szeptember 2019

A Hierotheosz Egyesület és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat az „Örökség, ami összeköt – Szent László emlékezete Közép-Európában” című pályázat keretében Debrecenbe is elhozta a Szent László-örökségút vándorkiállítást. A kiállítás Kisvárdáról indult el 2017 októberében és a magyar lovagkirályhoz kötődő örökségút településeit – többek között Kisvárdát, Laskodot, Székelyderzset és Tornaszentandrást – mutatja be. A kiállítás két hétig látogatható a Görögkatolikus Metropolia Hivatalban.

- Külön öröm és büszkeség nekem – mondta Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita atya a tárlat megnyitóján -, hogy Szent László nagy királyunk örökségének a nyomdokaiba lépve közvetíthetjük az ő magyarságtudatát és keresztény elköteleződését, melyre a mai világban, jól tudjuk, milyen nagy szükség van. Izgalmas a vándorkiállítás és az azt kísérő kötet a Lovagkirályról, amely az egész országot és a Kárpát-medencét is bejárta. Majd hozzátette: akár útikalauz is lehetne. Mindenfelé egy-egy emlék jelenik meg, mintha egy nagy utazó színhelyeit követnék. De tudjuk, hogy nemcsak utazásról volt itt szó, hanem ez a szent király mindenütt otthagyta a keze nyomát, vagy inkább a lelkének pecsétjét – mondta érsek atya és megjegyezte: ez a kiállítás talán kicsinek és szerénynek tűnik, de bízik abban, hogy Szent László örökségét közvetíti majd a debreceniek és a máshonnan érkező látogatók számára.

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke a Hierotheosz Egyesület és a közgyűlés közös munkáját emelte ki, és hozzáfűzte, reményei szerint a kiállítás hatására sokan az örökségeink nyomába erednek akár „bakancsos turistaként, akár busszal”.

Dr. Papp László polgármester köszöntő beszédében kiemelte, ez a kiállítás az összetartozás gondolata mentén született
- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a Szent László-örökséget, a Szent László által képviselt gondolkodásmódot népszerűsítsük, a Szent László-kultuszt erősítsük az országban, a nemzetben, az egész Kárpát-medencében, hiszen Szent László országépítő munkássága a magyar nemzet összetartozásának és mai létezésének egyik nagyon fontos feltétele volt – mondta.
Hozzátette, Debrecen – Nagyvárad mellett – talán nem annyira hangsúlyos a lovagkirály életében, de olyan településként említhetjük, amely kapcsolódik Szent László életéhez, illetve halálához.
- A város Szent Lászlóhoz való kötődését igazolja az is, hogy van egy városrésze Debrecennek, amelyet ma is úgy hívnak, hogy Szentlászlófalva. Ez a körülmény is igazolja azt, hogy Debrecen fontos része és szereplője lehet annak az egységnek, annak a közös gondolkodásnak a megerősítésében, amely a lovagkirályhoz kötődik – hangsúlyozta a polgármester.

A tárlatmegnyitót követően konferenciát rendeztek, melyen Kapin István görögkatolikus parókus atya, a Hierotheosz Egyesület elnöke ismertette a program célkitűzéseit, az eddig megvalósult eredményeket és a további távlatokat.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi római katolikus megyéspüspök atya beszédében kiemelte, a hit nem magánügy, hanem személyes közügy.
- Szent László hite nem maradt a templomban. Hatással volt a hite az országra, és a Szent István-i örökséget vitte tovább.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő szerint fontos Szent László király tisztelete és életművének ápolása.
- Leginkább az a feladatunk, hogy egyáltalán tudjunk róla, mert sokszor az az ember érzése, hogy méltánytalanul keveset tudunk az ő munkásságáról – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. Hozzátette, Szent László sokat fáradozott az ország újjáépítésében, melyben fontos szerepet játszott a gyökerekhez való visszatérés, amely ma is „biztos kapaszkodót jelent”.

Szabó Ödön, a román parlament képviselője szerint a Szent László-örökség nagyon fontos, melyet tovább kell vinni.
- Nekünk kell vinni az örökséget, hisz ez Nagyváradon, ahová temetkezett Szent László, amelyet alapított Szent László, amely a középkorban neki köszönhetően a térség legnagyobb zarándokhelyeként volt számon tartva Közép-Európában, ez az örökség bennünket, nagyváradiakat mindenképp kötelez.

A köszöntők után két szakmai előadást hallhattak a résztvevők. Elsőként dr. Kollár Tibor tudományszervező a Lovagkirály című kötetet mutatta be az érdeklődőknek, majd Szent László-kultusz a történeti Magyarországon címmel a kutatás új eredményeiről is beszámolt.
Végül Galambári Péter kánonjogász, a Miskolci Egyházmegye bírósági helynöke beszélt Szent László és Bizánc kapcsolatáról.

Az eseményen közreműködött a Szivárvány gyermekkar, a Lautitia kóruscsalád tagja, Deli Gabriella vezetésével.

Mikula Szílvia, dehír.hu

Fotók: Hajdúdorogi Főegyházmegye és Miskolczi János

Szent Anna-kápolnát áldott meg Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szeptember 18-án, a nyírtelki Szent Anna Katolikus Általános Iskola épületében. A korábban tanteremként funkcionáló helyiség meghitt, az elcsöndesedés szigetévé — Kiss Tibor iskolalelkész megfogalmazása szerint — az iskola szívévé vált. Az ünnepélyes megáldáson a település polgármestere, Szekeres József is részt vett.
A kápolnában az első szentmisét Palánki Ferenc püspök atya mutatta be, és áldotta meg a szent helyet és az iskola közösségéta. A szentmisén dr. Gánicz Endre biblikus professzor is részt vett, a település görögkatolikus felekezetének képviselőjeként.

Kiss Tibor atya köszöntő gondolataiban az ember teremtésére emlékeztetett, amelyben Isten a Lelkével adott életet az embernek. Azzal, hogy két évvel ezelőtt a nyírtelki általános iskola egyházi fenntartásba került, most pedig kápolnával gazdagodott, a lelkét kapta meg az intézmény, spirituális élettel lett teli, hiszen a kápolna az Eucharisztia jelenlétével egy katolikus iskolának a szívét-lelkét, az életet jelenti.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában a napi evangéliumról tanított. „Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták” (vö. Lk 7,31-35) — kezdte gondolatait a püspök atya, amely arra szólít fel bennünket megkeresztelt embereket, Isten fiait, hogy az Ő bölcsességét az életünkkel kell, hogy igazoljuk. Ezt hirdetik a katolikus iskolák is, ahol a diákok istengyermekségben, jó ragaszkodásban formálódnak azáltal, hogy növekednek korban, kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt.

Mindig voltak és lesznek is elégedetlenkedők, vannak, akiknek soha semmi nem jó, mint ahogy azt az evangéliumból is olvashatjuk. Így nem volt elég számukra Keresztelő János sem, aki aszketikus önmegtagadó, böjtölő életet élt. Azt mondták rá, hogy „ördöge van”, megszállottnak tartották, ugyanakkor Jézusról pedig — aki együtt étkezett azokkal, akik meghívták őt, és a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta —, azt híresztelték, hogy „falánk és borissza ember”.

