2017. szeptember 22., péntek 10:56

Szeretsz engem?

Egy nap korán keltem, hogy megnézhessem a napfelkeltét. Ó, a teremtett világ szépsége leírhatatlan! A napfelkeltét figyelve dicsőítettem Istent csodálatos alkotásáért. Amint ott ücsörögtem, egyszerre megéreztem az Úr jelenlétét.

- Szeretsz engem? – kérdezte tőlem.

- Hát persze, Uram! – válaszoltam. – Te vagy az én Uram és Megváltóm.

Akkor továbbkérdezett:

- Ha mozgássérült lennél, akkor is szeretnél?

Meglepődtem a kérdésen. Lenéztem a karomra, a lábamra, végigmértem a testemet: mennyi mindenre képtelen lennék, ha mozgássérült lennék. És mindezeket mennyire természetesnek veszem. Így válaszoltam:

- Bár nehéz volna, Uram, de én akkor is szeretnélek téged.

Akkor az Úr így folytatta:

- Ha vak volnál, akkor is szeretnéd a világot, amelyet teremtettem?

Hogyan szerethetnék bármit is anélkül, hogy látnám? Ekkor eszembe jutott a világon élő sok-sok vak ember, és hogy közülük mégis mennyien szeretik Istent és az általa teremtett világot. Így válaszoltam hát:

- Ugyan ezt az állapotot nem könnyű elképzelni, de én akkor is szeretnélek téged.

Akkor az Úr a következőt kérdezte:

- Ha siket volnál, akkor is hallgatnál a szavamra?

Hogyan tudnék bármire is odafülelni, ha siket volnék? Egyszerre megértettem: Istenre a szívünkkel kell odafigyelnünk. így válaszoltam hát:

- Bár nehéz volna, de én akkor is hallgatnék a szavadra.

Akkor az Úr ezt kérdezte:

- Ha néma volnál, dicsérnéd-e még akkor is a nevemet?

Hogyan tudnálak dicsőíteni hang nélkül? Ekkor azonban eszembe jutott, hogy Isten azt kívánja, hogy szívünkből-lelkünkből énekeljünk neki. Egyáltalán nem számít, hogy hallatszik-e valami.

Ezt válaszoltam tehát:

- Jóllehet nem tudnám énekkel zengeni dicsőségedet, mégis dicsérném a nevedet.

Akkor az Úr tovább kérdezett:

- Valóban szeretsz engem?

Felbátorodva és erős meggyőződéssel, nyíltan feleltem:

- Igen, Uram, szeretlek, mert Te vagy az egyetlen és igaz Isten.

Úgy gondoltam, jól megfeleltem, ám Isten ekkor ismét kérdezett:

- Akkor miért követsz el bűnt?

- Mert csak ember vagyok – feleltem. – Nem vagyok tökéletes.

- Ha így van, akkor miért pont a jó napokban sodródsz el tőlem a legmesszebbre, és miért csak a bajban imádkozol hozzám igazán, őszintén?

Nem volt válaszom. Csak a könnyeim folytak.

- Miért szégyellsz engem? Miért nem adod tovább az evangélium jó hírét? Miért másokhoz kiáltasz üldözés idején, amikor én a vállamat kínálom neked, hogy kisírhasd magad rajta? Miért keresel kifogásokat, amikor lehetőséget kínálok neked Nevem szolgálatára?

Próbáltam válaszolni, de nem találtam a szavakat.

- Megáldottalak az igaz élettel. Nem azért alkottalak, hogy eldobd magadtól ezt az ajándékot. Képességekkel áldottalak meg, hogy szolgálhass nekem, de te folyton elfordulsz tőlem. Kinyilatkoztattam neked Igémet, de te nem akarsz bölcsességben gyarapodni. Szóltam hozzád, de a füled zárva maradt. Megmutattam áldásaimat, de te elfordítottad tőlem szemedet. Meghallgattam imáidat, és mindegyikre válaszoltam.

- Valóban szeretsz engem?

Nem tudtam, mit feleljek. Hogy is tudtam volna? Leírhatatlanul kínosan éreztem magam. Nem volt semmi mentségem. Mit is mondhattam volna? A szívem felzokogott, és a szememből is patakzottak a könnyek. Azt mondtam:

- Uram, kérlek, bocsáss meg! Nem vagyok méltó, hogy gyermeked legyek.

Ő így felelt:

- Csupán az én kegyelmemből lehetsz a gyermekem.

- De akkor miért bocsátasz meg nekem újra és újra? – kérdeztem. – Miért szeretsz oly nagyon?

- Mert a teremtményem vagy – válaszolta az Úr. – A gyermekem vagy. Sohasem hagylak magadra. Amikor sírsz, együtt érzek veled és veled sírok én is. Amikor felkiáltasz örömödben, veled nevetek. Amikor elszomorodsz, vigasztallak, bátorítalak. Amikor elesel, felemellek. Amikor elfáradsz, karjaimban hordozlak. Én veled leszek az idők végezetéig, és mindörökké szeretni foglak.

Sohasem sírtam még ennyire. Hogyan lehettem ennyire távolságtartó? Hogyan voltam képes oly sokféle módon megbántani Istent? Végül azt kérdeztem:

- Mennyire szeretsz engem, Uram?

Ekkor az Úr kinyújtotta karját, és megpillantottam szöggel átvert kezét.

Leborultam hát Krisztus, az én Megváltóm előtt. És akkor – életemben talán először – igazán, szívem mélyéből imádkoztam.

Duncan McVicar atya

Naptár

« Október 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300   Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. október 17. – Kedd (Lk 11,37-41)
    Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál
  • Mécs László-emléknapok
    Az október 14-15-én tartott Mécs László-napok keretében szombaton Dobóruszkában, vasárnap a nagykaposi római katolikus plébániatemplomban emlékeztek meg a papköltőről, a Nagykapos és Vidéke Társulás, valamint a Csemadok nagykaposi alapszervezete szervezésében.
  • Időkapszulát helyeztek el a szegedi Karolina-iskolában
    Kettős évfordulóra emlékeztek október 16-án a Boldogasszony Iskolanővérek szegedi iskolájában. Az ünnepség során egy időkapszulát helyeztek el az épület falában, amit száz év múlva bonthat fel az iskola majdani közössége.
  • Országos találkozót tartottak a magyar világi domonkos közösségek
    Október 14-én, szombaton tartották a magyar világi domonkos közösségek (Domonkos-rend világi harmadrendje) őszi országos találkozóját Hódmezővásárhelyen.
  • Ferenc pápa: Nem lehet megőrizni az Egyház tanítását annak továbbfejlesztése nélkül!
    Október 11-én a Szentatya jelentős beszédet intézett az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez a vatikáni szinódusi teremben. Hangsúlyozta az egyház hagyományának dinamikus, élő jellegét, és kiemelte a tanfejlődést a halálbüntetés kérdésében.
  • Sikeresen zárult az idei 72 óra hazánkban
    Tizedik alkalommal rendezte meg a három történelmi keresztény egyház a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akciót, „Több vagy, ha adsz!” mottóval. A közel nyolcezer résztvevő kilencvenhat településen több mint háromszáz szociális, ökológiai és fejlesztő projektet vállalt a három nap folyamán.

Youtube csatornánk