék a fiatalok személyiségbeli fejlődését, hitbeli növekedését. Fontosnak tartják továbbá, hogy felkészítsék a fiatalokat a felelős családi éltre, és formálják bennük az erre való készséget. Annak érdekében, hogy ezt megteremtsék, évről évre szerveznek olyan programokat, egyetemi kurzusokat, különböző találkozási pontokat, ahol fókuszba kerülnek az ehhez kacsolódó témák, melyeken keresztül felismerhetik a család, mint közösség értékteremtő erejét.

Mit jelent valójában kereszténynek lenni a világban? Diognétosz Kr. u. 2-3. századi levelében a keresztényekről megfogalmazott gondolatait az egyetemi lelkészség honlapján olvashatjuk:

„(…) Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre támadnak. Szegények, és sokakat gazdagítanak; mindenben szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. Gyalázzák őket, és a gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak. Szidják őket, és ők áldást mondanak. Megalázzák őket, és ők tiszteletet tanúsítanak. Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek; amikor megkínozzák őket, örvendenek, mint akik életre támadtak. (…) Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek áthatja a test minden tagját, ugyanúgy jelen vannak a keresztények a világ városaiban. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való; a keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók. Láthatatlan a lélek, melyet a látható test börtönöz be; a keresztényeket is úgy lehet megismerni, mint akik a világban vannak, de vallásuk láthatatlan marad. A test gyűlöli a lelket és küzd ellene, noha a lélek nem követ el ellene semmi igazságtalanságot, csak akadályozza a gyönyörök élvezetében; a világ is gyűlöli a keresztényeket, akik semmilyen igazságtalanságot nem követnek el, csak ellenállnak gyönyöreinek. A lélek szereti a testet, mely őt gyűlöli, és a test tagjait is; a keresztények is szeretik azokat, akik gyűlölik őket. A lélek ugyan a testbe van zárva, de a lélek tartja össze a testet; így vannak a keresztények is, a világba vannak zárva, mint börtönbe, de mégis ők tartják össze a világot. Halhatatlan a lélek, mely halandó hajlékban lakik; a keresztények is mulandó dolgok közepette zarándokolnak, a mennyben várják a romolhatatlanságot. Ha étel és ital dolgában mostohán bánnak vele, a lélek jobbá válik; a keresztények is sokasodnak, noha naponta üldözik őket. Isten rendelte őket erre a helyre, nem lenne illendő elhagyniuk azt.”

http://delelkes.dnyem.hu/azbej-tristan-eloadasa-az-uldozott-kereszteny-csaladokrol/

Szilágyi Eszter

Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára és Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök bejelentést tettek a szociális ellátás bővüléséről és finanszírozásáról szeptember 16-án, Debrecenben, a Szent Erzsébet Otthon épülete előtt megtartott sajtótájékoztatón.

Palánki Ferenc megyéspüspök új szociális intézmények építéséről, illetve a meglévő férőhelyek bővítéséről tájékoztatta a sajtó képviselőit. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt jelenleg három szociális intézmény működik. A debreceni Szent Erzsébet Otthonban 89 idős gondozott él, ott 10 férőhellyel, valamint a nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthonban, ahol 74 idős emberről gondoskodnak, az intézmény 25 férőhellyel bővül. Balkányban a Szent Antal Idősek Otthona 50 férőhellyel működik, itt az épület adottsága nem teszi lehetővé a további fejlesztést.

Ferenc püspök azt is elmondta, hogy az egyházmegye újabb két intézményt építtet a szociális ágazatban végzett közfeladat ellátására: Hajdúszoboszlón egy 99, Hajdúböszörményben pedig egy 50 férőhelyes idősek otthonát építenek, amelyek fenntartásához a magyar államtól kapnak segítséget.

A megyéspüspök hangsúlyozta, az egyház feladatának és egyben lehetőségének tartja az idősek gondozását, mert e szolgálaton keresztül Isten szeretetének megmutatkozása nyilvánul meg. Sokan úgy vélik, hogy az ember élete, amely fényes ünnepléssel, a születéssel kezdődik, majd a fiatalkor után a hivatásban, a családalapításban teljesedik ki, végül az élete végéhez közeledve már leszálló ágban van. Mi, keresztények az ember életének utolsó szakaszát az igazi felszálló pályának tartjuk, amely – miután megéltük az életet, hivatást, kapcsolatokat, teljesítve az Istentől kapott feladatunkat – , az örökéletben teljesedik ki. Mi így tekintünk az idősek otthonában élő gondozottakra is – fogalmazott a megyéspüspök, majd megköszönte a magyar kormánynak mind az új férőhelyek, mind az új intézmények fenntartásához nyújtott támogatását, amelynek köszönhetően fejlődhet, bővülhet az egyházmegye szociális hálózata.