Van, akinek semmi nem jó. De Isten bölcsességét gyermekei igazolják, vagyis nekünk olyan gyermekekké kell lennünk, akiknek minden jó — fogalmazott a főpásztor. — Bármi történik velünk, ha nehézség ér bennünket, kitartunk a jó és az igazság mellett minden áron, megálljuk a helyünket az életben. Képesek leszünk a legnagyobb áldozatot meghozni a szeretteinkért, mert nem magunkban bízunk, hanem Isten bölcsességében, amely szeretetében nyilvánul meg.
A mi hitünk középpontja Jézus Krisztus, aki eljött a világra, közösséget vállalt velünk, végtelen szeretetét bemutatva meghalt értünk a kereszten, és feltámadt.

Jézus Krisztus egész életét odaadta, végigjárta a szeretet útját, ezzel példát adott nekünk, hogy mi is járjuk végig ezt az utat. Ha áldozatot vállalunk embertársainkért, ha megtaláljuk hivatásunkat, azt az utat, amit ő jelölt ki számunkra, akkor a szeretet útján fogunk járni. Mert az ember az egyetlen olyan létező, aki a földön él, de nyitott az isteni világra is — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

„Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való” (Mt 4,4) - hangzik az iskola ez évi mottója. A szentmise után Horváth-Bócsi Irén igazgató mondott köszönetet a fenntartónak a kápolna kialakításáért, valamint Béres Ferencnek a munkájáért, aki a kápolna bútorzatát készítette. „Szolgáljon arra a Szent Anna-iskolakápolna, hogy az iskola közössége a falai között lélekben megerősödve, lelki táplálékkal gazdagodva járja együtt a szeretet útját — fogalmazott az igazgatónő.
Az ünnepség szeretetvendégségen kötetlen beszélgetéssel folyatódott.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna egyházközség kerékpártúrát szervezett Székelyhídra, a Stubenberg-kastélyban elhelyezett Gyermek Jézus Gyermekotthonba. A túra 88 kilométer volt összesen, amely először soknak tűnt, de a tudat, hogy szegény sorsú gyerekekhez megyünk látogatóba, és viszünk némi adományt, felülírt mindent. Krakomperger Zoltán plébános atya vezetésével huszonketten nekivágtunk a hosszú útnak.

Amikor Csaba testvér felhívta a székelyhídi gyermekotthon vezetőjét, hogy hamarosan megérkezünk a határhoz, üdvrivalgás tört ki a gyerekek között. Rejtély, hogy mit érezhettek mindeközben, de mi tudtuk, hogy már nagyon várnak bennünket. Az otthon lakói közül néhányan nevelőik kíséretében elénk jöttek a magyar-román határhoz, hogy minél hamarabb fogadni tudjanak bennünket, és onnan kerékpározzanak velünk Székelyhídra.

Amint megérkeztünk a határ menti kis pihenőhöz, a gyerekek izgatottan, ám visszafogottan üdvözöltek bennünket. Volt, aki bemutatkozott, vagy aki csak a társai mellől figyelt, és volt, aki a kukoricásban talált szederrel kínált bennünket. A helyzet számunkra talán idegenebb volt, de miután elindultunk a közös úton, megnyíltunk egymás felé.

Fél órás út után megérkeztünk a gyermekotthonhoz. Még le sem tettem a biciklimet, a kislány, akivel együtt jöttem a határtól, máris kézen ragadott és a trambulin felé vonszolt. „Gyere, gyere, megmutatom milyen lábra szaltót tudok ugrani!” És valóban, csak tátottam a számat, milyen ügyesen ugrott. Nem telt bele egy perc sem, sorra jött a többi kisgyerek, hogy ők is velünk játszhassanak az ugrálón. Itt hamarosan vita alakult ki, hogy ki menjen fel a trambulinra játszani, annyira izgatottak lettek az érkezésünk miatt. Aztán egy srác a mászókához hívott, ahol erőgyakorlatot mutatott be nekem, hogy lássam, őt is kemény fából faragták, de sokáig nem tudtam ott maradni vele, mert már a nevemet skandálták a trambulinról, ahova visszaérve egy lány sütit nyomott a kezembe, és még kínált egy másikkal is. Ahogy tele szájjal fordultam, megjelent egy szőke kisfiú focilabdával a kezébe, de látván, hogy épp eszem, hagyta, hogy befejezzem. A gyerekek ösztönösen keresték a kapcsolódás lehetőségét, vágytak az új társaságra. És ez felülír mindent. Kitört belőlük az a hajthatatlan vágy, ami a szeretet forrásából inni kér. És ezek a gyerekek folyamatosan szomjaznak és inni kérnek.

Rövid idő elteltével részt vettünk a szentmisén, melyet a gyermekotthon melletti templomban tartott Markovics Balázs káplán atya, aki szintén velünk tartott aznap. Három gyerekkel léptem be a templom ajtaján, ketten a kezemet fogták. Együtt letérdeltünk, keresztet vetettünk, és ülőhelyet keresve a félig megtelt kápolnában az első sorba húztak és leültettek maguk közé.
Egy eleven öt évesnek nehéz csendben végigülni egy szertartást, de pár szép szó hatására csendben maradtak a jól nevelt kicsik. Utánoztak, nézték mit csinálok, tanultak.
Mise után szabad foglalkozás volt, páran focizni mentünk, így többen is bekapcsolódhattak a közös játékba. Voltak, akik körbejárták az épületet, hiszen az otthon lakói egy elhagyatott kastélyban kaptak helyet Székelyhídon. A szabadfoglalkozás után készítettünk egy csoportképet az otthon lakóival és nevelőivel. Amikor ott ültünk és vártunk a többiekre, szóba került, hogy hamarosan indulunk haza. Gyurika, a zöld pólós kisfiú mellettem ült, és az előző szavak hallatán ijedt tekintettel felém fordult és megkérdezte: „Ugye, nem fogsz hazamenni?”“Nem, még nem.” – válaszoltam mosolyogva. Ezt nyugtázva ő is elmosolyodott, és vártuk a többieket.

Záróprogramként a szervezet által működtetett strandra mentünk, ami a kastélytól 15 perc sétára van. A biciklinket tolva a gyerekek izgalomba jöttek, és sorra kérték, hogy hadd üljenek fel és toljuk őket. Minden apró alkalmat megragadtak, hogy egy kis szín kerüljön az életükbe. A strandra érve minden gyerek izgatottan futott a vízbe, mire levettem a cipőm, már mindenki bent játszott. A gyerekek hol a felnőttek nyakában, hol az ölében kötöttek ki, keresve a kötődést mindannyiunkkal. Közeledve a zárórához egy-két gyerek arcán látni lehetett a lehangoltságot, hogy máris vége a napnak, és hamarosan visszaindulunk. Gyurika, az 5 éves kisfiú pedig erősen a kezembe csapott vigyorogva, és megkérdezte: “Ugye látlak még?” – “Hát hogyne!“ – válaszoltam, és tudtam, hogy nekem itt még lesz dolgom.

Mindenki nevében bátran kijelenthetem, hogy csodálatos napnak lehettünk részesei, amely ezeknek a gyerekeknek köszönhető, hiszen mosolyt csaltak az arcunkra, és melegséget hoztak a szívünkbe. Ezek a gyerekek ösztönösen látták meg bennünk a felnőtt társat, akit megismerhetnek, akivel játszhatnak, akitől tanulhatnak. Ez az olthatatlan szomjúság sokáig ott lesz még bennük, amelynek csillapítása nemes feladatot jelent.

Szabó Dávid
sajtóapostol

Sajtótájékoztatót tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a nemrég megalapított Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálatról szeptember 18-án, Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórház épületében. Az egyházmegye és a kórház képviseletében megjelent vendégek bemutatták a kórházlelkészséget, és a szolgálattal kapcsolatos tapasztalataikról, elvárásaikról beszéltek a sajtó munkatársainak.

A sajtótájékoztatón részt vett Felföldi László általános püspöki helynök, nyíregyházi plébános, Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat vezetője, dr. Adorján Gusztáv, a Jósa András Oktatókórház főigazgatója, Nagy Géza, a Jósa András Oktatókórház ápolási igazgatója, Kovács Levente atya, kamilliánus szerzetes, kórházlelkész és Molnár Tünde civil lelkigondozó.

A Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat az egyházmegye területén található 9 kórházban van jelen (Debrecen – Klinikák, Kenézy Gyula Kórház, Nyíregyháza – Jósa András Kórház, Nagykálló – Sántha Kálmán Szakkórház, Mátészalka – Mátészalkai Kórház, Fehérgyarmat – Fehérgyarmati Kórház, Vásárosnamény – Szatmár-Beregi Kórház, Kisvárda – Felső-Szabolcsi Kórház, Berettyóújfalu – Gróf Tisza István Kórház).

Felföldi László atya a sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy a betegek lelkigondozása — amely egyébként egy országos program része —, azért is nagyon fontzos, mert a mai világ elveszítette az egész embert, aki test és lélek. Mindkettőre figyelni kell. Nyíregyházán mindig is volt kórházpasztoráció, a kamilliánus atyák nyíregyházi jelenléte is ezt segítette a korábbi években és jelenleg is. A beteglátogató szolgálat most szervezett formában, civil munkatársakkal kiegészülve folytatja munkáját. A plébános azt is kiemelte, hogy Nyíregyházán különösen is tapasztalható a test és lélek természetes egységének kezelése. Lehet, hogy a szakemberek már a testi betegséggel nem tudnak megbirkózni, de a lélek az utolsó pillanatig jelen van.

Berényiné dr. Felszeghy Márta, a szolgálat kinevezett vezetője az elhangzottakhoz hozzátéve elmondta, a betegek sokkal együttműködőbbek, ha biztosítva van számukra a spirituális jólét is. Ezt a gyógyulás érdekében kiemelt faktorként kell kezelni. De vannak olyan betegek is, akik sajnos nem gyógyulnak meg, így a lelkigondozó munkatársakkal a végső stádiumban is tudják majd őket kísérni, ez szintén nagyon fontos része a betegek ellátásának. Nyilván a gyógyítás az elsődleges feladat, de legalább annyira fontos, hogy a betegek békében tudjanak elmenni.
A szolgálatban összesen 10 beteglátogató dolgozik, ők nemcsak katolikus betegekkel találkoznak, hanem felekezetre való tekintet nélkül bárkit szolgálnak. A beteglátogatók heti rendszerességgel esetmegbeszéléseken osztják meg egymással tapasztalataikat, és elkezdődött az az egy egyéves képzés is, amely segíti őket, hogy helyt tudjanak állni a betegek mellett.
A szakember elmondta, ez a kezdeményezés jó kapcsolódási lehetőség a kórházakban jelenleg is szolgálatot teljesítő papok és betegek között. Nagyon fontos, hogy a beteg megkapja azt a spirituális ellátást, amelyre szüksége van. A Berényiné Márta azt is kiemelte, hogy a köztudatban helytelen beidegződésként van jelen a betegek kenetének jelentése, amely sokak szerint az utolsó kenet, ezért a betegek megijednek, ha a hozzátartozójuk papot hív. A betegek szentségét bármilyen életkorú beteg felveheti és ezt gyógyító kenetnek is nevezhetjük, mert megerősítheti a betegeket.

A nyíregyházi Jósa András Oktatókórház egy integrált nagy intézményrendszer központja, amelyhez 5 kórház (Mátészalka, Fehérgyarmat, Nagykálló és Nyíregyháza két telephelyével) tartozik. Dr. Adorján Gusztáv főigazgató örömmel mondta el, hogy náluk már 1990 óta van szerződéses megállapodás a történelmi egyházakkal a kórházi hitéleti tevékenységről (szentmisék, istentiszteletek), amely eddig kevés magyarországi egészségügyi intézményben valósult meg. Mint mondta, erre mindig is nyitottak voltak, pozitív hozzáállásuk a továbbiakban sem fog változni, a feltételeket kegyeleti szobákkal, hospice részleg kialakításával biztosítják. A főigazgató orvosként 30 éven keresztül a betegek gyógyításában vett részt, és tapasztalta, hogy mit jelent a kilátástalan helyzetben a halvány reménysugár, még ha az csak a lelket bátorítja. Elmondta, istenhívő emberként tudja, hogy a test és lélek egymást erősíti, de egymást gyengíti is a gyógyításban, a betegség kialakulásában.
Az intézményvezető azt is hangsúlyozta, hogy nemcsak a betegek, hanem a gyógyítók is komoly lelki támogatásra szorulnak. A burnout - a kiégési - szindróma olyan jelenség, amely az egészségügyben a végstádiumban lévő betegek ellátásában a leginkább tetten érhető. Éppen ezért szeretné, ha a továbbiakban rendszeresen az ő lelki gondozásukra is időt fordítanának a helyi lelkipásztorok, előadások, lelkigyakorlatok formájában.

A nyíregyházi kórház már 1921-től a világi ápolók mellett rendi ápolókat is alkalmazott, valamint 1929-ben kápolnát, imatermet is hoztak létre, amelyet az egyházi jelenléttel együtt 1949-ben az államhatalom megszüntetett — hallhattuk a sajtótájékoztatón Nagy Géza ápolási igazgató történeti visszatekintését. 1980-tól ismét lehetett találkozni „civil ruhás” református és katolikus lelkipásztorokkal, akik szolgálták a betegeket, segítve az ápolók munkáját. Mind a betegek és mind a hozzátartozók igényelték a lelki gondozást. 1990. augusztus 20-án pedig ismét kápolnát szenteltek a kórház területén.
Az igazgató elmondta, az ápolók a betegek testi szükségleteire figyelnek, másra nincs idejük. Óriási űrt tölt be a kórházlelkészség, amely 1995-től Anton Gots atya koordinálásával a kamilliánusok révén felerősödött, és kiegészült más egyházak tevékenységével.
A beteg a legkiszolgáltatottabb embernek érzi magát, amikor kórházba, számára ismeretlen környezetbe kerül, és nagyon embert próbáló élethelyzetbe sodródik, ha ehhez hozzátevődik az a szomorú tény, hogy az lesz életének utolsó szakasza. Ebben a félelemben, bizonytalanságban nagy szükség van a lelkigondozók szolgálatára.

