Elemek szűrése dátum szerint: augusztus 2018

Perzselő napsütés, kiadós nyári záporok zivatarral, és nehezen viselhető, nagy páratartalmú levegő jellemezte a júliusi időjárást. Aki tehette vízpartokon, árnyas helyeken, hegyekben keresett enyhülést. Pihenni, szabadságolni vágyik ilyen időben az emberfia. Nem így az Isten fiának nevelőapja! Ő most sem ment szabadságra, hanem rótta szeretettel vándorútjának köreit. A hetedik hónapban is vitt derűt, nyugalmat, békét, üde színfoltot az otthonokba.

Az első kopogtatás özvegy Budai Ferencné Erzsike néni ajtaján hangzott, s rögtön tárult az ajtó, kedves fogadtatásra találva. A következőképpen fogalmazta meg élményeit az együtt töltött hétről: „Nagyon örültem, hogy az otthonomba fogadtam a családok védőszentjének, Szent Józsefnek és a kis Jézusnak vándorszobrát. Már nagyon vártam, hogy egy hétig nálam legyen a kedves vendég, és végre nem voltam egyedül. Ő volt az aki mindig hazavárt engem, ha távol voltam, és ez jó érzéssel töltött el. Az esti imádságaimnál szeretettel és hálával gondoltam a Szent Családra, élő és elhunyt szeretteimre, akiknek köszönöm a családomat. A hit és a szeretet erejével ajándékoztuk meg egymást.
Visztra Csaba és kedves családja is várták már a nagy találkozást. Visztráné Erika írt a vendégség édes örömeiről: „Nagy megtiszteltetés és öröm volt számunkra, hogy egy hétig velünk lehetett a Szent Család feje, Szent József. Nagyon vártuk és ünnepként éltük meg a vele töltött egy hetet. Az esti közös imák, a napi imaszándékok, az imádságok előtti elcsendesedés a mi rohanó életünkbe nagy változást hozott. Alkalmat adott, hogy együtt legyünk és imádkozzunk. A közös imának nagy ereje van, és mi nagyon vártuk az estéket. Amit mi tudtunk adni Szent Józsefnek az a tisztelet. Amit mi kaptunk tőle az a lelki feltöltődés, a szeretet és a hit ereje, ami nagyon fontos a mi kis családunknak. Köszönjük, hogy velünk lehetett!”
Kiss Józsefné Ibolya és férje életében az egyik legnehezebb élethelyzetben kopogtatott. Pótolhatatlan veszteségüket, fájdalmukat ment sietve velük hordozni a család egyébként is kedves szentje. Ibolya így emlékszik az egy, közös hétre: „Igen, egyértelmű, volt, hogy fogadjuk, mert évek óta imádkozom hozzá magamért, családom élő és meghalt tagjaiéért. Fiam azon a héten talált munkát. Tapasztaltam a szobor ittléte alatt, hogy férjem egyre jobban érdeklődik Isten és a vallás iránt. Nagyon hiányzik. Imádkoztunk érte, hogy a következő befogadó család is kapja meg a kegyelmeket melyekkel minket megajándékozott.”
Nagycsalád, igazi népes seregéhez, a Gólya úton lakó kilenc gyermekes Nagy Attila családjához kért és kapott bebocsátást a szent, július utolsó hetében. A család apraja-nagyja együtt vesz részt a szentmiséken, sőt az oltár körüli szolgálatot olykor már hárman is végzik a család ifjú titánjai. Itt, ebben a szép családi közösségben töltött egy hetet Szent József, s örült a szíve, remény kélt benne, mert Isten áldása igenre talált kilencszer is ebben az otthonban, a szülők szívében. Judit, az édesanya mesél a szeretetvendégségről: „Igen, egyértelmű volt az igenünk. Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy befogadhattuk mi is. Nagyon jó volt, hiszen a rohanó hétköznapokban olyan békés, amikor este a család minden tagja összegyűlt köré és együtt imádkoztunk. Csak egymásra és a "vendégünkre" figyeltünk. Nagyon bensőséges pillanatokat éltünk át. Reméljük, hogy mindenki ˇolyan "gyermeki" izgalommal várja a szobrot, mint mi. Szinte számoltuk a napokat.”
Ettől szebben nem is végződhetett volna a júliusi szolgálata védőszentünknek. A gyermeki bizalom, a gyermeki izgalom és szerető figyelem, az egymás felé forduló kölcsönös jó, a legtöbb, mi adható. Kedves következő befogadók! Számoljátok-e a napokat?

Farkas Éva tanító, képviselő testületi tag
Fotó: PlebaniaTeam

Szépen megtisztított autók, motorok és azok utasai, felnőttek, és gyermekek álltak sorban a római katolikus templomkertben Baktalórántházán, a Szent Kristóf-napi gépjármű megáldáson július 22-én.

Lázár István római katolikus plébános, kanonok, és Miló Miklós görögkatolikus parókus, esperes megszentelte és megáldotta a járműveket és azok utasait. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének /KÉSZ/ kezdeményezésére és szervezésében immár ötödik éve, hagyományőrző szándékkal történő eseményen minden évben egyre többen vesznek részt, az idén motorok, motorosok is csatlakoztak hozzánk.
Az esemény hírére nem csak a városból, de a szomszédos településekről, Nyírkércsről, Nyírjákóról, Laskodról, Apagyról is felkeresték városunkat, hogy Szent Kristófhoz, az utazók védőszentjéhez szóló imával közösen fohászkodjanak a balesetmentes vezetésért.

Némethné Csubák Éva

A debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium pótfelvételt hirdet, azon egyetemista fiú hallgatók részére, akik elhivatottak a kereszténység szellemében olyan értelmiségivé válni, hogy később hasznos tagjai legyenek a társadalmunknak és ezt az üzenetet továbbítsák az emberek felé.

Jelentkezési határidő:

2018. augusztus 31.

 

Felvételi meghallgatás:

2018. szeptember 3.


A Szent László Kollégium 1916-ban nyitotta meg kapuit a debreceni egyetemista ifjak előtt. Azóta több átszervezés, átépítés is történt a kollégiumban. Jelenlegi formáját 2013 őszén nyerte el. Debrecen szívében, a Nagyerdőn található villát korszerűsítették, kibővítették, mely minden tekintetben igyekszik megfelelni a mai kor igényeinek.
A kollégiumban két emeletén összesen 30 férőhely található. Az elhelyezés két és háromágyas szobákban, szobánként külön zuhanyzóval biztosítva. Közös konyha található a kollégiumban, amely a főzéseknek és a jóízű beszélgetéseknek is helyet ad.
Ha szeretnél egy dinamikus, keresztény értékeken alapuló közösséghez tartozni az egyetemi éveid alatt, jelentkezz hozzánk! Várjuk a jelentkezésed!


További részletek és jelentkezés a következő linken található:
Információk

 

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, felvételizőt!

A kollégiumi közösség nevében: Törő András, igazgató

Meglepő módon a kenyérszentelés, ami hagyományosan a debreceni virágkarneváli menetet közvetlenül megelőző, annak ünnepélyességét megalapozó esemény, nem szerepelt az idei virágkarneváli programsorozat információs kiadványában. Ettől függetlenül nagy tömeg várta izgatottan, hogy augusztus 20-án, az államalapító Szent István király szentté avatásának napján, az új kenyér ünnepén, reggel 8 órakor nagytemplomi harangszóval ünnepélyesen is kezdetét vegye a karneváli felvonulás.

A kenyéráldás megkezdése előtt a Debreceni Helyőrségi Zenekar közreműködésével az István a király című rockopera ismert dallamára, díszlépésben vonuló katonák felvezetésével kanyarodott a Nagytemplom elé a felvonuló virágkocsik közül méltán az első, a Szent Korona – a magyarok legfontosabb nemzeti ereklyéje, a magyar államiság jelképe. Kifejezi az országot, a királyságot, a királyt, a hitet, az egyházat, az uralkodói tulajdonságokat és az erényeket, ahogy Szent István király intelmeiben fiának, Imre hercegnek írta, hogy „az erények nagysága teszi teljessé a király koronáját”. Ezt a mondatot is hallhattuk élőben Csikos Sándor – Jászai Mari díjas színművésztől, aki a fenti műből adott elő részletet, miközben megcsodálhattuk ezt az országalmával és jogarral teljes, színpompás kompozíciót, ami évről-évre elmaradhatatlan szereplő a virágkocsik élén.
A Szent Koronán a kereszt jelképezi a szent istváni keresztény nemzet folytonosságát napjainkig. Az új kenyér megáldását három keresztény felekezet képviselője, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, dr. Fekete Károly református püspök és Palánki Ferenc római katolikus püspök végezte.

A görögkatolikus érsek hálaadó, liturgikus énekkel, majd dicsőítő és kérő imádsággal vezette be a szertartást. Az őt követő két püspök az Isten és ember kapcsolatát mutatta be a kenyér jelképén keresztül, mindketten a Miatyánk kezdetű fő imádságunkat idézve: „...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...”
A református püspök az új kenyér titokzatos rangját hangsúlyozta, lenyűgöző életközeliségét, mert Istenhez fordít és a másik emberhez. A kenyér számos, elvont tartalmát vette sorra, amin érdemes elgondolkodni; többek között áldást és jót jelent, a gondviselés jele, teljességet hordoz, felelősség és megszegve éltet igazán. Ugyanakkor szolidaritásra is hív bennünket a kenyér, azért, hogy igazán áldássá váljon, amit az Istentől kaptunk, ahogy fogalmazott. Beszédét dicsőítéssel fejezte be és áldást kért népünkre, aki fogyasztja a kenyeret.
A római katolikus püspök a kenyeret életünk szimbólumának nevezte, mely az Isten ajándéka és az emberi munka gyümölcse. Áldása hálaadást és kérést fogalmazott meg; köszönetet Isten gondoskodó jóságáért, mert Ő adja meg a föld termését, gyermekeinek a hasznos munka képességét és a mindennapi kenyér megszerzésének lehetőségét. Kiemelte, hogy az új kenyér a békességünk szimbóluma is: ezért a fent idézett sort a Miatyánkból így folytatta:
„és bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...”
Továbbiakban a Mindenható Istentől áldást kért az új kenyérre, a szorgalmas munkára, hazánkra, magyar népünkre, városunk és országunk vezetőire. Ezután a püspök atya szenteltvízzel többször meghintette az új kenyeret és a népviseletbe öltözött gyermekek kezében tartott, kis kosarakban a darabokra tört kenyeret.
A kenyérszentelést követően a Miatyánk imádságba kapcsolódhatott be a közönség, majd a Debreceni Népi Együttes fiataljainak hagyományőrző műsora színesítette az eseményt. A program a Rákóczi induló ismert taktusaival fejeződött be.

Dr Gyöngyösi Erika
egyházmegyei média-képzős hallgató

„Légy áldott Szent István király!” című bevonulási énekkel kezdődött a Debreceni Szent István Plébánia templombúcsúja, augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén. Bancsi Zoltán, a házigazda plébános mellett Szegedi Kálmán atya, a debreceni Jézus Szíve-templomból, Törő András püspöki titkár, és Wutkowatz Károly nyugalmazott plébános is jelen voltak az ünnepi szentmisén, amelyet Varga Lóránt, újfehértói káplán, a közösség egykori hívő tagja celebrált. A debreceni templom búcsújára, mint mindig, most is érkeztek zarándok testvérek más egyházközségekből, határon túlról, Nagykárolyból, Kaplonyból és Mezőpeterdről is.

Varga Lóránt atya homíliájának bevezető gondolataiban elmondta, mint az egyházközség egykori tagja, izgatottan áll az oltár előtt, hiszen a próféta mindig a saját hazájában kerül a legnehezebb feladat elé. Ezután az evangéliumi sziklára épített ház üzenetét kiemelve hangsúlyozta, a „sziklára épít” kifejezés átvitt értelemben definiálható úgy is, mint: „feltétlenül biztos, megtörhetetlen alapokra helyez”. Első magyar királyunk ünnepén elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk az ő korának eseményeit. Nekünk, magyaroknak különösen is nagyszerű példa az ő családja, felesége Boldog Gizella és fia, Szent Imre herceg keresztény élete.

Lóránt atya hangsúlyozta, a mai napig annak a gyümölcsét élvezzük, hogy Szent István király egy szabad, független, egységes nemzetet épített fel, amely több mint ezer éve fennáll, és az ő jóvoltából mi magyarok, Mária országának tekinthetjük magunkat.
„Szabadok vagyunk, de nem a törvényektől, hanem éppen a törvények által” — folytatta beszédét a káplán. „Mi keresztények a szabadságra nem evilági értelemben, egy kötetlen, szabályok és törvények nélküli világra gondolunk, hanem olyan szabadságeszményt próbálunk magunkévá tenni, amelyben szerepe és fontossága van a törvénynek.” A szónok példaként az Ószövetségi népet állította elénk. Mózes két kőtáblán megkapta az Úrtól a Tízparancsolatot. Bajok, nehézségek sújtották a népet, amikor ettől elfordult. Az Úristen törvényeinek betartásakor viszont szabaddá váltak.

Szent István függetlenné tette az országot, de nem az Istentől, hanem az evilági mértéktől: a vagyontól, ideig-óráig tartó csillogástól, pompától azáltal, hogy elsősorban családjával együtt életét a Mindenható Isten akarata szerint élte. Végül egy olyan egységes nemzetet hagyott ránk, amely nem bezárkózott a kalandozások után, hanem mindvégig nyitott és barátságos maradt a környező népek felé. Szent István király, fiához, Imre herceghez szóló intelmében találhatunk erre utalást: „Légy vendégszerető fiam!”
Ezután Lóránt atya homíliájában Boldog VI. Pál pápa szavaira utalt, aki hangsúlyozta, a Szent magyar király keresztény hittel, erős lélekkel maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta őt. Nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, amellyel nem csak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben magasabb értékű kincsekhez, vagyis lelki műveltséghez és a természetfölötti kegyelemhez vezet.

„Szent István tehát evangéliumi hűséggel sziklára építetve, feltétlenül biztos, megdönthetetlen alapokra helyezve szabad, független és egységes nemzetet épített hazánknak. Mindvégig bízott az isteni gondviselésben, akkor is, mikor élete végén nemzetének sorsa emberileg nézve, a racionalitás talaján maradva szinte kilátástalannak látszott. Ekkor ajánlotta az ő országát és népét Nagyboldogasszony oltalmába” — fogalmazott Varga Lóránt.
Majd ünnepi búcsúi beszédét, Aranyosi Ervin:,„Te milyennek látsz másokat” című történetével folytatta: „A történet tanulsága szerint a világ az emberi szívben tükröződik. Élhetünk örömteli, boldog életet ebben az István király által sziklára épített országban, vagy határainkon túl, de ha nem vagyunk boldog keresztény emberek, akkor felesleges útra kelni. Szomszédos városban, országban, más földrészen sem találhatja meg a békéjét, nyugalmát, boldogságát az, aki az Isten által rendelt helyén mindezt nem tudja megélni. A földi haza után következő örök boldogságban is olyan mértékben részesülünk majd, ahogyan itt a földön éltünk. Ha csak a nehézségeket, rossz dolgokat, sok szenvedést, tragédiát vesszük észre — amelyekből van bőven —, akkor odaát sem lehetünk igazán boldogok. Fontos, hogy az ember meglelje belső nyugalmát, meghallja Isten szeretetre hívó szavát. Ha azonban a keresztek és nehézségek ellenére is meg tudjuk élni Istenben az igazi lelki békét és derűt, akkor ilyen mennyország vár majd ránk” — fejezte be gondolatait Varga Lóránt újfehértói káplán.

A szentmise bemutatását követően az új kenyér megszentelése következett, majd megkoszorúzták a 2013-ban megáldott Szent István szobrot, és az egyházközösség templombúcsúja, Magyarország fővédőszentjének ünnepén agapéval zárult.

Zelenák Annabella
egyházmegyei média-képzős hallgató

Idén a debreceni virágkarneváli program díszvendégei között köszönthettük Böjte Csaba, ferences rendi szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozóját. A karneváli programsorozat részeként, augusztus 19-én, vasárnap a Szent Anna-székesegyházban Csaba atya celebrált szentmisét, az alapítvány által felkarolt népviseletbe öltözött gyermekei körében és nagyszámú hívő részvételével.

Szentbeszédében - mintegy felkészülésként a következő napi, augusztus 20-ai nagy, nemzeti ünnepre - a kiengesztelődés, megbocsátás jelentőségére hívta fel a figyelmet. Történelmi példaként Szent László királyt említette, aki 1083. augusztus 15-én összehívta a rendeket és ötnapos bűnbánatot, engesztelődést hirdetett. A király elment Salamonhoz, ellenségéhez, akit bezáratott, mert Salamon korábban összeesküvést szőtt ellene. Békülése jeléül László király megbocsátott neki és szabadon engedte, hogy augusztus 20-án méltón ünnepelhessen az ország. Ekkor avatták szentté I. István királyt, Imre herceget, a mártírhalált halt Gellért püspököt és még két remetét. István király uralkodása idején augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napjává tette, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. Augusztus 20-a, Szent István király ünnepe az egyik legrégebbi magyar ünnep, a keresztény magyar állam alapításának és ezeréves folytonosságának emléknapja.

Csaba atya a szent lászlói szellemben való kiengesztelődést hangsúlyozva, saját életéből hozott szemléletes, olykor drámai, vagy viccesen megható példákat, amelyeken keresztül vezette rá a jelenlévőket, hogy milyen lélekemelő és felszabadító érzés, ha hibáinkat, bűneinket letesszük és megbocsátunk egymásnak. Mert nincs igazán szép nemzeti ünnep bocsánatkérés, kiengesztelődés, békejobb nyújtás nélkül. Ez a gondolat szinte minden nagy egyházi ünnep előtt elhangzik, hiszen akkor tudunk igazán örülni, tiszta szívből ünnepelni, ha lelkünket nem nyomja teher, bánat, sérelem.
Majd Csaba atya így fogalmazott: „Milyen jó lenne a kiengesztelődés, kiegyezés a környező népekkel is, hogy a Kárpát-medence Tündérkertté váljon!”

Aki már egyszer is hallotta beszélni Csaba testvért, az nem felejti. Egyedi, rendkívül közvetlen, mindenki által megérthető, magával ragadó, vidám stílusa, ízes beszéde „hegyeket tud megmozgatni” hívőkben, nem hívőkben egyaránt. Ezt mutatja az a rengeteg adomány (lelki és anyagi egyaránt), aminek segítségével az általa megálmodott és létrehozott, azóta hálózattá bővült gyermekmentő szolgálat mára már 83 gondozó házat számlál. Megható volt, hogy a szentmise végén Csaba testvér mindenkit meghívott Erdélybe, hogy részesei legyünk akár csak pár órára a folyamatosan szaporodó kis Tündérkerteknek.

Dr. Gyöngyösi Erika
egyházmegyei média-képzős hallgató

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye tanévnyitó ünnepségét tartja 2018. augusztus 29-én, szerdán 10 órától Debrecenben a Megtestesülés-templomban (4032 Debrecen, Borbíró tér 9.). A rendezvényen az egyházmegye 10 köznevelési intézményének lelkivezetői és mintegy 700 dolgozója vesz részt.

A rendezvény programja:

10:00 -11:00 Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Veni Sancte – tanévnyitó szentmisét mutat be, a jelen lévő lelkivezetőkkel együtt
11:00 -11:45 dr. Pécsi Rita, pedagógus, neveléskutató előadása: Az érzelmi intelligencia humán tőkévé alakítása
11:45-12:30 Molnár Katalin, EKIF főigazgató előadása: Vonzás az új tanévben
12:30 -13:00 intézményvezetői megbízás és Szent Gellért díjak átadása
Záró gondolatok
13:00 közös ebéd

Öröm-Hír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Ünnepélyes tanévnyitó, 2017 szeptember

Augusztus 8-án, Szent Domonkos rendalapító napján ünnepi alkalomra gyűltünk össze plébániánkon. A szentmise előtt közösen énekeltük, imádkoztuk a Szent Domonkos-vesperást, az esti dicséretet. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Górski Jacek O.P. plébános volt, a szentbeszédet Tokodi László O.P. atya mondta.

Nagyon kell vigyázni, ha megpróbáljuk véka alá rejteni a meggyújtott lámpát – kezdte szentbeszédét Tokodi László O.P. atya az ünnepre rendelt evangéliumi szakaszra utalva –, mert ha nem jól csináljuk, akkor nem elrejtenénk, hanem mivel a véka is, és utána más is meggyulladhat, igen látványos dolgot okoznánk. Jézus azt is mondja: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. (Mt 5,14). Meg lehet próbálni, de látszódni fog! Alapító Atyánkra is igazak e szavak.
Szent Domonkos nagy szent – folytatta László atya –, de egyben igen kicsi szent is. Ha a fehér színű domonkos habitusra tekintünk, melyet kívülről a fekete kappa borít be, egész prédikációm összefoglalását látjuk. Szent Domonkosról keveset tudunk, de mégis sokat. Két rövid levelén kívül semmilyen írása, könyve nem maradt hátra az utókornak. Amit tudunk róla, azt másoktól tudjuk. Szent Domonkos stílusa így egyedülálló. Rendünk nagy alakjai közül egészen más volt például Aquinói Szent Tamás, aki rengeteg könyvet, nagy teológiai munkásságot hagyott ránk. De Szent Domonkost nem lehetett és nem lehet elrejteni: itt vagyunk mi, akik tanúskodunk róla, és hordjuk a ruháját.
A dél-franciaországi Albi városában Szent Domonkos idejében csoportosultak az un. albigens eretnekek. Nevükben a város neve rejlik, mely fehéret jelent. Ők azt hirdették magukról, hogy jók és tökéletesek. Lelki módon élnek, ők az Isten birtokosai, a földi dolgok távol állnak tőlük. Amikor Szent Domonkos találkozott velük, a szentsége teljesen megragadta őket. Az eretnekek tanai nem teljesen elvetendők. Vannak bennük jó vonatkozások is. Az albigensek szegényen éltek, radikálisan élték meg az Evangéliumot, megvetették a bűnt, de mindezt nem úgy tették, ahogy Isten akarja, ahogy az Anyaszentegyház kéri. Ragyogni akartak, de önmaguk akartak ragyogóvá lenni. Ilyen kísértéseink nekünk is vannak: felülkerekedik bennünk énközpontúságunk, s nem Isten áll életünk központjában. Ám ezzel ellentétben Szent Domonkos mindig másokat állított a középpontba. Rejtett életet próbált élni, éjszaka titokban egyedül imádkozott sokat, végigjárta a kolostort, betakarta alvó rendtársait – de mindez valahogy mégis kiderült, mert testvérei meglesték. Azt szerette volna, hogy a testvéreinek minden jó legyen, hogy megtapasztalhassák, miért jó az Isten. Sírját is próbálta elrejtetni, azt kérte, hogy oda temessék, ahol a többiek felette járnak. De ez nem sikerült, mert az emberek vágytak közelségére, így ki kellett emelni őt és méltó módon elhelyezni. Koporsóján egy lyukat láttak, és bár sokan azt hitték, hogy azon keresztül kellemetlen szag fog érződni, csalódniuk kellett, mert a szent addig rejtett teste csodálatos illatot árasztott. E kicsiny rés a koporsón ismét elárulta Domonkos szentségét!
Szép örökségünk a habitusunk: a fehér szín a feltámadást, az Istent hirdeti, de a fekete kappa ezt eltakarja, mert meg kell tanulnunk, hogy elrejtsük azt, ami jót tettünk. A kappa nélkül azzal tetszeleghetnénk, hogy ragyogóak, tökéletesek vagyunk. A fekete kappa a halál, az alázat, a kereszt jelképe is. A fekete és a fehér egyensúlya Isten mindent meghaladó, végtelen szeretetét mutatja nekünk, aki mégis alázatosan lehajolt hozzánk.
Így lett Szent Domonkos naggyá, mert mindaz, aki megtartja és tanítja Isten igazságát, igen naggyá lesz a mennyek országában, de nagyságát kicsiségre való törekvése, alázatossága tette lehetővé. Így ragyogjunk mi is mások előtt a jótetteinkkel, de mindig legyen rajtunk az alázatosság palástja – fejezte be ünnepi gondolatait László atya.
A szent mise után a templomkertben gyűltünk össze lecsó-partira. Az ízletes ételt Bécsi Géza készítette. Fiataljaink a megelőző nap tértek haza a medjugorjei ifjúsági fesztiválról. Az egyik résztvevő, Molnár Anita, meghívta zarándoktársait, akik a környéken laknak, így sok fiatallal együtt ünnepelhettünk. Köztünk volt még három leány Csíkszeredából, akik szakmai továbbképzésen vesznek részt városunkban, valamint sokan a város más plébániáiról is. Kellemes beszélgetéssel, ismerkedéssel, vidámsággal telt az este.
Köszönjük mindenkinek a részvételt és a közös imádkozást, hogy így valódi szeretetközösségben ünnepelhettünk az alapító szent ünnepén.

„Szent Domonkos! Járj közben szüntelen fiataljainkért, hogy a krisztusi modellben
találják meg az új emberi ideált, és az Ő evangéliumának szavaiban
amely eligazítja őket életük útjain. Ámen.”

Havas Lászlóné

Fotó: Molnár Anita Fruzsina

Léleképítő gyermek szólamok hangzottak el augusztus 20-án, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Debrecen testvérvárosából a lengyelországi Lublinból érkezett a Lublini Főegyházmegye fiúkból és férfiakból álló kórusa, akik augusztus 20-án, az államalapító Szent István király ünnepén az esti szentmisén énekeltek, majd a mise után koncertet is adtak.

A lengyel kórus augusztus 24-én, pénteken, az esti szentmisén ismét a székesegyházban vendégeskedik másik három kórussal együtt: a Padányi Katolikus Iskola kórusa, a Veszprém Város Vegyeskara Ifjúsági Vokálja, és a Svetits Katolikus Iskola kórusa fognak előadásukkal szolgálni. A négy kórusban kb. 120 fiatal fog énekelni.

Mindenkit szeretettel várnak!

Geréné Sárga Monika
egyházmegyei média-képzős hallgató

A fotók az augusztus 20-ai szentmisén készültek.

Templombúcsút és hagyományos kenyérmegáldást tartottak 2018. augusztus 20-án a napkori római katolikus egyházközségben.

A kánikula ellenére is megtelt a Szent István király nevét viselő, napkori műemlék templom 2018. augusztus 20-án, a Napkori Római Katolikus Egyházközség templombúcsúján. Az ünnepi szentmisét Zubály Lajos helyi plébános asszisztenciájával, Burányi Roland keceli plébános mutatta be, aki szentbeszédében a Szent István erényei és a mai keresztény embertől elvárt életforma közötti számos párhuzamra mutatott rá.

Burányi atya felhívta a figyelmet arra, hogy Szent István nekünk, magyaroknak vezérlő csillagunk, de első királyunknak is volt egy csillaga, Szűz Mária. István, Jézus és Mária erős alapjára építette országunkat. Apostoli király volt, aki különleges látásmóddal bírt, mert az örökkévalóság távlatából tudta szemlélni a rá bízott ország sorsát. Ezért nekünk is ebből a távlatból kell megközelítenünk saját életünket.

Az atya azt is kiemelte beszédében, hogy István olyan kiváló mestereket kapott, mint például Szent Adalbert és Szent Gellért, akik megtanították, hogyan hallhatja meg Isten szavát. Ezt a példát követve, mi modern emberek is becsüljük meg azokat az embertársainkat, akik megtanítják nekünk meghallani az Isten szavát, és törekedjünk arra, hogy mi is ilyen mesterekké válhassunk mások számára.
Önmagunk tökéletesítésén is szüntelenül fáradozzunk, miként azt Szent István is tette, ezért éljük életünket imádságos lelkülettel, mert e nélkül nem lehetünk sem bölcs, sem pedig látó emberek.

Roland atya arra is kitért, hogy Szent István királyunk jól kamatoztatta az Istentől kapott talentumait, illetve jól gazdálkodott az országa lehetőségeivel is, ez pedig arra sarkallhat minket, hogy mi is ezt tegyük a saját életünkben helyt állva. Mindezek mellett István király nagy alázattal tudta fogadni a reá bízott hatalmat, és Isten szolgálataként élte meg az ország kormányzását.

Mi is mindebből a tanítás? – tette fel a végső kérdést szónoklata végén Burányi atya. – Az, hogy mi is apostolok legyünk, miként első királyunk is az volt. Megvan a mi küldetésünk is, a saját helyünkön, mert egyszer számon kérik majd tőlünk is, hogy mit tettünk és mit mulasztottunk. Mindezt pedig együtt, egymással összefogva, közösségben kell megvalósítanunk. –fejezte be prédikációját az atya.

A szentmise körmenettel zárult, végül Soltész Mihály napkori görögkatolikus parókus és Zubály Lajos plébános megáldották a nemzetiszín szalaggal feldíszített ünnepi kenyeret, melyből a hívek kóstolót is vihettek magukkal a templomból hazaindulva.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka
egyházmegyei média-képzős hallgató

Free Joomla templates by L.THEME