Fülöp Attila államtitkár arról tájékoztatott, hogy új szociális szolgáltatások finanszírozásáról született döntés, amely szerint bővülni fog e szolgáltatás palettája Magyarországon. Ez közel 100 települést érint. 42 egyházi fenntartó kérelme alapján lehetőség nyílik a már meglévő szolgáltatások bővítésére, illetve újak létrehozására. Ez összesen a hazai költségvetésből két milliárd Ft támogatást jelent.

Fülöp Attila azt is elmondta, hogy a szociális területen alapszolgáltatások és szakellátás van. Az alapszolgáltatásban az a cél, hogy a rászorulók helyben, a családban kapjanak kiegészítő támogatást. Az idősek otthonában szakellátás történik, ahol a gondozott a családon kívül, másik környezetben él.

A jelenlegi finanszírozás, bővítés egyik sarkalatos pontja volt, hogy segítsék az alapszolgáltatásokat, ahol a gondozott családban él, és így a nappali intézmények szolgáltatásait veszi igénybe. Ezen kívül céljuk, hogy támogassák a házi segítségnyújtást, valamint a fogyatékos személyek fizikai szállítását végző szolgálatot. A szakellátásban pedig a legjelentősebb támogatást az idősotthoni beruházásokra fordítják. Ez a döntés országosan 724 idősotthoni férőhelyet érint. Ezek nagy része új férőhelyek kialakítását, vagy már meglévő otthon fejlesztését jelenti.

A kormány stratégiai partnerként tekint az egyházakra a szociális területen is – utalt az államtitkár a támogatásban részesülő 42 egyházi fenntartóra. Ennek két oka van: egyrészt a szociális terület nemcsak fizikai állapotról, hanem a lélek rendbetételéről is szól, másrészt az egyházaknak évezredes tapasztalata van e területen, mert akkor is segítettek, amikor még nem volt szociális ellátórendszer. Ez a fajta misszió természetes működésükből ered, nem pedig újkori jogszabályi kötelezettségeken alapul. A magyar kormány éppen ezért támogatja az ilyen típusú missziót és tevékenységet – zárta szavait Fülöp Attila államtitkár.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

„Láttam a folyót, melyen mindenkinek át kell kelni, hogy Isten országába jusson. A folyó neve: szenvedés. Láttam a hajót, mely mindenkit átvisz a folyón. A hajó neve: szeretet.” (Keresztes Szent János)
Az alábbiakban Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkésznek a paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez szóló levelét olvashatjuk, amelyet a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére fogalmazott meg.
A korábban, az oldalunkon és az Öröm-hír újságban is megjelent Laczkó Zsolt atyával készült interjú–itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2893-a-szenvedes-titkai-beszelgetes-laczko-zsolt-gorogkatolikus-korhazlelkesszel

Főtisztelendő Atyák, Kedves Testvérek!

28 éve, amikor pap lettem, úgy éreztem: szeret az Isten. Most, hogy meghívott a keresztútjára, úgy érzem: végtelenül szeret az Isten. Augusztus 6-án fogalmazódott meg bennem mindez, papszentelésem évfordulóján. S idén, e napon, köszönet Kocsis Fülöp érsek atyának, egy díszeset is kaptam, nemcsak a fájdalmas keresztet.

Valamelyik misztikusnál olvastam, eddig nem tudtam, hogy Jézus a keresztúton, amikor háromszor is elesett annak súlya alatt, úgy esett el, hogy arccsontja is eltört. Ez is egyik értünk viselt szenvedése. Lehet, hogy az Úr megadta nekem arcának fájdalmát, mint az Ő végtelen szeretetének ajándékát?

Már régóta végzem úgy a Szent Liturgiákat, hogy a kenyér, a Bárány, „Aki megtörhető, de meg nem osztható, Ki mindenkor eledelül szolgál és soha el nem fogyasztható” nemcsak Krisztus teste, hanem kicsit én is az Isten kezében, Aki széttör, hogy táplálék legyek, erőforrás példámmal sokak számára... Ez a gondolat egybecseng papi jelmondatommal is: „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal.” (Jn 6, 9). Megtörettetés nélkül nincs csoda.

Novemberi műtétem után, január-februárban 33 sugárkezelést kaptam. Két hónapja egy implantátum lemezt és csavarjait kellett kivenni az arcomból, mert állandó gyulladást, gennyes sipolyt okozott. Két hétre rá egy elhalt csontdarab került ki. Most pedig újabb beavatkozás lesz. A sugárterápia miatt a beültetett szárkapocs csont is károsodott, egyik része az elhalás miatt kihegyesedett és átszúrja a bőrömet. De még várnak rám a rekonstrukciós műtétek is.

Továbbra is derű, béke és öröm van a lelkemben. Úgy érzem, a papi élet, a pasztorális siker nem létezik a lándzsa, meg a szögek nélkül. A szenvedésen keresztül alakít az Atya, Fiának képmására. Keresztre kell feszülnünk. Ez a szülés vagy a születés fájdalma. Szent II. János Pál pápától tanulom: bátorság kell szembenézni a viharokkal. Ő hősiesen viselte a betegségét. Visszautasította, hogy elrejtőzzön, soha nem tagadta testének gyengeségét. Ezzel is segített minden betegnek, akik tőle példát vehettek. Azok, akik szenvednek, méltók a tiszteletre. Össze kell törni, hogy ragyoghassunk. Krisztussal keresztre vagyunk feszítve. (vö. Gal 2, 20). „A hűséges szolga nem érzi sebeit, amikor szerelmesen szemléli az ő Királya sebeit.” (Szent Bernát).

Talán annyira felszínesek lettünk, világiasak, hogy nem könnyű a testi szenvedés tanúságtételének igazságát megértenünk. Krisztus keresztje nem elmélet, hanem hihetetlen szenvedés és hihetetlen szeretet. Helytállás. Nincs papi szolgálat Krisztus keresztjében való osztozás nélkül. A szemlélődő és csendes Istenre figyelés alakít át és ad erőt a terhek cipelésére. Az imádság, mely Isten gyermeki keresése. Egész életemben Istenről beszéltem, most Istennel beszélek. Persze fontos a tudás, a tudomány, a teológia, de a kincs nem a tudásban van. Az igazi kincs: a mi barátságunk Istennel. Isten nem okoskodás. Tanuljunk a szentek tapasztalatából, kudarcaiból is. „Bennem voltál, én meg kint… Velem voltál, én meg nem voltam Veled” (Szent Ágoston: Vallomások, XVII. fej.).

Az a pap tudja az Istennel való találkozását másokkal is érthetően megosztani, aki bensővé tette életét. Semmi sem foglalhatja el az Isten, az imádság, az imádás helyét. Előbb az Istent keresni, majd az embert szolgálni… Ez egy döntés, egy jó döntés. (Vannak, akik sehogy se döntenek vagy rosszul döntenek.) Így sejthetjük meg megváltásunk nagy titkát, a Szent Kereszt dicsőséges és életet adó kegyelmét: „Atyám, úgy legyen, ahogy Te akarod.” (vö. Mk 14, 36; Mt 26, 39; Lk 22, 42 és Jn 5, 30.).
Isten áldjon mindnyájunkat és Szent Keresztjének erejével bátorítson bennünket igazi istenkeresésre és hiteles tanúságtevő életre!

Alázatos szeretettel: Zsolt atya

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. szeptember 14., hétfő 09:49

A Szent Kereszt felmagasztalása

Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli Egyházunk.

A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult. Így azonosították, melyik Krisztus keresztfája.

335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világ előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.

614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.
A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.

„Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres” – írta Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában.

Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

Forrás: Magyar Kurír

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Szimbolikus helyszínt választott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat megyenapi ünnepségének megtartására 2020. szeptember 12-én, a nemzeti összetartozás évében. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye határ menti, legkeletibb települése, Zajta Trianont követően néhány hónapig Romániához tartozott, ám Vitéz Gál Lajos helyi iskolaigazgató, kántor-tanító szemfülességének és diplomáciai készségének köszönhetően a falu visszakerült Magyarországhoz.

Zajta település a kitartás, hűség, nemzeti közösséghez való tartozás értékét közvetíti, amely bár egyházmegyénk területéhez tartozik, központjának mégis Szatmárnémetit tekinti. E szimbolikus közelséget az is mutatja, hogy a zajtai templomtoronyból a szatmárnémeti székesegyház tornya látható.

A megyenap egyházi vonatkozásaként megemlítendő a Szent László király által összehívott Szabolcsi Zsinat, hiszen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés 2005-ben nyilvánította május 20-át a megye napjává, arra emlékezve, hogy 1092-ben ezen a napon tartották meg a magyar egyházi és politikai törvényhozás szempontjából jelentős eseménynek számító Szabolcsi Zsinatot. Itt a magyar uralkodó stabilizálta Szent István király államalkotó művét, nemcsak jogi és államigazgatási, hanem lelki értelemben is, az új szilárd jogrendet a hit és meggyőződés erejével egybetartva. Idén a járványügyi helyzet miatt a megyenap szeptemberre tolódott.

Az ünnepi alkalmon a közgyűlés megyei kitüntető díjakat adományozott, amelyeket Seszták Oszkár, a közgyűlés elnöke adott át. A megye hírnevének gyarapítása érdekében kifejtett tevékenységének elismeréseként Pro Communitate-díjat adományozott a szabolcsi településről, Pócspetriből származó dr. Veres András győri megyéspüspöknek, az MKPK elnökének.

