Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei
2017. augusztus 17., csütörtök 14:30

A Karitász missziója, ajaki tapasztalatok

Nyolcadik alkalommal került sor előadásra az Egyeki Szent József plébánián 2017. augusztus 16.-án 17 órától. A jubileumi készület sorozatának előadója Gáspár Mátyás ajaki kanonok úr volt, előadásának témája: A Karitász csoport missziója, ajaki tapasztalatok. Ezen a napon a szokásosnál is többen jelentek meg a közösségi teremben,

hiszen Mátyás atya, volt Egyeki plébános még ma is igen nagy szeretetnek és tiszteletnek örvend közösségünkben. Ahogy házigazdánk, Laci atya fogalmazott: sokak számára lelki élmény volt az ő szolgálata. Ezt az élményt is újra kívánták élni a testvérek az előadás aktuális és élő kérdései, felvetései mellett. Mátyás atya bevezetőjében az Egyeki jubileumi kiadvány előszavából László atya gondolatát idézte.”Az marad meg az örökkévalóságnak, amit szeretetből teszünk.” Nemes egyszerűséggel a karitász is ezt jelenti: A nagy egészben megtenni azt a kis jót, ami tőlünk telik. Ezután Gáspár atya a Szent József templom oltárképének elemzésével állított párhuzamot Szent József szolgálata és a karitatív tevékenység között. Az oltárkép középpontjában a hallgatag szent áll, aki a család minden gondját, terhét vállára veszi, melyet Isten rábízott egy álomban. Addig végezte ezt a feladatot, amíg Istennek szüksége volt rá. Ilyen a karitatív tevékenység is: addig, akkor és ott kell végeznünk, amíg az egyház kincseinek, az ő szegényeinek szükségük van rá. Hiszen Jézus „körüljárt és mindenkivel jót tett”- idézte atya az evangélistát. Szent Pál leveléből idézve hívta fel figyelmünket a mai kor emberének súlyos hibájára: a tőlünk nagy távolságra nélkülözőkön szeretünk látványosan segíteni, míg a közvetlen környezetünkben szenvedőkről nem veszünk tudomást. „Tegyetek jót mindenkivel, főleg hit-testvéreitekkel!” olvassuk az 1990-es zsinati dokumentumot, amely alapján a karitász mindazt a szolgálatot jelenti, amit az egyház Jézus Krisztus megbízásából a szegények javára tesz. A plébános ajaki jó gyakorlatukat bemutatva, említette kezdeti nehézségeiket is. Mindazonáltal biztatott bennünket, hogy ne féljünk elkezdeni, hiszen egy év elteltével megtapasztalta, hogy a jó példa is lehet ragadós. Ajakon a segítők száma megszaporodott, Isten segítségével hozzáigazítva a feladat terhéhez.
Befejezésül, jó tanácsként a Szent József imájára hívta fel a figyelmet: Legyenek a családok a karitász tevékenység középpontjában. Szent József lelkületével ott, akkor, és addig, ameddig Isten akarja, tegyük a jót szegényeinkkel. A fórumon elhangzott kérdésekre is őszinte, egyenes válaszokat kaptunk, ahogyan azt Mátyás atyától megszoktuk. A szeretetvendégség alatt bőségesen részesültünk a kegyelmekben, nem volt közöttünk szűkölködő.

Farkas Éva tanító
Fotó: Papp Ágoston

Hogyan lehet egy ember boldog, mitől boldog Mária? Az evangélium erre kérdésre választ ad nekünk:  „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve” (Lk 1,48-49). Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén.

 

„Mária valóban boldog volt, pedig nem volt könnyű élete. Már az angyali üdvözlet után a bizonytalanság lett úrrá rajta, mert nem tudta, áldott állapotához mit szól József, a jegyese. Majd a születés nehéz körülményei, az Egyiptomba meneküléskor a hajléktalanság megélése, Jézus nyilvános működésekor az ő Szent Fiának a visszautasítása, az el nem fogadása is szomorúvá tette, végül édesanyaként Fiának, Jézusnak keresztre feszítésének fájdalmát is átélte. Mi tehát a boldogság forrása?” — kezdte homíliáját a főpásztor. — „Annak a hite, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten üzent nekünk. Az üzenet pedig így szól:  Én szeretlek téged és azt akarom, hogy boldog légy”.

