Új kápolnát szenteltek fel a Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnáziumban
2018. december 11-én jelentős történt intézményünk életében, hiszen új kápolnával gazdagodott iskolá...
Együtt halad az úton a plébánia és az egyházmegyei fenntartású középiskola
Több alkalommal is érintettük már oldalunkon az ifjúságpasztoráció azon kérdését, amely külön-külön ...
Ismét Gyimesfelsőlokon járt a „Debreceni Mikulás”
A Sziklára Épített Ház Alapítvány képviselői minden évben Szent Miklós napjára ösztöndíjakkal és ajá...
Megjelent az Öröm-Hír karácsonyi száma
A tartalomból:
„Ébredj ember mély álmodból!” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspö...
Új kápolnát szenteltek fel a Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnáziumban
Új kápolnát szenteltek fel a Báthory István Katolikus...
Együtt halad az úton a plébánia és az egyházmegyei fenntartású középiskola
Együtt halad az úton a plébánia és az...
Ismét Gyimesfelsőlokon járt a „Debreceni Mikulás”
Ismét Gyimesfelsőlokon járt a „Debreceni Mikulás”
Megjelent az Öröm-Hír karácsonyi száma
Megjelent az Öröm-Hír karácsonyi száma
2018. december 04., kedd 11:49

Egyházmegyénk szociális intézményeinek dolgozói is lelki feltöltődésen vettek részt

A Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegye szociális intézményeinek dolgozói november 29-30-ig adventi lelki gyakorlaton vettek részt a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Templom Plébánia és Zarándokházában.

A csoport lelki vezetője a Nyírtelek község plébánosa, Kiss Tibor atya volt, aki elsősorban a bennünk lévő rendezetlenség eltávolításáról beszélt, amely után megtaláljuk Isten akaratát. Majd a csönd erejéről beszélt, amelynek gyakorlása során ráeszmélünk arra, hogy milyen fontos az életünkben a nyitottság, az odafigyelés és az alázat. A lelkigyakorlaton megismerhettük a szeretetnyelv fajtáit, melynek során egy teszt segítségével megtudhattuk, hogy ránk melyik szeretetnyelv érvényes.
A lelki gyakorlat összességében a lelki életünkben történő előrehaladást, az Istennel való kapcsolat elmélyítését segíttette elő, hiszen az ember bármit is tesz, mindig Isten arcát kell szemlélnie, hogy munkájában és életében „tovább tudja vinni az irgalmasság balzsamát”. A lelkigyakorlat barátságos, szerető légkörben, szeretteljes vendéglátásban telt. Lélekben feltöltődve tértünk vissza a hétköznapokba.

Kéningerné Ignácz Ibolya

A lelkigyakorlaton résztvevőlk megfogalmazódó gondolatai:

Számunkra olyan volt ez a két nap, mintha megállt volna az idő. Tibor atya szavai által szólt hozzánk az Isten. Ezért az ő gondolatait tolmácsolnánk, amit magunkének is érzünk: A keresztény ember másokért élő, másokat szolgáló ember. A munkánk során meg kell látnunk a segítségre szoruló embert, és az a feladatunk, hogy elvigyük őt Jézushoz. Ez sokszor nehéz feladat, mert ezek az emberek elvesztették a méltóságuk nagy darabját, sokszor nem értékelik a munkát, amit értük teszünk. Ehhez kell a mi elkötelezettségünk, a mi hitünk. A kérdés, hogy tudom-e úgy végezni a munkámat, hogy meglátszódjon a hitem. Nekünk Jézus arcát kell megmutatni azoknak, akik ránk vannak utalva. A betegség az emberi létünkből fakad, nem Isten büntetése. Mindannyian megerősítést kaptunk, hogy az élethivatásunk, szolgálni másokat. A lelkigyakorlat célja az volt, hogy az Isten finom rezdüléseit meghalljuk a szívünkben. Nagyon jó volt hasonló lelkületű és hivatású emberekkel találkozni. Rájöttünk, hogy bár különböző területeken dolgozunk, mégis egy a célunk, az üdvösség és, hogy másokat is elvegyünk oda.

Köszönjük ezt az élményt a résztvevőknek és Tibi atyának.

 Somogyiné Hock Cecília, a debreceni Szent Erzsébet Otthon munkatársa

„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek” (Róm 8,26)    

Az utóbbi időben testileg, lelkileg elfáradtam. Hagytam, hogy a „világ zaja” magával ragadjon. Hiányt, ürességet éreztem. Kerestem a lehetőséget a megállásra, az elvonulásra, ám Isten ismét megelőzött. Így örömmel mondtam igent a Tibor atya által szervezett lelkigyakorlatra - elmentem Jézussal a pusztába. Két napig Isten volt első helyen nekem, és én voltam első helyen magamnak.

Munkám az idős, a beteg emberek ápolása, gondozása, amit nagyon szeretek. Sokat gondolok rá munkám során, hogy Jézus az adott helyzetben mit tenne. Megsimogatná? Bekötözné? Közel hajolna? Lecsendesítené? Nevetne,- sírna vele? S, ha Jézus lenne a beteg, idős ember, mit tennék?

Rájöttem, hogy legfontosabb számomra a minőségi idő, a csend, amit nekem kell megteremtenem magamban, hogy abban időt tölthessek Istennel, a családommal, és minőségi időm legyen minden rám bízott lakóra. Hiszen a legfontosabb, a saját, a családom, és a rám bízottak üdvössége.

Fontos még számomra az elismerő szó. Hogy engem dicsérjenek és én dicsérjek.

Az advent a várakozás, vágyakozás ideje. Vágyom rá, hogy „Istent nézzem és hagyjam, hogy Ő nézzen!”

Báránkóné Ildikó, a debreceni Szent Erzsébet Otthon munkatársa

  • Galéria:
    • IMG_20181130_143003-1

NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« December 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31