Elemek szűrése dátum szerint: február 2019

A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség 27. alkalommal szervezi meg a Nők Ökumenikus Világimanapját Debrecenben, amelyet évente más-más felekezet tart.
Idén a római katolikusok nevében a debreceni Szent Anna Egyházközség és a Svetits Intézet vállalja a házigazda szerepet. Az imaalkalom március 1-én, pénteken délután 5 órakor kezdődik a Svetits Intézet Szent Kereszt-kápolnájában, amely után szerény agapéra várják a kedves résztvevőket a Szent József Gimnázium Kollégiumának ebédlőjébe.

Az imaóra imádságait idén a szlovéniai testvérek állították össze, vezérgondolata: „Jöjjetek, mert már minden készen van!” (Lk 14,17)
A perselyadománnyal idén a Magyar Pünkösdi Egyház Hajlék Missziós Gyülekezetét támogatják.

A fotón Rezka Arnuš festménye látható, amelyen két téma jelenik meg egyidejűleg: Szlovénia országa és az istentisztelet alapjául szolgáló bibliai történet. A kép felső részén szlovén népviseletbe öltözött, mozgásban levő nőalakok láthatóak; fejükön csipke kalappal vagy sapkával, nyakukban sállal.
A szegélyén végigfutó, szlovén népi hímzéssel díszített félkörív egy tányért vagy asztalt szimbolizál, közepén a szlovén nemzeti édességgel – a poticával. A szőlők Szlovénia különböző borvidékeit szimbolizálják. Jellegzetes szlovén szuvenír és egyben a szeretet jelképe az asztal közepén elhelyezett mézeskalács, amely szlovén szegfű motívummal díszített és a Carniola-ban őshonos méhek mézéből készül.
Az asztal alatti részen a társadalom perifériájára szorult gyermekek láthatóak. Ők is értesültek a meghívásról. Egy hajléktalan asszony karjában gyermekét tartja; egy vak asszony, előre nyújtott karjával tapogatózva készül megtenni egy lépést; a süket a fejének elfordításával válaszol; egy spasztikus lány önkéntelen izomrángásaival fejezi ki, hogy örömmel fogadja el a meghívást a lakomára.
A szlovén népművészet jellegzetes színeit használta a művésznő – vöröset és fehéret. A háttér zöld színe a szlovén tájat, az erdőket és a mezőket jelképezi. A gyermekalakoknál használt meleg tónusok a meghívás felett érzett őszinte örömüket fejezik ki.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent László Domonkos Plébánián várakozáson felüli az érdeklődés a február 14-én elindult kilenc alkalmas karizmatikus lelkigyakorlat iránt. A következő hetekben mintegy 130 résztvevő lelkében teljesedik be a megújulás iránti vágy, közülük többen az utolsó napokban jelentkeztek, hogy ők se maradjanak le arról a csodáról, amelyről a szeminárium kapcsán hallottak. A találkozót Górski Jacek OP plébános kezdeményezésére Szentesi Csaba görögkatolikus parókus atya vezeti. Az alkalmak dicsőítéssel kezdődnek, amelyen Tokodi László OP tart rövid elmélkedéseket, majd tanítással folytatódnak, és kiscsoportos beszélgetésekkel zárulnak.

Az első alkalmon Szentesi Csaba atya bevezető gondolataiban azt hangsúlyozta, mindenkinek a szívében él a vágy Isten után. Ez az ember alapvető természetéhez tartozik, hiszen Teremtője, Atyja után vágyakozik. Ehhez a Szentlélek szemináriumon ajándékokat kapunk, amelyekkel Isten dicsőségére majd egymást is szolgáljuk.
Csaba atya két olyan személy — Farkas András volt debreceni plébános, és a fiatalon elhunyt Ferenczi Éva — közbenjáró segítségét is kérte, akik már Isten boldogító színe látásában dicsőítik Őt.

Mi történik a Szentlélek szemináriumon? Csaba atya „A szamáriaiak megtérése” című szentírási szakaszból idézett: „Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. Mert sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. Így nagy volt az öröm ebben a városban. ... Hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. ... Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket” (ApCsel 8, 5-17).

A szamariaiak tehát elnyerték a Szentlelket, kiderült számukra, hogy a Lélek megtapasztalható. Ez vár ránk a Szentlélek szemináriumon, hangsúlyozta Szentesi atya, majd folytatta: Jézus azt akarja, hogy öntudatos követői legyünk, ne legyen bennünk félelem, gyengeség, harag, szeretetben és bátorságban tudjuk élni az életünket, és eggyé váljunk Istennel.

Az ember az egyetlen, aki tud egyesülni Istennel. A szívünk automatikusan kinyílik a zene, dicsőítés hatására is, és képesek vagyunk befogadni Isten Szentlelkét. Ennek fényében, mint ahogyan az apostolok is, mi is mindent másként fogunk látni. Csaba atya hangsúlyozta, tegyük félre az elmúlt 2000 évet, hiszen ma is befogadhatjuk Isten Szentlelkét, csak nyitottnak kell lennünk.

Amikor az apostolok megkapták a Szentlelket, örömükben kimentek az utcára, nyelveken beszéltek, és mindenki azt kérdezte tőlük, mit kell tenniük, hogy ők is olyanok legyenek.

Ezt az örömöt akarja az Úr nekünk adni ezen alkalmakon, amely után mások is vágyni fognak, hogy teljesebb legyen az életük. Megszabadulhatunk a bűneinktől, fájdalmainktól, és mindez olyan észrevétlenül, kedvesen, fájdalommentesen történik majd. Átjár bennünket a Szentlélek, meggyógyítja a szívünket, mert erre csak maga az Isten képes, senki más. Sebeink megmaradnak ugyan, de már nem fognak fájni, mert begyógyultak. Emlékezni fogunk arra is, aki megbántott bennünket, de már gyógyultan, és ez nagy különbség. Így a világot is tudjuk gyógyítani. Mennyire egyszerű és óriási dolog ez. Az Ő gyógyító erejével fogunk rendelkezni, hiszen Isten gyermekei vagyunk.

Ezután Csaba atya a bátorságról beszélt, amely szükséges ahhoz, hogy a hit erejét továbbadjuk. Pünkösd után az apostolok tanúságot tettek a feltámadt Krisztusról. Nem tudtak hallgatni róla, bármilyen veszélyes is volt erről beszélniük. Bátrak, és így hitelesek is voltak, ezért elhitték nekik, hogy Krisztus feltámadt.

A szeretet Isten lényege az embernek tulajdonsága. Nem mindegy, ki és mi tölti be a lelkünket. Ez a tulajdonságunk arra indít bennünket, hogy egyre jobban hasonlítsunk Istenre, hiszen Ő saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Az ember igazi arca olyan, mint Isten arca, hasonlítunk Rá. A Szentlélek segít bennünket, hogy megkapjuk az igazi arcunkat és egyre jobban hasonlítsunk a Teremtőnkre. Szent Pál apostol remekül megfogalmazta a Galatákhoz írt levelében, hogy az igazi arcunk a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, önmegtartóztatás, vagyis a Lélek gyümölcsei. Az igazi arcunkkal sem világi hatalom, sem a gonosz nem tud mit kezdeni.

„Uram, Jézus Krisztus, jöjj el közénk, add áldásodat mindazokra, akik eljöttek a Szentlélek szemináriumra. Adj szívükbe szomjúságot Szentlelked iránt, szabadítsd meg őket minden fölösleges köteléktől, félelemtől, bűntől, hogy felismerjék a keresztény élet szépségét és azt a gazdagságot, amit adni akarsz nekünk. Köszönjük, hogy meghívtál és meghallgatod kéréseinket.”

A Szentlélek szemináriumról részletesebben olvashatunk a Szentesi Csaba atyával készült interjúban:  http://www.dnyem.hu/index.php/item/2231-eletunk-legnagyobb-kalandjat-elhetjuk-at-szentesi-csaba-atyaval-beszelgettunk-a-szentlelek-szeminariumrol

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagy eseményre készülnek Pócspetri hívei, hiszen először köszönthetnek bíborost a templomukban. Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek 2019. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján szentmisét mutat be, ezt követően megkoszorúzza Asztalos János plébános emléktábláját, majd részt vesz a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskolában a megemlékező ünnepségen, ahol ünnepi beszédet tart, prof. dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, köszöntőt mond: Tamás György, Pócspetri polgármestere, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő és Seszták Oszkár, a Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Közgyűlés elnöke.

Ez a különleges alkalom része a 2018-as emléknapnak, amikor 70. évfordulóját tartották a pócspetri eseményeknek. Ehhez kapcsolódott az elmúlt év őszi szintén nagy esemény, amikor megáldották Pócspetri fíliájában, a máriapócsi római katolikus templom előtti téren elhelyezett Mindszenty József bíboros, esztergomi érseket ábrázoló szobrot.
Éppen ezért Erdő Péter bíboros először Máriapócsra látogat, ott megkoszorúzza a Mindszenty alkotást, majd imádkozik a kommunizmus áldozataiért a kegytemplomban. Ezután veszt részt Pócspetriben a 4 órakor kezdődő megemlékezésen.

P. Szenes István SFV, Pócspetri jelenlegi plébánosa kiemelten fontosnak tartja elődjének, Asztalos János plébános emlékének az ápolását, a történelmi hűség fényében. 70 éven keresztül élt az emberek tudatában az a hamis vád, hogy a 48-as pócspetri események kirobbanásáért a pap volt a felelős, mert szembeszállt az államhatalommal. A megfélemlítésük okán ezt kellett mondaniuk a plébános honfitársainak is, akik szintén elszenvedték a bebörtönzés szenvedéseit.

Asztalos János plébános, kanonok, pápai káplán, 1945-ben lett Pócspetri plébánosa. Három évig szolgált a faluban. 1948-ban a kommunista hatalom vallásüldözésének egyik eleme volt az egyházi iskolák államosítása, és már akkor elkezdték üldözni a kommunista párt és az államosítás ellen tiltakozó Mindszenty József hercegprímást. Pócspetriben június 3-án, Asztalos János plébános kezdeményezésére nagygyűlésen tiltakoztak a hívők az iskola államosítása ellen. A kivezényelt két rendőr egyikének kezében elsült a kibiztosított fegyver, és saját testébe fúródott. A környékbeli rendőrök megérkezése után a tüntetés általános lövöldözéssé fajult. Alig nyolc nappal a véres események után koncepciós perben a budapesti statáriális bíróság Asztalos János atyát mint felbujtót, és Királyfalvi Miklóst, a falu jegyzőjét halálra ítélte. Az utóbbin a halálos ítéletet végre is hajtották, míg a plébános ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. Nyolc évet ült börtönben, a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá, és egyszerre szabadult Mindszenty Józseffel.
Királyfalvi Miklós a végtisztességet csak 2017-ben kapta meg. Az 1948-as események jelentősége miatt, a kormány a Pócspetri Polgármesteri Hivatal épületét (egykori Irinyi-kúria) történelmi emlékhelyé nyilvánította.

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: MTI, Asztalos János a bíróság előtt

2019. február 14., csütörtök 16:19

Az egyeki vándorbölcső üzenete

Az egyeki római katolikus egyházközségben a 2018-as jubileumi évben egy kereszttel ékesített vándorbölcső indult útjára, amely kezdeményezés Tóthné Varga Gizella három gyermekes édesanyának köszönhető. A bölcsőt Ferencz Mihály és Mucza Flórián asztalosok készítették a Pappszauna Kft. és a Szent Ferenc karitászcsoport felajánlásából. A ringató immár az egyházközség „házi” bölcsője lett. Célja a régi kor hagyományának felelevenítése, amikor a kisbabákat még bölcsőben ringatták, és a kicsik ringatója több nemzedéken keresztül családról családra járt. A bölcső tehát Egyeken is megkezdte vándorlását, hogy hirdesse az új élet tiszteletét, és nyugalmat adjon a gyermekeknek, szeretetet, örömöt a családoknak.

A vándorbölcső útját napló kíséri, ebbe írják a családok a gyermekük ringatózásának ideje alatt szerzett életüket gazdagító tapasztalataikat, élményeiket. Olvashatjuk benne a gyermekek születési adatait, családtagjaik nevét, a keresztelés pontos helyét és dátumát, valamint a szentséget kiszolgáltató pap nevét.

Tóth Anna Janka édesanyja még azt is papírra vetette, hogy a kis Janka Billings baba (a Billings módszert alkalmazva fogant meg), így életét a Gondviselésnek köszönhetik. Majd azt is megfogalmazta, hogy a bölcső kifejezetten pozitív hatással volt Jankára. Könnyedén elaltatták benne és egyszerre  többen is bekapcsolódhattak a ringatásba, gyönyörködve, a két fénylő szempárban.
„Hiszen te formáltad a bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
Dicsőítelek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, s tudom jól, milyen csodálatos minden műved.
Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.” (Zsolt 139, 13-16)

A vándorbölcső második lakója, használója Bodnár Károly volt, aki már a VI. Károly a családban. A Károly régi magyar személynév, a török eredetű karul, karvaly madárnévből származik. Már a középkorban azonosították azonban a germán eredetű német Karl névvel. Jelentése: szabad (férfi) legény. Női párja Karola.
Károly szülei így fogalmazták meg örömüket: „Azért mert szerettek, jöttem a világra. S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága. Szeressetek engem igaz szeretettel! A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember.”
Károly édesanyja szerint a bölcső az egész családra jó hatást gyakorolt. Anyaként is nagyon jó, szívmelengető érzés volt a bölcsőben ringatni a gyermeket: Azt kívánjuk, mások is éljék át a bölcső adta szívmelengető érzéseket, hozzon az ő kisbabájuknak is békés álmokat!

Kirilla Léna szülei azt mondták, ez egy különleges bölcső, hiszen meg van szentelve, és már sok kicsi gyermeket ringatott álomba.

Hajas Pálhoz is megérkezett a várva várt ringató, amely, mint elődeit, őt is nagyon mély alváshoz segítette. „Kezdő szülőként nagy vágyakat dédelgetünk a gyerekeinkkel kapcsolatban: legyen sikeres, népszerű, zseniális. Aztán ahogy múlnak az évek, ezek az igények valami jóval mélyebb vággyá alakulnak. Legyen boldog.” (Keith Stuart)— írták a naplóba szülei.

A bölcső tovább folytatja útját, újabb és újabb életnek örvendezve, ringatózva. Jelenléte mosolyt csal az arcokra, szeretetet és jó kapcsolatot teremt a családok között.

Pappné Fekete Mónika
Fotó: Magánarchívum

A mai napon a Szenttéavatási Kongregáció dekrétumban tette közzé Isten Szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek és Magyarország prímása hősies erényeinek elismerését, miután Ferenc pápa előző nap kihallgatáson fogadta Angelo Becciu bíboros urat, a Kongregáció prefektusát. Ehhez kapcsolódóan a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága örömmel továbbítja Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek közleményét:

Nagy örömmel értesültünk róla, hogy Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket.

Ezentúl tehát hivatalosan is tiszteletreméltónak nevezhetjük őt. Fontos lépés ez a boldoggá avatás felé, hiszen most már az imameghallgatások és csodák felülvizsgálata kezdődik. Ennek pozitív eredménye megmutathatja, hogy Mindszenty bíboros személyére nemcsak úgy tekinthetünk, mint példaképünkre, hanem hathatós közbenjárásával támogatni is tud minket.

Hosszú évtizedek imádsága és munkája után különös kegyelem számunkra Egyházunk legfőbb hatóságának elismerése. Ezért hálás köszönetet mondunk a Szentatyának és tovább folytatjuk imádságunkat, hogy tiszteletreméltó elődünket, aki minden szenvedést vállalva, rettenthetetlen hűséggel szerette Istent, Egyházunkat és népünket, mielőbb a boldogok sorában ünnepelhessük.

Róma, 2019. február 13.

+ Erdő Péter
bíboros, esztergom-budapesti érsek,
Magyarország prímása

2019. február 13., szerda 09:52

KELET keleti szemmel

A Győri Római Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezésében február 8. és 10. között rendezték meg a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozóját (KELET), amelyen Törő András püspöki titkár, a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium igazgatója, diákjai és munkatársai is részt vettek. A közös gondolkodás jegyében telt a hétvége, ahol megismerkedhettünk egy jól működő kollégiumi csapattal, hozzánk hasonló gondolkodású, tettre kész fiatalokkal, Győr utcáival és történelmi vonatkozásaival.

A debreceni csapat számára a Püspökvárban és környékén megtett séta nem csak látványosság és egy múltba tekintő városnézés volt, hanem a találkozások órája. Az itt töltött időt három személy befogadó mosolya kísérte: Veres András győri megyéspüspök közvetlensége, Németh László püspöki helynök vendégszeretete és Apor Vilmos vértanú lelkülete töltötte meg a szívünket örömmel. Ezen a délutánon a főpásztor és a helynök atya személyében újabb példaképekkel találkoztunk, akik az egyházi élet örömteliségét közvetítették számunkra, azt a megélést, amely az egyház barátságos, személyes, mély és hiteles oldalát domborítja ki. Mindeközben pedig egy olyan élet elevenedett meg számunkra Apor Vilmos vérrel áztatott ruhaereklyéjének jelenlétében, amely megerősített minket a cselekvő hitben.

Hálásak vagyunk, hogy győri látogatásunk során egy olyan vértanú emlékét fedezhettük fel, akinek lelkipásztori programja bennünket is kitartásra nevel: „A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy mindenkinek mindene legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.” Ezek a szavak mindenki számárára hordoznak buzdítást függetlenül attól, hogy milyen életállapotban vannak vagy éppen milyen munkát végeznek.

Ezt a vezérszálat vitte tovább a vasárnap bemutatott szentmisén Veres András püspök, aki egy fontos útravalót hagyott meg a fiataloknak: „Legyetek ember-halászok!”. Mit is üzent ezzel számunkra? Ezzel a felszólítással bátorította a fiatalokat, hogy merjenek igent mondani a küldetésre, amely magában hordozza a felelősséget másokért, azért, hogy mások is megismerjék Isten irgalmas szeretetét. Bíztatott bennünket, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket Isten épít bele mindennapjainkba, és merjük felfedezni a hatalmát, azokban a helyzetekben is, ahol az emberi erő megtörik.

A vidám hangulatban eltöltött hétvégért hálásak vagyunk Törő András atyának, aki egy percre sem hagyja, hogy fiataljaiban megtörjön a lendület, amely megtölti tartalommal és jó kedvvel a fiatalok életét, hogy aztán példaként tudjanak ők is szolgálni, felelősséget vállalni, tovább adni, ember-halászok lenni!

Szilágyi Eszter

2019. január 22. és 27. között Közép-Amerikában Panamában rendezték az ifjúsági világtalálkozót (IVT), amelyre a Szentatya is ellátogatott. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből hat fiatal csatlakozott a magyar delegációhoz. Az alábbiakban Szilágyi Eszter — a találkozón szerzett élményeiről szóló — írását olvashatjuk

„A kornak, melyben élünk, nem díványfiatalokra van szüksége, hanem cipőt, sőt még inkább, bakancsot húzott fiatalokra.” Ezzel a gondolataival indított minket útnak Ferenc pápa a krakkói ifjúsági világtalálkozón. Mi hallgattunk a szavára, majd két és fél évvel később „bakancsot húztunk” és Panamáig repültünk, hogy ismét magunkba szívjuk az ifjúság együtt haladásának buzdító erejét.
A panamai ifjúsági világtalálkozó (IVT) és a costa rica-i előtalálkozó egyszerre volt hitéleti megerősödés, kulturális megismerés, természeti csoda, társadalmi tapasztalás, közösségi- és Isten-élmény. Hogyan is épült fel ez a majd’ kéthetes zarándoklat?

Előkészület és indulás

„Küldetésetek van!” – halljuk számtalanszor a szentmisék záró áldásakor. Ezzel a küldetéstudattal vágtunk neki az IVT-nek hatan, képviselve a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Olyan útra vállalkoztunk, amely magában hordozta a váratlan helyzeteket, az ismeretlent, a tettrekészséget. Erre figyelmeztettek minket az IVT-t megelőző budapesti találkozón, ahol megismerkedhettünk zarándoktársainkkal. Számos hétköznapi és nem hétköznapi dilemma övezte a készületet. Mit vigyünk magunkkal a világ végére? Télből utazunk nyárba? Szükség van-e védőoltásra? Hogyan mozgunk majd együtt Közép-Amerika utcáin? Tudunk-e üzenni egymásnak? Hol fogunk lakni? Ihatunk-e a csapvízből? A készület és az ottlét alatt a Shalom Közösség bíztatott bennünket, hogy ezeken a kérdéseken könnyedén tovább lendüljünk.
A Közösség kíséretében vettünk részt a találkozón, így alkalmunk volt őket is megismerni: ez egy olyan katolikus lelkiségi mozgalom, amely a római katolikus egyház tanítását követve, fő céljának a fiatalok evangelizálását tekinti. A minket kísérő Budapesti Misszió magyar és brazil katolikus fiatalok vidám és elkötelezett, karizmatikus lelkiségű közössége. Lelkiségük középpontjában a béke áll: az az igazi béke, amelyet a Feltámadott Jézus adott a tanítványoknak, amikor a jól ismert „Békesség nektek!” szavakkal köszöntötte őket – ami héberül egyszerűen „Shalom”. Közösségük a béke útját járja, misszionáriusai pedig Krisztus békéjének követei és hivatásuk, hogy erről, a Feltámadott Jézustól kapott igazi békéről tanúskodjanak a világban. Az utazás meghatározó élménye volt bepillantani egy karizmatikus közösség életébe.
Az indulás, a repülőutak izgatott percei pótolhatatlanok maradnak számunkra, hiszen újra és újra átéltük a várakozás örömét. A várakozásban való jelenlét mindnyájunk számára fontos. Ennek gyakorlása és megélése nem csak az utazás, hanem keresztény létünk szerves része.

Előtalálkozó Costa Rica-ban

„Pura vida!” – ezzel a felkiáltással köszöntöttek minket a costa rica-i testvéreink. Azt mondják, ezt az egy spanyol mondatot érdemes megtanulni mielőtt ide utazik az ember, mert ennek bárhol és bármikor van helye, ideje és üzenete. Mit is jelent? Önmagában úgy fordítanánk: tiszta élet. De ennél azért többről van szó. Amikor azt mondod „pura vida” egyszerre fejezed ki: Jól vagyok! Minden rendben! Üdvözöllek! A viszontlátásra! Köszönöm! Szívesen! Ne aggódj! Egészségedre! Ez nagyszerű! A „pura vida” önmagában fejezi ki azt a felszabadult élni akarást, amely közben megtanít az egyszerű dologok szépségére összpontosítani, miközben arra szólít fel, hogy a valóban fontos értékeknek éljünk, és kerüljünk minden felesleges aggodalmat és stresszt. Hol találkozik ez a hittel? A könnyedség keresztmetszetében, abban az örömben, hogy van megváltásunk és Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk.
Costa Ricában helyi családok fogadtak minket, ők nem csak szálláshelyadók voltak számunkra, hanem valóban családtagok, akik az otthon melegét osztották meg velünk. Már a fogadtatásunk is egészen rendkívüli volt: sorfalat állva, tapssal és hatalmas mosollyal vártak bennünket. Az a vendégszeretet, amellyel fogadtak átjárta az ott töltött napokat. Nem egyszerű vendégszeretetről volt szó, az „anyukáink, apukáink, testvéreink” olyan közösséget alkottak velünk, amely több egy udvarias befogadásnál. Éreztük, ahogy a szívük indítja őket, hogy velünk töltsenek pár napot. Program programot követett: közös szentmisék, szentségimádás, körmenet, városnézés, kirándulások, családi nap. Miközben ezeket az élményeket együtt éltük át, egy különleges kötelék jelent meg köztünk és a helyi családok között. Ez a kötelék magában hordozta a megismerést, a nevetést, a könnyeket, a ragaszkodást, az egymásért való aggódást, a gondoskodást és a hit találkozását. Biztosan mondhatom, hogy számunkra és az ottani családjaink számára is egy csodát hozott a találkozóra való előkészület, amely csoda még most is tart, hiszen azóta is égnek a kapcsolattartás vonalai tengeren innen és túl.
Az ottlét egyik legkülönlegesebb élménye egy közös körmenet volt, ami korántsem mondható klasszikusnak, legalábbis európai szemmel nézve. Mintha a debreceni virágkarneválba csöppentünk volna. Ekkor kezdődött a döbbenet és felismerés: ezt így is lehet? Tombolt az élettel teli hit, az élő egyház, az életízű kereszténység. Mi pedig a felfedezéstől alélva indultunk el Panamába, és alig vártuk a folytatást...

Készület Panamában

Panamában megerősödtünk abban az örömteli hitgyakorlásban, amely már Costa Rica-ban elkezdődött. Ének, taps, tánc, ölelés, ima, mosoly – minden Isten dicsőségére. Azt gondolnánk, hogy a színes és mozgalmas forma mellett elvész az Isten-kapcsolat mélysége. Mi mégis azt érteztük, hogy amilyen könnyed, olyan mély az a megélés, amely az itt élő emberek hitéletét jellemzi. Panama az a hely, ahol nincs szükség tudatosítani a jól ismert mondást, hogy „hinni nem csak a templomban kell”. Az itteni emberek hétköznapjait alapjaiban határozza meg az Isten-kapcsolat. Nagy ajándék volt megtapasztalni, hogyan válhat a kereszténység a mindennapjaink mozgatórugójává, gondolataink vezérfonalává, otthonaink és emberi kapcsolataink figyelemközpontjává.
Az országban uralkodik a szegénység, a nyomor. Sorra jártuk a rendezetlen és szemetes utcákat, az omladozó, félig leégett házakat, a padló nélküli és bizonytalan vizesblokkal felszerelt lakásokat. Félelmetes látvány volt számunkra, hogy az adóparadicsomban, a Panama-csatorna partjai mentén tombol a létminimum. Megdöbbentőbb volt azonban, hogy mindennek ellenére az emberek végtelen boldogok, felszabadult mosollyal feszülnek neki az élet kihívásainak. Ebben keresendő a hit csodája. Sokszor hallottuk már Törő András atyától, hogy ha Istennek más nevet lehetne adni, akkor azt mondhatnánk: „Tovább”. A panamai lakosok ennek a „mindig továbbnak” az Istenében bíznak, amely egy állandó örömöt és békét helyez a szívükbe.
A pápával való találkozás készültében számos programon vettünk részt. A délelőttjeink Böcskei László nagyváradi megyés püspök társaságában teltek, akinek megszólíthatósága és közvetlensége jellemezte a katekéziseket. Elmélkedéseiben arra buzdított minket, hogy használjuk Isten átalakító erejét, figyeljük azt, ahogyan Isten be akar lépni az életünkbe. Hangsúlyozta a pápának egy korábbi gondolatát is: „nem az a lényeges, hogy milyen világot hagyunk az unokáinknak, hanem hogy milyen unokákat hagyunk a világnak”. A katekézisek útravalóival indultunk el a délutáni programokra, amely abban az izgatott hangulatban telt, hogy a pápa addigra már megérkezett Panamába. Koncertek, városnézés, pápai köszöntés, keresztút, óceán-parti kirándulás - ezek a programok kísérték a délutánjainkat, amelyek során napról napra jobban éreztük az ifjúság együtt haladását. Együtt haladtunk a virrasztás helyszínére is, ahol már 600 ezer fiatal, zarándok és helyi lakos merült el a várakozás csendjében...

Virrasztás

A virrasztás az egyik legkülönlegesebb mozzanata a találkozónak. A pápai mise helyszínén több ezer ember gyűlt össze, és fogadta a Szentatyát, aki az egész területet bejárva intett és köszöntötte a tömeget, miközben sokan elmondhatatlan lelkesedéssel zengték: „Esta es la juventud del Papa”, amely magyarul így hangzik: „Ez a Pápa ifjúsága”. A virrasztás estéjén Ferenc pápa megfogalmazta az első lépést a ma fiataljainak: „Ne féljünk úgy fogadni az életet, ahogy jön, ne féljünk úgy átölelni az életet, amilyen!... Ez azt jelenti, hogy átöleljük hazánkat, családunkat, barátainkat úgy, amilyenek, törékenységeikkel és kicsinységeikkel együtt. Az élet átölelése történik akkor is, amikor elfogadunk mindent, ami nem tökéletes, mindent, ami nem tiszta és hibátlan, de ezért nem kevésbé szeretetre méltó.” Ezekkel a gondolatokkal irányította figyelmünket az élni akarásra, arra, hogy az igazi bukás az, ha fekve maradunk.
A Szentatya a felnőttekhez is komoly felhívást intézett, hangsúlyozta a felelősségüket: „Mennyire könnyű kritizálni a fiatalokat és méltatlankodással tölteni az időt, miközben megfosztjuk őket a munkalehetőségektől, a tanulási és közösségi lehetőségektől, amelyekbe kapaszkodhatnának és jövőről álmodhatnának! Tanulás nélkül nehéz jövőről álmodni, munka nélkül nagyon nehéz jövőről álmodni, család és közösség nélkül szinte lehetetlen jövőről álmodni! Mert jövőről álmodni azt jelenti, hogy megtanulunk válaszolni nemcsak arra, hogy miért élek, hanem hogy kiért élek, kiért érdemes odaadnom az életemet. És ezt nekünk, felnőtteknek kell lehetővé tennünk, úgy, hogy adunk nekik munkát, oktatást, közösséget, lehetőségeket.”
Ezekben a gondolatokban elcsendesedve éltük át a közös szentségimádást, ahol félelmetes csend uralkodott több százezer fiatal szívén. Isten elé vittük és imáinkba foglaltuk mindazt, amelyre a lélek indított minket. Az éjszakát követően izgatottan vártuk a Szentatyával való következő találkozást...

Pápai szentmise

„Buenos dias Peregrinos!” – „Jó reggelt Zarándokok!” kiáltással ébresztettek bennünket. A latin-amerikai lelkesedés hideg zuhanyként kiáltott a panamai hajnal rezzenéstelen csendjébe. Fáradt szemmel, de tettre készen ébredt a „pápa ifjúsága”. A Szentatya ismét bejárta a területet, majd gondolatait felvitte a szabadtéri oltárra, ahonnan a következő buzdító szavak hangzottak el: „Kedves fiatalok, ti nem a jövő vagytok, hanem az Isten jelene. Ő arra hív benneteket, saját konkrét világotokban, hogy induljatok a nagyszülők, az idősek keresésére és velük együtt vegyétek a szót és valósítsátok meg azt az álmot, amit az Úr megálmodott számotokra. Ne holnap, hanem ma kezdjétek el, mert ahol a kincsetek, ott a szívetek is. Keljetek fel reggel, győzzétek le a fáradtságot, hiszen küldetésetek van, amibe szeressetek bele és minden ettől függ!”. Pontosan erre a radikalitásra van szükségünk nekünk, fiataloknak. Arra, hogy ne tétovázzunk, éljük meg a jelent és legyünk Isten most-jai. Ahogyan korábban megfogalmazta a pápa, döntéseinkben legyünk olyanok, mint Mária: „Mária, aki Isten influencere. Kevés szóval, bátran igent mondott, és bízott a szeretetben, bízott Isten ígéreteiben, az egyetlen erőben, amely képes megújítani, képes újjáteremteni mindent. És mindannyiunknak van itt belül valamink, ami megújulásra szorul.”

Hazaérkezés és a „hogyan tovább?”

Az ifjúsági találkozó véget ért, de nem szabad elfelejtenünk, hogy itthon is folytatódik, sőt itthon kezdődik csak igazán. Milyen útravalóval érkeztünk haza? A panamai családokkal töltött utolsó napon arra kértek bennünket, hogy emlékünket hagyjuk ott számukra. A minket fogadó plébánia falára kék és piros színekkel festettük fel kéznyomainkat, amely jele annak, hogy örökre ott maradunk a szívükben, és a találkozó nem ért véget. Mi pedig ugyanígy itthon, imáinkban hordozzuk az ő befogadó kéznyomaikat.
Hogyan tovább itthon? Nagy felelősség van rajtunk, hogyan is tudjuk hazahozni mindazt a lelki ajándékot, amelyet a találkozón kaptunk, hogyan tudjuk továbbadni a tenni akarás érzését, az együtt haladás ízét, mozgásba hozni a fiatalokat, mosolyt csalni az emberek arcára. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az ott kapott impulzusokat, ima-módokat, mise-élményeket mennyire tudjuk beépíteni az itthoni gyakorlatba, figyelembe véve a kulturális kereteket.
Első lépésként Ferenc pápa virrasztáson elhangzott gondolata jut eszembe: „...Don Bosco nem indult fiatalokat keresni máshová, valami távoli vagy különleges helyre, hanem egyszerűen megtanulta azt, ami körülötte a városban történik Isten szemével látni, és így szíven ütötte, hogy százával voltak magukra hagyott gyerekek és fiatalok, iskola nélkül, munka nélkül, egy közösség baráti keze nélkül... és megtette az első lépést: átölelte az életet úgy, ahogy az jött, és aztán nem félt megtenni a második lépést: közösséget alkotni velük, családot, ahol dolgozva és tanulva szeretettnek érezték magukat. Gyökeret adni nekik, amelyben megkapaszkodhatnak, hogy aztán a mennybe juthassanak... Mindig lehet „új hajtásokat hozni”, mindig lehet újrakezdeni, amikor van közösség, családi meleg, ahol gyökeret lehet ereszteni, amely felkínálja a szükséges bizalmat, és felkészíti a szívet, hogy új horizontot fedezzen fel: a szeretett, keresett, megtalált és küldetéssel megbízott gyermek horizontját. Konkrét arcokon keresztül maga az Úr teszi jelenvalóvá magát.” Hazaérkezésünket követően arra törekszünk, hogy ilyen konkrét arcok legyünk. Az a maroknyi debreceni a csapat, biztosan mondhatom, hogy készen áll olyan eszközként működni, amely a lakóhelyén azon dolgozik, hogy egyházi közösséget építsen. Hazaérkezésünk pillanatában nem húztuk le a bakancsot, hanem szorosabb kötöttük azt.
Hálával tartozunk Palánki Ferenc püspök atyának és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, hogy a találkozó részesei lehettünk. Isten áldását kívánjuk számukra!

Miért is van szükség ezekre a találkozókra, az együtt mozdulásra? Miért legyél ennek részese?

- Mozdulj ki a komfort zónádból! Egy idegen környezetben kiélesedik a figyelem önmagadra, másokra, Istenre, közben pedig türelmet és engedelmességet gyakorolsz, elkezded felfedezni a téged körülvevő életet!
- Fedezd fel mások ima-kultúráját, hitük megélését, Isten-kapcsolatuk mélységét! Minden új környezet új kapukat nyit meg, amelyből táplálkozhatsz. A tapasztalatok és érzések vezetnek saját életedben.
- Csodálkozz rá a fiatalok szenvedéllyel teli és tenni akaró lelkületére, melynek motorja Isten! Majd döbbenj meg az ima erején, azon ahogy több ezer fiatalban egyszerre tombol a csend!
- Hited is megfáradhat. Ne hanyagold el annak rendszeres felülvizsgálatát és megújítását, amelyhez kiváló lendületet ad egy ilyen esemény.
Bátorítunk minden fiatalt, hogy legyen részese ilyen és ehhez hasonló élményeknek! Húzzatok bakancsot, hagyjátok hátra a díványt, és legyetek Isten jelene, a tenni akarás most-ja!

Szilágyi Eszter

Juhász Imre címzetes kanonok, plébános az újfehértói Magyarok Nagyasszonya-templom kertjébe Szent László-szobrot állíttatott. Imre atyát arról kérdeztük, hogy mi inspirálta erre.

— A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentje Szent László király, az itt élő hívő emberek nagy tisztelettel vannak a magyar király iránt. Ez is inspirált a szoborállításra. Szerepet játszott még a döntésemben az, hogy az egyházmegye 25 éve alakult meg, és szolgálatom nagy részét itt töltöttem. Természetesen az is motivált, hogy Újfehértón már tíz éve vagyok plébános, számomra Szent László olyan értéket közvetít, amely ma is követhető nem csak a magam, de a hívek számára is.

— Az életében volt olyan esemény, amelyben felismerte Szent László értékeit?

— Az életemben több alkalommal is felbukkant Szent László. Már bérmálkozóként szerepet játszott, fontolóra kellett vennem, hogy mi is legyen a bérmanevem: László vagy István? Végül az István nevet választottam, de a bérmaapám neve László, akivel mai napig jó, lelki kapcsolatban vagyunk. 1995-ben, Szent László halálának 900. évfordulóján, Miskolcon voltam káplán. Az akkor meghirdetett országos Szent László versenyen, több hittanos csoporttal is elindultunk, és a budapesti döntőbe bekerülve szép eredményeket értünk el. A legfrissebb élményem 2018. november végén volt, amikor városunkban Marosán Csaba, a kiváló kolozsvári színművész rendhagyó irodalmi óra keretében többek között Arany János életét és munkásságát mutatta be. Arany János nagyon tisztelte Szent Lászlót, feltehetően ezért is adta fiának ezt a nevet. A Toldi című művében Szent László legendáját is beleszőtte.

— Az újfehértói hívektől is hallott korábban Imre atya Szent Lászlóról? Voltak írásos dokumentumok arról, hogy a templomban vagy a plébánián valamilyen formában megemlékeztek a szent királyról? Milyen további kutató munkát végzett ezzel kapcsolatban?

— Az egyháztanács tagjától, Kovács Józsi bácsitól és az idősebb hívektől hallottam, hogy a Lourdes-i barlang mellett állt valamikor egy Szent László-szobor, amely ma már teljesen az enyészetté vált. Ez is inspirált engem a szoborállításra. Elkezdtem az előkészületeket, a kutatásokat. Buczkó József hajdúnánási etnográfus elmondta, hogy Polgáron áll egy Szent László-szobor, amelyet Török József újfehértói kőfaragó mester újított fel. A szobor kiöntési negatívjai megvannak, és valószínű, hogy elkészítené a mi egyházközségünknek is. 2018 augusztusában már ennek a negatívnak, öntvénynek az alapján készítették el és állították fel ünnepség keretében a Szent László-szobrot a hajdúnánási római katolikus templom Boldogasszony kertjében.

— Milyen lépéseket tett az atya a szoborállítás érdekében? Kiktől várt, és kiktől kapott segítséget?

— Amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szobrot állíttatok, több mesterrel, szobrásszal felvettem a kapcsolatot. Láttam, hogy a polgári templom előtti és a hajdúnánási templomkertben felállított szobor mesteri munka, így jutottam el Török József kőfaragó mesterhez, akit megbíztam a feladattal. A szoborállításhoz szükséges anyagi fedezetet az egyházközség adományaiból, befizetéseiből teremtettük elő. Külön nem hirdettük meg az adományozás lehetőségét. Az egyházközség tagjai imával is támogatták a szobor felállítását.

— A városban már korábban is állítottak szobrokat, szoborkerttel is rendelkezik a város főtere. A templomkertben felállított szobor hogyan illeszkedik a városképbe?

— Városunkban valóban több mellszobor látható. A Helytörténeti Múzeum előtt a helyi hírességek, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet gimnázium előtt Szent István mellszobrát találjuk. Újfehértó főterén az I. világháborús emlékmű katonája, Árpád fejedelem szobra a díszkúttal, a gimnázium előtti fiatal lány, valamint a Mályvás- kertben a lovagló szabadságharcos katona teljes alakos alkotása után, a templomkertben felállított egész alakos Szent László-szobor szintén beleillik a városképbe az esztétikumával, mondanivalójával, üzenetével. Reméljük, megszeretik majd Újfehértó lakosai ezt a szobrot is.

— Milyen üzenete van a kőbe vésett Szent László-szobornak?

— Valószínű, hogy annak idején a környékünkön is megfordulhatott Szent László, hiszen a szabolcsi zsinatot is erre a vidékre hívta össze. Amikor beszélgettünk a szent királyról, felvetődött, hogy mi az, ami kiemelhető az ő életéből? Először is a hazaszeretete. Akkor, amikor jöttek a kunok, a besenyők, Szent László határokat szabott, törvényeket hozott. Sokan bejöttek az országba, de csak azok maradhattak itt, akik tiszteletben tartották az ország törvényeit és vállalták annak betartását. Szent László megvédte az országot a külső ellenségtől, erről több legenda is szól. Egy fejjel magasabb volt mindenkinél, ha kardot fogott, elől ment a csatába és mindenki követte őt. Bátorsága miatt is tisztelték. A hazaszeretetén túl az egyházszeretete is példamutató volt. Kolostorokat alapított, az egyház újraszervezésén sokat dolgozott, Szent István értékteremtő munkáját is tovább folytatta. Kezdeményezte Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szentté avatását. Fontos volt számára a lovagiasság, a női nem iránti tisztelet. Példakép lehet a mai társadalom férfi tagjai számára a hazánk szeretetében, az egyház támogatásában is. Az egyház építését, gazdagítását mindenki ma is gyakorolhatja az életállapotának megfelelően, nem kell ehhez királynak lenni. Fontos, hogy Szent László kultusza megerősödjön és fennmaradjon. Ezért is hívtuk meg 2017-ben az egyházmegye mind a 10 László nevű papját, hogy védőszentjük életét, tiszteletét szentbeszédeik által elmélyítsék híveink lelkében.
A szobor valószínű, hogy nagyon sokáig felhívja majd a figyelmet Szent Lászlóra, hiszen naponta több százan és ezren láthatják a templomkertben a Debreceni út mentén. Beépül majd a köztudatba.

— A talapzatra felkerülő gondolatok milyen útmutatást adnak? Miért ezeket a gondolatokat vésette Imre atya a márványlapra?

— Szent László életének megismertetését fontosnak tartom. A szoborállítással is azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindannyiunknak (az Újfehértón élőknek is) nagy szükségünk van Szűzanya pártfogására. A templom titulusa: Magyarok Nagyasszonya elnevezése is ezt hangsúlyozza. Szükségünk van arra is, hogy a Szent László által is nagyon tisztelt Szűz Mária legyen pártfogója ennek a vidéknek.
A püspök atya által megáldott szobor talapzatán a következő felirat olvasható:

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY (1046 - 1095) Segítsd plébániánk híveit és családjait hitükben növekedni! Óvd meg városunkat minden természeti csapástól és pusztító járványtól! Védelmezd hazánkat idegen népek ellenséges hadaitól! Könyörögj érettünk! Állíttatott Egyházmegyénk alapításának 25. évfordulóján, védőszentjének tiszteletére, a Családok Évében 2018.

Zsirosné Seres Judit
médiaképzős hallgató

Február 7-én befejeződött az a szentmise és prédikációsorozat, amelyet Újfehértón a Magyarok Nagyasszonya templomban indítottak Szent László tiszteletére. Az alkalmak különlegessége, hogy Juhász Imre újfehértói plébános László keresztnevű egyházmegyés papokat hívott meg, hogy védőszentjükről beszéljenek. A záró szentmisét Keresztes László nyugalmazott plébános mutatta be.

Az alábbiakban Keresztes László atya szentbeszédét közöljük, aki elsősorban Szent László érdemeit, példamutató életét mutatta be:

Szent László sokat böjtölt, imádkozott népe bűneiért, amelyet Isten kegyelmébe ajánlott

Magyarország ünnepelt királya, Szent László Vazul fia, Béla és Lengyelországi Richeza frigyéből született. Mély vallásosságának elindítója volt az isteni kegyelem mellett édesanyja és Leodvin lengyel püspök. Feljegyezték róla, hogy sokat böjtölt, imádkozott, népe bűnei miatt zokogott és szíve oltárán önmagát ajánlotta fel Istennek áldozatul. Szent Péter apostol mondja: „Ha Jézushoz járultok, épüljetek be titokzatos Testébe, az Egyházba, és általa Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be!” A családhoz, egyházközséghez tartozás ne csak egy papíron legyen rögzítve, hanem a valóságban, a mindennapi tetteinkben is mutatkozzon meg. Igazában a családomban, az egyházközösségemben végzett szeretet-munkámmal, áldozatommal tudok Istennek tetsző áldozatot bemutatni, hiszen itt segít nekem Jézus ezeket a felajánlásokat megvalósítani. Rajta kívül csak emberi erőfeszítés marad minden fáradozásom, ami nem jelent örömet, lelki békét, hanem csak kimerülést. Felül kell vizsgálnunk hovatartozásunkat, elkötelezettségünket, áldozatainkat, türelmünket, hogy mennyire szolgálom velük a családomat, az egyházközösségemet.
A magyarok Isten gondviselő szeretetét látták abban, hogy Szent István csodálatos kezdését követő négy évtizednyi viszály után olyan csodálatos vezetőt kaptak Szent László király személyében, akinek uralkodása sorsdöntő volt a magyarság történelmében.

Lovagias viselkedésére volt jellemző az erő, bátorság, gyengédség, segítségnyújtás, alkalomadtán büntetés

Szent László már hercegként kitűnt vitézségével. Amikor a kunok betörtek az országba sebesülten is kiszabadított egy a magyar lányt, akit a kun lovas elrabolt. Szent Péter mondja: „Ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. Szálljatok szembe a hit erejével!“ A lovagi eszményhez feltétlenül hozzátartozik az erő, a bátorság, az Istennek, az igazságnak való elköteleződés. Másképpen mondva: Az igazi lovag Jézus Krisztus lovagja, védelmezője tanításának, harcos társa a bűn és kísértés elleni harcban, a neki való engedelmességben, az Ő kitartó követésében, az áldozatok, lemondások, önmegtagadások szíves meghozatalában. Csak ebben a szellemben, életvitelben, lovagias magatartásban megállva lesz képes segítségére lenni az embereknek, és adott esetben a nőknek. Van kiket megmenteni, lenne kiket megőrizni a helyes úton, Szent László lovag eszménye előttünk áll 1000 éve. Egyedül rajtunk múlik, hogy akarjuk-e követni, vagy sem.

A lovagkirály a földi dicsőséget kerülve volt alázatos, tiszta lelkű és vitézi bátorságú

Szent László kiváló uralkodói adottságaival, vitézségével, tisztaságával, áldozatosságával és rátermettségével kivezette az országot a belső lázongások veszedelméből és megvédte a külső támadásoktól is. Az alábbi példa bizonyítja alázatosságát. Mikor már nyilvánvaló lett, hogy ő az ország királya, nem ragaszkodott ahhoz, hogy felkenjék mint királyt, sem ahhoz, hogy a Szent Koronával megkoronázzák. Királyságát nem dicsőségnek tartotta, amit fitogtatni lehetne, hanem szent feladatnak, amivel népét akarta szolgálni. Alázatával elismerte, hogy az Ég Királya, a Mindenség Királya, Krisztus urunk felette is király, és csak Rá figyelve, Neki engedelmeskedve végezheti el Istentől rámért feladatát népe javára. Hány férj, édesapa büszke arra, hogy ő a család feje, ő uralkodhat felesége és gyermekei felett elvárva, hogy mindenki hajoljon meg előtte, mert ő parancsol, ő vezérli, irányítja őket. Szent Péter apostol felszólítja a férjeket: „Ti férfiak megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az Istentől kapott kegyelemnek, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.” Ez azt jelenti, ha uralkodásom a feleségem és gyermekeim felett helytelen, nem Isten akarata szerinti, mivel nagyon bántó erőszakosságban, ordítozásban, veszekedésben, káromkodásban, részegeskedésben, akkor az ilyen férj, apa, hiába vallásos, hiába jár templomba, végez minden héten szent gyónást. Szent Péter szavai szerint: imádságának akadályává válik az uralkodni, de nem szolgálni akaró magatartása. Vagyis ilyen lelkülettel nem lehet imádni Istent, szeretni embertársunkat. Idézzük emlékezetünkbe Szent Pál apostol Efezusi levelét: „Férfiak! Szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat és feláldozta magát érte...” Krisztus is uralkodó volt, uralkodhatott az egész világ felett. Ugyanakkor megmondta: „Nem azért jöttem, hogy ítéljem az embereket, hogy uralkodjak felettük, hanem hogy szolgáljam, szeressem őket. Azért jöttem, hogy megbocsássak nekik, tanítsam őket életem példájával, az életem odaadásával kivezessem őket a bűnből és bevezessem őket az örök hazába.” Jézus ezt a feladatot a férfiaknak példaképül állította. „Ti is úgy szeressétek feleségeteket, ahogy én szerettem az Egyházat! Az életemet adtam oda érte, ti is életeteket adjátok feleségeitekért, szolgálva, segítve, elfogadva, szeretve őket gyengeségeikkel együtt.” Ugyan így, az édesapának szeretetben, szolgálatban kell uralkodnia gyermekei felett is: „Atyák! Ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr félelmében és intelmeivel.”

Elsőként vállalta az áldozatot

Szent László bátor, hősies életpéldája az élet harcaiban arra kell, hogy tanítsa a szülőket, hogy ne féljenek elsőként vállalni a Krisztus-követést, az áldozatok vállalását, vallási és egyéb kötelességeinek teljesítését. Amikor a kunok betörtek az országba, akkor László király azt mondta vitézeinek: „Jobb nekem veletek meghalni, mint feleségeteket és fiaitokat fogságban látni.” Elsőként támadt a kunok táborára. Milyen sok édesanya és édesapa küldi hittanra gyermekét, de ők maguk nem imádkoznak, nem mennek szentmisére.

Erősségének jele sz irgalmasság, megbocsátás volt

Irgalmasságot is tanulhatunk Szent Lászlótól. Ha az ellenség megadta magát, nem kaszabolta le őket, ha megtértek, maradhattak az országban. Minket sokszor a harag, a bosszú vezérel, nincs irgalom bennünk, mert azt hisszük, az a gyengeség jele. Pedig a Biblia inkább arra int bennünket, legyünk szentek, tökéletesek, amint Istenünk. Atyánk is szent és tökéletes. Ha ezt megpróbáljuk és olykor sikerül, akkor rájövünk, hogy a megbocsátás, az irgalmasság nem a gyengeség jele, hanem éppen az erősségé, azoké, akik képesek legyőzni a saját indulataikat, bűnös vágyaikat, szenvedélyeiket és megtanulják: „Legyetek irgalmasak, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas!”

Szent László továbbfolytatta az Egyházszervezést

A Szent István király által megkezdett egyházszervezés munkáját Szent László tovább folytatta, szorgalmazta a szentté avatásokat.
A Váradi székesegyházat temetési templomnak szánta, földi maradványai ott leltek nyugalomra. Szent Lászlót a haza bajnokának tartották, szentté avatása hitelt érdemlő tanúk sokasága miatt elkerülhetetlen volt. László kortársai számára is szentnek bizonyult, sőt, mint ahogy Szent Istvánt is követte Imre fia a szentté válás útján, úgy Szent Lászlót is lánya, Piroska.
Keresztes László atya a prédikációját az alábbi gondolatokkal zárta: Talán minket nem avatnak szenté, de a nevünk - ha követjük Szent László királyt – be lesz írva az Élet könyvébe, mint pozitív szereplőé, akiknek otthonuk lesz az égben.

Zsiros Zita
médiaképzős hallgató

Fotó: Szabó Piroska

„A lovagkirály alakja legendákat, mondákat ihletett, örökségének fontossága elvitathatatlan. Ránk hagyta életpéldáját, amellyel nagylelkűségre, kitartásra, hazaszeretetre tanít bennünket. Nemcsak alabárdjával, karddal és pajzzsal védte a hazát, de imáival is számos csatát nyert.” Juhász Imre címzetes kanonok, plébános Újfehértó városát és híveit a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentjének, Szent László királynak a védelmébe ajánlotta 2019. február 10-én, amely alkalmon Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be, majd megáldotta a templomkertben elhelyezett Szent László király szobrot. Az egyházközség ezen ünnepe az egyházmegye alapításának 25. évfordulójára rendezett programsorozat záró eseménye volt. Az egész alakos szobrot Török József kőfaragó mester és munkatársai készítették.

Palánki Ferenc püspök atya prédikációjában arra buzdította a híveket, merjenek a becsület és a tisztesség útján maradva, tizenharmadik apostolként Jézus Krisztus nyomában járni. Az elhangzott (Lk 5,1-11) szentírási szakaszra utalva kiemelte azt a mozzanatot, amelyben Jézus kiválasztja első tanítványait, Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost. Meghívja őket, hogy legyenek emberhalászok. E szavakat nem csupán az apostolokhoz intézi, de általuk megszólít bennünket is. Meghív az életszentségre, tanítványaivá kíván tenni minket. Jézus sajátos módon választotta ki tanítványait, akik éppúgy kételkedtek, meginogtak és vívták meg a mindennapok harcait, ahogyan mi is tesszük. S bár olykor hibáztak, de a keresztény ember becsületével beismerték gyengeségeiket. Az Isten szeretetének fényében láthatjuk meg mi is bűneiket.

„Néha-néha meg kell állnunk és rátekintenünk az Istenre, s az Isten fényén keresztül megláthatjuk, hogy hol vannak a gyengeségeink.” A püspök atya kifejtette, a keresztény embernek fontos jellemzője a készség a javulásra és a szilárd hit Jézus Krisztus istenségében. „Nekünk kell lennünk a tizenharmadik apostolnak. Most, ma Jézus minket küld. Sokszor bennünk is kétségek támadnak, a saját céljaink, érdekeink miatt imádkozunk és kérünk az Istentől, megköszönni viszont elfelejtünk.” Bár Jézus ismeri emberi gyengeségeinket, mégis kiárasztja ránk az Ő kegyelmét. Isten nem mond le rólunk gyarlóságaink ellenére sem, nekünk pedig erről a feltétel nélküli szeretetről kell tanúságot tennünk. Az apostolok útján járva megtapasztalhatjuk a szeretet csodáit.

A prédikációt a püspök atya egy a szinóduson elhangzott fontos mondattal zárta. A hit helyett a hit örömét kell továbbadni a fiataloknak, annak örömét, hogy Isten megszólított bennünket és bízunk az Ő kegyelmében.

Az ünnep különlegességét adta, hogy az újfehértói és a hozzá tartozó fíliák megválasztott képviselőtestületének tagjai - mintegy 50 fő - közösen tettek fogadalmat a szentmisén. A zsúfolásig megtelt templomban a hívek tiszteletteljes csendben hallgatták meg a testületi tagok fogadalmát, akik a szent lovagkirály példáját követve ígéretet tettek arra, hogy munkájukkal hozzájárulnak egyházunk előmozdításához, erkölcsi és anyagi értékeinek védelmét tartva szem előtt. Ehhez kérték az Úr Jézus kegyelmét, a Magyarok Nagyasszonyának és az egyházmegye védőszentjének, Szent László királynak pártfogását. A szentmise ünnepélyes elbocsátó áldása után a Boldogasszony Anyánk című régi magyar himnuszt énekelve körmenetben vonultak ki a hívek és a papság a templomkertbe. Szent László szobrát körülvéve a megyéspüspök ünnepélyes keretek között megáldotta azt. Az ünnepség jó hangulatban telt, és közös ebéddel zárult.

A szobor talapzatán a következő sorok olvashatók:

Szent László király
(1046-1095)

Segítsd plébániánk híveit és családjait hitükben növekedni!
Óvd meg városunkat minden természeti csapástól és pusztító járványtól!
Védelmezd hazánkat idegen népek ellenséges hadaitól!
Könyörögj érettünk!

Állíttatott egyházmegyénk alapításának 25. évfordulóján, védőszentjének tiszteletére
a Családok Évében - 2018.

Gergely Klaudia
egyházmegyei médiaképzős hallgató

Free Joomla templates by L.THEME