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el…”

Az egyházi vezető Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének soraival mondott köszönetet a díjazottak nevében, amelyben hangsúlyozta: az ember bármilyen messze is éli az életét, a szülőföldet, szülőfalut mindig otthonának tekinti. Majd kérte Isten áldását, segítségét, a Szentlélek bölcsességét a díjazottak további munkájára, hogy mindig egész nemzetünk javát szolgálják.

A megyenapi ünnepségen további egyházi vezetők is részt vettek – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök, dr. Papp Tibor görögkatolikus főhelynök, Csegei István református esperes –, akik megáldották, megszentelték a település központjában felállított, a nemzeti összetartozást is hirdető I. világháborús emlékművet. Majd imádkoztak Zajta község lakosaiért, hogy az előttük járók példája bátorítsa és erősítse őket mindennapjaikban, illetve mindazokért, akik az emlékművet hazánk és népünk iránti szeretüknek kifejezéseként felállították, hogy az hirdesse az emberi élet értékét, a nép békesség utáni vágyát, és tanítson igaz szeretetre.

A Sándor Attila fafaragó mester által készített, történelmi múltat felidéző emlékművön a Nagy Háborúban elesett zajtai hősök nevei olvashatók. Az I. világháborúban harcoló katona alakja mellett a történelmi Magyarország térképe és egy turulmadár is látható az alkotáson.

A megyenapon Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke emlékzászlót adományozott Zajta polgármesterének, amelyet Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök áldott meg.

A szatmári püspök gondolataiban hangsúlyozta, összetartozunk, és ezt nem gátolhatják a határok, mert a szeretetnek, a testvériségnek, az összetartozásnak nem szabhat határt semmiféle evilági hatalom, csak a széthúzás, a gyűlölet, a meg nem értés választhat el testvért a testvértől. Ezek a határok bennük vannak, és nekünk magunknak kell azokat lerombolnunk Isten segítségével. Ma itt, Zajtán a nemzetünk legnagyobb megpróbáltatásának állítunk emléket. Úgy magasodjék ezen emlékmű, mint szeretteink sírja fölött a kereszt, mely azt hirdeti, hogy hiszünk a feltámadásban. Kemény lecke volt, de megtanított bennünket arra, hogy Isten a rosszat is egy nagyobb jó érdekében engedi meg. Az egymásra találás és összetartozás örömével adjunk hálát Istennek irgalmáért, szeretetéért, hűségéért a zsoltáros szavaival: „Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart” (Zsolt 117,1-2).

Az egyházi, közjogi és világi méltóságok, a település lakosainak és a Pócspetri által delegált hívek kis közösségének jelenlétével megtartott megyenapi ünnepségen beszédek hangzottak el, többek között: Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, Orbán Balázs miniszterhelyettes, a miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, Tánczos Barna, a RMDSZ szenátora, Kosztya Zoltán, Zajta község polgármestere, dr. Tilki Attila, a térség országgyűlési képviselője osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

A megyenapi ünnepségen közreműködött a zajtai férfikórus, a Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület énekkara, a rozsályi Hajnalpelika Kisszínpad tagjai pedig az István, a király című rockoperából adtak elő részleteket.

Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium harmincnégy diákja közösségépítő táborban vett rész szeptember 4-től 6-ig. Ennek keretében ismerték meg egymást, a dolgozókat, a nagyerdei házat és környékét.

A kollégiumi együttélés során fokozott figyelmet igénylő járványügyi helyzet a fiatalok felnőtté válásában is meghatározó állomást jelent. A kihívások mellett pedig a kollégium további feladata, hogy a jelenlegi krízishelyzetben is segítsen felfedezni Isten szerető gondviselésének ajándékait, illetve megtalálni a válságos időszakban kapott kegyelmeket.

A péntektől vasárnapig tartó évnyitó közösségi szabadtéri programokból állt: évnyitó kollégiumi gyűlés, zenés esték, csapatépítő tréning, stadionlátogatás, nagyerdei séta, kötetlen játékok és beszélgetések; majd a hétvége zárásaként, előretekintve a másnap kezdődő tanulmányokra, az egyetemi lelkészség szentmiséjén adtak hálát a fiatalok.

Az együtt töltött idő alatt Törő András, a szakkollégium igazgatója számos, az egyetemi és kollégiumi hétköznapokat meghatározó értékre világított rá, melyek közül kiemelte a kollégium három alappillérét: a közösséget, a szakmát és a hitet

Ha gyorsan akarsz menni, egyedül menj. Ha messzire akarsz jutni, csatlakozz másokhoz.

közösség olyan érték és keret, amely irányultságot ad az életünknek, valamint olyan ajándék, amelyben napról napra felfedezhetjük Isten jelenlétét. Egy ilyen kislétszámú kollégiumból hatalmas tékozlás lenne kispórolni a közösség építését és gondozását. Olyan tartalom ez, amely örök érvényű, megtartó erejű, és amelynek életigenlő szerepe van. Ezért elengedhetetlen feladat, hogy az egyetemista hétköznapokban kísérjük a fiatalokat, melléjük szegődjünk, és elősegítsük az örömteli kereszténység kibontakozását.

