Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

2017. augusztus 25-én az egyházmegye 10 köznevelési intézményének igazgatói közössége szakmai tanácskozást tartott, amelyen Palánki Ferenc megyéspüspök is részt vett.

A főpásztor köszöntő gondolataiban örömtelinek nevezte az előző nap megtartott tanévnyitó ünnepséget, és azt kérte az intézményvezetőktől, ez maradjon így egész évben a diákok lelki, testi és szellemi fejlődésének érdekében. A püspök atya hangsúlyozta, az ifjúság-pasztoráció feladata nem a fiatalok szórakoztatása. Az iskola eszköz az ifjúság nevelésében, célja pedig, hogy a fiatalok elkötelezett felnőtt kereszténnyé váljanak, és hasznos tagjai legyenek közösségünknek, társadalmunknak. Erre közösen törekszünk, amely megtapasztalható az intézményvezetők munkáján, hiszen lelkesedéssel, szenvedélyesen szolgálják az ifjúságot.

Ezután Béres Nándor gazdasági igazgató tájékoztatta az intézmények vezetőit a 2017. gazdasági év tapasztalatairól, az elvégzett munka sikerességéről (új bérszámfejtői és könyvelési program került bevezetésre egységesen minden intézményben), az előttük álló feladatokról:a költségvetés módosításának lehetőségéről, az átlagbér alapú támogatás igénylésének és pótigénylésének új „házon belüli” rendszeréről, a pedagógus béremelés utolsó pillérének megvalósításáról.

Molnár Katalin EKIF főigazgató értékelte a 2016/2017. tanévet, amely szakmai anyag felkerül az egyházmegye honlapjára, a törvényi kötelezettségnek eleget téve, 2017. augusztus 31-én. Köszönetét fejezte ki az áldozatos és nagyon eredményes munkáért, amelyet igazolnak az elmúlt évek összehasonlító számadatai, százalékai.

A főigazgató ismertette a 2017/2018. tanév kiemelt feladatait és a tanév helyi rendjét, amely sajátosan, az egyházmegyei intézmények részére készült. Ez az írásos anyag tartalmazza azokat az intézményi feladatokat, jogszabályi hivatkozással alátámasztva és a határidőket havi lebontásban, amelyet a fenntartó részére engedélyezés, véleményezés, jóváhagyás céljából kell megküldeni; az egyeztetéseket le kell folytatni; tartalmazza továbbá a fenntartói ellenőrzések ütemtervét, valamint a gazdálkodással kapcsolatos feladatok időpontjait is.

A 2017/2018. tanév magasabb vezetői megbeszélése hozzászólásokkal és jó hangulatú beszélgetéssel folytatódott, majd a szakmai tanácskozás közös ebéddel zárult.

Molnár Katalin

EKIF főigazgató

2017. augusztus 25., péntek 15:23

Varázspálca

A testi és szellemi fejlődés titka az, ha megpróbálunk kicsit más szemmel nézni a világra, mely körbe ölel bennünket. Egy aprócska idilli pillanat, egy kedves szó, vagy egy gyengéd érintés s máris örömtelibb az élet. Mi talán, már nem is értékeljük eme gesztusokat, de vannak, akik boldogan fogadják.

A Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda 9. E osztályos tanulói az „Adj egy ötöst” pályázat keretén belül, a „Varázspálca” programmal látogatott el a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei „Kikelet” Egyesített Szociális Intézmény Ápoló – Gondozó Otthonába, Mándokra. Ez egy bentlakásos intézmény a testi és szellemi fogyatékos fiatalok számára. Mintegy 20 fiatalnak állítottunk össze Kerezsi Béláné tanárnő segítségével, egy egész délelőttöt felölelő mozgásos programot.

A versenyszámok nem voltak megerőltetőnek, egyszerűségükben rejlett a siker gyümölcse. Diákjaink és az otthon lakói párokba rendeződtek, hogy segítségünkkel végre tudják hajtani az adott feladatokat, hiszen erre önállóan nem lettek volna képesek testi, vagy szellemi fogyatékosságaik miatt. Zenére bemelegítettünk, sorversenyeken szurkolhattunk egymásnak, majd közösen táncoltunk a sérült barátainkkal. Igen, ők mindannyian a barátaink lettek. Megszerettük őket, azokat, akik mellett elmenvén sokan elfordítják a fejüket, vagy sajnálattal néznek rájuk.
Úgy gondoljuk, hogy ezen pályázat megvalósítása iskolánkban egy, már évekkel ezelőtt elkezdett folyamat része, ami megerősít minket, Szent Lászlós diákokat abban, hogy helyesen cselekszünk, jó úton haladunk. Ez az út a szeretet, az elfogadás, a közös gondolkodás- és cselekvés útja.
Kövess te is minket!
Ragány Fanni 9.E osztályos tanuló

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a 2017/18-as tanévtől két köznevelési intézménnyel — a nyírtelki Szent Anna Általános Iskolával és az ajaki Tamási Áron Általános Iskola, Óvoda és Bölcsődével — gazdagodik, így már összesen 10 intézményében az óvodás kortól a középiskolás korral bezárólag 5093 gyermek kezdi meg az új tanévet. Az egyházmegyei ünnepélyes tanévnyitón 680 fő pedagógus, technikai dolgozó, lelkivezető vett részt 2017. augusztus 24-én a debreceni Megtestesülés-templomban, ahol először Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be Veni Sancte szentmisét, majd dr. Gloviczky Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke, Dr. Csáky Tibor, a Váci Egyházmegye EKIF igazgatója és Molnár Katalin, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye EKIF Főigazgatója tartott előadást. A rendezvény befejező részében pedig Palánki Ferenc megyéspüspök átadta a két átvett intézmény eddigi vezetőinek Horváth-Bócsi Irénnek (Nyírtelek) és Rozinka Mihálynak (Ajak) a további vezetői megbízást, valamit Popovics Ferencnének, a fülöpi Néri Szent Fülöp általános iskola és dr. Bódis Zoltánnak a debreceni Szent József Gimnázium igazgatóinak meghosszabbította intézményvezetői mandátumát.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában — Szent Bertalan apostol ünnepén — az apostol küldetésére irányította a figyelmet, amely minden megkeresztelt embernek a hivatása. Fülöp apostol, amikor Jézussal találkozott, élményként, igazi örömhírként számolt be erről Bertalannak. A pedagógusoknak, másokért élőknek első és legfontosabb hivatásuk, hogy legyenek olyan pillanatok az életükben, amelyek a rábízottaknak is életre szóló élményt jelent. Ezután a püspök atya hangsúlyozta, az Egyház azért vesz át iskolákat, mert ennek a találkozásnak az élményében szeretné részesíteni a fiatalokat.

„Jézus Bertalanra tekintett és azt mondta, íme, egy igaz ember, akiben nincs kétszínűség. Tegyük fel a kérdést önmagunknak — folytatta a püspök atya —, hogyan nézünk azokra az embertársainkra, akiket pogányoknak tartunk. Nézzünk rájuk szeretettel, jósággal, Isten szemével, hogy elinduljon a megtérés, fejlődés, növekedés folyamata a szívükben.”

Gárdonyi Géza író szerint a pedagógusok lámpásként világítanak a sötétben. A főpásztor hangsúlyozta, a pedagógusnak nem a sötétséggel szemben kell meghatároznia önmagát. Identitásuk azt jelenti, hogy a sötétségben lévőkért munkálkodjanak, hogy megtörjék annak hatalmát az emberi szívekben. Az oktató-nevelő munka tehát azt jelenti, hogy nem bántjuk, hanem a szeretet parancsára tanítjuk őket, hogy boldogok legyenek, mert „senkit nem lehet jóvá szidni, csak jóvá szeretni” (Böjte Csaba atya).

Ezután a megyéspüspök kiemelte: „nemcsak a tudást kell átadni a tanulóknak, hanem életformát, emberséget, jóságot, értékeket. Ebben pedig óriási a pedagógusok felelőssége, mert egyszer majd mindannyiunk előtt megnyílik az ég és számot kell adnunk arról, hogyan teljesítettük hivatásunkat, apostolságunkat, küldetésünket (vö. Jn 1,51). A felelősségtől ne rettenjünk meg, hanem vállaljuk azt, tudjuk, hogy elsőre kell jó döntéseket hozni, jól szeretni és a végén jól meghalni. A másokért odaadott élet a biztosítéka annak, hogy Krisztushoz hasonlítunk, aki értünk meghalt és feltámadt, hogy vele együtt mi is feltámadjunk.”

Dr. Gloviczky Zoltán „Változások és fejlesztések” című előadásának témájára utalva örömmel jelentette be, hogy a következő tanévben nem nagyon lesznek változások. Majd Ferenc pápa még Buenos Aires-i püspöki szolgálata idején írt könyvének gondolatát hangsúlyozta, amely arról szólt, hogy a nevelés legfontosabb alapja és mozgató rugója a remény, ennek aktív megfelelője pedig a kreativitás. Az elnök kiemelte, ez a kreativitás azt jelenti, hogy amikor elkezdődik a tanév, és megjelennek a csillogó gyermekszemek, akkor fogjuk észrevenni, hogy mégis vannak kihívások és változások ebben a tanévben is, amelyeket nem az oktatáspolitika, a hivatal, a fenntartó fog diktálni, hanem a ránk bízott gyermekek. Az újdonság, a kreativitás igénye tehát ott lesz a mindennapunkban.

Ezután Gloviczky Zoltán néhány olyan iskolákra, pedagógusokra vonatkozó változásra irányította a jelenlévők figyelmét, amely meghatározza a tanévkezdést. Így szólt többek között a pedagógusbérről, a tankönyvellátásban történt változásokról, a fenntartónak szóló oktatási infrastrukturális fejlesztésekről, az intézményvezetőket érintő Közoktatás Informatikai Rendszer (KIR) újdonságairól, pedagógusminősítési, tanfelügyeleti eljárásokról, iskolaérettség vizsgálat és érettségi vizsgarendszer fejlesztéséről és a szakmai ellenőrzésről.

Dr. Csáky Tibor atya előadásában a Váci Egyházmegye köznevelési intézményeiben szerzett tapasztalatairól számolt be. Ők 30 intézményt üzemeltetnek; 7 középiskolát, 20 általános iskolát és 13 óvodát, ezekben átfedések is vannak. Először az előadó többek között azon kérdésre kereste a választ, hogy milyen az Isten pedagógiája, szociológiai vonatkozásban, hogyan közli az üdvössége örömhírét. Az isteni pedagógia szabad hívást jelent. Jézus pedagógiája szerint 12 apostolt választott, akik között semmiféle hatalmi jel nem fordult elő. Isten ezt ma is ugyanúgy valósítja meg. Jézus olyan közösséget alapít, amely nemcsak maga körül forog. A világért van, de oly módon, hogy maga nem lesz világ, nem oldódik fel benne, hanem megtartja kontúrjait.

Ezután Tibor atya az iskolák átvételével, alapításával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a kérdés az, mit jelent a hegyre épített város, amelynek nem a nagysága a fontos, hanem, hogy hegyre épüljön. Ez azt jelenti, hogy meddig képes valóságosan fenntartani a köznevelési intézményeit úgy, hogy az üdvösség látható jelét hordozza. Ezt kell átgondolni, amikor az Egyház iskolát vesz át.

Az EKIF igazgató ezután visszatekintett az elmúlt évtizedekre, amikor adott volt a keresztény családi modell. 1948-ig több mint 3000 iskolát működtetett az Egyház Magyarországon, majd 1990-ben újra indult az evangélium szabad hirdetése, de ez a két dimenzió (keresztény család, keresztény iskola) már nem tudott újra megjelenni, mert minden megváltozott. Szekularizálódott a világ, szétesett a család, ahonnan most érkeznek a gyerekek a keresztény értékrendű iskolákba.

„Meg kell tehát vizsgálni a mai korban hogyan tud az egyház hiteles, hegyre épített város lenni. Minden gyermek az Isten képmása akár megkeresztelt akár nem. Az Isten álmodik mindannyiunkról. Az EKIF feladata pedig nemcsak a törvényesség betartása, az ellenőrzés, hanem az, hogy a keresztény üzenet megérkezzen azokhoz, akik valamilyen reménnyel hozzánk küldték a gyermekeiket” — hangsúlyozta többek között Dr. Csáky Tibor atya.

„Ne hagyj Uram, megülepednem,

Sem eszmében, sem kényelemben.

Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,

S nem vágyni többre kis mái magamnál.” (Sík Sándor: Ments meg Uram!)

Ezekkel a gondolatokkal kezdte „Növekedés az új tanévben” című előadását Molnár Katalin, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Köznevelési Intézményei főigazgatója, aki elmondta, az intézményrendszerünk bővítésén túl egyfajta mélyebb, szellemi gazdagodást is tapasztal. Az előadó hangsúlyozta, az iskola akkor lesz katolikus, ha engedjük, hogy Isten áthassa az épületeket, a szíveket és az elmét.

Molnár Katalin kifejtette, egyre nagyobb az igény a társadalomban az egyházi iskolákra, ez kihívást is jelent, amelyre kielégítő választ kell adni. Jól érzékelhető ez különösen a kis településeken, ahol egy-egy intézmény meghatározó szellemi központ, s együtt kell élnie a település vezetőivel, lakóival. Az EKIF igazgató szerint az egyik legfontosabb kihívás a fogyasztói társadalom követelményeivel szembenézni – reklámok, feliratok, média -, ahol a boldogulás fogalma felette áll minden értéknek. „Mi szemben megyünk ezzel a mentalitásal; számunkra a boldogulás fogalma nem előzi meg a becsület, a tisztesség, az őszinteség értékeit. A másik óriási kihívás, vajon képesek vagyunk-e megszólítani az átvett iskolák, óvodák pedagógusait, munkatársait; tudunk-e olyan biztonságot nyújtani, amelyben jó együtt lenni, alkotni, nevelni; tudunk-e olyan boldogság-utakat mutatni, amely vonzó azoknak a kollégáknak is, akik eddig nem ismerték ezt az utat” — hangsúlyozta Molnár Katalin, majd hozzátette, a katolikus iskola legkényesebb pontja a pedagógus, mert minden rajtuk múlik. Mindenki arra lesz kíváncsi, milyen elvárásokat fogalmaz meg az egyház, a fenntartó egyházmegye, és hogy ennek Ő hogyan tud majd megfelelni: szakmai, életviteli, hitéleti szempontból.

Ezután az előadó kérte a pedagógusokat, hogy az oktató-nevelő program egyik fő pillérét a remény növelése határozza meg. Mint mondta, a ma fiataljainak erre a reményre, szeretetközösségre van a legnagyobb szükségük.

A tanévnyitón közreműködött a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium AMI tanárainak kórusa.

2017. szeptember 1-jétől az egyházmegye köznevelési intézményei a következők:

1994. Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda – Kisvárda

1994. Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola – Nyíregyháza

1996. Szent József Általános Iskola,Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium – Debrecen

2011. Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola – Mátészalka

2012. Szent János Katolikus Óvoda, Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola és AMI – Egyek

2013. Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium – Nyírbátor

2016. Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola – Fülöp

2016. Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola – Geszteréd

2017. Szent Anna Általános Iskola – Nyírtelek

2017. Tamási Áron Általános Iskola, Óvoda és bölcsőde — Ajak

Kovács Ágnes

2017. augusztus 25., péntek 09:23

Újabb fogadalomtétel a Vianney Testvéreknél

Idén már második alkalommal ünnepelt fogadalomtételt a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség 2017. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén. Isten hívó szavára válaszolva, háromnapos lelkigyakorlata végén, Tatár Bálint novícius testvér letette első, egyszerű fogadalmát a Vianney Testvérek Közösségében Pócspetriben.

Az ünnepi szentmisét Szenes István elöljáró atya celebrálta a Szentkereszt Megtalálása Plébániatemplomban. Az evangélium felolvasása után Bálint testvér válaszolt a szándékának tisztaságára és szabadságára vonatkozó kérdésekre, majd a mindenszentek litániáját követően elmondta személyes fogadalmi imáját, amelyet közösségük speciális óraimája ihletett: „Irgalmas Jézus, imádlak téged a sok kegyelemért, amelyet nekem juttattál... Megtanítottál bízni gondviselésedben. Dicsérlek téged a sok jóért, amit nekem juttattál, s amit már előkészítettél. Mindenkor emlékeztess, hogy mindezeket felajánlhatom a szenvedőkért, a haldoklókért és odaajándékozhatom magam a tisztítótűzben szenvedő lelkekért.”

Ez után következett az a bensőséges pillanat, amikor letette fogadalmát az elöljáró atya kezébe az evangéliumi hármas tanács - tisztaság, szegénység, engedelmesség – mellett, valamint negyedik fogadalomként életét ajánlva a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és a földön a tisztulás útján járó lelkekért. Végül magára öltötte az engedelmességet jelképező övet és a testvérek imafüzérét.

Bálint testvérrel együtt ünnepelt közössége, családtagjai, barátai, volt tanárai, az egyházközség tagjai és más megszentelt életet élő közösség képviselői.

Tatár Bálint Vianney testvér Nyíregyházán született 1994. november 24-én. Négygyermekes hívő családban nőtt fel, a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán kezdte el katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon. Fogadalomtétele utáni küldetéseként az Egri Érseki Hittudományi Főiskolán kezdi meg felkészülését az áldozópapságra.

A Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség megalapítását 2015-ben engedélyezte Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye akkori püspöke. A megszentelt életet élő, apostoli munkát végző férfi közösség tagjai (egy paptestvér, két kispaptestvér és két laikus testvér) jelenleg a pócspetri-máriapócsi plébánia házában élnek. Életüket annak szentelik, hogy a tisztítótűzben szenvedő, a haldokló és a tisztuló lelkeket segítik imádsággal, lelkigyakorlatokkal, kórházi gyógyító munkával, lelki napok kísérésével.

Lukács Krisztina

A Kaposvári Egyházmegye püspöki hivatalának dolgozói látogattak el a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központjába Varga László kaposvári megyéspüspök atya vezetésével 2017. augusztus 23-án. A két egyházmegye egyidős, hiszen mindkettőt 1993-ban alapította Szent II. János Pál pápa.

Varga László püspök atya — akit ebben az évben május 13-án szenteltek a Kaposvári Egyházmegye püspökévé — munkatársaival azért látogatott el a debreceni hivatalba, hogy egyházmegyéjének átszervezéséhez tapasztalatokat gyűjtsön.  A szintén fiatal Kelet-magyarországi egyházmegye szervezeti felépítése az elmúlt 20 évben már megtörtént, amely folyamos fejlődésen megy keresztül akár a gazdasági, akár a köznevelési, szociális intézményeinek, plébániai hálózatának vonatkozásában.   

Varga László püspök atya többek között az egyházmegye szervezeti felépítéséről és az ezekben felmerülő nehézségekről, célokról kérdezett, amelyre főként Palánki Ferenc megyéspüspök válaszolt. A debreceni főpásztor akár az iskolaátvételeket, akár más területeket érintő válaszában azt hangsúlyozta, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyében az elültetett mag, a gyümölcs lassan ugyan — amely néha fájdalommal is jár —, de kezd beérni. A 20-24 éves oktatási intézményeknél már több papi hivatás született, az ifjúság-pasztoráció is kezd megerősödni, a hitoktatás rendszere is lassan stabilizálódik, egy-egy területen működő továbbképzések, lelkiségi mozgalmak is ismertté vállnak, és a plébániai hálózat is kialakult.

A közös eszmecsere a két egyházmegye — a sajtóiroda, EKIF iroda, gazdasági iroda — ugyanazon szakterületek munkatársainak kötetlen beszélgetésével zárult.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2017. augusztus 17., csütörtök 14:30

A Karitász missziója, ajaki tapasztalatok

Nyolcadik alkalommal került sor előadásra az Egyeki Szent József plébánián 2017. augusztus 16.-án 17 órától. A jubileumi készület sorozatának előadója Gáspár Mátyás ajaki kanonok úr volt, előadásának témája: A Karitász csoport missziója, ajaki tapasztalatok. Ezen a napon a szokásosnál is többen jelentek meg a közösségi teremben,

hiszen Mátyás atya, volt Egyeki plébános még ma is igen nagy szeretetnek és tiszteletnek örvend közösségünkben. Ahogy házigazdánk, Laci atya fogalmazott: sokak számára lelki élmény volt az ő szolgálata. Ezt az élményt is újra kívánták élni a testvérek az előadás aktuális és élő kérdései, felvetései mellett. Mátyás atya bevezetőjében az Egyeki jubileumi kiadvány előszavából László atya gondolatát idézte.”Az marad meg az örökkévalóságnak, amit szeretetből teszünk.” Nemes egyszerűséggel a karitász is ezt jelenti: A nagy egészben megtenni azt a kis jót, ami tőlünk telik. Ezután Gáspár atya a Szent József templom oltárképének elemzésével állított párhuzamot Szent József szolgálata és a karitatív tevékenység között. Az oltárkép középpontjában a hallgatag szent áll, aki a család minden gondját, terhét vállára veszi, melyet Isten rábízott egy álomban. Addig végezte ezt a feladatot, amíg Istennek szüksége volt rá. Ilyen a karitatív tevékenység is: addig, akkor és ott kell végeznünk, amíg az egyház kincseinek, az ő szegényeinek szükségük van rá. Hiszen Jézus „körüljárt és mindenkivel jót tett”- idézte atya az evangélistát. Szent Pál leveléből idézve hívta fel figyelmünket a mai kor emberének súlyos hibájára: a tőlünk nagy távolságra nélkülözőkön szeretünk látványosan segíteni, míg a közvetlen környezetünkben szenvedőkről nem veszünk tudomást. „Tegyetek jót mindenkivel, főleg hit-testvéreitekkel!” olvassuk az 1990-es zsinati dokumentumot, amely alapján a karitász mindazt a szolgálatot jelenti, amit az egyház Jézus Krisztus megbízásából a szegények javára tesz. A plébános ajaki jó gyakorlatukat bemutatva, említette kezdeti nehézségeiket is. Mindazonáltal biztatott bennünket, hogy ne féljünk elkezdeni, hiszen egy év elteltével megtapasztalta, hogy a jó példa is lehet ragadós. Ajakon a segítők száma megszaporodott, Isten segítségével hozzáigazítva a feladat terhéhez.
Befejezésül, jó tanácsként a Szent József imájára hívta fel a figyelmet: Legyenek a családok a karitász tevékenység középpontjában. Szent József lelkületével ott, akkor, és addig, ameddig Isten akarja, tegyük a jót szegényeinkkel. A fórumon elhangzott kérdésekre is őszinte, egyenes válaszokat kaptunk, ahogyan azt Mátyás atyától megszoktuk. A szeretetvendégség alatt bőségesen részesültünk a kegyelmekben, nem volt közöttünk szűkölködő.

Farkas Éva tanító
Fotó: Papp Ágoston

Hogyan lehet egy ember boldog, mitől boldog Mária? Az evangélium erre kérdésre választ ad nekünk:  „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve” (Lk 1,48-49). Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén.

 

„Mária valóban boldog volt, pedig nem volt könnyű élete. Már az angyali üdvözlet után a bizonytalanság lett úrrá rajta, mert nem tudta, áldott állapotához mit szól József, a jegyese. Majd a születés nehéz körülményei, az Egyiptomba meneküléskor a hajléktalanság megélése, Jézus nyilvános működésekor az ő Szent Fiának a visszautasítása, az el nem fogadása is szomorúvá tette, végül édesanyaként Fiának, Jézusnak keresztre feszítésének fájdalmát is átélte. Mi tehát a boldogság forrása?” — kezdte homíliáját a főpásztor. — „Annak a hite, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten üzent nekünk. Az üzenet pedig így szól:  Én szeretlek téged és azt akarom, hogy boldog légy”.

Ezután a megyéspüspök hangsúlyozta, ezért nagy jel számunkra Mária, mert ennek a boldogságnak a hordozója és példaképe. Bármilyen nehéz a mi életünk is, ha elhisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten mondott nekünk, akkor mi is ebben a boldogságban részesülünk, amely már most elkezdődik, mint ahogyan Erzsébet mondta Máriának: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45)

„Mária tehát kezdettől fogva boldog, mert elhitte és igent mondott az Isten akaratára, arra, amit rajta keresztül művelni akar. Mindezt pedig csodálatos mondatával erősítette meg: „Történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38), amely számunkra is azt az üzenetet közvetíti, hogy a mi életünk főszereplője sem mi vagyunk, hanem maga az Isten.  Mária ezért is jel, példakép számunkra, mert ő rábízza magát teljesen Istenre, aki vigyáz ránk, szeret bennünket és azt akarja, hogy a mi életünk is boldogság- és üdvösségtörténet legyen. Azt akarja, hogy már most is boldogok legyünk, de ehhez az kell, hogy az Ő útján járjunk. Mária egész élete Jézus Krisztusról szólt, nem Máriáról” — folytatta gondolatmenetét a püspök atya.

Ezután a főpásztor az ünnepre irányította a figyelmet, amelyben Máriát, a valóságos emberként Istenszülő, Istenanyát ünnepeljük, hiszen az a gyermek, akit ő a világra hozott, valóságos Isten és valóságos ember. „Mária mint valóságos ember különleges szerepet kapott az üdvösségtörténetben, a feltámadás sorozatának a második tagja lett” — emelte ki a megyéspüspök, majd  Szent Pál szavait idézve hozzátette: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül” (IKor 15,22-23).

„Mária már sorra került”- hangsúlyozta a főpásztor. — „Megkezdődött ez a sorozat, amelynek mindannyian részei leszünk.  Ezért már most boldogok vagyunk, mert hisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten nekünk ígért a Szentírás, a kinyilatkoztatás által. Mária testestül, lelkestül a mennyben, az isteni lét, a mindenütt jelenlét állapotában van. Bárhol a világon szólhatunk hozzá, mert mindenütt ott van, és mindenhová boldogságot tud hozni. Az égi születésnapján is örömet, lelkesedést, vidámságot hoz nekünk. Ahol Mária megjelenik, odaviszi a kegyelem forrását, a teljességét, méhének és életének gyümölcsét Jézust.”

Palánki Ferenc megyéspüspök atya záró gondolatként a következő kérdésre adta meg a választ: „Mi a mi éltünk gyümölcse? Tudunk–e igazán jól szeretni, Jézust vinni embertársaink életébe? Mária ebben is példakép, mert rámutat Jézusra, a kegyelem, az öröm, a boldogság forrására, nekünk pedig az a dolgunk, hogy életünkkel megszólítsuk embertársainkat, hogy mások is megismerjék Isten rájuk vonatkozó akaratát, hogy elhiggyék, az Isten ígérete az életükben is beteljesedik, ami már most boldoggá teheti őket.  

Mert mindannyiunknak megkezdett örök élete van, és amikor sorra kerülünk mi is feltámadunk. Ez a keresztény hitünk középpontja, ezért köszönjük Máriát az isteni gondviselésnek, és kérjük Őt, hogy imádkozzon érettünk most és halálunk óráján.”

Kovács Ágnes 

2017. augusztus 14., hétfő 15:41

Életöröm a családban

A fenti címmel rendezett konferenciát Pócspetriben a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség  augusztus 6-án. Korábban az öröm volt a témája a pünkösd hétfői családi napnak is, melynek végén az ott jelenlévő hívek részéről felmerült az igény a folytatásra. Most Vianney Szent János ünnepéhez kapcsolódva szervezték meg ezt az eseményt a testvérek.

A nyitó előadást dr. Borbély Ádám János szerzetes testvér tartotta, aki pszichiáter szakorvosként fejtette ki az öröm kérdéskörét. Nyilvánvalóvá tette számunkra az öröm alaptulajdonságát, miszerint az nem jön magától, meg kell dolgozni érte. Hangsúlyozta, hogy fő örömforrásunk – az Istenkapcsolat mellett – az emberi kapcsolatok. Ehhez kulcsszó a tudatosság, melyet keresztény életünkben úgy valósíthatunk meg, hogy minden napot, akár minden órát egy új kezdetként élünk meg. Ennek hasznos eszköze a Szent Ignác – i examen imádság.

A második előadást Szenes István atya, a közösség elöljárója tartotta, bemutatva a konfliktuskezelés helyes és helytelen útját, mely nagyban befolyásolja az örömben megélt életet. Mondanivalójának kiindulópontja a következő Szentírási szakasz volt: „Honnan a háborúság és a civakodás köztetek?” (Jak. 4,1). Az efezusi levél mondatával folytatta: „vessétek le a régi embert…és öltsétek magatokra az új embert” (Ef.4,22). Kiemelte, hogy a konfliktusok mély oka az empátia megfogyatkozása vagy hiánya. Ez a régi emberhez való ragaszkodásból ered, mely mindig én-központú. Szembe állította vele a Krisztus-központú új embert, aki a kereszt alatt oldja meg és oldja fel konfliktusait. Ott ugyanis új látásmódot nyerünk: tisztábban, Isten szeretetén át látjuk önmagunkat és embertársainkat.

Az előadások utáni fórumon a résztvevők kérdéseket tettek fel az előadóknak és gyakorlati útmutatást kaptak a mindennapi élethelyzetekre vonatkozóan.

Közös ebéd után családias légkörben az öröm megélésnek egyik vidám formáját tapasztalták meg a testvérek által szervezett közösségi játékok során. A nap hálaadó szentmisével zárult.

Lukács Krisztina

2017. július 27-30. között Ifjúsági Gyalogos Zarándoklatot szervezett Máriapócsra a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodája. A fiatalok Nyíregyházáról, Máriapócsra 4 napig zarándokoltak, aminek egyik fő célja volt, hogy  önmagunkra, egymásra és Istenre figyeljenek.. 35 fiatal hagyta maga mögött a rohanó hétköznapokat, és kapcsolódott be a „mindenre és mindenkire jut idő” programba. 

Aki zarándokol, bekapcsolódik…

A zarándoklat első estéjén sok lépést tettünk meg egymás felé, különböző vidám játékok segítségével. Megtudtuk, hogy a legmesszebbről érkező társunk, Budapestről csatlakozott hozzánk. A csapatépítő játékok elérték a céljukat, mert még a vacsorán csendben ülő, alig majszolgató, egymást félszemmel méregető fiatalokból, bizony, a játékok végére egy vidám, csicsergő csapat kovácsolódott.

Aki zarándokol, önmaga felé tart…

Talán a legnehezebb utazás önmagamnak a megismerése, és az, hogy egyre jobban felfedezzem azt az arcot, amely a legszebb, a legmulandóbb, a legérvényesebb. (Fodor Ákos: Arcképcsarnok).

Ehhez a megismeréshez, felfedezéshez nyújtottak segítséget az inspiráló videók, a napi elmélkedések, melyekkel Lengyel József atya segített bennünket, Gresu Judit, által feltett nyitott kérdések, melyek megválaszolása egyszer csendet kívánt, máskor pedig odafordulást a társaimhoz, az útközbeni gyónási, lelki beszélgetési lehetőségek, amiben négy fiatal atya volt a segítségünkre, a Nagy Zsolt atya által vezetett szombat esti szentségimádás a kegytemplomban, ahol tanulságos történetekkel, és a hozzájuk kapcsolódó kérdések segítségével beszélgettünk mindnyájan az Úrral, és nem utolsó sorban a fizikai nehézségek (vízhólyagok, leégés, bedagadt bokák, térdek…), melyek bizony-bizony segítettek bennünket abban, hogy ennél nagyobb megpróbáltatásokat is kibírjunk majd.

 

Aki zarándokol, teljessé tesz…

A szentmisék, az imádságok, a szentségimádás mellett olyan programok is színesítették a zarándoklatot, melyek életünk részei. A csapatépítő játékok, a leveleki tóban fürdés, a szombat esti örömtánc, a társasjátékok még teljesebbé tették a programot. De valóban teljessé a vasárnapi szentmisén végzett szolgálat tette. Öröm volt megélni, hogy a fiatalok mindenhez pozitívan álltak hozzá, amit kértünk tőlük (pakolás, olvasás, perselyezés, áldoztatásnál segítés). Erősítette a közösséghez tartozásunkat, hogy az ünnepi szentmisére felvettük a zarándokpólónkat, melyet erre az alkalomra készíttettünk.

Aki zarándokol, úton van…

Az út során nagyon sokan segítettek bennünket, akiknek ezúton is szeretnénk megköszönni:

Palánki Ferenc püspök atya buzdítását, támogatását, Tóth László, Szováti Tamás, Zubály Lajos és Lengyel József atyáknak a szeretetteljes fogadtatást, az orosi, napkori, leveleki és az ófehértói híveknek a terített asztalt, a közös imádkozást, és a biztató mosolyokat. És nem utolsó sorban „Misi bácsinak”, (Csik Mihály), aki nagyon megkönnyítette az utat (szállította a csomagokat, a sérült zarándokokra is folyamatosan gondja volt.

 

Aki zarándokol, jó úton van…

Ez a zarándoklat egy része annak az útnak, melyen az egyházmegyénk ifjúsága halad. Ezen az úton ott van többek között a Fiatalok és Szerzetesek találkozója ( FAVÉT ),  a Fiatalok Imaestje a tiszta szerelemért, a KÖVET fesztivál és sok-sok más program, új lehetőség.

Szeretnénk, ha ez az út színes, lendületes, Krisztusi lenne.  Erre az útra hívunk meg minden fiatalt az egyházmegyénkből. Kövessétek az „utat” a facebookon (Ifjúsági Iroda), érdeklődjetek plébánosotoknál, hitoktatótoknál, barátaitoknál.

Gaga Zsuzsa

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyház új plébánosává Dr. Krakomperger Zoltán teológiai tanárt, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatóját, a debreceni Szent István egyházközség korábbi plébánosát nevezte ki.

A főpásztor 2017. augusztus 6-án Urunk színeváltozásának ünnepén beiktatási szentmisén köszönte meg az új plébánosnak, hogy elfogadta ezt a szolgálatot, és egyben megköszönte Orosz Lőrinc atyának a munkáját, aki nyugdíjba vonulásáig 26 éven keresztül szolgált a székesegyházban.

A szentmise előtt dr. Csicsovszkiné dr. Szilassy Emília, mint a Szent Anna egyházközség képviselőtestületének világi elnöke szólt Zoltán atyához és biztosította őt a testület és a közösség támogatásáról.

Palánki Ferenc püspök homíliájában a papi hivatás különlegességét hangsúlyozta, elmondta, a pap, Jézus Krisztust képviseli az emberek között. Majd Szent II. János Pál pápa gondolatát idézte, miszerint a híveknek joguk van úgy fordulni a paphoz mintha Krisztushoz fordulnának, továbbá kötelessége támaszt nyújtani és úgy szeretni, mint ahogy Jézus Krisztus szerette az ő népét.

Urunk színeváltozásának ünnepén arra emlékezünk, hogy Krisztus megmutatta isteni dicsőségét az általa kiválasztott három apostolnak (Péternek, Jakabnak és Jánosnak), azoknak, akiknek különleges szerepet szánt. A püspök atya kiemelte, Jézus Péterre bízta az egyházát, Jakab volt az első, aki az evangéliumért vértanúként halt meg és János a szeretetett tanítvány mindvégig kitartott Jézus mellett. Ott volt a kereszt alatt, nem futott el, és ő úgy látta az üres sírt, hogy hitt. János apostol továbbá evangéliumot írt és neki köszönhetjük a különböző közösségeknek írt három levelet, valamint a Jelenések könyvét. „Ezek az apostolok látták, hogy Isten itt járt a földön” — hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette, mindazok, akik nyitott szívvel járják az életüket hitelesen tanúsíthatják Isten jelenlétét a világban.

A templom a megyéspüspök székesegyháza, ahol a püspök széke, katedrája található, ezért nevezik katedrálisnak. A megyéspüspök a székesegyház közösségének felelősségére is felhívta a figyelmet, amely mintaként kell, hogy szolgáljon az egyházmegye többi plébániája előtt, hogy hitelesen tanúságot téve mások is hitre ébredjenek.

„A színeváltozás eseménye olyan, mint egy szentmise, amikor elemelkedünk a hétköznapok szintjéről és átélhetjük annak csodáját, hogy „jó nekünk itt lenni”. Mivel az isteni élményt nem lehet magunkba zárni, el kell indulnunk, végig kell járni az utunkat, teljesítve hivatásunkat. A papnak különleges szerepe van abban, hogy ezt a hívek átélhessék, és úgy menjenek le a hegyről, a templomból, hogy vállalják a kereszthordozást, a mindennapi életáldozatát, terhét. Isten mindannyiunkhoz így akar szólni: „Te vagy az én szeretett fiam…” (Lk 5,37), azt akarja, hogy eljusson a szívünkhöz az Ő szeretete.

Legyünk tehát áldottak és ezáltal legyünk áldás a ránk bízottak számára. — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Fotók: Bőr Anna

Naptár

« Augusztus 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300 Máriapócsi búcsúk 2016 2 0  szbap
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. december 15. – Péntek (Mt 11,16-19)
    Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik;...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál

Facebook oldalunk

Youtube csatornánk