Ami a herma mélyén van – A lovagkirályró...
Az ünnep egzisztenciális értelme
Szabolcson, a Szent László király által ...
Nyíregyházán fogadták Szent László kopon...

 

 

keruld banner KatHu 545x140 01

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

2017. május 24-én ünnepélyes keretek között mutatták be a Svetits Intézetben, mintegy félszáz érdeklődő előtt Barna Attila újságíró „Hat és fél év a Gulágon” című könyvét. A kötetben a 87 éves Rizák István (Pista bácsi) Gulágon eltöltött éveinek eseményei és ott gyűjtött emlékei olvashatók.
A könyvbemutatót Bártfay M. Zsuzsanna nővér, az intézet igazgatója nyitotta meg, aki nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy e jeles alkalomnak a Svetits intézet adott helyet, kiemelve, hogy a Svetits fontos missziójának tekinti nemzeti értékeink őrzését és átadását.

A könyv alkotói közül Barna Attila, az író és szerkesztő szólalt fel először.
Elmondta, hogy bár nem hat és fél év, csak hat és fél hónap volt megalkotni a könyvet, de hihetetlen és egyben hátborzongató élmény volt beszélgetve, lejegyezve és olvasva átélni Pista bácsi Gulágon töltött éveinek eseményeit. A szerkesztőt Erdős István, a könyv bevezető tanulmányának írója, a Svetits Gimnázium magyar-történelem szakos tanára követte. Ő az oral-history, az elbeszélt történelem (túlélők, átélők elbeszélése alapján leírt, megfogalmazott történelmi kiadvány, dokumentum) történettudományi jelentőségére és a fiatal korosztály történelmi tudatának kialakításában játszó fontos szerepére hívta fel a figyelmet.

Harmadikként Rizák István, a könyvben olvasható történetek átélője mesélt a jelenlévőknek
a szovjet kényszermunkatáborban, a Gulágon eltöltött időszakáról és arról, hogyan is került ő oda, hogyan élte túl Isten segítségével halálbüntetés helyett kapott 25 év kényszermunkát. Mivel később felülbírálták ügyét, rehabilitálták, így hat és fél évet kellett a Szovjetunió legmostohább vidékein, a sarkkörön túl eltöltenie. Az érdeklődők a könyvbemutató végén személyesen is kérdezhettek, beszélgethettek Pista bácsival, és egy-egy példányt haza is vihettek a kötetekből, mely a Gulág Emlékbizottság támogatásával, a Gulág emlékév keretein belül született meg.

Barna Márton

Svetits Katolikus Gimnázium 10. A

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek elküldte a hivatalos meghívót Ferenc pápának a csíksomlyói búcsúra.

Potyó Ferenc pápai prelátus, a Gyulafehérvári Egyházmegye általános helynöke elmondta: mivel a nunciatúrán keresztül történő protokolláris jellegű ügyintézésről van szó, a meghívóra nem várnak választ, ahogy a püspöki kar meghívójára sem kaptak. Reményeik szerint jövő év elején kiderül, hogy a szentatya eleget tesz-e a felkérésnek.

Az egyházmegye általános helynöke emlékeztetett a főegyházmegye egy hónappal ezelőtti állásfoglalására, amelyben az egyházi javak restitúciójának és az egyházi oktatásnak az akadályoztatására utalva leszögezték: akkor válik lehetővé a pápa látogatása, ha Bukarest biztosítja, hogy a hívek gyakorolhassák alkotmányos kisebbségi és felekezeti jogaikat. A pápai nunciust tájékoztatták állásfoglalásukról, az ő véleménye szerint ha így néznék, a pápa soha egyetlen helyre sem utazhatna, mindig lehetne kifogást találni.

Forrás és fotó: Maszol.ro

Magyar Kurír

Az év minden napján nyitva áll a ferences szerzetesek által működtetett mátraverebély-szentkúti búcsújáró hely, Magyarország egyetlen római katolikus nemzeti kegyhelye, mely 21. századi színvonalú, komplex vallásturisztikai központtá átalakulva is megőrizte évszázados értékeit.

A megújult szálláshelyeken egyszerű, mégis igényes, egy- és többágyas szobák is helyet kaptak.

A zarándokházban 27 darab, hotel kategóriájú, saját fürdőszobás szoba várja a vendégeket.

A zarándokszállás pedig – elsősorban csoportok részére – összesen 90 fő elszállásolására alkalmas.

A technikailag is kiválóan felszerelt konferencia-központban lehetőség nyílik esküvők, konferenciák, egyéb családi vagy céges rendezvények megtartására is.

Lelkigyakorlatokra jelentkező kisebb csoportoknak előre egyeztetett témával készülnek az itt lakó ferences atyák. Amennyiben igény van rá, személyre szabott, egyéni lelkigyakorlatokat is vezetnek.

A saját üzemeltetésű Szent Jakab étteremben palóc specialitások és ételkülönlegességek is megtalálhatók. Csoportoknak, szállóvendégeknek előre egyeztetett menükkel szolgál.

Plébániai, nagycsaládos közösségek vagy hittantáborok befogadására a zarándokszállás közösségi hálótermei tökéletes szállást biztosítanak. Étkezéseket, kegyhelyismertetést, sportolási lehetőséget, kézműves-foglalkozásokat a táborvezetővel előre egyeztetve szerveznek. A zarándokközpont területe számos sportolási és kirándulási lehetőséget nyújt. A kiépített tűzrakó helyeken biztosítják a bográcsolás és nyárson sütés lehetőségét.

Noha a környék vallási-kulturális értékei meghatározóak, emellett csodás természeti környezete miatt is egyedülálló. Az új zarándokközpont fölötti hegyoldalon remetebarlangok találhatók, amelyekben a 13. századtól éltek remeték.

A liturgikus tértől indulva pár perces sétával elérhető a Szent László-forrás, de a közelben, autóval fél órán belüli távolságra fekszik Hollókő, Pásztó, a somoskői vár vagy Salgó vára is.

Látogasson el Ön is Mátraverebély-Szentkútra! Csodálja meg a természet, az építészet szépségeit, legyen részese a vallási hagyomány értékeinek!

Forrás és fotó: Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír

A húsvéthétfőn induló és pünkösdre Csíksomlyóra érkező Feltámadási menet céljaként a Kárpát-medence településeit kívánja 2005 óta összefogni ez a Zamárdiból induló kezdeményezés. Az ottani Kisboldogasszony Plébánia Kocsi György atya vezetésével a szervezési háttér és központ. 2017-ben, Szent László évében a Feltámadási menet résztvevő közösségeit a Szent László egyházközségek, a Szentlászló nevű falvak és a Szent László-néphagyománnyal rendelkező települések közösségei alkotják. A Feltámadási jelvényt Rantz Szabolcs csíkszentkirályi fafaragó készítette, a menetben résztvevő közösségek pedig a hagyomány szerint szalagokkal díszítik azt fel. A menet egyik ága húsvéthétfőn a Somogy megyei Karádról indult, majd Budapest-Kőbányán át a Felvidékre vette útját.

Egyházmegyénkbe május 14-én a felvidéki Debrődről, a Szent László-búcsújáróhelyről érkezett a Feltámadási menet jelvénye Debrecenbe, melyet Gál Péter egyházközségi és önkormányzati képviselő (Zamárdi) hozott el, aki így foglalta össze ezt az eseményt:

„Főtisztelendő Palánki Ferenc püspök úr, Orosz Lőrinc székesegyházi plébános és Törő András püspöki titkár atyák jóvoltából a Szent Anna-székesegyházban a Szent László-koponyaereklye előtt 19.00 órakor bemutatott nagymise keretében a Bárdos István képviselte görömbölyi zarándokok és a debreceni Szent László Domonkos Plébánia hívei kötötték fel a jelvényre a szalagokat. A feltámadási jelvény néhány méterre állt az ereklyétől, ami szimbolikusan azt fejezi ki, hogy a Somogyországtól Csíksomlyóig és húsvéttól pünkösdig, a Szent László-közösségeket összefogó kezdeményezés egyik nagy pillanata történt meg Szent László jelenvalóságában ezen a méltóságteljes püspöki szentmisén. Érdemes felidézni püspök atya homíliájának egyik gondolatát: Szent István létrehozta, Szent László megtartotta, mert a szívekbe írta népünk számára a keresztény hitet. Örök utat, örök igazságot, örök életet mutatott Krisztus követésével.”

A hét folyamán csütörtöktől a Feltámadási jelvényt és zászlót a Szent László-templom hívei köszönthették, majd 20-án, szombat estére Nyíregyháza-Borbányára szállította azt egy kis küldöttség, melyet a Szent László-kápolnában a helyi közösség és a szabolcsi zarándokok fogadták. A szentmisét Maczák Béla MI kamilliánus atya celebrálta, aki szentbeszédében Szent László király emberi és lelki nagyságáról beszélt, kiemelve a lovagkirály érdemeit, a szolgálatot, a szegények, gyengék és a nők pártfogását, az alázatot, a szüntelen való imádkozást és bűnbánatot. Példaértékű a mi korunk számára is, ahogy Szent László király rendet teremtett a pártviszályoktól meggyengült, csak félig-meddig keresztény országban, mindig szem előtt tartva a keresztény értékeket.

A szentmisén a zenei szolgálatot a kamilliánus nővérek végezték. A szentmise végén történt meg a Feltámadási jelvény átadása: a debreceniek részéről Bécsiné Kléri Ágota és Bécsi Ákos adta át a jelvényt Györgyi Gyula képviselőtestületi elnöknek. Szalagot helyeztek el Ajka, Kisvárda és Szabolcs község küldöttei. Szeretetvendégség és kellemes beszélgetés zárta az eseményt. A Feltámadási jelvény hétfőn a Nagykároly melletti Gencsre vette útját.

Gál Péter szervező e gondolattal indította útra húsvétkor a Feltámadási menetet: „Szívből kívánjuk, hogy a karádi ünnephez hasonlóan a Szent László-ünnepsorozatnak Csíksomlyóig minden alkalma legyen áldott, érezze minden résztvevője a kegyelem áradását, azt az erőt, amely a kikerülhetetlennek látszó hasadékokon is átrepíti lelkünket!” A debreceniek pedig ilyen módon is küldik a csíksomlyói Szűzanyához hálaadásukat, örömüket, kéréseiket, melyek bizonyára célba érnek és meghallgatásra találnak.

Havas Lászlóné

Szent László Domokos Plébánia, Debrecen

Fotók: Szent László-templom és udvara (Nagy Enikő), Nyíregyháza-Borbánya, Kamilliánus Rendház (Bécsiné Kléri Ágota és családja)

Tanszereket osztottak 2017. május 21-én a nyíregyházi Örökösföldi Egyházközségben hagyományteremtő szándékkal.  Idén 27 gyermeket ajándékozott meg az egyházközség, azokat a ministránsokat, hittanosokat, akik a közösségük aktív tagjai. A csomagban az Evangélium365 kiadó által készített vallásos témájú füzetmappa, füzetek, toll, vonalzó és foglalkoztató volt.

A szervezők bíznak abban, hogy ez a kezdeményezés az egyházközségben és a gyermekek iskolájában evangelizáló hatású lesz.

Riedel Rita

A fatimai első jelenés 100 éves évfordulóján, 2017. május 13-án gyűltek össze a rózsafüzért imádkozók a Szent László-templomban májusi találkozójukra, melyet a fatimai jelenések üzeneteinek jegyében tartottak.

Az összejövetel a rózsafüzér dicsőséges titkainak imádkozásával kezdődött Szűz Mária, a Világ Királynője tiszteletére. Majd meghallgattuk Szakács György, Debrecenben szolgáló református lelkész gondolatait, melyet „Mária személye a szent ignáci lelkigyakorlatban” címmel foglalt össze.

Az a felkérés, hogy Máriáról tartsak előadást a Szent László-templomban, nagyon meglepett, bár jól ismerem és tisztelem a közösséget – kezdte előadását Szakács György. Különösen azért lepődtem meg, mert – ismert tény – a lelkiségben fontos irány, hogy arról érdemes beszélnie bárkinek, amiről van tapasztalata. Egy reformátusnak nincsenek ilyen tapasztalatai Máriával kapcsolatban, nekem viszont eszembe jutott, hogy mégiscsak volt imatapasztalatom Máriával. Ez a szent ignáci lelkigyakorlat kapcsán alakult ki, amelyet az elmúlt évben végeztem el több lelkésztársammal együtt a 9 hónapos mindennapok lelkigyakorlata formájában.

Református lelkészként Mária személyéről előadást tartani egyébként sem képtelenség. Ugyan a mi egyházunk hitvallási iratai kezdetektől elzárkóznak a három isteni személyen kívül bármely szenthez történő imától, mégis a szenteket, mint Isten tervének megvalósítóit tiszteljük és elfogadjuk. Máriával kapcsolatosan pedig a református egyház is magáénak tekinti az 5. századi efezusi zsinat hitvallását, amely Máriát istenszülőnek nevezi Nestorius eretnekségével szemben, aki csak Krisztusszülőnek tartja őt.

Még fontosabb nekünk, bármilyen felekezethez tartozunk is, Mária alakja a Szentírásban. Itt találkozik össze az én témám: a szent ignáci lelkigyakorlat Mária-képe és a Szentírás Mária-képe. A kettő ugyanaz.

Szent Ignác katona volt, s egy súlyos sérülése után sokáig lábadozott. Otthonában olvasni kezdett, de ott csak egy lovagregényt talált és a szentek életét. Beleélte magát a történetekbe, a lovag és a szent alakjáról fantáziált, s úgy találta, hogy szentként nagyobb megnyugvást talált. Lelkigyakorlata során is képzeletével élte át a Szentírás történeteit.

Hogy hogyan is jelenik meg lelkigyakorlata gondolatsorában Mária, erről szeretnék beszélni – folytatta előadónk –, előtte azonban a lélektant hívjuk segítségül, abban a kérdésben, hogy miért is jelent meg a keresztyénségben Mária alakja. Az istenkapcsolat fontos része az a bizalom, védettség, biztonság, amelyet mindannyian megéltünk az anyánkkal való kapcsolatban életünk első heteiben és hónapjaiban. De visszább is mehetünk, egészen a várandósságig. A keresztyén misztikában az Istennel való egységnek a magzati állapot a legszebb mintája. Ugyanez a fantáziánk az örökléttel kapcsolatosan is. Úgy hisszük, hogy hasonló örök létegységbe kerülünk Istennel a halálunk után. Az anyával való kapcsolatunk a csecsemő és kisgyermekkorban sokkal alapvetőbb, mint az apával való kapcsolatunk. Nyilván az Istennel való kapcsolatban fontosak azok a megélések, melyek az anyasághoz kötődnek. A Katolikus Egyház Isten anyai vonásait Máriához köti. Carl Gustav Jung német pszichológus így sorolja fel ezeket a kötődéseket: az anyai elem ősalap és minden lelki élet termékeny forrása, a táplálás és éltetés megjelenítője. Jung kiemeli, hogy a kereszténység középpontjában álló újjászületés szintén érintkezik az anya fogalmával. A protestáns egyházakban inkább maga a gyülekezet mint élő közösség jelenik meg anyaként. A szent ignáci lelkigyakorlatban, ahogyan a Szentírásban is, Mária a keresztény újjászületés hordozójaként vagy Jézus csodáinak háttereként az ember bíztatójává válik. A szent ignáci lelkigyakorlatban Mária a háromszoros imabeszélgetésben jelenik meg. Ez a háromszoros imabeszélgetés a megtérés dinamikájának fordulópontjainál jelenik meg. Ezek a következők.

1.) Elmélkedés a bűneimről – részlet az imabeszélgetésből:

1.1. Először Jézus anyjával beszélgetek, arra kérve, hogy nyerje el Fiától ezeket a kegyelmeket: bűneimnek olyan ismeretét, amely mélyebbre hatol a felszínnél, mélyebbre hatol csupán annál, hogy mit tettem; és hogy érezhetően távolodhassak el ezektől a viszonyulásoktól, döntésektől, tettektől, szokásoktól. 1.2. Hogy mélyen fogjam fel a rendezetlenséget ezekben az eljárásmódjaimban; és hogy ennek megértése rettentsen el, és indítson arra, hogy rendbe tegyem az életemet. 1.3. Hogy a körülöttem lévő világot a hit szemével ismerjem és lássam, és hogy undorodjak meg értékeitől és üres törekvéseitől. Mindezt le akarom rázni magamról. Elmondom az Üdvözlégy Máriát. Másodszor: Mária Fiával beszélgetek, és kérem Jézust, hogy ugyanezt a három ajándékot nyerje el számomra az Atyától. Ezután néhányszor elmondom a Jézus-imát. (Jézus-ima: Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!) Harmadszor: Ugyanezekkel a kérésekkel egyenesen az Atyához fordulok, hogy Ő maga, mindeneknek örök Ura, adja meg ezeket nekem.

2.) Két zászló: a világ iránya és Jézus iránya

Taníts meg arra, hogy könnyedén ott maradjak, ahol Te vagy. Olyan könnyedén, ahogyan a szőrös pásztor és a simára borotvált tudós. Olyan könnyedén, ahogyan Szűz Mária, aki gyengéden hordozott Téged. Olyan könnyedén, ahogyan József, az abbá-d, aki karjaiban tartott Téged. Először kérd Máriát, hogy könyörögjön Jézushoz, hogy adja meg neked ezeket az ajándékokat: fogadjon az Ő zászlaja alá, és adjon bátorságot, hogy teljes szívvel magadévá tedd Jézus értékrendszerét. Ha tudod, kérd, hogy ha az Úr Isten is úgy akarja, szegény és rejtett életet élj, ahogyan Jézus tette, olyan lenézetten, ahogyan Őt is lenézték a gazdagok és hatalmasok. (Mindeközben, természetesen, semmi olyat nem akarsz tenni, ami sértené Istent, vagy azt sem akarod, hogy bárki más olyat tegyen, ami sértené Istent.) Fejezd be az Üdvözléggyel. Azután magát Jézust kérd, hogy tüntessen ki azzal, hogy Vele lehetsz zászlaja alatt. A Jézus-ima ismételgetésével fejezd be. Végül fordulj az Atyához, és kérd Tőle ezeket az ajándékokat.

3.) Három emberpár, az alázatosság három szakasza

Ha meg tudom engedni, hogy feltámadjanak a vágyaim, először a Szűzanyához vihetem őket, és kérhetem, hogy kérje Jézustól: oda hívjon, ahová szeretne. Azután kérem Jézust, hogy adja meg, hogy hitelesen éljek, és hogy adjon nekem bátorságot, hogy úgy éljek, ahogyan a Lélek vezet. Végül teljes szívemmel az Atyához fordulok.

Mária személye tehát azt a bíztató, Jézus felé bizalmat keltő, hozzá elsegítő anyai erőt hordozza, amelyben semmi önzés, vagy öncél nincs.

Mária így jelenik meg a Szentírásban is, például a kánai menyegző történetében: „Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk! Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám! Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg” (Jn 2,3-5). Máriának ez a kétirányú figyelme jelenik meg a történetben, bíztatja az embereket és jelzi az emberi szükséget a Fiának.

Ezt mutatja Mária alakja a szenvedéstörténetben is: lemond anyai fájdalmáról a keresztúton, de jelen van Jézus számára szótlanul, csendes jelenlétével nyújtva támaszt. Mária nem befelé szenved. Mi rendszerint csak saját szenvedésünkkel vagyunk elfoglalva, viszont Mária kifelé szenved, s ezzel Fia segítségére tud lenni.

A pünkösdi jelenetben, a Szentlélek eljövetelekor Mária mint „lelkivezető” van jelen – neki van története a Szentlélekkel. Így ő az, aki együtt imádkozhat az apostolokkal.

Mária személye tehát a bíztató, Jézushoz irányító, majd az Atyához elvezető csendes, alázatos, háttérben maradó istenszülő – fejezte be gondolatait előadónk.

Az előadás után rövid tájékoztatót hallhattunk a fatimai jelenésekről, Ferenc pápa Fatimában tett zarándoklatáról, valamint a plébánia Rózsafüzér Társulatáról és a Fatimai imacsoportjáról, majd megtekintettük a „Fatima – A 13. napon” című filmet. A rendezvényt szentmise, illetve agapé zárta.

Havas Lászlóné

Szent László Domonkos Plébánia, Debrecen

Magyarországon idén május 21-én ünnepeljük a tömegtájékoztatás világnapját. A szentatya idei üzenetének témája: „Ne félj hát, mert veled vagyok!” (Iz 43,5) – A reményt és a bizalmat kommunikálni korunkban.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően a kommunikációs eszközökhöz való hozzáférés által már nagyon sokaknak lehetősége van azonnal megosztani és szerteágazó módon elterjeszteni a híreket. Ezek a hírek lehetnek jók vagy rosszak, igazak vagy hamisak. Már hitbéli ősatyáink úgy beszéltek az emberi elméről, mint egy őrlőmalomról, amelyet nem lehet megállítani, ha a víz megindítja. Annak azonban, akire a malmot bízták, lehetősége van eldönteni, hogy búzát vagy konkolyt őröl benne. Az ember elméje mindig működésben van, nem tudja abbahagyni mindannak az „őrlését”, amit kap, de rajtunk áll a döntés, hogy milyen anyagot szállítunk neki (vö.: Johannes Cassianus, Levél Leontius igumenhez).

Szeretném, hogy ez az üzenet elérjen és bátorítson mindenkit, aki szakmai körben vagy személyes kapcsolataiban mindennap sok információt „őröl”, hogy illatos és jó kenyeret tudjon adni azoknak, akik kommunikációja gyümölcsével táplálkoznak. Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy építő módon kommunikáljon, a mások iránti előítéletet elutasítva támogassa a találkozás kultúráját, amelynek köszönhetően az emberek megtanulhatnak tudatos bizalommal tekinteni a valóságra.

Azt hiszem, meg kell szakítanunk a szorongás ördögi körét és gátat kell szabnunk a félelem spiráljának, amely annak a megszokásnak az eredménye, hogy figyelmünket a „rossz hírekre” (háborúkra, terrorizmusra, botrányokra és az emberi életben előforduló mindenféle kudarcra) összpontosítjuk. Természetesen nem arról van szó, hogy erősítsük azt a félretájékoztatást, amely nem vesz tudomást a szenvedés drámájáról, és nem is arról, hogy naiv optimizmusba essünk, amely nem engedi, hogy megrendítse a gonosz botránya. Ezzel ellentétben azt szeretném, hogy mindannyian lépjünk túl a rosszkedv érzésén és a beletörődésen, amely gyakran elfog és fásultságba taszít minket, félelmeket ébreszt vagy azt a benyomást kelti, hogy a gonosznak nem lehet határt szabni. Egy olyan kommunikációs rendszerben, amelyben az a logika uralkodik, hogy a jó hír nem kelendő, tehát nem is hír, amelyben a fájdalom drámájából és a gonosz misztériumából oly könnyen látványosságot csinálnak, egyébként is beleeshetünk abba a kísértésbe, hogy elaltassuk lelkiismeretünket vagy csüggedésbe essünk.

Annak a nyílt és kreatív kommunikációs stílusnak a kereséséhez szeretnék tehát hozzájárulni, amely soha nem engedi át a gonosznak a főszerepet, hanem igyekszik rávilágítani a lehetséges megoldásokra, kezdeményező és felelős hozzáállásra ösztönzi az embereket, akik felé közvetíti a hírt. Arra szeretnék hívni mindenkit, úgy beszéljen korunk embereihez, hogy elbeszélését az „jó hír” logikája járja át.

A jó hír

Az ember élete nem csupán személytelen történések krónikája, hanem olyan történet, amely arra vár, hogy egy olyan értelmezési kulcsot válasszanak hozzá, amely képes kiválogatni és összegyűjteni a legfontosabb adatokat. A valóságnak önmagában nincs egyértelmű jelentése. Minden attól függ, milyen tekintettel fordulunk felé, milyen „szemüvegen” keresztül akarjuk nézni: ha lencsét váltunk, a valóság is másnak tűnik. Honnan indulhatunk hát el ahhoz, hogy megfelelő „szemüveggel” nézzük a valóságot?

Számunkra, keresztények számára a valóság megértéséhez megfelelő szemüveg nem lehet más, mint a jó hír, kiindulva magától a Jó Hírtől: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliuma” (Mk 1,1). Márk evangélista ezekkel a szavakkal, a „jó hír” hirdetésével kezdi elbeszélését, amelynek köze van Jézushoz, de több mint egy információ Jézusról, inkább az örömhír, ami maga Jézus. Az evangélium lapjait olvasva felfedezzük, hogy a mű címe valóban megfelel a tartalmának, és legfőképpen azt, hogy ez a tartalom maga Jézus személye.

Ez a jó hír, ami maga Jézus, nem azért jó, mert nincs benne szenvedés, hanem azért, mert a szenvedést is nagyobb távlatban éli meg, szerves része az Atya és az emberiség iránti szeretetének. Krisztusban Isten szolidárissá vált minden emberi helyzettel, kinyilatkoztatta nekünk, hogy nem vagyunk egyedül, mert van egy Atyánk, aki soha nem feledkezhet meg gyermekeiről. „Ne félj hát, mert veled vagyok!” (Iz 43,5): egy olyan Isten vigasztaló szava ez, aki öröktől fogva részesévé válik népe történelmének. Szeretett Fiában Istennek ez az ígérete – „veled vagyok” – odáig megy, hogy magára veszi minden gyengeségünket, egészen addig, hogy a mi halálunkkal hal meg. Őbenne a sötétség és a halál is a Fénnyel és az Élettel való egyesülés helyévé válik. Így születik meg a mindenki számára elérhető remény éppen azon a helyen, ahol az élet ismeri a bukás keserűségét. Egy olyan remény ez, amely nem csal meg, mert kiáradt szívünkbe az Isten szeretete (vö.: Róm 5,5), és új élet sarjad belőle, ahogyan a növény kinő a lehullott magból. Ennek fényében a világ történelmének minden új drámája egy lehetséges jó hír színterévé válik, attól a pillanattól kezdve, hogy a szeretet mindig utat talál a felebarát felé, és olyan szíveket formál, amelyek képesek megrendülni, olyan arcokat, amelyek képesek nem elcsüggedni, olyan kezeket, amelyek készek arra, hogy építsenek.

Bizalom Isten országának magjában

Hogy bevezesse tanítványait és az embersokaságot ebbe az evangéliumi mentalitásba és megfelelő „szemüveget” adjon nekik a meghaló és feltámadó szeretet logikájának megértéséhez, Jézus példabeszédeket használt, amelyekben Isten országát gyakran hasonlította a maghoz, amelynek életadó ereje éppen akkor szabadul fel, amikor meghal a földben (vö.: Mk 4,1-34). Isten országa egyszerű erejének közvetítéséhez Jézus nem azért használ képeket és metaforákat, hogy csökkentse annak fontosságát, sürgető voltát, hanem egy olyan irgalmas közlési forma az, amely a hallgatónak szabad „teret” enged arra, hogy befogadja és önmagára is vonatkoztassa az üzenetet. Ezen túl kiváltságos útja ez annak, hogy kifejezze a húsvét misztériumának végtelen méltóságát, hagyva, hogy a képek – nem annyira a fogalmak – közvetítsék a Krisztusban való új élet ellentmondásos szépségét, amelyben az ellenségesség és a kereszt nem meghiúsítják, hanem megvalósítják az Isten általi üdvözítést; amelyben a gyengeség erősebb minden emberi erőnél; amelyben a bukás az előjátéka lehet minden dolog legnagyobb beteljesedésének a szeretetben. Éppen így érik be és mélyül el Isten országának reménysége: „olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik” (Mk 4,26-27.)

Isten országa már köztünk van, ahogy egy mag el van rejtve a felületes tekintetek elől, és amelynek növekedése csöndben történik. Akinek a szemét megtisztította a Szentlélek, meg tudja látni a mag kicsírázását és nem engedi ellopni az Isten országában való örömét a mindig jelenlevő konkoly miatt.

A Lélek horizontjai

Az örömhírre, amely maga Jézus, alapozott reménység felemeli tekintetünket és arra ösztönöz, hogy Urunk mennybemenete ünnepének liturgikus keretében [a világegyházban idén május 28-án tartják a tömegtájékoztatás világnapját – a szerk.] szemléljük őt. Miközben úgy tűnik, hogy Urunk eltávolodik tőlünk, valójában kitágulnak a remény horizontjai. Krisztusban, aki emberségünket egészen a mennybe emeli, minden ember megkaphatja ezt a teljes szabadságot: „Krisztus véréért... beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk” (Zsid 10,19-20). A „Szentlélek erején” keresztül „tanúi” és közvetítői lehetünk egy új, megváltott emberségnek, egészen a föld végső határáig” (vö.: ApCsel 1,7-8).

Az Isten országának magjába és a húsvét logikájába vetett bizalomnak kell alakítania a kommunikációs stílusunkat is. Ez a bizalom képessé tesz minket arra, hogy – a sokféle formában, amellyel napjainkban kommunikálunk – abban a meggyőződésben munkálkodjunk, hogy lehetséges észrevenni és megvilágítani a jó hírt, amely valójában minden egyes történetben, minden ember arcában jelen van.

Aki hittel engedi, hogy a Szentlélek vezesse, képessé válik arra, hogy minden történésben megkülönböztesse azt, ami Isten és az emberiség között történik, felismerve, hogy e világ drámai színterén ő maga alkotja meg az üdvtörténet eseményeinek szövetét. A szál, amellyel szövi e szent történetet, a remény, és a szövőmunkás nem más, mint a vigasztaló Szentlélek. A remény az erények között a leginkább alázatos, mert ott marad elrejtve az élet sebeiben, de hasonlít a kovászhoz, amely megkeleszti az egész tésztát. Mi azzal tápláljuk, ha mindig újra elolvassuk az örömhírt, azt az evangéliumot, amelyet sok kiadásban „újranyomtattak” a szentek életében, akik olyan férfiak és nők, akik Isten szeretetének ikonjává váltak. Ma is a Szentlélek veti el bennünk az Isten országa utáni vágyat, sok élő „csatornán” keresztül, olyan embereken keresztül, akik engedik, hogy az örömhír vezesse őket a történelem drámája közepette, és olyanok, mint világítótornyok a világ az éjszakájában, amelyek megvilágítják az útirányt és megnyitják a bizalom és a remény új ösvényeit.

Vatikán, 2017. január 24.

Ferenc pápa

Fotó: Ctv.va

Magyar Kurír

2017. Május tizenharmadikán, mint a világ számos más templomában, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Nyíregyházán lévő kertvárosi, Fatimai Szűzanya tiszteletére szentelt templomában is búcsúi ünnepet ültek.

A szentmise elején az erre az alkalomra készített miseruhát dr. Seregély István nyugalmazott érsek atya áldotta meg. Ezt követően az érsek atya prédikációjában előbb végigkísérte a jelenések időszakát, majd a ma emberéhez fordult. A fatimai üzenetek három fontos üzenetére irányította a figyelmet.

Az elsőként a megtérésre, az Istennel való személyes, őszinte kapcsolatra hívta fel a jelenlévők figyelmét. Nézzünk szembe önmagunkkal, életünkkel és kitartóan őszinte, a fenyegetett, hazugságokra kényszerítő élethelyzetekben (mint a kis látnokok) is az igazság mellett kiálló életet éljünk.

A másik fontos üzenet az engesztelés. Elődeink hibái, bűnei, gyengeségei okozta korproblémák csak a mi hiteles keresztény életünkkel javíthatóak.

Végül az ima fontosságát emelte ki Seregély érsek atya, különösen a rózsafüzér imádkozását, amelybe minden élethelyzetben belekapaszkodhatunk.

A szentmise végén az érsek atya a templomot szép számmal betöltő hívek előtt Ferenc pápa fatimai, a világot ismét a Szűzanyának felajánló imáját mondta el. Ezt követően Bákonyi János plébános úr mondott köszönetet a korát meghazudtoló lendülettel tanító, maga körül mindig baráti és családias légkört létrehozó nyugalmazott érseknek, segítőknek, jelenlévőknek, akik igyekeztek ünneppé tenni ezt a napot. Ekkorra a napközben sokszor hulló májusi eső is elállt, így gyertyás körmenettel, majd szentségi áldással ért az engesztelő szentmise Nyíregyházán.

Román Csaba József nyíregyházi akolitus

Fotók: Kristóf Zsolt

A Szent László-év keretében, „Múltunk alapja – jövőnk oszlopa” címmel rendezett konferenciát a Külgazdasági és Külügyminisztérium május 17-én. A lovagkirály életművét és örökségét bemutató budapesti tanácskozáson előadást tartott többek között Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Szent László akkor is kitartott a Krisztusba vetett hit és a keresztény Nyugathoz tartozás mellett, amikor maga a Nyugat meghasonlott önmagával – mondta előadásában Erdő Péter bíboros. László király, akiben már kortársai is Szent István művének kiteljesítőjét tisztelték, képes volt felülemelkedni családja fájdalmán és a történelmi drámákon. Személyes sérelmeinél ugyanis fontosabb volt számára az ország érdeke és a keresztény hit, „amely képessé tesz arra, hogy a múlt sérelmeit meghaladva, új lendülettel építsük a szeretet és az összetartozás kultúráját” – fogalmazott Erdő Péter.

Felidézte: Szent Lászlót nemcsak az ország rendjének megszilárdítójaként, de csodatevőként is tiszteljük. Nagyváradi sírja körül sok csodás gyógyulás történt, kortársainak pedig meggyőződése volt, hogy a szent király a halála után is el tudja dönteni a peres ügyeket. A sírjára vagy fejereklyéjére tett eskünek perdöntő erőt tulajdonítottak. Szent László tisztelete a történelem során újra és újra felvirágzott. Szentté avatását követően, majd az Anjou királyok idején, a 14. században a lovagi eszmény tökéletes megtestesítőjét látták benne, aki kiállt a gyengékért, táplálta a szegényeket és az éhező, szomjazó katonákat. Halála után évszázadokkal is őt hívták segítségül a harcban, és hitték, hogy személyesen is megjelenik és részt vesz a csatákban. László király alakját legendák veszik körül, és bár a szentek legendái „nem riportok és nem történeti tudósítások”, mégis hiteles képet őriznek egy-egy nagy személyiség legjellegzetesebb vonásairól – tette hozzá az esztergom-budapesti érsek.

A barokk korban, amikor megszilárdult a magyar szentek kultusza, az oltárképeken Szent István mellett László a másik nagy magyar szent király. E képeken míg „István méltóságos testtartással a távolba tekint”, addig László „magabiztos erővel tartja harci bárdját, mintegy készen arra, hogy megvédje a bölcsesség és az igazságosság művét minden veszélyben” – fogalmazott Erdő Péter bíboros.

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a konferencián kiemelte: Szent István és László életművével kapcsolatban is gyakran elhangzik, hogy fölismerték a kor kihívását, és azért döntöttek a nyugati kereszténység mellett, mert szerették volna Európába integrálni a magyarságot. Aki azonban behatóbban foglalkozik e két szent királlyal, szükségszerűen rádöbben arra, hogy ez nem stratégia és főképp nem politikai döntés volt, hanem belső, hitbeli meggyőződés és elköteleződés Krisztus és az Egyház mellett.

Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár hangsúlyozta: Szent László képes volt hidakat építeni Közép-Európa nemzetei között, életműve nyomán pedig Magyarország spirituális központtá vált. Szent László öröksége, keresztény értékrenden alapuló példája ma is cselekvésre késztető útmutatás lehet.

Forrás: MTI

Fotó: Illyés Tibor/MTI

Magyar Kurír

<<  Június 2017  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

 

Elérhetőségek

Cím: 4024 Debrecen, Varga u. 4.
Levélcím 4002 Debrecen, Pf. 230.
Telefon:

52/431-631

30/445-4002

Fax: 52/431-632
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Hírbeküldés: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Püspöki titkár: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Ministránstábor

július
hétfő
24
10-18 év közöttiek

Ifjúsági Gyalogos Zarándo...

július
csütörtök
27
szentkut
Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
 
DMK logo 1
 
 
nyhmuv kp



 

 

Napi evangélium

  • 2017. június 28. – Szerda (Mt 7,15-20)
    Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így...