Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
A Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége meghívására ünnepi szentmisén, ma...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Az ugandai származású Pater John Baptist Bashobora november második hétvégéjén tartott lelkigyakorla...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján...
„Értünk lett élet ez a bor és a kenyér,  Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk…”– Nagysikerű találkozót tartottak Fábry Kornél atyával a nyíregyházi gimnáziumban
„Értünk lett élet ez a bor és a...
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő szeme fényét, a szegényeket – Böjte Csaba atya tartott lelkigyakorlatot  az egyházmegye karitász önkénteseinek Máriapócson
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő...
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott lelkigyakorlatot Füzérradványon
Menj és evangelizálj! – Ugandai származású misszionárius tartott...
2018. szeptember 23., vasárnap 12:52

Kétezer szív dobbant egyszerre

2018. szeptember 15-én a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda diákjaival a MOM Parkban megrendezett ifjúsági eucharisztikus napon vettem részt. A Forráspont - Egy nap Jézussal elnevezésű eseményen több mint kétezer 15 és 30 év közötti fiatal vett részt. A találkozón Palánki Ferenc, egyházmegyénk püspöke, a MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke is jelen volt. A csoportunkat Nagy Éva tanárnő kísérte és Bákonyi János atya vezette, aki az érkezésünket követően meghívott bennünket egy finom ebédre. Ezúton is hálásan köszönöm neki mindannyiunk nevében!