A tartós boldogsághoz tartós küzdelem társul.

szakma, a hivatás olyan eleme az életünknek, amelyet igazán magunkénak érezhetünk. Különleges és sarkalatos pontja annak, hogy a helyünkön érezzük magunkat. Amikor valaki felfedezi azt a tevékenységet, amelyben a legtöbbet ki tudja hozni magából, miközben egyszerre szolgálja benne Istent, a társait és önmagát, akkor megtalálja a hivatását. Ez a rádöbbenés, a hivatás megízlelése szorosan összefügg a boldogsággal. Ezért fontos, hogy az egyetemi évek alatt választott tanulmányokat kitartással végezzük, tanuljunk meg belefeledkezni a szakmai fejlődésbe, és küzdeni a kitűzött célért.

A tavalyi hitemmel idén már nem megyek semmire. 

hit olyan alappillére a kollégiumnak, amely annak egész vérkeringését meghatározza. A hit olyan hajtóerőként működik a házban, amely tartalommal tölt meg minden tevékenységet. A közösen megélt lelki programok, imádságok, találkozások és szentmisék megadják a lehetőséget, hogy megérezzük és megértsük Isten mentalitását, melynek középpontjában az ember áll. A kollégiumi hitélet segít felismerni, hogy a földi életünk törvényein túl, a hétköznapok legfontosabb követendő szabálya, hogy tudjunk napról napra jobban szeretni; teendőinket olyan módon gyakorolni, hogy azokat ne a szeretet rovására hajszoljuk. A fiatalok életének dinamikus valóságában különösen fontos, hogy a hitélet ne egy passzív szereplő legyen, hanem egy folyamatosan növekedő ívet adjon a mindennapjaiknak. Ehhez szolgál háttértárként a kollégium lelkisége és lelki vezetése.

„A harag és az indulat minden esetben fordítottan arányos az ember intelligenciájával.” Az egyetemi lelkészség szentmiséjén Dosztojevszkij gondolatát hozva a fiatalok elé Törő András, ezzel hívta fel a kollégisták figyelmét arra, hogyan tudják gyakorolni a krisztusi magatartásformát az emberi kapcsolatok megélésekor. 

A pletyka olyan súlyos vírus, amely többet árt, többet rombol, mint a Covid-19. A szentmise útravalóiban Ferenc pápa üzenete is fókuszba került, amelyben a pletykálást a keresztény közösségek legnagyobb bűnének nevezte. Miért világított rá erre a Szentatya? – tette fel a kérdést a szakkollégium igazgatója. – Azért, mert a pletykával megöljük a másik embert, kizárjuk őt, nem megoldást keresünk, hanem a bűn szálait, következményeit fonjuk tovább. Egy olyan törekvő közösséget kell formálnunk, ahol a cselekedetekben is megnyilvánul a krisztusi magatartás. Ebben a tanévben is egy ilyen törekvő közösség magja hullott a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium földjébe, amelyet közösen gondozunk, igyekezve, hogy a járványügyi protokoll mellett a szeretet protokollja is a mindennapok szereplőjévé váljon.

Forrás: Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

Fotó: Szilágyi Eszter

A világ bezárult, a szívünk kitárult - címmel különleges eseményre készülnek a jövő szeptemberre elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szervezői. Online előtalálkozót rendeznek a NEK jegyében.

Több mint nyolcvan év után újra Magyarország rendezheti a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK) – ez a mondat igazságtartalmából mára sem veszített. Annyi változott csupán, hogy Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságával, valamint a katolikus világesemény magyar szervezőivel egyeztetve – tekintettel az egészségügyi válsághelyzetre és annak következményeire – tavasszal úgy döntött: egy évvel elhalasztja az eredetileg 2020 szeptemberére tervezett eseményt.

A kongresszusok 1881 óta íródó történetében kényszerű szünet csak az első- és a második világháború miatt volt, utóbbit követően egészen 1952-ig nem rendezték meg a katolikus világtalálkozót. Most először fordult elő, hogy világjárvány akadályozta meg az esemény megtartását.

Májusban aztán a Vatikán jóváhagyta Erdő Péter bíboros, prímás javaslatát az új időpontra: a katolikus világeseménynek 2021. szeptember 5-12. között adhat otthont Budapest.

