2017. szeptember 29., péntek 10:24

Katolikus teológus reflektált a reformáció évében a könyvbemutatón

Zsúfolásig megtelt a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár előadóterme 2017. szeptember 26-án. Az érdeklődők várták, hogy a kálvinista Rómaként is ismert városban milyen újabb teológiai bizonyítékot hoznak nyilvánosságra a felekezeti egységre vonatkozóan, vagy éppen az ellenkezőjét kívánják erősíteni.

Krakomperger Zoltán, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet professzora, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa, Isten igéjének üdvrendi hatékonysága című könyvének bemutatóját tartották a könyvtárban. Az ökumenikus rendezvényen Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet rektora, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja mutatta be a könyvet, köszöntőt mondott Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, és referátumot tartott Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. 

Palánki Ferenc püspök atya gratulált a szerzőnek és elmondta, a kötet mély és fontos teológiai igazságokra mutat rá, a címe pedig provokatív és sok gondolatot ébreszt. A főpásztor többek között azt hangsúlyozta, hogy Isten igéjében az a megtisztelő az ember számára, hogy Isten méltónak talált bennünket arra, hogy szólt hozzánk. A Szentírás olvasását imádsággal kell kísérni, és akkor rádöbbenünk arra, hogy mi az Isten akarata a saját életünkben. Isten igéjéből megismerjük az igazságot, de nem elég azt megismerni, aszerint is kell élnünk. Ebben segít és erősít meg a könyv, amely a szentségek egyháza mellett az ige egyházát is hangsúlyozza, hiszen mindkettő az Isten kegyelmének közvetítő eszköze.

Dolhai Lajos rektor atya bevezető gondolataiban kifejtette, a Katolikus Egyház ökumenikus lelkülettel tekint arra a folyamatra, amelynek eredményeként a protestantizmussal a kereszténységnek egy új formája jött létre 500 évvel ezelőtt. Az a különbség viszont, amelyet a felekezetek között az ’ige Egyháza’ és a ’szentség Egyháza’ címszó jelentett, mára már megszűnt. Ezt fejti ki a szerző, Krakomperger Zoltán, Otto Semmelroth SJ. katolikus teológiája alapján, akinek igeteológiája nagymértékben segítette ennek a kérdéskörnek a katolikus átgondolását. A szerző előszavában olvashatjuk: „Ez a munka azzal a szándékkal készült, hogy az Isten igéjének valóságát és üdvhatékonyságát körülvevő csendet megtörje.”

Ezt követően Dolhai Lajos, Karl Barths protestáns teológus megfogalmazására utalt, akinek kritikus megjegyzése szerint a katolikus teológiában az ige teológiája helyett csak silencium altissimum (a legnagyobb csend) van. A katolikus teológiában az elmúlt évszázadokban nem volt úgy kidolgozva az igeteológia, mint a protestáns teológiákban. A reformáció egyházai az ige egyházai lettek, ennek fontosságát hangsúlyozták a szentségek rovására az üdvösség eszközei közül. A katolikus egyház pedig a szentségek egyháza lett. Így érthető, hogy a katolikus teológiában háttérbe szorult az ige teológiája, amely azonban a II. Vatikáni Zsinat óta megszűnt, újraértékelték az ige szolgálatát. A német teológusok közül mindenekelőtt Otto Semmelroth SJ. teológiájában mutatkozik ez meg, aki szakértőként vett részt a II. Vatikáni Zsinaton. A tartalmilag és formailag is kiváló 300 oldalas könyv gazdag bibliográfiája és német nyelvű összefoglalója is jelzi, hogy tudományos műről van szó. A könyv borítóján egy ravennai múzeum márvány oltáráról vett részletek láthatóak.

Ezután Dolhai Lajos atya a kötetre, mint a szerző disszertációjának fejezeteire irányította a figyelmet, amelynek első része a téma megértésének feltételeiről szól, és a dolgozat módszerét foglalja össze. Krakomperger Zoltán fontosnak tartotta az Ige fogalmának tisztázását is. A híres református teológus, Karl Barths megfogalmazása szerint ennek három formája van: a megtestesült ige, a hirdetett ige és Isten írott igéje. A következő fejezetben az Isten ajkáról elhangzó ige hatékonyságát mutatja be számunkra számtalan ó- és újszövetségi példa, idézet segítségével. Majd az egyház ajkáról elhangzó isteni ige hatékonyságának bibliai és teológiai alapját fejti ki. Ezt követően a katolikusok számára tanulságos fejezetben Isten igéjének üdvhatékonyságát a szentségekhez viszonyítva tárja az olvasó elé.

A rektor hangsúlyozta, a szerző megfogamzása alapján nyilvánvaló, hogy az igehirdetés és a szentségek egymásnak nem vetélytársai, a kettőt nem lehet szembeállítani egymással.

Ezt követően Dolhai Lajos az egyoldalúság veszélyére hívta fel a figyelmet, miszerint a protestáns teológia az ige felől értelmezi a szentségeket, a katolikus teológia pedig a szentségek felől közelít az Isten igéjéhez. A megoldás helyes útja az, ha rámutatunk az ige és szentségek benső lényegi összefüggésére. Ezt a feszültséget oldja fel a kötet mind a református és katolikus teológusok munkái alapján. Legismertebb a 20. század második felének nagy német teológusa, Karl Rahner megfogalmazása, mely szerint Isten szavát úgy tekinthetjük, mint az üdvösség meghirdetését és felajánlását, a szentségek pedig Isten igéjének legtökéletesebb, leghatékonyabb megvalósulásai.

A könyvet bemutató rektor atya hangsúlyozta, ezeket az elgondolásokat manapság már kevésnek tartják, hiszen ezek csak előkészítő szerepet szántak a kérdéses témának. Rámutatnak azonban arra, hogy az igehirdetésnek az egyház szentségére irányulva van kegyelemközlő hatékonysága. A könyv egyik fejezete ezzel kapcsolatban bemutatja Otto Semmelroth modelljét a II. Vatikáni Zsinat mérlegén. Lényege: az üdvtörténet, de különösképpen a Krisztusban megvalósuló üdvösségi mű struktúráját elemezve rámutat az ige és a szentségek közötti helyes összefüggésre: az isteni szó jelzi és megvalósítja a felülről lefelé, Istentől az ember felé irányuló vonalat, míg a szentségek az alulról felfelé, embertől Isten felé haladó irányulást fejezik ki számunkra.

Fekete Károly örömét fejezte ki a könyv megjelenéséért. A református püspök évtizedekig a debreceni teológián igehirdetés-tant tanított, így szívesen vállalta a kötet protestáns szemléletű bemutatását. A püspök beszéde elején elmondta, a reformátusok számára két szentség létezik, a keresztség és az Úrvacsora. Az, amit a katolikusok is számon kérnek rajtunk, az úrvacsora vételével való ritka élés – a múlt század 70-es 80-as éveitől kezdve egészen más fénybe került. Ezt a változást a református hívek közül is kevesen ismerik. A ritka úrvacsoraosztást hiányosságként fogalmazta meg a püspök. Az 1985-ös magyarországi Ágenda megjelenésétől kezdve azt szorgalmazzák, hogy aki igazán szereti Krisztust és szövetségre lép Vele, akkor az eddigiekhez képest gyakrabban járulhat az úrvacsorai asztalhoz, mint ahogy ezt eddig tették. Debrecenben legalább havonta, de a Református Nagytemplomban szinte kéthetente van úrvacsorai alkalom, lehetőség. Fekete Károly így fogalmazott: „Ezzel nem lettünk kevésbé jó kálvinisták, reformátusok.” A gyakoribb úrvacsorai alkalmat megerősítve a püspök a Kálvin strasbourgi száműzetése alatti (1538-41) időszakra utalt, ahol a reformátor a menekült gyülekezetben minden vasárnap adott lehetőséget úrvacsorai közösségre, és emellett Igét is hirdetett, prédikált. Továbbá kortörténeti jelenségnek nevezte, amikor a genfi városi tanács ritkább úrvacsoraosztást rendelt el. Összegezve tehát, a gyakori úrvacsorához járulás lehetősége a reformátusoknál is megvan.

Ezután Fekete Károly a reformátusoknak a katolikusokhoz szóló kritikáját fogalmazta meg, amely szerint a szentbeszédtől – amely az óegyházi időktől kezdve egy fontos műfaj –, eltávolodtak, egyre ritkábbá vált az eredeti igelátás, ehelyett az egyházatyák nagy mondásait, meglátásait ismételték és fűzték láncba, megmaradtak az élettörténetek, életrajzi tanúságok mellett. A II. Vatikáni Zsinat ebbe az irányba is óriási lépést tett, és az elmúlt 35-40 évben a katolikus egyházban olyan nagymértékű visszatérés tapasztalható az igéhez az evangéliumi magyarázatok terén, amit a keresztény ember felekezettől függetlenül csak üdvözölni tud.

A református felekezeti vezető azon fejezeteket is kiemelte a könyvből, ahol a szerző kritikát fogalmaz meg a protestánsokkal szemben az igei tanítás és a szentségekkel való élés gyakorisága kapcsán, amely mint fogalmazott a püspök: „Bennünket, protestánsokat is tanít, hiszen az az üdvrend, amely mind a két felekezet számára fontos, az egy hosszú folyamat, és abban minden igei tanács, tanítás nagyon fontos. Az igehirdetés felfedezése egy olyan érték, amely a tudományos oldalon is megmutatkozik. A II. Vatikáni Zsinat utáni időszakban olyan művek születtek, amelyek a gyakorlati prédikálásban felekezettől függetlenül kiemelkedőek, olyan tanácsokat adnak, amiből tanulhat a mai világ is. 

Ezután Fekete Károly utalt a könyv azon fejezetére, amely a kérügma (üzenet) kifejezésről szól. Ezzel az üzenettel kell nekünk, híveknek találkoznunk, ebből épülünk, ez ad élethelyzeteinkre eligazítást, ez az a többlet, ami szent írássá teszi az Írást. Azért szent, mert Isten üzenete, szavai kortalanok. Az evangélium mindig friss, üde, életrevaló és életre segítő.

A kötet a Szentháromság személyein keresztül is bemutatja, hogy ez az üdvrendi hatékonyság hogyan lehet a mienk. A református püspök külön köszönte a szerzőnek, azokat az értékelő megjegyzéseket, amelyek a protestáns hagyományt méltatják. Ugyanazzal a tisztelettel kell a reformátusoknak is az eucharisztia szentségéről beszélni. Majd így fogalmazott: „A legfontosabb teológiai alapigazságokat mindkét oldalon már régen fölfedezték teológusaink, ahogyan az első keresztények is magyarázták az igét, és éltek a szentségekkel. Ehhez a korhoz kell visszatérni a protestánsoknak a szentségi oldalról, a katolikusok pedig jó úton járnak az igehirdetésben rejlő lehetőségek kiaknázásában, és ennek az egyensúlynak kell beállnia.”

Azt kívánom magunknak a reformáció kettős jubileumán, számítsunk egymásra, ahogy a teológusoktól is tapasztalhattuk, és ne érezzük szégyennek azt, amit a másiktól tanulhatunk. Legyen ez kölcsönös ebben a kereszténységet támadó világban. Nem egymás ellen kell hadakozni, hanem az ősellenség ellen, mert a bajok forrása nem egymásban, hanem a gonoszban van. Egymás értékétől gazdagodva haladjunk az üdvösség felé, mert az igazi üdvrendi hatékonyság az lesz, ha ott állunk egymás mellett dicsőítve az Istent” – fejezte be gondolatait Fekete Károly református püspök.

Fekete Károly püspöknek azon kérdésre, hogy Krakomperger Zoltán miért ezt a témát választotta doktori disszertációjául, a szerző elmondta, hogy amikor a II. Vatikáni Zsinat Isten igéjéről szóló állásfoglalását tanulmányozta, rátalált Otto Semmelroth munkájára, melyet a szerző, aki Rómában a pápai biblikus intézet rektora volt, évtizedeken keresztül készített. Amikor elolvasta ezt a művet, a vágy erősödött benne, hogy még többet tudjon meg ebben a témában, s így Otto Semmelroth munkásságával is jobban megismerkedett. Mentorától, Dolhai Lajostól is sok értékes ösztönzést kapott a könyv megírásához, és a reformáció éve is okot szolgáltatott a könyv megjelenésére, hogy közkincsé tegye a doktori disszertációt.  

A könyv kapható a debreceni Szent Anna Kegytárgy és Könyvesboltban. A bevétellel a Böjte Csaba ferences atya által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi gyermekotthonát támogatják.

Kovács Ágnes

Naptár

« Október 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300   Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. október 17. – Kedd (Lk 11,37-41)
    Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál
  • Mécs László-emléknapok
    Az október 14-15-én tartott Mécs László-napok keretében szombaton Dobóruszkában, vasárnap a nagykaposi római katolikus plébániatemplomban emlékeztek meg a papköltőről, a Nagykapos és Vidéke Társulás, valamint a Csemadok nagykaposi alapszervezete szervezésében.
  • Időkapszulát helyeztek el a szegedi Karolina-iskolában
    Kettős évfordulóra emlékeztek október 16-án a Boldogasszony Iskolanővérek szegedi iskolájában. Az ünnepség során egy időkapszulát helyeztek el az épület falában, amit száz év múlva bonthat fel az iskola majdani közössége.
  • Országos találkozót tartottak a magyar világi domonkos közösségek
    Október 14-én, szombaton tartották a magyar világi domonkos közösségek (Domonkos-rend világi harmadrendje) őszi országos találkozóját Hódmezővásárhelyen.
  • Ferenc pápa: Nem lehet megőrizni az Egyház tanítását annak továbbfejlesztése nélkül!
    Október 11-én a Szentatya jelentős beszédet intézett az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez a vatikáni szinódusi teremben. Hangsúlyozta az egyház hagyományának dinamikus, élő jellegét, és kiemelte a tanfejlődést a halálbüntetés kérdésében.
  • Sikeresen zárult az idei 72 óra hazánkban
    Tizedik alkalommal rendezte meg a három történelmi keresztény egyház a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akciót, „Több vagy, ha adsz!” mottóval. A közel nyolcezer résztvevő kilencvenhat településen több mint háromszáz szociális, ökológiai és fejlesztő projektet vállalt a három nap folyamán.

Youtube csatornánk