Elemek szűrése dátum szerint: február 2018

Hamvazószerdával kezdetét veszi a nagyböjti időszak

Az idei esztendőben február 14-re esik hamvazószerda, a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt első napja. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy a hívek méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hamvazószerdán este 6 órakor mutat be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Ezen a napon és az ezt követő vasárnap, nagyböjt 1. vasárnapján, febr. 18-án minden szentmise után lehet a hamvazás szentelményében részesülni.

Nagyböjtben hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt tartunk, vagyis háromszor étkezünk, egyszer lakunk jól és nem eszünk húst. Nagyböjt többi péntekén is hústilalom van. A hústilalom 14 év felett, a szigorú böjt 18-60 éves kor között kötelezi azokat a katolikusokat, akiknek betegség okán nincs étrendi korlátozás.

Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett virágvasárnapi barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.

Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

Nagyböjtben péntekenként imádkozzuk a keresztutat.

 

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A 2018-ban is megrendezett Házasság hete nyíregyházi (Magyarok Nagyasszonya plébánia) programsorozatának első előadása máris egy komoly témát taglalt. Lothringer Éva nővérrel, a Szociális Testvérek Társaság tagjával arról beszélgettünk, milyen nehézségekkel kell szembenézni a házaspároknak a mai modern világban, és hogyan őrizzék meg azokat az örök értékeket, amelyek egy család mozgatórugói.

A kötetlen beszélgetésben Éva nővér arról beszélt, hogy milyen gondokkal, hétköznapi problémákkal küzdenek a házaspárok. Rávilágított arra, hogy a mai „nukleáris” családokban a férfi és a női szerepek kicsit összemosódtak, az örök vágy, hogy biztonságban felnevelhessük utódainkat nem változott, és bár vannak nehézségek, tanácsolja, hogy Isten szemével próbáljunk a dolgok mögé látni.

Gyakran az a probléma, hogy bár az emberi psziché szereti a változatosságot, ha túl sok változás éri a családot, hagyni kell elég időt azok feldolgozására. Éva nővér a résztvevők bevonásával szemléltette hogyan differenciálódott a családmodell a 21. századra, amikor a házastárs kénytelen egyszerre több szerepet vállalni a kapcsolatban. Továbbá szemléltette azt is, hogy a teológiai, pszichológiai, és szervezési tényezők, hogyan segítik a keresztény házasságot. A fiatalok gyakran azért félnek elköteleződni, mert szervezési szinten nem tudják melyek a férfi és női szerepek.

Bár a jó házasságra nincs konkrét recept, a beszélgetésből sokat beépíthetünk a kapcsolatunkba, és gyakorolhatjuk azt, hogyan is kell a problémáink mögé látni Isten szemével.

 

Tóth Enikő

Fiatalok találkoztak szerzetesekkel Nyíregyházán

Egyházmegyénk ebben az évben is megrendezte a már hagyománnyá vált szerzetesek találkozóját 2018. február 10-én, a Magyarok Nagyasszonya plébánián. A program során a fő cél az, hogy a fiatalok közelebbről megismerkedhessenek a szerzetesi hivatásokkal, életközösségekkel.

Ezen a napon a Don Bosco által alapított Szalézi rend küldötteivel ismerkedhettünk, akik hatan érkeztek, hogy bemutathassák, milyen egy igazi szalézi család tagjaként élni. Az előadás első szakaszában megismerkedhettünk Bosco Szent János életével, elmondták ki volt ez a rendkívüli ember.

Hányattatott nehéz gyermekkora ellenére példaértékű, rendkívüli ember vált belőle, aki egész életét arra tette fel, hogy Isten szolgálatában a fiatalok vezetésére legyen.

A rend nem hivatalosan 1841. december 8-án alakult, de a nevét érdekes módon nem Bosco Szent Jánosról kapta, hanem annak példaképéről Szalézi Szent Ferencről. Mára a rend 135 országban jelen van, Magyarországon jelenleg 21 szalézi család munkálkodik.

A kazincbarcikai Don Bosco Szakiskolából érkező Szalézi rend tagjai bemutatták életközösségüket, amelyben a hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyermekek családként, kéz a kézben élik mindennapjaikat. Még a délelőtt folyamán játékos programokban vettek részt a fiatalok a szalézi testvérek rendezésében. Volt közös éneklés, tánc, játék, és ima. A szalézi közösség animátorprogramja is kitüntetett figyelmet kapott az előadások során, mivel számos lelki gyakorlaton és táborban ismerkedhetnek meg a fiatalok a renddel. Ebben az a legjobb, hogy az animátorod nem a tanárod, hanem épp veled egykorú, ezáltal olyan közösség tagja lehetsz, ahol a korosztályoddal élheted meg a keresztény lelkiséget.

A programok után pizzával vendégelte meg a plébánia a fiatalokat, majd a napot és a találkozót szentségimádással zárták templomban, meghitt gyertyafényben.

Összességében egy nagyon baráti kellemes hangulatú napot tölthettek a fiatalok a szerzetesek társaságában. A találkozó évről évre bebizonyítja, hogy van igény erre a programra, hiszen kapuk nyílnak a fiatalok számára, hogy megismerhessék a szerzetesi életformát, amely gyakran nem is olyan kötött és komor, ahogyan ők azt elképzelik.

 

Tóth Enikő

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11-e, a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. Az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, s különös együttérzéssel fordult a betegekhez. „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.” – fogalmazott a betegek világnapjához kapcsolódó cél meghatározásakor.