Csakhogy a kongresszus eredeti időpontjára, a 2020. szeptember 13-20. közötti hétre olyan régóta és olyan lelkesen készült a világ katolikus közössége, hogy a szervezők szívébe égett az a dátum. Úgy döntöttek tehát: amennyire az adott körülmények között lehetséges, emlékezetessé teszik ezt az időszakot is. Hogyan lehetséges?

Virtuálisan, az iec2020 Youtube-csatornáján. Erdő Péter bíboros felkérésére a NEK néhány meghívott előadója, tanúságtevője videóüzenetekben osztja meg gondolatait. A magyar főpásztort pedig egy új, egészen különleges szerepben is láthatjuk. Ő mutatja be az üzenet küldőit a nézőknek. Erdő Péter megoszt velük kapcsolatban egy-egy érdekes történetet.

Öt kontinensről érkeztek a videóüzenetek, amelyek a kongresszus eredetileg tervezett időpontjában, naponta kerülnek fel a világhálóra. A megszólalók között láthatják majd többek között az exhippit, és az “amerikai pápát” is.Elöljáróban azonban annyit máris elárulhatunk: különösen megrázóak az üzenetek, amelyek a háború és a világjárvány által egyszerre gyötört nigériai és iraki keresztény közösségek vezetőitől érkeznek. Luis Raphael Sako bagdadi érsek és Valerian Okeke, a nigériai Onitsha érseke is köszönetet mond Magyarország népének és a kormányának a támogatásért, amellyel hazánk az ottani keresztényeket a vérontás és a világjárvány idején segíti.

„Amint a koronavírus lecsapott a nyugati társadalmakra, a Google keresőmotorja hirtelen megugrást jelzett az imádság témakörében” – emlékeztet üzenetében Johannes Hartl német teológus, aki szerint a mostanihoz hasonló krízishelyzet mindig nagy lehetőség a keresztények számára, hogy világszerte megmutassák fényességüket. Hartl – hasonlóan a többi meghívotthoz – különlegesen érdekes személyiség. A négygyerekes családapa lázadó hippiből lett keresztény közösség alapítója, emellett vlogger, könyvek szerzője, nemzetközileg elismert előadó.

„Jövőre jobban fog sikerülni, mint valaha!” – ez a mondat már a gyakran csak „az amerikai pápaként” emlegetett Timothy Dolan bíboros bizakodó hangú üzenetéből való. 2021-ben minden meghívott személyesen lesz jelen Budapesten, most azonban, a kongresszus eredeti, járvány által elmosott időpontjában videóüzenetben szólnak a magyar hívekhez és a világ keresztényeihez. Jelezve, hogy az Eucharisztia összeköt.

A megszólalók:

szeptember 13. - Öröm napja
Erdő Péter bíboros köszöntője
Piero Marini (OLASZORSZÁG) érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke

szeptember 14. - Jóság napja
Valerian Okeke (NIGÉRIA), Onitsha érseke
szeptember 15. - Békesség napja
Luis Raphael Sako (IRAK) bagdadi érsek, babiloni káld katolikus pátriárka

szeptember 16. - Türelem napja
Timothy Dolan (USA) bíboros, New York érseke

szeptember 17. - Remény napja
Johannes Hartl (NÉMETORSZÁG) német teológus, irodalomtudós,
filozófus
Moysés Azevedo (BRAZÍLIA), Katolikus Shalom Közösség alapítója

szeptember 18. - Hit napja
Ägidius J. Zsifkovics (AUSZTRIA), a Kismartoni Egyházmegye püspöke
Mary Healy (USA) professzor, teológus
szeptember 19. - Hűség napja
Gerald Lacroix (KANADA) bíboros, Québec érseke

szeptember 20. - Szeretet napja
Jean-Luc Moens (BELGIUM), CHARIS, Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata vezetője
Szabó Konstantin (UKRAJNA), görögkatolikus pap

 

Forrás: www.iec.2020.hu

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Dr. Gőgh Edit neurológus, pszichiáter, főorvos, keresztény ember. Negyvenhárom éve praktizál, sok éves kórházi osztályos munkája után jelenleg a Psycho-Natura Orvosi Rendelőben dolgozik Kunszentmártonban. A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozók és önkéntes beteglátogatók szakmai napján értékes előadását hallgathattuk, itt kaptam választ kérdéseimre.

— Előadásában elhangzott, munkája során számtalan emberi drámával és sorstragédiával találkozott. Mi lehet a megannyi viszontagság oka?

— Úgy gondolom, hogy egészségben és harmóniában kellene élnünk önmagunkkal, embertársainkkal, a teremtett környezettel és a természetfölöttivel, az Istennel. Ha a harmónia megbomlik, akkor a betegség kialakul a testi, lelki, szellemi síkon. Testi síkon mérgezzük magunkat az alkohollal, drogokkal, dohányzással. De vannak lelki mérgeink is, mint a közöny, az aggódás, az irigység, a félelem, a kapzsiság formájában. Szellemi szinten a gyűlölet, a harag az ateizmus és a hitetlenség betegítheti meg az embereket. Mindezen „mérgek” hatására megjelennek a pszichoszomatikus, majd a szervi megbetegedések. Napjainkban nem is annyira hitetlenség, mint inkább a hiszékenység korában élünk. Minden „csacsiságot” elhisznek az emberek. A hajszolt ember alig tud elmélyülni lelke mélyében, és gondolataiban, eközben gyorsan sodródik az élettel.

— Mivel próbálja a ma embere fenntartani a testi/lelki/szellemi egyensúlyt?

— Azt látom, hogy a ma embere szomjas. Kifejezetten a szeretetre szomjazik. Ha a szeretetet senkitől nem kapja meg, alkoholt iszik, de ezért drogozik, ezért bocsátkozik pótcselekvésekbe. A szeretet koldusai vagyunk. A baj az, hogy egy idő után gyökértelenné válik az ember, mert vertikálisan, és horizontálisan is bizalmi krízis alakult ki az életében. Gyakran feltehetnénk a kérdést magunknak; „Hiszünk-e a férjünknek, feleségünknek, kollegánknak, orvosunknak, a tanárnak, szomszédnak?” Azt érzem, hogy nem hiszünk Istenben sem, emberben sem. Csak önmagunkban. Ilyenkor megjegyzem: „Uram/hölgyem, ön még önmagában sem hisz.” A hit hiánya megbetegítő tényező lehet, mert tapasztalatom szerint a hívő emberek körében kevesebb a depressziós, szorongó ember és az öngyilkos. A gyökértelen, sehová nem tartozó emberek vagy akár a családban élők páros/többes magányban élik a mindennapjaikat. Nem beszélgetnek, nincs kommunikáció közöttük, talán egy sms-t küldenek egyik szobából a másikba egymásnak. Nincs megértés, nincs szeretet. A több évtizedes orvosi tapasztalatom miatt ebbe koncentráltan belelátok. Nem hallgatják meg egymást az emberek, nem értik meg és nem figyelnek egymásra, de - annál inkább - főként ítélkeznek egymás felett. Hiszem, hogy a gyógyulásban, és a gyógyításban is óriási szerepe van a hitnek és az imának. A meghallgatott imáinkra nem földies elképzelésünk szerint kapunk választ. Úgy tekintek az imára, mintha páraként szállna fel az égbe, és esőcseppek formájában hullna vissza a sivatagban szomjazóra. Oda, ahova a lehető legnagyobb szükség van rá. Mit kapunk a hit által? Ajándékot: bizalmat, alázatot, hűséget, jóságot, hálát, elfogadást, megbocsátást. Hatása, eredménye érezhető, élhetőbb általa az életünk. Hangoztatom azt is, hogy összekulcsolt kéz, nyitott lélek, csukott száj, belső csend, sokszor mélyebb találkozás az Istennel, mint az üresen mormolt ima. A hit hat.

— Hogy tudja átadni keresztényi szeretetét pácienseinek a mindennapokban?

— Az, hogy én orvosként meghallgatom, az idő. Nem két perc alatt, hanem hosszan. Szeretem testi – lelki - szellemi – családi - szociális összefüggéseiben látni a páciens problémáját. Egészen más nyelven tudunk beszélni egy hívő és egy nem hívő emberrel. Nálam az jelenti a szeretetet, hogy az időmből adok. Abból, amiből nekem is kevés van. Nem a feleslegemet „csapolom” meg. Ezért hangsúlyozom azt a véleményem, miszerint a világból hiányzik: a meghallgatás, megértés, elfogadás és a szeretet. Isten be akar lépni az életünkbe. Be is lép, de mi gyakran nem vesszük észre, vagy nem hisszük el. Minél többet és gyorsabban fejlődik a technika, ezzel arányosan zuhan és sötétedik az emberi lélek. Ez visszaköszön a magányos és depressziós gyerekeken, és a magányos, elégedetlen felnőttek körében is. A szeretet alatt azt is értem, hogy empatikusan fordulok a betegek felé; Keresem a miértjeit. Miért lehetett goromba, miért ilyen határozott, nyers, vagy kemény velem? Ekkor felismerem azt, hogy nem tudom mit hagyott otthon. Beteg a gyermeke? Haldoklik az édesanyja? Mert többször előbb ítélkezünk. Ez könnyebb, mint megérteni a másikat és reakcióit.
Napjainkban, amikor az infláció elérte az emberi szíveket is, duplán kell a hit, duplán kell a kenyér és bor színe alatti találkozás Istennel. Mert ez nem más, mint életünk része. Meggyőződésem, hogy ebben a haszonelvű, érdekorientált, a másik embert ki, fel, és elhasználó világban, nagy szükség van ránk.
Ezért lett a mottóm: „Meghallgatlak, megértelek, elfogadlak -tehát szeretlek.”

Geréné Sárga Monika
sajtóapostol, beteglátogató

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Bajnóczi Szilvia Sára szerzetes nővér, a budapesti Nyolc Boldogság Közösség tagja tizenegy évig szolgált klinikai lelkigondozóként a Budai Irgalmasrendi Kórházban. Ezernyi tapasztalatából merítve tartotta meg előadását, 2020 szeptember 5-én, a Váci Püspöki Palotában, a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkigondozói és önkéntes beteglátogatói szakmai napján.

— Az előadásában érdekes témát dolgozott fel. Kereste, milyen istenkép él a ma emberének képzeletében.

— Minden embernek van istenképe. Ahány ember él a földön, annyiféleképpen gondol az ő alkotójára, és teremtőjére. Még annak is van, aki nem éli a hitét, nem tudatosítja, nem ápolja azt. Mindenkiben él egy kép, egy képzet Istenről és ezekkel a képekkel sokszor találkozunk akkor, amikor krízisben vagyunk. A betegség is egy ilyen helyzet, amelyben megrendülhet bennünk a bizalom, a hit. Ezekben a helyzetekben a saját korlátainkban bukdácsolunk, mert azokkal a képekkel küzdünk, amelyek bennünk élnek Istenről.
Nehéz helyzetekben ez a képzet kerül válságba. Szeretem elmondani, hogy minden krízis, betegség, vagy más nehéz élethelyzet lehetőséget ad arra is, ha tudunk segítséget elfogadni, kérni, - és ilyen a kórházi lelkigondozás, - hogy erősebben jöjjünk ki általa. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a gyógyításban ma legyen helye azoknak a „szolgálóknak”, akik időt szánnak egy betegre, időt szánnak munkatársra, orvosra. Mert azzal, hogy ők elviszik a hitüket, az istenkapcsolatukat, óhatatlanul megteremtődik az a spirituális tér. Ez a tér – amelyben a beteg ezekkel a nagyon nehéz kérdésekkel szembe tud nézni, ahol a félelmeit kimondhatja, szorongásai megszólalhatnak –, egy olyan személynek az erőterében lehet, ahol nincsenek tabu témák.
Sokszor tapasztaltam lelki gondozóként, hogy mérhetetlen bizalommal ajándékoztak meg ismeretlen emberek. Egy-egy helyzet lehetőség arra, hogy erősödjön a nehézség idején is, kimondhassa azokat a félelmeit, ami egy rá váró műtéttel kapcsolatban benne megjelennek. Kimondhassa azokat a konfliktus helyzeteket, amiket a családban él meg. Dilemmáit, ami sokszor a saját gyógyulásába vetet hitében rendül meg. Mindez lehetőség ezekben a találkozásokban arra, hogy tisztuljon benne az az istenarc, amit mi a kinyilatkoztatásnak Istenének tulajdonítunk, akit Jézus Krisztusban találhatunk meg akkor is, ha a beteg ezt nem nevesíti.

— Hogyan fordul azokhoz a testvérekhez, akik nem tekintik Istent erőforrásnak?

— Számtalan beszélgetésről van élményem, ahol igazából nem mondtuk ki Isten nevét, mégis világosan tudtuk, hogy a Teremtő Istenről beszélünk. Nagyon nagy ajándék, hogy az egészségügyben ma van lehetőség arra, hogy a beteg ember beszélhessen minderről.
A betegség egy normatív krízishelyzet, amiben azt éljük meg, hogy nem tudjuk működtetni a korábbi megküzdési stratégiáinkat. Nem kell minden esetben terápiás beavatkozást igénybe venni. Ellenben vannak olyan helyzetek, ahol a psziché olyan szinten megtörik, megrendül, hogy szükség lehet klinikai szakpszichológusra, pszichiáterre.

— Hogyan bátorítja a műtétre várakozó betegeket?

— Szívem szerint kívánom; minden kórházban lévő beteg kapjon lehetőséget arra, hogy egy kórházi lelkigondozóval, vagy önkéntessel, egy műtéti beavatkozás előtt beszélgethessen.
Tudjon erőforrássá válni az, amikor kimondja a félelmeit, szorongásait. Ezt az erőt később a gyógyulására tudja fordítani. Ily módon saját magának lesz támogatója.
Azzal bátorítom, hogy itt leszek, amikor kihozzák a műtétről. Várom Őt.

 

Forrás fotó: Magyar Kurír

Geréné Sárga Monika
beteglátogató, sajtóapostol

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye