2017. november 09., csütörtök 14:21

A természet szívében, Szentkúton

2017. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya Nagybúcsú ünnepén  zarándokoltunk el Mátraverebély-Szentkútra a hajdúböszörményi és balmazújvárosi római és görög katolikus testvérekkel együtt Hasulyó János atya vezetésével és dr. Huszenyicza András szervezésében.

Nemzeti kegyhelyünkre minden évben igyekszünk ellátogatni ezen a szép ünnepen, akár  az év bármely napján, a természet ölelő szívében.

Az egyház szándéka szerint a kegyhelyek a hitéletben és az ismeretben való elmélyülés kiváltságos pontjai. Ezt szolgálják itt Szentkúton a katekézisek, az egyház tanítását kifejtő prédikációk. Egy ilyen  útmutató tanítást hallhattunk Zarándy Kleofás OFM szerzetestől, „A körmenet, a zarándoklat” címmel. Röviden a következő gondolatokra emlékezhetünk vissza:

A körmenet és a zarándoklat vallásos, hitünkből való cselekedet, melynek iránya van. Ez azt jelenti, hogy hitünkben az Isten felé fordulunk, amikor is a teljes személyiségünk részt vesz ebben, testestől-lelkestől. Értelmünk és érzelmünk így Isten felé vezet bennünket. Az életünk nem egy körforgás, hanem egy cél, Isten boldogító színe látása felé való haladás. Hiszen egész életünkben úton vagyunk, valahová tartunk, vagyis zarándokolunk. Az úton levés pedig nem más, mint életünk képe, életünk tükre. Ez egy keresztény ember számára szakrális jelentést kell, hogy hordozzon, amely úgy tud megvalósulni, ha hagyjuk, hogy a mellénk álló Jézus megszentelje életünket. Így válik az úton levés életünk megszentelésének eszközévé. A hit zarándokútjává. Metaforikus értelemben értendő tehát a zarándoklat, hiszen életünk útja éppen maga a zarándokút. Ekkor először is belülről indulunk el, akár egy ilyen búcsújáróhelyen is. A zarándoklás a megtérés eszköze és kifejezője is, amely a ,,reneszánszát” éli most minden egyes emberben.

A körmenet az öröm kifejezője, amelynek akkor van értelme, ha tanúságtevőn élek az evangéliummal. Ahonnan erőt, hitet, ötleteket kaphatunk a mindennapokban.  Ha nemcsak bemegyünk a templomba, hanem ki is jövünk onnan. A körmenettel tudunk az egyházhoz, Krisztus titokzatos testéhez kapcsolódni, amely így lesz zarándokegyházzá. Az egyház így ennek a két tevékenységnek a helyszíne.

Keresztény életünkben tehát ez a két dolog, a körmenet és zarándoklat egyszerre van jelen mindenkiben. Nem mi mozgunk, hanem Isten jön felénk az egyházi év körforgásaiban. Életünk legyen szüntelen körmenet zarándoklatunk során a Szentháromsággal egyetemben, hiszen az Atyaisten hív minket, a Szentlélek vár minket, Jézus pedig útitársunk.

,,Aki zarándokol, az nem rohan, nem menekül, nem menetel, nem túrázik, nem kirándul, nem sétál, nem bóklászik.

Aki zarándokol, azt az idő tágítja – aki rohan, azt az idő szorítja.

Aki menekül, önmaga elől fut – aki zarándokol, önmaga felé tart.

Aki menetel, másokhoz igazodik – aki zarándokol, saját ritmusára jár.

Aki túrázik, teljesít – aki zarándokol, teljessé lesz.

Aki kirándul, kikapcsolódik – aki zarándokol, bekapcsolódik.

Aki sétál, nézelődik – aki zarándokol, befelé figyel.

Aki bóklászik, céltalan – aki zarándokol, célra talál.

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van.”

Az ünnepi szentmise homília szavait Bábel Balázs kalocsai érsektől hallhattuk, aki a magyar irodalom és történelem idővonalán kalauzolt el minket:

Fő kérdése, hogy van e még értelme ünnepeinknek nemzeti jelleget adni? A válasz: igen, van értelme, nemzeti sajátságainkat figyelembe kell venni, mert csak így tudjuk hirdetni a jézusi evangéliumot. A nemzeti sajátság pedig, ami köré építette érsek atya a szentbeszédét, a következő volt: a Regnum Marianum eszményét, azaz Szűz Mária Országának eszményét mi, magyarok különösen nagyra tartjuk. Kiemelte Szent István király alakját, aki a magyar történelem ormán ,,áll és világít”, és akivel a Magyarok Nagyasszonya 1000 éve kijelölte számunkra az utat, fényt, világosságot adva ezzel nekünk.  

Egyet soha ne feledjünk: sok nép kérte és kéri most is Szűz Mária oltalmát, de mi mások vagyunk és legyünk büszkék rá: elsőként a történelemben kértük az ő oltalmát! Ez volt több száz éven át hivatásunk, hogy a keresztény nép zászlaja, őrangyala legyünk. Tegyük mindig méltóvá és széppé Szűz Mária tiszteletét országunkban és lelkünkben egyaránt.

Elődeink is meghagyták, hogy ez a tisztelet méltó legyen. Pl.: Pázmány Péter, az ,,isteni igazságra vezérlő”, vagy Prohászka Ottokár, a  ,,Szentlélek hárfája”,  vagy Mindszenty József  bíboros is , a ,,fehér vértanú”. Mind arra kérnek minket, hogy tiszteljük és szeressük Máriát, ne féljünk hozzá menekülni. Ha pedig az Árpád-kor idejére utazunk vissza, már akkor is bennünk élt ez a tisztelet, az átadott örökség.

Kérjük továbbra is a Szűzanyát, hogy a kereszténység ne vesszen el, ki ne múljon! Ismerjük fel újra  ezeket  a keresztény értékeket, hiszen van 1000 éves múltunk! És ekkor Pilinszky János költővel együtt mondhatjuk el, hogy:             ,,A múltunk a mi legfőbb reményünk.”

Merjünk magyarul érezni! Legyünk hívő katolikusok, hívő keresztények, és hívő magyarok mind az egyéni, mind a családi, és mind a nemzeti életünkben! Ne adjuk fel a múlt értékeit, becsüljük meg azokat a dolgokat, amelyekből erőt meríthetünk.  Azért is fontos ez, mert gondjaink most sem kisebbek, mint annak idején, a történelem viharaiban, csak más. Az elvallástalanodás, alapvető erkölcsi értékektől való elfordulás, népességcsökkenés, pártoskodás, széthúzások. Ez mind beteggé teszi lelkünket.

Itt, a természet szívében mindig megállhatunk egy kicsit. Kilépve a hétköznapok megszokottságából Istenre találhatunk. Ez a szent hely, a környező dombok szépsége, a csend, a nyugalom megkönnyíti a találkozást és a kiengesztelődést Istennel, az emberekkel, önmagunkkal. Átértékelhetjük eddigi életünket, múltunkat, merre is tartunk, merre is zarándokolunk. Talán kérdéseinkre is választ kaphatunk.

Az érsek atya a homília záró gondolataként arra kért meg bennünket, hogy merjünk bátran úgy cselekedni, ahogyan egykor Szent István királyunk tette teljesen kilátástalan helyzetében: merjünk bátran Szűz Mária oltalmába menekülni! Hiszen az ő oltalma alatt minden átalakulhat, minden áldássá válhat. Oltalom alatt állni kegyelmi állapot. Higgyünk ebben! És merjünk hinni a csodában, tegyük meg újra és újra azt, amit Jézus kér, mert akkor jelenvalósággá tud válni az az ősi ének, ami egykor a régi Magyarország virágzásáról zengett századokon át:

kotta

,,Virágoskert vala híres Pannónia,

Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.

Kertésze e kertnek István király vala,

Árva magyaroknak választott ez napja.”

 

Amen.

 

Fehérné Erzsébet

Hajdúböszörmény

Naptár

« November 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300   Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. november 22. – Szerda (Lk 19,11-28)
    Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál

Facebook oldalunk

Youtube csatornánk