Ezt a gondolatot folytatta tovább Kovács Levente atya, aki hozzátette, a beteg azt érzi, hogy a kórházi közeg és maga a betegség kicsit megfosztja őt az emberségétől. A gyógyító beszélgetések segítenek ebből az állapotból felöltöztetni a beteget, szembe nézni az állapotukkal, megerősíteni őket abban, hogy nem lettek kevesebbek. Tapasztalatai szerint mindenki szeretne valamilyen módon beszélgető emberrel találkozni.
A civil munkatárs jelenléte nagy előrelépés a szolgálatban, hiszen segít felkutatni azokat az embereket, akik szentségekhez szeretnének járulni.

A lelkigondozókkal az ápolók tartanak kapcsolatot, ők látják, hogy kik azok, akiknek szükségük lehet beszélgetésre, de az egyáltalán nem látogatott betegekre is felhívják a munkatársak figyelmét, tájékoztatott Molnár Tünde civil lelkigondozó, aki ugyanakkor sokszor tapasztalja azt is, hogy a Szentlélek vezeti, amikor éppen ahhoz a beteghez kerül, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Tünde pozitív tapasztalatairól is beszámolt, a betegek nyitottak, a bizalmukba fogadják a lelkigondozó munkatársakat, amely számukra is nagy ajándék.
A kórházakban minden osztályon el van helyezve a kórházlelkészség elérhetősége, így bármikor, kereshetik a munkatársakat.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kardos György

A Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat elérhetőségei:

Központja: 4024 Debrecen, Varga utca 4. / 4024 Debrecen, Teleki utca 7.

Egyházmegyei koordinátor: Berényiné dr. Felszeghy Márta, 06 / 30 / 153 6760

DEBRECENI EGYETEM, KLINIKÁK

Geréné Sárga Monika, beteglátogató 06/30/174 5855

Tóth László, római katolikus pap 06/30/627 2230

DEBRECENI EGYETEM, KENÉZY GYULA KÓRHÁZ

Láng Tibor Pálné Erika, beteglátogató 06/30/153 6150

Laczkó Zsolt, kórházlelkész 06/30/954 1361

NYÍREGYHÁZA - JÓSA ANDRÁS KÓRHÁZ

Molnár Tünde, beteglátogató 06/30/256 9269

Kovács Levente Gyula, római katolikus pap, 06/30/503 1715

Jakus Ottó, római katolikus pap, 06/20/519 9302

NAGYKÁLLÓ - SÁNTHA KÁLMÁN SZAKKÓRHÁZ

István Judit, beteglátogató 06/30/185 7230

Ruszki Gábor, római katolikus pap 06/70/384 3384

MÁTÉSZALKA - MÁTÉSZALKAI KÓRHÁZ

Farkas Istvánné Elza, beteglátogató 06/30/419 0527

Heidelsperger István, római katolikus pap 06/30/968 6931

FEHÉRGYARMAT - FEHÉRGYARMATI KÓRHÁZ

Szabó Róbertné Tóth Anikó, beteglátogató, 06/70/261 7374

Bökő Péter, római katolikus pap 06/30/466 3865

VÁSÁROSNAMÉNY - SZATMÁR-BEREGI KÓRHÁZ

Jónás Julianna, beteglátogató 06/20/284 1765

Marossy József , római katolikus pap 06/30/454 5498

KISVÁRDA - FELSŐ-SZABOLCSI KÓRHÁZ

Dolhainé Szűcs Rita, beteglátogató 06/30/645 6449

Katona István, római katolikus pap 06/20/594 0269

BERETTYÓÚJFALU -   GRÓF TISZA ISTVÁN KÓRHÁZ

Bagdi Erzsébet, beteglátogató 06/20/219 5448    

Mészáros Krisztina, beteglátogató 06/30/784 7998

Rákóczi Jenő, római katolikus pap, 06/30/580 3501

 

Máriapócson, a nyár folyamán felújított Szent II. János Pál pápa tér megáldása sok-sok emléket felidézett az elmúlt 30 évből. A meghívott vendégeket és az érdeklődőket Papp Bertalan, Máriapócs város polgármestere a település szülöttének, Kovács Istvánnak versével köszöntötte szeptember 17-én, Máriapócson a Szent II. János Pál pápa téren.

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés elnöke a helyi görögkatolikus közösség értékteremtő szerepét emelte ki, dr. Simon Miklós, a terület országgyűlési képviselője pedig Papp Bertalan polgármester munkásságát méltatta. A környező településekről érkező polgármesterek, jegyzők, a helyi önkormányzati képviselők, civil szervezetek vezetői és tagjai, Máriapócs Nemzeti Kegyhely igazgatója és munkatársai, görög- és római katolikus egyházi személyek között megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Kárpátaljáról dr. Brenzovics László, a KMKSz elnöke és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is. Ő a rendezvény elején elénekelt Himnuszra visszautalva, nemzeti identitásunkat erősítve elmondta: egy csapatban, egy jó csapatban játszunk.

A Dudás Miklós Görögkatolikus Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak rövid műsora után ünnepi beszédet dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott, aki felhívta a hallgatóság figyelmét: „Ne tekintsük evidenciának, hogy ma itt ülhetünk!” Inkább gondoljuk végig a történelmi tényeket és a spirituális aspektusát annak, hogy szabadon, szabad vallásgyakorlás mellett ünnepelhetünk. A nemzet - mint közösség - erejéről azzal a hittel beszélt, hogy az Istenszülő oltalmába ajánlott nép minden körülmény ellenére és mellett megmarad!

Visszaemlékezésében dr. Veres András püspök atya a szent pápával kapcsolatos személyes élményeibe avatta be a jelenlévőket. Szocska Ábel megyéspüspök ajándékot hozott: a közel három évtizeddel ezelőtti pápalátogatás egyik főszervezője volt dr. Keresztes Szilárd püspök úr. Az ő emlékirataiból olvasott fel Ábel atya, s ez megható volt, különösen azok számára, akik átélhették a szent pápa Máriapócsra jövetelét.

A felújított teret Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Palánki Ferenc megyéspüspök áldotta meg. A tér új ékessége egy Szent II. János Pál pápát ábrázoló, faragott emléktábla, amely a település ügyes kezű mesterének, Borsi Györgynek a munkája.
Mindnyájunk számára nagy öröm, hogy Máriapócs a felújított térrel, annak újdonságaival méltóbb körülmények között fogadhatja az évi több százezer zarándokot. Ám a mai nap ennél lényegesen többről szólt: összefogásról és összetartozásról, bizalomról, s leginkább a szent pápa szeretetéről, amelyből egy keveset mindenki megérezhetett a délután folyamán.

Oroszné Obbágy Rita
Nemzeti Kegyhely - Máriapócs

Magyarország Kormánya az 1948-as pócspetri események jelentősége miatt a település Polgármesteri Hivatalának épületét történelmi emlékhellyé nyilvánította. A történelmi eseményen 2019. szeptember 17-én az ünneplő hívek és vendégek hálaadó szentmisén vettek részt a helyi római katolikus templomban, majd leleplezték az emlékhelyet jelképező sztélét a település Polgármesteri Hivatala előtt rendezett ünnepi megemlékezésen. A szentmisét a Pócspetriből elszármazott dr. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be.

Az eseményen továbbá részt vettek Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspökök, Pásztor Károly nyugalmazott plébános, Szenes István Pócspetri jelenlegi plébánosa, dr. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök helyettes, Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei közgyűlés elnöke, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Tamás György Pócspetri polgármestere, Zsigmond Attila Endre művész és más egyházi és közjogi méltóságok.

A főpásztor homíliájának bevezető részében a 90-es évekre tekintett vissza, amikor Pócspetriben is elkezdődtek a megemlékezések. Volt, aki azt kérdezte, miért kell minden évben megünnepelni ugyanazt az eseményt. A fájdalmas dolgokra nem szívesen emlékezik az ember, és talán abból is táplálkozott ez a kérdés, hogy a helybeliek évtizedeken át megannyi megaláztatáson mentek keresztül, éppen ezért nehéz volt számukra, hogy hálaadó módon ünnepeljenek.

Veres András püspök kétféle megközelítésből válaszolt e kérdésre. Először azt hangsúlyozta, hogy nem szabad felejteni. Elmúlt az az idő, amikor azt hirdették, hogy a múltat végkép el kell törölni. A múltra emlékezni kell, mert egyszerű emberi bölcsesség is elvezethet bennünket annak felismerésére, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem tud a jelenben és a jövőben sem emberi módon élni, hiszen a történelem mindnyájunk számára egyfajta okulásul kell hogy szolgáljon — fogalmazott a megyéspüspök. Továbbá azért is kell emlékezni, mert azok, akik elszenvedték az állami terrort, megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk, újra és újra megköszönjük bátor helytállásukat, hogy példájukat követve mi magunk is törekedjünk bátran kiállni az igazság mellett a mindennapokban. Ők nem akartak hősök lenni, a lelkiismeretük hangját követve lettek azzá. Ezért is kell, hogy emlékezzünk rájuk.

A tudatlanság súlyos emberi problémát jelent. A felejtés betegsége egy-egy egyénre és családra is súlyos megpróbáltatást mér – folytatta beszédét a konferencia elnöke. Különösen nagy probléma a felejtés betegsége, ha azt a hatalom írja elő. Akik Pócspetriben élnek, azok tudják, hogy az itt történt 1948-as eseményekre nem volt szabad sem emlékezni, sem megemlékezni róluk. Amikor egy politikai hatalom próbálja bevésni a felejtést az emberekbe, annak tartós, maradandó nyomai vannak, és ezek egészen biztosan torzulást, fájdalmat okoznak az egyének és a közösség életében is.

Veres András a felejtés tragédiájára példaként említette Gabriel García Márquez Száz év magány című regényét, amely többek között arról is szól, hogy egy kis népcsoport tagjai elhatározták, kivonulnak a civilizációból, és maguknak rendeznek be egy társadalmat. A közösség tagjai viszont néhány év múlva a felejtés nyomait vélték felfedezni magukban. Azt tapasztalták, hogy elfelejtették a tárgyak nevét és azt, hogy mire kell azokat használni. Éppen ezért összejött egy testület és elhatározták, hogy ezután, mindenre ráírják a nevét és a funkcióját.

Nem szabad felejteni! – nyomatékosította újra a szónok, mert az az élet alapfeltételeit rombolja le, márpedig az ember a múltból is kell hogy éljen, kellő tanúságot levonva azért, hogy a jelenben és a jövőben törekedjék bátran kiállni az igaz, a szép és a jó mellett.

A másik fontos válasz arra a kérdésre, hogy miért kell minden évben megemlékezni az nem más mint az, hogy tudjunk megbocsátani. A Szentírás azt tanítja, hogy az irgalmas Isten nemcsak hogy megbocsátja, hanem – emberileg elgondolva – el is felejti az ember bűneit. Mekkora különbség van Isten és ember között! Isten irgalmas szívű, megbocsátó, míg az ember számon tartja az őt ért sérelmeket, és sokszor nem is akarja azokat elengedni.
Veres András püspök atya a megbocsátani nem akaró ember életéből hozott szomorú példákat. Mennyi házasság megy tönkre amiatt, hogy a házastársak nem tudnak egymásnak megbocsátani, bocsánatot kérni. Szomszédok, testvérek képesek évtizedeken keresztül haragot tartani egymással. Ahol az ember nem tud Istenhez hasonlóan irgalmas szívű lenni, ott pokollá válik az élet. Ezzel szemben Isten kitárja szívét mindenki, még a bűnös ember felé is. Az Egyház arra kapott küldetést, hogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdetve mindenkit a megbocsátás gyakorlására buzdítson.
Isten maga az irgalmas szeretet, ez a természetéhez tartozik. Nem Őt kell megnyerni, hanem az embert, ahhoz, hogy képesek legyünk akarni az irgalom gyakorlását, keresve ezáltal a békességet, szeretetet az emberi közösségekben.

Ehhez is szükségünk van Isten segítségére, hogy ott, ahol az ember képtelen megbocsátani, Isten segítségével képes legyen rá, mert csak akkor nevezhetjük magunkat Isten gyermekeinek, ha ezt megtesszük – fogalmazott Veres András püspök. A Jézus Szíve-litániájában újra és újra elimádkozzuk, hogy „Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint”.

Ezután Veres András püspök emlékeztetett Szent II. János Pál pápának a 2000. év környékén az Egyház nevében tett gyakori, más felekezetű közösségektől, népcsoportoktól való bocsánatkéréseire. A Szentatya Dél-amerikai útja során szokása szerint a repülőgépen válaszolt az újságírók kérdéseire. Egyik újságíró megkérdezte tőle, nem tartja e furcsának azt, hogy ő mindenkitől bocsánatot kér, de az Egyház felé – amelyet annyi sérelem ért – még senki nem tette ezt meg. A válasz csak annyi volt: Úgy látszik, erre csak mi, katolikusok vagyunk képesek.

Arról ismerjenek meg bennünket a világban, hogy megbocsátó, irgalmas szívűek vagyunk. Biztos vagyok abban, ha erre a két dologra figyelünk – vagyis nem felejtünk tanulni a múltból, és megtanulunk irgalmas szívűnek lenni –, akkor nem hiábavalók a megemlékezések az 1948-as eseményekről – fejezte be homíliáját Veres András, megyéspüspök, az MKPK elnöke.

A szentmise után a polgármesteri hivatal épülete előtt folytatódott az ünneplés. Tamás György polgármester beszédében elmondta, Pócspetriben az 1948. június 3-ához köthető események után csak a 90-es években kezdődött meg az a rehabilitációs folyamat, amely Ember Judit dokumentumfilm bemutatásával Kezdődött, majd a perújrafelvétel is elégtételt jelentett a hősöknek és megtorlást elszenvedő településnek. A helyi általános iskola később felvette Királyfalvi Miklós, akkori jegyző nevét, akit a ’48-as koncepciós perben igazságtalanul halálraítéltek és kivégeztek. Igazi elégtételt jelentett az is a település számára, hogy újra egyházi fenntartásba került az iskolája és óvodája, hiszen Pócspetri kálváriája akkor kezdődött, amikor államosították az iskolákat hazánkban. Az elmúlt években büszkeségpontot alakítottak ki a helyi Művelődési Házban, emléktáblákat avattak a hősök emlékére a templomban és a községházán, majd sor került Királyfalvi Miklós újratemetésére is Pócspetriben. A folyamathoz tartozik, hogy ápolják a kapcsolatot a koncepciós perben elítéltek családtagjaival. De a legnagyobb elégtételt jelent Pócspetri történelmi emlékhellyé nyilvánítása.

Dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti összetartozás kormánya odafigyel Pócspetrire, eddig számos településfejlesztési programban nyújtott támogatást, de ahogy fogalmazott, mindez eltörpül amellett, hogy Magyarország legnemesebb — a történelmi emlékhely — címet megkapta.

Seszták Oszkár gondolataiban utalt a település elmúlt évtizedeire, a „híre” a ’48-as események igazságtalan megítélése nehézséget, és megbélyegzést jelentett minden egyes lakos életében. Mindig emlékeztették őket múltjukra akár egy egyszerű hivatalos ügy intézésekor, vagy a fiatalok továbbtanulásban, ahol szintén sok pócspetrii diákot elutasítottak. Igazi hősként élték az életüket a pócspetri emberek. Éppen ezért az emlékhellyel immár méltó helyre került a település.

Radnainé dr. Fogarasi Katalin, elmondta, az országban jelenleg 69 emlékhelyet tartanak számon, ebből 17 nemzeti, 52 pedig történelmi emlékhely. Pócspetrinek helye van ezen emlékhelyek sora között. Egyfajta felkiáltójelként hívja fel magára a figyelmet, hiszen a 48-as események a magyarországi kommunista államhatalom erőszakos kiépítését szimbolizálja.
Az emlékhelyen elhelyezett sztélé Zsigmond Attila Endre művész tervei alapján készült, amely egységes azegész országban.

Végül dr. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes zárta a beszédek sorát, azt hangsúlyozva, hogy a hetvenegy évvel ezelőtti események az egész magyar katolikus egyházat súlyosan érintették. A felekezeti iskoláiért harcoló, majd a kommunista megtorlást elszenvedő falu lakosai nagyon is rászolgáltak erre a kitüntető címre, nemcsak a cselekvéssel, hanem a mártíromságukkal is. Pócspetri népe belerokkant a megfélemlítésekbe, évtizedekig, kiközösített falu volt, ez az elismerés azonban az áldozatoknak és rokonaiknak nem más mint igazságtétel, kései utólagos köszönet. A történelemtudomány maga az élet. Az emberi lét hömpölygő folyama, minden, ami volt, megtörtént, az egykori jelen valósága volt. A szabolcsi falu kiérdemelte a történelmi emlékhely megtisztelő rangot.
Az ünnepség végén leleplezték a sztélét, majd a megáldás szertartását Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi végezte.

Közreműködtek a nyíregyházi Lintner Sándor zeneiskola tanárai, Rákosi Kitti, Sitku Patrik, a helyi általános iskola diákjai és a település nyugdíjas kórusa.

Pócspetri 1948-as eseményei

Pócspetriben 1948. június 3-án este a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr próbált megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.
A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom még tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolták. A történtek miatt Pócspetrin a rendszerváltásig rajta maradt a "rendőrgyilkos" bélyeg.
A pócspetri eseményekről Ember Judit rendező 1983-ban dokumentumfilmet készített, amelyet akkor betiltottak, az alkotást először 1989-ben láthatta a közönség. A rendszerváltás idején, 1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst a vád alól felmentette, és hatályon kívül helyezte négy másik vádlott ítéletét is. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján bűncselekmény hiányában újabb két vádlottat mentett fel.
Királyfalvi Miklós újratemetési szertartását 2017 júliusában tartották meg a község temetőjében; a segédjegyző hamvait korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról kihantolták, és Pócspetriben helyezték örök nyugalomra.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szeptember elején Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldotta meg a teljes belső festéssel felújított Szent István-templomot Fülöpön. Eiben Tamás atya a szentmisében köszönetet mondott a festést kivitelező vállalkozónak, Korbeák Zoltánnak és csapatának, illetve a művészeti festést megalkotó és az oltárképet restauráló Somogyi László Gábor művészúrnak.

A belső megújulás színei egyaránt hordoznak egyházi és nemzeti motívumokat, ezt hangsúlyozza a színhasználat is a piros-fehér-zöld trikolor különböző árnyalatai.

„Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki pedig magát megalázza, az felmagasztaltatik.” (Lk 14,11)
Palánki Ferenc püspök atya bölcs gondolatai a jól ismert evangéliumi szakaszról mindenki számára érthető és tanulságos mondanivalót hordoztak. Jézus arra szólít fel bennünket, hogy ne rendeljük magunkat mások elé, ne rendeljünk emberi értékeket Isten elé. Lukács evangélista egy lakoma példáján keresztül írja le a történetet, ahol székek elfoglalásának a sorrendjét állítja párhuzamba az életben elfoglalt helyünkkel:

„Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik” (Lk 14,8-11).

Az ősz kezdete az új iskolai tanév indulását is jelenti, így természetesen a szentmisén a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola diákjai és pedagógusai is személyre szóló lelki útravalót kaptak a püspök atyától. A mise végén pedig az első osztályosok iskolatáskáikkal az oltár elé vonultak, ahol ők külön is áldásban részesültek.

Hutóczky Péter Zsombor
sajtóapostol - Fülöp

A polgári egyházközség a város szívében található Kálváriadomb Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolnájának 250. évfordulóját ünnepli ebben az évben. A kolera járvány megszűnésének emlékére épült fogadalomkápolna szeptemberi kálvária búcsúján a hagyománynak megfelelően fekete ruhában vesznek részt a hívek. A nagy járványok idején tették ezt a fogadalmat, amikor szinte állandóan szólt a lélekharang, és a település folyamatosan gyászolt.
( A Kálváriadomb történetéről részletesebben itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2527-a-fogadalmi-kapolna-bucsujara-ma-is-fekete-ruhaban-erkeznek-kicsik-es-nagyok-a-polgari-kalvariadomb-tortenete )

Az elmúlt hétvégén, szeptember 13-15-ig Maga László plébános kezdeményezésére háromnapos ünnepségsorozat emlékeztette a híveket őseik hitére, irányította figyelmüket Krisztus keresztjére, hogy növekedjenek hitben, reményben, Krisztus és egymás iránti szeretetben, az állhatatos kereszthordozásban.
Pénteken a Kálváriadomb meghitt csöndjében felcsendülő dallamok gazdagították különleges koncertélménnyel a múltra emlékező közösséget, majd másnap este a hívek gyertyás körmenetben, imádkozva érkeztek a több száz éves temetőkertbe, végül vasárnap a Fájdalmas Anya búcsún püspöki misével, körmenettel zárták az ünnepet. A szentmise végén a képviselő-testületi tagok ünnepélyes ígérettétele is elhangzott.

Maga László helyi plébános a búcsúi mise előtt Palánki Ferenc megyéspüspök atyát köszöntve kérte a híveket, imádkozzanak az ebben az évben ezüstmiséjét ünneplő főpásztor életéért, papi hivatásáért. A püspök atya ezt a hétvégét választotta ki a polgári egyházközség kánoni látogatására, amely során találkozott a testület tagjaival, valamint liturgikus eseményen — a Fájdalmas Anya búcsún — a hívekkel is. A látogatások sorozatát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalapításának 25. évfordulóján kezdte el, azóta számos közösség életét közelebbről is megismerte.

A szenvedés elleni lázadás helyett tegyük fel a kérdést, mi annak az üzenete

„Láttam a folyót, melyen minden embernek át kell mennie, s a folyó neve, szenvedés. Láttam a hajót, amely átvisz a folyón és a hajó neve, szeretet.” —Seregély István érsek atya mély értelmű gondolatával kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a búcsúi misén.
Mindannyiunknak át kell mennünk a szenvedés folyóján, keresztet kell hordoznunk, de nem mindegy, hogyan vagyunk jelen küzdelmeinkben. Sokszor megkísért bennünket az Isten elleni lázadás, kérdőre vonjuk Őt, miért engedte meg a szenvedést, ahelyett, hogy azt kérdeznénk Tőle, mit akar nekünk üzenni a bennünket ért nehézségekkel.

Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása óta értelmet nyert a szenvedésünk. Ő nem a szenvedést, hanem bennünket szeretett, ezért vállalta értünk a keresztáldozatot. „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Kiüresítette magát, hiszen valóságos emberként jött a világra — hogy átélje sorsunkat, közösségre lépjen velünk, egy legyen közülünk —, és közben valóságosan Isten is maradt. 30 éven keresztül egyszerű ácsmesterként élte az életét. A püspök atya kérte, gondolkodjunk el ezen, érintsen meg ez bennünket hivatásunk, hétköznapi munkánk, szeretetből másokért hozott áldozatunk vállalásában. Nem legyőzni, hanem szolgálni kell embertársainkat. Az igazi győzelem az önmagunk fölött aratott győzelem, amikor megtagadjuk magunkat és minden nap hordozzuk keresztjeinket.

Hogyan éljük át szenvedéseinket?

Tekintsünk a keresztre és megszabadulunk a bűneinktől, megkötözöttségünktől. Miként, a pusztában vándorló választott nép feltekintett a rézkígyóra, és megszabadult a rá leselkedő veszélytől, úgy, ha Jézusra tekintünk, mi is megmenekülünk a bűntől, hogy ne kelljen meghalnunk, hanem örökké élhessünk. A püspök atya a keresztről, mint Isten végtelen szeretetének jeléről beszélt. Az édesanyák sem kivégzőeszközt rajzolnak gyermekeikre, amikor megtanítják őket a keresztvetésre, hanem Isten szeretetének jelét. Ezt a szeretetet kell megélnünk a hétköznapjainkban.

A szenvedéseinkben Jézushoz hasonlóan másokra figyeljünk!

Jézus Krisztus karjai azért voltak kitárva, mert a szíve is ki van tárva minden ember felé - elmélkedett Isten végtelen szeretetéről a püspök atya. János apostol Istenről szóló tanításában arra is figyelmeztet, hogy Jézusnak még a kereszten, a szenvedése közben is gondja volt ránk. Gondoskodott édesanyjáról, akit rábízott a szeretett tanítványra és ránk. „Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” (Jn 19, 26-27). Jézus nem csak passzív elszenvedője a keresztnek, Ő haldokolva is másokra figyel, mert ez a szeretet.
Az a kérdés, hogy a szenvedéseink, az áldozathozatalunk alatt hogyan viselkedünk. Másokra figyelünk, vagy saját magunkra? Mindezt szeretetből tesszük, vagy dohogva, lázadozva.

Mária állva maradt szenvedésében

„Áll a gyötrött Istenanya” — utalt a főpásztor Mária fájdalmáról szóló szekvenciára, amely a Szűzanya magatartására enged következtetni. Jézus keresztje alatt állt Mária, nem esett össze, nem magára figyelt, hanem Jézusra. Ő adta neki azt az erőt, hogy állva tudott maradni.
Állva tudunk-e maradni a szenvedéseinkben, a fájdalmainkban? Elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy megtartson bennünket minden helyzetben, és ne magunkra figyeljünk, hanem azokra, akiket szeretünk? A mai ünnep üzenete: aszenvedésen mindenkinek át kell mennie, de ami átvisz ezen a folyón, az a szeretet.

Tanuljunk meg szeretni, élni a világban. Tudnunk kell, hogy a világ  - amit sokszor elítélünk -, nem a politikai, gazdasági, vagy saját egzisztenciális helyzetünktől változik meg, hanem akkor, ha mi változunk meg. Magunkon kell tehát kezdeni a változást, viszonyítási alapnak tekintve Jézus tanítását, valamint példaképünk és közbenjáró segítőnk, a fájdalmas Szűzanya magatartását, akinek az élete mindig Jézusra mutat. Mária annak örül, ha gyermekei középpontjában a Fia áll. Mutassuk meg, hogy Máriának jó gyermekei és Jézusnak jó követői vagyunk, merjük felvenni keresztünket minden nap. Ne azért, mert szeretünk szenvedni, hanem mert szeretjük a ránk bízottakat — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Polgár város történelméhez szorosan hozzátartozik a központtól néhány száz méterre, a dombon álló barokk stílusban épült Kálvária kápolna. A legenda szerint a város közepén elhelyezkedő, korábban temetőként működő több hektárnyi területű kálváriadombot az 1873. évi kolerajárvány megszűnésének emlékére, fogadalomból építették meg.

A Kálvária domb további együttesét képezi a térben hatásosan elhelyezett 12 stáció, amelynek fülkéit kívülről vasöntvények díszítik, belülről sárgaréz dombormű található a keresztút ábrázolásával, melyek pontosan felidézik a Bibliában leírt jeleneteket. Még a stációk után 1874-ben építik meg a siralomvölgyet és a  Golgota három keresztjét is. A stációkat később 1969-ben, majd 1994-ben újítják fel.

A bejárattól balra egy háromszögű obeliszk látható, amelyet dr. Kovács Mátyás kanonok, polgári jobbágyszülők gyermeke állíttatott szülei emlékére 1841-ben. Az obeliszk felső részén egy-egy domborművet láthatunk, amelyeken, Szent József a gyermek Jézussal, Krisztus feltámadása és Szent Erzsébet a koldussal van ábrázolva.

Továbbhaladva jobbra bazaltkőből készült kereszt látható, készítője ismeretlen. A Szűz Mária tiszteletére emelt kápolnát a pestistől való szabaduláskor Polgár települése állíttatta 1769-ben. A későbbi felújítás a Kálvária építésének idejére (1873-1874) tehető, amelyet a polgári hívek 1954-ben újjáépítettek a Mária-év emlékére. A kápolna oltárképe a 12 éves Jézust ábrázolja. Az előző, Mária bemutatása műemlék oltárképet korábban elvitték, azóta sem került vissza. A kápolnával szemben a Fájdalmas Szűz kőből faragott szobra áll. A szobor 1907-ben eredetileg a hármas kereszt szószéke elé lett helyezve. A Hétfájdalmas Mária szobor mindig segítője, bátorítója és védelmezője volt Polgár hitben élő lakosainak. A gyalogos út végén, 13 lépcsőn lefelé menve következik a siralom-völgye. Ez már egy mélyebb fekvésű hely. A sziklába vésett sír egyik oldalán Szent Mihály mészkőből készült szobra áll, mészkőből készült kivont karddal, pajzsán a szokásos „Quis est ut Deus?" - „Ki olyan, mint Isten?” felirattal. A sír másik oldalán lévő szobor Máriát ábrázolja. A siralomvölgy mögötti szabad terület után a Kálvária-domb legmagasabb pontja következik egylépcsős emelvénnyel, szószékkel és hármas-kereszttel Ez a szabadtéri misék színhelye. A hagyomány szerint a szeptemberi Kálvária búcsún csak fekete ruhában lehet megjelenni. A nagy járványok idején tették ezt a fogadalmat, amikor szinte állandóan szólt a lélekharang, és a település folyamatosan gyászolt.

Kártik Emerencia mindössze 9 éves volt, amikor családja elhatározta, hogy visszatérnek Amerikából. Három aprócska ágat egy akác, hárs és egy királytövis ágat hoztak magukkal az új élet szimbólumaként. Az egy hónapig tartó hajóút során a vizes anyagba betekert faágak gyökerét szájukban összegyűjtött vízzel itatták. A polgári Kálvária hármas keresztje mellett gyökeret eresztett hársfa immár magyar földön folytatta növekedését, hosszú évtizedeken át teremte a hit gyümölcseit. Kártik Emerencia nővér 93 éves korában távozott közülünk. A kezükkel ültetett hársfa, amely mintegy szimbólumként összekapcsolódik a nővér életével, végérvényesen a helyére került ide, Krisztus áldozati oltárát és szentségtartót készítettek belőle, hogy örökre szolgálja az Urat.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: www.polgáriplebania.hu

Ajánló a tartalomból:

„A tanítványság útján járva” című vezérgondolatában Palánki Ferenc megyéspüspök arra is felhívja a figyelmet, hogy a pedagógusok küldtetése egyben a Krisztustól tanult életmód továbbadása, amely magában foglalja a mindennapi kereszthordozást, életáldozatot, hivatások teljesítését, életünk átadását mások szolgálatára. Mindezen út nem a szomorúság, hanem az öröm, az Isten felé kinyílás, a szeretet útja.

Mi tekinthető értéknek? - Molnár Katalin EKIF főigazgató gondolataiban a katolikus iskolákban jelen lévő vonzó értékekről ír. (4-7. o.)

Az egyházmegye két intézményében igazgatóváltás történt. Tormássyné Kapitány Ágotha és Kaszásné Tóth Judit kinevezett intézményvezetőkkel munkatársaink beszélgetnek. (8-11.o.)

A péteri–programot ajánlja az új tanévre nemcsak pedagógusok számára dr. Krakomperger Zoltán debreceni plébános. „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68). Ennek a péteri meggyőződésnek elsajátítását miért ne jelölhetnénk ki a 2019-2020-as tanév programjának – nem csak a hittanórákon? E péteri program közéleti képviseletét gyermekeink tanulják meg szüleiktől, pedagógusaiktól és a hívő közösségtől.

Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálatot indított a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye. A szolgálat az egyházmegye területén található 9 kórházban van jelen. Erről szóló írásunk és Berényiné dr. Felszeghy Márta vezetővel készült interjúnk olvasható a 20-23. oldalon.

„Egy életen keresztül” című írásban szerzőnk Pilinszky János költő gondolataira építve fejti ki értekezését, amely a gyermeki arcra tekintve fedezi fel az eredendő tudást, az alázatot, tisztaságot, Isten arcát, amely mint még a gyermekarc, egy és oszthatatlan. Ez az Istenarc van eltemetve bennünk felnőttekben, akik vágyakozunk vissza a gyermeki állapot magasához. (26-27. o.)

„Adja Isten, hogy diagnózisunk helyes legyen!” – Simone Weill szerint a figyelem iskolázottságának mértékétől függ a diagnózisunk helyessége, amely a másik emberhez való helyes odafordulásban, vagyis a tiszta szeretetben valósul meg. Az irgalmas szamaritánus esetében — (vö.: Lk 10,30-35) — kinek volt helyes a diagnózisa? (25. oldal)

„Élni jó, Isten fiatal!” – Palánki Ferenc megyéspüspöknek a fiatalokhoz szóló gondolataiban. Kifejti, a fiatalság végtelen távlatokra mutat, arra, hogy Krisztus él, és megoldotta az ember legnagyobb problémáját, a földi élet korlátait. Isten végtelenségének vagyunk tagjai. A fiatalok Isten belső köréhez tartoznak. Erre az örömre hív a kereszténység. (28-30. o.)

200. évfordulóját ünnepli az ajaki Nagyboldogasszony-templom. Az ünnepségsorozatról Gáspár Mátyás plébánossal munkatársunk beszélget. (33-35.o.)

„A Fák is csöndben nőnek” – Páter Joseph Vadakkel Füzéren tartott lelkigyakorlatán a szentségimádásra buzdított bennünket, amely mint hangsúlyozta, megváltoztatja az életünket, kigyógyít testi-lelki betegségeinkből. Isten a csöndben szól hozzánk. (38-41. o.)

Az Öröm-hír megtalálható a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye római katolikus templomaiban.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Szerkesztőség
4024 Debrecen, Varga u. 4.
Tel.: +36-30/240-1482
+36-30/445-4002 312 mellék
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.