Elemek szűrése dátum szerint: február 2019

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gondozásában működő Örömhír Média Alapítvány 2018 márciusában indította el az egy évig tartó médiaképzését. A hallgatóknak a tanfolyam keretein belül január harmadik hetében lehetőségük volt arra, hogy ellátogassanak a Debrecen Televízióhoz, ahol bepillantást nyerhettek a stúdióban zajló munkába. Laskai Miklós beszámolóját olvashatjuk.

A látogatás előtt konzultáción vettünk részt, amelyen Vojtkó Ferenc televíziós szerkesztő, műsorvezető a filmkészítés alapjait mutatta be. Itt sok hasznos információt tudtunk meg, például azt, hogy a régi filmek forgatása során az asztal alá rejtették a mikrofont, és így vették fel pl. az étteremben lévő asztal jelenetet. Szó eset az animációs filmek készítéséről is, valamint Walt Disneyről, akit a rajzfilmkészítés atyjaként ismerünk. A 90-es évek elején nagy sikere volt az akkor még kézzel készült Walt Disney rajzfilmeknek. Az informatika fejlődésének köszöntetően ma már a számítógép által tervezet grafikákat alkalmazzák. Az első animációs rajzfilm az Oroszlánkirály volt, ami 1994-ben került a mozikba. A rajzfilm és az animációs film készítés mellett többek között szóba került a filmkészítés és annak kulissza titkai is.

Az előadás után ellátogattunk a Debrecen Televízió épületébe, ahol elsőként a greenboxot tekinthettük meg. Ebben a helyiségben két — vetített és nyomtatott hátterű —több kameraállásos stúdió áll a rendelkezésre. Itt készül a Híradó, míg a vele szemben lévő nyomtatott hátterű stúdióban készülnek a különböző vitaműsorok, riportok.

Ezek után öt-hatfős csoportokban felmentünk az archiváló szobába, itt őrzik kerek fémdobozban a régi felvételeket, amiket még cellulóz szalagra rögzítettek. A dobozok a gyerekkoromat juttatták eszembe, amikor még a falunkban volt moziba jártunk, és vetítés előtt alkalmam nyílt arra, hogy saját szemmel láthassak egy mozigépet és azt, hogy hogyan tekerik fel a filmet, hogyan fűzik be a gépbe, vagy ha a film elszakadt, akkor azt miként ragasztják össze. Az akkori emberek nagy részének nem volt színes tévéje, ha színes filmet akartak látni, akkor ahhoz moziba kellett menniük.

Az archiváló szobában előkerült egy kombájnról készült felvétel. Az előadó tanárunk kézbe vette a kópiát és a lámpa elé tartotta, így mutatta meg nekünk azt az érdekességet, hogy 10 kocka film kell ahhoz, hogy a kombájn 10 fokot mozduljon el. Érdekes volt hallani azt, hogy egy tekercs film kb. 45 perces játékidőt tartalmazott. Ha a film 90 perces volt, akkor egy film két fémdobozban volt. Két gép kellett ahhoz, hogy a néző a filmet megszakítás nélkül tudja nézni. A gépész úgy oldotta ezt meg, hogy a film végén volt egy fehér karika, ami jelezte neki azt, hogy el kell indítania a másik gépet. Ezt szaknyelven ráindításnak nevezik, és ez tette lehetővé, hogy a néző a váltásból semmit nem vett észre.

Ezután a fénytechnikával ismerkedhettünk meg. Érdekes módon ennek a helye a már említett greenbox mellett volt kialakítva. Ez az a hely, ahol szabályszerűen játszanak a fényekkel. Keverő gépek segítségével meleg, hideg színeket tudnak a stúdióban létrehozni.

A látottak után a vezérlő terembe mentünk ahol monitorok sokasága fogadott bennünket. Itt láthattuk a Híradó szignálját, és azt, hogy hogyan néz ki a már megvágott kész felvétel. Szintén egy érdekes dolgot tudathattunk meg, azt, hogy az emberek nagy része szereti a pörgést. Ehhez a filmszakma és a televíziózás is alkalmazkodott úgy, hogy három másodpercenként megvágják a felvételt. Ha ezt nem tennék, akkor a nézőnek unalmas lenne a műsor és valószínű ennek az lenne a következménye, hogy átkapcsol egy másik csatornára. Az itt elkészült felvételeket egy 40 TB szerveren tárolják. A nagy kapacitás a felvételek sokasága miatt a szakembereknek minden nap archiválniuk kell. Az archiválás fő célja az, hogy a már elkészült felvételeket megőrizzek az utókor számára.

A látogatásunk vége felé volt alkalmunk megnézni egy smink szobát, ahol a felvétel idejére eltüntetik a bőr apró hibáit. Mindehhez egy profi sminkesnek 10 perc is elég. Smink nélkül senki nem léphet a kamera elé.

Ez a nap egy valódi élmény volt. A látogatásnak köszönhetően bepillantást nyerhettünk a televíziózás mindennapjaiba. Köszönet illeti a képzés szervezőinek és a Debrecen Televíziónak, hogy mindezt lehetővé tették számunkra.

Laskai Miklós
médiaképzős hallgató

„Taníts mindent odaadni, amennyiben megőrzöm magam és megőrizni magam, amennyiben odaadom magam!” (Gondviselésről nevezett Boldog Mária)

A Nyíregyházán is szolgáló „A Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációjához tartozó Segítő Nővérek nyílt napra invitálták az érdeklődőket 2019. február 7-én. Ezen a rendhagyó rendezvényükön, Eugenie Smet a rend alapítójára, rendi nevén Gondviselésről nevezett Boldog Mária égi születésnapjáról emlékeztek meg.

Az idelátogatók diaképek vetítése közben ismerhették meg a rend alapításának történetét, és különleges működését szerte a nagyvilágban. A rend 1856-ban alakult meg Párizsban. A fényképek bemutatása során Tomka Magdolna nővér ismertette alapítónőjük életútját, beszélt a rend karizmájáról.
A Gondviselésről nevezett Mária a szerzetesrendjének alapításakor korának nyelvén fogalmazza meg a karizmát: „A tisztítótűz mélyétől a földkerekség végső határáig menni”. Ebben már benne rejlik a „szentek közösségének” mindenképpen aktuális gondolata: "Minden élő és halott ember együtt képezi a testet, melynek feje Krisztus.” (Sr. Sigrid Spannagel, Ausztria)
Magdi nővér képeket villantott fel a rendhez tartozók életéről, a nővérek magyarországi és külföldi tevékenységéről. Ide tartozik a tanítás, nevelés és a képzés is, majd elmondta, ő maga több iskolában tanít hittant, németet, tart ifjúsági lelkiprogramokat és mentálhigiénés lelkigondozóként végez lelkigondozást, lelkikísérést.

A nővérek tevékenysége sokoldalú (a teljesség igénye nélkül néhány példa): lelkigyakorlatokat tartanak, orvosként, betegápoló nővérként betegeket gyógyítanak, idősek otthonában szolgálnak, sérült embereket ápolnak.
A vetítés utáni beszélgetésben az örömről is szó volt, amelyet Ferenc pápa így fogalmazott meg és közvetített a nővérek felé: „Ahol megszentelt személyek vannak, ott mindig öröm van.”
Ezt követte az ünnepi szentmise, melyet Szenes István atya, a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség elöljárója mutatott be. Szemléletes példákkal beszélt a szerzetessé válásról, a Krisztussal való mindennapos kapcsolatról, párhuzamba állítva a hívők és a szerzetesek életét. A misét mélyen áthatotta a szeretet és elhivatottság érzése.

Agapé zárta az ünnepséget, ami alatt az elhangzottakról tudtak a részvevők beszélgetni, kérdéseikre választ kapni.
Párizsban, az anyaházban, a rendház kapuján az a gyönyörű szó áll, mely leginkább visszatükrözi a nővérek karizmáját: „REMÉNY”. A nemzetköziség kifejezéseként a sok különböző nyelv között magyarul is olvasható: remény. E remény megerősödésével indulhattunk haza a nyílt napról.

Zagyva Klára
médiaképzős hallgató
Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium,

A lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én ünnepli az Egyház a betegek világnapját. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8).

Kedves Testvérek!

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). E szavakkal küldi Jézus az apostolokat az evangélium hirdetésére, hogy Isten országa az adakozó szeretet tettei által terjedjen.

A betegek 27. világnapja alkalmából, amely ünnepélyes keretek között 2019. február 11-én Kalkuttában veszi kezdetét, az Egyház mint édesanya arra emlékezteti gyermekeit, különösen is a betegeket, hogy az ajándékozás ingyenes gesztusai – mint az irgalmas szamaritánus cselekedete – jelentik az evangelizáció leghitelesebb módját. A betegápolás szaktudást és gyengédséget igényel, ugyanakkor spontán és egyszerű gesztusokra is szüksége van, amelyek teljesen ingyenesek, mint például egy simogatás, amelyek segítségével tudtára adhatjuk a másik embernek, hogy ő értékes számunkra.

Az élet Isten ajándéka, ahogy Szent Pál apostol is int bennünket: „mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). Mivel ajándék, életünket sem tekinthetjük egyszerűen a tulajdonunknak vagy egy birtokolható tárgynak, különösen nem az orvostudomány és a biotechnológia eredményeit látva, amelyek az embert könnyen arra csábíthatják, hogy engedjen a kísértésnek, és manipulálja az „élet fáját” (Ter 3,24).

A selejtezés és az érzéketlenség kultúrájával szembesülve haladéktalanul rá szeretnék mutatni arra, hogy az odaadás modelljének kihívást kell jelentenie az individualizmus és a mai össztársadalmi pazarlás számára azért, hogy előmozdíthassa a népek és kultúrák között az együttműködés lehető legszélesebb spektrumának kialakulását. A dialógus mint az odaadás szükséges előfeltétele megnyitja az emberi fejlődés és növekedés előtt a szükséges kapcsolatokat, amelyek így áttörhetik a társadalomban már begyakorlottnak, hagyományosnak számító hatalomgyakorlási formák kereteit. Az odaadás nem azonos az ajándékozással, csak akkor nevezhetünk egy gesztust odaadásnak, ha valaki saját magát is átadja benne: épp ezért nem korlátozódhat a tulajdon vagy bármely más tárgy egyszerű átadására. Az odaadás épp abban különbözik az egyszerű ajándékozástól, hogy az ember saját magát tárja fel benne, és kifejezi, hogy a másik emberrel kapcsolatba kíván lépni. Az odaadás mindenekelőtt egymás kölcsönös elismerése, ami a társadalmi kötődés nélkülözhetetlen ismertetőjele. Az odaadásban visszatükrözzük Isten szeretetét, amely abban érte el csúcspontját, hogy Jézus, az Isten Fia emberré lett és kiáradt ránk a Szentlélek.

Minden ember szegény, rászoruló és szükséget szenvedő. Amikor megszületünk, az élethez szükségünk van szüleink gondoskodására, és életünk egyetlen szakaszában sem lehetséges, hogy teljesen függetlenedjünk másoktól és lemondjunk a segítségükről, senki sem tudja teljesen levetni magáról a kiszolgáltatottság kötelékeit. Mindez annak az állapotnak a sajátossága, amelyet „teremtettségnek” nevezünk. Ennek az igazságnak az őszinte felismerése segít minket, hogy alázatosak maradjunk és bátran gyakoroljuk a szolidaritást mint az élethez szükséges nélkülözhetetlen erényt.

Ez a felismerés felelős és felelősségtudatot ébresztő cselekvésre indít minket, egy olyan értéket szem előtt tartva, amely egyszerre egyéni és társadalmi is. Amikor az ember saját magát nem mint önálló és önmagába záródó világot szemléli, hanem mint egy olyan lényt, amely természeténél fogva szorosan kapcsolódik másokhoz, akiket kezdettől fogva testvérének tart, akkor válik lehetségessé a szolidáris és a közjóra irányuló cselekvés. Ne féljünk beismerni azt, hogy szükséget szenvedők vagyunk, és képtelenek arra, hogy mindent biztosítsunk magunknak, amire szükségünk van, mert egyedül és kizárólag a saját erőnkre támaszkodva nem tudjuk legyőzni a korlátainkat. Ne féljünk ettől a felismeréstől: Isten saját magát megalázta Jézusban (vö. Fil 2,8), és lehajolt hozzánk, lehajol szegénységünkhöz, hogy segítsen minket – megajándékozva mindazzal, amit magunktól soha sem érhetünk el.

Ezen ünnepélyes világnap kezdetén örömmel és csodálattal tekintek Indiában Kalkuttai Teréz anyára, úgy mint az irgalmasság példaképére, aki a szegények és a betegek számára megtapasztalhatóvá tette Isten szeretetét. Ahogyan a szentté avatásán mondtam: „Teréz anya egész létezésével az isteni irgalmasság nagylelkű szétosztója volt, aki mindenkinek a szolgálatára állt az emberi élet befogadása és védelmezése által, legyen szó a meg nem született vagy a magára hagyott és kiselejtezett életről. (...) Lehajolt a teljesen legyengült, az út szélén meghalni hagyott emberekhez, elismerte Istentől kapott méltóságukat. Felemelte hangját a világ hatalmasai előtt, hogy ismerjék be vétkességüket az épp általuk teremtett szegénységből fakadó bűncselekményekben. A bűncselekményekben! Számára az irgalmasság volt az a »só«, amely megízesítette minden tettét, és az a »fény«, amely beragyogta mindazok sötétségét, akiknek már könnyük sem maradt, hogy sírjanak szegénységük és szenvedésük miatt. Az ő missziója a városok és az emberi létezés peremterületein úgy áll ma is előttünk, mint beszédes tanúságtétel Istennek a szegények legszegényebbjeihez való közelségéről. ” (Homília, 2016. szeptember 4.).

Szent Teréz anya segít minket abban, hogy megértsük: a cselekvés egyetlen kritériuma az önként adott szeretet kell, hogy legyen, tekintet nélkül nyelvre, kultúrára, bőrszínre vagy vallásra. Az ő példája arra indít minket, hogy az öröm és a remény új horizontjait nyissuk meg a rászoruló emberiségnek, különösen is a szenvedőknek, akiknek megértésre és gyengédségre van szükségük.

Az emberi cselekvés ingyenessége a kovász az önkéntesek számára, akiknek szolgálata nagy fontossággal bír a szociális és betegápolási szektorban, és ékes módon utánozza az irgalmas szamaritánus lelkiségét. Megköszönöm azon önkéntes szervezetek munkáját, akik a betegek szállításával, elsősegéllyel, vér-, szövet- és szervadományozás koordinálásával foglalkoznak, és bátorítom őket. Ennek a munkának különleges terepe – ahol jelenlétetek különösen is tükrözi az Egyház figyelmét – a betegek jogainak védelme, mindenekelőtt azoké, akik speciális ellátást igényelnek betegségük miatt. Ez az önkéntes szolgálat, amelyet a kórházakban és az otthonápolás területén végeztek, és ami a testi ápolástól egészen a lelki-spirituális támogatásig terjed, alapvető jelentőségű. Sok beteg, egyedülálló és idős embernek, akik pszichés és mozgásszervi problémákkal küzdenek, ez nagy hasznára szolgál. Arra hívlak titeket, hogy továbbra is legyetek jelei az Egyháznak e szekularizált világban. Az önkéntes segítő önzetlen barát, akivel a beteg megoszthatja gondolatait és érzéseit, aki odafigyelésével segíti őt, hogy az ápolás passzív alanyából egy kölcsönös viszony aktív résztvevőjévé és szereplőjévé váljon, új reményt nyerjen, és képessé váljon a terápia elfogadására. Az önkéntes a szolgálatával értékeket, magatartásmintákat és olyan életformát ad tovább, amelynek középpontjában az adás kovásza áll. Így kap az ápolás emberi arcot.

Az önzetlenség dimenziójának mindenekelőtt a katolikus egészségügyi intézményeket kell áthatnia, mivel azok tevékenysége az evangéliumi magatartás alapján áll, működjenek akár a világ fejlettebb, akár a szegényebb vidékein. A katolikus intézményeknek a szolidaritást és az önzetlenséget kell megvalósítaniuk, válasznak kell lenniük a profit mindenáron való hajszolásának, az „adok, hogy adj”, a kizsákmányolás logikájára, ami nem veszi figyelembe az embert.

Arra hívlak mindnyájatokat, hogy mozdítsátok elő az önátadás és az önzetlenség civilizációját, amihez elengedhetetlen, hogy legyőzzük a profitorientált gondolkodásmódot és a selejtezés kultúráját. A katolikus intézmények nem válhatnak az üzleti folyamatok áldozatává, fontosabbnak kell tartaniuk az emberekről való gondoskodást, mint a profitot. Mind jól tudjuk, hogy az ember egészsége kapcsolatokra épül, emberi kapcsolatoktól függ, és bizalomra, barátságra, szolidaritásra van szüksége. Ez olyan érték, amelynek teljességét akkor tapasztalja meg az ember, ha megosztja másokkal. Az öröm, ami az önzetlen adást kíséri, jele a keresztény ember egészségének.

Mindnyájatokat Máriára bízom, aki Salus Infirmorum, a Betegek Gyógyítójára. Ő segítsen minket, hogy azokat az adományokat, amelyeket a dialógus és a kölcsönös elfogadás szellemében elnyerünk, megosszuk egymással; segítsen, hogy mint testvérek éljünk, hogy mindegyikünk a másik szükségleteit is szem előtt tartsa, nagylelkűen, szívből adjon és így megtapasztalja az önzetlen adományozás örömét. Nagy szeretettel biztosítlak mindnyájatokat arról, hogy imádságban közel vagyok hozzátok, és szívből adom apostoli áldásomat.
Vatikán, 2018. november 25.,Krisztus, a Mindenség Királyának főünnepén

Ferenc

Forrás: Magyar Kurír

A közel 800 fős mulatságon a városban működő hat római katolikus plébánia közösségeinek tagjait is részt vettek 2019. február 8-án, a Kölcsey Központ báltermében. Pohárköszöntőt mondott Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Papp László, Debrecen polgármestere.

Palánki Ferenc megyéspüspök köszönetet mondott mindenkinek a szemet, szívet gyönyörködtető bálért, amelyen a városban működő római katolikus egyházközségek hívei együtt mulattak. Mint mondta, a mulatság kifejezés magában hordozza azt, hogyan „múlatja” az ember az időt. Ha szeretetben vagyunk együtt, egymást ajándékozzuk meg a létezés örömével, akkor az idő megtelik igazi tartalommal, értékkel. Majd Böjte Csaba atyát idézve hozzátette, ha valaki a másik embernek jó élményt szerez, életét jobbá teszi, azzal önmagának is nagy örömet ad, hiszen az élmény szóban benne van az élet kifejezés. Legyünk mi is jobbak, múlassuk az időt igazi tartalommal, értékkel és szeretettel — fejezte be gondolatait a megyéspüspök, majd köszönetet mondott a bál megrendezéséért többek között Papp László polgármesternek, a város képviselőinek, a szervezésben végzett munkáért Törő András püspöki titkárnak, Némethné Székely Juditnak, a Svetits Intézet vezető helyettesének és a Főnix rendezvényszervező Kft-nek.

Papp László pohárköszöntő gondolataiban nagy örömmel üdvözölte a bált, mint a város életében elkezdődő újabb eseményt. Nagy értéknek tekinti, hogy a keresztény egyházak felekezetei — amelyek Debrecen legfontosabb bástyái —, az oktatástól kezdve a karitatív tevékenységen át a legkülönbözőbb társadalmi eseményekig nagyon fontos szerepet töltenek be, és óriási erőt adnak Debrecennek.

A köszöntő gondolatok után Dánielfy Gergely és Tordai Zoltán közös műsora következett. A gyertyafényes vacsora hangulata a beszélgetésekre invitálta az asztaltársaságokat, majd kezdődhetett a gazdag programokat is kínáló hajnalig tartó mulatozás.

A bálon közreműködtek: a ZENEDE diákjai, zongorán játszott Buka Péter, a Svetits Intézet diákjai nyitó táncot táncoltak, Country-táncot jártak a Szent József Gimnázium diákjai, Charlestont jártak a debreceni egyetemi lelkészég fiataljai. Továbbá a szórakoztatásban közreműködtek még az Ady Endre Gimnázium diákjai, valamint Bihari Gellért Stand up comedy előadását láthattuk. A jó hangulatról a Slack Zenekar gondoskodott.

A bál moderátora: Mikos Ákos, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa volt.

A bálban tombolasorsolás is volt, amelynek bevételével és a nagyobb összegű felajánlásokkal a hajléktalan ellátásban is szolgáló debreceni karitász csoportot támogatták.

Köszönjük a Debreceni Katolikus Bál támogatóinak a felajánlását:
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 11 köznevelési intézménye, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szociális intézményei, Ady Endre Gimnázium, Anita Esküvői és Táncruha Kölcsönző, Archicum st Kft., AVE ásványvíz, Czir-Éptech Kft., Csóra-Cipő Kft., Debreceni Sport Centrum – Becsky András, Dr. Harsányi Endre – DHHS Kft., Dr. Mikle Róbert, Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft., Főnix Virágnagykereskedés, Kemény József – Kálló-Fém Kft., Nyír-Komplett Kft., Ochuleus Kft., Ördögh Papír Kft., Ördögpapír a Gyermekekért Alapítvány, Solar-D Kft., Stabil Mérnöki Iroda, Svetits, Szőke Cukrászda, SZOTI Kft., Taskó Rodrigó, Tasó László, Törő András, Türk László, Veres Mihály, Viadukt Kft., Zombor Csoport

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid
A fotógalériát később bővítjük.

Dr. Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára tartott továbbképzést a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fiatal papjai számára február 4-én és 5-én Debrecenben, az egyházmegye püspöki hivatalában. Tóth Tamást a lelkigyakorlat ideje alatt a világegyház perspektívájából nézve a magyar egyház helyzetéről, valamint a papnevelésről és Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról kérdeztük.

– A Pápai Magyar Intézet rektoraként és az MKPK római ügyvivőjeként 7 évig szolgált az Egyház szívében. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy magába szívja a világegyház friss leheletét, lendületét. Milyen megújulási tervekkel érkezett haza?

– Rómában megtapasztalhattam a világegyház sokszínűségét, amely nemcsak egy történelmi város dinamikáját mutatja, hanem az egyház központjának lüktetését is. Azt gondolom, mindenkinek, aki hosszabb időt tölt ott, kötelessége a tapasztalatait itthon, a saját területén kamatoztatni. Nincs konkrét tervem, elképzelésem, azt mindig az adott feladat fogja meghatározni a megújulás lendületében.
Tikári munkám kétségtelenül más típusú feladatok elé állít, mint a rektori szolgálat. Rómában szerzett tapasztalataim sokat segítenek a jelenlegi teendők elvégzésében. A Pápai Magyar Intézetben elsősorban fiatal atyák továbbképzését segítettem, illetve kapcsolatot tartottam a szentszéki hivatalokkal, tanácsadás szintjén. Továbbá részt vettem Magyarország szentszéki nagykövetségének munkájában. Jelenlegi feladatom sokkal szerteágazóbb, hiszen a Konferencia megbízásából a legkülönbözőbb témákban kell az országos katolikus ügyeket összefognom. Kapcsolatot tartok a különböző államtitkárságokkal, egyházi szervezetekkel, a MKPK központi intézményeivel, koordinatív módon összefogom ezen ügyeket. Ebben a munkában van segítségemre vezetésem alatt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia központi hivatala, azaz a Konferencia titkársága.

– Ön Rómában az Egyház és a világ tekintetében is sok változást megélt. Lépést tud-e tartani az Egyház a világ változásával?

– A világ folyamatosan változik, ez az utóbbi évtizedekben sokkal intenzívebb, mint megszoktuk, gondolok itt az x, y, z generációra. Az Egyházat gyakran azzal vádolják, hogy bizonyos történésekre miért nem reagál másként, mint a világ, de ne felejtsük el, az Egyház tagjai egyben a társadalom tagjai is. A mi reményünk egyrészt az, hogy Krisztus megváltott bennünket, amely által üdvözülhetünk, jobbá tehetjük magunkat és a körülöttünk lévő világot is. Úgy gondolom, a Katolikus Egyház életkihívásaira az adott kor nyelvére lefordítva mindig ugyanazzal az evangéliumi üzenettel kell válaszolni. Azt hiszem, nagy hiba lenne – és némely keresztény közösség az elmúlt évtizedekben elkövette ezt –, ha félnénk Istenről, a megváltásról beszélni. Nekünk nem szabad ebbe a hibába esnünk, mert a közösségeink, hitünk, életünk alapja Krisztus. Nem térhetünk el az evangélium hirdetésétől. Rá kell jönnünk, hogyan hirdethetjük ugyanazt az evangéliumot megújult formában.

– Palánki Ferenc megyéspüspök gyakran emlegeti a 2018-as fiatalokról szóló Püspöki Szinódus záró dokumentumának egyik pillérét, amely az Emmauszi tanítványok történetére építve a kísérést hangsúlyozza. Itt elsősorban a hivatásválasztás előtt álló fiatalokról van szó, de többféle kísérési mód létezik.
Szüksége van-e egy fiatal papnak a kísérésre?

– A szolgálati papságom kezdete óta valamilyen módon mindig részt veszek a papképzésben, papi továbbképzésben, hiszen már káplán koromban is tanítottam szemináriumban, Rómában pedig egy továbbképző intézetet vezettem, ahol fiatal papokkal kellett napi szinten foglalkoznom. A debreceni meghívásra is az adott okot, hogy e tapasztalataimat megosszam a fiatal atyákkal, és ily módon beszéljek a munkámról.
A papneveléssel is foglalkozó Klérus Kongregáció 2016-ban adta ki a Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis (A papképzés általános szabályzata) legújabb változatát. Ebben az egyik legfontosabb kitétel, hogy a papokkal való törődést nem szabad befejezni a papszenteléskor. Van a papképzés, valamint a papi továbbképzés, a papi élet kísérése. Ez nagyon fontos dolog, hiszen mi, papok is különböző élethelyzetekben más-más feladatokat látunk el, kihívásokkal kell megküzdenünk, mind a személyes életünkben, mind pedig az adott egyházi feladat tekintetében. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egymásra: az egyházmegye anyaként, a püspök atyák atyaként kövessék papjaik életét, legyenek jelen a sorsukban, életükben, hiszen mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy megerősítést nyerjünk, útmutatást, további tanítást kapjunk örömeinkben és bánatainkban is.

– Római tapasztalatainak köszönhetően nagyobb rálátása van a papképzésre, mind a világegyház, mind a magyar egyház tekintetében.

– Az elmúlt években megismerhettem több nemzet papnevelési módszerét, továbbképzéseit, és azt tapasztaltam, hogy a papképzés sajátos struktúrái sok helyen bizonytalan lábakon állnak, megújulásra szorulnak, nehezen tudnak a változó világ kihívásaihoz alkalmazkodni. Máshol a tradicionális papképzési formák továbbra is bevált módszernek mutatkoznak. Nyílván országonként, régiónként, kontinensenként eltérő a helyzet. Másrészt viszont azok a hagyományos tapasztalatok, amelyek az Egyház kétezer éves létéből adódnak, gerincét jelenthetik egy újragondolásnak.

– Magyarországra inkább a tradicionális papképzés jellemző?

– Igen. Nálunk sok szempontból ezek a formák maradtak meg. A trienti zsinatot követően az 1500-as évek második felében alakultak a mai értelemben vett papnevelő intézetek, szemináriumok, amelyek működése kötelezően előírt. Magyarországon a szemináriumi rendszerre nagy hangsúlyt fektetnek. Vannak országok, ahol ez nem így van, a szemináriumban töltött idő kisebb jelentőséggel bír. Nyilván minden ország keresi a saját világképének, közösségének megfelelő megoldást.

– A szemináriumi élet felkészíti-e a papnövendékeket a világban való szolgálatra?

– A papképzésnek pontosan ez a célja, amely ugyanúgy működik, mint más egyetemen. A jogászképzés sem tud felkészíteni minden esetre, mert minden ügy más és más. Ugyanígy a papképzésben is általános irányvonalat kapnak a papnövendékek, de az adott konkrét élethelyzetben, plébániai vagy más feladatban, az ott kapott alapokon állva kell megtalálni a konkrét megoldást.

– Magyarországon a papi hivatást választók aránya egyre jobban csökken. Hogyan látja ezt a világegyházi viszonylatban?

– Magyarországon nemcsak paphiány, hanem hívő hiány is van. Kevesebb gyermek, így kevesebb papi hivatás is születik. Az elvilágiasodás mellett ez is egy tényező. Nálunk a paphiány relatív. Vannak olyan országok, ahol nagyon súlyos a helyzet, de sok olyan hely is van, ahol a papi hivatások bőségéről beszélhetünk, olyannyira, hogy túljelentkezés tapasztalható, mint például a Fülöp-szigeteken. Európában sokan elveszítették a lelki alapjaikat, nem találják azt a stabil lelki pontot, ami megújulást hozhat számukra. Mindamellett fontos tényező az is, hogy egy elöregedő kontinensről van szó. A dél-amerikai, afrikai országokban, ahol a születési arány igen magas, a papságra jelentkezők száma is növekedést mutat.

– Demográfiai okokon kívül mi az, ami ezt a tendenciát befolyásolja? A jóléti társadalom jelenléte?

– A szegénység, gazdagság fogalmai nagyon relatívak. Egyrészt Magyarországon is sokat panaszkodunk a szegénységünkre. és elfelejtjük, hogy a mi szegénységünk óriási gazdagságot jelent a fejlődő országokban élők számára. Másrészt Európában a hangsúly a jólétre tevődött. Ebben a folyamatban sokan elfeledkeztek arról, hogy a boldogsághoz a biztos anyagi alapok – bár jól jönnek –, de nem elegendőek. Egy nem stabil strukturális alapokkal rendelkező társadalomban sok bizonytalanság van, és ez az Egyházhoz, a kereszténységhez való viszonyulásban is megnyilvánul. Ezekre a nehéz kérdésekre az Egyháznak választ kell találnia.

– A közeljövőben a Szentatya csíksomlyói látogatására a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai is meghívást kaptak.

– A MKPK tagjai nagy örömmel fogadták az erdélyi püspökök meghívását a csíksomlyói pápai szentmisére. Azt gondolom, az egész magyarság számára nagyon fontos, hogy minél többen legyünk együtt az imádságban a Szentatyával. Ez egyedülálló lehetőséget jelent a magyarság számára. Június 1-én nemcsak a Kárpát-medence fog Csíksomlyóra figyelni, hanem a pápa jelenlétének köszönhetően az egész világ. Fontos tehát, hogy megmutassuk, hányan vagyunk Csíksomlyóra járó katolikusok és magyar katolikusok.

– Mit jelent az ottani kisebbségben élő katolikusok számára ez a látogatás? Helyzetükre nézve eredményezhet-e pozitív irányba történő elmozdulást?

– Most megmutathatják a világnak jelenlétüket, életüket, nehéz helyzetüket. Nekünk, magyarországiaknak pedig ebben kell őket támogatnunk. Ennek a legfontosabb formája most az ottani jelenlétünk lesz, ezért döntöttek úgy a magyarországi püspökök is, hogy részt vesznek az anyaországi zarándokokkal együtt ezen a pápai szentmisén.
Egy pápalátogatásnak nagyon sok egyház-diplomáciai eredménye is lehet rövid, illetve hosszú távon. Reméljük, hogy Ferenc pápa jelenléte a romániai magyarság helyzetére is ráirányítja a figyelmet, és pozitív folyamatokat indít el.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Balogh Piusz atya, Gödöllői apát és a Gödöllői Kántorátus február 4-én hetedik alkalommal ünnepelte Szent Balázs püspök ünnepét az egyeki Szent József templomban, amelyen részt vettek az egyeki Szent János Katolikus Általános Iskola és óvoda diákjai, óvodásai is. A premontrei szerzetesekkel élő és gyümölcsöző kapcsolatot ápol az egyeki egyházközség, mindig kedves és feledhetetlen a velük való találkozás, öröm a közös éneklés, baráti a kézfogás, derűsek az együtt töltött pillanatok.

Sokat tanulhatunk tőlük, hisz évről-évre felcsipegetjük nekünk ajándékozott tehetségmorzsáikat. Az ünnepi vecsernyét a Kántorátus vezetésével énekeltük, s most is többszólamú énekük tette még emelkedettebbé az ünnepet és érzéseinket. E különleges ínyencséget, a gregoriánt még évekkel ezelőtt Papp László atya „ízleltette”meg velünk, hívekkel. Az egyekieknek igen könnyű volt hozzászokni e kivételes csemegéhez. Egyre nagyobb gyönyörűségünk telik benne, s már magunk is bátrabban vállalkozunk rá, hogy ily módon fejezzük ki az Isten és a szentek iránti tiszteletünket, dicsőítésünket.
A katolikus intézmény kicsinyei és nagyjai, annak minden dolgozója megilletődve járultak a Balázs-áldás szentélményéhez, melyet Piusz atya és Laci atya szolgáltattak ki. Sok tanulónk és testvérünk hiányzott az éppen dúló influenzajárvány miatt, értük is imádkoztunk és kértük Szent Balázs, a Krisztusról tanító, gyógyító orvos-püspök közbenjárását.

Egyházközségünk képviselőtestületének tagjai agapéra hívták a vendégeket a Tárkányi Béla közösségi terembe. A terített asztal mellett szakmai és baráti beszélgetést folytattunk, ahol örömmel hallottuk a terveket, melyet Piusz atya megosztott velünk a közelgő, 2021-es 900 éves jubileumi készületükről. Ebből aztán ki is kerekedett egy újabb közös találkozás reménye a közeljövőben.

Mi egyekiek, alig 250 évünk fiatalos lendületével, imádkozunk 900 éves nagytestvéreink jubileumának sikeréért.

A program az EFOP-1.3.7-17-2017-00296 azonosítószámú pályázat keretében valósulhatott meg.
Farkas Éva tanító/képviselő testületi tag
Fotó: Bódi Viktor, Papp Ágoston

Első alkalommal és hagyományteremtő céllal rendezik meg a Debreceni Katolikus Bált 2019. február 8-án, pénteken a Kölcsey Központ báltermében. A mulatságra — amelyre a városban működő hat római katolikus plébánia közösségeinek tagjait is várják —, 740 fő jelentkezett. A vendégeket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Papp László, Debrecen polgármestere fogja köszönteni.

A bálban 200 Ft-os áron tombolajegyeket lehet vásárolni, amelynek bevételét a hajléktalan ellátásban is szolgáló debreceni karitász csoport javára fordítják. Ehhez nagyobb pénzadományt is elfogadnak.

A Debreceni Katolikus Bál részletes programja:

18.00-19.00 – Vendégvárás, a körfolyosón fogadóital, pálinka várja a vendégeket, amelynek hangulatát fogadózene emeli a ZENEDE diákjainak előadásában.
Nagyteremben a vendégek érkezésekor zongorán játszik Buka Péter.

19.00-20.00: Nyitó ceremónia, köszöntőt mond Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Papp László, Debrecen polgármestere.
Dánielfy Gergely zenejátéka
20.00-21.00: Vacsora
21.00: Nyitó-tánc (keringő)
22.00: Country-tánc
23.30: Tombola
00.00: Éjféli vacsora

Kiállítótér:
21.00: Ady Endre Gimnázium és a Szent József Gimnázium diákjainak műsora
22.00: Stand up comedy - Bihari Gellért előadása

A szervezők nevében mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fiatal papjainak éves továbbképzését tartották február 4-5-ig Debrecenben, az egyházmegye püspöki hivatalában. A találkozón Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fogadta a káplán atyákat, majd a két napos továbbképzést dr. Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tikára vezette.

Tóth Tamás atya szolgálati papságának kezdete óta részt vesz a papképzésben, papi továbbképzésekben, 2018 augusztusáig pedig 7 éven keresztül vezette Rómában a Pápai Magyar Intézetet, ahol a feladata elsősorban a fiatal atyák továbbképzésének segítése, támogatása volt. A világegyház szívében aktívan szolgáló titkár atya ezen tapasztalatok birtokában örömmel fogadta el Palánki Ferenc megyéspüspök meghívását. A találkozón szót ejtettek a papi élet szépségeiről, nehézségeiről, kihívásairól, valamint Tamás atya bemutatta a szerteágazó munkáját és érintette azokat az aktuális egyházi témákat is, amelyek jelenleg a magyar közbeszédet, egyházi beszélgetéseket is uralják (a világegyház élete, a Szentatya csíksomlyói látogatása, migráció kérdése, Magyarország helyzete a világban, stb.).

A fiatal papok Felföldi László általános helynök atyával is találkoztak, aki szintén a kötetlen beszélgetés formáját választotta a kommunikációra. A résztvevők mindezeken túl közös szentmisén vettek részt a Szent Anna-székesegyházban és a püspöki hivatal kápolnájában és lehetőségük volt Palánki Ferenc püspök atyával a személyes találkozásra, esti beszélgetésre is.

A továbbképzés részeként a Debrecen Televízió Erőnk forrása című felekezeti magazinműsorához későbbi felhasználás céljából a jelen lévő papok elmélkedéseit rögzítette.

Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hittanosai közül közel 300 leendő elsőáldozó gyermek együtt készült a nagy találkozásra a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében február 2-án, Debrecenben, a Megtestesülés-templomban. Ők idén — a kongresszust megelőző évben — veszik magukhoz először az Oltáriszentséget. Közös örvendezésük, a szentségi Jézus előtti őszinte, odaadó imájuk kegyelmi erőteret teremtett a délutáni órákban, amiből a jelenlévő hitoktatók, lelkipásztorok, felnőtt kísérők is részesedhettek. Az egyházmegyei programsorozatot Tóth László atya, a Megtestesülés-templom plébánosa és munkatársai szervezik.

Különleges alkalom volt ez mindenki számára. „Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa” (Mt 19,14). A gyermekek jelenlétével Isten kézzelfogható közelségét tapasztalhattuk meg mi, felnőttek, akik sokszor csak eseményeken, életünk egy-egy szakaszában, pillanataiban engedjük magunkhoz kegyelmét. Az őszinte, tiszta gyermeki szív viszont folyamatosan sütkérezik szeretetében, amely kegyelemből senki sincs kizárva, csak olyan szabaddá, tiszta szívűvé kell válnunk, mint ők.

A felhőtlen, jókedvű hangulatban telt délutánt közös imával, az Irgalmasság rózsafüzére egy tizedének elimádkozásával alapozták meg, majd Elek László jezsuita atya játékos, meseszerű előadása az Isten igazságának útjára terelte őket. Elek atya a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lényegét egy mesével fordította gyermeki nyelvre, amiben a közönsége is részt vett. Így lettek a gyermekek a sárkányok, királyfiak, hangjai. A mesében a jó és a rossz küzdelme során megtanulhatták, minél többször engedünk a gonosz sárkány — a feladat helyett a játék, a lustaság választására stb. — ösztönző csábításának, annál inkább kezdünk rá hasonlítani, úgy mint a mesebeli királyfiak, akiknek a rossz döntéseik következtében elpikkelyesedett a bőrük, mígnem sárkánnyá változtak és nem térhettek vissza otthonukba. Megmentésükre a legkisebbik királyfi indult, aki erejének megtöbbszöröződésére Istent hívta segítségül. Bennünket a szentáldozás előtti gyónás segít abban, hogy visszaváltozzunk királyfiakká, királylányokká, mert mindannyian azok vagyunk, csak sokszor megfeledkezünk róla.

A játékos előadás utáni szünetben sem tétlenkedtek a királyfiak és királylányok, az agapé mellett volt idejük arra is, hogy összeszedjék gondolataikat, mit szeretnének Istennek megköszönni. Ezt felírhatták egy az Oltáriszentséget ábrázoló papírformára, amit elhelyeztek az élet fáján. A gyermekek továbbá láthattak kisfilmet az ostyakészítésről, és elsőáldozási emlékkiállítás megtekintésére is volt lehetőségük.

Ezután a Megtestesülés Plébánia hittanosainak érdekes, dramatikus játéka a szentmisére irányította a figyelmet. A játék és az előadás után a gyermekek szívükben egyre jobban ráhangolódtak a szentségi Jézussal való találkozásra. Megható volt az állandóan nyüzsgő, mocorgó királyfiak és királylányok mozdulatlansága, amikor figyelmüket a lényegre, az Oltáriszentségre összpontosították. Kegyelmi időt éltünk át. A több mint fél órás szentségimádáson sokan az oltár közvetlen közelében, a szőnyegre térdelve imádkoztak, és a zenét követő csöndben elgondolkodhattak azon, mit jelent számukra Isten, miért adnak hálát és mit szeretnének megígérni Jézusnak.

A szentségimádás után a résztvevők eljutottak a találkozó csúcspontjához a szentmiséhez, amit Elek László jezsuita atya mutatott be a jelen lévő papok részvételével.

A NEKtek! – Veletek! egy éven át, minden hónap első szombatján tartó egyházmegyei programsorozatban más-más célközönséget szólítanak meg. A következő alkalomra, a március 2-ai találkozóra már készülnek az egyházmegye fiataljai, akiknek Béri Renátó OCD tart előadást.
Április 6-án az időseket és betegeket várják. Ezúttal a vendégelőadó Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya lesz, aki a szentmisében kiszolgáltatja a betegek szentségét.
Május 4-ével zárul a programsorozat, erre az alkalomra az egyházmegye akolitusai érkeznek, vendégük Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök lesz. A szentmisén a leendő akolitusokat ünnepélyesen is felkérik szolgálatukra.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Igazi hivatásébresztő a boldog szerzetes, és a boldog pap. Imádkozzunk értük, hogy szentek és boldogok legyenek Istennek odaadott életükben, és hitelesen tegyenek tanúságot arról, hogy elérkezett Isten országa.” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be a megszentelt élet napján — Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén — február 2-án Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban.
A szentmisén — amelynek kezdetén a megyéspüspök gyertyaszentelési szertartást végzett —, részt vettek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében élő és munkálkodó szerzetesközösségek tagjai is, hogy együtt imádkozzanak újabb hivatásokért, hálát adjanak szerzetesi hivatásuk kegyelméért, és újra felajánlják életüket Isten szolgálatára.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban a Szentírásból elhangzott szeretethimnuszra (1Kor 13) utalva elmondta, azt olvasva rácsodálkozhatunk arra, hogy milyen sok aktivitás tartalmaz. A szeretet nemcsak semmittevés, egy tulajdonság, hanem cselekedetekhez kötődik, Istennek a lényege, aki elküldte hozzánk Fiát, hogy velünk találkozhasson. A szeretet, amelynek forrása Isten, elindul, szíven talál bennünket és túlcsordulva eljut minden emberhez. Ha a szeretet a másik ember felé irányul, akkor a forrás felé mutat.

Ezután a főpásztor Eric Fromm pszichológus „A szeretet művészete” című könyvéből idézett: „A ma embere abban a nagyon nagy tévedésben van, hogy annál nagyobb szeretetet kap, minél szeretetre méltóbb.” Megfontolandó ez a mondat, mert napjainkban az ember mindent megtesz, hogy szeretetre méltó legyen, hogy a világ elfogadja. Így tesznek a fiatalok is, akik öltözködésükkel, divatkövetésükkel, viselkedésükkel igyekeznek belesimulni a környezetükbe.
Mutatjuk, hogy milyen szeretetre méltók vagyunk, arra gondolván, így több szeretetet kapunk. Amikor mások szeretetét kolduljuk, a szeretetünk magunk felé irányul — hangsúlyozta a megyéspüspök. Jézus arra hívott bennünket, hogy szeretetének forrásából merítsünk, rá figyeljünk, tőle tanuljunk életünk minden pillanatában, imádságainkban, Istennel való kapcsolatunkban.

Válaszolunk–e Isten szeretetére? Ferenc püspök az elhangzott evangéliumi szakaszra ( Jézus a názáreti zsinagógában - Lk 4,16-30 ) rámutatva elmondta, Jézus szavain a názáretiek megbotránkoztak, mert tele voltak előítéletekkel. A „botránkozás” kifejezés bibliai értelemben azt jelenti, hogy próbatételben elbukni. A názáretieknek ez próbatétel volt, ők nem tudták elfogadni, hogy egy közülük az Isten fia, a Megváltó. Előítéleteikben csak azt figyelték, hogy ki beszél, és nem pedig azt, hogy mit mond.
Isten mindannyiunkat meg akar látogatni kegyelmével, hogy válaszoljunk szeretetére, de ha visszautasítjuk, áthalad köztünk és elmegy. Lehetőségünk van tehát arra, hogy befogadjuk Őt, vagy élhetünk azzal a szabadsággal is, hogy visszautasítjuk kegyelmét.

A környezetünkben élő szerzetesek segíthetnek nekünk abban, hogy életükkel, szolgálatukkal, túlcsorduló szeretetükkel bemutassák a világnak, amit Krisztustól tanultak. Ők felismerték Isten látogatásának idejét, találkoztak Vele, kegyelméből merítenek, és szeretetét továbbadják mindenkinek, akivel találkoznak.
Imádkozzunk tehát a szerzetesekért, papokért, hogy hiteles cselekedeteikkel megvalósítsák Isten tervét és mutassanak példát abban, hogy csak elkötelezett módon, odaadottságban érdemes élni, mert így lehet az ember igazán boldog — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében az alábbi szerzetesrendek, közösségek működnek: Szent Domonkos Rend, Kamilliánus Rend, Boldogasszony Iskolanővérek, Szent Kamill Leányai Szerzetesi Intézmény, Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek, Szent Orsolya Rend, Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért krisztushívők egyházmegyei jogú hivatalos társulása.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Free Joomla templates by L.THEME