Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

A Szent László évében 2017. május 13-án, Debrecenbe hozzák a Szent László koponyatető-ereklyét Győrből, amelynek ünnepélyes fogadása 17:30-kor lesz a Szent Anna-székesegyház előtt.

Az ereklye fogadása után 18:00-kor szentmise kezdődik, majd 21 óráig a hívek énekes imaórán vehetnek részt a tiszteletreméltó ereklye jelenlétében.

Másnap, május 14-én 19:00-kor ünnepélyes püspöki szentmise lesz az ereklye jelenlétében a Szent Anna-székesegyházban.

Az ünnepélyes fogadásra és a szentmisékre mindenkit szeretettel várunk

Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2017. április 28., péntek 09:04

„Irgalmad többet ér, mint az élet”

Az Isteni Irgalmasság vasárnapján közösségünk régi hagyományát követve imaórára gyűltünk össze a debreceni Szent László-templomban. Meghívott vendégünk volt Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész. A következőkben az ő elmélkedését olvashatjuk

Örök a kérdés: igazság vagy szeretet –kezdte elmélkedését Laczkó Zsolt atya. A teológia is másként fogalmazott koronként. A középkorban az igazságon, az igazságosságon volt a hangsúly, s az emberek féltek a büntetéstől, mely az igazságosság elvéből következik. A múlt század óta, főleg Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásai ismeretében a szeretetről beszélünk. Az irgalmasság és az elnéző, nagyvonalú szeretet az Istené, aki mindig megbocsát. Ő nem fárad bele a megbocsátásba, – mi nem kérünk bocsánatot. Az igazságosság kapuján nem tudunk bejutni – idézte vendégünk Fausztina nővér gondolatát – , mert bűnösök vagyunk, de Isten megnyitotta az irgalmasság kapuját, s így bejuthatunk az üdvösségre.

Viszont nem helyes, ha a szeretetet hangsúlyozzuk, és az igazságosságot elkendőzzük: a hit nem elég az üdvösséghez. Jakab apostol világosan megfogalmazza ezt: a hit cselekedet nélkül halott (vö. Jak 2,17). Mind a két érték fontos. Hitünkből fakadóan sok minden következik: a hit alakít, jó tettekre ösztönöz, s mindez szeretetté válik. Aquinói Szent Tamás összekötötte a két értéket, mondván: az igazság szeretet nélkül megbántást okozhat, s így kegyetlenség, de a szeretet igazság nélkül lázítás.

Az igazság nemcsak az én igazságom. Nyíri Tamás teológiai tanár mondta: az igazság mindig az egész – saját módján mindenkinek igaza van. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben olvassuk, hogy a nap végén egyforma bért kap mindenki, az is, aki egész nap dolgozott, az is, aki fél napot, vagy csak egy órát (vö. Mt 20,1-16). Ez felháborodást váltott ki a munkások között, de a szeretet nem különböztet meg a teljesítmény alapján.

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja van, s hálát adunk Istennek végtelen szeretetéért, nagyvonalú megbocsátásáért. De vajon én tudok-e irgalmas lenni, megbocsátani, ha igazságtalanul megbántanak? A hívőnek utánoznia kell az irgalmas Istent.

A továbbiakban azt vázolta fel Laczkó Zsolt atya, hogy mit jelent a megbocsátás. Nem azt, hogy megbántottságomat múlt időbe teszem, nem beszélek róla, nem éreztetem a másikkal, nem akarom viszonozni. Minél mélyebb a megbántás, annál mélyebb a seb, annál hosszabb a gyógyulás, mely egy folyamat, egyenes irányú út, melynek lépései vannak. Először is vizsgáljam meg: kinek és mit bocsássak meg, lássam reálisan a helyzetet. Majd gondoljam végig, hogy mit várok a másiktól. Ha megbánja, és bocsánatot kér – esetleg gondolhatom, hogy nem reális, nem őszinte, s akkor nekem felesleges megbocsátanom. Harmadik lépés: kire bízzam a dolgot? Ki hajtsa be az igazságot? A barátok? Ismerősök? Nem igazán jó lépés. Bízzam Istenre ezt, s Ő majd elrendezi a sértővel. Ha mindent odaadok Istennek, akkor nem várom, hogy mikor bünteti meg az illetőt. Szabad csak így tudok lenni.

