november 2020

Megkezdődtek a hajnali szentmisék a templomainkban. A rorate, hajnali mise vagy angyalmise a római katolikus egyházban advent első vasárnapjától hétköznaponként, karácsony első napjáig minden nap hajnalban tartott szentmise és Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére.

 

A hagyomány szerint a debreceni Szent Anna-székesegyházban püspöki szentmisével kezdődik a rorate sorozata.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a vértanúságot szenvedő Szent András apostol ünnepén Péter és András apostolok meghívásáról, a meggyőződésükből születő hitükről elmélkedett a szentmise homíliájában.

András és János apostol Keresztelő Szent János tanítványai voltak. Amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán vizében, Keresztelő rámutatott és azt mondta: „Nézzétek, az Isten Báránya!” (Jn 1,29). Ekkor András és János, akik egyszerű emberek voltak Keresztelő útmutatása szerint követni kezdték Jézust.

20201130 062739 1

A főpásztor beszédében három gondolatot emelt ki. Elsőként azt hangsúlyozta, hogy mindannyiunk szívében meg kell hogy szülessen az Istennel való találkozás vágya. A kemény munkát végző halászembereknek bár kérges a kezük, de szívük érzékeny a jelekre, útmutatásokra, amelyeket Istentől kapnak.

Jézus észreveszi, amikor a két apostol elkezdi Őt követni, és megkérdezi tőlük: „Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz?” (Jn 1,38) Kapcsolatba szerettek volna kerülni Jézussal, mert a szavai, viselkedése, mozdulatai vonzó volt számukra. „mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,29). Az apostolokban kialakult tehát a meggyőződés, és követték Jézust.

Az evangélium második üzeneteként a püspök atya azt kérte, figyeljünk oda Jézus tanítására, hogy bennünk is kialakuljon, megerősödjön ez a meggyőződés. Életünk minden napján szavunkkal, cselekedetünkkel valljuk meg, kicsoda nekünk Jézus. Erősödjön meg bennünk, hogy Ő a Messiás.

Végül a meggyőződésben megszülető örömről szólt a főpásztor, amely eltölthet bennünket. Az örömhírnek az a tulajdonsága, hogy nem lehet magunkba zárni, meg kell osztanunk azt másokkal. András apostol is elmondta örömét testvérének, Péternek, hogy megtalálta a Messiást, majd elvitte őt hozzá.

A meggyőződésből fakadó örömünk hatására másokban is megszületik a vágy Jézus megismerésére, és így vezetjük embertársainkat Jézushoz, a szeretet forrásához. Ez a keresztény létünk küldetése. Hasonlítsunk mi is az apostolokhoz, akik ezért az életüket is képesek voltak feláldozni! Andrást keresztre feszítették, mert kialakult benne a meggyőződés, hogy Jézus az Isten Fia, aki eljött ebbe a világba, elhozta Isten országát, az Ő szeretetét.

Kérjük Szent András apostol közbenjárását, hogy mi is meggyőző hittel valljuk: Jézus a Messiás, és ennek örömhírét tudjuk tovább adni embertársainknak – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

 

 

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Advent első vasárnapján, november 29-én, Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Fekete Károly református püspök és Papp László Debrecen polgármestere videón keresztül fogalmazták meg a várakozás üzenetét, és gyújtották meg az adventi koszorú első gyertyáját a régi városháza udvarán.

 

Fekete Károly református püspök többek között arról beszélt, hogy az eddigi adventjeinken kívánságlistákat találtunk ki és teljesítettünk. Ebben a rendkívüli helyzetben nem lett rövidebb a kívánságlistánk, de tartalma megváltozott és szerényebb lett. A járványra vonatkoztatva most az egészségért, gyógyulásért fohászkodunk és fogalmazzuk meg kéréseinket.

Bár a kívánságaink egyszerűsödtek, de még nem eléggé egyszerűek, alapvetőek, mint ahogyan ezt Ézsaiás próféta is megfogalmazta: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” (Ézs 63,19) – idézte a püspök a Szentírást. Vagyis mi így fogalmazhatnánk: bárcsak közénk érkeznél, mert szükségünk van rád, hiszen úgy megbonyolítottuk az életünket, hogy egyedül nem találunk kiutat belőle.

Az advent az Isten közelébe kerülés állapotáért van. Fekete Károly saját kívánságlistájának élén ez áll: Inkább a Megváltó Krisztus érkezésébe rendüljek bele, és ne a halálhírek rázzanak meg. Inkább szakadjon meg, és nyíljon szét az ég, csak ne kínozzon bennünket a levegőtlenség. Inkább a hegyek inogjanak meg, csak ne törjön össze az életünk. A prófétai kiáltás az Isten népének lelki, szellemi, gazdasági, etikai, meggyengülésének idején hangzott el. Az általános erőtlenség szülte.

Advent annak megértése, hogy embertől nem vezet út Istenhez, de az Úristen utat talált az emberhez…

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita gondolataiban kifejtette, advent a várakozás ideje, várjuk, hogy eljöjjön karácsony és benne Isten. Ebben az évben különleges helyzetben megérezzük, mennyire szükségünk van egymásra, arra a kötelékre, amely összeköt bennünket. Távolságokat kell tartanunk, de szükségünk van a testvéri összetartozásra, hogy megfoghassuk egymás kezét. Ez az emberi vágy égető erővel tör fel belőlünk, ebből fakad, hogy az Isten akar magához ölelni.

A kitárt kézre csak kitárt kézzel lehet felelni. Isten, mint gyermek kitárt kézzel érkezik hozzánk, majd a kitárt kéz nagypénteken a keresztre szegeződik, hogy végérvényesen igazolja ezt számunkra. Most a születéskor meg kell ezt éreznünk. Bár a fizikai távolság egyre nagyobb, közeledve a karácsonyhoz arra késztessen bennünket, hogy egymáshoz és Istenhez is közeledjünk….

Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök arra hívta fel a figyelmet, hogy gondoljuk át, mire készülünk, mi az ünnep tartalma. Karácsonykor Jézus Krisztus eljövetelét ünnepeljük.

Három eljövetelről beszélhetünk. Isten kétezer évvel ezelőtt emberré lett. Eljött és eljön hozzánk minden nap az Ő gondviselő szeretetével, segítő kegyelmével, igéjével, amellyel megszólít. Eljön a világ végén is, személyes életünkben akkor, amikor átlépjük a halál kapuját.

Az első eljövetelről az evangélista így beszél: „meglátogat minket a napkelet a magasságból,  hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa” (Lk 1,78-79). Ez karácsony ünnepének a titka. Betlehemben emberképű lett az Isten, hogy megmentse az Ő képmását, és újjá teremtsen bennünket.

A második eljövetelt minden nap átélhetjük, segítő kegyelmével meglátogat, hogy életre váltsuk a tőle kapott tanítást, hogy igéje hatékonyan működjön bennünk és általunk a világban. Istennek is van egy álma minden emberről, hogy Fiának képmását öltsék magukra. Jézus példát adott földi életében a szeretetre, ez a másokért odaadott élet.

 A megyéspüspök ezután a 2018-as az ifjúságról szóló püspöki szinódus záródokumentumára utalt, amelyben megfogalmazták, hogy túl sok időt töltünk azzal a kérdéssel, hogy ki vagyok én, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, kiért vagyok én. Jézus értünk lett emberré, mi is másokért lehetünk jó emberekké.

A harmadik eljövetel a világ végén lesz. Nem tudjátok, mikor érkezik…. ne találjon alva benneteket (ld. Mk 13,35). Nem tudjuk, mikor szólít magához bennünket, életünk ajtaján kopogtatva. De bármelyik pillanatban is kopogtathat kérve bebocsájtást életünkbe…

A köszöntők sorát Papp László Debrecen polgármestere zárta. Kifejtette, évtizedek óta egyre hangsúlyosabbak a külsőségek, fények, vásárok jelenlétében együtt gyújtottuk meg az első gyertyát. Ez most nagyon hiányzik, mert szeretjük és várjuk az ünnepi hangulatot. Az esztendő sok feszültséget, szomorúságot hozott számunkra, semmi nem a korábbi megszokott formában zajlott.

 Majd a polgármester háláját fejezte ki azért, hogy Debrecenre hosszú ideje jellemző a szeretetteli szoros együttműködés a felekezetek között, amely hozzájárul a város teljes egységéhez. Minden évben együtt, egyetértésben gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit Jézus születésének csodáját hirdetve. Most annak reményét hirdetjük, hogy minden előttünk álló nehézséget le fogunk küzdeni. Nekünk valódi bizonyosságunk van, mert az advent nem bizonytalan várakozást, hanem a Megváltó eljövetelének bizonyosságát jelenti – fogalmazott Papp László polgármester, majd kérte, hogy ne a külsőségek, hanem a lelki ráhangolódás jellemezze az idei várakozásunkat. Szeretetünk nagyságát ne az ajándékaink nagysága, hanem az érzéseink tisztasága mutassa meg.

A beszédeket követően a főpásztorok és a polgármester közösen meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját majd felgyulladtak Debrecen karácsonyi fényei.

 Fotó: haon.hu

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök advent első vasárnapján, az új egyházi év kezdetén a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét. A vasárnapi 11.30-kor kezdődő püspöki szentmiséket élőben közvetíti a Debrecen Televízió, valamint az interneten keresztül: a dehir.hu oldalon és az egyházmegye közösségi felületein is bekapcsolódhatunk a legszentebb imádságba.

Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kellene, hogy legyen – idézte a főpásztor egyik paptestvérének közösségi felületén olvasott üzenetét a homília bevezetőjében. A humoros megfogalmazás arra utal, hogyan kellene készülni a várakozás idejében arra, hogy a karácsony életünk középpontjába kerüljön, figyelmes szeretettel hallgatva Istenre, rádöbbenve az ünnep jelentőségére.

Panaszkodunk, hogy korlátozva van a szabadságunk, ugyanakkor ez egyben lehetőség is arra, hogy a kapott időt jól fölhasználva a szívünk felé, családjaink felé forduljunk. Tartsunk csendet és figyeljünk oda a hozzánk érkező Istenre, Jézus Krisztus születésére! Isten eljött erre a világra, meglátogatott bennünket, velünk van. Üzen nekünk, szólni akar hozzánk, de csendes hangját elnyomja a világ zaja.

A kapott idő lehetőség arra is, hogy most ne a tömeggel teli áruházakban töltsük az időnket, hanem otthon, készülve a karácsonyra. Rendezzük a kapcsolatainkat! Kérjünk bocsánatot, legyünk nagylelkűek a megbocsájtásban! Imáinkkal, a szentségek fölvételével erősítsük a szeretetköteléket Istennel, aki 2000 évvel ezelőtt eljött erre a világra, és el fog jönni a világnak a végén, amely minden ember életében akkor következik be, amikor befejezi földi életét. „Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő!” (Mk 13,33)

Ez nem ijesztgetés, félelemkeltés, hanem evangélium, örömhír. Hallgassuk Isten hangját naponta elcsendesedve, hiszen a szavai vígasztalnak, bátorítanak, erősítenek, és nem félelmet keltőek. Így lesz a karácsony igazi ünnep.

7M7A6276

Még nem tudjuk, hogyan fogunk ünnepelni, tudunk-e találkozni a szeretteinkkel, de arra van lehetőségünk, hogy még mélyebb szeretetkapcsolatba kerüljünk velük. Akik igazán szeretik egymást, azoknak a fizikai távolság nem jelent semmit, hiszen egyek vagyunk a szeretetben, a hitben, Isten jelenlétében. A szeretet pedig nemcsak érzelem, hanem döntés a szeretet forrása, Isten mellett.

Az idegenbe induló ember otthagyva házát szolgáira bízza mindenét, és kijelöli a feladataikat. A példabeszéd (ld. Mk 13,33-37) arra utal, hogy mi is megkaptuk a feladatunkat Istentől, rajtunk múlik tehát, hogyan éljük az életünket. Egyszer meg kell állnunk az Úr előtt, és számot kell adnunk tetteinkről, és arról, hogy képesek voltunk-e valóban jól szeretni a hozzánk legközelebb állókat.

Könnyű szeretni azokat, akik távolabb élnek tőlünk, de sokszor nehéz elviselni a családtagjainkat, akik nap mint nap megbántanak bennünket. Isten ránk bízott egy területet, embereket. Képesek vagyunk e jól szeretni, áldozatot hozni a másikért? Advent a második nagy találkozásra készület ideje. Legyünk készen arra, hogy az Istennel való két nagy találkozás között a harmadik, a mindennapi találkozás is létrejöjjön.

Isten eljött 2000 évvel ezelőtt, eljön a világ végén és eljön életünk minden napján kegyelmével, segítő erejével, és kínálja magát, hogy fogadjuk be az éltünkbe, forrása legyen az erőnknek, bátorságunknak, és ne rettegjünk, hanem el tudjuk viselni a keresztjeinket, a gyászt. Ijesztő adatokat hallunk, naponta egyre többen halnak meg a járvány okozta betegségben, és ez félelemkeltő tud lenni. Isten nem ígérte, hogy elveszi a fájdalmainkat, de velünk lesz minden nap. Ezt ne felejtsük el!

Tegyünk meg mindent, hogy ezt a kegyelmi időszakot megéljük, készülve a nagy találkozásra, kezdjük jól az egyházi évet, legyünk mindig készek az imádságban, szentségekben, a másik emberben és majd életünk végén az örökkévalóságban – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szentmise végén a főpásztor bátorította a jelenlévőket és a szentmisébe bekapcsolódókat, hogy csatlakozzanak az általa 2019 advent első vasárnapján alapított Szent László Imaszövetségbe, ahol már több mint ezren fohászkodnak nap mint nap a papokért, valamint újabb papi és szerzetesi hivatások születéséért. Az imába bekapcsolódók a püspök atyától egy-egy rózsafüzért kapnak ajándékba, jelképezve az imaszövetség közösségéhez való tartozásukat.

 

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Őszentsége Ferenc pápa 2020. november 18-án Felföldi Lászlót, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát pécsi megyéspüspökké nevezte ki. Az egyházmegye közleményét tesszük közzé.

