Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, ho...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” – Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni ...
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019....
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a szeretet hatása a természetben is megnyilvánult – Több száz önkéntes mond igent a hat hónapig tartó krízisidőben, Debrecenben
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” –   Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ”...
2019. október 21., hétfő 15:17

Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni - Rózsafüzér-társulatok találkozóját tartották Debrecenben

A debreceni Szent László Domonkos Plébánia Rózsafüzér Társulata városi találkozóra hívott minden érdeklődőt 2019. október 20-án, vasárnap délutánra a plébánia II. János Pál termébe. Ez alkalommal Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész tartott előadást a megjelenteknek. Mivel e vasárnap és az egész október hónap is a missziók ügyének van szentelve egyházunkban, András atya e köré gyűjtötte gondolatait.

Miért imádkozzuk a rózsafüzért? Miért imádkozunk? Miért jövünk össze időnként, hogy valamilyen témát megvitassunk? – tette fel bevezetésként a kérdést előadónk. Azért, hogy megerősödjünk abban, hogy tudjuk, miben hiszünk. Mindenki elfáradhat, elfásulhat a sok imában is, Az ima Istennel való találkozás, de vajon felismerem-e, hogy a tartalma mit mond számomra?

Miért van az Eucharisztikus Kongresszus? – hangzott el az újabb kérdés. Ez és a rá való készülés arra való – hallottuk –, hogy leporoljuk és felfrissítsük hitünket, az Istennel, az Eucharisztiával való kapcsolatunkat. Hogy rácsodálkozzunk minderre, mert nem szabad a csodát hétköznapivá tenni – idézte András atya Babits Mihály gondolatát. Isten közelebb jön hozzánk, de vajon mennyire alakítja életünket?

A keresztségünk nem egy státusz, és istentapasztalatunk sem jogosít fel semmire, mert mi a küzdő Egyház tagjai vagyunk, és itt és most kell folyamatosan építeni emberi kapcsolatainkat a családban, a közösségeinkben, és folyamatosan megújítanunk istenkapcsolatunkat.

Áll-e még az Egyház ? – tette fel a kérdést az előadó. És milyen ez az Egyház? A világegyház sokszínű, mi csak egy vagyunk ebben a nagy közösségben, de részesei az eucharisztikus nagy családnak a mi sajátos értékeinkkel. Fedezzük fel azokat újra, és hagyjuk, hogy azon értékek alakítsanak minket.

Ezután előadónk Európa sok értéke közül a négy legfontosabbat említette, így a görög örökséget, mely az értelem, demokrácia, erkölcsiség terén nyilvánul meg; a latin örökség az állam, a jog és az oktatás rendjét örökítette ránk, ezen alapul az egyház szervezete is. A harmadik a zsidó-keresztény örökség, mely az emberképével, Jézus Krisztussal mint istenemberrel áthatotta a görög és latin örökséget. És végül örökség az állam és az Egyház szétválasztása. Nincs tehát tisztán keresztény örökség, de a kereszténység mélyen áthatotta Európa szellemiségét. Miért nincs önálló kereszténység? Jézus nem beszélt erről, de azt tanította, hogy ott, ahol vagy, ott légy keresztény. Fő feladatunk tehát, hogy ahol élünk, azt a világot, kultúrát hassa át keresztény mivoltunk üzenete. A keresztény ember a só, a kovász, a világosság, de vajon mennyire tud mindez testet öletni életemben? Ebben segít az ima, az Eucharisztia.

Egy Amerikában történt felmérést említett András atya, mely szerint a templomhoz és Istenhez közelítők 86 %-át egy-egy barát hívta meg, míg csak néhány (2-6) %-ot tudott megszólítani a reklám vagy egyéb meghívás. Ez is azt igazolja, hogy az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni.

Mit adjunk tehát tovább keresztény értékeinkből? – tette fel az újabb kérdést András atya. Először is az emberi méltóság fogalmát. Ez nem általunk megszerzett státusz, hanem a Teremtőnktől kaptuk, Isten túláradó szeretetéből létezünk. Isten nem királyként, hanem gyermekként született közénk, mert mindenkihez közel akar lenni. Az élőlények sorában az ember a legtörékenyebb, az, aki a legkésőbb képes önálló életre. Isten ezt az életet vállalta, hogy tudatosítsa, hol van a helyünk: az ő gondoskodó atyai szeretetében. Jézus feltámadása után is ezt tanúsította: itt vagyok veled, hogy valami belőlem beléd kerüljön.

Adjuk át társainknak a keresztény szabadság fogalmát, azaz: szabadon választhatom Istent. Jézus nem kényszeríteni akart, hanem utat mutatni: szabadon választhatom Istent a vele való szabad találkozásban. Istentől sok kegyelmet és méltóságot kaptunk, és mi dönthetünk, hogy elfogadjuk-e azokat. Nekünk kell életünk aranyát kiásni, s ez a mi felelősségünk. És közben kell kérlelni, kérni Istent, imádkozni. Isten nem vette ki a nép kezéből a cselekvést – utalt előadónk az aznapi ószövetségi szakaszra: az esdeklő imában elfáradt Mózes karjait társai tartják fenn, mígnem győz a seregük a csatában (Kiv 17,8-13). Vajon az én életem meghívó-e mások számára? – tette fel a kérdést előadónk.

Mutassuk meg az egyenlőség lényegét: a törvényekkel nem lehet az egyenlőséget befolyásolni, viszont tudjuk, hogy Isten nem teremt selejtet, minden teremtménye tökéletes, de bűneink miatt rakódott ránk a sok hiba, nehézség. Tiszteljük tehát a másik embert, mert ő is Isten teremtménye.

A keresztény szolidaritás lényege az, hogy közösségben, együtt haladjunk az úton, mert egyedül gyengék vagyunk. Jézus is közösséget alapított, mindig a tanítványok között volt, élve hétköznapi életüket. Az Egyház Krisztus misztikus teste, maradjunk meg abban, s ne hozzunk létre szigeteket.

Mire is tanít mindez? – foglalta össze gondolatait előadónk. Éljük bele hitünket a világba. Ha elbuktunk, álljunk fel. Sátán könnyen eltérít, elcsüggedünk, elkeseredünk, de újra felállva jó úton vagyunk. Krisztusi alapból nézzük a dolgokat, mindig lássuk, mi a cél, s akkor a napi dolgaink jók lesznek. Most és itt hogyan tudom megélni a fenti értékeket – erre figyeljünk mindig. Krisztus legyen a valóság életünkben, mint ahogy Szűz Mária életében is. Figyeljünk Jézusra, ahogy Mária is mindig tette ezt.

Egy kedves meglepetésben is volt részünk: Markó Jánosné, vámospércsi református hölgy igekártyákat készített, s ajándékba küldte plébániánknak. Ezekből válogathattak a résztvevők. Köszönjük figyelmességét és kedvességét! Az előadást követően baráti beszélgetésre hívott minden jelenlévőt a közösség, majd a rózsafüzér közös imádkozásával és szentmisével ért véget a találkozó. A szentmisét Tokodi László domonkos szerzetes celebrálta, aki szintén a sürgető missziós felelősségünkről szólt a templomi közösségnek.

 

Havas Lászlóné
Szent László Plébánia, Debrecen

  • Galéria:
    • 7M7A2456
    • 7M7A2465
    • 7M7A2468
    • 7M7A2471
    • 7M7A2476
    • 7M7A2477
    • 7M7A2478
    • 7M7A2491

Free Joomla templates by L.THEME