Az ifjúság nevelése
Szomorú, késő őszies időjárás sűrűjében tartottuk meg 2017. április 19-én az Egy...

Bővebben...

Passiójáték a 4. évfolyam előadásában
Április 7-én, pénteken a 4. osztályos tanulók zenés Passiójátékot adtak elő a&nb...

Bővebben...

Vállaj és Zajta a Duna World csatornáján
A Duna World TV 2017 április 23- án / vasárnap / 16:15-töl sugározza Vállajról é...

Bővebben...

Bémer László püspökre emlékeztek a debreceni katolikus gimnáziumban
A Debreceni Kossuth Társaság és a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimná...

Bővebben...

Az ifjúság nevelése
Passiójáték a 4. évfolyam előadásában
Vállaj és Zajta a Duna World csatornáján...
Bémer László püspökre emlékeztek a debre...

 

mkpk 1sz banner KATHU 545x140 01

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei
24 április 2017

Az ifjúság nevelése

Szomorú, késő őszies időjárás sűrűjében tartottuk meg 2017. április 19-én az Egyeki Szent József plébánián a jubileumi előadássorozatunk negyedik alkalmát, ahol Dr. Bódis Zoltán, a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatója az ifjúság nevelésével kapcsolatos gondolatait szülői és intézményvezetői minőségében osztotta meg a résztvevőkkel.

 

A zord időjárás ellenére ismét megtelt közösségi házunk érdeklődő hívekkel és egyre inkább barátságos meleg vett körül minket külső és belső lényünkben egyaránt.

Előadónk egy gyertya és egy pohár segítségével tette szemléletessé hasonlatát. Eszerint gyermekeink egyfajta burában vannak, s át kell jutnunk ezen a burán, ha hozzá akarunk férni lelkükhöz, a kanóchoz, belülről felforrósító szeretetünkkel. Átértékelődött világunkban az internet tágasságában bizonytalanná vált a tudásunk, a hierarchia elbillent, mi pedagógusok, szülők, nagyszülők már nem lehetünk okosabbak. Ezért is kell a nevelésnek más irányt adni. A nevelés folyamatában a test, az emberi lélek és az isteni lélek az, ami formálódik. Ebben a folyamatban, mint ahogyan Szent József is tette, hátra kell lépnünk, s elcsendesedve, alázattal újra kell fogalmazni elképzeléseinket, még mielőtt merevvé válnának azok. Az embert a testi állapotból az isteni lélek felé kell mozdítani, ami tulajdonképpen nem más, mint a nevelés. Fontos, hogy velünk legyenek gyermekeink, mert ha velünk vannak, magukba szippantanak mindent, ami szükséges. Életünknek az értelme a lényege: higgyünk benne, hogy van értelme az életünknek! Nem azzal nevelünk, amit mondunk. Jézus is okosan, tapintatosan nevel: példázataival. Akkor vagyunk hatékonyak, ha kerülőutakon haladunk s éreztetjük meg fiataljainkkal, hogy jót akarunk nekik. Készenlétben kell lennünk, s Szent Józsefként a váratlan, idegen, szokatlan dolgokat is úgy kell fogadni, mint ami előre visz az úton, melyen mennünk kell.

Le kell csendesíteni a belső beszédünket, imádsággal kell lehalkítani énünket. Gyermekeink nevelése az is, ha zajos állapotukból a csenden keresztül kihívjuk őket, s így maguk is keresőkké, a csend gyakorlóivá válnak. Minél inkább megtapasztalják ezt a belső csendet, annál inkább értik mondanivalónkat, s fordulnak felénk.

Az előadás kapcsán felmerült kérdésekre őszinte válaszokat kaptunk. Házigazdánk, Papp László atya összegzésében elmondta, hogy a nevelés nem más, mint szeretetünk kimutatása, őszintesége. 

Farkas Éva tanár/képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston

/p>

Április 7-én, pénteken a 4. osztályos tanulók zenés Passiójátékot adtak elő a Szent Imre Katolikus Iskola kápolnájában.