 

Az új főpásztor püspökké szentelésére és beiktatására 2021. január 6-án, Urunk megjelenése (Vízkereszt) ünnepén 10.30 órakor kezdődő szentmisében kerül sor a pécsi székesegyházban.

A főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a társszentelő Michael August Blume címzetes érsek, apostoli nuncius és Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök lesz.

A világjárvány okozta veszélyhelyzet miatt a szertartáson kizárólag a meghívott vendégek vehetnek részt. Kérjük, egy plébánia vagy helyi közösség se szervezzen zarándokcsoportot az ünnepre, mert nem lesz lehetőségük a székesegyházba bejutni. A szentmisét a Pécsi Egyházmegye élőben közvetíti weboldalánYouTube-csatornáján és Facebook-oldalán, így annak az otthon maradók is részesei lehetnek.

Kérjük az érintett plébániákat, szervezzék meg, hogy a kisebb helyi közösségek együtt kapcsolódhassanak be az élő közvetítésbe a templomokban, kápolnákban vagy közösségi- és művelődési házakban, ahol a technikai feltételek ezt lehetővé teszik. Ezeken a helyeken a szertartás közös, imádságos megtekintése mellett, kérjük a paptestvéreket, amennyiben megoldható, biztosítsanak lehetőséget a szentáldozáshoz járulásra. Kérjük a híveket, figyeljék a helyi plébánia erre vonatkozó hirdetését!

Köszönjük a testvérek megértését, hogy ebben a különleges helyzetben nem a megszokott módon kapcsolódhatnak be egyházmegyénk kiemelkedő ünnepi eseményébe. Mindenkit kérünk és bátorítunk az új pécsi püspökért való egyéni és közösségi imádságra, hogy szolgálatát megkezdve a Pécsi Egyházmegye egész családját a szeretet közösségében gyűjtse egybe és vezesse.

Pécs, 2020. november 27.

Pécsi Egyházmegye

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Közös adománygyűjtés indul adventben november 23-december 23-ig, Debrecenben a történelmi keresztény egyházak, a város és a 33 tagszervezetet összefogó Debreceni Karitatív Testület összefogásának köszönhetően. A jótékonysági akciók összehangolása nem új kezdeményezés, ám újdonság, hogy a különböző felekezetek a karácsonyi kampányt is együtt bonyolítják.

A dobozokba elsősorban tartós élelmiszereket, tisztszereket várnak a felajánlóktól. Az adományokat a három keresztény egyház épületeiben lévő gyűjtőpontokon, az Új Városházán, a Kölcsey Központnál, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban, a Debreceni Tankerületi Központ és több helyi cég is vállalta, hogy fogadja az adományokat.

Római katolikus részről a kijelölt gyűjtőpontok a következők: Svetits Intézet (Szent Anna u. 20-26), Szent Anna Főplébánia (Szent Anna u. 21.), Szent László Plébánia (Füredi u. 6.), Szent Család Plébánia (Holló László sétány 1.), Megtestesülés Plébánia (Borbíró tér 9.), Jézus Szíve Plébánia (Mikes Kelemen u. 31.), Szent István Plébánia (Faraktár u. 78.).

A Magyar Református Szeretetszolgálat évek óta végzi a dobozos tartós élelmiszergyűjtést.

Idén a koronavírus járvány miatt másfajta gyűjtést szerveznek, mint ami eddig történt. Elmarad az adventi vásár, ahol eddig fogadták az adományokat, nem lehet bemenni az iskolákba sem, ezért dobozokba gyűjtik az adományokat és így juttatják el a rászorulóknak.

A karitatív testület tagjai felmérik, hol van a legnagyobb szükség a felajánlásokra, például a nagycsaládokban, egyedül élő időseknél. A Tiszántúli Református Egyházkerület, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Főegyházmegye és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye pedig a saját hálózatát mozgósítja a cél érdekében. A közös akciót a három Debrecenben székelő egyházi vezető részvételével indították el az első csomagok szimbolikus átadásával.

Az erről szóló tudósítás itt meghallgatható: https://europaradio.hu/tallozo/kozos-adomanygyujtes-indul-debrecenben

 

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ismét megjelent az Adventi törődés2020 füzet a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség gondozásában, amely lelki üzeneteivel, gondolataival végigkísér bennünket a karácsonyra várás napjaiban.

A napi üzenetek reggelente az egyházmegye facebook oldalára https://www.facebook.com/dnyem is megérkeznek.

Az alábbiakban Szilágyi Eszter, az egyetemi lelkészség munkatársának bevezető gondolatait tesszük közzé.

Egyre nagyobb kihívás, hogy a zaj kultúrájában meghalljuk Isten üzenetét, illetve megtaláljuk a helyünket egy olyan világban, ahol egyszerre van jelen a túlzás és a bizonytalanság. A világban egyre több érték relatív, és hiányzik az abszolút igazság. Pedig gondoljunk bele, mekkora lenne a káosz, ha nem lenne egységes mértékrendszer a naponta használatos eszközeinkben és anyagainkban? Ha más hosszúságot jelölne 1 méter vagy más súlyt nyomna 1 kilogramm az egyik háztartásban, mint a másikban. Számtalannyi akadályba ütköznénk, és életünk veszítene gördülékenységéből.

Lelki és erkölcsi életünkben ugyanilyen fontosak lennének ezek a mértékek. A Szentírás, mint Isten szava vagy a szeretet mindent felülíró törvénye miért nem tud ilyen alapmértékként viselkedni a keresztény világunkban? Ez az értékrendszertelenség gyakran káoszhoz vezet a fejekben, a szívekben, majd a tettekben, és a feszültségek miatt az élet is veszít könnyedségéből. De hogyan tudunk mégis mindebben helytállni? Hogyan tudjuk megtalálni a helyünket egy olyan világban, amely hemzseg az ingerektől, a kínálattól, a felületes tartalmaktól és a szellemi nyomástól, amely egy közömbös, üres, örök értékek nélküli világ felé taszít? Úgy, hogy a mindennapos teendőkbe, és életünk határhelyzeteibe is beemeljük Istent. Nem az elveinket igazítjuk a világhoz, hanem a mi kis világunkat, környezetünket, életritmusunkat igazítjuk az elveinkhez.

A céljaink megalkotása, a döntéseink hozatala, Isten gondviselésének felismerése, és a hálaadás: ezek olyan lépések, amelyekből nem zárhatjuk ki a krisztusi magatartást. Ebben az adventi időszakban, ezekre az életállomásokra fókuszálva, különböző eszközökön keresztül szeretnénk megszólítani benneteket, pontosabban hozzásegíteni ahhoz, hogy meghalljuk Isten hangját. Minden nap más üzenettel jelentkezünk: hétfőn útravalókkal, amelyeket magunkkal hordozhatunk az adventi készületben, kedden jó tanácsokkal a mindennapjaink vezetéséhez, szerdán lelki kihívással, amely kiszakít a hétköznapokból, és segít felülvizsgálni a napi rutint, csütörtökön józanító gondolatokkal, amelyek kimozdítanak a kényelmes észjárásból, pénteken a Szentírásból hozunk üzenetet, szombaton pedig mindezt igyekszünk tettekre váltani, hogy mások boldogságát is felelősséggel viseljük.

A rövid - célokhoz, döntésekhez, gondviseléshez és hálához – kapcsolódó üzenetek mellett, minden nap arra hívunk benneteket, hogy legalább egy percben imádkozzunk, és az ima szövege ezúttal legyen a csend. A figyelmes csend. Tapasztaljuk meg, hogy a jelenlét jó megélésével is „kimondhatjuk” szívünk szándékait. Az adventi vasárnapokon Törő András atya, egyetemi lelkész gondolatait olvashatjuk, hogy ezek által is megízleljük az ünnepi készület fontosságát, és néhány percre elidőzzünk ezek ajándékai mellett.

Áldott adventi készületet kívánunk!

 

Szilágyi Eszter/Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hagyomány, hogy advent idején a debreceni Apolló moziban egy-egy az ünnepre hangolódást elősegítő, lelkünket megérintő filmet tűznek műsorra, amiről a vetítést követően a felekezetek lelkészeinek közreműködésével beszélgetnek. Így lesz ez idén is, a közkedvelt Adventi filmes délutánok a járványhelyzet miatt nem maradnak el, csak az online térbe költöznek át.

Az online térnek köszönhetően az egyházmegyénkből is bárki, bármelyik településről bekapcsolódhat a beszélgetésekbe és megtekintheti az ajánlott filmeket.

Minden adventi hétvégén kiválasztott film, egy linken keresztül szabadon, bármilyen időpontban online megnézhető. A film által közvetített és ihletett gondolatok megosztása előre meghirdetett időpontban szintén online formában történik majd.

Advent minden szombatján 16 órakor az Apolló mozi Facebook oldalán: https://www.facebook.com/apollomozi a Kölcsey Központ élőben bejelentkezik, ahol lelkipásztorokkal beszélgetnek, és akiktől az élő adásnak köszönhetően lehet kérdezni is, vagy hozzászólni a diskurzushoz.

Első alkalom: 2020. november 28. (szombat) 16:00

Résztvevők: Gonda László és Tóth Tamás református lelkipásztorok
Online házigazda: Tiszántúli Református Egyházkerület, Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség
A jelenlévők a 12 dühös ember című szinkronizált amerikai filmről beszélgetnek. (1957, rendezte: Sidney Lumet) Link: http://www.sentfilm.hu/play/12_duhos_ember_teljes_film
Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=j5FIffxzti8

További információ: https://www.facebook.com/events/867243824086655

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nem lesz ünnepélyes gyertyagyújtás a debreceni Nagytemplom előtt, azonban élő Facebook-közvetítés keretében hangzanak el Papp László polgármester adventi gondolatai, valamint Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Fekete Károly református püspök adventi üzenetei, majd sor kerül az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtására – olvashatjuk Debrecen Megyei Jogú Város sajtóinformációjában.

A közvetítést 2020. november 29-én – vasárnap – 17.00 órától lehet megtekinteni Papp László, Debrecen polgármestere Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/drpappl

A közvetítést az egyházmegyénk facebook oldalán is megosztjuk: https://www.facebook.com/dnyem

A koronavírus-járvány terjedésének lassítása érdekében idén elmaradnak az adventi programok és az adventi vásár Debrecenben, azonban advent első vasárnapján – november 29-én – Debrecen ismét ünnepi fénybe borul.

A város karácsonyi díszkivilágításában is advent első vasárnapjától lehet majd gyönyörködni – a hatályos járványügyi távolságtartási rendelkezések, a gyülekezési és kijárási tilalom betartásával, valamint ajánlott maszkviseléssel!

Idén mintegy 200.000 fényforrást szereltek fel a városban, a főtéren a karácsonyfát pedig 16.500 égő díszíti. A korábban megszokott helyszínek mellett idén újdonság, hogy a Dósa nádor téren és a Csapó utcán 15 csillagszóró-motívum került a kandeláberekre.

 

Fotó: dehir.hu 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. november 27., péntek 09:46

Advent – Az Úr érkezését várjuk

Az idei esztendőben november 29-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.

Az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.

A keresztény és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk. Ekkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe) egyet kivéve (ami rószaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az Úrjövet már közel van.

A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék, az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli desuper et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt. A járványra való tekintettel az idei évben sokan csak online módon tudnak bekapcsolódni a szentmisékbe, valamint most különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, illetve családi körben, az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.

A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (...) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Iz 2,1-5) Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás. Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap, hogy marana tha, jöjj el Uram!

Kívánjuk, hogy - ebben az évben, ami mindannyiunkat a járvány miatt még inkább próbára tesz -, az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, Velünk az Isten!

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Evagrius Ponticus (345-399) szerzetes barátjához intézett levelében azt kérte, hogy nagyon jó kapus legyen. Minden, elméjén kopogtató gondolatot kérdezzen meg, vajon barátságos szándékkal érkezett-e, vagy azzal a tervvel, hogy házát elfoglalja és (benső) vagyonából kifossza. 

Az alábbiakban Krakomperger Zoltán, az Egri Hittudományi Főiskola professzora, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa gondolatait tesszük közzé.

Az új egyházi évben — kézvezetőként — Szent Márk evangéliumából vett szövegegységek segítenek egyre jobban megismerni, elmélyíteni és megszeretni hitünket Jézus Krisztusban. Márk evangéliumában Jézus egy példabeszéddel indokolja meg az adventi, de egyébként egész életünkben szükséges virrasztó-várakozó, de nem tétlenkedő lelkület elsajátítását: „Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek!” (Mk 13,33-35).

Az idegenbe készülő ember felelősséget rótt szolgáira, és parancsot adott a kapusnak. Mindkettő lényeges tevékenység, amelyet Jézus megkíván tőlünk, akik „reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöttét” (a Miatyánk utáni embolizmus a szentmisében). A szolgák és a kapus megbízatásának teljesítése életünkben azon a szolgálatkészségen nyugszik, amellyel felelősen vállaljuk krisztusi hitünkből eredő küldetésünket ebben a világban. Ezt úgy válthatjuk valóra, hogy áthatja életszemléletünket és gyakorlatunkat annak tudata, amit Jézus az alábbi szavakba foglalt: „Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13-14).

Amikor ezekbe a szavakba foglalt missziónkat odaadással teljesítjük, hozzájárulunk ahhoz, hogy visszanyerjük a már egy ideje elveszített (vagy inkább feladott) adventi és karácsonyi tisztánlátásunkat. Mire is gondolok?

Európai műveltségű embertársaink közül évről évre kevesebben tudják világosan kifejezni szóban és életmódban a karácsonyra felkészítő adventi időszak értelmét. Egyre inkább elsikkad az adventi idő és a karácsonyi ünnepkör sajátos tartalmisága és ennek megélése a családban, az iskolai és munkahelyi közösségben vagy a sokaknak felkínált — mostanában többnyire online — kulturális programok során. Ez annak köszönhető, hogy kortársaink zöme összemossa a felkészülési időszak jellegzetességeit karácsony ünnepének sajátosságaival, mert nem tesz különbséget az ünnepre irányuló felkészülés és a tulajdonképpeni ünneplés között. A szükséges és jól felismerhető különbségtétel azért nem érvényesül, mert kortársaink túlnyomó többsége nem akar várakozni. Mintha a várakozás idegen testként ékelődne bele a mai életstílus hibás rendszerlogikájába. Ez a megfigyelés egyáltalán nem megnyugtató. Mit tehetünk a gyógyítása érdekében?

Azt, ha legalább mi elszántan ragaszkodunk ahhoz, hogy az adventnek az ünnepre irányuló, felkészítő értelme van, és magának az ünneplésnek karácsonykor jön el az ideje. A minőségi felkészülés érdekében meghozott áldozatvállalásomban visszatükröződik, hogy mennyire értékelem magát az ünnepet. Így a tartalmas, odaadó és intenzív felkészülés lesz az értékmérője annak, hogy mit jelent és milyen jelentőségű számomra karácsony ünnepe.

A jól, azaz rendeltetésének megfelelően megélt adventi időszakból kétszeres ösztönzést merítünk. Egyrészt kitekintünk földi zarándoklatunk végső céljára: Krisztus második, dicsőséges eljövetelére, másrészt felkészülünk Krisztus betlehemi születésének lelkiekben minél gazdagabb és gyümölcsözőbb, igaz módon való megünneplésére. Ezt a kettős osztatú, karácsonyra irányuló felkészülési időt nem engedhetjük önmaga karikatúrájává elsatnyulni!

Advent tartalmához méltó megélése arra hív bennünket, hogy fogjunk össze a családban, a hívő és a munkahelyi közösségekben! Kár lenne ugyanis, ha ezt az értékes adventi időszakot lényegétől idegen módon élnénk meg. Az adventi időszak lényegéhez illő megélése azt jelenti, hogy térjünk vissza advent tiszta forrásához: a népek várakozásának hosszú adventje után, amely Izraelnek a Messiás eljöveteléhez fűzött reményeiben fejeződött ki, a Megváltó háromszoros: történelmi (Isten Igéje megtestesülésében kapott), kegyelmi és világvégi eljöveteléhez. Ezt a háromszoros úrjövetelt szimbolizálja az adventi koszorú, amely utalás arra, hogy az ókori olimpiai játékok győzteseinek fejére babérkoszorút tettek. A Krisztusban hívők ebben a háromszoros adventben elmélyülve készülnek arra, hogy elnyerjék „a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” (1Pt 5,4).

A koszorún hétről hétre meggyújtott négy gyertya nem az adventi idő múlásának mérésére szolgál, hanem jelzi a reménység növekedését, amely a Messiás eljövetelét hirdető próféciákból árad ránk, és tükrözi — bensőnk fokozatos átalakulásának köszönhetően — a bennünk növekvő kegyelmi fényességet.

Az adventi tevékeny, de nem tevékenységlázban égő várakozás nem kimenekülés ebből a világból. Az adventi várakozás érzékeny készséget akar bennünk ébreszteni, hogy személyes felelősséggel tartozzunk azért a feladatkörért, amelyet Isten ránk osztott családunkban, egyházunkban és a közéletben. Ezt illetően ébernek lenni azt jelenti: helyesen érzékelem azt, amiről Istentől elnyert hivatásom szól; azt, ami a megbízatásom: életemmel szolgáljam ennek a világnak a javát.

Akarom-e átadni a reménység és a bizalom üzenetét a körülöttem élő embereknek? Tudatában vagyunk annak, hogy csak a hitünkből meríthetjük a legméltóbb indíttatást történelmi utunkhoz. Ennek az útnak lendületes megtételéhez csakis Isten elnyűhetetlen agapé-szeretete „adja nekünk a lehetőséget, hogy teljes józansággal napról napra kitartsunk e lényege szerint tökéletlen világban, anélkül, hogy elveszítenénk a remény lendületét” (XVI. Benedek, Spe Salvi 31.).

A keresztény látás- és bánásmód, ahogy egymásra és önmagunkra tekintünk, nem veszi el kedvünket földi ügyeink minőségi intézésétől, hanem fokozza bennünk a jelen és jövő iránti felelősségérzetet. Elkötelezetten kell vállalnunk a földi polgársággal járó kötelességeinket, és nem szabad kitérni előlük. Küldetésünk, hogy az Evangélium világosságának őrzésével és terjesztésével járuljunk hozzá egy emberi léptékű és Isten terveinek teljesen megfelelő világ építéséhez. Idézzük fel a II. Vatikáni Zsinat idevonatkozó eligazítását: „A krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, hanem inkább még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak” (Gaudium et Spes, 34).

Az idegenbe készülő ember a kapusnak kifejezetten megparancsolta, hogy virrasszon. Helytállásunkat Jézus a kapus szolgálatával hasonlítja össze: „Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik!” (Mk 13,35k). Nem tudjuk, hogy mikor éljük meg az Úr érkezését az életünkben, mikor szólít minket magához halálunkban. Halálunk pillanatában az Úr életünk ajtaján kopogtat, hogy bebocsássuk őt. De nem csak ekkor érkezik hozzánk. Bármelyik pillanatban kopogtathat szívünk ajtaján, életünkbe kérve bebocsátást. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20).

Urunk Jézus Kopogtatásait gyakorta ‘modellezni’ is tudjuk mint értékgyarapításra ösztönző, halk és szabadságunk előtt meghajló impulzusokat. Ehhez szükségünk van benső éberségre. Advent az az időszak, amikor begyakorolhatom és elmélyíthetem ezt a benső éberséget. Azt, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a csendben meghalljam, amire Krisztusom hív engem. Talán azért akar betérni hozzám, hogy megnyissa a szemem, hogy torzítás nélkül lássam önmagamat és a valóságot, hogy ösztönözzön életem kisebb-nagyobb csúsztatásainak, netán hazugságainak felszámolására a megtérésben.

Evagrius Ponticus (345-399) szerzetes barátjához intézett levelében azt kérte, hogy nagyon jó kapus legyen. Minden, elméjén kopogtató gondolatot kérdezzen meg, vajon barátságos szándékkal érkezett-e, vagy azzal a tervvel, hogy házát elfoglalja és (benső) vagyonából kifossza. Éppen advent idején lehet számunkra gyógyító, mert megszabadító hatású lelkigyakorlat, ha az értelem-, akarat- és érzelemvilágunkba bebocsájtást kérő észleléseket, érzéseket, gondolatokat és tapasztalatokat megvizsgáljuk két kérdés feltételének segítségével: Mit üzen ez nekem azzal, hogy tudatosult a gondolatvilágomban? És milyen törekvés rejlik benne?

Ne legyen senkiben félelem ettől a kimondottan lelkinek minősíthető gyakorlattól! Ha észleléseimet, érzéseimet, gondolataimat és tapasztalataimat őszintén megvizsgálom a bennük rejlő vágyakozás és irányultság nézőpontjából, akkor azok elveszítik veszélyességüket, és többé nem jelentenek fenyegetést számomra. Barátaimmá válhatnak, semmivel sem akadályozhatják meg, hogy bensőm otthonommá váljék, ahol szíves-örömest vagyok jelen Isten, felebarátaim és önmagam számára.

Adventben embertársaink közül igen sokan vágyódnak arra, hogy űzött életritmusuk közepette megnyugodjanak, és bensőleg elcsendesedjenek. Mégis fenntartásaik vannak azzal a csenddel szemben, amelybe szükséges lenne belépniük. Advent annak az időszaka, hogy újra bensőséges és gyógyító kapcsolatot ápoljak saját vágyakozásommal. Korunkban jelentékenyen megnövekedett a függőség a káros szenvedélyektől. És nem csupán a drog- vagy alkoholfüggőségről van szó, hanem ilyen lehet a munka- és játékmánia, az elismerés- és kapcsolatmánia és így tovább. A káros szenvedély minden esetben elfojtott vágyakozás hordozója és következménye.

Advent át akarja változtatni káros szenvedélyeinket istengyermeki méltóságunkkal összhangban álló vágyakozássá. Ha ezt elfogadom, akkor feltétel nélkül igent mondhatok az életemre minden banalitásával együtt. Szert teszek ugyanis annak tudatára, hogy sem a munkám, sem a családom, sem a siker, sem az elismerés nem képes csillapítani vágyakozásomat teljes mértékben. Vágyakozásom isten-formájú, ezért csak Ő tudja betölteni önmagával. Ő pedig bennem él. Vágyakozásom legmélyén az agapé-szeretet iránti vágy rejlik. A szeretetre irányuló vágyakozásomban pedig már benne van a szeretet, és mivel az Isten szeretet, „aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad” (1Jn 4,16). Vágyakozásunkban nem elégedhetünk meg kevesebbel Istennél.

Simone Weil (1909-1943) francia filozófus megfontolásra érdemes gondolata megnyugvást áhító világunkban ezrek kapaszkodója és segítője lehet: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”

Ady Endre: Álmom: az Isten

 

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,

Utam: a nagy Nihil, a Semmi,

A sorsom: menni, menni, menni

S az álmom: az Isten.

 

Vele szeretnék találkozni,

Az álmommal, nagy, bolond hitben

S csak ennyit szólni: Isten, Isten

S újból imádkozni.

 

Nem bírom már harcom vitézül,

Megtelek Isten-szerelemmel:

Szeret kibékülni az ember,

Mikor halni készül.

 

Krakomperger Zoltán teológiai tanár, plébános

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye