Elemek szűrése dátum szerint: október 2018

Október 9-én este a Szent Péter tőszomszédságában fekvő Cesi palotában nyílt meg a „Kereszt-Tűzben!” című kiállítás, mely Washington és New York után most Európában folytatja útját, emléket állítva a közel-keleti keresztényég elleni barbár támadásnak, illetve a megélt szenvedésnek.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szentszéki Magyar Nagykövetség szervezésében létrejött római kiállítás a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkársága támogatásával született meg. Az immár negyedik helyszínen bemutatkozó tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum, a Migrációkutató Intézet és az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete együttműködésének eredménye. A kiállítás megnyitása után konferencia keretében emlékeztek napjaink súlyos keresztényüldözésére. Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet házigazda köszöntötte a vendégeket, köztük Louis Raphael Sako bíborost, káld pátriárkát és Yonan antióchiai szír katolikus pátriárkát, valamint a szinóduson résztvevő magyar püspököket. A konferencián megállapították, hogy a világ legüldözöttebb vallása a kereszténység, mely területileg elsősorban a Közel-Keletet, Dél-kelet Ázsiát és Közép-Afrikát érinti, főként Nigériát.

Megtört hangon, nem egyszer sírva számoltak be

A római konferencián részt vett húsz egyetemista fiatal, akik a „Hungary helps” program keretében magyar ösztöndíjjal tanulnak különféle magyar egyetemeken. A húsz magyar ösztöndíjas diák Szíria, Irak, Libanon, Pakisztán, Nigéria üldözött térségeiből származik és akik a római konferencia második részében tanúságot tettek mindazon borzalmak átéléséről, melyet ők illetve családjaik elszenvedtek. A tanúságtevők megtört hangon, nem egyszer sírva számoltak be többek között a pakisztáni és libanoni adminisztratív egyházüldözésről, az Isis gyilkosságairól és az afrikai Boko Haram mészárlásairól.

Találkoztak a Szentatyával

A keddi konferenciát követően a magyar ösztöndíjas diákok részt vettek a szerdai általános kihallgatáson, melynek végén Ferenc pápa személyesen köszöntötte a diákokat, akik a keresztényüldözés sújtotta térségekből származnak. A Szentatyával való találkozás során az üldözött keresztény diákok magyar zászlót bontottak ki maguk előtt, melybe Ferenc pápa is belekapaszkodott. A piros-fehér-zöld nemzeti lobogó így a Szent Péter téren az összefogás, a segítség és a köszönet jele lett: Így is lehet segíteni!

Forrás: Vatican News

15. születésnapját ünnepelte a debreceni Szent Erzsébet Otthon 2018. október 9-én. A hálaadó szentmisével egybekötött meghitt délelőtti ünnepen részt vettek Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Fodor András püspöki helynök, Wutkowatz Károly nyugalmazott plébános az otthon lakója, az intézmény tagjai, jelenlegi és nyugdíjas munkatársai, meghívott vendégek.

Az ünnepi esemény kezdetén Tóth Attila intézményvezető a bevezető gondolataiban az intézmény életének kezdetektől napjainkig történő eseményeiben tett rövid, visszatekintő utazást. Az intézményvezető többek között azt hangsúlyozta, a 15 év főként azok életében kiemelkedő akik kezdettől fogva munkatársai, illetve lakói a egyházmegyei fenntartású szeretetotthonnak. Mint mondta, ő maga is ezen szerencsés dolgozók közé tartozik, hiszen az intézmény működését munkatársként ismerhette meg, végigjárva az ott folyó majdnem minden munkaterületet.
Majd megemlékezett Petrik Jánosról, az idősek otthona első vezetőjéről, aki a kezdetektől, 2003 októberétől hosszú éveken keresztül jó házigazdaként segítette az ott lakók életét. Az intézményvezető azt is megfogalmazta, hogy a mai társadalom egyre mostohábban bánik az idős korosztállyal. Egy idősotthonban való életre úgy tekint, mint az élet lezárása színhelyére. Ezért a debreceni intézmény célul tűzte ki, hogy a fizikai segítségnyújtás mellett lakóinak biztonságot nyújtó szeretetteljes környezetet, és lelki támaszt is adnak.
„Mi, az otthon dolgozói - és szerencsére más intézmények szakemberei is - nem az élet lezárásaként értelmezzük a beköltözés pillanatát, hanem egy új életszakasz kezdeteként. Egy otthonba élni kell bejönni! Itt ismeretségek, barátságok, akár szerelmek is szövődhetnek. A kollégáink megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy ellátottaink teljes életet élhessenek, mint valamikor az előző otthonukban. A dolgozók, akiknek hivatásuk az idősellátás, nap, mint nap teszik könnyebbé, szebbé, vidámabbá ezt az életszakaszt” — hangsúlyozta Tóth Attila intézményvezető.

Ezt követően a Lyra Kamarazenekar, 17-18 századi barokk koncertje segített az emlékezésben.

Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya a szentmise homíliájának kezdetén visszaemlékezett a debreceni intézmény születésére a tervezéstől a megvalósításig, majd hálatelt szívvel szólt azon dolgozókról, köztük Petrik János korábbi vezetőről is, aki nemcsak az építkezésben, hanem a szeretetotthon szellemiségének kialakításában is nagy szerepet vállalt. A püspök atya bátorította a dolgozókat, hogy továbbra is teljes bizalommal, elkötelezettséggel végezzék az idősek szolgálatát. A szeretetotthon lakóihoz szólva pedig kifejtette, ne felejtsék el, hogy minden testi, lelki gyengeség, nehézség ellenére nagy ajándéka a Jóistennek, hogy ilyen körülmények között élhetnek, majd bátorításként azt is elmondta, ő maga is már 3. éve él a Nyíregyházán az Egyházmegyei Papi Szociális Otthonban.
Ezután a püspök atya a Biblia, Máriát köszöntő soraival emlékezett a Magyarok Nagyasszonya ünnepére. A Szentírás Mária ajkára adja a szavakat, amellyel a maga szerepét tölti be: „Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, ma hitnek megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom a lépes méznél!” (Sir 24, 23-28)
Bosák püspök atya kiemelte, amikor az Egyház Máriára tekint akkor a helyes isten- és emberszolgálat példáját mutatja meg. Mária együtt járta jézussal az élet útját, amely göröngyös, nehéz út volt, de legfőképpen diadalmas, mert föltámadást, örök életet szerzett.
„Merítsünk erőt Máriától, hogy a mi életük is diadalmas, eredményes legyen, munkánk, szolgálatunk, életünk utolsó szakasza az isteni dicsőség felé vezessen. Kérjünk a Jóistentől erőt, bártorságot, a Szűzanyától pedig ragyogó oltalmat, hogy töltsön el bennünket azzal az édességgel és örömmel, ami az ő életét betöltötte. Az elkövetkezendő években pedig ne a számokat nézzük, hanem azok mindig az örvendezés, a békesség és a szeretet megvalósulásai lehessenek” — fejezte be gondolatait Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök.

Az ünnepi délelőttön a jelenlévők lelkét megörvendezte ígéretes énekhangjával Sári Ajsa, a debreceni Szent József római katolikus közintézmény 2. osztályos tanulója, végül az ünnepi ebéd előtt a jelenlévők Hlács Erika, az intézmény mentálhigiénés szakemberének az intézmény életében megtörtént eseményeket bemutató fényképes összeállítását tekinthették meg.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Egy kisebb katolikus közösség életében, mindig meghatározó jelentőségű, amikor püspököt köszönthetnek körükben. Nem volt ez másként, 2018. október 07.-én sem, amikor Bosák Nándor nyugalmazott püspök látogatott el hozzánk, Jánkmajtis középkori templomába, hogy a szépen felújított, a csonka-Szatmár katolikus hitéletét bemutató egyháztörténeti gyűjtemény épületét, valamint a plébániából kialakított „Jánki Lukács Zarándokázat megáldotta és plébánia közösségeink 7 fiataljának kiszolgáltatta, a bérmálás szentségét.

A szentmise kezdetén a hívek nevében Gyöngyösi László, a bérmálkozó fiatalok nevében pedig Dobos Alpár köszöntötte püspök atyát. A szentmisében a bérmálkozók olvasták a napi szentírási részleteket. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása előtt Bosák Nándor püspök — kapcsolódva a napi evangéliumhoz —, a hit és a család fontosságáról beszélt. Örömét fejezte ki a bérmálkozó fiataloknak, amiért a Szentlélektől indítva, igent mondtak Isten hívó szavára.
A püspök atya hangsúlyozta, a fiatalok döntésük szerint a szeretet útján akarnak továbbhaladni másokkal együtt járva, egy közösségben. Hiszen a keresztény hit, közösségi élet. A közösségben megtapasztalhatják azt, hogy együtt vagyunk másokkal, együtt járunk másokkal és segítjük egymást. Mindezeknek az értékeknek legfontosabb színtere a keresztény család.
A szentmise végén a bérmálkozott fiatalok köszönetet mondtak püspök atyának a szentség kiszolgáltatásáért, és Bökő Péter plébános atyának a lelki vezetésért, a felkészítésért. Természetesen, köszönet és hála illet mindenkit, akik bármilyen módon hozzájárultak az alkalom méltóságteljes megünnepléséhez.

Az ünnepség méltó befejezése volt, az egyháztörténeti gyűjtemény épületének és a felújított plébánia-zarándokháznak a megáldása. A zarándokház tavasztól őszig, a táborozni vágyó hittancsoportok, egyházi iskolák lelkigyakorlatos csoportjai és egyéni elcsendesedésre vágyó hívek számára kíván szállás és lelki hajlék lenni.
Az ünnepség végén, a hívek szerény agapé keretében adtak hálát a Jóistennek a gyönyörű időért, az együtt eltöltött ünnepi órákért. Tudjuk, a ránk bízott munka nem ért véget: a házat és a közösségi teret élettel kell betölteni, s ez csak a Lélek megszentelő és szolgálatra hívó erőterében lehetséges. Ezzel a lelkülettel szeretnénk szolgálni, a hozzánk betérőket a jövendőben.

Rostásné Gocs Rozália
fotók: Kicska Bence

Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban 2018. október 14-én az esti szentmise után, 19 órakor énekes-irodalmi áhítattal emlékeznek meg a szent pápáról, amelyre mindenkit szeretettel várnak. A részletes program a plakáton található.

II János Pál pápa1991. augusztus 16. és 20. között Magyarországra látogatott, 18-án, Debrecenbe, a református Nagytemplomba érkezett.
Látogatása előmozdította a magyar egyház szervezeti felépítésének változtatását, ennek köszönhetően a 1993. május 30-án kelt „Hungarorum gens kezdetű bullájával megalapította a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét az egri érsekség keleti és a szeged-csanádi püspökség északi területeiből.

Fotó: Ad limina látogatás - 2003 - A Szentatya Debrecent keresi a térképen

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hetedik alkalommal adták át a Caritas Hungarica díjat Október 6-án a budapesti Magyar Szentek templomában. Ünnepi szentmisében adott hálát Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke, az egyházmegyei karitászigazgatók és mintegy 200 önkéntes és vendég azokért, akik önzetlenül segítik a rászorulókat.

A szentmise elején Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a szentmisében azokért az önkéntesekért adunk hálát, akik különböző szociális területeken példaértékű munkát végeznek. Őket ismeri el ezen a napon a Karitász a Caritas Hungarica díjjal.

Spányi Antal püspök szentbeszédében kiemelte: Jézus egész életében, minden tettében az Atya szeretetét sugározta. Mindenki, aki Jézussal találkozott, az Isten jóságával találkozott. Mindenkinek fölkínálta az ebben a jóságban való újjászületést és megújulást. Fölkínálta szeretetének bűnbocsánatában a bűnök által okozott sebek gyógyulását, szeretetével új életet akart ajándékozni mindenkinek, és ezzel a szeretettel önmagunk fölé akar emelni bennünket, hogy ne ehhez a világhoz igazodjunk, hanem nézzük őt és kövessük őt, járjunk az ő nyomában, hogy elérkezzünk az atyai ház örömébe. „Mindnyájunk feladata, hogy Krisztus szeretetét egyre jobban befogadjuk és hordozzuk, és egész lelkünket, személyiségünket járja át és formálja át ez a krisztusi szeretet.”

Fontos, hogy ne önmagunk bölcsességével, ne a magunk akaratával induljunk neki a világnak, hanem a szentmisék és a szentségek segítségével valóban Krisztus követségében járjunk – figyelmeztetett a püspök.
„Ha bennünk Krisztus van, mindenben és mindenkiben meglátjuk Isten csodáját, Isten szeretetét, Krisztus képmását.” Assisi Szent Ferencre emlékeztetett, aki számára minden Krisztusról beszélt, és aki a teremtett világban, az elesett emberben Krisztust látta és Krisztust megillető szeretettel tudott felé fordulni.
S hogy mivel adhatom Krisztust? Szavaimmal, türelmemmel, figyelmemmel, de fontos, hogy ezt kiszámíthatóan tegyem, hogy az az elesett ember számíthasson szeretetemre, figyelmes hallgatásomra, megértő vigaszomra, emberi szavamra.
„XII. Piusz pápa arról beszélt, hogy a világnak a gondja a jók kifáradása. Ezért arra biztatott, hogy ne csak a bűnösökért, a rosszakért, a rászorulókért imádkozzunk, hanem a jókért is. Hogy állhatatosak maradjanak, hogy megmaradjanak hűségben, kitartsanak a jóban. Küldetésünk ez is, önmagunkért és egymásért is, a jókért is imádkozni. Így erősítjük és így szilárdítjuk meg azt a jót, Isten gazdag országát, amelyet Krisztus hozott el szeretetével” – zárta szentbeszédét Spányi Antal püspök.

A szentmisét követően adták át a Caritas Hungarica díjat, amelyet ebben az évben 40 önkéntes vehetett át.

A Katolikus Karitász vezetősége 2012-ben alapította meg a Caritas Hungarica díjat. A díj célja biztosítani a karitászönkénteseket arról, hogy az Egyház értékeli a rászorulóknak nyújtott karitatív munkájukat. Ennek jeléül külön kitüntetéssel jutalmazza azokat az önkénteseket, akik ezen a téren Krisztus szeretetéről példaértékűen tettek tanúságot szolgálatukban.

A díj célja továbbá buzdítani a közösségeket a karitatív tevékenységre Árpád-házi Szent Erzsébet példája nyomán; és példaképül állítani mások elé azokat a köztünk élő híveket, akik Krisztus szeretetével önzetlenül segítenek a rászorulókon Jézus tanítása szellemében: „...mert éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam is fölkerestetek...” (Mt 31,35–36).

A díjra minden évben egyházmegyénként legfeljebb három plébániai önkéntes karitászmunkatársat javasolhat a helyi karitászigazgató. Az elismerést azok a plébániai önkéntes karitászmunkatársak kapják, akik a legtöbbet tettek karitatív tevékenységben a rászorultakért: mint például az idősek, betegek, családok, gyermekek, a társadalom peremére sodródottak támogatása.

A díjat 2018-ban:

a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Báránkó Andrásné, Bojtos Józsefné és Rutkovszki Józsefné,
• az Egri Főegyházmegyében Baracskainé Sveda Erzsébet, Kovács Katalin és Szomolya István,
• az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében Kaján Józsefné, Pálinkás Jánosné és Szigetvári Györgyné,
• a Győri Egyházmegyében Lőrinczné Harcsa Julianna Gizella és Oroz Veronika,
• a Hajdúdorogi Főegyházmegyében Márkó Zoltán és Márkó Zoltánné,
• a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében Rasztik Tibor és Törteli Rózsa,
• a Kaposvári Egyházmegyében Ladencsics János Zoltán, Ladencsics János Zoltánné és Tulman Gézáné,
• a Miskolci Egyházmegyében Palkó Mihály,
• a Pannonhalmi Egyházmegyében Futó Györgyné és Markszné Koncz Zsuzsanna,
• a Pécsi Egyházmegyében Dombrádi Mária, Rizner Józsefné és Vidáné Tanos Katalin,
• a Szeged-Csanádi Egyházmegyében Ancsin Pálné, Dr. Herjeczki Jánosné és Szénási Ferencné,
• a Székesfehérvári Egyházmegyében Becker Gizella, Dömsödi Balázs és Kiss Károlyné,
• a Szombathelyi Egyházmegyében Gaál Dénesné, Dr. Szabó Ilona és Szamosvári Olivérné,
• a Váci Egyházmegyében Kozma Lászlóné, Onódi Kinga és Pethő Józsefné,
• a Veszprémi Főegyházmegyében Berzsenyi Janosits Éva, Dr. Lóderer Alajos Ferencné és Hajdóné Scheck Mária vehette át.

Az idei esztendőben egy támogatónak, Janas Hubertusnak is megköszönte a Karitász vezetősége, hogy közel 25 éve áldozatos szeretettel viseli szívén hazánk rászorulóinak sorsát és támogatásával évről-évre segíti a Karitász munkáját.

A díjak átadását követően Zagyva Richárd, a Karitász országos igazgatóhelyettese méltatta a díjazottakat. „Az elismerést kiérdemlő önkéntesek a Katolikus Karitász tevékenysége során kiemelkedő módon és rendszeresen segítik a legrászorultabb embertársaikat. Betegeket, magányos időseket látogatnak és fizikai, valamint lelki támogatással nyújtanak segítséget számukra.” Gyűjtéseket, jótékonysági programokat, segélyakciókat, nyári táborokat szerveznek, és nem riadnak vissza az adományok pakolásától, válogatásától vagy éppen kihordásától sem. „Sok időt szánnak a családok meglátogatására és szociális helyzetük felmérésére is, hogy a legjobb helyre jusson a segítség. ... Különösen érzékenyek a legelesettebbek, az idősek, betegségben szenvedők és a gyermekek problémái iránt.”

„Mindezek mellett valamennyi díjazott különösen nagy odaadással, elhivatottsággal és türelemmel áll a rászorultak mellett vigaszt nyújtva a nehézséggel küzdők számára” – mondta Zagyva Richárd.

A díjazottak nevében Herjeczki Jánosné köszönte meg az elismeréseket.

Forrás: Magyar Kurír

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Nyíregyházán található társszékesegyháza a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére lett felszentelve. Idén, október 7-én, vasárnap 18 órakor tartják a templom búcsúi ünnepét. Az ünnepi szentmisét Csordás Gábor, a Budapesti Központi Szeminárium prefektusa tartja. Október 8-án, hétfőn, a Magyarok Nagyasszonya főünnepen, reggel 7 és este 18 órakor ünnepi szentmisét mutatnak be a templomban. A reggeli szentmise után egésznapos szentségimádást tartanak 17 óráig.

Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről:
„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.
Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.
1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.
A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.
Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti pártfogóként tisztelni, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban, Ausztriát III. Ferdinánd 1647-ben ajánlotta Máriának. János Kázmér király 1656-ban nyilvánította a Szűzanyát Lengyelország Királynőjévé. A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.
"Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen."

Öröm-Hír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. október 05., péntek 13:23

Keresztet áldottak meg Ajak határában

„Vétkeinket a saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást” (1 Pét 2,24).
2018. szeptember 30-án, Ajak város határában keresztmegáldási ünnepséget tartottak. A keresztet Kovács János és neje Vasas Ilona ajaki lakosok Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére állíttatták.

Manapság már ritka egyházi szertartásnak lehettek részesei az ajaki hívek, ahová népviseletbe öltözve kereszttel, zászlókkal, énekelve, rózsafüzért imádkozva vonultak a felekezeti közösségek papjaival együtt. A római és görögkatolikus keresztszentelési szertartást közösen végezte Gáspár Mátyás, Galsi János, Takács András római katolikus lelkipásztorok, Zuró József és az Ajakról elszármazott Iski István görögkatolikus parókusok.

„Mi jelent a kereszt?” — Tette fel a kérdést Mátyás atya, majd kiemelte, a kereszt figyelmeztet bennünket az Istenre, az értünk emberré lett, bennünket felemelni, Isten országába elvezetni akaró Jézus Krisztusra. Mátyás atya utalt a római katolikus templom előtt 1812-ben állíttatott keresztre, amelynek feliratán olvasható: „Nem Isten, sem ember melyet nézünk, de Isten és ember kit az jelent nékünk.” Majd beszédében arról is szólt, hogy a mai világban nem a keresztállítás a jellemző, hanem inkább azok ledöntése.
A keresztet a Kovács család a gyümölcsös kertjében állíttatta, hogy munka közben másoknak is legyen hol megpihenni, elmondani egy imát.
Ajakon utoljára 2000-ben a Poncsák család állíttatott keresztet „ A keresztény egység megvalósulásáért” .

Hasulyóné Rutkai Éva

2018. október 4-én Őszentsége Ferenc pápa főtisztelendő Mohos Gábor pápai káplánt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki.

Mohos Gábor 1973. szeptember 11-én született Budapesten. 1999. június 19-én szentelték pappá.
Filozófiai tanulmányait az Esztergomi Hittudományi Főiskolán végezte, teológiát Rómában a Pápai Gergely Egyetemen tanult.

Szolgálati helyei:

1999-2000: káplán Szentendrén
2000-2002: a római Pápai Szent Alfonz Akadémia ösztöndíjasa
2002-2003: káplán a Budapest-erzsébetvárosi plébánián
2003-2008: érseki titkár és szertartó az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatalban
2016-2018: plébános az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Karizmatikus Személyi Plébániáján
2008-2018: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára

Augusztustól a mai napig Rómában a Pápai Magyar Intézet rektora.

Budapest, 2018. október 4.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága

Október harmadikán, a hónap első szerdáján a Szent Péter téren a szokásos általános kihallgatás helyett a sok tízezer zarándok a fiataloknak szentelt püspöki szinódus nyitószentmiséjén vett részt. A reménység zöld színű miseruhájába öltözött mintegy háromszáz szinodális püspök együtt misézett a Szentatyával, aki homíliájában a bibliai próféták merész álmaira emlékeztetett. A szinódusi út a Szentlélek közös és türelmes hallgatását jelenti, melyben az ember nem felejti el felnőttként sem a gyermekkor fogadkozásait és ígéreteit.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Jézus ígéretének idézetével kezdte Ferenc pápa a homíliáját: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,16). Jézus ezen az egyszerű módon nyújt biztosítékot tanítványainak, hogy elkíséri a rájuk bízott apostoli küldetésüket. A Szentlélek maga lesz a kezese, hogy a Mester emlékezete élő és jelenvaló legyen a tanítványok szívében.

Osszuk meg a fiatalokkal álmainkat, hogy ők prófétai módon álmodjanak

Ferenc pápa az egyház számára azt a kegyelmet kérte a szinódus kezdetén, hogy a Vigasztaló segítsen emlékezetben tartani és feleleveníteni az Úr szavait. Evangéliumi izzó szenvedély kell ahhoz, hogy megújuljon bennünk az a képesség, melynek erejében merünk álmodni és remélni. Tudjuk ugyanis – szögezte le a Szentatya –, hogy a fiatalok olyan mértékben mernek prófétai szót szólni és látomásokat látni, amilyen mértékben mi, immár idősek, képesek vagyunk álmodni és így ezeket a szívünkben hordott álmokat és reményeket meg is osztjuk velük.

A Lélek hangja iránti engedelmes hallgatással jöttünk egybe

A pápa az álomlátás és a reménység kenetét kérte a Szentlélektől a szinódusi atyákra, hogy ők maguk tudják a fiatalokat erre a küldetésre felkenni. A Szentlélek által legyen tevékeny, eleven és hatékony bennük a kegyelem és ne hagyják, hogy a csapásokat és szerencsétlenséget hirdető jajpróféták elfojtsák és eltiporják azt. Továbbá figyeljenek arra is, hogy a saját korlátaik, tévedéseik és bűneik ne akadályozzák a kegyelmet, hanem találjanak módot arra, hogy felizzítsák a szívet és megkülönböztessék a Lélek útjait. A Lélek hangja iránti engedelmes hallgatással jöttünk egybe a világ minden részéről. Ferenc pápa örömmel jelentette be, hogy a kontinentális Kínából két püspöktestvér is jelen van. Fogadjuk őket szeretettel, mert általuk mintegy az egész püspöki testület jelen van itt Péter utódával.

Új egyházi út kezdődik, tág látóhatárral és nyitott szívvel

A reménységben fölkenve, egy új egyházi út kezdődik, mely kitágítja a látóhatárt és a szívet, átalakítja a struktúrákat, melyek megbénítanak, elkülönítenek és eltávolítanak a fiataloktól, akik így a hit közössége viszontagságainak és árvaságának vannak kitéve. A reménység arra indít bennünket, hogy szakítsunk az alkalmazkodó konformizmussal, mely azt mondja, hogy „de hát ez mindig így volt”. Ez a reménység azt is kéri, hogy felállva nézzünk közvetlenül a fiatalok arcába, tekintsünk a konkrét körülményeikre. Változtassunk az átmenetiség, az ideiglenesség, a kirekesztés és erőszak helyzetein, amelyeknek ki vannak téve a fiatalok.

Ne hagyjuk őket egyedül a halál kereskedői kezében

A fiatalok, a múltban hozott döntések sokaságának eredményeképpen arra késztetnek bennünket, hogy vállaljunk nagyobb felelősséget a jelenért, és küzdjünk azzal, ami bármilyen módon megakadályozza életük méltóságteljes fejlődését – folytatta a pápa. Kreatív odaadottságot, értelmes, lelkes és reményteli lendületet várnak a fiatalok, hogy ne hagyjuk őket egyedül a halál kereskedői kezében, akik elnyomják az életüket és elsötétítik látomásaikat.

Kerüljük önmagunk oltalmazgatását és az önmagukra hivatkozást

Az együtt-álmodás képessége, Szent Pál tanítása szerint nagyon határozott magatartást kíván: „Senki ne keresse a saját érdekét, hanem másokét” (Fil 2,4), akiket alázattal tekintsünk magunknál kiválóbbnak. Ezzel a lelkülettel kezdjük meghallgatni a másikat – tanácsolta Ferenc pápa –, hogy együtt tudjuk megkülönböztetni azt, amit az Úr kíván egyháza számára. Ehhez el kell kerülni önmagunk oltalmazgatását és az önmagukra hivatkozást. Az evangélium és a nép iránti lelkesedésünk kitárja a látóhatárt és nem hagyja, hogy szem elől tévesszük a ránk bízott küldetést.

Az őszinte, imádkozó meghallgatás megvéd a nehézségektől

Az őszinte, imádkozó meghallgatás és a mind teljesebb előítélet-mentesség teszi lehetővé, hogy közösségre lépjünk azokkal a legkülönfélébb helyzetekkel, melyben Isten népe él. Meghallgatni az Istent és meghallgatni vele együtt az emberek kiáltását; meghallgatni az embereket és belélegezni velük együtt az Isten akaratát, amire bennünket hív – idézett a pápa a 2014-es családszinódusra felkészítő beszédéből, majd arra utalt, amit még püspök korában mondott: „A meghallgatás magatartása megvéd minket attól a kísértéstől, hogy erkölcsösködő és eliteskedő pozíciókat foglaljunk el, vagy pedig, hogy olyan elvont elméletek bűvkörébe kerüljünk, amelyeknek semmi valós kapcsolata nincs az emberekkel”. A téma kapcsán Ferenc pápa Szűz Mária, a hallgatás és emlékezés Asszonya segítségét kérte a Lélek nyomainak a felismeréséhez.

Tartsuk meg felnőttként azt, amit gyermekként megígértünk!

Beszéde záró részében a pápa a szinódusi atyákhoz fordult: Sokan fiatalok voltunk és hitéletünk első lépéseit tettük a II. Vatikáni Zsinat vége felé. A zsinati atyák utolsó üzenete az akkori fiataloknak szólt. Hasznos lesz számunkra most újra végiggondolni mindazt, amit akkor fiatalként hallottunk, emlékezve a költő, Hölderlin szavaira: „Tartsuk meg felnőttként azt, amit gyermekként megígértünk”.

VI. Pál pápa szavaival: Az Egyház bízik bennetek

Ferenc pápa homíliáját azzal az idézettel zárta, amit VI. Pál pápa mondott 1965-ben a fiataloknak a II. Vatikáni zsinat végeztével: „Az Egyház négy éven keresztül azon dolgozott, hogy megfiatalítsa a saját arcát, hogy ezáltal jobban meg tudjon felelni Alapítójának, az örökké fiatal, élő Krisztusnak. Most ennek a hatalmas „élet-felülvizsgálatnak” a végén, felétek fordul. Az egyház értetek van, különösen is értetek. A zsinat fényt gyújtott, ami megvilágítja a jövőt, a ti jövőtöket. Az Egyház arra vágyik, hogy tudjatok majd egy olyan társadalmat építeni, mely tiszteletben tartja az emberek méltóságát, szabadságát és jogait, és ezek az emberek ti vagytok! Az egyház bízik bennetek, hogy ti meg tudjátok erősíteni hiteteket az életben... ezért tágítsátok ki szíveteket, hallgassátok meg testvéreitek felhívását és állítsátok erőiteket a szolgálatukba. Küzdjetek az önzés ellen, utasítsátok el az erőszakot és a gyűlöletet és lelkesen építsetek egy, a mostaninál jobb világot! Szinódusi atyák, az egyház bizalommal és szeretettel tekint rátok”.

Forrás:Vatican News

2018. október 04., csütörtök 09:05

Ferencesek üzenete Szent Ferenc ünnepére

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány a következő gondolatokkal készül október 4-re, Assisi Szent Ferenc ünnepére.

„Altissimu, onnipotente bonsignore – Fölséges, mindenható Jóúr!” – így kezdődik a Naphimnusz, a teremtmények éneke, Assisi Szent Ferenc egyik legismertebb műve, úgy, ahogy annak idején leírta. Pontosabban elmondta a testvéreknek, akik feljegyezték. Tavaly arról elmélkedtünk, mit jelent Isten jósága. Most továbblépünk, és azt járjuk körül, mit jelent Szent Ferenc számára az, hogy Isten a Fölséges.
Spoletói álomlátása során Krisztus azt kérdezi tőle: „Mondd csak, Ferenc, ki a nagyobb, az Úr vagy a szolga?” Ferenc válaszára pedig, hogy az Úr a nagyobb, tovább kérdezi: „De hát akkor miért a szolgának akarsz szolgálni, és miért nem az Úrnak?”
A becsvágyó és családjának társadalmi lehetőségeinél magasabbra törő ifjú polgár, Ferenc számára döntő volt ez a felismerés: Isten a nagyobb, a Legnagyobb. Isten a Fölséges. Úgy tűnik, Ferencnek éppen ez a felfokozott becsvágya, a legtöbb, a legnagyobb keresése lett az a kapu, amin keresztül Isten felismerhetően beléphetett az ő világába. Amikor Istenre ezt a szót alkalmazza: „fölséges” (altissimus, altissimo, altissimu), mindig Isten transzcendens mivoltát emeli ki. A Naphimnusz így folytatódik: „Mindenható, fölséges és jóságos Úr, tiéd a dicséret, dicsőség és imádás, és minden áldás. Minden egyedül téged illet, Fölség, és nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja” (Sík Sándor fordítása). Már San Damiano romos templomában is így kezdi imádságát: „Fölséges és dicsőséges Isten, világosítsd meg szívem sötétségét...” Végrendeletében azt írja, hogy „maga a Fölséges nyilatkoztatta ki, hogy a Szent Evangélium szerint kell élnem”.
Bár az ember nem méltó Isten nevének kimondására, Ferenc gondolatvilágában mégis ott találjuk őt a fölséges Isten mellett. Az ember a fölséges Isten fényében nyeri el és ismeri fel igazán emberi méltóságát; Isten nyilatkoztatja ki Krisztusban az embert az embernek, és ez Ferenc alázatosságának forrása. Ha Isten a fölséges, akkor az ember a kicsi. A Naphimnusz kezdősorában az „altissimu” (fölséges) a „signore” (úr) jelzője. A „signore” azonban a „senior” szóból ered, ami eredetileg azt jelenti: „idősebb”; a hűbéri rendszerben pedig a hűbérurat jelöli, akinek hűbérese (vazallusa) engedelmességet fogad a seniortól kapott javakért cserébe. Ha Isten a senior, akkor az ember a minor. A nagyobb mellett ott a kisebb is. Márpedig Ferenc így nevezi el az általa alapított közösséget: Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum). Így ez az elnevezés nemcsak társadalmi szolidaritást akar kifejezni, hanem az ember alaphelyzetét is kijelöli Isten előtt, a világban.
Aki felismerte Isten előtti helyét és elismerte kicsinységét, az ki tudja mondani Istennek: „minden egyedül téged illet, Fölség”. Ez pedig Ferenc számára a szegénység egyik kiindulópontja, mert ha tudunk is jót tenni vagy mondani, azt Isten teszi és mondja általunk. Ezért aztán Ferenc szerint ezeket mind Istennek kell tulajdonítanunk, mintegy visszaadnunk neki. Amikor ezt említjük, eszünkbe jut Ferencnek egy korábbi tette, amikor mindent visszaadott valakinek. Viharos elszakadásuk során visszaadott apjának mindent, még a rajta lévő ruhákat is. Ferenc hosszú ideig hordozta ennek sebét, de megtanulta, mindent visszaadni szenvedéssel, küzdelemmel és fájdalommal jár.
De hogyan tudjuk visszaadni Istennek, ami az övé, ami őt illeti? Talán segítségünkre van az, amit Szent János első levelében Isten szeretetéről olvashatunk: hogyan szeretheti valaki Istent, akit nem lát, amikor nem szereti embertársát, akit lát? Úgy gondoljuk, minden embertársunknak tett szolgálat, segítség istenszeretet, és minden rászorulónak, kisebbnek adott segítség visszaadása annak, amit a Fölségestől kaptunk, és ami egyedül Őt illeti.
Szent Ferenc ünnepén szeretnénk tehát megköszönni, hogy segít nekünk abban, hogy a kisebbek is kimondhassák: Isten a Fölséges, és kívánjuk, hogy jó cselekedete révén Isten, a Fölséges vonja fényébe az Ön és szerettei életét.

Forrás: Magyar Kurír

Free Joomla templates by L.THEME