Miután testünket táplálta az elfogyasztott ebéd, készen álltunk arra, hogy a következő hat órában a lelkünk égi táplálékban részesüljön. Amit viszont ez az este ajándékozott nekünk, felülmúlta minden várakozásunkat. A regisztrációt követően csuklónkra kerültek a kék színű karszalagok. Apró meglepetést is kaptunk mellé, egy-egy LED finger lights kerül elő - az ujjainkra helyezhető kicsiny LED-lámpák-, amelyeknek a későbbiekben jelentős szerep jutott. A szervezés profi voltát és az önkéntes segítők felkészültségét a regisztráció gyors, akadálymentes, vidám módja is bizonyította. Nem kell hát sokat várnunk, hogy elfoglalhassuk helyeinket és tekintetünket a különleges hangulatot teremtő kékes fénypalástba öltözött színpadra szegeztük.
A pódiumról lágy dallam száll a Szentlélekhez. Angyali énekszó kúszik hallójáratainkba a 4 Akkord Show Kórus előadásában. A kivetítőn minden jelenlévő követheti a dicsőítő énekek szövegét, szívébe zárhatja és minden dobbanással az Úrhoz emelheti. Lassan kihunynak a fények, a dicsőítés után együtt táncolunk és éneklünk, miközben ujjainkon ott világítanak a LED-fények, mint szentjánosbogarak az éjszakában. Én csillagokra gondolok, ragyogó kis fénypontokra. A remény, a jövő csillagaira. Több mint kétezer szív dobban meg egyszerre és ez a lüktetés megérinti azok lelkét is, akik odakint, a kivetítőn követik az eseményeket és válnak részesévé a rendezvénynek. „Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,15-20)
Az est házigazdái, Jákfalvy Kata (a Bonum Televízió műsorvezetője) és Fábry Kornél atya (a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára) kellemes humorral köszöntik mindazokat, akik eljöttek és együtt ünnepelnek a nap legfontosabb vendégével: Jézus Krisztussal. A színpad elsötétül, s egy magabiztos, kellemes hang tölti be a teret. Arra kíváncsi, éreztük-e már nagyon magányosnak, nagyon kevésnek magunkat ebben a világban. Egy csinos, kedves arcú lány áll a reflektorfényben. Ő Gersei Csenge, a Pure és a Bella Girl magazin arca, egy talpraesett, mosolygós lány. Ám nem volt ez mindig így. Csenge tanúságtételét csendes tisztelettel hallgatjuk, ő pedig nyíltan, őszintén beszél a múltban megélt kudarcairól, fájdalmairól és az anorexiáról. Önsanyargatása és útkeresése során Isten elvezette őt az Élet Szava táborba, ahol személyesen is megtapasztalta a hit erejét. Arra biztat, fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mert „Isten nem alkot selejtet.”
A szünetben szelfik készülnek (#Forráspont) és több száz fiatal vállalja büszkén a Facebook-on és az Instagramon, hogy egy győztes csapat bátor tagja.
Szünet után Vecsei H. Miklós színművész, a Pál utcai fiúkból vett dalával folytatódik az este. A közönség együtt énekel vele, tapsol, mosolyog. Életöröm tündököl a sok száz arcon, most nincsenek falak, sem korlátok, nem a virtuális világ erőltetett hangulatjelei köszönnek ránk. Az „itt és most” élménye ragad magával, együtt éljük át ezeket a pillanatokat. A pódiumbeszélgetés alatt az ifjú művész őszintén vall hitéről és a mindennapok küzdelmeiről. Nem szabad díványkereszténynek lennünk, a tettek mutatják meg, hogy valóban Jézus példáját követjük-e. Szerénysége, a benne lévő alázat és őszinteség mindenkire hatással van a nézőtéren. Úgy vélem, sokan vagyunk, akik magunkra ismerünk, miközben hallgatjuk őt. A szüntelen útkeresés, a botlások és az újrakezdés valahol mindenki életében jelen van. Az Úr megérinti szívünket, hogy mi magunk is megérinthessük másokét. A válaszok keresése közben nem szabad megfeledkeznünk a kérdésről, amelyre személyes válaszainkat mi magunk adhatjuk meg. A tehetséges, fiatal színművész beismerte, van még mit tanulnia ahhoz, hogy jó keresztény legyen, s jelenleg is ezen dolgozik. Sokat segít a színház, a művészet világa, ahol kicsit megáll az idő és alkalom nyílik a megismerésre, a jelen pillanat meg- és átélésére.
A nap egyik várva várt vendége, Hodász András atya (777blog.hu) nagyon fontos tanítást fogalmaz meg. Azokból, akik nem ismerik Jézus szavait, a nyolc boldogság kellemetlen érzéseket, értetlenséget válthat ki. Boldogok a lélekben szegények? Boldogok, akik sírnak? Az atya közvetlensége, egyedisége a legifjabbak szívéhez is eljut. Mitől vagyunk boldogok? - teszi fel a kérdést, lehetséges válaszok után kutatva. A modern világ mindenre megoldást kínál, reklámok, magazinok, plakátok tömkelege mutat rá arra, mi mindenre van szükségünk ahhoz, hogy otthon érezzük, szeressük, megvalósítsuk önmagunkat. A luxus, a földi örömök utáni vágy és a hazug szelfik felszínes világa könnyen bekebelezhet, s ezt a valóságot állítja szembe András atya a Szentírás tanításával. Teszi ezt sajátos humorával, s a mondandójába rejtett mély mondanivalóval. A keresztények boldogsága abban rejlik, hogy oda tudják adni önmagukat felebarátaikért és képesek uralni a vágyaikat. Ezáltal ellen tudnak állni a hamis fény kísértésének és megélhetik a valódi boldogságot, amit Jézus Krisztus ajándékozott nekünk, amikor odaadta magát értünk. Az Ő fénye igazi, az Ő útja vezet el bennünket az örök boldogságba. Szeretetének ereje nem mérhető földi kincsekben. Boldog az, aki meghozza a döntést és rálép erre az útra. Boldog, aki el tudja fogadni a szenvedést az élet részeként, s aki képes kizárni a nagyvilág zaját, hogy befelé figyeljen a lényegre. Mert Jézus az út, az igazság és az élet. Ha pedig megértjük e szavak lényegét, többé nem térünk le az igazság útjáról, hanem megismerjük azt. András atya tanítását záró szavaival arra buzdította a fiatalokat, hogy ha hívást éreznek magukban a papi hivatásra, ne kételkedjenek, hanem mondjanak igent Istennek. Azoknak pedig, akik a világi utat választják, a tisztaság fontosságára hívta fel figyelmét. Életünk legyen tanúságtétel mások számára és formáljuk át hitüket példánk által.
A szentmisét rövid szünet előzi meg. Odabent valami megváltozott. Meghitt fények világítják meg a teret, a várakozás izgalma költözik lelkünkbe. A zenekar játszani, a kórus énekelni kezd, s a résztvevők lelkesen csatlakoznak hozzájuk, miközben lassan, méltóságteljesen vonulnak be a rendezvényre érkezett atyák, s a szentmise főcelebránsa, Erdő Péter bíboros, prímás, mellette Palánki Ferenc püspök atya koncelebrál. A szentmisét még különlegesebbé teszi a zenekar és a kórus közreműködése. Megható élmény kétezernél is több fiatallal részt venni ezen a különleges szentmisén, együtt énekelni és imádkozni. A prédikációt elcsendesedve, figyelmesen hallgatjuk. „A mai napon sorra került itt zenés dicsőítés, tanúságtétel, a szentmise után pedig szentségimádás következik. Jézus keresztáldozata válik jelenvalóvá, Jézus van köztünk a kenyér és bor színe alatt, őt imádjuk és vesszük magunkhoz. A szentségimádás nem gondolatok nélküli üres szemlélet, nem meditációs technika, hanem imádó beszélgetés Krisztussal, aki Urunk és Mesterünk.” – hívja fel figyelmünket a bíboros, majd hozzáteszi, hogy ezt Jézus maga mondta tanítványainak. Az Oltáriszentségben az Ő testét és vérét vesszük magunkhoz, hogy örök életet ajándékozhasson nekünk. Ugyanakkor „az Eucharisztia nem varázsszer”, hanem a Jézussal való személyes kapcsolat, a hit, az élet, és a kegyelem forrása. A prédikáció hatását érzem szentáldozás után is, látva, hogyan mélyül el minden jelenlévő a lelkében, megszólítva Megváltónkat. Az arcokra hálát, szeretetet és szelídséget fest a bennük lezajló hangtalan párbeszéd.
Az együtt töltött idő legmeghatóbb perceit a halk zenével kísért szentségimádás adja. Jézus Krisztus jelenléte megkérdőjelezhetetlen volt mindvégig, mégis ezekben a pillanatokban érezzük leginkább, hogy itt van velünk, átölel szeretetével, mennyei fénnyel ragyogja be az oltárt és a szívünket. A színpad oldalán narancsos gyertyafényben úszó asztal áll. Rajta papírfecnik, tollak. A résztvevők felírhatják rá imakéréseiket, szentmiseszándékaikat. Ezt egy kosárkába helyezik, s egy-egy bibliai üzenetet tartalmazó képeslapot vesznek magukhoz. Az arcokon hála, szeretet, átszellemülés. Jézusnak pedig mindenkire van ideje, mindenkivel külön-külön is elbeszélget, beköltözik a szívek sötét kamráiba, hogy szeretete fényét hagyja ott. A kezemben tartott fényképezőgépet ugyan fel-felemelem, mégis csak kevés kép születik. A pillanat megfogalmazhatatlan, elmondhatatlan emberi szavakkal, a technika által nyújtott lehetőségek olykor kevésnek bizonyulnak. A több mint kétezer fiatal papírra veti kéréseit, lehunyt szemekkel térdel, áll, vagy fekszik, kezeiket a magasba emelve, teljes átéléssel énekel dicsőítő éneket, s úgy vannak jelen, lelkükben Jézussal időzve, ahogy az csak ritkán látható. Nincs ebben semmi feszélyezettség. Most nincs helye kételyeknek, most nem számít, ki lát, mit mondanak és hogyan ítél a világ. Kornél atya pedig körbehordozza az Oltáriszentséget, megáldva minden résztvevőt. Hosszabb csend következik. Halk moraj sem hallható, forró szeretet ég a szívekben, már-már tapintható az érzés. Most csak Jézus van és mi vagyunk. Mi együtt, egy győztes csapat.
A rendezvényt Kornél atya örömteli bejelentéssel zárja. Jövőre újra lesz Forráspont. Mindazokat, akik nem jöttek el erre a csodálatos napra arra buzdítok, jövőre ne hagyják ki. Az itt szerzett élmények az örök életre szólnak.

Gergely Klaudia
egyházmegyei médiaképzős hallgató

  • Galéria:
    • 1-1
    • DSC_1462-1
    • DSC_1467-1
    • DSC_1472-1
    • DSC_1478-1
    • DSC_1483-1
    • DSC_1490-1
    • DSC_1494-1
    • DSC_1505-1
    • DSC_1507-1
    • DSC_1508-1
    • DSC_1518-1
    • DSC_1523-1
    • DSC_1535-1
    • DSC_1539-1
    • DSC_1542-1
    • DSC_1545-1
    • DSC_1549-1
    • DSC_1552-1
    • DSC_1554-1
    • DSC_1561-1
    • DSC_1564-1
    • DSC_1574-1
    • DSC_1578-1
    • DSC_1581-1
    • DSC_1586-1
    • DSC_1589-1
    • DSC_1592-1
    • DSC_1596-1
    • DSC_1603-1
    • DSC_1608-1
    • DSC_1612-1
    • DSC_1629-1
    • DSC_1630-1
    • DSC_1633-1
    • DSC_1639-1
    • DSC_1646-1
    • DSC_1647-1
    • DSC_1651-1
    • DSC_1653-1

Free Joomla templates by L.THEME