Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, ho...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” – Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni ...
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019....
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a szeretet hatása a természetben is megnyilvánult – Több száz önkéntes mond igent a hat hónapig tartó krízisidőben, Debrecenben
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” –   Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ”...
2019. október 30., szerda 14:20

Az orvos, aki műtét közben is figyel a jézusi inspirációkra – Beszélgetés dr. Csókay András agykutató, idegsebésszel

A bangladesi sziámi ikrek szétválasztásának alapötletét is a Jézus-imában kapta dr. Csókay András agykutató, idegsebész, aki azt is elmondta, a műtét közben jött 4-5 sebészi ötlet után elgondolkodott azon, hogy tulajdonképpen nem is tudja, ki végezte a műtétet, ő vagy Jézus.
A mély imában megtapasztalt inspirációkról, hétköznapi misztikáról, a születés misztériumáról, a szenvedés teremtő energiájáról is beszélgetünk a nemzetközi szinten is magasan elismert Csókay András orvossal, aki a közelmúltban hitéről, a rózsafüzér-meditáció ajándékairól tanúságot tett a nyíregyházi Szent Imre római katolikus köznevelési intézmény pedagógusainak és diákjainak.

– A testből, szellemből és lélekből álló ember életét a születés misztériuma veszi körül, a földi életre, majd az örök életre születik, közben számtalan esetben megélheti pl. egy testi-lelki betegségből az újjászületés valóságát is. Ennek fizikai megtapasztalása legjobban tetten érhető az orvostudományban.

– A születés valóban egy misztérium. A legnagyobb csoda, amikor a világra születik egy ember. De sajnos – ha orvosokról, egészségügyről, kórházakról beszélünk – nem lehet kikerülni az abortuszt, amikor mesterségesen meggátoljuk, hogy az anyaméhből világra szülessen az ember. A mérhetetlen sok abortuszon – ha a számokat nézzük –, a családtámogatások és egyéb rendelkezések valamit enyhítenek, de ez nem a politika feladata, a kérdést nekünk, embereknek kell uralnunk és egymással megértetni, hogy az emberi élet hol kezdődik. A megoldás nagyon egyszerű. Erre mindig akkor döbbenek rá, amikor átgondolom, hogy nincs olyan pár, házaspár, vagy egyedülálló anya, aki a nyolc éves gyermekét kidobná azért, mert anyagi, vagy párkapcsolati gondjai vannak.

– Az anya a fogantatás pillanatától kezdődően a néven nevezhető gyermekét hordozza. Sok mozgalom van, amely egyéni harcot folytatva hirdeti a fogantatás pillanatától kezdődő emberi életet.

– Igen, ez nagyon dicséretes, talán ez is segít abban, hogy tudatosodjon mindenkiben, hol kezdődik az emberi élet. Nagyon széles társadalmi összefogásra és hozzá a pedagógia, a jog és maga az orvostudomány támogatására lenne szükség ahhoz, hogy az abortuszt megakadályozzuk. Kocsmai tárgybesszeddé, közéleti témává kellene tenni ezt.

Azt se felejtsük el, hogy ebben van egy kollektív helyzet. Amíg a sok születésakadályoztatás, keményebben fogalmazva mészárlás történik a kórházakban, addig nem tud bejönni Jézus az életünkbe. Én egyénileg hiába beengedem a szívembe, otthonomba, családomba, ha kollektíven az ország nem tudja ezt megtenni, akkor nagyon nehéz előre lépni. Minden probléma ebből fakad. Ezért vannak a borzalmas politikai csatározások, ez Európa bajának is az eredője. Pontosan azért, mert a fogantatást, születést nem tisztelik.

Maga a fogantatás is születés. Mindig várom, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony napját (Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepe) – amit egyébként megünneplünk –, az Egyház még hangsúlyosabbá tegye, mert ez is segítene, hogy még jobban a köztudatba kerüljön az emberi élet kezdete. Jézus akkor lépett be az emberi történelembe, amikor az angyal Máriának megjelenik, és amikor az Ige testté lett.

– A kérdés azonban, hogy hol kezdődik az emberi élet, nemcsak filozófiai vagy teológiai kérdés.

– 1962-ben Watson, Crick és Wilkins nyerte el az orvostudományi Nobel-díját, akik felfedezték a DNS spirált, az örökítő anyagot, amely már jelen van a fogantatáskor, az emberi élet kezdetekor. Tehát tudományosan is bizonyított, hogy pontosan ugyanazt a DNS-t találom meg az agysejtjeimben, mint ami pl. a körmömben, vagy az ember életének első sejtjében.
Az a baj, hogy ezt a sok szerencsétlen édesanya és édesapa nem tudja, de még az orvosok sem.

– Az elmenetel, az örökéletre születés is misztérium, amit az elszakadás miatt fájdalom, szomorúság vesz körül. Tapasztalja-e azt, hogy az ember vágyik az örök életre?

– Érdekes tapasztalataim voltak az afrikai missziókban, ahol a temetés ünnepként van jelen az emberek életében. A keresztény Afrikában sokkal erősebb a szív hite, mint az értelem hite, ez a feltámadás misztériumának mély megélését jelenti, és az örömünneppel együtt eltűnik a halállal szembeni averzió. Ha megélem a mindennapokban a feltámadás örömét, akkor miért félnék a haláltól? Nem igaz?

– A közösség, család számára ünnep, de öröm-e az elmenő ember számára is?

– Igen, abszolút. A halált az élet ugyanolyan részének tekintik, mint a házasságot, születést stb. Persze mondják, hogy nincs mit veszteniük, mert akkora nyomorban élnek. Ez igaz, de az európai ember akkor is fél a haláltól, ha nyomorban él.

– És az ateisták?

– Nagy bátorság kell az ateizmushoz, de az a baj, hogy a keresztények is félnek. Állítólag statisztikai adatok is igazolják, hogy a keresztények nem hiszik el a feltámadást, pedig ez a hitünk alapja. A feltámadás egy nagy misztérium, de megvannak a tudományos bizonyítékai is.

– Jézus egyik alkalommal ezt válaszolja Nikodémusnak: „Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” (Jn 3,5-7). Az ember az újjászületés misztériumát megtapasztalhatja a megtérése, testi-lelki gyógyulása során is

– A megtérés születését én is átéltem, de valóban úgy van, mint ahogyan mondják, hogy minden születés véres, benne van a fájdalom, a szenvedés, az előző életforma feldolgozása. A tékozló fiú megtérése is egy új életre születést jelent.

15 éves koromig rendszeresen jártam misére, gyóntam, áldoztam. Akkor ismertem meg életem legnagyobb szerelmét, aki most is a feleségem. A probléma ott kezdődött – ami a mai fiatalokról is elmondható –, hogy indul egy gyönyörű lelkiséggel, egy csodálatos diák szerelemmel, teljes ragyogással, de bekúszik a lelkiségbe az egyre erősödő testiség. Éppen emiatt elmaradtak a gyónások, ennek következtében a szentáldozás, majd a misére járás és a napi ima is. Ha elhagyjuk ezt az edzést, lecsúszik az életünk. Így van ezzel a világbajnok boxoló is, ha elhagyja az edzéseket, kiütik. Nagyon fontos, hogy erre odafigyeljünk.

25 év kihagyás után, 42 évesen kezdtem el újra járni templomba. Én is nagy utat jártam be, mint a tékozló fiú, egyik legnagyobb bűnöm volt, hogy abortuszra bátorítottam az anyákat..., és miután felépítettem a disznóólamat, valahogy visszakeveredtem, és le tudtam térdelni Isten elé így fohászkodva: Atyám, fogadj vissza a házadba! A tékozló fiúnak ennyit kell tennie.
Budapesten a Rózsafüzér Királynéja-templomban van egy gyönyörű nagy kereszt, és ott, a kereszt előtt mély bűnbánatba estem. Megmondom őszintén, ez a kereszt rám bólintott és azt mondta: „Menj, és ne vétkezz tovább.” Ez egy misztikus élmény volt, ami 180 fokot fordított rajtam. Onnantól elindult a normális életem, újra visszatértem a gyermekkorom hitéhez, ekkor találkoztam ismét Krisztussal, az igazsággal.

– Önt a Jóisten felhasználta, hogy megtérése után tanúságot tegyen hitéről. Sok meghívást kap.

– Sokat gondolkodtam ezen, hogy amikor megtörtént a megtérés és elismertem a nagy bűneimet – 21 évvel ezelőtt –, elindultam a világosodás útján, és akkor azt hittem, hogy bennfentes lettem, ebből pedig kinőtt egy vallási gőg. Jobbnak éreztem magam másoknál, azt gondoltam, Isten kiváltképpen szeret engem, és különb vagyok, mint a többi ember. Ettől engem az őrületes fájdalom szabadított meg. Előtte nagyon jó kereszténynek tartottam magam, de a kisfiam halála után rájöttem, hogy nem vagyok az. A vallásos gőgöt a szenvedés lerántotta rólam. Most már védekezem ellene.

– Mert újra átválthat gőgbe ez a vallásos érzület?

– Igen. Iszonyatos kísértés ez az ember életében. Pillanat alatt visszaesik az ember. Ezért jó a bűnbánat, a Jézus-ima, amely ebben is segít.

– Említette a misztikus élményét. Ön szerint bárkinek lehetnek ilyen megtapasztalásai?

– Hogyne! Az az Isten, aki a semmiből létrehozza az egész univerzumot, pont az ne tudná ezt megengedni? A hétköznapi misztikus élmények mindig váratlanul érkeznek, nagy jelentősége van, és ami a legfontosabb: meg kell kérdezni a lelkivezetőt, hogy illeszthető-e az evangélium tanításába. Mert ha nem, akkor el kell dobni, mert az ördögtől való.
Tehát, hogyan jutok közel a bennem lévő igazsághoz? Két dolog segít ebben, az egyik a bűnbánat, a másik pedig a szenvedés teremtő energiája.

Marci fiamnak 10. születésnapja volt, vártuk a keresztszülőket. Amikor megérkeztek, elkezdtük szólongatni: „Marci, hol vagy?” – de nem jelentkezett. Kimentem a kertbe, hogy megkeressem, és megtaláltam a medencében a húszcentis vízben megfulladva. Mit mondjak, borzasztó dolog volt, tragédia. Egy órán keresztül próbáltuk újraéleszteni, de nem sikerült.
A tragédia drámává szentelődött.

A szenvedés elől mindenki menekül. Ha a sorsszerű szenvedésben azt tudod mondani, hogy „Uram, nem tudom, miért, hogyan történhetett ez, de Te biztos jobban szeretsz engem, és elfogadom”, akkor meg fogod kapni azokat az érzelmi tapasztalásokat ─ misztikus tapasztalatnak hívjuk ─, amit gyerekkorodban szinte naponta kaptál, csak nem emlékszel rá.
A haláleset után három héttel, amikor ott álltam az urnával a temetkezési vállalat előtt, az utca túloldaláról átkiabált Marci fiam és azt mondta: „Nyugodj meg apu, Jézus karjaiba hullottam.” Joggal kérdezhetik azt, hogy ez nem egy légből kapott dolog-e, vajon megbolondult ez az ember? Nem. Nem bolondultam meg. Mi most ugyanabban az öröklétben vagyunk, amiben azok a szeretteink vannak, akiket már a Jóisten magához szólított. Egy mély tapasztalásban hogyne lehetne átjárás?

– Isten a jelenben van. A hétköznapi misztikus élmény is a jelenben tapasztalható meg. Hogyan?

– Marci halála óta, 5 és fél éve tapasztalok misztikus élményeket. Előfordult, hogy szentségimádás során a Szentostyában Jézus arcát láttam, aki mellett ott volt a kisfiam is. Ezt két alkalommal is megtapasztaltam. A szenvedés rávitt arra, hogy nagyon elmélyedjek az imában. Addig is ismertem a kontemplatív imádságot, de nem gyakoroltam. Mára már eljutottam oda, hogy a Jézus imát: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”, vagy a rövidített változatát – kilégzésre Jézus, belégzésre Krisztus – majdnem egész nap mondom. Akár egy előadás, vagy műtét közben összeszedettséget ad, mert nem a saját bajomra, a buta érzéseimre, kísértéseimre figyelek, nem azon gyötrődöm, hogy jobb akarok lenni másoknál, hanem csak Jézusra koncentrálok. Ennek köszönhetően tudom, hogy vannak kísértéseim, félelmeim, de nem hatnak rám, nem tudnak irányítani, uralkodni rajtam, hanem csak vannak. Jézusra figyelve hagyom, hogy átjárjon az élet, gyógyítson, hagyom, hogy a Teremtő működjön bennem, és hogy jöjjön a kreativitás, az intuitív gondolat. Tanulni kell, hogy praxissá váljon az ember életében, hogy ha egy nehéz helyzetbe kerül, azonnal eszébe jusson. A véreddé kell válni a kontemplációnak.
Jálics Ferenc SJ atya azt mondta, akik nem hisznek Istenben, azoknak azt javasolja, hogy válasszanak ki maguknak egy jó földi példaképet, és annak a nevét mondogassák. Egy kicsit ezzel is beljebb lehet jutni.

– Aztán egyre beljebb, és beljebb, mígnem elérnek Istenhez.

– Nem tudhatjuk. Egy mélyen meditáló buddhista talán sokkal közelebb van Jézushoz, mint egy felületes keresztény. Jobban hallja Jézust annak ellenére, hogy nem tud róla, de csak azért, mert időt, fáradtságot szán a mély imára.

– A szenvedés megtapasztalása sokat segít ebben.

– Segít, de az is elérkezik erre a szintre, akit nem ért nagy szenvedés. A kitartó imádság, míg rátalálok az abban való összeszedettségre, sokszor szenvedéssel jár. Amikor a kisfiam meghalt, én egy csúszdán hirtelen abba a mélységbe jutottam, amiért pl. a sivatagi atyák 10 éven át imádkoztak. De itt a sorsszerű szenvedésről beszélünk, ami kegyelem Istentől.

– A rendszeres, komoly imádkozás – az Istennel való kapcsolat erősödésében – inspirációként is segíti életünket akár egy probléma megoldásához, vagy egy új ötlethez, mintegy mozgósítva az isteni erőket bennünk, aminek jelenlétéről Henri Boulad SJ atya evidenciaként vall. Milyen megtapasztalása van ezzel kapcsolatban?

– Igen, a kreatív ötletek akkor jönnek, ha az ember közel kerül az élő igazsághoz. Szoktam mondani, hogy a tudomány is az igazság szférájába tartozik, de felfedezéseivel csak rátalál arra az igazságra, amit Isten már megalkotott. Ha tehát az ember mély imagyakorlatokat végez, megközelíti Istent, az abszolút igazságot, akkor ne csodálkozzon, ha tudományos felfedezéseket tud tenni. Ez nálam mindig bejött. Két ilyen sebészeti beavatkozás – a koponyasérülteknél az éralagút módszer és egy speciális mikro-sebészeti eljárás – rózsafüzér-meditációban jött. Tudományos világkongresszusokon első díjat nyert módszerekről rengetek közlemény született. Ilyen mély rózsafüzér-imádkozás alatt született az állandó bonctermi gyakorlat ötlete is. Egy nehéz eset kapcsán, amikor megoldásért imádkoztam, rám szólt Jézus, hogy: menj be a boncterembe!

– A fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikrek szétválasztását végző Cselekvés Alapítvány magyar orvos csapatának tagja volt. Interjúk során elmondta, hogy a műtétet megelőzően és közben is sokat imádkozott.

