A papság és az Eucharisztia szentségének születésnapján újították meg pappá szentelési ígéretüket egyházmegyénk papjai Nyíregyházán
„Testedet és véredet velem is megosztó Jézus nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz elő...
Nagycsütörtök az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe
Délelőtt olajszentelési misét tartottak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézett az egy...
„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet." - Városi keresztút Kisvárdán
„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet." (Simon András)
Via crucis – Nagyheti hangversenyt tartottak a debreceni székesegyházban
„A fáklyafénynél végigjárt szertartás áhítatában, „mélyen elmerülve a szent vértanúk vérében” szület...
A papság és az Eucharisztia szentségének születésnapján újították meg pappá szentelési ígéretüket egyházmegyénk papjai Nyíregyházán
A papság és az Eucharisztia szentségének születésnapján újították...
Nagycsütörtök az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe
Nagycsütörtök az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi...
„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet." -  Városi keresztút Kisvárdán
„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben...
Via crucis – Nagyheti hangversenyt tartottak a debreceni székesegyházban
Via crucis – Nagyheti hangversenyt tartottak a debreceni...
2019. február 08., péntek 09:35

Ne féljünk Istenről és a megváltásról beszélni! - Beszélgetés Tóth Tamás atyával, az MKPK titkárával

Dr. Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára tartott továbbképzést a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fiatal papjai számára február 4-én és 5-én Debrecenben, az egyházmegye püspöki hivatalában. Tóth Tamást a lelkigyakorlat ideje alatt a világegyház perspektívájából nézve a magyar egyház helyzetéről, valamint a papnevelésről és Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról kérdeztük.

– A Pápai Magyar Intézet rektoraként és az MKPK római ügyvivőjeként 7 évig szolgált az Egyház szívében. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy magába szívja a világegyház friss leheletét, lendületét. Milyen megújulási tervekkel érkezett haza?

– Rómában megtapasztalhattam a világegyház sokszínűségét, amely nemcsak egy történelmi város dinamikáját mutatja, hanem az egyház központjának lüktetését is. Azt gondolom, mindenkinek, aki hosszabb időt tölt ott, kötelessége a tapasztalatait itthon, a saját területén kamatoztatni. Nincs konkrét tervem, elképzelésem, azt mindig az adott feladat fogja meghatározni a megújulás lendületében.
Tikári munkám kétségtelenül más típusú feladatok elé állít, mint a rektori szolgálat. Rómában szerzett tapasztalataim sokat segítenek a jelenlegi teendők elvégzésében. A Pápai Magyar Intézetben elsősorban fiatal atyák továbbképzését segítettem, illetve kapcsolatot tartottam a szentszéki hivatalokkal, tanácsadás szintjén. Továbbá részt vettem Magyarország szentszéki nagykövetségének munkájában. Jelenlegi feladatom sokkal szerteágazóbb, hiszen a Konferencia megbízásából a legkülönbözőbb témákban kell az országos katolikus ügyeket összefognom. Kapcsolatot tartok a különböző államtitkárságokkal, egyházi szervezetekkel, a MKPK központi intézményeivel, koordinatív módon összefogom ezen ügyeket. Ebben a munkában van segítségemre vezetésem alatt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia központi hivatala, azaz a Konferencia titkársága.

– Ön Rómában az Egyház és a világ tekintetében is sok változást megélt. Lépést tud-e tartani az Egyház a világ változásával?

– A világ folyamatosan változik, ez az utóbbi évtizedekben sokkal intenzívebb, mint megszoktuk, gondolok itt az x, y, z generációra. Az Egyházat gyakran azzal vádolják, hogy bizonyos történésekre miért nem reagál másként, mint a világ, de ne felejtsük el, az Egyház tagjai egyben a társadalom tagjai is. A mi reményünk egyrészt az, hogy Krisztus megváltott bennünket, amely által üdvözülhetünk, jobbá tehetjük magunkat és a körülöttünk lévő világot is. Úgy gondolom, a Katolikus Egyház életkihívásaira az adott kor nyelvére lefordítva mindig ugyanazzal az evangéliumi üzenettel kell válaszolni. Azt hiszem, nagy hiba lenne – és némely keresztény közösség az elmúlt évtizedekben elkövette ezt –, ha félnénk Istenről, a megváltásról beszélni. Nekünk nem szabad ebbe a hibába esnünk, mert a közösségeink, hitünk, életünk alapja Krisztus. Nem térhetünk el az evangélium hirdetésétől. Rá kell jönnünk, hogyan hirdethetjük ugyanazt az evangéliumot megújult formában.

– Palánki Ferenc megyéspüspök gyakran emlegeti a 2018-as fiatalokról szóló Püspöki Szinódus záró dokumentumának egyik pillérét, amely az Emmauszi tanítványok történetére építve a kísérést hangsúlyozza. Itt elsősorban a hivatásválasztás előtt álló fiatalokról van szó, de többféle kísérési mód létezik.
Szüksége van-e egy fiatal papnak a kísérésre?

– A szolgálati papságom kezdete óta valamilyen módon mindig részt veszek a papképzésben, papi továbbképzésben, hiszen már káplán koromban is tanítottam szemináriumban, Rómában pedig egy továbbképző intézetet vezettem, ahol fiatal papokkal kellett napi szinten foglalkoznom. A debreceni meghívásra is az adott okot, hogy e tapasztalataimat megosszam a fiatal atyákkal, és ily módon beszéljek a munkámról.
A papneveléssel is foglalkozó Klérus Kongregáció 2016-ban adta ki a Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis (A papképzés általános szabályzata) legújabb változatát. Ebben az egyik legfontosabb kitétel, hogy a papokkal való törődést nem szabad befejezni a papszenteléskor. Van a papképzés, valamint a papi továbbképzés, a papi élet kísérése. Ez nagyon fontos dolog, hiszen mi, papok is különböző élethelyzetekben más-más feladatokat látunk el, kihívásokkal kell megküzdenünk, mind a személyes életünkben, mind pedig az adott egyházi feladat tekintetében. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egymásra: az egyházmegye anyaként, a püspök atyák atyaként kövessék papjaik életét, legyenek jelen a sorsukban, életükben, hiszen mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy megerősítést nyerjünk, útmutatást, további tanítást kapjunk örömeinkben és bánatainkban is.

– Római tapasztalatainak köszönhetően nagyobb rálátása van a papképzésre, mind a világegyház, mind a magyar egyház tekintetében.

– Az elmúlt években megismerhettem több nemzet papnevelési módszerét, továbbképzéseit, és azt tapasztaltam, hogy a papképzés sajátos struktúrái sok helyen bizonytalan lábakon állnak, megújulásra szorulnak, nehezen tudnak a változó világ kihívásaihoz alkalmazkodni. Máshol a tradicionális papképzési formák továbbra is bevált módszernek mutatkoznak. Nyílván országonként, régiónként, kontinensenként eltérő a helyzet. Másrészt viszont azok a hagyományos tapasztalatok, amelyek az Egyház kétezer éves létéből adódnak, gerincét jelenthetik egy újragondolásnak.

– Magyarországra inkább a tradicionális papképzés jellemző?

– Igen. Nálunk sok szempontból ezek a formák maradtak meg. A trienti zsinatot követően az 1500-as évek második felében alakultak a mai értelemben vett papnevelő intézetek, szemináriumok, amelyek működése kötelezően előírt. Magyarországon a szemináriumi rendszerre nagy hangsúlyt fektetnek. Vannak országok, ahol ez nem így van, a szemináriumban töltött idő kisebb jelentőséggel bír. Nyilván minden ország keresi a saját világképének, közösségének megfelelő megoldást.

– A szemináriumi élet felkészíti-e a papnövendékeket a világban való szolgálatra?

