2020. április 10., péntek 06:25

A szentmisén Isten asztaltársai vagyunk, Aki megvendégel bennünket – Palánki Ferenc megyéspüspök nagycsütörtöki homíliája

„Jézus szava isteni, teremtő, életet formáló, életet adó, hatékony erejű szó. Amikor azt mondta: effata – nyílj meg, a süket hallani kezdett; tisztulj meg, a leprás megtisztult; talita kum – kislány kelj föl: a halott kislány felkelt; Lázár, jöjj ki, és a negyednapos halott kijött a sírból. Amikor azt mondja: ez az én testem – és a pap szavain keresztül is kimondja – Ő újra meg újra megjelenik az oltáron. Milyen csodálatos, megdöbbentő, megrendítő titok, hogy ez Jézus Krisztus végső szeretetének a jele és valósága.”

Nagycsütörtök az Eucharisztia és a papság alapításának ünnepe. Ezen a napon két liturgikus ünneplést tart a Katolikus Egyház. Délelőtt hagyományosan olajszentelési szentmisét vagy más néven krizmaszentelési szentmisét, az esti liturgia pedig az Utolsó Vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében az olajszentelési szentmisét a jelen helyzet miatt egy későbbi időpontban tartják meg. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, április 9-én, Nagycsütörtökön 18 órakor mutatott be szentmisét Törő András püspöki titkár konccelebrálásával a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet a több ezer hívő a járványveszély miatt csak a technikai eszközökön, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye facebook oldalán keresztül követhettek élőben.

A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosás szertartását tárja elénk, azt a jelképes cselekedetet, ahogyan Jézus, az Úr és Mester a legalantasabb munkát vállalva, mosta meg a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni.A nyilvános szentmisén az evangélium elhangzása után ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. A lábmosás szertartása most elmaradt.

„Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,35). Jézus szerette övéit, akik a világban voltak. Szeretetének végső jeleként adja az Eucharisztiát, az Oltáriszentséget, vagyis saját magát adja oda nekünk eledelül. Nem szimbolikus tettet hajt végre, nem egy emléket ad, hanem itt akart maradni velünk. Valóságosan adja magát, megtöri a kenyeret, hogy mindenkinek jusson, és odaadja a kelyhet, hogy mindenki igyon belőle – Kezdte nagycsütörtöki homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Ezen az estén – mint ahogyan az apostolok az utolsó vacsorán – bár nem fizikailag, de mi is ott vagyunk az utolsó vacsora termében, részt veszünk Jézus áldozatában. Aki ebben jelen van, az a szövetség kegyelmében részesül, és Istennek lesz asztaltársa. Ő megvendégel bennünket.
Jézus új és örök szövetségről beszél, amelyben már csak egyetlen áldozat van, az Úr szenvedő szolgája, Jézus. Ő az, aki nekünk adja testét és vérét. Benne részesülve nekünk is részünk van az újszövetségi kegyelemből, Isten jelenlétéből, az Ő szeretetéből. De ahhoz, hogy nekünk adhassa magát táplálékul, étellé kell tennie magát.

Jézus Krisztus a halhatatlan életet adja nekünk

Ezután a főpásztor nagycsütörtök másik liturgikus ünnepére, a krizmaszentelési szentmisére emlékeztetett, ahol a papság megújítja a szenteléskor tett ígéretét, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az Egyházzal. Itt hangzik el: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Zsid 5,6). Ez a gyönyörű mondat a teremtés könyvére utal, amikor „Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt” (Ter 14,18), és megáldja Ábrahámot. Ő a fölséges Istennek a papja, nem ismerjük a származását, mert a halhatatlan élet erejéből lett pap. Jézus Krisztus ezt a halhatatlan életet adja nekünk a megváltással, ebben akar részesíteni és táplálni bennünket azzal, hogy étellé, itallá lett, és így adja magát nekünk.

Jézus az apostolutódokon keresztül a papságra bízza az Ő szolgálatát, és azt mondja: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24). A pap Krisztus nevében, az Ő személyében mondja ki az átváltoztatás szavait: „ez az én testem, … az én vérem” (Ld. Lk 22,19-20), hogy minden tanítvány részesülhessen az újszövetségi kegyelemben, Isten boldog örök életében.
Most, amikor nem tudjuk Őt magunkhoz venni a szentáldozásban, talán megtanulunk vágyakozni utána, hogy milyen jó, hogy belőle élhetünk, hogy erőt ad nekünk, hiszen Ő valóban az életünk kenyere, táplálja bennünk az isteni életet – fejezte ki együttérzését a hívekkel a főpásztor.

Jézus valóban az Isten Fia

Amit kimond, az valóban úgy van. A szava isteni, teremtő, életet formáló, életet adó, hatékony erejű szó. Amikor Jézus azt mondta: effata – nyílj meg, a süket hallani kezdett; tisztulj meg, a leprás megtisztult; talita kum – kislány kelj föl: a halott kislány felkelt; Lázár, jöjj ki, és a negyednapos halott kijött a sírból. Amikor azt mondja: ez az én testem – és a pap szavain keresztül is kimondja – Ő újra meg újra megjelenik az oltáron. Milyen csodálatos, megdöbbentő, megrendítő titok, hogy ez Jézus Krisztus végső szeretetének a jele és valósága.

Emberként azt várja tőlünk, hogy válaszoljunk erre az isteni szóra, mégpedig azzal, hogy megnyitjuk előtte a szívünket, befogadjuk az életét. Ő mindent odaadott értünk. Az utolsó ruhadarabját, utolsó csepp vérét is, és nem okol bennünket a bűneinkért, hanem szeretetből nekünk ajándékozza saját magát. Ez a szeretet örök életet ad nekünk, és átérezhetjük, hogy benne egyek vagyunk.

Bárhol mutatják be a szentmiseáldozatot, ott mindannyian jelen vagyunk. Abban a kicsiny darab kenyérben, az Eucharisztiában, térben és időben összesűrűsödött az egész Egyház, hiszen Krisztus titokzatos teste az Oltáriszentség, és így titokzatos teste az Egyház.

Ezen az estén emlékezzünk az Ő végtelen szeretetére, amellyel megajándékozta a tanítványait az utolsó vacsorán. Mindegyikük lábát megmosta, és azt akarja, hogy fogadjuk be Őt, és engedjük, hogy működjön rajtunk keresztül, hogy általa tegyük könnyebbé egymás életét, segítsünk, hogy megnyíljon minél több ember szíve az örök életet ajándékozó kegyelem előtt.

Most lelkiáldozásban részesülhetnek azok, akik követik a szentmisét, de a kegyelem nincs eszközhöz kötve. Hiszem, hogy így is eljut minden emberhez, mert Isten mindenkit meg akar ajándékozni saját magával. Nyissátok meg tehát a szíveteket, vágyakozzatok az Oltáriszentség után, és imádkozatok, hogy minél hamarabb mindannyian részesülhessünk az örök életet adó isteni, végtelen szeretetben! – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Sajnálatos módon idén ez a liturgia is módosul. Az Utolsó vacsora emlékmiséjének végén elmarad az Oltáriszentség átvitele, és azt továbbra is a tabernákulumban kell őrizni.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • 1
    • 7M7A9033
    • 7M7A9038
    • 7M7A9046
    • 7M7A9049
    • 7M7A9070
    • 7M7A9072
    • 7M7A9073
    • 7M7A9077
    • 7M7A9080
    • 7M7A9082
    • 7M7A9085
    • 7M7A9088
    • 7M7A9092

Free Joomla templates by L.THEME