– Slágertéma most a sziámi ikrek szétválasztása. Az, hogy egyáltalán el mertük vállalni a műtétet, azt Jézus mondta nekem a Jézus-imában 2017 november 30-án Bangladesben. A műtét az első pillanatban lehetetlen megoldásnak tűnt, rajta volt a tudományos világhálón is, de semmilyen orvos csapat nem jelentkezett be, hogy elvégezze, és akkor történt velem egy csoda. Elkezdtem imádkozni a Jézus-imát, éreztem, hogy egyre mélyebben imádkozom, és egyszer csak Jézus bemondta, hogyan kell megcsinálni a műtétet: katéterrel az ereken át tesztelni kell, hogy ha elzárok egyet, van-e vénás elfolyás stb..., és így, pontról pontra sikerült véghezvinni a folyamatot. Ehhez kellett dr. Hudák István specialista kollégám, aki ezt meg is tudta csinálni, és Pataki Gergely plasztikai sebész. Az én feladatom az agy szétválasztása volt. 15 éve végzem a bonctermi gyakorlatokat, ami szintén segített ebben, és hozzáteszem, 300 friss halotton végeztünk próbaműtéteket. A 33 órás műtét – ebből 26 óra volt a tiszta műtéti idő – 22. órájában borzasztó fáradt voltam, de átsegített a holtponton a Magyarországról érkező háttérima, valamint az állandóan mondott Jézus-ima.

Utána legalább 4-5 olyan sebészi ötlet jött a Jézus-imában, amelyek nagyot lendítettek a sikeres műtéten, közben ez adott új erőt, új megfontolást. Tulajdonképpen nem is tudom, ki végezte ezt a műtétet, én vagy Jézus. Adtam a kezeimet, a 30 év idegsebészeti tapasztalatomat, de a kreatív ötleteket Ő adta. Ez a hit és tudomány egysége. Semmi különös nincs az inspiráció megtapasztalásában, ezt bárki átéli, átélheti, akár egy édesanyának, vagy bármilyen munkát végző embernek segítségére lehet.

A kreatív energiáinkat, intuitív gondolatainkat hihetetlenül felerősíti a mély ima. 2016-ban Medugorje-ban a Mladifesten találkoztam egy afrikai atyával, aki elmondta, náluk negyvenszeres az orvoshiány Afrikában. Innen jött a missziós gondolat, és 2016 karácsonyán már ott tébláboltam Nigéria közepén. Bejártunk kilenc katolikus kórházat, ahol szörnyű körülmények fogadtak bennünket. A kezdetleges állapotok miatt nagyon nehéz ott a műtéteket elvégezni.

Még hadd említsem meg Kalkuttai Teréz anya példáját is, aki megalapította a Haldoklók házát a 40-es években. Ő egy pályaudvaron fekvő hajléktalan arcában látta meg az Úr Jézus arcát, és azt hallotta: „Szomjazom”. Ez az egy megtapasztalás elég volt ahhoz, hogy felépítse a rendjét, és végigvigye élete nagy munkáját, úgy, hogy évtizedekig lelki szárazság gyötörte.

– Mikor szokott elmélyülni az imában?

– A reggeli ébredés után rövid dicsőítéssel kezdem a napot, majd 15 percig a Jézus-imát, ezután a Szeretetláng-rózsafüzért és az Irgalmasság-rózsafüzért mondom el. Ez kb. több mint egy óra hosszáig tart. Csak így tudok elindulni, érezve az ima, a forrás erejét, amiből merítek, és ahonnan működik az éltem. Természetesen egész nap fohászkodom, a Jézus-imát folyamatosan mondom. Majd este mindig meghallgatom Barsi Balázs atya egyik prédikációját, és azt imádsággal és gregorián ének meghallgatásával zárom. Sajnos mindennap nem jutok el szentmisére, csak heti 1-2 alkalommal a vasárnapon túl.

Fontos, hogy megpróbáljunk törekedni a mély imádságra, ne csak elhadarjuk. Nem könnyű mélyen imádkozni, mert a mély imádságban egyfajta kiüresedést tapasztalunk meg, és fontos, hogy akkor gondolatmentessé váljunk, mert csak így tudjuk meghallani Jézus szavát. A gondolatokat nagyon nehéz visszatartani. Ha sikerül, akkor megérkezhetünk a belső valós énünkhöz, ahol létrejöhet a találkozás a Szentháromságos egy Istennel, és odaülhetünk negyediknek az asztalhoz az Atya, a Fiú és a Szentlélek mellé.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • 1
    • 7M7A2498
    • 7M7A2503
    • 7M7A2513
    • 7M7A2515
    • 7M7A2520
    • 7M7A2523

Free Joomla templates by L.THEME