– A papképzésnek pontosan ez a célja, amely ugyanúgy működik, mint más egyetemen. A jogászképzés sem tud felkészíteni minden esetre, mert minden ügy más és más. Ugyanígy a papképzésben is általános irányvonalat kapnak a papnövendékek, de az adott konkrét élethelyzetben, plébániai vagy más feladatban, az ott kapott alapokon állva kell megtalálni a konkrét megoldást.

– Magyarországon a papi hivatást választók aránya egyre jobban csökken. Hogyan látja ezt a világegyházi viszonylatban?

– Magyarországon nemcsak paphiány, hanem hívő hiány is van. Kevesebb gyermek, így kevesebb papi hivatás is születik. Az elvilágiasodás mellett ez is egy tényező. Nálunk a paphiány relatív. Vannak olyan országok, ahol nagyon súlyos a helyzet, de sok olyan hely is van, ahol a papi hivatások bőségéről beszélhetünk, olyannyira, hogy túljelentkezés tapasztalható, mint például a Fülöp-szigeteken. Európában sokan elveszítették a lelki alapjaikat, nem találják azt a stabil lelki pontot, ami megújulást hozhat számukra. Mindamellett fontos tényező az is, hogy egy elöregedő kontinensről van szó. A dél-amerikai, afrikai országokban, ahol a születési arány igen magas, a papságra jelentkezők száma is növekedést mutat.

– Demográfiai okokon kívül mi az, ami ezt a tendenciát befolyásolja? A jóléti társadalom jelenléte?

– A szegénység, gazdagság fogalmai nagyon relatívak. Egyrészt Magyarországon is sokat panaszkodunk a szegénységünkre. és elfelejtjük, hogy a mi szegénységünk óriási gazdagságot jelent a fejlődő országokban élők számára. Másrészt Európában a hangsúly a jólétre tevődött. Ebben a folyamatban sokan elfeledkeztek arról, hogy a boldogsághoz a biztos anyagi alapok – bár jól jönnek –, de nem elegendőek. Egy nem stabil strukturális alapokkal rendelkező társadalomban sok bizonytalanság van, és ez az Egyházhoz, a kereszténységhez való viszonyulásban is megnyilvánul. Ezekre a nehéz kérdésekre az Egyháznak választ kell találnia.

– A közeljövőben a Szentatya csíksomlyói látogatására a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai is meghívást kaptak.

– A MKPK tagjai nagy örömmel fogadták az erdélyi püspökök meghívását a csíksomlyói pápai szentmisére. Azt gondolom, az egész magyarság számára nagyon fontos, hogy minél többen legyünk együtt az imádságban a Szentatyával. Ez egyedülálló lehetőséget jelent a magyarság számára. Június 1-én nemcsak a Kárpát-medence fog Csíksomlyóra figyelni, hanem a pápa jelenlétének köszönhetően az egész világ. Fontos tehát, hogy megmutassuk, hányan vagyunk Csíksomlyóra járó katolikusok és magyar katolikusok.

– Mit jelent az ottani kisebbségben élő katolikusok számára ez a látogatás? Helyzetükre nézve eredményezhet-e pozitív irányba történő elmozdulást?

– Most megmutathatják a világnak jelenlétüket, életüket, nehéz helyzetüket. Nekünk, magyarországiaknak pedig ebben kell őket támogatnunk. Ennek a legfontosabb formája most az ottani jelenlétünk lesz, ezért döntöttek úgy a magyarországi püspökök is, hogy részt vesznek az anyaországi zarándokokkal együtt ezen a pápai szentmisén.
Egy pápalátogatásnak nagyon sok egyház-diplomáciai eredménye is lehet rövid, illetve hosszú távon. Reméljük, hogy Ferenc pápa jelenléte a romániai magyarság helyzetére is ráirányítja a figyelmet, és pozitív folyamatokat indít el.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • 7M7A0373-1
    • 7M7A0376-1
    • 7M7A0378-1
    • 7M7A0381-1
    • 7M7A0384-1

NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Április 2019 »
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30