Elemek szűrése dátum szerint: július 2018

A 25 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye programsorozattal folytatja felkészülését a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra a debreceni Megtestesülés plébánián. A készület 2. éve Nektek – Veletek! azaz Az Eucharisztia az egyház életének forrása tematikával 2018. július 7-től kezdődően 2019. május 4-ig minden hónap első szombatjának délutánján, 15 órától szerveznek közös imádságot és felkészülést.

Az alkalmak állandó programja:

15:00 Irgalmasság rózsafüzér (énekelve) az Oltáriszentség előtt
15:20 Meghívott előadó
16:00 Agapé és kötetlen találkozás
16:45 Tanúságtétel
17:00 Szentségimádás
17:45 Szünet
18:00 Szentmise
Az alkalmakon folyamatosan lesz lehetőség szentgyónásra.
Az előadások tágabb témája az Eucharisztia, mint egyéni és közösségi keresztény életünk forrása, ezen belül minden hónapban irányított témák lesznek egy-egy fő célcsoport lelki épülésére.

2018. július 7-én, a megnyitó alkalomra, kiemelten a rózsafüzér társulatok vezetőit és tagjait, híveket várják szeretettel. Az elmélkedést Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek atya vezeti. Ezen az alkalmon a templomban elhelyezik Boldog Brenner János vértanú ereklyéjét is, akit mint az Oltáriszentség vértanúját – a programsorozat pártfogójának választottak.

Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az alkalmak részletes programjai:

http://www.dnyem.hu/index.php/item/1918-nektek-veletek

Áldozópappá szentelése után egy héttel, 2018. Július 1-jén tartotta primíciáját Németh István atya a debreceni Szent Család templomban, családja, barátai és szerettei körében.

Az ünnepi szentmise délután öt órakor kezdődött. Felcsendültek a harangok, majd a templomi kórus ünnepélyes énekére bevonult a már megszentelt papi ruhájában Németh István atya szüleivel, testvéreivel, a papi asszisztenciával, élén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspökkel. A hálaadó szertartáson részt vett újmisésünkkel gyermekkorában vonatozó és hivatásválasztásában nagy hatást gyakorló Fodor András plébános, dr. Stefan Dartmann, a római Pápai Német–Magyar Kollégium rektora, valamint Felföldi László, az egyházmegye püspöki helynöke, aki szentbeszédet is mondott.

István atya jelmondatául Joel próféta könyvéből választotta a következő felkiáltást: „Ujjongjatok és örüljetek az Úrban!” Felföldi László, aki egyben a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa is, e mondatot körüljárva fogalmazta meg útravalónak szánt szavait újmisés testvére részére.
Beszédét megkezdve arra utalt, hogy ez az ujjongás, öröm feltételhez kötött. Csak az tud örülni igazán, akinek szívében béke van, és a béke feltétele az élet egyensúlyának megtalálása, melyet mi, emberek elsősorban a természetben keresünk. István szüleihez és testvéreihez fordulva plébános úr rávilágított arra, hogy életünk igazi egyensúlyát a legbiztosabb helyen, a családban találjuk meg. Szavaival érzékeltette, hogy eme nemes esemény, a primícia egy család áldozatának, szenvedésének, szeretetének gyümölcse, ünnepe. „Mi csak csatlakozunk egy család titkához, akik együtt tapasztalhatták meg Isten vezetésének titkát és meghívását. De most, valami új kezdődik gyermeketek, testvéretek életében, és ezen az úton már egyedül kell haladnia, mégis veletek marad, hiszen szüksége lesz rátok és nektek szükségetek lesz őrá.”

Felföldi atya, beszédének második felében a kafarnaumi történeten keresztül mutat rá Jézus életének csodálatos egyensúlyára, békéjére. Ennek titka pedig az volt, hogy Jézus életét annak szentelte, hogy betegeket gyógyított, tanította az embereket, majd elvonulva csendben imádkozott. „Ez papi és keresztény életünk alapvető három dimenziója, és ennek a hármas stabilitásnak van egy nagyon ősi jelképe, a háromlábú szék. Azért hoztam Neked ajándékba, hogy el ne felejtsd azt, amit most mondok.” – fordult az újmisés Istvánhoz László atya.
A szék lábain Jézus életének egyensúlyát adó három pontja szerepel, melyeket a püspöki helynök mély és tartalmas gondolatokkal egészített ki:
Tanítás és gondolkodás
„Mi volt Jézus tanításának lényege? Gondolkodni tanított minket. István te közöttünk a tudásnak leszel nagy birtokosa és hiszem, hogy óriási tudással fogsz hozzánk visszatérni, de a tudás józan gondolkodás nélkül óriási kárt tud okozni. De Te megkaptad a józan gondolkodás adományát is és ezt kell magaddal vinni, és az életben is átadni.

Sebek és gyógyítás
„Isten hiánya a legszörnyűbb és legembertelenebb szegénység. Isten visszautasítása jelenti az ember legvégsőbb nyomorát, mely a legnagyobb sebeket és betegségeket okozza. Isten nem azért hívott, hogy a tüneteket kezeld, nem azért hívott, hogy gyógyíts. Nem az a dolgunk, hogy megakadályozzuk a szenvedést, hanem az, hogy segítsünk ebben a szenvedésben, ebben a fájdalomban erőt találni és tovább menni.”

Imádság és csend
„Jézus életének ez volt a csúcspontja és a forrása, a legfőbb és legalapvetőbb műve. Ha nincs csönd, melynek révén beléphetünk a szavak mélységébe, akkor a szavaink érthetetlenné válnak, így a tanítás, az üzenet üres lesz. Szeretni csak az képes, aki egyensúlyban van önmagával, mert a torzulás mindig önmagunkban kezdődik, aztán szép lassan kiterjed a környezetünkre. Az imádság és a csönd az, ami meg fogja menteni a világot.”

Szentbeszédének zárásaként ismét testvéréhez fordult Felföldi atya, de ezúttal egy kérést intézett felé:
„Kedves újmisés testvérem! A négy év tanulmánya közben és majd utána is, néha ülj le erre a székre, /elbír, ne félj!/ és vess számot, hogyan tanítasz Krisztus egyensúlyában. Ha azt látod, hogy az emberek örömmel hallgatnak, mert elindul a szívükben egy gondolat, egy érzés, amitől több és jobb lesz az életük; ha mered szíved ajtaját kinyitni, és azt érzed, hogy az emberek odatódulnak hozzád, mert érzik Krisztust, és sebeik gyógyulást nyernek; ha életed zajos menetében majd a csöndre vágysz, akkor megértetted Jézus tanítását, hívásának erejét. Akkor jelmondatod nem üzenet lesz többé, hanem maga az élet.”

A szentmise az újmisés áldás megható pillanatival zárult. Németh István elsőként szüleit, majd testvéreit és nagyszüleit, aztán az Őt pappá szentelő főpásztorát, Palánki Ferencet, majd paptestvéreit és végül az egybegyűlt híveket áldotta meg.

Stefán Szilvia
egyházmegyei média-képzős hallgató

2018. június 22-én Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök felszentelte a kisvárdai Szent Orsolya rendházat. A szentelésen jelen volt Törő András püspöki titkár, Linzenbold József címzetes kanonok, plébános, Kálmán József iskolalelkész, Kerezsi Béla a kisvárdai Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda vezetője, Samuela Anya, az orsolyita rend tartományfőnöknője:, valamint a rend tíz nővére.
A Rendet jelenleg Ignácia és Františka nővér képviseli az egyházmegye fenntartásában működő kisvárdai római katolikus közoktatási intézményben, A nővérek jelen vannak az iskola életében, megszólíthatóak, örömmel válaszolnak a diákok kérdéseire is.

Ignácia és Františka nővér akik meghatározó élményként elevenítették fel a házszentelés felemelően meghitt perceit. Szeretettel emlékeznek arra a pillanatra, amikor Palánki Ferenc püspök atya az evangéliumból András és Péter apostol példájának felidézésével szentelte meg a kápolnát és a jelenlévőket. Hangsúlyozták, mennyire mély és igaz hitből táplálkozó az a szeretet, ami képessé teszi a testvéreket, hogy egymást Jézushoz vezessék. A nővérek életében is ez a szép példa munkálkodik, s teszi mindennapjaikat hitelessé, példaadóvá.
„Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni” (Jn 1,35-42).

100 évvel ezelőtt 1918. április 18-án én érkeztek az Orsolyita Rend nővéreinek első csoportja Kisvárdára, hogy elemi iskolájuk megnyitásával több évtizedre meghatározzák a leánynevelés ügyét. 1918 szeptemberében az elemi leányiskolával elkezdődött tehát az oktató nevelő munka. A II. világháború után Magyarországra „új korszak” köszöntött. 1948. június 24-én államosították a kisvárdai Szent Orsolya-rendi Leánylíceumot és Tanítóképzőt. Az intézmény összes ingó-és ingatlanvagyona az állam tulajdonává vált. Az iskola épületének város felé eső részében óvónőképző, a másik szárnyában tanítóképző működött. Az apácákat 1948 után teljesen elszigetelte az akkori község vezetősége, a rendház köré kerítést húztak. 1950-ben pedig az orsolyita nővéreket is „elszállították” az intézetből, és vállalniuk kellett a több évtizedes száműzetést.
(http://szlki-kisvarda.hu/szakkozep/index_szakkozep.php?id=iskolankrol/history )

A középfokú tanítóképző kiegészült középfokú óvónőképzővel, majd 1954-től gimnáziumi osztályokat is indítottak. 1965-től 1992-ig Császy László nevét viselte az intézmény, majd 1991-ben, egy törvény adta lehetőség értelmében visszaigényelte azt a Szent Orsolya Rend, így az iskola fenntartója a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lett.

Takácsné Makrai Éva Katalin

tanító

egyházmegyei média-képzős hallgató

Free Joomla templates by L.THEME