A misztériumjáték segít az embernek jobban átélni, megérteni a Nagyhét eseményeit. A gyerekek - visszatérve Krisztus korába - elevenítették meg számunkra Jézus utolsó napjait, halálát majd feltámadását.

Az előadást több hetes felkészülés előzte meg, amely nem csak a szöveg, a mozgás tanulását jelentette. A próbák előtt és alatt is értelmeztük Jézus tanítását, a Biblia szavait. Így sikerülhetett a hiteles és őszinte közvetítés a nézőknek. Mindehhez illeszkedett a hatásos ének és zenei kíséret, valamint a kornak megfelelő öltözék is. Mivel iskolánk alapfokú művészeti iskola, ezért igyekeztünk élő zenével: hangszerekkel és énekkarral gazdagítani a műsorunkat.

Az előadás, melyet iskolánk lelki vezetője, Bákonyi János atya is méltatott, lelkünk legmélyébe hatolt, sokunk szemébe könnyet csalt. Lépésről lépésre kerültünk közelebb Jézus utolsó napjainak üzenetéhez.

Áldozatos munkájukért köszönetet szeretnék mondani minden résztvevőnek: a szereplőknek, a hangszerrel kísérő gimnazista tanulóknak, illetve Kerekes Sándor művésztanárnak, a technikai segítőknek és a szülőknek!

Malinákné Tatár Enikő

Tatár Péterné Krisztina

Bodnárné Buhajla Bernadett

Szűcs Ágnes

A Duna World TV 2017 április 23- án / vasárnap / 16:15-töl sugározza Vállajról és Zajtáról készült dokumentumfilmet, RAGASZKODÁS címmel.

A Debreceni Kossuth Társaság és a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium a Függetlenségi nyilatkozat 168. évfordulója alkalmából báró Bémer László püspök emléktáblájánál koszorúzási ünnepséget tartottak 2017.április 20-án a debreceni Szent József Intézmény épületében. Az ünnepségen koszorút helyezett el Debrecen Megyei Jogú Város, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár, a Debreceni Kossuth Társaság és a házigazda intézmény képviselője.

A koszorúzási ünnepségen először Felföldi László a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke mondta el laudációját Báró Bémer László püspökről. A helynök úr kiemelte, emlékezni azt jelenti, a jelenből visszanézünk, és a jövő felé fordulunk. Mint mondta, nagy ajándék, ha egy iskolának vannak olyan pontjai, példaképei, amelyek lehetőséget adnak a visszatekintésre. Bémer László püspök nehéz időszakban élt, és mint minden ember, ő is kereste és megtalálta az igazságot majd kitartott abban, amiben hitt. Bátran harcolt, vállalva a szenvedést, áldozatot. Ez az életerő kell, hogy megszülessen a mai fiatalok szívében is, hogy ne csak egy emléktábla álljon előttük, hanem egy élő példakép, amiből erőt meríthetnek.

Ezután Erdős István tanár, történész visszatekintésében a Függetlenségi nyilatkozat előzményeire, körülményeire mutatott rá. A történész többek között hangsúlyozta, a történelem folyamán négyszer taszították le e Habsburg-dinasztiát a trónról, először 1620-ban Besztercebányán Bethlen Gábor fejedelem fosztotta meg II. Ferdinándot a magyar királyi címétől, 1707-ben az ónodi országgyűlésen II. Rákóczi Ferenc fejedelem I. József trónfosztását indította el, 1849-ben Debrecenben Kossuth Lajos kezdeményezésére Ferenc József császárt fosztotta meg a tróntól, végül 1921-ben Budapesten Bethlen István akkori miniszterelnök kezdeményezésére IV. Károly trónfosztása történt meg.

Ezután a történész az 1849. április 12-én kezdődő eseményeket részletezte. Ezen a napon Kossuth Lajos a Függetlenségi nyilatkozat egy nyers vázlatát mutatta be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, ami nem nyerte el tetszésüket. Április 13-án az országgyűlés zárt ülésén újra előterjesztette a képviselőknek. Ezt követően április 14-én átvonultak a Református Kollégium Oratóriumából a Református Nagytemplomba, ahol már a nép, a debreceniek is jelen voltak, akik előtt kihirdették akaratukat. Ennek végleges szövege 19-én, 5 nap múlva született meg. A döntés meghozatala után úgy tűnt, hogy győz a szabadságharc, de néhány hónap múlva totális katonai vereségbe, majd egy nagyon kegyetlen megtorlássorozatba torkoltak az események.

Az 1849-es Függetlenségi nyilatkozatot a történészek többféle megközelítésből értelmezik. Erdős István történész kiemelte, azt láthatjuk, amikor a magyar szembefordul a zsarnoki törekvésekkel, nem anarchista, hanem törvényes jogalapot keres arra, amit tesz, és ezt a törvényes jogalapot meg is teremti.

Száz évvel Mindszenty vértanúsága előtt, az 1848–49-es szabadságharc utáni rémuralom a magyar katolikus egyháznak is adott mártírokat. Legalább háromszázra lehet tenni a szabadságharc után bebörtönzött vagy meghurcolt papok számát, a megtorlás nem tett kivételt a püspökökkel sem. 

Bémer László püspök (1784-1862), mint arisztokrata és főpap, tagja volt az országgyűlés főrendi házának, így vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, majd az 1848-as pesti országgyűlésen is. 1849. január 5-én, amikor az osztrák hadsereg Windisch-Grätz vezetésével bevonult Pestre, a magyar katolikus püspöki karból csak ketten – Horváth Mihály csanádi püspök és Bémer László váradi püspök – követték a Debrecenbe vonuló országgyűlést és politikai vezetést. 

Bémer László első jelentős szereplése Debrecenben, 1849. március 15-én volt, amikor március idusának évfordulóját ünnepelte a város. Ekkor szentmisét tartottak a Szent Anna templomban, amelyet Bémer László püspök celebrált. A mise után Lázár Miklós helyi káplán ünnepi beszédet tartott. A szentmisében részt vett az akkori politikai és katonai vezetés, a városban tartózkodó képviselők, hivatalnokok és a nép, reformátusok és katolikusok egyaránt. Innen indultak a Református Nagytemplomba és a főutcán a Debrecenben tartózkodó katonai alakulatok álltak díszőrséget a nagytemplom felé tartó tömegnek. A református templomban Könyves Tóth Mihály, híres helyi református lelkész és Szoboszlai Papp István szuperintendens tartottak beszédet, istentiszteletet. 1848–49 így hozta össze a vallásokat, kovácsolta össze a nemzetet.

Báró Bémer László váradi püspök a függetlenségi nyilatkozatot körlevélben hirdette, ezért halálra ítélték, majd ezt fegyházra módosították.

A koszorúzási ünnepségen közreműködtek a Debreceni Rozmaring Népdalkör, valamint az Ady Endre Gimnázium és a Szent József Gimnázium diákjai.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyszombaton a húsvéti vigíliával kezdetét vette húsvét ünneplése, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A Debreceni Szent Anna-székesegyházban a szertartást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végezte.

Az alábbiakban a főpásztor ünnepi szentmisén elhangzott homíliáját olvashatjuk:

„Nagypénteken, Isten áldozatos szeretetét láthattuk, amikor Szent Fia értünk adta életét a kereszten. A történet látszólag véget ért, az erőszak lármája után a halál csendje uralkodott. A gyilkos erőszak megölte az ártatlanságot, minden elhalkult, az ellenség megnyugodott. Láthattuk a bűn abszurditását, azt, hogy Jézust elárulja a barátja, és Péter, a főapostol megtagadja Őt. A többi apostol is — Szent János kivételével — magára hagyta. A választott nép azzal, hogy azt kiáltották: „Nincs királyunk csak császárunk!”( Jn 5, 19) elvetette azt az ősi  reménységet, amelynek az volt az alapja, hogy a nép királya maga az Isten. Milyen fájó lehetett ezt hallani Jézusnak, az Isten Fiának, aki nem uralkodni akart a földön, hanem szeretni. A keresztre feszítéskor a sötétség, a temető csendje telepedett rá a vidékre, minden reménytelennek látszott. Jézus néma maradt, nem ellenkezett, nem fellebbezett, hanem szeretetből azonosult a történelem minden áldozatával, vértanújával, szenvedőjével.

Nagyszombaton pedig a győzelmes szeretetet ünnepeljük. Örömmel van tele a szívünk, hogy nem a halálé az utolsó szó. A bűn sötétségét beragyogta a feltámadás dicsősége és fényessége. Jézus Krisztus az Isten Fia föltámadt és legyőzte a halált, isteni buszút állva az ellenségein, ami nem erőszak, hanem béke és szeretet.  Fölkínálja a békét, a még nagyobb csendességet, megnyugvást a szívnek, és annak örömét, hogy az Isten nem számon kér, hanem a szeretet fényét ajándékozza nekünk. Ezért gyújtjuk meg a megszentelt tűzről a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek fényét mindannyian átvettük, a megváltást a saját életünkre vonatkoztatva. Mert: „Semmit sem ér az ember földi élete, ha nem ragyog rá a megváltás fénye.”

Mindannyian szeretjük azt, ami a legdrágább nekünk, az életünket. Mennyit ér az életünk? Mennyire fogadjuk be a megváltás kegyelmét, mennyire ragyogja be a szeretet, a jóság világossága?

Jeruzsálemben ma is megtörténik a csoda Húsvét szombatján a Szent Sír-bazilikában, ahol a hagyomány szerint Jézust sírba tették. Amikor a jeruzsálemi Ortodox Egyház pátriárkája a meg nem gyújtott gyertyákkal a sírhoz vonul, maguktól meggyulladnak a lámpák és az imádkozó pátriárka kezében lévő gyertyák. Ezt a csodát évek óta tapasztalják, mégsem ez a legnagyobb csoda. Ha ebben a templomban lekapcsolnák a lápmákat és mindenkinek a gyertyája fellobbanna, ez sem jelentene nagy csodát. Az igazán nagy csoda az lenne, ha mindannyiunk szívében felragyogna a szeretet fénye.

Ezért is van tele örömmel a szívünk, mert vannak, közöttünk keresztelésre váró testvérek, akik úgy gondolták, hogy befogadják ezt a világosságot, az örömhírt, a szeretet fényét az életükbe és ezentúl így akarnak élni. Megérintette, szíven találta őket az isteni kegyelem, és ezután eszerint a világosság szerint akarnak élni. Mindazt, amit Jézus Krisztustól tanultak, életre váltják. És mi ez a tanítás? Egy üzenet, amit Jézus húsvét reggelén mondott az asszonyoknak: „Ne féljetek” (Mt 28,5). Sok mindentől félünk, mert egyetlen életünk van — amit féltünk —, félünk a rossztól, a nehézségektől, a keresztektől, a fájdalmaktól, és ez természetes. De Jézus nem csupán természetes életre, hanem természetfölötti életre hívott meg bennünket, amire a keresztségben kaptunk meghívást. 

Az Isten hívogatja, várja az embert és az ember is vágyakozik az Isten után. A két hívás egy nagy ünnepben, a keresztség szentségben találkozik. A keresztelés és bérmálás után a régebben megkereszteltek is megújítják a fogadalmukat, a püspök meghinti őket a megszentelt vízzel, emlékeztetve az ígéretükre.  Így hiteles tanúi leszünk a szeretetnek a félelem nélküli életnek, a természetfölötti hivatásunknak, a feltámadásnak.

Segítsen bennünket az Úr, hogy húsvétkor ebben a tanúságtételben legyen részünk, hogy megújult szívvel, lélekkel, élettel járjuk tovább életünket, tanúságot téve a feltámadásról, mert Jézus Krisztus a feltámadás és az élet.”

Lejegyezte: Kovács Ágnes

Fotó: Szabó Dávid

14 április 2017

Feltámadt Krisztus!

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor az Egyház amiatt örvendezik, hogy Jézus a halálból való feltámadásával minden embert megmentett a bűntől. A húsvétban az is megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: a halál hatalma alatt álló régi emberből új embert teremt az örök életre. Jézus Krisztus saját példáján mutatja meg, milyen ez az új, megszentelődött ember.

A húsvéti vigíliát követő, húsvétvasárnap hajnali ünnepi szentmise az V. századra vezethető vissza. A szertartás során, a szentlecke után a XI. századtól kezdődően éneklik a sequentiát, amely a feltámadt üdvözítő Krisztusnak, a mi húsvéti bárányunknak a dicséretét zengi. A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a „világ Világosságára” emlékezteti a híveket.

Az Ószövetségben a bárány volt a zsidó húsvét eledele; ennek hiba nélkülinek kellett lennie, vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány egykor megmentette a zsidókat, úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának. A jelkép a húsvéti étkezésben is tovább él: sok helyen bárányt fogyasztanak vagy az arra emlékeztető sonkát. Az Egyház is megszenteli ezt a szokást a húsvét hajnali ételszentelés szertartásával.

Húsvétkor az Úr feltámadását az Anyaszentegyház nyolc napon keresztül kiemelten ünnepli, amelyet például a mise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki. Húsvét nyolcada fehérvasárnappal, az isteni irgalmasság vasárnapjával zárul. A Jézus feltámadása feletti öröm azonban még ennél is tovább átjárja át az Egyház életét: az ennek szentelt húsvéti idő egészen a húsvétot ötven nappal későbbi pünkösdig tart.

14 április 2017

Krisztus világossága

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsírra tekintve. Az esti vigília szertartással kezdődik el a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt halottaiból, hogy minden egyes embert megváltson bűneitől.

A vigília szertartása a IV. századra nyúlik vissza. A ma is jól elkülönülő négy lényegi rész már akkorra kialakult: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia.

A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására alakult ki a Frank Birodalomban, Róma a XII. században vette át a szokást. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A vigília következő eleme, a húsvéti gyertyához kapcsolódó ősi szertartás a galloknál nyerte el mostani formáját (a kereszt jelének, az évszámnak, valamint az alfa és omega betűknek a bevésését, a tömjénszemek ráhelyezését). A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a „világ Világosságát” idézi fel a keresztények előtt.

A glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők. Az olvasmányok és az evangélium után következik a keresztkútnál végzett vízszentelés, közben a mindenszentek litániájával. Ha vannak felnőtt keresztelendők, ekkor kapják meg a beavató szentségeket (a keresztelés mellett a bérmálást és az elsőáldozást), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Ha nincsenek, a közösség akkor is megújítja a keresztségben tett fogadalmait, vagyis hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg.

A húsvéti vigília szertartását szombat este, többnyire sötétedés után mutatják be. A legtöbb helyen hozzá kapcsolódóan, másutt húsvétvasárnap, a reggeli szentmise keretében tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívők a külvilág felé is bizonyságát adják hitüknek és örömüknek.

Jézus halálával minden embert megváltott – nagypénteken, a keresztáldozat emléknapján erre hívja fel hívei és minden jóakaratú ember figyelmét a Katolikus Egyház. Ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot, ezzel is a Megváltó halála feletti mély gyászt fejezi ki.

A nagypénteki istentisztelet alapelemei már a IV. században kialakultak. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak a hívek az utolsó vacsora termétől a Golgotáig, a keresztre feszítés helyéig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Ezt követően szentírási részleteket olvastak fel.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig Jézus halálának órájához, délután 3 órához kapcsolódott, ám később átkerült a délelőtti órákra. XII. Piusz pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést. A csonka misének is nevezett szertartás három fő részből áll: igeliturgia, hódolat a kereszt előtt és áldozási szertartás.

Sok helyen szokás ilyenkor szentsírt állítani, ahová a hívők imádkozni járnak. Nagypénteken, akárcsak a nagyböjt többi péntekjén, a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságot tartanak, amelynek segítségével bárki bekapcsolódhat Jézus Krisztus kínszenvedésébe és halálába.

Nagypénteken a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. Emellett 14 évesnél idősebb tagjaitól azt kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

Április 13-án, nagycsütörtökön este Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A liturgia során a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

 

Homíliájában a megyéspüspök az utolsó vacsora evangéliumában olvasható döbbenetes mélységű, megrázó paradoxonokra utalva először azt emelte ki, hogy Jézus pontosan tudta, elérkezett az idő, és vissza kell térnie — eredeti fordítás szerint — át kell mennie az Atyához. Tudta, hogy az Istentől jött, a földön élt, és visszatér az Atyához, mégis szerette ezt a világot. Amikor eljött erre a világra, akkor ott maradt az Istennél is, hiszen a Szentháromság egy és oszthatatlan. Mégis úgy ment át ezen a földi életen, hogy szeretett, és akik a világban voltak, mindvégig szerették Őt. A főpásztor hangsúlyozta, a mi életünkben is látszik ez a kettőség. Olykor beleragadunk az evilági dolgokba és elfeledkezünk arról, hogy ez a földi élet csak átmenet, vagy kívülállóként élünk és nem szeretjük a világot, és benne az embertársainkat. Jézus nagyon benne volt a világban miközben tudta, hogy ez nem más, mint átmenet. Mind a kettőt, a földi életet és az Atyával való egységét egyszerre élte.

„Tudjuk szeretni mi is mindazt, ami átmeneti, múlandó, halandó, esendő?” — tette fel a kérdést a püspök atya, majd példaként állította Jézust, aki megmutatta, az örök Isten szereti az egészen kicsi, mulandó, törékeny átmenetet. Az tehát a tökéletes szeretet, amikor szeretjük a tökéletlent. Sokszor vannak elvárásaink mások felé, és csak akkor szeretjük embertársunkat, ha jól viselkedik. Jézustól megtanulhatjuk, hogy akkor lesz tökéletes a szeretetünk, ha szeretjük egymást tökéletlenségeikben.

Életünk akkor lesz teljesen a kezünkben, ha Isten kezébe tesszük

Az evangéliumi szakasz második paradoxonját kiemelve a főpásztor elmondta: „Jézus tudta, hogy minden az Atya kezében van, Ő irányíthatná a sorsát, a földi életét, mégis megengedi, hogy elárulják, keresztre feszítsék, elfogják, kínozzák. Isten nekünk is a kezünkbe adja az életünket és mégis nagyon sok mindent megenged. Olyan jó lenne a nehézségeket, kereszteket elkerülni. Sokszor látjuk, a mások élete mennyivel könnyebb. A kegyelemmel teljes Mária életében is megengedte Isten, hogy elveszítse Fiát.

Az Isten odaadja az életünket a kezünkbe, de akkor lesz igazán a mi kezünkben, ha teljesen Isten kezébe tesszük. Mint ahogyan Jézus a Getszemáni kertben, vagy a kereszten.”

Jézus a szolgálatra is példát mutatott

A harmadik paradoxon embertársainknak tett szolgálatra mutat, amiben szintén Jézus ad példát nekünk. Az Úr a Mester szolgai munkát végez, megmossa a tanítványok lábát, Júdásét is. Nem mond le senkiről, mindenki fontos számára, remélve, hogy Júdás is megváltozik. Nekünk is fel kell ezt vállalni. Szent Benedek regulájában olvassuk: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon”. Tudjuk-e egymást így szolgálni?

Ezért teszi fel a kérdést Jézus az apostoloknak: „Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az Úr és Mester   megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás  lábát.  Példát
   adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg”
(Jn 13).

Ma ezt így fogalmaznánk: Tanulja meg mindenki megmosni a lábát, mindenki vállalja a felelősséget saját dolgaiért, ne foglalkozzunk a másik emberrel. Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy közösségben, egységben legyen velük. 

Nagycsütörtök legnagyobb paradoxonja

 

A megyéspüspök végül Nagycsütörtök  legnagyobb paradoxonjára, az Eukarisztiára utalt: „A végtelen fölségű Isten, akit az egész világmindenség nem tud felfogni és befogadni egy kis darab kenyérben, kevéske borban adja nekünk Magát és kéri: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Isten mindent nekünk akar ajándékozni, hogy megtanuljuk, a földön az életünk átmenet, mégis szeressük azt, ami átmeneti, hogy az Ő boldog szeretetére gyúljon a szívünk. Kezünkbe adja az életünket, de az isteni életet is. Amikor megáldozunk, Vele egyesülünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem történhetnek velünk rossz dolgok, hanem Ő velünk van és táplál az Ő testével és vérével akkor is, ha szenvedünk. Vállajunk tehát felelőséget magunkért és közben szolgáljuk egymást szeretettel annak a kenyérnek és bornak az erejéből, amelyet nekünk ajándékozott Krisztus az utolsó vacsora estéjén” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

Olajszentelési szentmisét mutatott be Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a papok és a hívek közösségében 2017. április 13-án, Nagycsütörtökön a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmisében a szentségek kiszolgáltatásához szükséges keresztelendők-, betegek olaja, valamint a bérmáláshoz a krizma megáldása mellett, a papi fogadalmak megerősítésére, a papszenteléskor tett ígéretek megújítására is sor került.

 

A megyéspüspök homíliájában többek között kiemelte, ezen a napon délelőtt csak egyetlen szentmise van a társszékesegyházban, az olajszentelési szentmisén a papság együtt ad hálát a papi hivatás ajándékáért. „Azért van papság, mert van Eukarisztia és azért van Eukarisztia, mert vannak papok, akik a szentmisében megjelenítik Krisztus áldozatát” — hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette, ezen a szentmisén újítják meg a papok elköteleződésüket, papi ígéretüket a hívek jelenlétében. Továbbá kifejezik szándékukat, hogy önmagukról lemondva akarnak Krisztussal egyre szorosabban egyesülni, hozzá teljesen hasonlóvá lenni. Tudatosítjuk magunkban, hogy megajándékozottak vagyunk, azért, hogy bennünket odaajándékozzon az Ő népének.

Az egyházi rend szentsége kiemel

„Akiket az egyházi rend szentsége kiemel a hívek sorából azok Krisztus nevében arra hivatottak, hogy közvetítsék az Egyházra Isten igéjét és kegyelmét.” A püspök atya a II. Vatikáni Zsinat  papságról szóló tanításából  fontos mozzanatokat emelt ki: „A papi hivatás szentsége kiemel a hívek sorából. Minden pap hivatásában Istentől jön a megszólítottság, amely lefoglal az Ő személyes tulajdonának. Ezért hív ki bennünket Isten önmagunk világából. Nincs olyan meghívástörténet, amely ne kívánná meg a régi elhagyását. Az apostolok meghívásának történetében is olvashatjuk, hogy mindenüket elhagyva követték Jézust. Az ember csak akkor felelhet meg ennek a meghívásnak, ha elhagyja addigi életét, és akkor megnyílik előtte egy új út, végtelen távlattal, lehetőségekkel. A hivatáskrízis helyzetei többnyire onnan fakadnak, amikor az ember nem képes az elszakadásra, rendetlenül ragaszkodik a régi világához, régi önmagához” — fejtette ki a főpásztor.

Szent László nemcsak termetével, hanem jellemével is kiemelkedett

 A 2017-es Szent László-évben példát mutat nekünk Szent László király, az egyházmegyénk védőszentje, hiszen ő is kiemelkedett a tömegből, nemcsak termete miatt, hanem a lelkülete is példaadó volt. „Emelkedjünk ki, mutassunk példát, tegyünk tanúságot arról, hogy Isten ezt a nemzedéket meglátogatja, és rajtunk keresztül megszenteli.” — fogalmazott a püspök atya.

Ezután a kiemelés, kiválasztás helyes értelmezését hangsúlyozta a püspök atya, amely nem értelmezhető úgy, hogy valaki igazságtalanul, vagy önző módon mások fölé akarja magát állítani. „A Kiválasztottság mindig mások szolgálatára szól. Szent László király szolgálatként tekintett a királyságára, ő a népéért volt király. Úgy tekintett magára, hogy ő az Isten küldötte, akinek ügyéért oda kell áldoznia az életét. Nekünk is ezzel az alázattal, egyszerűséggel és szelídséggel kell megélni hivatásunkat, őrizve a szívünkben Krisztust. Ahogyan Szent Péter írja az első levelében: „Szentül őrizzétek szívetekben az Úr Krisztust. Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki kérdezi, mi a reménységeteknek az alapja. De mindezt szerényen, alázatosan, tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy mindazok, akik Krisztusban való szép életetek miatt elhíresztelnek benneteket, rágalmaikkal szégyenben maradjanak”(1Pét 3, 15-18).

Alapvetően fontos, hogy a pap ne a maga nevében végezze a szolgálatát, hanem Krisztus nevében.

A pap ne a maga életét, pályafutását építse. A főpásztor hangsúlyozta: „Isten szólít meg bennünket, az Ő küldetésében kell járnunk, ő adja a megbízatást, ő akar rajtunk keresztül cselekedni, szeretni. Ragaszkodjunk a megismert igazsághoz, Krisztushoz határozottsággal, keménységgel, szilárdsággal. Ezért lényegi kérdés az, hogy milyen a találkozásunk Istennel.”

Palánki Ferenc megyéspüspök végül kiemelte, a pap Isten Igéjét, üzenetét közvetíti. Csak azt tudja továbbadni, amit már megismert. A szív bőségéből szól a száj. A nagyböjti időszak alkalmas volt arra, hogy átjárja a szívünket az evangélium jó híre.  Ha telve van a szívünk az örömhírrel, nem pedig a napi gondokkal, nehézségekkel, akkor tudjuk, Őt kell követni, teljes életünkkel.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

palanki-cimer 

youtube csatorna

 

Keresztény média

oromhir

 

kurir-logo

kat-radio

 

SzentIstvanradio

 

ujember

 

Radio Vaticana logo

 

 

bonum

 

Katolikus egyház

vatican

A Vatikán Lapja

mkpk logo 0

Katolikus Egyház

Közösségek

templom-logó

 

 

kolpingKolping család

cursillo hal

Cursillo közösség

Kultúra

kepmas

 

oseinkhite banner180x300

 

<<  Április 2017  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
       1  2
  3  4  5  6  7  8  9
10111213141516
17181920212223
2930

 

Elérhetőségek

Cím: 4024 Debrecen, Varga u. 4.
Levélcím 4002 Debrecen, Pf. 230.
Telefon:

52/431-631

30/445-4002

Fax: 52/431-632
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Hírbeküldés: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Püspöki titkár: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

 

karitasz 1 150

Pünkösdváró hétköznapok l...

április
kedd
25
helyszín: Buczkó Atanáz Közösségi és Zarándokház Nyírszőlős, Csabagyöngye u.37. Időpont: keddenként 19h-tól, ápr.25 és jún 6.között MINDEN alkalommal számítunk...
19:00

Pünkösdváró hétköznapok l...

május
kedd
2
helyszín: Buczkó Atanáz Közösségi és Zarándokház Nyírszőlős, Csabagyöngye u.37. Időpont: keddenként 19h-tól, ápr.25 és jún 6.között MINDEN alkalommal számítunk...
19:00

Pünkösdváró hétköznapok l...

május
kedd
9
helyszín: Buczkó Atanáz Közösségi és Zarándokház Nyírszőlős, Csabagyöngye u.37. Időpont: keddenként 19h-tól, ápr.25 és jún 6.között MINDEN alkalommal számítunk...
19:00

XII. Egyházmegyei Gyerekn...

május
szombat
13
Ismételten örömmel hívjuk és várjuk egyházközségeinek fiatalabb korosztályát a részükre rendezett XII. Egyházmegyei Gyereknapra Nagykálló - Harangodra. Időpontja: 2017. május...
szentkut
Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
 
DMK logo 1
 
 
nyhmuv kp



 

 

Napi evangélium

  • 2017. április 24. – Hétfő (Jn 3,1-8)
    Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket...