Dr. Krakomperger Zoltán plébános ezüstmiséjét ünnepelték Debrecenben
„Amikor bátorkodtam megérinteni szerető szívedet, és szomjamat belőle oltani, akkor egy három részbő...
Szent Péter és Szent Pál ünnepén családi napot tartottak Baktalórántházán
Családi napon találkoztak a baktalórántházi egyházközség hívei a település római katolikus templomke...
Az aratáshoz szükséges szerszámokat is megáldották a családi nappal egybekötött templombúcsún Kisvárdán
„Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal.” (EG 1.)
H...
Dr. Krakomperger Zoltán plébános ezüstmiséjét ünnepelték Debrecenben
Dr. Krakomperger Zoltán plébános ezüstmiséjét ünnepelték Debrecenben
Szent Péter és Szent Pál ünnepén családi napot tartottak Baktalórántházán
Szent Péter és Szent Pál ünnepén családi napot...
Képriport a pócspetri úrnapi körmenetről
Képriport a pócspetri úrnapi körmenetről
Az aratáshoz szükséges szerszámokat is megáldották a családi nappal egybekötött templombúcsún Kisvárdán
Az aratáshoz szükséges szerszámokat is megáldották a családi...
2018. július 05., csütörtök 08:30

Ünnepelt a debreceni Szent László Domonkos Plébánia közössége

Hálaadó ezüstmisére gyűltünk össze 2018. június 24-én, vasárnap: Ireneus Wysokiński domonkos szerzetes atya jött el közénk Krakkóból, hogy hálát adjon szolgálatáért, melyből az első 15 évet Debrecenben töltötte.
A zsúfolásig megtelt templomban Górski Jacek OP plébános szólt a hívekhez és az ünneplő Irek atyához. Elsőként említette, hogy az ezüstmise napjának fényét emeli, hogy az Egyház ezen a napon ünnepli Keresztelő Szent Jánosnak, a közvetítőnek születését. Van, amikor az Isten közvetlenül szól a prófétákhoz vagy pl. Mózeshez – folytatta Jacek atya –, de alapvetően szükség van közvetítőre. Mint például András apostol, aki elviszi Jézushoz testvérét, Pétert, vagy amikor a béna embert barátai viszik Jézushoz. Jairus leánya sem kelt volna életre, ha apja nem jár közben Jézusnál. Isten felhasznál egy embert, hogy közvetítse üzenetét, kegyelmeit, irgalmát – és ez egy hivatás. Jó és hiteles közvetítőknek kell lennünk ebben a világban, hogy egyértelmű jelzőtáblák legyünk az emberek számára. Sokszor tapasztaljuk, hogy mekkora igény van a papokra. Csíksomlyón történt ez évben – folytatta Jacek atya –, hogy odajött hozzá egy roma ember, s kérte: „Pap bácsi, áldja meg családunkat!” Majd jött a másik, harmadik és így tovább. Ezek az emberek haza akarták vinni a búcsúból Isten áldását.
Ezután Irek atyára és közös érkezésükre emlékezett plébánosunk. Irek atyát 1993. május 22-én szentelték pappá, Jacek atya pedig már egy éve papként szolgált, amikor elindultak hozzánk misszióba, számukra teljesen ismeretlen helyre, magyarul szinte semmit sem tudva. De, hála Istennek, nagy szeretettel fogadtak bennünket a bennszülöttek – mondta. Úgy tapasztalta, hogy Irek atyában több bátorság volt. Nagy szeretettel emlékeznek rá mai napig rendtársai, a közösség, a különféle csoportok, melyeknek vezetője volt: a családosok, az idősek köre, a Hit és Fény közösség, a katekumenek, az egyetemisták, a külföldi egyetemisták, a sok beteg, akiket látogatott. És mindannyian örülnek, hogy nem felejtette el a magyar nyelvet. Szolgálata sok-sok gyümölcsöt hozott. Nemes Ödön jezsuita szerzetes, aki 43 évet töltött misszióban Japánban, úgy fogalmazott: az első 15 év a legnehezebb a misszióban. Talán könnyebb lett volna a következő 15 év Irek atya számára, ha köztünk marad. Hazatért, de a krakkói rendházban is megtalálta sokrétű tevékenységét: a levéltár igazgatója lett, valamint több lelki közösség vezetője. Bátran mondható: Irek atya szerény és alázatos közvetítő Isten ügyében. Végül egyik rendtársát idézte Jacek atya, aki egyszer azt mondta neki: Tudod, Jacek, jól választottunk. És most ugyanezt mondta plébánosunk az ünnepeltnek: Tudod, Irek, jól választottunk.
A szentmise után az agapén mindenki beszélgethetett kedve szerint Irek atyával.
Mi pedig azt mondjuk: visszavárjuk, jöjjön gyakran közénk!

A másik jeles esemény templomunk névadójának ünnepéhez kapcsolódóan a templombúcsú, volt, melyet június 30-án, szombaton és július 1-jén vasárnap tartottuk. A plébánia templomát 35 éve, 1983. június 26-án szentelte fel dr. Udvardy József szeged-csanádi püspök. Ez alkalomból kiállítás nyílt szombat délután a templom építésével, szentelésével kapcsolatos dokumentumokból. Majd az esti szentmise előtt ünnepi zsolozsma, a Szent László-vesperás imádkozására gyűltünk össze.
Vasárnap az ünnepi szentmise 9.30-kor kezdődött. Ünnepünk meghívott vendége Vadászi László atya volt. Szentbeszéde kezdetén röviden felvázolta Szent László életét: ő a pogány Vazul unokája volt, akit Szent István megvakíttatott, fiait száműzte. László idegenben született. Testvére, Géza halála után a trónviszály miatt Salamont bebörtönözte. Amikor viszont trónra jutott, ő vitte végbe István, Imre és Gellért szentté avatását, s ekkor engedte szabadon Salamont.
Prohászka Ottokár püspök így ír László király szentségéről: „A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. ... Szent László nem tanít, ő nem apostol, de küzd, harcol és győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az addig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az egyházat a magyar nép életébe.” Ő szilárdítja meg a kereszténységet a magyarok között.
Napjainkban is sokan úgy vélik – folytatta László atya –: a keresztény tűrjön és szenvedjen, majd Isten megjutalmazza a túlvilágon. Krisztus nem tűrt, hanem harcolt, legyőzte a halált. A keresztény ember is küzd. És ki ellen kell küzdenünk? Vajon azért, hogy el tudjuk mondani: küzdöttünk Istenért? Ki a fő ellenségünk, a legnehezebb ellenfelünk? A Sátán, aki Istenre irigy, és félrevezet, azt sugallva, hogy Isten nem szeret téged, vedd kezedbe a saját életedet? De ne felejtsük el: Jézussal könnyen legyőzzük a Sátánt, akinek nincs hatalma fölöttünk: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (vö.: Róm 8,35-39).
Egy valaki mégis elszakíthat téged Krisztus szeretetétől. Te magad! Isten szabadságot adott nekünk, és egész életünk döntésekből áll. Ha Jézushoz menekülünk, a Sátán semmit sem tehet. Legnagyobb ellenfelünk mi maguk vagyunk: nekünk kell döntenünk, és sokszor az érzelmeink ellenére, ha Istent akarjuk választani. És milyen gyakran mondjuk: most nem teszem, nem jövök, nem szólok... Szent László küzdött, rendet teremtett a káoszban. Életünk káoszában, reménytelenségében hányszor mondjuk: Miért történik ez? Hol van Isten? Az életünk egy kert, de ha nem gondozzuk, elburjánzik a gyom.
„Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” – halljuk a főparancsban (Mk 12,31). De hogyan szeretem magamat? Ápolom-e lelkem kertjét vagy hagyom, hogy minden nőjön úgy, ahogy neki tetszik? A legnehezebb megküzdeni önmagunkkal. Egy példa: tartsd meg a tisztaságodat, de miért kéri ezt Isten, hiszen az ösztöneink mást diktálnak, a világról nem is beszélve. Miért és miért? Mi az értelme? A keresztény ember a hit harcát vívja: elhiszem-e, hogy Isten szeret és igaz, amit az Egyházon keresztül tanít? Vagy amikor a fájdalom, a depresszió elborít, saját magunk ellenére kell elhinnünk, hogy Isten az élet Ura, és ne azok a gondolatok vezéreljenek, amit a tv-ben, reklámokban hallunk. Szent László Istent választotta, és győzött. De ez nem magától megy. Aki küzd, azt segíti a tudat és a tapasztalat, hogy a mi Istenünk „mindent megbocsát”. A küzdelem során ugyanis sok nehézség adódik, elesünk, hibázunk, de ha Jézussal maradunk, miénk lesz a végső győzelem.
Szent László király alatt szilárdult meg a kereszténység országunkban. A keresztény hitet azóta is átadjuk egymásnak nemzedékről nemzedékre. Most rajtunk a sor – fejezte be gondolatatait Vadászi László atya.

A szentmise után a templomkertben a Szent László-litánia imádkozása után megkoszorúztuk a szent szobrát. Este ünnepi hangversenyen vehettünk részt a II. János Pál teremben. Közreműködtek a Csokonai Színház énekművészei és hegedűre írt művet is hallhattunk. Zongorán kísért Major Pius OP.

Havas Lászlóné
Szent László Domonkos Plébánia

  • Galéria:
    • 001-ezüstmise
    • 002-ezüstmise
    • 003-ezüstmise
    • 004-ezüstmise
    • 005-ezüstmise
    • 006-ezüstmise
    • 007-ezüstmise
    • 008-ezüstmise
    • 009.ezüstmise
    • 010-ezüstmise
    • 011-ezüstmise
    • 012-ezüstmise
    • 013-ezüstmise
    További képek: A kiállítás megnyitója
    • 001
    • 002
    • 003
    • 004
    Templombúcsú
    • 001
    • 002
    • 003
    • 004
    • 005
    • 006
    • 007
    • 008
    • 009
    • 010
    • 011
    • 012
    Ünnepi hangverseny
    • 001
    • 002
    • 003
    • 004
    • 005
    • 006
    • 007
    • 008

NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Július 2019 »
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31