Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Több ezer zarándok érkezett július 30-án, vasárnap Máriapócsra a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye idei búcsújára, akik közül egyre többen indultak el kerékpárral vagy gyalog a Szűzanyához, hogy elfáradva, kiüresedve teljesen betöltse szívüket az igazi kincs, a boldogság, amely nem más, mint az „igen” kimondása Isten végtelen szeretetére.

Újfehértóról, Napkorról, Mátészalkáról, Levelekről, Kisvárdáról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Gödről közel 200 fő tette meg a hosszú fáradságos utat. A már szombat este megérkező zarándokok püspöki szentmisén vettek rész a Kegytemplomban, majd késő estébe nyúló szentségimádással zárták a napot.

A vasárnapi búcsúi szentmisét is Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be. A szentmisén Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó, valamint az egyházmegye papjai is jelen voltak. Szocska Ábel atya a szentmise elején örömmel köszöntötte a zarándokokat és elmondta, azok is útra keltek és imádkoznak a jelenlévőkkel, akik ezt az utat már századokkal előtte kitaposták, előttünk jártak és megtapasztalták a Jóisten kegyelmét. A kormányzó megemlítette, hogy egy nagymama arra kérte őt, mondja el a zarándokoknak, ma is vannak csodák Máriapócson, hiszen unokája csodás gyógyulásáért mondhat köszönetet a Szűzanyának.

A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette” ( Mt 13,45-46).

Palánki Ferenc megyéspüspök az elhangzott evangélium (Mt 13,44-52) példabeszédeire utalva először azt hangsúlyozta, tudnunk kell megkülönböztetni a hitvány dolgokat az igazi kincstől. „…hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13, 47-48). „A mai világ legnagyobb problémája az értékválság. Az ember sok értéket kidob, az értéktelennek, semmirekellőnek pedig nagyobb jelentőséget tulajdonít. Ha jól tudunk megkülönböztetni, akkor tudjuk ki és mi az igazi érték. A másik ember élete mindig értékesebb, mint az evilági dolgok.” — emelte ki a megyéspüspök, majd mindezt egy riporttal szemléltette, amely egy roncsautóban élő hajléktalan ember szörnyű körülmények között élő kutyájáról szólt. A hajléktalan ember életkörülményeit észre sem vették.

Kinek az igenje ér valamit?

Ezután a főpásztor a megkülönböztetés és a helyes értékrend képességének birtoklását hangsúlyozta, amelyben Mária példaként áll előttünk, aki mert kérdezni Gábriel angyaltól, majd képes volt a helyes döntésre és az igen kimondására. „Láthatjuk tehát, hogy annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik. Mária tudott igent és nemet is mondani. Nekünk is tudnunk kell az igazi kincsre igent és sok minden egyébre pedig nemet mondani. Ez a párkapcsolatban, házasságban is fontos. Ha valaki igent mond a másikra, akkor mindenki másra nemet kell, hogy mondjon. Az ilyen embernek ér valamit az igenje. A pap igent mond Istenre és mindarra nemet, ami eltávolítja az Istentől. Isten nem valamit akar adni nekünk, hanem saját magát. Ő a legnagyobb kincs, akiért az ember örömében mindent odaad. A Szűzanyához azért zarándokolunk el évről évre, hogy az igazi kincsre, az Ő egyszülött Fiára rátaláljunk.” — emelte ki Ferenc püspök.

A mindenadás öröme

„Az igazi szeretet a mindenadás képessége. Adjuk oda önmagunkat, egész éltünket Istennek, tegyünk tanúságot a hétköznapokban is arról, hogy rátaláltunk az igazi kincsre. Így Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolatunk stabillá válik.” A püspök atya elmondta ez a stabilitás, az odaadás örömének a hordozása másoknak is erőt jelent, hiszen az örömvonzó, így embertársaink belénk kapaszkodva találkozhatnak az igai örömmel. „De látszik e rajtunk ez a keresztény öröm?” — tette fel a kérdést a püspök. — „Boldognak mond engem minden nemzedék” — hangzik el a Magnifikátban. Mária akkor mondja ezt, amikor még ismeretlen előtte a jövő, és nem tudja, mivel jár az igenje. Nem kérdez tovább, hogy hol fog megszületni a gyermeke, József mit fog szólni mindehhez. Semmit nem tud. A mérhetetlen boldogsága abból fakadt, hogy odaadta az életét Istennek. Ebben a boldogságban szeretnénk mi is részesedni azáltal, hogy az Úr akaratát keressük. Nem boldogulni akarunk, hanem boldogok akarunk lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesítjük Isten akaratát, mert többre vágyunk, mint az evilági jólét, a siker, a gazdagság. Mi az egészre, a teljeségre, Istenre vágyakozunk.

„De ez a kincs a tulajdonunkba kerül? Ha Isten a legdrágább kincsünk, akkor soha nem mondhatjuk azt, hogy Ő a mi tulajdonunk, hanem mi vagyunk az Isten tulajdona. Mint ahogyan Mária, aki életének teljessége az volt, hogy végigkísérte Szent Fiát földi életében majd tanságot tett a feltámadásról. Halló és értő szívet kérjünk Istentől, hogy hordozzuk magukban a legdrágább kincset és tegyünk mellette tanúságot.” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

A búcsúi napon Máriapócs római katolikus gótikus eredetű kistemploma is nagyon látogatott, a hívek folyamatos szentségimádáson vehettek részt, valamint a reggeli órákban Pásztor Károly nyugalmazott plébános mutatott be szentmisét.

Délután, mielőtt elbúcsúztak a zarándokok a Lorettói litániát énekelték el Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya vezetésével. Megható, amikor a zsúfolásig megtelt kegytemplomban minden szem a Kegyképre szegeződik és a hívek közvetlenül, személyesen szólnak, kérnek, köszönnek el a Szűzanyától, amely püspök atya búcsúzó imádságával zárul:

„Bánatos szívvel mondunk búcsút kegyképednek, égi Anyánk, mert ütött az elválás szomorú órája. Egeknek virága, bűnösök oltalma, szomorúak vigasztalója, tárd ki anyai kezedet és add ránk égi áldásodat, ne engedj magadtól árván elmenni. Kérünk téged, védelmezz minket utunkon, hogy máskor is láthassuk kegyképedet és érezhessük anyai jóságodat. Ha pedig nem láthatnánk többé drága képed vonásait, jöjj el velünk a túlvilági hosszú búcsúra, hogy ott is anyai palástod alatt juthassunk az örök boldogságba.

Világot elárasztó szent áldásodat terjeszd ki az otthon lévőkre s engedj velük örvendetes viszontlátást, hogy még sokszor magasztalhassuk édes anyai nevedet. Néked ajánljuk, óh máriapócsi szent Szűz, minden fáradtságunkat. Mutasd be azt szent Fiadnak engesztelésül bűneinkért. Oltalmazz meg minket minden bajtól és veszedelemtől. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében 20 éves a Cor-hétvége mozgalom. Ez alatt az idő alatt közel kilencszáz 18 és 26 év közötti fiatal vett részt ezeken a lelkigyakorlatokon. A jubileumi évfordulót találkozóval ünnepelték 2017. július 29-én, Máriapócson a Kegytemplomban. A hálaadó szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, majd Pankotai József atya lelkivezető, valamint Farkas István és felesége, Elza világi vezetők kíséretében kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással gondolataikat, végül a találkozó szentségimádással zárult.

A szív soha nem alszik, két dobbanás között pihen

A latin „cor” szó, „szívet”, a szeretet szimbólumát jelenti. Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában elmondta, a Cor-hétvége mozgalom a „szív” szót állítja a középpontba, amellyel gazdag magyar nyelvünk több szókapcsolatban is kifejezi érzéseinket, törődésünket, aggódásunkat, szeretetünket. A szív soha nem alszik, két dobbanás között pihen. Központi szervünk működése csodálatos, ha megáll, akkor a földi életünk befejeződik.” — fogalmazott a püspök atya, majd hozzátette, a szív az emberségünk középpontját is jelenti. Isten felé fordulunk, amikor a „Szívem első gondolata.. .” kezdetű imával indítjuk a napunkat. Bármi történjen is egész nap, fontos, hogy az irány jó, Isten felé forduló legyen.

Ezután a püspök atya a lelkiségi mozgalmak céljáról beszélt, amelyek arra törekszenek, hogy még inkább Istenhez irányítsák az embert, segítsék, hogy közelebb kerüljenek az Isten szívéhez. A főpásztor hangsúlyozta, Isten irgalmas szíve végtelenül szeret bennünket, ezért fontos, hogy a vele való kapcsolatunk egyértelmű és világos legyen, mert benne a Szív szól a szívhez, Isten szíve szól az ember szívéhez. A Cor-hétvége mozgalom is abban segíti a fiatalokat, hogy rádöbbenjenek, az Isten szíven akarja őket találni, szólni akar hozzájuk, hogy átformálja és alkalmassá tegye őket arra, hogy továbbadják a megtalált kincset és Isten szívén keresztül egymás szívéhez jussanak. Majd Vianney Szent János gondolatát emelte ki, amely szerint a szív az után vágyakozik, amit a legjobban szeret. A kevély a megtiszteltetés után, a zsugori a vagyon után, a parázna a tisztátlan bűnök után, de az igazi ember az Isten szíve után és Isten szíve az ember szíve után.

„Isten vágyakozik a mi szívünk után, találkozni akar velünk, ami csak rajtunk múlik. Ő nem valamit akar adni, evilági kincseket, hanem saját magát, a legdrágább kincset, amit aztán semmi el nem vehet tőlünk.” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a Cor-hétvégéket Nyíregyházán a Szent Imre Gimnáziumban tarják az adventi és nagyböjti időkben.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Miért fogott össze Debrecenben egy domonkos szerzetes, egy református lelkipásztor és egy evangélikus lelkész 2017-ben? Hogy a Bakelit nevű debreceni kocsmában, majd a Campus fesztiválon őszintén válaszoljon a fiatalok keresetlen kérdéseire.

Szólj Be a Papnak kezdeményezés már nevében is figyelemfelkeltő, és a kérdésfelvetésre bátorító Facebook-bejegyzések is elsőre talán meglepő dolgokat állítanak, miszerint a részt vevő lelkészek és papok „kifejezetten várják a beszólásokat”.

Berecz Péter főszervező, ötletgazda, koordinátor és Kiss Zita beszélt nekünk a rendhagyó debreceni kezdeményezésről.

– Honnan eredt a Szólj Be a Papnak kezdeményezés ötlete? Mesélnétek a kezdetekről? Első alkalommal voltatok jelen a Campus Civil Falujában?

– 2017 februárjában indult a tevékenységünk. Több keresztény felekezetekhez (római és görögkatolikus, evangélikus, református) tartozó szervezők, majd önkéntesek álltak össze egy csapattá, hogy hozzájáruljanak a hitátadás módszereinek korszerűsítéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy csakis a módszerek megújításában gondolkozunk, hitünk, a krisztusi tanítás tartalmát megőrizve. Vagyis azt sosem fogjuk mondani, hogy Jézus Krisztus nem támadt fel, vagy hogy mindegy, hogy az ember miben hisz. Ugyanakkor kezdeményezésünk lényege, hogy hitünk igazságait megpróbáljuk ott képviselni, ahol az emberek, a fiatalok ténylegesen megfordulnak, azaz kocsmákban, fesztiválokon. Elsősorban olyanok irányába, akik gyülekezetbe, templomba nem feltétlenül mennek el. A kereszténység egységét szeretnénk megmutatni, ugyanakkor hűségesek maradunk felekezeti és gyülekezeti hovatartozásunkhoz.

 Egy domonkos szerzetes, Tokodi László; egy református lelkipásztor, Veres János és egy evangélikus lelkész, Asztalos Richárd egyből mosolyogva mondott igent a felkérésünkre – vállalva, hogy tabuk nélküli kérdésekre, beszólásokra válaszolnak. Alkalmainkat júniusig havi rendszerességgel tartottuk a Bakelit nevű debreceni kocsmában. A provokatív, figyelemfelkeltő cím alatt tematikus vitaesteket tartottunk (témánk volt a jó, a rossz, a szex, a függőségek, a pénz, a gazda(g)ság, a halál). Azért, hogy még inkább bekerüljünk a köztudatba, már idén sikeresen megcéloztuk a debreceni Campus fesztivált, és ez bizonyos értelemben tényleges áttörést hozott. Oda már körülbelül húsz önkéntessel és kibővített egyházi csapattal (a három törzstag mellett további három református egyetemi lelkésszel, köztük egy lelkésznővel, egy görög- és egy római katolikus atyával). Augusztustól folytatjuk kocsmai alkalmainkat. Szeretnénk egy debreceni bázisú keresztény blogot beindítani, illetve büntetésvégrehajtási intézetekben is szervezni eseményeket. Néhány jó barátunk pedig azon fáradozik, hogy szeptembertől Budapesten is ugyanezzel a névvel és hasonló arculattal induljon eseménysorozat.

* * *

A Campuson többek között szó esett arról, hova is megy a templomi perselypénz – erről, a szexről és más érzékeny témákról pódiumbeszélgetés keretében folyt a szó. Felmerült, hogy mit csinálna Jézus, ha itt lenne a fesztiválon: „szerintem ő is inna itt egy sört…, és leülne közénk haverkodni, mert Jézus jó arc volt, szerintem” – hangzott egy vidám verzió. Az esti Tankcsapda-koncertre mindenesetre együtt vonultak a nagyszínpadhoz a fesztiválozók és a Szólj Be a Papnak csapata.


Megkérdezték a fesztiválozókat, milyen kérdéseket tennének fel magának Istennek. Egy kislány arra lenne kíváncsi, Isten eljönne-e a Campusra, ha lenne rá lehetősége. Egy fiatal lány azt szeretné tudni, Isten miért hagyta, hogy ilyen legyen a világ. Egy fiatalember úgy gondolta, nem tudna mit kérdezni tőle, hisz „Isten túl sok mindent tud, én pedig túl keveset…”.

Egy lány felvetette: „Jézust magát kellene megkérdezni, hisz itt rollerezett tegnap este” – a valóban lobogó fehér habitusban rollerező Tokodi László mosolyogva reagált: „Nagyon megtisztelő, hogy összekevertek Jézussal, de csak az egyik papja vagyok…”, majd megragadta az alkalmat, hogy invitáljon mindenkit a Szólj Be a Papnak sátrához, illetve a Bakelitben tartott beszélgetésekre.

– Mik voltak a leggyakoribb kérdések a Campuson? Akadt olyan kérdés, amit már túl meredeknek éreztek a résztvevők? Hogy láttátok, melyek a legérzékenyebb témák a fiatalok számára?

– Akárcsak a kocsmai alkalmaink során, a fesztiválon is beszélgettünk a jó és a rossz kérdésköréről, a szexualitásról, a függőségekről, a gazda(g)ság, a pénz, a politika és a hatalom viszonyáról; valamint a halál előtti és utáni élet kérdései is terítékre kerültek. Tartottunk három pódiumbeszélgetést a Civil Faluhoz közeli színpadon, ugyanakkor azt még inkább bátorítottuk, hogy a reggeltől estig üzemelő sátrunkhoz betérő fesztiválozók kisebb csoportokban vagy négyszemközt, egy-egy sör mellett valamelyik pappal vagy lelkésszel vagy épp az önkéntesekkel beszélgessenek. Volt, aki a szakmája etikai vonatkozásairól kérdezett; volt, akit a párkeresés témaköre izgatott leginkább; voltak kötetlenebb és persze bizalmas beszélgetések is. A kérdezők lehet, hogy szégyenlősök voltak, de az igazán meredek felvetéseket inkább privátban tették fel papjainknak, például a cölibátus személyes megélésével kapcsolatban. Emellett látogatóink kifejezetten élvezték a Tankcsapda dalszöveg-részleteinek és az azokkal összefüggésbe hozható bibliai részeknek az összepárosítását és a többi kvízt, játékot.


– Mint Pál Feri mondta D. Tóth Kriszta műsorában: „vallásról, hitről beszélgetni nem könnyű, mert a téma az ember legbensőbb szféráját érinti.” Előfordult a campusos sátratoknál, hogy elszabadultak az indulatok, vagy hogy nehéz volt kezelni az előtörő érzelmeket?

– Egyetértünk, hogy nem könnyű beszélgetni erről. Mi azt tapasztaltuk, hogy akik eljönnek a rendezvényeinkre, illetve az a több száz ember, aki fesztiválon kapcsolatba került velünk, már bátran és szívesen kérdez, beszélget. Azokat lesz nagyobb kihívás elérni, akik ódzkodnak ezektől a dolgoktól, még ebben a formában is. Beszélgetéseink moderátora arra bátorítja a közönséget, hogy minél több kérdést tegyenek fel, főleg olyanokat, amelyeket a hallgatóság tagjainak eddig nem volt lehetősége vagy bátorsága „nekiszegezni” egy lelkésznek vagy egy papnak. Átengedjük a kezdeményezést a kérdezőknek, azt remélve, hogy válaszaink hitelessége megnyitja számukra a kaput közösségeink irányába. Az indulatok elszabadulását eddig nem tapasztaltuk; a legvadabb megjegyzések eddig az interneten érkeztek.

A Campus fesztiválbékája szerint – mint azt egy videóban megosztja velünk – ez valóban nagyon jó lehetőség az evangelizálásra, azonban ő mint béka, aki nagyon kilóg az emberek közül, főképp azért jár ide, a Szólj Be a Papnaksátrához, hogy kikapcsolódjon, mert itt elfogadják őt. Mindenesetre, azért néhány kvízt is kitöltött.

Fotó: Szólj Be a Papnak/Facebook

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

20 éves a COR-hétvége mozgalom a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében. Ez alatt az idő alatt közel kilencszáz 18 és 26 év közötti fiatal vett részt COR hétvégeken.

A jubileumi ünnepségen 2017. július 29-én, szombaton este 7 órától Palánki Ferenc  debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutat be ünnepi szentmisét Máriapócson a Kegytemplomban, majd a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken, táncházon, 11 órától pedig szentségimádáson veszne részt.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúja a hagyomány szerint július utolsó vasárnapján, az idén 30-án lesz Máriapócson. A búcsúra több ezer zarándokot várnak, amelyre egyre többen indulnak el gyalogosan vagy kerékpárral a környező településekről. információink szerint Újfehértóról, Napkorról, Nagykállóból, Mátészalkáról, Debrecenből és Nyíregyházáról is érkeznek gyalogos és kerékpáros zarándokok.

A már 29-én (szombaton) megérkező zarándokok bekapcsolódnak a COR-hétvégés jubileumi eseménysorozatba.

30-án, vasárnap Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fél 11 órakor mutatja be az ünnepi szentmisét a jelen lévő papokkal, majd délután 2 órakor ünnepélyes litániával fejezik be zarándoklatot.   

A máriapócsi római katolikus templomban a zarándoklat alatt (vasárnap fél 9-től fél 2-ig) folyamatos szentségimádás lesz.

 

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ministránsai a napokban (2017. július 24-28-ig) ministránstáborban töltenek együtt egy hetet Debrecenben a Szent József Gimnázium kollégiumában. A színes, gazdag programmal tarkított táborban a fiataloknak bőven van lehetőségük önfeledt játékokra; vetélkedők, csónakázás, foci, csúszdaparkban eltöltött órák, városnézés, hortobágyi kalandtúra teszik még emlékezetesebbé a hetet és nem utolsó sorban többször találkozhatnak Palánki Ferenc megyéspüspök atyával. Először szentmisén, amelyet a főpásztor Szent Jakab ünnepén mutatott be a kollégium meghitt, családias kápolnájában. 

„Legjobb a győztes csapatban játszani” — hangsúlyozta a főpásztor a szentmisén mondott gondolataiban, amikor a focimeccsen szerzett gólokhoz hasonlította Jakab és testvére, János apostol meghívását, viselkedését. Amikor az apostolok éppen rendezgették hálójukat a halászathoz, Jézus a követésére hívta meg őket. A két apostol készséggel elfogadta ezt és mindent feladva, addigi életüket is azonnal otthagyva egy bizonytalan jövőért követték Jézust. Ez gólnak számított a ministránsok szerint is Jakab csapatában. Később, amikor Jézussal Szamárián keresztül haladtak és nem akarták őket befogadni, Jakab és János felháborodásuknak adtak hangot, de Jézus a békés lelkületre intette őket.  A dühös lelkület már csak öngólnak számított. A püspök atya kiemelte, mIndannyiunkban vannak hasonló érzések, sokszor különbnek érezzük magunkat a többi embernél, gőgösek, fölényesek vagyunk és ezek mind-mind öngólnak számítanak. Szent Jakab apostol is sokszor így gondolkodott, de amikor megértette Jézus tanítását, akkor olyan ember lett, aki elsőként odaadta az életét hitéért. Bennünk is győzhet a jó, Istennel aranygólt lőhetünk, mert ő az, aki képessé tud tenni arra, hogy mások szolgálatára legyünk, hogy igazi, nagy dolgokra, az üdvösségre, örökéletre vágyakozzunk a szeretet gyakorlásával. 

Az 58 fős tábor életébe az egyházmegye kispapjai is bekapcsolódtak. A túlnyomórészt általános iskolás korú ministránsok közelebbről is megtapasztalhatták, hogy a papi hivatásra készülők és a jelen lévő papok ugyanolyan hétköznapi emberek, mint ők. Kálmán József atya, egyházmegyei ministránsreferens, a tábor főszervezője beszélgetésünkkor elmondta, az önfeledt, szórakoztató játékban gazdag tábor célja elsősorban az, hogy a ministránsok egy boldog, vidám pappal találkozzanak. Ilyenkor lehet velük is jobban viccelődni, közvetlenebb hangnemet megengedni. A hétköznapi életben, vagy akár a búcsúi szentmiséken kevés a lehetőség, idő a kötetlenebb beszélgetésre. A hivatás alakulásában ez kiemelten fontos. Szükséges, hogy pozitív képet alakítsanak ki a papi hivatásról. Egy felhőtlen, nyári időszakban van idő a beszélgetésre, megszólításra, játékra, egészséges viccelődésre, amely során teljesen más kapcsolat alakul ki a papok és a ministránsok között.

Kálmán József atya arra a kérdésre, hogy hogyan látja az egyházmegyei ministránsok aktivitását, elmondta, a létszámuk papfüggő. Vannak olyan kisebb egyházközségek, ahol népszerű az oltár körüli szolgálat, viszont sajnos arra is van példa, amikor nagyobb egyházközségben nem sikerül őket megszólítani. Egyházmegyei szinten is igyekeznek minden évben több programmal közvetlenebb, kötetlenebb találkozásra alkalmat adni. Ebben az évben szervezték meg először a nagy érdeklődést övező ministránstalálkozót, továbbá a táborokba, és az éves komolyabb ünnepekre (papszentelés, olajszentelési szentmise) is rendszeresen meghívják őket, valamint a facebook csoporton keresztül napi szintű kapcsolatra is van lehetőség.

József atya már most tolmácsolta Ferenc pápa meghívását a 2018. július végi római nemzetközi ministránstalálkozóra, amelyen az egyházmegye ministránsai is részt fognak venni.

 Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye - Sajtóiroda

2017. július 27., csütörtök 13:48

Nyári tábor rendkívüli forma szerint

A budapesti központú Juventutem Magyarország mozgalom országos nyári táborának helyszínéül ezúttal egy vidéki, a Hajdú-Bihar megyei egyeki római katolikus egyházközséget választotta, ahol július 24-29-ig mintegy 40 fő ismerkedett a római rítus rendkívüli formájával. A táborba azon fiatalok érkeztek, akik a római rítus mindkét formája iránt elkötelezettek. Papp László egyeki plébános örömmel fogadta az ország területéről és határon túlról is érkező mintegy 40 résztvevőt.

Kiss Bertalan, aki a mozgalom nemzetközi és magyarországi világi vezetője kérdésünkre elmondta, a szövetség 17 országban van jelen, 37 közösséggel. A nyári táborokat kettős céllal szervezik. Egyrészt, az intenzív töltekezés egyfajta lelkigyakorlatot is jelent a közösségnek, hiszen egy hét alatt végigéneklik a teljes zsolozsmát— kivéve az éjszakai imaórákat —, reggelente rendkívüli forma szerinti (latin nyelvű) szentmisén vesznek részt és a szabadidő nagy részét is művelődésre fordítják, Déri Balázs professzor himnuszelemzéseit, Kajtár Edvárd pécsi székesegyházi plébános valamint Alácsi Ervin tábori lelkész előadásait hallhatják. A mozgalom vezetője hozzátette, áldás a budapesti közösségnek az, hogy ténylegesen meg tudják valósítani, amely XVI. Benedek pápa a Summorum Pontificum című dokumentumának egyik üzenete is, hogy a két liturgikus formát (régi és új rítus szerint) békében gyakorolják a plébániákon, hogy azok kölcsönösen gazdagítsák egymást. Napjainkban kérdések merülnek fel a régi rítus gyakorlásával kapcsolatban, ezért feszültségek vannak a két liturgia használatában. Bertalan hozzátette, a Juventutem Magyarország mozgalom budapesti közössége a példa arra, hogy ezt e nélkül is meg lehet élni.  Erről tesznek tanúságot olyan plébániákon, közösségekben, ahol törekszenek arra, hogy a liturgiát a maga teljességében végezzék. 

A táborba Palánki Ferenc debreceni-nyíregyházi megyéspüspök is meghívást kapott július 26-ára, amikor a főpásztor katekézist tartott a hivatásról, majd megáldotta az egyeki Szent János római katolikus általános iskola előtt felállított kőkeresztet, és a templomban elnyelezett új orgonát. Ezt követően a jelen lévő papokkal, a tábor résztvevőivel és a hívekkel részt vett a rendkívüli formában elénekelt pontifikális vesperáson.

A főpásztor katekézisében többek között hangsúlyozta, ha együtt imádkozva Istent dicsőítjük, akkor megjelenik közöttünk az Isten országa. Ezt úgy érhetjük el, ha mindannyian felismerjük, mire kaptunk meghívást az Istentől. A püspök atya korábbi éveiben, mint szemináriumi lelkivezető sok fiatallal találkozott és látta, hogy egy-egy ember lelkéből mit tud alkotni, formálni az isteni kegyelem: „Ha a hivatásról beszélünk, arról elmélkedünk, mit jelent a keresztény életünk. Mennyire valóság az, hogy nem a saját életünket kezdjük élni, hanem Isten életét. A keresztény élet azt jelenti, hogy tudatosan elkötelezzük magunkat Isten mellett. Ez egyfajta várakozás és törekvés a krisztusi, a jó keresztény életre. Egyre inkább törekedni kell arra, hogy hozzá hasonlóvá váljunk, aki nemcsak példa, hanem a kegyelem forrása is. Ő ébreszti a szívünkben annak vágyát, hogy egyre inkább hasonlítsunk hozzá. Van e bennünk vágyakozás erre?” Ezt ébren kell tartani magunkban, és kérjük Istent — aki az embert boldogságra teremtette —, hogy minden körülmény között szítsa bennünk a vágyat. A hivatás azt jelenti, hogy Isten létre, életre hívott, hogy feladatot küldetést adjon nekünk. Életünk tehát nem sors, szerencse kérdése, hanem küldetés a keresztény életre, amely vonzó, igaz gyakran az ellenkezője látszik rajtunk.” Palánki Ferenc megyéspüspök hangsúlyozta, a keresztény életet a radikalizáció teszi vonzóvá. Ez pedig azt jelenti, hogy minden keresztény embernek tudatosítani kell önmagában, hogy ő meghívott a szeretetre, arra a különleges életútra, amiben ki tudja munkálni Isten képmását.

A juventutem tábor 29-én ünnepélyes szentmisével zárul.

Kovács Ágnes

2017. július 27., csütörtök 12:57

A Képmás zenekar Egerszalókon

A Képmás zenekar Egerszalókon július 15-én, szombaton a 34. alkalommal megrendezésre kerülő Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat meghívott vendégeként vett részt.

A 70. születésnapját ünneplő Sillye Jenő és barátai jubileumi koncertjét követően 18 órától adott nagy sikerű koncertet, majd az érseki szentmisén és az azt követő körmeneten végzett zenei szolgálatot.

A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárság himnuszpályázatot ír ki.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust általában négyévente ünneplik. Legutóbb Magyarországon 1938-ban rendezték meg. Ferenc pápa 2016 januárjában jelentette be, hogy a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak 2020-ban Budapest ad otthont. A kongresszussal kapcsolatos további információk a www.iec2020.hu honlapon találhatók.

A NEK lelkipásztori előkészítésének egyik eleme a kongresszus himnuszának megkomponálása. Bízunk benne, hogy olyan himnusz születik, amely nemcsak a kongresszuson hangzik el, hanem utána sokáig felhangzik majd szentmiséken, vagy más eucharisztikus liturgiákon. A beérkezett pályaműveket független zsűri bírálja el.

További részletek és a pályázati kiírás a honlapon olvasható:

http://www.iec2020.hu/himnuszpalyazat/

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánia idén is megrendezte a hagyományos egy hetes nyári gyerektáborát, melynek úti célja ezúttal Esztergom volt. Július 3-8. között mintegy 43 hittanos gyermek és 5 kísérő járta be és fedezte fel hazánk eme csodálatos és katolikus egyházunk számára fontos, központi helyét.
Az első nap hosszú utazásunkat követően az ország legnagyobb templomát, a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert főszékesegyházat ismertük meg az altemplomtól egészen a kupoláig, bejárva a mintegy 100 méteres szintkülönbséget. Az este folyamán ismerkedős és csapatépítő játékok segítségével barátkozhattak a hittanosok. A tábor többi napján 9 állomásos városjátékkal fedezhették fel a gyerekek a város értékeit. A Duna másik oldalán lévő Párkány parti sétányáról egy jóízű fagylalttal a kezünkben nézhettük az elénk táruló panorámát. Ugyanakkor sétahajóztunk és természetesen nem maradhatott el a szellemi és sportvetélkedő sem, melyekre a Prímás szigeten került sor. Egész napos kirándulásra is kimozdultunk, mégpedig a Börzsönyben fekvő Kemence településre látogattunk el, ahol erdei kisvasút, gyalogtúra, eszközbemutató, no meg sok-sok játék várt bennünket. Voltunk még egy interaktív őslénykiállításon, melyen megtanultuk az aranymosás és a régészet rejtelmeit is. A nyári meleg elviselése végett élményfürdőbe mentünk, amelyet mondanom sem kell mindenki élvezett.
A tábor folyamán nem maradhattak el a közös imaalkalmak, melyeket lelki vezetőnk Hajdu István atya tartott. Hálaadó szentmisénk a prímás palota melletti vízivárosi plébániatemplomban volt, ahol a jó Istennek köszöntük meg kegyelmeit, melyekkel elárasztott bennünket.
Rengetek jó élménnyel gazdagodva térhettünk épségben és egészségben haza.
Ugyanakkor már várva a következő találkozási alkalmat.

Gerhes József
hittanár, a tábor szervezője

Forró júliusi nyár tombolásában került sor a jubileumi előadássorozat második felének kezdetére. Szám szerint ez volt a hetedik előadás, melynek szónoka nagytiszteletű Czető Norbert, Tiszacsege református gyülekezetének lelkésze.

Téma: A közös tanúságtétel lehetőségei.  Lelkész úr példaadóan, stílusosan nem egyedül, hanem gyülekezetének tagjaival, református testvéreinkkel együtt érkezett. Papp László plébánosunk bevezetője és a köszöntések után a Szent József litánia elimádkozásával indult az est. Előadónk Mahatma Gandhi idézetével irányította figyelmünk hajójának vitorláját a mélységek, mélyen szántó gondolatok felé. „Bizonyosan keresztyénné lennék, ha egy keresztyén a nap 24 órájában keresztyén lenne.” Nagytiszteletű úr előadásában az alapok tisztázását tartotta mindenekelőtt fontosnak. A hűség, a példakép és a tanúságtétel hitbeli alapjait Szent József életén és személyiségén át tárta elénk. József hűséges volt Istenéhez, feleségéhez, gyermekéhez és ezzel együtt Jézusához is. Csak Istentől van értelme az ő hűségének, mely tettekben mérhető és állandó felelősséggel jár.

Szent József hitvallását közösségben élte meg, hiszen komolyan vette a templomba járást, volt személyes istenkapcsolata és Jézus központú volt. Ez a Jézus központú hitvallás az, ami összeköt minket: reformátusokat és katolikusokat. Ez a közös tanúságtételnek a szíve: az istentisztelet betöltése szeretetben. Különös jelentősége van korunkban a hitvallásnak, hiszen a keresztényüldözések korát éljük újra. Próba alá vétetik a magyarság hite is. István diakónus vértanúságától, napjainkig, a virágvasárnapon, az egyiptomi templomban történt véres terrortámadásig vonultatta fel előttünk a keresztényüldözés szomorú valóságát előadónk.

Ahol nincs hűség, ott a gonosz erők felülkerekednek. Hűségesnek kell lennünk Istenünkhöz, Jézus Krisztus koronás fejéhez, hisz az iszlám, mint ellenség mindig a fejet támadja. Ne legyünk mi magunk ennek a fejnek az árulója. Hitünket vegyük komolyan, mert elérkezett a megmérettetés ideje hűségünk vonatkozásában. Legyen a hitvallásunk személyes hiten alapuló, közösségben megélt élő kapcsolat Istennel, s akkor nem vesz erőt rajtunk a diabolos!

A Szentírás ne egy kis édesség legyen speciális alkalmakra, de mindennapi kenyér! - figyelmeztetett minket előadónk. Hogy milyen legyen az együttélésünk, és milyen ne legyen, arra beszédes képeket vetített lelkész úr. Lehet az együttélés skizmatikus, vagy prizmatikus. A prizmatikus, közös fókuszon áthaladó sokszínűséget választhatjuk csak, ha az egyház hajóját szeretnénk közösen építeni. Az emberi korlátokat túlnövő, falakat áthidaló szeretet hitvallása nem ars poetica, hanem confessio kell legyen! Hitünk nem akar uniformizálni, hanem az egységet akarja formába önteni. Jézus áldozatának és a szakramentumoknak komolyan vétele is a mi közös tanúságtételünk. Együtt kell gondolkodnunk és az alapján továbbépítenünk a már jól működők mellett az újabb, közös tanúságtevési lehetőségeket!- szögezte le lelkész úr.

Itt, át is adta a szót a nagyközönségnek és együtt gyűjtöttük össze a már megélt és élő kapcsolatok mellett a továbbépíthetőket.

A fórum után, Czető Norbert nagytiszteletű úr áldáskívánásával, és a székely asztali áldás közös elimádkozásával kezdetét vette a terített asztal melletti megvitatása az elhangzottaknak.

Farkas Éva

Fotó: Papp Ágoston 

Naptár

« Július 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300   Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. szeptember 20. – Szerda (Lk 7,31-35)
    Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál

Youtube csatornánk