A harag miatt kár keletkezik: vállalom kell a kárt, ha kell, nem maradhatok áldozat vagy „mártír” – ez a negyedik lépés. A megbocsátáshoz nem kell a másik fél: Istennek odaadom, és Ő elrendezi. De a megbocsátás nem egyenlő a bizalommal. Ez utóbbihoz kell a másik fél is, tiszta lapot kell adnom neki, holott ő sértett meg. A harag a legrombolóbb érzés, sokan nem tudnak megbocsátani, sebeiket nyaldossák, áldozatnak érzik magukat, ők csak panaszkodnak, s így sosem gyógyulnak meg. Sokan pszichológiai értelemben is beteggé válnak.

Gondoljuk végig tehát, hogy tudunk-e irgalmasok lenni? Tanuljuk az irgalmasságot Istentől! Ha az őszinte gyónásban lerakjuk bűneinket, Ő nem fogja azokat felemlegetni.

Ma Tamás vasárnapja is van – fejezte be gondolatait vendégünk. Isten nem szidta meg Tamást, hogy nem hitt, hanem szeretettel, lépésről lépre gyógyította: jöjj, láss, tapints, higgy (ld. Jn 20,26-29). Nekünk is kell gyógyítanunk, irgalmasoknak lennünk. Mekkora kincs az Úr Isten irgalma! Kérjük, hogy bocsásson meg, de merjünk nagyvonalúak lenni egymással!

Imaóránk után szokásunkhoz híven Szent II. János Pál pápa emlékhelye köré gyűltünk, hogy megemlékezzünk róla halálának évfordulóján és közbenjárását kérjük.

Havas Lászlóné

Szent László Plébánia, Debrecen

2017. április 26., szerda 12:19

Jézus Szíve Családok találkozója Mándokon

Bodnár Imre mándoki plébános meghívására mintegy 200 résztvevővel a Jézus Szíve Családok találkozóját tartották meg 2017. április 23-án, az Isteni Irgalmasság vasárnapján, Mándokon. A találkozón Majnek Antal, a Munkácsi Egyházmegye megyéspüspöke mutatott be szentmisét a jelenlévő papok részvételével, majd Gáspár Mátyás ajaki plébános előadásán vettek részt a hívek.

Majnek Antal megyéspüspök prédikációjában az isteni irgalmasságról beszélt. Bevezető gondolataiban elmondta, húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja, II. János Pál pápa nevéhez fűződik. A Szentatya a jubileumi szentévben, 2000. április 30-án avatta szentté Boldog Fausztina nővért, akit magánjelenésben kért az Úr Jézus az isteni irgalmasság tiszteletének elindítására. II. János Pál pápa a nővér szentté avatásakor rendelkezett úgy, hogy a húsvétot követő vasárnap az isteni irgalmasság vasárnapja nevet viselje.

A megyéspüspök gondolataiban kiemelte, az egész mennyország jobban örül egy megtérőnek, mint az összes szentnek. Ezért küldte el Isten egyszülött Fiát, hogy hirdesse az Ő megbocsátó irgalmas jóságát. A főpásztor továbbá hangsúlyozta, Jézus következetesen élte, tanította Isten irgalmasságát, szép példákat találunk erre a Szentírásban, Zakeus vagy Mária Magdolna történetében is. Jézus csak egyet kér, higgyenek benne, amit sokszor az ember szabadsága megakadályoz.

A püspök atya folytatta: az evangélium szép példája bizonyítja, hogy az Úr Jézus nem mond le senkiről. Amikor a feltámadt Krisztus megjelent az apostoloknak, Tamás nem volt jelen. Makacsul hitetlenkedett, az apostolok szavainak sem hitt. Mindez azért történt, hogy az Isten rajta keresztül mutassa meg az Ő végtelen türelmét, jóságát. Viszont, ha valaki tudatosan megtagadja Őt, azt már nem tudja elérni. Tamás példája még egy tanúsággal szolgál. Aki keresi az igazságot, meg akar arról győződni, annak megadja az Úristen azt. Tamás őszintén megsiratta Jézus halálát, és megtapasztalta Jézus Krisztus feltámadását. A 20. század nagy fizikusai, akik keresték az igazságot, megtalálták azt, hívőkké váltak. Az Isten irgalmas jósága minden akadályt legyőz.

A találkozó résztvevői szentségimádással zárták imádságos napjukat.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

Ministráns találkozót rendeztek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló „Krisztus Katonáinak” Szent László évében, 2017. április 22-én, Nyíregyházán, a Szent Imre Gimnáziumban.

A jóhangulatú találkozón Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is részt vett, szentmisét mutatott be, és kötetlen beszélgetésen válaszolt a ministránsokat érdeklő kérdésekre.   A találkozót Kálmán József atya, egyházmegyei ministráns-referens szervezte.

A főpásztor prédikációjában először a húsvét utáni szentföldi zarándoklatáról beszélt. Jézus földi életének színhelyére közel kétszáz püspök kapott meghívást arra az üzenetre, amelyben feltámadása után küldte az apostolait: „Adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem” (Mt 28, 10).

„Így mentünk Szentföldre, mi is találkoztunk Jézussal, megjelent nekünk úgy, ahogyan leginkább szokott, a szentmisében kenyér és bor színe alatt. A szent helyen még inkább átélhettük azt, mit érezhetett Péter, amikor Jézus megkérdezte tőle Galileában: „Szeretsz engem?”  (Jn 21,17). Jézus nekünk is felteszi a kérdést, és az erre adott válaszunk – „Igen, Uram, szeretlek Téged” – azt jelenti, mi is küldetést kaptunk arra, hogy továbbítsuk az örömhírt, Jézus Krisztus feltámadását” — fogalmazott a püspök atya, majd a ministránsoknak szóló üzenetre hívta fel a jelenlévők figyelmét. Elmondta, Jézus először magához hívja, átformálja őket, majd küldetést ad nekik, mint ahogy a tanítványaival is tette. Az apostoloknak Jézus Krisztus feltámadását kellett hirdetni, ami nem egy mese, egy legenda, hanem ma is valóság, hiszen él, találkozunk vele az imádságban, a közösségben, a szentáldozásban, a másik emberben.  Mindenütt jelen van, mert ő valóságos Isten, legyőzte a halált, hogy mi is feltámadjunk. Ez az igazi örömhír számunkra. A feltett kérdésére pedig úgy válaszolunk, hogy egyre jobbak leszünk, legyőzve önmagunkban a bűnt.

A megyéspüspök ezekhez a gondolatokhoz Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú imáját idézte:   

“Uram, indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok, pedig szeretlek Téged!
Engedetlen, makacs, dacos vagyok, pedig szeretlek Téged!
Nyugtalan, kapkodó, zavart vagyok, pedig szeretlek Téged!
Sötét, irigy, méricskélő vagyok, pedig szeretlek Téged!
És még mennyi minden volna bennem, ha Te nem szeretnél engem!
Én hűséges akarok lenni és maradni mindhalálig. Hűséges, mindenen keresztül!”

Palánki Ferenc püspök atya végül Szent László királyra, az egyházmegyénk védőszentjére irányította a figyelmet, aki szent művet hozott létre. Ebben, mint mondta, a legfontosabb, hogy keményen ragaszkodott Krisztus szeretetéhez, a Hozzá való hűséghez, legnagyobb erénye pedig az volt, hogy igazi lovagkirályként harcolt az ellenség, a bűn, a pogányság ellen. A magyar királyt a főpásztor példaként állította a ministránsok elé, hogy ők is le tudják győzni a bennük lévő rosszat: „Ti is Krisztus katonái vagytok, ha nem is királyként, de a saját életetekben uralkodtok önmagatok fölött, legyőzve a rosszat, a bűnt, teljesítve azt a küldetést, amelyet az apostolok is megtettek, és a Szentlélek erejével megváltoztatták a világot.

„Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?” (Mt 5,13). A főpásztor ezt a gondolatot kifejtve elmondta, a pap után az oltárnál a ministránsok, szolgálattevők állnak a legközelebb Jézushoz. Így, mint ahogyan a só ehetővé teszi az ételt, ők is tehetnek azért, hogy tőlük jobb legyen a világ, a többiek élete az iskolában. Tanúságot tehetnek viselkedésükkel a feltámadt Krisztus mellett, és törekedhetnek arra, hogy királyként, szentként legyőzzék magukban a rosszat. Erősítsétek egymásban a hitet, az Istenhez tartozást, a küzdeni tudást a jóért, a szépért, az igazságért, Istenért.

A találkozó végén a ministránsok kérdéseket tettek fel a püspök atyának az ő életéről, szokásairól, hitéről, hivatásáról, amelyekből többek között az is kiderült, hogy a püspök atya miért választotta a papi hivatást, mivel tölti leginkább a szabadidejét. A választ gyakran tapsvihar követte, főként akkor, amikor a főpásztor egyik kedvenc futballjátékosáról Cristiano Ronaldo-ról, európa bajnok portugál labdarúgóról beszélt, de volt, amikor a ministránsok nemtetszésüknek adtak hangot, ez pedig a püspök atya kedvenc tantárgyának a matematikának szólt. Volt „hiábavaló” kérdés is, ami például a kedvenc ételére vonatkozott. A püspök atya az „ebéd” választ adva a titkot nem fedte fel, nehogy ezután mindenhol a kedvenc ételét főzzék meg neki. A válaszok összességében a püspök atya jó humorérzékéről is tanúságot tettek, ami emelte a hangulatot, a ministránsok előtti népszerűségét.  

A találkozón koncertet adott a PáteRock együttes, majd a résztvevők kiscsoportos beszélgetésekkor az egyházmegye kispapjaival is találkoztak, végül Gyetkó László atya „Legyen Ön is milliomos” című ministránsoknak szóló kvíz játékán mérték össze bibliai tudásukat.   

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

2017. április 24., hétfő 09:50

Az ifjúság nevelése

Szomorú, késő őszies időjárás sűrűjében tartottuk meg 2017. április 19-én az Egyeki Szent József plébánián a jubileumi előadássorozatunk negyedik alkalmát, ahol Dr. Bódis Zoltán, a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatója az ifjúság nevelésével kapcsolatos gondolatait szülői és intézményvezetői minőségében osztotta meg a résztvevőkkel.

 

A zord időjárás ellenére ismét megtelt közösségi házunk érdeklődő hívekkel és egyre inkább barátságos meleg vett körül minket külső és belső lényünkben egyaránt.

Előadónk egy gyertya és egy pohár segítségével tette szemléletessé hasonlatát. Eszerint gyermekeink egyfajta burában vannak, s át kell jutnunk ezen a burán, ha hozzá akarunk férni lelkükhöz, a kanóchoz, belülről felforrósító szeretetünkkel. Átértékelődött világunkban az internet tágasságában bizonytalanná vált a tudásunk, a hierarchia elbillent, mi pedagógusok, szülők, nagyszülők már nem lehetünk okosabbak. Ezért is kell a nevelésnek más irányt adni. A nevelés folyamatában a test, s a lélek formálódik. A lélek azonban nem csak a mindig változó pszichénk, hanem az Isten tüzes szeretete által megragadott lélek is: ezért is lehet ezt a lélekállapotot a gyertya lángjához hasonlítani. A nevelés legfontosabb feladata, hogy a test, a lélek iskolázásával lehetővé tegye, hogy az isteni kegyelem megnyilvánuljon életünkben. Ebben a folyamatban, mint ahogyan Szent József is tette, hátra kell lépnünk, s elcsendesedve, alázattal újra kell fogalmazni elképzeléseinket, még mielőtt merevvé válnának azok. Az embert a testi állapotból az isteni lélek felé kell mozdítani, ami tulajdonképpen nem más, mint a nevelés. Fontos, hogy velünk legyenek gyermekeink, mert ha velünk vannak, magukba szippantanak mindent, ami szükséges. Életünknek az értelme a lényege: higgyünk benne, hogy van értelme az életünknek! Nem azzal nevelünk, amit mondunk. Jézus is okosan, tapintatosan nevel: példázataival. Akkor vagyunk hatékonyak, ha kerülőutakon haladunk s éreztetjük meg fiataljainkkal, hogy jót akarunk nekik. Készenlétben kell lennünk, s Szent Józsefként a váratlan, idegen, szokatlan dolgokat is úgy kell fogadni, mint ami előre visz az úton, melyen mennünk kell.

Le kell csendesíteni a belső beszédünket, imádsággal kell lehalkítani énünket. Gyermekeink nevelése az is, ha zajos állapotukból a csenden keresztül kihívjuk őket, s így maguk is keresőkké, a csend gyakorlóivá válnak. Minél inkább megtapasztalják ezt a belső csendet, annál inkább értik mondanivalónkat, s fordulnak felénk.

Az előadás kapcsán felmerült kérdésekre őszinte válaszokat kaptunk. Házigazdánk, Papp László atya összegzésében elmondta, hogy a nevelés nem más, mint szeretetünk kimutatása, őszintesége. 

Farkas Éva tanár/képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston

2017. április 21., péntek 09:42

Passiójáték a 4. évfolyam előadásában

Április 7-én, pénteken a 4. osztályos tanulók zenés Passiójátékot adtak elő a Szent Imre Katolikus Iskola kápolnájában.

A misztériumjáték segít az embernek jobban átélni, megérteni a Nagyhét eseményeit. A gyerekek - visszatérve Krisztus korába - elevenítették meg számunkra Jézus utolsó napjait, halálát majd feltámadását.

Az előadást több hetes felkészülés előzte meg, amely nem csak a szöveg, a mozgás tanulását jelentette. A próbák előtt és alatt is értelmeztük Jézus tanítását, a Biblia szavait. Így sikerülhetett a hiteles és őszinte közvetítés a nézőknek. Mindehhez illeszkedett a hatásos ének és zenei kíséret, valamint a kornak megfelelő öltözék is. Mivel iskolánk alapfokú művészeti iskola, ezért igyekeztünk élő zenével: hangszerekkel és énekkarral gazdagítani a műsorunkat.

Az előadás, melyet iskolánk lelki vezetője, Bákonyi János atya is méltatott, lelkünk legmélyébe hatolt, sokunk szemébe könnyet csalt. Lépésről lépésre kerültünk közelebb Jézus utolsó napjainak üzenetéhez.

Áldozatos munkájukért köszönetet szeretnék mondani minden résztvevőnek: a szereplőknek, a hangszerrel kísérő gimnazista tanulóknak, illetve Kerekes Sándor művésztanárnak, a technikai segítőknek és a szülőknek!

Malinákné Tatár Enikő

Tatár Péterné Krisztina

Bodnárné Buhajla Bernadett

Szűcs Ágnes

2017. április 21., péntek 09:34

Vállaj és Zajta a Duna World csatornáján

A Duna World TV 2017 április 23- án / vasárnap / 16:15-töl sugározza Vállajról és Zajtáról készült dokumentumfilmet, RAGASZKODÁS címmel.

A Debreceni Kossuth Társaság és a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium a Függetlenségi nyilatkozat 168. évfordulója alkalmából báró Bémer László püspök emléktáblájánál koszorúzási ünnepséget tartottak 2017. április 20-án a debreceni Szent József Intézmény épületében. Az ünnepségen koszorút helyezett el Debrecen Megyei Jogú Város, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár, a Debreceni Kossuth Társaság és a házigazda intézmény képviselője.

A koszorúzási ünnepségen először Felföldi László, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke mondta el laudációját Báró Bémer László püspökről. A helynök úr kiemelte, emlékezni azt jelenti, a jelenből visszanézünk, és a jövő felé fordulunk. Mint mondta, nagy ajándék, ha egy iskolának vannak olyan pontjai, példaképei, amelyek lehetőséget adnak a visszatekintésre. Bémer László püspök nehéz időszakban élt, és mint minden ember, ő is kereste és megtalálta az igazságot, majd kitartott abban, amiben hitt. Bátran harcolt, vállalva a szenvedést, áldozatot. Ez az életerő kell, hogy megszülessen a mai fiatalok szívében is, hogy ne csak egy emléktábla álljon előttük, hanem egy élő példakép, amiből erőt meríthetnek.

Ezután Erdős István tanár, történész visszatekintésében a Függetlenségi nyilatkozat előzményeire, körülményeire mutatott rá. A történész többek között hangsúlyozta, a történelem folyamán négyszer taszították le a Habsburg-dinasztiát a trónról, először 1620-ban Besztercebányán Bethlen Gábor fejedelem fosztotta meg II. Ferdinándot a magyar királyi címétől, 1707-ben az ónodi országgyűlésen II. Rákóczi Ferenc fejedelem I. József trónfosztását indította el, 1849-ben Debrecenben Kossuth Lajos kezdeményezésére Ferenc József császárt fosztották meg a tróntól, végül 1921-ben Budapesten Bethlen István akkori miniszterelnök kezdeményezésére IV. Károly trónfosztása történt meg.

Ezután a történész az 1849. április 12-én kezdődő eseményeket részletezte. Ezen a napon Kossuth Lajos a Függetlenségi nyilatkozat egy nyers vázlatát mutatta be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, ami nem nyerte el tetszésüket. Április 13-án az országgyűlés zárt ülésén újra előterjesztette a képviselőknek. Ezt követően április 14-én átvonultak a Református Kollégium Oratóriumából a Református Nagytemplomba, ahol már a nép, a debreceniek is jelen voltak, akik előtt kihirdették akaratukat. Ennek végleges szövege 19-én, öt nap múlva született meg. A döntés meghozatala után úgy tűnt, hogy győz a szabadságharc, de néhány hónap múlva totális katonai vereségbe, majd egy nagyon kegyetlen megtorlássorozatba torkoltak az események.

Az 1849-es Függetlenségi nyilatkozatot a történészek többféle megközelítésből értelmezik. Erdős István történész kiemelte, azt láthatjuk, amikor a magyar szembefordul a zsarnoki törekvésekkel, nem anarchista, hanem törvényes jogalapot keres arra, amit tesz, és ezt a törvényes jogalapot meg is teremti.

Száz évvel Mindszenty vértanúsága előtt, az 1848–49-es szabadságharc utáni rémuralom a magyar katolikus egyháznak is adott mártírokat. Legalább háromszázra lehet tenni a szabadságharc után bebörtönzött vagy meghurcolt papok számát, a megtorlás nem tett kivételt a püspökökkel sem. 

Bémer László püspök (1784-1862), mint arisztokrata és főpap, tagja volt az országgyűlés főrendi házának, így vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, majd az 1848-as pesti országgyűlésen is. 1849. január 5-én, amikor az osztrák hadsereg Windisch-Grätz vezetésével bevonult Pestre, a magyar katolikus püspöki karból csak ketten – Horváth Mihály csanádi püspök és Bémer László váradi püspök – követték a Debrecenbe vonuló országgyűlést és politikai vezetést. 

Bémer László első jelentős szereplése Debrecenben, 1849. március 15-én volt, amikor március idusának évfordulóját ünnepelte a város. Ekkor szentmisét tartottak a Szent Anna-templomban, amelyet Bémer László püspök celebrált. A mise után Lázár Miklós helyi káplán ünnepi beszédet tartott. A szentmisében részt vett az akkori politikai és katonai vezetés, a városban tartózkodó képviselők, hivatalnokok és a nép, reformátusok és katolikusok egyaránt. Innen indultak a Református Nagytemplomba és a főutcán a Debrecenben tartózkodó katonai alakulatok álltak díszőrséget a nagytemplom felé tartó tömegnek. A református templomban Könyves Tóth Mihály, híres helyi református lelkész és Szoboszlai Papp István szuperintendens tartottak beszédet, istentiszteletet. 1848–49 így hozta össze a vallásokat, kovácsolta össze a nemzetet. Könyves Tóth Mihály

Báró Bémer László váradi püspök a függetlenségi nyilatkozatot körlevélben hirdette, ezért halálra ítélték, majd ezt fegyházra módosították.

A koszorúzási ünnepségen közreműködtek a Debreceni Rozmaring Népdalkör, valamint az Ady Endre Gimnázium és a Szent József Gimnázium diákjai.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyszombaton a húsvéti vigíliával kezdetét vette húsvét ünneplése, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A Debreceni Szent Anna-székesegyházban a szertartást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végezte.

Az alábbiakban a főpásztor ünnepi szentmisén elhangzott homíliáját olvashatjuk:

„Nagypénteken, Isten áldozatos szeretetét láthattuk, amikor Szent Fia értünk adta életét a kereszten. A történet látszólag véget ért, az erőszak lármája után a halál csendje uralkodott. A gyilkos erőszak megölte az ártatlanságot, minden elhalkult, az ellenség megnyugodott. Láthattuk a bűn abszurditását, azt, hogy Jézust elárulja a barátja, és Péter, a főapostol megtagadja Őt. A többi apostol is — Szent János kivételével — magára hagyta. A választott nép azzal, hogy azt kiáltották: „Nincs királyunk csak császárunk!”( Jn 5, 19) elvetette azt az ősi  reménységet, amelynek az volt az alapja, hogy a nép királya maga az Isten. Milyen fájó lehetett ezt hallani Jézusnak, az Isten Fiának, aki nem uralkodni akart a földön, hanem szeretni. A keresztre feszítéskor a sötétség, a temető csendje telepedett rá a vidékre, minden reménytelennek látszott. Jézus néma maradt, nem ellenkezett, nem fellebbezett, hanem szeretetből azonosult a történelem minden áldozatával, vértanújával, szenvedőjével.

Nagyszombaton pedig a győzelmes szeretetet ünnepeljük. Örömmel van tele a szívünk, hogy nem a halálé az utolsó szó. A bűn sötétségét beragyogta a feltámadás dicsősége és fényessége. Jézus Krisztus az Isten Fia föltámadt és legyőzte a halált, isteni buszút állva az ellenségein, ami nem erőszak, hanem béke és szeretet.  Fölkínálja a békét, a még nagyobb csendességet, megnyugvást a szívnek, és annak örömét, hogy az Isten nem számon kér, hanem a szeretet fényét ajándékozza nekünk. Ezért gyújtjuk meg a megszentelt tűzről a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek fényét mindannyian átvettük, a megváltást a saját életünkre vonatkoztatva. Mert: „Semmit sem ér az ember földi élete, ha nem ragyog rá a megváltás fénye.”

Mindannyian szeretjük azt, ami a legdrágább nekünk, az életünket. Mennyit ér az életünk? Mennyire fogadjuk be a megváltás kegyelmét, mennyire ragyogja be a szeretet, a jóság világossága?

Jeruzsálemben ma is megtörténik a csoda Húsvét szombatján a Szent Sír-bazilikában, ahol a hagyomány szerint Jézust sírba tették. Amikor a jeruzsálemi Ortodox Egyház pátriárkája a meg nem gyújtott gyertyákkal a sírhoz vonul, maguktól meggyulladnak a lámpák és az imádkozó pátriárka kezében lévő gyertyák. Ezt a csodát évek óta tapasztalják, mégsem ez a legnagyobb csoda. Ha ebben a templomban lekapcsolnák a lápmákat és mindenkinek a gyertyája fellobbanna, ez sem jelentene nagy csodát. Az igazán nagy csoda az lenne, ha mindannyiunk szívében felragyogna a szeretet fénye.

Ezért is van tele örömmel a szívünk, mert vannak, közöttünk keresztelésre váró testvérek, akik úgy gondolták, hogy befogadják ezt a világosságot, az örömhírt, a szeretet fényét az életükbe és ezentúl így akarnak élni. Megérintette, szíven találta őket az isteni kegyelem, és ezután eszerint a világosság szerint akarnak élni. Mindazt, amit Jézus Krisztustól tanultak, életre váltják. És mi ez a tanítás? Egy üzenet, amit Jézus húsvét reggelén mondott az asszonyoknak: „Ne féljetek” (Mt 28,5). Sok mindentől félünk, mert egyetlen életünk van — amit féltünk —, félünk a rossztól, a nehézségektől, a keresztektől, a fájdalmaktól, és ez természetes. De Jézus nem csupán természetes életre, hanem természetfölötti életre hívott meg bennünket, amire a keresztségben kaptunk meghívást. 

Az Isten hívogatja, várja az embert és az ember is vágyakozik az Isten után. A két hívás egy nagy ünnepben, a keresztség szentségben találkozik. A keresztelés és bérmálás után a régebben megkereszteltek is megújítják a fogadalmukat, a püspök meghinti őket a megszentelt vízzel, emlékeztetve az ígéretükre.  Így hiteles tanúi leszünk a szeretetnek a félelem nélküli életnek, a természetfölötti hivatásunknak, a feltámadásnak.

Segítsen bennünket az Úr, hogy húsvétkor ebben a tanúságtételben legyen részünk, hogy megújult szívvel, lélekkel, élettel járjuk tovább életünket, tanúságot téve a feltámadásról, mert Jézus Krisztus a feltámadás és az élet.”

Lejegyezte: Kovács Ágnes

Fotó: Szabó Dávid

2017. április 14., péntek 09:15

Feltámadt Krisztus!

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor az Egyház amiatt örvendezik, hogy Jézus a halálból való feltámadásával minden embert megmentett a bűntől. A húsvétban az is megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: a halál hatalma alatt álló régi emberből új embert teremt az örök életre. Jézus Krisztus saját példáján mutatja meg, milyen ez az új, megszentelődött ember.

A húsvéti vigíliát követő, húsvétvasárnap hajnali ünnepi szentmise az V. századra vezethető vissza. A szertartás során, a szentlecke után a XI. századtól kezdődően éneklik a sequentiát, amely a feltámadt üdvözítő Krisztusnak, a mi húsvéti bárányunknak a dicséretét zengi. A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a „világ Világosságára” emlékezteti a híveket.

Az Ószövetségben a bárány volt a zsidó húsvét eledele; ennek hiba nélkülinek kellett lennie, vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány egykor megmentette a zsidókat, úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának. A jelkép a húsvéti étkezésben is tovább él: sok helyen bárányt fogyasztanak vagy az arra emlékeztető sonkát. Az Egyház is megszenteli ezt a szokást a húsvét hajnali ételszentelés szertartásával.

Húsvétkor az Úr feltámadását az Anyaszentegyház nyolc napon keresztül kiemelten ünnepli, amelyet például a mise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki. Húsvét nyolcada fehérvasárnappal, az isteni irgalmasság vasárnapjával zárul. A Jézus feltámadása feletti öröm azonban még ennél is tovább átjárja át az Egyház életét: az ennek szentelt húsvéti idő egészen a húsvétot ötven nappal későbbi pünkösdig tart.

Naptár

« Április 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300   Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. szeptember 20. – Szerda (Lk 7,31-35)
    Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál

Youtube csatornánk