A Katolikus Beteglátogató Szolgálat Alapítvány 2015-ben jött létre Debrecenben, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a kórházakban tartózkodó betegek lelkigondozásának és az önkéntes beteglátogatásnak a fontosságára. Az elmúlt évekhez hasonlóan, a Betegek XXVI. világnapja alkalmából, a Katolikus Beteglátogató Szolgálat Alapítvány önkéntes beteglátogatói idén is almát és Ferenc pápa betegek világnapjára szánt üzenetét juttatták el a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának betegei részére. A Derecskei Gyümölcsös és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával az önkéntes beteglátogatók mintegy 150 beteghez és klinikai dolgozóhoz jutottak el és kedveskedtek egy-egy almával, biztató üzenettel. A kórházban tartózkodó betegek hálás szívvel és sok mosollyal köszönték meg az önkéntesek ajándékát.

„Gyógyulás ott történik, ahol az emberek, orvosok, tanárok, papok Jézus egyszerű jóságát gyakorolják, vagyis találkoznak a betegekkel, az igazságot keresőkkel, s azokkal, akik bűneik terhét hurcolják."

Szokolai katalin

Hazánkban 2018. február 11-18-ig tizenegyedik alkalommal rendezik meg a házasság hetét a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. Közel két évtizede Angliából indult el az a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet, remélve, hogy hozzásegítheti a párokat a házastársi kapcsolat leporolásához, mélyítéséhez és gazdagításához.

A Házasság Hete nyíltan beszél a boldog házasságról, a mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről is. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.

A idei mottó az „Éltető sodrásban” kifejezi a kapcsolatokban fellelhető „fent és lent” hullámzását, az életet adó és frissítő vizet, a csiszolódást, a mozgalmasságot, a viharokat, a zátonyokat, de az elárasztó szeretetet is - nyilatkozta Zámbori Soma színművész és felesége, dr. Fazekas Rita – a Házasság hete idei arcai.

A központi rendezvényekhez kapcsolódva Debrecen is számos színvonalas programot kínál az érdeklődők részére. A cívisváros duplán jól jár, hiszen az ökumenizmus jegyében (2018-ban első alkalommal) immár összesített eseménysorozattal jelentkeznek a szervezést magukra vállaló egyházak. Az első héten a katolikus, a második héten a református egyház szervezésében vehetünk részt érdekes és változatos programokon, valamint civil kezdeményezések is színesítik az idei Házasság Hetét.

Ez az - országban egyedülálló módon - kivételesen hosszú időszak bőven biztosít lehetőséget arra, hogy a házasságról és párkapcsolati témákról gondolkodjunk, beszélgessünk, és előadásokat hallgassunk, ugyanis szinte minden estére jut egy-egy program a február 11 és 25 közti időszakban.

Rögtön a nyitónapon, február 11-én vasárnap például máris részt vehetünk táncesten, meghallgathatjuk Böjte Csaba testvért a házasságról, de később is számos tevékenységhez csatlakozhatunk: gyűjthetünk szerelmes verset, tanulhatunk az érintésről és beszólhatunk a papnak a női és a férfi szerepek témakörében. Lesz filmvetítés és vitaest, beszélgetés és párkapcsolati tréning, három napos házas hétvége, vetélkedő, ima, játék.

Kuriózumnak számít az is, hogy idén feleségével városunkba látogat Krúdy Tamás újságíró, a Nők Lapja vezető szerkesztője, hatgyermekes családapa, aki fontosnak tartja a karrier és a családi élet összehangolását. Feleségével, Krúdy Zsófia újságíróval — aki párKatt.hu katolikus társkereső koordinátora is —, évek óta szívesen és nagy sikerrel osztják meg másokkal házasságról szerzett tapasztalataikat, elképzeléseiket, gondolataikat. Debreceni előadásuk címe a „Család és szexualitás” lesz.

A rendezvények ingyenesek, nyitottak, a részvételhez nem szükséges semmilyen felekezeti hovatartozás. Sőt, kifejezetten hívják és várják azokat a vendégeket, akik még nem vettek részt hasonló eseményeken.

A szervezők remélik, hogy mindenki megtalálja az életállapotának és érdeklődésének megfelelő programot; legyen az fiatal vagy idős, házasságban élő, vagy arra készülő, egyedülálló, vagy nagycsaládos.

Papp Eszter

 Debreceni programok

http://www.refnagyerdo.hu/index.php?hazassag_hete_2018&id=306

https://www.youtube.com/watch?v=KVADDTLUSJo

http://hd.gorogkatolikus.hu/Hazassag-Hete-2018-2018-februar-11

https://www.facebook.com/events/100119697467149/

 http://hazassaghete.hu/

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye további programjai:

Pócspetri

Újfehértó

Nyíregyháza

A tizenegyedik alkalommal megrendezendő házasság hete idei programjait sajtótájékoztató keretében mutatták be február 8-án, Budapesten.

A keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával február 11. és 18. között megvalósuló rendezvény idei házaspár-arca Fazekas Rita mediátor és Zámbori Soma szinkronszínművész. A központi programok fővédnöke Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége.

A sajtótájékoztató moderátora, Novotny Zoltán, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a már több mint húsz országban működő nemzetközi Házasság Hete mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és osságára, valamint segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a házasságban problémákkal szembesülőknek. Hozzátette, hogy a házasság hete idei rendezvénye hazánkban a kormány által kezdeményezett családok éve programjaihoz kapcsolódik.

A sajtótájékoztatón részt vett Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke, Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár, Török Szabolcs család- és párterapeuta, pszichoterapeuta szakorvos, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet docense, Herjeczki Kornél, a Házasság Hete mozgalom országos koordinátora, a Harmat Kiadó igazgatója, valamint Zámbori Soma színművész és felesége, Fazekas Rita – a házasság hete idei házaspár-arca.

