Nyomtatás
2019. április 20., szombat 10:10

A halál nem létezik — Henri Boulad SJ atya a halálról és a túlvilágról

Meghalni azt jelenti, átélni az átváltozást, metamorfózist. A halál nem létezik. Amit halálnak nevezünk az átlépés, átalakulás. Egyfajta állapotból egy másik állapotba. Az egyik emeletről a másikra. Akár fölfelé, akár lefelé. Az a kérdés, hogy az odaátot úgy tekintjük-e, mint odafönnt, odakint vagy idebent. Szent Pálnak van egy nagyon fontos mondata: A halál számomra nyereség. Nincs semmi veszteni valóm, csak nyerhetek. Amit egyik szinten elvesztünk, azt megnyerjük a másikon. Az irodámban van egy kiírás, amin három mondat szerepel: „ A kevesebb több. Amit elvesztettem, azt megnyerem. A halál az élet. "

Ez a létezés paradoxona. Ezért bármi történjék is, boldog vagyok. No nem mindig. Ha elvesztem a táskámat vagy az útlevelemet, akkor egyáltalán nem vagyok boldog. Isten üzenetet ad át, változást hoz és ebből valami új születhet. Tehát más szavakkal mindig nyertes vagyok. Csak nem mindig egyértelmű és nem mindig könnyű. Az élet tele van paradoxonokkal. A kínaiak ezt jól megértették, számukra az élet, s a halál ugyanaz. És igazuk van. Egyik oldalon ott az élet, másik oldalon a halál. Ugyanaz a valóság. Érdemes elgondolkodni a halálról.

Létezik-e örök kárhozat? Létezik-e a pokol? Léteznie kell, mint tragikus lehetőség. Ha elvesszük ezt a lehetőséget, akkor megszűnik az emberi szabadság. Nem tudok igent mondani, ha nincs meg a lehetőségem, hogy nemet mondjak. A pokol az örökké tartó Nem. Nem az Istenre, nem a szeretetre. Csak én-én-én, az én kultusz, az ego, aki nem nyitotta meg az egójának a kérgét és egész életében önmagába zárkózott, aki soha nem szeretett az életében. Ez a pokol, amely az örökkévalóságig tart. A pokol nem hely. A pokol, én, önmagammal, önmagammal és önmagammal. Csak én örökké. Ez a pokol. Az én, amikor önmagamba záródom.

Nincs tűz a pokolban. Isten senkit sem taszít a pokolba! Az Isten sosem büntet! Az ember utasítja el a szeretetet. De az én kérdésem, az én tézisem a következő: Van-e egyetlen emberi lény a világon, aki soha nem szeretett? Hitler, Néró... soha nem szerettek? Én ezt nem tudom elképzelni. Hogy az élet során soha ne szeressen, ne nyíljon meg? Azt mondom, hogy ha csak egy ici-picit is kinyitotta az egójának a kérgét, akkor majd ott is nyitja egészen addig, míg az isteni szeretet el nem árad benne... Az lesz számára a tisztítóhely, ahogyan az isteni szeretet utat tör magának.

A purgatórium ez. Ez a kicsi rés, ahol utat tör magának a szeretet. Ahhoz, hogy a mennyországba jusson, egészen ki kell nyílnia. A purgatórium, a tisztítóhely ez az átmenet. Nem Isten büntetése. Nem kifizetendő számla. Nem bűnök, amiért vezekelni kell, hanem a növekedés befejezése. Olyan növekedés, amit be kell fejezni.

Henrí Boulad atya gondolatai 2015. május 22-25. között a Manréza Lelkigyakorlatos Házban hangzottak el.

  • Galéria:
    • elteto-feny