Ezután a megyéspüspök hangsúlyozta, ezért nagy jel számunkra Mária, mert ennek a boldogságnak a hordozója és példaképe. Bármilyen nehéz a mi életünk is, ha elhisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten mondott nekünk, akkor mi is ebben a boldogságban részesülünk, amely már most elkezdődik, mint ahogyan Erzsébet mondta Máriának: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45)

„Mária tehát kezdettől fogva boldog, mert elhitte és igent mondott az Isten akaratára, arra, amit rajta keresztül művelni akar. Mindezt pedig csodálatos mondatával erősítette meg: „Történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38), amely számunkra is azt az üzenetet közvetíti, hogy a mi életünk főszereplője sem mi vagyunk, hanem maga az Isten.  Mária ezért is jel, példakép számunkra, mert ő rábízza magát teljesen Istenre, aki vigyáz ránk, szeret bennünket és azt akarja, hogy a mi életünk is boldogság- és üdvösségtörténet legyen. Azt akarja, hogy már most is boldogok legyünk, de ehhez az kell, hogy az Ő útján járjunk. Mária egész élete Jézus Krisztusról szólt, nem Máriáról” — folytatta gondolatmenetét a püspök atya.

Ezután a főpásztor az ünnepre irányította a figyelmet, amelyben Máriát, a valóságos emberként Istenszülő, Istenanyát ünnepeljük, hiszen az a gyermek, akit ő a világra hozott, valóságos Isten és valóságos ember. „Mária mint valóságos ember különleges szerepet kapott az üdvösségtörténetben, a feltámadás sorozatának a második tagja lett” — emelte ki a megyéspüspök, majd  Szent Pál szavait idézve hozzátette: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül” (IKor 15,22-23).

„Mária már sorra került”- hangsúlyozta a főpásztor. — „Megkezdődött ez a sorozat, amelynek mindannyian részei leszünk.  Ezért már most boldogok vagyunk, mert hisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten nekünk ígért a Szentírás, a kinyilatkoztatás által. Mária testestül, lelkestül a mennyben, az isteni lét, a mindenütt jelenlét állapotában van. Bárhol a világon szólhatunk hozzá, mert mindenütt ott van, és mindenhová boldogságot tud hozni. Az égi születésnapján is örömet, lelkesedést, vidámságot hoz nekünk. Ahol Mária megjelenik, odaviszi a kegyelem forrását, a teljességét, méhének és életének gyümölcsét Jézust.”

Palánki Ferenc megyéspüspök atya záró gondolatként a következő kérdésre adta meg a választ: „Mi a mi éltünk gyümölcse? Tudunk–e igazán jól szeretni, Jézust vinni embertársaink életébe? Mária ebben is példakép, mert rámutat Jézusra, a kegyelem, az öröm, a boldogság forrására, nekünk pedig az a dolgunk, hogy életünkkel megszólítsuk embertársainkat, hogy mások is megismerjék Isten rájuk vonatkozó akaratát, hogy elhiggyék, az Isten ígérete az életükben is beteljesedik, ami már most boldoggá teheti őket.  

Mert mindannyiunknak megkezdett örök élete van, és amikor sorra kerülünk mi is feltámadunk. Ez a keresztény hitünk középpontja, ezért köszönjük Máriát az isteni gondviselésnek, és kérjük Őt, hogy imádkozzon érettünk most és halálunk óráján.”

Kovács Ágnes 

2017. augusztus 14., hétfő 15:41

Életöröm a családban

A fenti címmel rendezett konferenciát Pócspetriben a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség  augusztus 6-án. Korábban az öröm volt a témája a pünkösd hétfői családi napnak is, melynek végén az ott jelenlévő hívek részéről felmerült az igény a folytatásra. Most Vianney Szent János ünnepéhez kapcsolódva szervezték meg ezt az eseményt a testvérek.

A nyitó előadást dr. Borbély Ádám János szerzetes testvér tartotta, aki pszichiáter szakorvosként fejtette ki az öröm kérdéskörét. Nyilvánvalóvá tette számunkra az öröm alaptulajdonságát, miszerint az nem jön magától, meg kell dolgozni érte. Hangsúlyozta, hogy fő örömforrásunk – az Istenkapcsolat mellett – az emberi kapcsolatok. Ehhez kulcsszó a tudatosság, melyet keresztény életünkben úgy valósíthatunk meg, hogy minden napot, akár minden órát egy új kezdetként élünk meg. Ennek hasznos eszköze a Szent Ignác – i examen imádság.

A második előadást Szenes István atya, a közösség elöljárója tartotta, bemutatva a konfliktuskezelés helyes és helytelen útját, mely nagyban befolyásolja az örömben megélt életet. Mondanivalójának kiindulópontja a következő Szentírási szakasz volt: „Honnan a háborúság és a civakodás köztetek?” (Jak. 4,1). Az efezusi levél mondatával folytatta: „vessétek le a régi embert…és öltsétek magatokra az új embert” (Ef.4,22). Kiemelte, hogy a konfliktusok mély oka az empátia megfogyatkozása vagy hiánya. Ez a régi emberhez való ragaszkodásból ered, mely mindig én-központú. Szembe állította vele a Krisztus-központú új embert, aki a kereszt alatt oldja meg és oldja fel konfliktusait. Ott ugyanis új látásmódot nyerünk: tisztábban, Isten szeretetén át látjuk önmagunkat és embertársainkat.

Az előadások utáni fórumon a résztvevők kérdéseket tettek fel az előadóknak és gyakorlati útmutatást kaptak a mindennapi élethelyzetekre vonatkozóan.

Közös ebéd után családias légkörben az öröm megélésnek egyik vidám formáját tapasztalták meg a testvérek által szervezett közösségi játékok során. A nap hálaadó szentmisével zárult.

Lukács Krisztina

2017. július 27-30. között Ifjúsági Gyalogos Zarándoklatot szervezett Máriapócsra a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodája. A fiatalok Nyíregyházáról, Máriapócsra 4 napig zarándokoltak, aminek egyik fő célja volt, hogy  önmagunkra, egymásra és Istenre figyeljenek.. 35 fiatal hagyta maga mögött a rohanó hétköznapokat, és kapcsolódott be a „mindenre és mindenkire jut idő” programba. 

Aki zarándokol, bekapcsolódik…

A zarándoklat első estéjén sok lépést tettünk meg egymás felé, különböző vidám játékok segítségével. Megtudtuk, hogy a legmesszebbről érkező társunk, Budapestről csatlakozott hozzánk. A csapatépítő játékok elérték a céljukat, mert még a vacsorán csendben ülő, alig majszolgató, egymást félszemmel méregető fiatalokból, bizony, a játékok végére egy vidám, csicsergő csapat kovácsolódott.

Aki zarándokol, önmaga felé tart…

Talán a legnehezebb utazás önmagamnak a megismerése, és az, hogy egyre jobban felfedezzem azt az arcot, amely a legszebb, a legmulandóbb, a legérvényesebb. (Fodor Ákos: Arcképcsarnok).

Ehhez a megismeréshez, felfedezéshez nyújtottak segítséget az inspiráló videók, a napi elmélkedések, melyekkel Lengyel József atya segített bennünket, Gresu Judit, által feltett nyitott kérdések, melyek megválaszolása egyszer csendet kívánt, máskor pedig odafordulást a társaimhoz, az útközbeni gyónási, lelki beszélgetési lehetőségek, amiben négy fiatal atya volt a segítségünkre, a Nagy Zsolt atya által vezetett szombat esti szentségimádás a kegytemplomban, ahol tanulságos történetekkel, és a hozzájuk kapcsolódó kérdések segítségével beszélgettünk mindnyájan az Úrral, és nem utolsó sorban a fizikai nehézségek (vízhólyagok, leégés, bedagadt bokák, térdek…), melyek bizony-bizony segítettek bennünket abban, hogy ennél nagyobb megpróbáltatásokat is kibírjunk majd.

 

Aki zarándokol, teljessé tesz…

A szentmisék, az imádságok, a szentségimádás mellett olyan programok is színesítették a zarándoklatot, melyek életünk részei. A csapatépítő játékok, a leveleki tóban fürdés, a szombat esti örömtánc, a társasjátékok még teljesebbé tették a programot. De valóban teljessé a vasárnapi szentmisén végzett szolgálat tette. Öröm volt megélni, hogy a fiatalok mindenhez pozitívan álltak hozzá, amit kértünk tőlük (pakolás, olvasás, perselyezés, áldoztatásnál segítés). Erősítette a közösséghez tartozásunkat, hogy az ünnepi szentmisére felvettük a zarándokpólónkat, melyet erre az alkalomra készíttettünk.

Aki zarándokol, úton van…

Az út során nagyon sokan segítettek bennünket, akiknek ezúton is szeretnénk megköszönni:

Palánki Ferenc püspök atya buzdítását, támogatását, Tóth László, Szováti Tamás, Zubály Lajos és Lengyel József atyáknak a szeretetteljes fogadtatást, az orosi, napkori, leveleki és az ófehértói híveknek a terített asztalt, a közös imádkozást, és a biztató mosolyokat. És nem utolsó sorban „Misi bácsinak”, (Csik Mihály), aki nagyon megkönnyítette az utat (szállította a csomagokat, a sérült zarándokokra is folyamatosan gondja volt.

 

Aki zarándokol, jó úton van…

Ez a zarándoklat egy része annak az útnak, melyen az egyházmegyénk ifjúsága halad. Ezen az úton ott van többek között a Fiatalok és Szerzetesek találkozója ( FAVÉT ),  a Fiatalok Imaestje a tiszta szerelemért, a KÖVET fesztivál és sok-sok más program, új lehetőség.

Szeretnénk, ha ez az út színes, lendületes, Krisztusi lenne.  Erre az útra hívunk meg minden fiatalt az egyházmegyénkből. Kövessétek az „utat” a facebookon (Ifjúsági Iroda), érdeklődjetek plébánosotoknál, hitoktatótoknál, barátaitoknál.

Gaga Zsuzsa

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyház új plébánosává Dr. Krakomperger Zoltán teológiai tanárt, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatóját, a debreceni Szent István egyházközség korábbi plébánosát nevezte ki.

A főpásztor 2017. augusztus 6-án Urunk színeváltozásának ünnepén beiktatási szentmisén köszönte meg az új plébánosnak, hogy elfogadta ezt a szolgálatot, és egyben megköszönte Orosz Lőrinc atyának a munkáját, aki nyugdíjba vonulásáig 26 éven keresztül szolgált a székesegyházban.

A szentmise előtt dr. Csicsovszkiné dr. Szilassy Emília, mint a Szent Anna egyházközség képviselőtestületének világi elnöke szólt Zoltán atyához és biztosította őt a testület és a közösség támogatásáról.

Palánki Ferenc püspök homíliájában a papi hivatás különlegességét hangsúlyozta, elmondta, a pap, Jézus Krisztust képviseli az emberek között. Majd Szent II. János Pál pápa gondolatát idézte, miszerint a híveknek joguk van úgy fordulni a paphoz mintha Krisztushoz fordulnának, továbbá kötelessége támaszt nyújtani és úgy szeretni, mint ahogy Jézus Krisztus szerette az ő népét.

Urunk színeváltozásának ünnepén arra emlékezünk, hogy Krisztus megmutatta isteni dicsőségét az általa kiválasztott három apostolnak (Péternek, Jakabnak és Jánosnak), azoknak, akiknek különleges szerepet szánt. A püspök atya kiemelte, Jézus Péterre bízta az egyházát, Jakab volt az első, aki az evangéliumért vértanúként halt meg és János a szeretetett tanítvány mindvégig kitartott Jézus mellett. Ott volt a kereszt alatt, nem futott el, és ő úgy látta az üres sírt, hogy hitt. János apostol továbbá evangéliumot írt és neki köszönhetjük a különböző közösségeknek írt három levelet, valamint a Jelenések könyvét. „Ezek az apostolok látták, hogy Isten itt járt a földön” — hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette, mindazok, akik nyitott szívvel járják az életüket hitelesen tanúsíthatják Isten jelenlétét a világban.

A templom a megyéspüspök székesegyháza, ahol a püspök széke, katedrája található, ezért nevezik katedrálisnak. A megyéspüspök a székesegyház közösségének felelősségére is felhívta a figyelmet, amely mintaként kell, hogy szolgáljon az egyházmegye többi plébániája előtt, hogy hitelesen tanúságot téve mások is hitre ébredjenek.

„A színeváltozás eseménye olyan, mint egy szentmise, amikor elemelkedünk a hétköznapok szintjéről és átélhetjük annak csodáját, hogy „jó nekünk itt lenni”. Mivel az isteni élményt nem lehet magunkba zárni, el kell indulnunk, végig kell járni az utunkat, teljesítve hivatásunkat. A papnak különleges szerepe van abban, hogy ezt a hívek átélhessék, és úgy menjenek le a hegyről, a templomból, hogy vállalják a kereszthordozást, a mindennapi életáldozatát, terhét. Isten mindannyiunkhoz így akar szólni: „Te vagy az én szeretett fiam…” (Lk 5,37), azt akarja, hogy eljusson a szívünkhöz az Ő szeretete.

Legyünk tehát áldottak és ezáltal legyünk áldás a ránk bízottak számára. — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Fotók: Bőr Anna

Jelentkezés és felvételi: a jelentkezés közvetlenül a főiskolára kell elküldeni az intézménytől igényelhető saját jelentkezési lapon, a kért mellékletekkel ellátva. A jelentkezési lap letölthető a főiskola honlapjáról is: www.szentatanaz.hu

A pótjelentkezéseket 2017. augusztus 10-ig lehet elküldeni a fősikola címére.

20525493 1583450681676107 8654427496416347970 n

2017. augusztus 07., hétfő 10:48

Légy áldott és légy áldás!

Légy áldott és légy áldás! Ezzel az útravalóval (is) gazdagodhattunk 2017. augusztus 6-án vasárnap, Laczkó Zsolt görögkatolikus lelkész ezüstmiséjén. 

25 éve szolgál Laczkó Zsolt 

Nyíregyházán szentelték pappá 1992. augusztus 6-án. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén kezdte szolgálatát, egészen 1994-ig éltek Nyíregyházán. Segédlelkész lett Budapesten 1996-ig, majd egy picike borsodi település lett az otthonuk: Perén volt parókus 1999-ig. Onnan helyezték át a cívisvárosba, 2002-ig segédlelkész volt Debrecenben, jelenleg pedig a Debreceni Katolikus Kórházlelkészség kórházlelkész, a Kenézy Gyula Kórházban látja el szolgálatát.

Az ezüstmiséjét augusztus 6-án tartotta a debreceni főszékesegyházban, a Szent Liturgián Palánki Ferenc, római katolikus püspök prédikált. Mint mondta: „Zsolt atyával az egyik paptestvérünk betegsége kapcsán majdnem napi kapcsolatban voltam az elmúlt fél évben, így bele láthattam a szolgálatába. Láttam, hogy milyen sokat jelentett ennek a paptestvérünknek, hogy minden nap tudott nála áldozni. Volt, aki minden nap vitte hozzá Krisztust. Az erőforrást. Ezzel a pappal utána csoda történt: műtét előtt feljavult az állapota. Az orvosok is csak ámultak. Zsolt atya az ilyen csodákat nap, mint nap láthatja: hogy az Isten ott van a rászoruló mellett. A pap átéli minden nap a kenyérszaporítás csodáját. Zsolt atyát ünneplejük ma, a családját, illetve Isten kegyelmét is: amely kiválasztott egy egyszerű fiút, akinek volt több kenyere és hala, vagyis emberi képessége arra, hogy belesimuljon Isten kezébe, és általa a keze alatt ilyen csodák történjenek!”

A vasárnapi Szent Liturgia különlegességét az adta, hogy 25. házassági évfordulójuk alkalmából feleségével, Király Emesével ezüstlakodalmat is tartottak. Palánki Ferenc püspök atya megáldotta jegygyűrűjüket, amit ismét egymás ujjára húztak, majd megáldotta házasságukat is.  

Laczkó Zsolt atya a hála szavait hangoztatta: „köszönöm, köszönöm, köszönöm!” Köszönetet mondott Palánki Ferenc püspök atyának és a paptestvéreknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a mai napon, a szüleinek, akik már oda fentről imádkoztak velünk, a feleségének, gyerekeinek és a felesége szüleinek, hogy felnevelték neki a lányukat. Mint említette: „az idő telik, észre sem vettem, és már 50 éves vagyok, és már negyedévszáda szolgálok.” Éppen ezért útravalóul azt mondta: igyekezzünk minőségi életet élni. A Szent Liturgia végén következett az ezüstmisés áldás, a miroválás.

Kívánunk Zsolt atyának és családjának jó egészséget, és még nagyon sok szép évet a szolgálata során, hogy minél több csodát éljen meg!

2017. augusztus 04., péntek 09:27

Gyalogos zarándoklat

Talán egyből egy kérdéssel kellene kezdenem: Miért kell embereknek áldozatot hozniuk az életben? Hiszen a gyalogos zarándoklat nem egyszerűen egyik helyről a másikba való eljutás, hanem egyben áldozat is, másképp mondva szeretet.

Mi is, akik Kisvárdáról elindultunk július 29-én (szombaton) délután 4 órakor 50-en, s fáradságot nem kímélve egész éjszakán keresztül gyalogolva másnap, hajnali 5 órára elértük Máriapócsot nemcsak vidámsággal, jó beszélgetésekkel, a gyaloglásból adódó fájdalommal találkozhattunk, hanem Istennel is!

Egyszer olvastam egy érdekes megközelítést Isten tapasztalatáról, ami végig kísérte ezt az utat. Egy ismeretlen lelki vezető egyszer azt mondta: „Találkozni szeretnél Istennel? Akkor szeress úgy, hogy közben nem várod el a másik embertől, hogy ő is szeressen téged!” Érdekes, s első olvasatra furcsa megközelítés, de nagyon igaz. Isten szeretete hasonló ehhez, hiszen ő úgy szeret minket, hogy közben nem vár el érte semmit! Ingyenes a szeretet! Egy út, melynek nem legfőképpen az indulása és a célja kiemelkedő, hanem a köztes időszak, melyben átélünk változásokat, fájdalmakat, még több boldogságot, s Isten ingyenes szeretetét.

Ezen az úton nagyon sok Istentől áradó gondoskodó szeretetet élhettünk át, hiszen nagyon sok ember Isten áldását kívánta nekünk, s utunkra, több plébános, s hívei fáradságot nem kímélve fogadtak bennünket. Kisvárdáról indulva Linzenbold József atya útnak indított bennünket kérve ránk Isten bőséges áldását és elkísért az első 20km-en. Első megállóhelyünk Anarcson volt, ahol Monostory Marcell görög katolikus parókus fogadott bennünket vendégszeretetével. A következő megállóhelyünk Nyírkarász volt, ahol Katona István atya várt bennünket, ezt követően Baktalórántházán álltunk meg Lázár István atyánál, ahol lelkileg is feltöltődve vágtunk neki Ófehértónak, s azt követően Máriapócsnak.

Milyen könnyű is ezeket leírni! A megvalósítása viszont annál nehezebb és göröngyösebb volt. Ezt elsősorban Istenért tettük meg! Istenen keresztül pedig értetek! Azokért, akik talán keresitek Istent, akik közelebb akartok kerülni egyházunkhoz, s általa meg akarjátok tapasztalni megváltó Krisztusunkat.

Ki merem jelenteni, hogy az a hosszú út, amit megtettünk imádság volt mindvégig. Imádkoztunk, amikor beszélgettünk, imádkoztunk, amikor csendbe voltunk, amikor pihentünk, amikor már fizikai fájdalmat éreztünk a megtett hosszú kilométerek miatt. Imádsággá vált életünk! Áldozatot pedig azért érdemes vállalni, hogy megtapasztaljuk, működik a jó a világban! Ehhez pedig a bizalom megelőlegezéséhez van szükségünk!

Benned van-e bizalom? Merd megelőlegezni Istennek, s akkor találkozni fogsz vele!

Markovics Balázs atya

2017. augusztus 02., szerda 12:53

Vianney Szent János nyomában

Vianney Szent János a világ plébánosainak védőszentje, liturgikus ünnepe augusztus 4-e. Ehhez kapcsolódva szeretnénk megosztani azt a lelki élményt, melyet a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség által szervezett franciaországi zarándoklat jelentett számunkra.
A közel 40 fős zarándokcsoport résztvevői Pócspetriből, Nyíregyházáról és Budapestről érkeztek. Zarándokutunk francia szentek nyomán haladt, úti célunk Ars sur Formans volt, a közösség védőszentjének, Vianney Szent Jánosnak működési helye.
Az egy hetes zarándoklat során megtekintettük Szent János szülővárosát Dardillyt, ahová Szent II. János Pál pápa is ellátogatott a szent születésének bicentenáriumán, 1986-ban. Szentmisén vettünk részt a városka főterén álló plébániatemplomban, ahol Vianney Szent Jánost megkeresztelték.
Egy teljes napot töltöttünk Ars-ban, ahol Szent János haláláig tevékenykedett. Mélyen megérintett minket a csendes, nyugodt légkör – mintha abban a kis faluban megállt volna az idő! A szent emléke mindent áthat és lényének egyszerűsége, közvetlensége ma is érezhető. Ott nyoma sincs – az egyébként sok kegyhelyre jellemző – üzleti szellem betolakodásának, amely megfertőzi a levegőt. Aki ide jön, nem azért a hiú gondolatért teszi, hogy elmondhassa: „Voltam Arsban”. Óriási ereklye az egész templom és a szent használati tárgyait máig őrző plébániaépület. Láthattuk ruháit, cipőjét, edényeit, rózsafüzérét, megégett ágyát, melyet a „gonosz fickó” (ahogyan ő az ördögöt nevezte) haragjában felgyújtott. Megérinthettük gyóntatószékét, azt a szűk, kényelmetlen kis „ketrecet”, amelyben életének utolsó harminc évében naponta legkevesebb 10-14 órát gyóntatott. Csendes pillanatokat töltöttünk a szent plébános szószéke alatt, amelyről elhangzott egyszerű szavakba öntött homíliái „többet érnek, mint a XIX. század egész vallásos ékesszólása” (Émile Baumann).
A nap csúcspontja a legszentebb áldozat ünneplése volt, melyet zarándoklatunk lelki vezetője Szenes István atya, a Vianney Testvérek Közösség elöljárója celebrált Vianney Szent János testét tartalmazó üvegkoporsó mellett. Megható volt megélni egyházunk egyetemességét, amikor láttuk, milyen örömmel csatlakozik hozzánk egy vietnami csoport, hogy közösen vegyünk részt a latin és magyar nyelven bemutatott szentmisén.
Utunk során meglátogattuk Paray-le-Monialban a Szent Szív Bazilikát és a Vizitációs Nővérek kolostorában található Jelenések kápolnáját, amely Alacoque Szent Margit Mária épen maradt testét őrzi. Itt kapta meg Szent Margit az Úr Jézustól küldetését: a Szent Szív tiszteletének terjesztését az egész világon. Megerősítő volt, hogy a Vianney Testvérekhez kapcsolódó családközösség néhány tagja, akik az elmúlt évek során családfelajánlást tettek Jézus Irgalmas Szívének, éppen itt, a tabernákulum előtt térdelve közösen mondták el napi imájukat.
Megálltunk Nevers-ben is, ahol Szent Bernadett koporsója mellett vettünk részt magyar-angol-latin nyelvű szentmisén, amit szintén az elöljáró atya mutatott be. A csoportunkhoz csatlakozó indiai zarándokok kedvéért egyik társunk folyamatosan fordította István atya prédikációját is.
Összesen három napot töltöttünk Párizsban, ahol végig látogattuk a Vianney Testvérek Közösségének alapításához fűződő fontosabb zarándokhelyeket: a Sacrecoeur Bazilikát, a Szent Péter templomot, a Vincés Nővérek anyaházát. Különös lelki élményt jelentett a Gondviselésről nevezett Boldog Máriának, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja alapítónőjének sírja fölött bemutatott szentmise és a nővérek anyaháza. Ez a hely érintette meg leginkább a csoportot, ami talán nem véletlen, hiszen az Alapítónő karizmája ezer szállal kapcsolódik a Vianney Testvérek lelkiségéhez.
A látnivalókból természetesen nem maradt ki a Notre Dame, az Eiffel torony, a Festők utcája, az Invalidusok és a Luxemburg Park sem.
Utunk záró szentmiséjét az idén 400. évfordulójukat ünneplő Lazarista rend alapítójának, Páli Szent Vincének épen maradt testét őrző templomban mutatta be István atya.
A mély lelki élmények, a bensőséges, vidám együttlét, a sírás - ha valakinek fájdalma volt-, a sok nevetés és néhány házassági évforduló közös ünneplése egy nagy családdá formálta a csoportot. Hálás szívvel köszönjük meg Istennek a kapott kegyelmeket és a Testvéreknek azt a szolgálatot, mellyel mindvégig kísértek minket.

A zarándokok

Naptár

« Augusztus 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300   Máriapócsi búcsúk 2016 2 0
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2017. augusztus 22. – Kedd (Mt 19,23-30)
    A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál

Youtube csatornánk