Bíró László püspök hangsúlyozta: os, hogy évről évre van egy hét, amikor „nem temetjük, siratjuk, hanem ünnepeljük a házasságot, ami nem a múlt intézménye, hanem a jövőhöz tartozik”. A püspök reméli, hogy a rendezvénysorozat révén társadalmi párbeszéd alakul ki a házasságról: segíti a jó házasságban élők megnyílását a társadalom felé, és növeli a társadalom nyitottságát a családok felé, hogy ne vegyék semmibe a „hagyományos”, azaz értékálló házasságokat.

Egy személyes példán keresztül utalt a házasság hete arcai által választott idei mottóra: „Éltető sodrásban”. Elmondta, hogy a jó tartású ember képes a sodrással szemben is menni, sokan azonban csak sodródnak az árral. A püspök hozzátette, os, hogy a társadalmi párbeszéd során ne nézzük le a másikat, azt, aki fájdalmas sebeket hordoz, akinek nem sikerült a házassága, ugyanakkor szabaddá kell válnunk az ostoba ideológiáktól, és az egész, a test-lélek-szellem embert kell a középpontba állítani. Az egy létsíkú, ellaposított ember nem talál kapaszkodót, ha valamilyen csapás éri. Bíró László beszéde végén megismételte: a család, a házasság nem a múlthoz tartozik, mert híd, út, jövőbe tekintő intézmény.

Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházak nemcsak a házasság hetében, hanem egész évben végzik családsegítő, házassággondozó szolgálatukat, népszerűsítik ezt az alapvető, Istentől való életrendet. „Emberileg nézve a házasság csodálatos, de igen nehéz műfaj. Szabó Lőrinccel szólva »két önzés titkos párbaja«. Gondoljunk csak bele, mi az, amit manapság eltűrünk a másik embertől, a szeretetünk rögtön elmúlik, ha nem úgy táncol, ahogy mi fütyülünk. Ezért szükség van az élő, a minket szerető Isten segítségére, Jézus Krisztus áldására” – mondta Steinbach József. Szólt arról is, hogy a rendezvénysorozat idei házaspár-arca, Zámbori Soma színművész és felesége, Fazekas Rita mediátor a hetet megnyitó vasárnapi istentiszteleten Veszprémben tanúságtételt is tesznek, és ott lesznek a Gyökössy Endre Lelkigondozói Szolgálat képviselői is.

A hetet lezáró szentmisét a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban Bíró László mutatja be.

Fazekas Rita és Zámbori Soma a sajtótájékoztatón egymás közti beszélgetés formájában mondták el gondolataikat. Üzenni szeretnének a fiataloknak és az egyedülállóknak, hogy „jó házasságban élni menő”, „egymást támogatni felemelő”, a házasság Isten ajándéka, a legszentebb kapcsolat, merjenek elköteleződni. (A házaspárral készült interjút az Új Ember február 11-i számában olvashatják – a szerk.)

Török Szabolcs család- és párterapeuta rámutatott, hogy növekszik az igény a párkapcsolatok minőségének javítására, és egyre kevésbé szégyellni való, hogy egy pár terapeuta segítségét is igénybe veszi a kapcsolat változtatása érdekében. Török Szabolcs hangsúlyozta, hogy a párkapcsolatunkkal való tudatos foglalkozás saját személyiségfejlődésünket is segíti: a kapcsolatainkban gyógyulunk. Másrészt sok házaspár a kapcsolatuk változásának eredményeként reméli gyermeke harmonikus személyiségfejlődését is. A szakember arról is beszélt, hogy nőtt az igény a prevenció iránt is, példaként említette az első gyermek születésére felkészítő csoportos programok népszerűségét.

Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár kiemelte: reménykedőbb, optimistább társadalmi hangulatot jelez, hogy 2016-ban – húsz év után – megdőlt a csökkenő házasságkötési trend: ötvenezer pár kötött házasságot, és ez a szám 2017-ben sem csökkent.

Herjeczki Kornél, a Házasság Hete mozgalom országos koordinátora elmondta, a hazai programsorozat eredményes, 2016-hoz képest tavaly 42 százalékkal több helyi kezdeményezéssel kapcsolódtak be az országos programba. „Úgy érezzük, mi is hozzájárulhattunk a házasságkötések számának növekedéséhez” – mondta, hozzátéve: küldetésünk nehezebbik része azonban most jön, ugyanis nem elég a nagy döntés, az „igen”, a kérdés az, hogy mitől lehet tartós és jó a házasság. Fejlődnünk kell a párkapcsolati képességekben, a konfliktuskezelésben. A házas kapcsolat erősítéséhez sok apró döntésre van szükség, és főként arra, hogy többször és sokszínűbben legyünk képesek kifejezni szeretetünket házastársunk iránt.

A házasság hete programjairól a www.hazassaghete.hu oldalon tájékozódhatnak.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír

Magyar Kurír

2018. február 11.

Mater Ecclesiae (Egyház Anyja): „’ Asszony, nézd, a fiad!’... ‘Nézd, az anyád!’.

Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány...” (Jn 19, 26-27)

Kedves Testvérek!

Az Egyháznak mindig megújuló erővel folytatnia kell a betegek és a róluk gondoskodók szolgálatát, hűségesen az Úr megbízásához (vö. Lk 9,2-6; Mt 10,1-8; Mk 6,7-13) és követve Alapítója és Mestere ékesszóló példáját.

Ebben az évben a Betegek Világnapjának témáját a keresztre felfeszített Jézus szavai adják, amelyekkel édesanyjához, Máriához és Jánoshoz fordul: „’Asszony, nézd, a fiad!’... ‘Nézd, az anyád!’. Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány...” (Jn 19, 26-27).

1. Az Úrnak ezek a szavai rávilágítanak a kereszt misztériumának lényegére. A kereszt nem reménytelen tragédia, hanem az a hely, ahol Jézus megmutatja dicsőségét és ránk hagyományozza szerető végakaratát, amely a keresztény közösség és minden tanítvány életének alapszabályává válik.

Jézus szavai elsősorban Szűz Mária édesanyai hivatásának eredetét jelentik az egész emberiség felé. Ő különösen is Fia tanítványainak lesz az édesanyja ekkor, és gondoskodik róluk és kíséri útjukat. És jól tudjuk, hogy az anyai gondoskodás a gyermekei felé magában foglalja nevelésük anyagi és lelki oldalát is.

A kereszt kimondhatatlan fájdalma keresztüldöfi Mária lelkét (vö. Lk 2,35), de nem teszi bénulttá. Éppen ellenkezőleg, mint az Úr édesanyja az odaadás új útjára lép. A kereszten Jézus gondoskodik Egyházáról és az egész emberiségről. Mária arra hivatott, hogy vegye ki részét ebből a gondoskodásból. Az Apostolok Cselekedetei, amikor beszámol a Szentlélek pünkösdi nagy kiáradásáról, megmutatja azt is, hogy Mária hozzálátott e feladatának teljesítéséhez az Egyház első közösségében. S ennek a feladatnak soha nincs vége.

2. A szeretett tanítvány, János, az Egyházat, a messiási népet jelképezi. Az ő feladata, hogy elismerje Máriát saját édesanyjának. Ebben a elismerésben benne van az is, hogy befogadja őt, szemlélje benne a tanítványi lét mintáját és azt az anyai hivatást is, amit Jézus rábízott mindazokkal a gondokkal és tervekkel, amelyek együtt járnak ezzel. Ő az Édesanya, aki létre segíti és szereti gyermekeit, akik Jézus parancsának megfelelően képesek szeretni. Így Mária édesanyai hivatása, minden gyermeke iránti gondoskodása átszáll Jánosra és az egész Egyházra. A tanítványok teljes közössége részesül Mária anyai hivatásából.

3. János, mint olyan tanítvány, aki mindenben osztozott Jézussal, tudja, hogy a Mester minden embert el akar vezetni az Atyával való találkozásra. Tanúságot tud róla tenni, hogy Jézus sok olyan emberrel találkozott, akik betegek voltak lelkükben, mert szívük gőggel volt telve (vö. Jn 8,31-39) és olyanokkal, akik testükben voltak betegek (vö. Jn 5,6). Ő mindenkinek nyújtotta irgalmát és megbocsátását, a betegeknek fizikai gyógyulást is, mint az Isten országa túláradó életének jelét, ahol minden könnyet letörölnek majd. Máriához hasonlóan a tanítványok nem csak arra kaptak meghívást, hogy gondoskodjanak egymásról. Tudják ugyanis, hogy Jézus Szíve kivétel nélkül mindenki előtt nyitva áll. Az Isten országának Evangéliumát mindenki számára hirdetni kell és a keresztényeknek szeretettel kell fordulniuk mindenkihez, aki szükséget szenved, egyszerűen azért, mert személyek, Isten gyermekei.

4. Az Egyháznak a szükséget szenvedők és betegek iránti anyai hivatása a kétezer éves története során konkrét formákat öltött, egy sor gazdag kezdeményezésben, amellyel a betegek felé fordult. Elkötelezettségünk történetét nem szabad elfelednünk; ma is folytatódik szerte a világban. Azokban az országokban, ahol létezik elégséges közegészségügy, a katolikus szerzetesrendek, az egyházmegyék és kórházaik munkája nem merül ki abban, hogy magas színvonalú orvosi tevékenységet végeznek, hanem arra is törekednek, hogy a gyógyítási folyamat középpontjába az emberi személyt helyezzék, tudományos kutatásaikat az élet és a keresztény erkölcsi értékek tisztelete jellemzi. Azokban az országokban viszont, ahol nem elégségesek vagy egyáltalán nincsenek egészségügyi rendszerek, azért dolgozik az Egyház, hogy mindazt nyújtani tudja az embereknek, ami egészségük érdekében lehetséges, hogy megszüntesse a gyermekhalandóságot és legyőzze a széles körben elterjedt bizonyos betegségeket. Mindenütt azon van, hogy legalább gondoskodást nyújtson, ott is, ahol a gyógyítás nem lehetséges. Az Egyház képe, mint „tábori kórház”, ahova befogadnak mindenkit, akiket megsebzett az élet, nagyon kézzelfogható valóság, hiszen a világ egyes tájain csak a misszionáriusok és egyházmegyék kórházai nyújtják a szükséges gondoskodást a nép számára.

5. Az emlékezés a betegek szolgálatában töltött hosszú időre örömre ad okot a keresztény közösségnek és főként azoknak, akik a jelenben végzik ezt a szolgálatot. Ám a múltra főképpen azért tekintünk, hogy most gazdagodjunk belőle. Tanulnunk kell belőle: a betegek szolgálatára létrehozott intézmények számos alapítójának életáldozatig is elmenő nagylelkűségéből; abból a szeretetből fakadó találékonyságból, ami az évszázadok során létrejött kezdeményezéseket jellemezte; az elkötelezett kutatásból, amely a betegek számára újabb és megbízható gyógymódokat keres. A múltnak ez az öröksége segít bennünket abban, hogy megtervezzük a jövőt. Például abban, hogy megőrizzük a katolikus kórházakat az anyagias szemlélettől, amely az egész világon az egészségügyet a piac részévé teszi, s így végül kizárja a szegényeket. Az okos szervezés és a szeretet azt kívánja meg, hogy a beteg személy méltóságát tartsák tiszteletben és mindig ez álljon a gyógyítás középpontjában. Ezeket az elveket kell követnie azoknak a keresztényeknek is, akik állami intézményekben dolgoznak, és akiknek szolgálatukkal az Evangéliumról kell hiteles tanúságot tenniük.

6. Jézus Egyházára hagyta gyógyító hatalmát:

„Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: […] ha betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak” (Mk 16,17-18). Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk a Péter (vö. ApCsel 3,4-8) és Pál (ApCsel 14,8-11) által végbevitt csodák leírását. Jézus adományának megfelel az Egyház feladata, amely tudja, hogy ugyanazzal a gyengéd és együttérző tekintettel kell a betegekre néznie, mint az Úrnak. Az egészségügyben végzett lelkipásztori munka szükséges és lényegi feladat marad és az is fog maradni mindig, amelyet megújult lendülettel kell végezni az egyházközségi szinttől a legkiválóbb egészségügyi központokig mindenütt. Nem feledkezhetünk itt el arról a gyengédségről és kitartásról, amellyel számos család gondoskodik tulajdon gyermekéről, szüleiről, rokonairól, akik krónikus betegségben vagy súlyos fogyatékosságban szenvednek. A családon belül végzett gondoskodás az emberi személy iránti szeretetről szóló rendkívüli tanúságtétel, megfelelő elismerés jár érte és megfelelő intézkedésekkel támogatni is szükséges azokat. Így ebben az egyházi küldetésben részt vesz minden orvos és ápoló, pap, szerzetes és önkéntes, a családtagok és mindazok, akik betegekről gondoskodnak. Olyan közös felelősség ez, amely gazdagítja hétköznapi szolgálatunk értékét.

7. Szűz Máriára, a gondoskodó szeretet édesanyjára bízunk mindenkit, aki testében vagy lelkében beteg, hogy támogassa őket reménnyel. Azt is kérjük tőle, hogy segítsen befogadó emberekké válnunk beteg testvéreink irányában. Az Egyház jól tudja, hogy különleges kegyelemre van szüksége ahhoz, hogy megfeleljen evangéliumi szolgálatának a betegekről való gondoskodásban. Ezért imádkozzunk mindnyájan együtt az Úr édesanyjához kitartó könyörgéssel, hogy az Egyház minden tagja megélje szeretettel az élet és az egészség szolgálatára szóló hivatását. Szűz Máriát kérjük a Betegeknek ezen a XXVI. Világnapján: segítsen a betegeknek, hogy szenvedéseiket az Úr Jézussal közösségen éljék meg, és támogassa azokat, akik gondoskodnak róluk. Mindnyájukra, a betegekre, az egészségügyi dolgozókra és az önkéntesekre is szívből adom apostoli áldásomat.

Vatikán, 2017. november 26.

Krisztus Király ünnepén

FERENC

2018. február 08., csütörtök 15:55

Fiatal papok találkozóját tartották Debrecenben

A Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye fiatal papjainak éves találkozóját tartották 2018. február 6-8-ig Debrecenben az egyházmegye püspöki hivatalában. A megérkezéskor Palánki Ferenc megyéspüspök fogadta őket, és a közös vacsora után az esti beszélgetés kötetlen formáját választották. Másnap reggel a püspök atya szentmisét mutatott be a Szent Anna-székesegyházban, ahol a homíliát Horváth Árpád SJ, A Szív, jezsuita folyóirat főszerkesztője, a budapesti Jézus Szíve Jezsuita-templom templomigazgatója tartotta. A találkozó alatt Horváth Árpád atya kötetlen beszélgetéseket vezetett, amely a mindent átfogó kommunikációról szólt, de érintették a megkülönböztetés lelkiségét, az internet, facebook használatának negatív, pozitív hatásait is. A találkozón Felföldi László általános helynök az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetet mutatta be, majd dr. Krakomperger Zoltán irodaigazgató az ökumenizmus témában tartott előadást.

Horváth Árpád SJ a szentmise homíliájában a napi olvasmány üzenetéről — amelyben Sába királynője megcsodálja Salamon király bölcsességét. (vö. 1Kir 10,1-10) —, három pontban foglalta össze gondolatait. Először a forma és tartalom vonatkozásában megemlítette Sába városát (ma Jemen), amely 3000 évvel ezelőtt gazdag ország volt, királynőjét mégis elbűvölte Salamon által építtetett jeruzsálemi templom szépsége, formája. A formát azonban — amely akár egy vallási hagyományban is felellhető —, a tartalmi elemei díszítik. A jezsuita atya gyermekkori példáját említette. Minden év augusztusában elzarándokoltak szülővárosa, Szabadka melletti szent kúthoz hálájukat kifejezve, és a hagyománynak megfelelően annak vizében megmosták a lábukat gyógyítást kérve. Míg kicsi gyermek volt, addig édesapja letérdelt elé, felhajtotta a nadrágja szárát, hogy ő is beleléphessen a vízbe. E vallási hagyomány, „forma” szép mozzanata — ahogyan az apa átadta azt a fiának —, ma is élénken él emlékezetében.   

Ezt követően Árpád atya a bölcsességről beszélt, amelyről édesanyja jutott eszébe, aki őt már egészen kicsi korában magával vitte a templomba, így 4-5 évesen már képességének megfelelő oltárkörüli szolgálatra is vállalkozott. Mint mondta, akkor már a papi hivatás gondolata is megérintette a szívét. Néhány évvel később, amikor bejelentette ebbéli szándékát, mélyen hívő édesanyja nehezen fogadta el a döntését, de lassan, ahogy telt az idő bölcsességében megértette fiának hivatását. A bölcsesség azt jelenti, hogy megértjük a sorsunkat, a helyünket a világban.

Végül az igazi, a belső szabadság elérésének útjáról beszélt: „Isten olyan óvatosan találta ki az embert, hogy nemcsak kifelé tud nézni, hanem befelé is. Befelé tágasabb a világ, mint ami előttünk van, és csak az számít, ami a szívünkben van. Ahhoz, hogy belső, stabil tartásunk legyen, kellenek a formák, amely nélkül nincs tartalom, de nem szabad, hogy azok megkössenek bennünket. Aki megtanul harmóniában élni a környezetével, beérik benne a bölcsesség, hogy rájöjjön, a formák, jelek alapján miről szól az élete, a sorsa, mi az Isten álma róla. Ez a belső stabilitás jelenti a szabadságot.” Horváth Árpád atya élete legszebb mozzanatait a lelkigyakorlatok jelentik. Elmondta, ilyenkor egy majdnem üres szobába kerül, ahol csak egy ágy, szekrény, asztal és azon Szentírás várja. Ez az üresség, hátrahagyva a formák kavalkádját, a csend, a béke vágya, az Istennel, önmagával való találkozás reménye, szabadsága fogadja. Csak ez számít és ez az igazi szabadság.

A szentmise utáni beszélgetések hasonló gondolatokkal folytatódtak. A jezsuita atya saját hivatásáról beszélt, elmondta, megtanulta, hogy mindig a nehezebb utat kell választania, ahol kihívással találkozik. Hivatása az egész életét megváltoztatta. Addigi kényelmes, megszokott életkörülményeit teljesen fel kellett adnia, és rádöbbent arra, hogy nem Ő választotta az útját, hanem az Úr jelölte ki őt erre a szolgálatra.  „Úton lenni, kiszolgáltatott helyzetben lenni, keresni az Istent az életben ez jelenti számomra a boldogságot, mert minél jobban ki vagyok szolgáltatatva, annál jobban megélem Isten közelségét. Istenbe bízni, bele kapaszkodni, ez jelenti a hűségemet” — hangsúlyozta, majd a jezsuita rend néhány jellemző vonását mutatta be.

Ezután a jezsuita atya a megkülönböztetés lelkiségéről beszélt, kiemelte, nem az a kérdés, hogy mi a jó és a rossz, hanem hogy mi az, ami Istenről szól. Ahhoz, hogy e válaszra rátaláljak, meg kell tudnom, hogy ki vagyok, mi az Isten álma rólam, rátalálva az önazonosságomra. Szent Ignác önként lemondott a vagyonáról, mindent hátrahagyva választotta hivatását így talált rá önmagára, Istenre. Továbbá megkülönböztetést jelent az a szemléletmód és gyakorlat is, amelyben minden egyes embert, az ő helyzetével, életállapotával együtt Isten szemével kell nézni. Nem lehet egyazon törvényt, szabályt általánosan minden emberre ugyanúgy vonatkoztatni.

A kommuniáció témájában az előadó azt hangsúlyozta, hogy a kommunió szóval együtt mindkettő ugyanabból a kifejezésből ered. A Szentírásban a Szentháromság-közössége, kommuniója kapcsán hallunk a leggyakrabban erről a kifejezésről, közel 3000 alkalommal. A kinyilatkoztatás is az Isten kommunikációja. Az egész valóság Isten lényegéből ered, mert a szeretet öröme nem tud meglenni önmagában. A Szentháromság, Isten nem tud meglenni önmagában.

Az Egyház kommunikációja akkor lesz lehengerlő, ha mögötte van, ha helyén van az identitása. Az igazi kommunikáció akkor hatékony, ha van mögötte mondanivaló. 

A találkozó résztvevői örömmel fogadták ezt a lehetőséget, a teljes kötetlen formában nagyon jól érezték magukat, és szellemileg, lelkileg is gazdagodtak a három nap alatt.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Eltelt az első hónap kedves szentünk, Szent József missziós küldetésének jubileumi útjából. Természetesen a közösség imája és figyelme kíséri őt, nem hagyva magára nemes feladatának teljesítése közben. Meggyőződésünk, hogy nem csak a befogadó 52 család kíváncsi az ő pártfogó szeretetének megnyilvánulásaira, hanem minden jóérzésű ember. Ezért is számolunk be minden hónapban az adott családok kapott ajándékairól, hogy azt osztva mindenki számára azzá lehessen, részesedve az örömökben. A vendéglátó családok beszámolóit olvashatják az alábbiakban, időrendben, a fogadás sorrendje szerint. Minden családnak, akik együtt töltöttek egy hetet a vándorszoborral ugyanazt a három kérdést tettük fel.

Az első héten plébánosunk, Papp László atya volt a befogadó házigazda. Az alábbiak szerint élte meg az élményt:

1.Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért

Már 2017 nyarán elkészítettem a Szent József vándorszobrának fogadásához ajánlott imádságokat, a naplót. A szerkesztés és előkészítés ideje alatt azokra a családokra gondoltam, akik nyitott szívvel és családi ajtóval készek arra, hogy tanuljanak Szent Józseftől, a Szent Család fejétől, az Egyház védőszentjétől és plébániánk patrónusától. Különösen megérintettek Avillai Szent Teréz tapasztalatai, aki a kármelita rend megújítójaként az általa alapított első kármelita rendházat is Szent József oltalmába helyezte. Plébánosként úgy  éreztem, nekem is ezt kell tenni, ezért elsőként fogadtam a plébánián az ő szobrát.

2.Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

Az év első két napját Ágoston öcsémmel együtt töltöttem, együtt írtuk össze imaszándékainkat, együtt imádkoztunk azon a két estén, a plébánia imasarkában, ahol ott található a Szűz Anyát ábrázoló festmény is. Az volt a tapasztalatom, hogy Szűz Anyával, Szent Józseffel és a karján pihenő Kisdeddel a Szent Család tagjai vagyunk mi is. Ezt a vérségi kapcsolattól mélyebb kötődést különleges módon éltem meg: ha vérszerinti édesapám már nem is lehet közöttünk, ha édesanyám távol is él, nem vagyok egyedül: van égi édesapám, édesanyám és Krisztus, az én testvérem, barátom. Azt kértem tőlük, hogy áldják meg ezt a jubileumi évet, és adjanak tanácsot, hogyan tegyük meg Isten akaratát. Bár a szobor már nincs a plébánián, azok a családok, akiknél jár, lélekben is itt vannak velem minden alaklommal, amikor a plébánia ima-sarkában értük is imádkozom.

3.Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa

 Azt remélem ettől az évtől, hogy a családok újra felfedezik a közös imádságban rejlő erőt. Hogy mernek nagyot kérni Istentől! Szeretném, ha nem csak a családtagokat, de a plébánia nagy családját is átölelné Szent József közbenjárására az a természetfeletti tapasztalat, amely a hitre jutott keresztény élménye: az imádságra szánt idő nem elfecsérelt, akkor sem, ha nem tapasztalom azonnal a gyümölcseit. Szent József csendes példaadása ebben is segítsen: szeressük a csöndet, mert nagy kincseket rejtenek.

Katolikus intézményünk vezetője Kirilla Pál és családja követte a jó példát s fogadta be otthonába másodikként a csendes szentet. A látogatást így értékelték:

1.Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért?

….Igen, egyértelmű volt. Mikor Laci atya tervezte ezt a projektet, már akkor tudtam, hogy szeretnék én is bekapcsolódni. Annak nagyon örülök, hogy nem egyedül, hanem Anitával együtt imádkozhattuk azt a hetet végig.

2.Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

Közös gyertyagyújtás a közös ima esténként. Laci atya látogatása.

3.Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa

Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendéged?

Minden család tapasztalja meg a közös ima erejét. És hogy lehetőség szerint a következő évben is sok családhoz jusson el Szent József.

A harmadik héten Farkas Éva otthonát tisztelte meg látogatásával patrónusunk. Hajas Pálné Erika így emlékszik vissza a közös, családi imaalkalmakra:

1.Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért?

Természetesen kérdés sem merült fel bennem, azzal kapcsolatban, hogy otthonunkba fogadjuk Szent Józsefet. Azonban a mi kis családunk fejének távollétében, úgy láttam jónak, ha férjem Édesanyjának otthonában imádkozunk együtt, egy családként. Otthonomnak érzem anyósom kicsi házát, ezért maximálisan átéltem Szent József befogadását. Minden este szeretettel jöttünk Szent Józsefhez imádkozni, öröm volt átélni és látni, hogy egy éves kislányom is türelmesen velünk imádkozott minden este.

2.Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

A közös ima öröme ennél jobban még nem találta meg szívemet. Szent Józsefnek köszönhetően távollévő szeretteimért a szokásosnál mélyebben tudtam imádkozni. Számomra sokszor segítség, ha útmutatót kapok és Szent József ebben az egy hétben megtanított imádkozni. Megtanított átszellemülni és egymásra figyelni. Megtanította nekem, hogy a legtöbb, amit szeretteinkért ilyen messziről tehetünk az, ha imádkozunk értük. Azóta is minden este imádkozom családomért, gyermekeimért, férjemért. Kislányunkat is erre tanítom.

3.Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa

Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendégedet?

Hiszem, hogy Szent József örömmel volt velünk minden este a közös imában. Vele imádkoztunk, az ő segítségével. Sokat köszönhetünk neki, éppen ezért én hálás szívvel gondolok rá. Köszönöm neki, hogy velünk volt ebben az egy hétben és bár a szobor tovább állt, de ő velünk maradt. Útravalóként azt mondanám neki, hogy hozzon minden család életébe békét és tartsa meg erejét az év minden hetében. Találja meg minden családban a szeretet lángját és kovácsoljon össze az imában minden családot. Öntse el a gyermekek szívét szüleik iránti tisztelet és szeretet, s a házastársak is tudjanak az év nehéz, megpróbáltatásokkal teli napjaiban is megértéssel fordulni egymás felé.

Réka, a negyedik befogadó család egyetemistája így mesél a szent vendégségről:

1.Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért?

Igen, amint tudomást szereztünk Szent József befogadásának lehetőségéről, egy pillanatig sem gondolkodtunk a válaszon, inkább megtiszteltetésnek éreztük, hogy a mi családunk is vendégül láthatja néhány napig a kisdedet karjában tartó Szent Gondviselőt. Az egyértelmű válasz oka pedig az volt, hogy ez a kivételes lehetőség alkalmat kínált a közös családi imában való növekedésre, vagyis mindannyiunk hitének megerősítésére, annak elmélyítésére.

2.Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

A legértékesebb ajándék, amelyet megtapasztalhattunk, a családi ima ereje. Eddig is tudatában voltunk az ima fontosságának, viszont Szent József társaságában meggyőződhettünk arról, hogy valóban egységben, azaz a közös fohászkodásban az erő. Továbbá, védőszentünk jelenléte ösztönzött minket a felajánlásokra, illetve elhatározásokra, azok betartására, így is elősegítve lelki életünk ápolását. Otthonunkban való tartózkodása idején megérttette velünk családfői feladatának összetartó erejét, hiszen édesapám, mint gondviselő, példamutató módon vezényelte esti imáinkat és a napi rózsafüzért.

3.Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa

Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendéged

A mi lelki útravalónk csupán annyi, hogy minden befogadó család hasonló, értékes ajándékokkal gazdagodjon. Ismerjék fel a közös imádság fontosságát, s tapasztalják meg védőszentünk nagyságát ott tartózkodása idején.

Láthatóan nem tétlenkedett a vendég, de a vendéglátók is sarkig nyitották szívük kapuját. Találjon februárban is otthonra minden meglátogatott lelkében. Kíséretéről, az imáról, most se feledkezzünk el!

Farkas Éva tanító, képviselő testületi tag

Fotó: PlebaniaTeam

2018. február 05., hétfő 12:27

Egyházmegyei akolitus találkozó

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgálatot teljesítő akolitusoknak február 3-án, szombaton került sor éves találkozójukra Nyíregyházán, az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben. A mintegy 80 szolgálatot teljesítő férfit Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte, megköszönve eddigi áldozatos munkájukat, majd Felföldi László általános helynök, plébános, ismertette a hatályba lépő új változtatásokat.

Ezt követően a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről tartott előadást Törő András püspöki titkár. Hangsúlyozta, hogy 2020. szeptember 13-20 közötti világméretű rendezvény, tanúságtevő ünnepségsorozat a csúcsa lesz annak az előkészületi időszaknak, amelynek mélységétől függ majd, mennyire tudunk részesedni az az Eucharisztia ünnepéből. A titkár atya azt is elmondta, hogy a világméretű esemény semmi újat nem ad hozzá a kereszténységünkhöz, hanem azt igyekszik újra tartalommal megtölteni, amely egyébként is része a hétköznapjainknak, hogy a tanítások, imádkozások, szentségimádások és a szentmise ne csak az értelmünket, hanem a lelkünket, szívünket is áthassa. Ezt követően Törő András atya NEK történetéről beszélt és a különböző nemzetek rendezvényeit mutatta be különös tekintettel az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszusra. Kifejtette, minden nemzet programsorozata más jellegű, mi Magyarországon a sajátos keresztény kultúránkat, európai keresztény gyökereinket mutatjuk meg a világnak. Majd a budapesti kongresszus vezérgondolatára irányítva a figyelmet "Minden forrásom belőled fakad" (Zsolt 87,7) elmondta, maga mottó egy-egy tematikus évnek ad irányvonalat.

A három nagy központi esemény egyike a nyitó szentmise a Puskás Stadionban, ahol az egyházmegyék elsőáldozói közösen részesülhetnek először az Eucharisztia szentségében, továbbá teológusok, tudósok részvételével egy három napos teológiai szimpóziumot tartanak Esztergomban, majd a záró szentmise lesz eucharisztikus körmenettel a Hősök-terén. A programba sok más egyéb rendezvény között az Ars Sacra kiállítás is bekapcsolódik. A világméretű eseményről részletek, írások, információk a www.iec2020.hu oldalon olvashatók, amelyeket bárki szabadon felhasználhat..

Az előadást követően Palánki Ferenc megyéspüspök atya szentmisét mutatott be a társszékesegyházban, aminek keretében 13 lektort avatott, valamint megszentelte az akolitusi jelvényeket, amelyeket az egyházmegye szolgálatában álló férfiak ezen túl a kukullával egységesen viselnek.

Gerhes József akolitus

 

Mennyei aranyéremért szolgálunk

 „Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve” (Mk 6,34). Ez a mondata a Szentírásnak, amelyet ma felolvastatott az Egyház a megváltás titkához vezet bennünket – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök február 3-án, amikor a nyíregyházi társszékesegyházban 14 lektort avatott fel. Isten, aki nem hagyta magára a bűnbe esett embert, eljött, mert megesett rajtunk a szíve. Ezért küldte el az ő Fiát, Jézus Krisztust, aki meghirdette Isten országának örömhírét. Amikor Jézus apostolokat választott maga mellé, az örömhír továbbadásával bízta meg őket. Ferenc püspök felidézte az idei ökumenikus imahét egyik gondolatát, amelyet Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott múlt héten a krisztusi tanítványságról. Nem mindegy, hogy valaki tanítvány-e vagy csupán diák. A diák, aki például tanulja a matematikát (vagy bármilyen más tantárgyat) nem feltétlenül kell, hogy szeresse a tanárát. De a tanítvány szívből ragaszkodik a mesteréhez, le akarja utánozni annak életét. Ezért mondta Assisi Szent Ferenc rendtársainak: „Hirdessétek az Evangéliumot – és ha kell, beszéljetek is róla!” Először élni, aztán beszélni.

Az egyházmegye korábban felavatott akolitusaihoz, és a felavatás előtt álló lektorokhoz szólva Palánki Ferenc püspök úr idézte a mai olvasmányban elhangzott Salamoni kérést is: „…én még kicsiny gyermek vagyok, és tapasztalatlan az ügyek intézésében.(…) Adj tehát szolgádnak tanulékony szívet, hogy igazságot tudjon szolgáltatni népednek, és különbséget tudjon tenni jó és rossz között” (1Kir 3,7.9). Az oltárszolgálatra felavatottak is átérzik kicsinységüket, tapasztalatlanságukat, valamint annak fontosságát, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között. A tanítvány tanulni akar a Mesterétől. Végezetül azt kérte Püspök úr, hogy örömmel hirdessük az Örömhírt, mert szolgálni öröm. Annak barátjaként, aki azt mondta: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,15).

Ezt követően a jelöltek előléptek, és a megáldott liturgikus ruha (alba) fölvétele után egyesével a főpásztor elé járultak, átvéve tőle a Szentírást a következő imádság kíséretében: „Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben.” A felolvasók avatásának végén az egyházmegye akolitusainak nyakába akasztotta püspök úr az eucharisztikus színeket ábrázoló érmét, mint szolgálatuk megkülönböztető jegyét. Az ünnepi szentmise végén, ahol jelen volt még – több pappal együtt  Felföldi László általános helynök úr is, Ferenc püspök jókívánságait és köszönetét fejezte ki a másnap születésnapját ünneplő László atyának, aki sokat tett az akolitusok és lektorok egyházmegyei képzéséért. Az egységes jelképre utalva pedig minden felavatott és az Eucharisztia körül szolgálatot teljesítő férfi számára a mennyei aranyérem elnyerését kívánta egyházmegyénk püspöke.

 

Papp László plébános

Fotó: Kardos György


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Február 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28