Egészen szép vagy Mária – Énekekkel köszöntötték a Szűzanyát Debrecenben
Máriát dicsérő népénekek hangzottak el a rózsafüzér hónapjában, 2018. október 20-án, Debrecenben a S...
Az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a szívverés - Lelkigyakorlaton vettek részt a kisvárdai katolikus köznevelési intézmény dolgozói
„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet.”(Simon András)
Mindannyian küldöttek vagyunk - Október 21-e a világmisszió napja
"Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" – mondta Jézus a tanítványainak. E felhívást követi...
„Azért van könnyű dolgunk, mert óriások vállán állunk” - Radics Dávid OFM tartott előadást Egyeken
Egyekről Egyekre című jubileumi előadás sorozatunk október 17-ei vendégeként Radics Dávid ferences a...
Egészen szép vagy Mária – Énekekkel köszöntötték a Szűzanyát Debrecenben
Egészen szép vagy Mária – Énekekkel köszöntötték a...
Az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a szívverés - Lelkigyakorlaton vettek részt a kisvárdai katolikus köznevelési intézmény dolgozói
Az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a...
Mindannyian küldöttek vagyunk - Október 21-e a világmisszió napja
Mindannyian küldöttek vagyunk - Október 21-e a világmisszió...
„Azért van könnyű dolgunk, mert óriások vállán állunk” - Radics Dávid OFM tartott előadást Egyeken
„Azért van könnyű dolgunk, mert óriások vállán állunk”...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Máriát dicsérő népénekek hangzottak el a rózsafüzér hónapjában, 2018. október 20-án, Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban megrendezett városi Mária-énekversenyen. A megmérettetésre a város különböző iskoláiból érkeztek versenyzők családjaik, hitoktatóik kíséretében, jó hangulatú, vidám, ugyanakkor mély, imádságos délelőttöt szerezve a lelkes közönségnek.
Az énekversenyt Dr. Krakomperger Zoltán plébános nyitotta meg, majd bemutatta a produkciókat szakértőként is értékelő zsűri tagjait: Dobi Lászlóné énektanárt, Vitézné Réczés Éva hitoktató, énektanárt és Kozák Olimpiu, főiskolai hallgatót (Zeneművészeti Kar, DE).
A gyermekek római- és görögkatolikus népénekeket énekeltek, amelyek között nehéz dallamú moldvai csángó Mária énekek is elhangzottak. Dobi Lászlóné, a zsűri elnöke köszönetet mondott mindenkinek, hogy részt vettek a hagyományteremtő alkalmon, és énekükkel bekapcsolódtak annak értékébe, amely a továbbadást tűzi ki célul. A zenetanár azt is hozzátette, népénekeink úgy terjednek, mint a népdalok. Szokták mondani, nem kell őrizni, mert nem rab, és nem kell ápolni, mert nem beteg, hanem tovább kell hagyományozni, átadni, hogy fennmaradjon.
Az énekverseny főszervezője Feketéné Nagy Magdolna hitoktató volt.
A városi Mária-énekverseny helyezettjei:
I. kategóriában:
1. Szabó Csenge 2. o (Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola)
2. Gulyás Gergely, Szabó Botond (Svetits Általános Iskola)
3. Both Mara 2. o. (Svetits Általános Iskola)
II. Kategóriában:
1. Szabó Blanka 4. o. (Svetits Általános Iskola)
2. Sárvári Rita 4. o. (Kölcsey Ferenc Általános Iskola)
3. Hortobágyi Csenge 4. o., és Kondor Zoltán 3. o. (Svetits Általános Iskola)
II. Kategóriában:
1. Boros Márta 6. o. (Svetits Általános Iskola)
2. Pete Borbála 5. o. (Svetits Általános Iskola)
3. Both Panna 7. o. (Svetits Általános Iskola)
Közönségdíjat kapott: Mester Dániel Ákos (Svetits Általános Iskola)

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet.”(Simon András)
Mindannyian vágyunk a csendre. A gyermekek vidámságától hangos iskola és óvoda után lelkünket szentélyként nyitottuk meg, 2018. október 11-én az egri Szent János Lelkigyakorlatos Házban, hogy befogadjuk mindazt az üzenetet, melyet a lelki előadókon keresztül küldött számunka a Mennyei Atya.

Szabó József atya az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa várt bennünket, a Szent László Katolikus köznevelési intézmény dolgozóit, és az intézmény lelkivezetőit, Linzenbold József, és Kálmán József plébánosokat, hogy szeretetteljes házigazdaként lendületes előadásaival hasson, érzelmeinkre és lelkünkre egyaránt. Gondolatai nagy hatással voltak mindannyiunkra, feltárta előttünk a gonosz működését, és iránymutatást adott, hogyan tudunk ellenállni a rossznak életünkben, imádságaink által.

A három nap fő témája az imádság volt. Czapkó Mihály prefektus atya több dologra is felhívta figyelmünket. Hangsúlyozta, az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a szívverés. Egyiket sem mi irányítjuk, nem kell azon gondolkodnunk, hogy vegyünk e levegőt, vagy megparancsolnunk a szívünknek, hogy szüntelen dobogjon. Az imádságot is úgy kell kialakítanunk az életünkben, hogy az mindennapjaink, s így életünk részévé váljon, akár egy hajnali keresztvetéssel ébredés után, vagy egy hosszan tartó imádságban való elcsendesedés által.

Czapkó atya másik gondolatmenete legfőbb imádságunkra, a Miatyánk imára irányult, és azon hét kérésre, amely megfogalmazódik ebben az imában: szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a T akaratod, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg vétkeinket, ne vígy minket a kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól. A hét kérés átszövi az egész életünket.

Lelkigyakorlatunk második napján a mezőkövesdi Szent László-templomban vettünk részt szentmisén – kimozdulva lelkigyakorlatos otthonunkból –, ahol Bakos Tamás atya látott bennünket vendégül. Előadásában bemutatta a Ferenc pápa által kiadott Gaudete et exsultateÖrüljetek és ujjongjatok kezdetű apostoli buzdítását, mely a keresztény ember életszentségre való meghívásáról szól, kijelölve ehhez az evangéliumok által ajánlott utat, miközben rámutat a jelenkor veszélyes útvesztőire. Tamás atya arra is felhívta figyelmünket, hogy a meghívottság mindenkinek szól, az Egyház tanítása szerint is ennek az egyetemes elérése minden ember számára lehetséges.

„Lelked igazi otthona a csend” – ezzel az elcsendesedéssel kezdtük meg harmadik napunkat. A hajnali ébredés után Szabó József atya vezetett imádsága által lelkünkbe nem engedtük még beköltözni a város és a külvilág zaját – elcsendesedve, behunyt szemmel figyeltük testünk és lelkünk rezdüléseit – miközben hallgattuk az evangéliumot – elmélyültünk az imádságban, az Úr ölelésében.

Mindhárom napunkat átszőtte az egymásra való odafigyelés, a közös beszélgetések, közös séták és reggeli közös kávézások a közeli pékségben. Ezek az együttlétek mind-mind fontosak közösségünknek, hiszen így formálódunk eggyé, egy közösségé, s várjuk lelkünk szentélyébe a közös üzenetet.

Borus Lászlóné
médiaképzős hallgató
Fotó: Kerezsi Béla intézményvezető

"Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" – mondta Jézus a tanítványainak. E felhívást követik a világ számos országában tevékenykedő misszionáriusok, akiknek célja Krisztus tanításának továbbadása az egész földkerekségen. Az Egyház 1926 óta minden év október harmadik vasárnapján megtartja a világmisszió napját. Október 21-én a magyar templomokban is a missziókért és a hithirdetőkért imádkoznak, és a perselypénzt az evangelizáció javára fordítják. A missziós világnapra Ferenc pápa üzenettel fordult a hívekhez.

FERENC PÁPA ÜZENETE A MISSZIÓS VILÁGNAPRA
2018. OKTÓBER 21.
Együtt a fiatalokkal, vigyük el az Evangéliumot mindenkinek

Kedves fiatalok, most arra hívlak fel titeket, hogy együtt gondolkozzunk el azon a küldetésen, melyet Jézus reánk bízott. Amikor hozzátok fordulok, egyúttal megszólítok minden keresztényt is, akik az Egyházban azt a kalandot valósítják meg, hogy Isten fiaiként élnek. Ebben a veletek, és minden egyes emberrel megkezdett dialógusban az a bizonyosság vezet engem, hogy a keresztény üzenet mindaddig aktuális és fiatal marad, amíg nyitott a Jézus által ránk bízott küldetésre. A misszió megerősíti a hitet (Redemptoris missio 2) írta Szent II. János Pál, egy olyan pápa, aki nagyon szerette a fiatalokat.
A szinódus, melyet októberben, a missziók hónapjában fogunk tartani, lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy jobban megértsük a hit fényében mindazt, amit az Úr Jézus nektek, fiataloknak, és rajtatok keresztül az egész keresztény közösségnek üzenni akar.

Az élet egy misszió

Minden férfi és nő egy küldetés, és ez az oka annak, amiért az ember a földön létezik. Elragadottnak és elküldöttnek lenni: e két érzés, mely szívünket, különösen fiatal korban, mint belső erő vezeti, életünket és jövőnket előmozdítja. Senki más nem érzi át oly mélyen az élet hívogató szavát, mint egy fiatal. Az a felelősség, hogy örömben éljünk a világban, mindnyájunk számára óriási kihívást jelent. Jól ismerem a fiatal lét örömteli és árnyoldalait is, és amikor a saját fiatalságomra és családomra gondolok, egyúttal emlékezem a jobb jövőbe vetett élénk reményre is. Az a tény, hogy nem a saját elhatározásunkból élünk a földön, sejtetni engedi, hogy létezik egy minket megelőző terv és kezdeményezés, mely mindnyájunkat éltet. Mindnyájan arra vagyunk meghívva, hogy el-elgondolkodjunk azon, hogy „Küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban.” (Evangelii Gaudium apostoli buzdítás 273).

Jézus Krisztust hirdetjük nektek

Az Egyház, miközben azt adja tovább, amit maga is ingyen kapott (vö. Mt 10,8; ApCsel 3,6) veletek megoszthatja az utat és az igazságot, melyek ezen a földön az élet értelméhez vezetnek. Jézus Krisztus, aki értünk meghalt és feltámadt, saját magát tárja lehetőséget szabadságunk elé, és arra szólít, hogy ezt az igazi és teljes értelmet keressük, felfedezzük és hirdessük. Kedves fiatalok, ne féljetek Jézustól és az Ő Egyházától! Bennük található meg az a kincs, ami az életet örömmel tölti el. Tapasztalatból szólok hozzátok: a hitnek köszönhetően találtam meg álmaim forrását, és azt az erőt, melyekkel álmaimat meg tudom valósítani. Sok szenvedést és sok szegénységet láttam, melyek számtalan fivérünk és nővérünk arcát eltorzítják. Ám azok számára, akik Jézussal vannak közösségben, minden rossz egyben felhívás is arra, hogy még jobban szeressenek. Sok férfi és nő, sok fiatal szolgálta nagyvonalúan testvéreit és nővéreit az evangélium iránti szeretetből, sokszor egészen a vértanúságig. Jézus keresztjéből tanuljuk meg önmagunk ajándékozásának isteni logikáját (vö. 1Kor 1,17-25), mint az evangélium hirdetését a világ életéért (vö. Ján 3,16). Lángra gyullasztva Krisztus szeretetétől, felemésztődik az, aki ég, és növekszik az, aki szeret; ez a szeretet megvilágosít és átmelegít (vö. 2Kor 5,14). A szentek iskolájában, akik nekünk is megnyitják az Isten tágas horizontját, meghívlak benneteket arra, hogy minden élethelyzetben tegyétek fel ezt a kérdést: „vajon mit tenne Krisztus az én helyemben?”

Egészen a föld legvégső határáig hirdetni a hitet

Ti is, fiatalok, akik a keresztség által élő tagjai vagytok az Egyháznak, ezért együttes küldetésünk az, hogy mindenkinek hirdessük az evangéliumot. Az életre születtetek. A hitben növekszünk az Egyház szentségeinek köszönhetően, és ez a hit egyesít minket a tanúk generációinak folyamával: ezáltal mindazok bölcsessége, akik erről már tapasztalatot szereznek, bizonysággá és bátorítássá válik mindazok számára, akik megnyílnak a jövő felé. A fiatalok újdonsága pedig támogatássá és reménnyé válhat azok számára, akik már életútjuk feléhez közelednek. Különböző életkorú emberek együttélésében az Egyház missziója hidat alkot a generációk között, melynek segítségével az Istenbe vetett hit és a felebarát iránti szeretet belső egysége valósul meg.
A hitnek ez a továbbadása, amely nem más, mint az Egyház küldetésének a lényege, azáltal történik, hogy hagyjuk magunkat a szeretet által megérinteni, így örömünk és a lelkesedésünk kifejezésre juttatják, hogy megtaláltuk az élet értelmét és teljességét. Ez a megragadottságból fakadó hitátadás nyitott szíveket kíván meg, melyeket a szeretet tágított ki. A szeretetnek nem lehet határt szabni: a szeretet oly erős, mint a halál (vö. Énekek éneke 8,6). Egy ilyen „énbővülés” találkozást, tanúságtételt, hithirdetést generál: a szeretet megosztást eredményez mindazokkal szemben, akik távol lévén a hittől, közömbösnek, sőt, néha elutasítónak és egyenesen ellenségesnek is mutatkoznak. Olyan emberi, vallási és kulturális közegek, melyek még idegenek Jézus evangéliumától és az Egyház szentségi jelenlététől, „a föld legvégső határának” jelképéül szolgálnak, melyekhez Jézus húsvétjától kezdve küldetést kaptak a tanítványok, mégpedig azzal a bizonyossággal, hogy az Úr mindig velük van (Mt 28,20; ApCsel 1,8). Ezt jelenti azt, amit úgy hívunk, hogy a népekhez (ad gentes) irányuló küldetés. Periférián hagyni a Krisztust kereső emberiséget nem más, mint közömbösség a hittel vagy épp kifejezetten gyűlölet az élet isteni teljességével szemben. Minden anyagi és lelki szegénység, minden, a fivérek és nővérek elleni diszkrimináció nem más, mint Istennek és az Ő szeretetének elutasítása.
A föld legvégső határai, kedves fiatalok, számotokra nagyon is relatívvá és könnyen átjárhatóvá váltak. A digitális világ, a közösségi médiák, melyek mindent átfognak, elmossák a határokat, eltörlik a különbségeket és mérséklik az eltéréseket. Úgy tűnik, hogy minden karnyújtásnyi távolságra van, annyira közeli és közvetlen. Életünk odaadása nélkül ugyan lehet számtalan kapcsolatunk is, de soha nem fogunk tudni egy teljes életközösségbe elmélyülni. A föld végső határáig kiterjedő misszió megkívánja önmagunk ajándékozását, mégpedig abban a hivatásban, melyet az bízott ránk, aki minket erre a világra küldött (vö. Lk. 9,23-25). Ki merem mondani: egy fiatal számára, aki Krisztust akarja követni, a döntő a hivatásának keresése és az ahhoz való hűség.

A szeretet tanúbizonysága

Megköszönöm minden keresztény intézménynek, melyek lehetővé teszik számotokra, hogy személyesen találkozzatok az élő Krisztussal az Ő Egyházában: a plébániáknak, a lelkiségi mozgalmaknak, a különféle szerzetesrendeknek és a számos missziós szervezet számos képviselőjének. Rengeteg fiatal találja meg az önkéntes missziókban azt az utat, hogy hogyan tudja a legkisebbeket szolgálni (vö. Mt 25,40), az emberi méltóságot előmozdítani és tanúságot tenni a szeretet és a keresztény mivolt öröméről. Ezek az egyházi szervezetek abban segítenek, hogy a sikereket ne csak magunknak tulajdonítsuk, hanem az Úr adománya fejlődjék és kibontakozzék bennünk, azért, hogy jobban tudjuk egymást szolgálni. Eme időben korlátozott missziós tevékenységnek a dicséretre méltó formái jó kezdetet jelentenek, és segíthetnek titeket abban, hogy a teljes önátadásban misszionáriussá váljatok.
A Pápai Missziós Művek ifjú szívekből születtek, azért, hogy támogassák az evangélium minden néphez szóló hirdetését és hogy hozzájáruljanak az Igazságra szomjazó népek kulturális és emberi kibontakozásához. Az imádságok és az anyagi segítség, melyet a Missziós Műveken keresztül nagylelkűen szétosztanak és eljuttatnak, segítik a Szentszéket abban, hogy azok, akik szükségük enyhítésében segítséget kapnak, ezáltal a maguk részéről környezetükben is tanúságot tegyenek. Senki sem annyira szegény, hogy ne tudna abból adni, amije van, vagy legfőképp abból nyújtani, aki. Szeretném megismételni azt az intelmet, melyet a chilei fiatalokhoz intéztem: „Soha ne gondold, hogy nincs semmid, amit felajánlhatnál, vagy hogy senkire sem lenne szükséged. Gondolj arra, hogy sok embernek szüksége van rád. Közületek mindenki a szívében gondolkodjon el azon, hogy milyen sok embernek szüksége van rám.” (Találkozás a fiatalokkal, Maipú-i Nemzeti Kegyhely, 2018. január 17).
Kedves fiatalok, az októberi missziós hónap, melynek során a nektek szentelt szinódust is tartjuk, alkalom lesz arra, hogy Jézusnak és küldetésének még inkább szenvedélyes misszionárius tanítványaivá váljatok egészen a föld végső határáig. Ezért kérem Máriát, az apostolok királynőjét, Xavéri Szent Ferencet, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézt és Boldog Paul Mannát, hogy mindig kísérjenek minket és járjanak közbe értünk.

Egyekről Egyekre című jubileumi előadás sorozatunk október 17-ei vendégeként Radics Dávid ferences atya érkezett az egyeki Szent József plébánia közösségi termébe.

Radics Dávid atya Egyek szülötte. Jó volt látni vele együtt érkező édesanyja boldog, büszke mosolyát, amint pap fiát, egyetlen gyermekét az előadásában figyelemmel és szeretettel követi. Dávid atya gyakran van itthon. Ez az a hely ahol nevelkedett, családtagjai és híres elődei, Egyek neves papjai itt adtak neki példát a szeretetről s plántálták belé a hit csiráit. Sokan összegyűltünk, hogy az ő személyes élményeit Egyekről meghallgassuk, s hozzátegyük a magunkét. Ő azonban igazi ferences lelkülettel, alázattal kitért előle, hogy magáról beszéljen.

Dávid atya előadásában tisztelettel és szeretettel emlékezett a Révész Béla atyával töltött gyermekéveire, akitől sokat beszélt Egyek legnagyobb plébánosáról, Tárkányi Béláról.
Viccesen emlékezett rá, hogy ő ezt akkori gyermekésszel úgy rakta össze, hogy ez nem lehet más, ez a nagy ember, csak Révész atya. Hiszen Mezőtárkányból érkezett, vagyis: Egyek legnagyobb plébánosa Tárkányi Béla, az ő gyermeki szíve szerint nem lehetett más, mint Révész Béla atya. Felnőttként is lát párhuzamot a két nagy Egyeki plébános életútjában.
Mindketten igen művelt, világot járt, nyelveket beszélő, nagy tudású, alázattal szolgáló, Egyeket és Egyeken is építő nagy elődök ők, akik a közösség életében, hitéletének alakításában meghatározó erővel bírtak. Ifjú emberként Máriazellbe utazhatott Dávid atya Révész Béla atya kísérőjeként, s innen tettek egy kitérőt Lilienfeldbe, hogy a ciszterci rendnél tiszteletüket tegyék. Bebocsátást nem kapván, a közeli temetőbe gyalogoltak ki. Megkérdezvén Révész atyát, hogy miért mennek oda, talán van ott halottja eltemetve? Révész atya válasza az volt, hogy igen, bizony van!

Ott nyugszik Pyrker János egri érsek teste, akinek Tárkányi Béla hű kísérője volt a betegágyánál és életének utolsó óráiban. Az ifjúnak egy újabb papi példaképe született, Pyrker érsek személyében. Lelkesen beszélt a két nagy előd munkásságáról, életútjáról, csodálatos lelki és irodalmi, művészeti, zenei talentumaikról. Mai napig szívesen merül el életútjuk, műveik tanulmányozásában, kutatásában. Nagyságuk előtt fejet hajtva, hiszi, hogy azért van nekünk már könnyű dolgunk, mert ilyen óriások vállán állunk, akiknek előttünk megjárt útjait nem kell végigjárnunk, csak a nyomdokaikon haladnunk. Majd Dávid atya Szent Ferenc egyik történetét is elmesélte, amikor hite megvallása miatt alaposan helybenhagyva őt a havas árokba rugdosták, de a szent életű Ferenc felkelt, lerázta magáról a havat és hangos énekkel dicsőítette Istent. Ezt tanácsolta nekünk is Dávid atya útravalóul.
„Nagy elődeink és Szent Ferenc példájára, legyen erőnk és bátorságunk az élet minden új helyzetében felállnunk és feladatunkat felismerve tenni, amire maximálisan képesek vagyunk. Mondhassuk mi is szent Ferenccel együtt, hogy a nagy Király hírnökei vagyunk” — fejezte be gondolatait Radics Dávid ferences szerzetes.

Farkas Éva tanító/egyházközségi képviselő
Fotó: Papp Ágoston

50 évvel ezelőtt, 1968. július 25-én jelent meg VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája a születésszabályozásról. Az enciklikában található igazság teljes felragyogása érdekében sok tennivaló van még. Egyrészt azért, mert újabb és újabb nemzedék növekszik fel anélkül, hogy szívükben el lenne ültetve; másrészt azért, mert sokan maguk a házasságban élők sincsennek tisztában azzal, hogy milyen csodálatos az, amire meghívásuk van az Egyházban, az Egyházért és a világért.

Részlet Szenes István plébános 2018. 10.6-án, Pócspetriben a II. Életvédő Konferencián tartott előadásából:

Ahhoz, hogy a szülők gyermekeinket felkészítsék élethivatásukra, a tisztaság tanúságtételével együtt, a nemi nevelés konkrét formáira is szükség van, mégpedig a felnőtté válás periódusaira figyelve. Mielőtt azonban ennek részleteit felvázolnánk, szükséges négy fontos alapelvet lefektetnünk. 1. Egyediségében, egyéni nevelés: ez azt jelenti, hogy gyermekük egyedi testi és lelki érettségének megfelelően kell eldönteni, hogy mikor és milyen információt adnak át. 2. Az erkölcsi szempontot mindig figyelembe kell venni, vagyis a nemiséget mindig össze kell kötni az Isten szeretetében született házassággal, és az Istennek szentelt szüzességgel és a cölibátussal. 3. Mindig a szeretetre való nevelés nagyobb összefüggőségében kell végezni, nem elég csupán felvilágosítást adni és a hozzákapcsolódó erkölcsi törvényeket éléjük tárni, hanem az emberi személy és test méltóságának tudatosításával, a szeretethivatás és az életszentségre való meghívás fényében kell bemutatni. 4. Tapintattal, de félreérthetetlenül, alkalmas időben kell a tanítást átadni. Ahhoz, hogy valóban így legyen, mindenekelőtt imában kell kérni az Urat a megvilágosodásért, nehogy túl részletes, vagy pontatlan legyen az oktatás.

A felnőtté válás fejlődési szakaszai

A konkrét nemi és így a tisztaságra nevelésnél figyelembe kell venni a felnőtté válás fejlődési szakaszait: az ártatlanság éve, serdülőkor, fiatalkor, a felnőtté válás közvetlen időszaka.

Az ártatlanság évei:
- Kb 5 éves kortól a serdülőkorig tart, ezt az időt nem szabad megzavarni szexuális felvilágosítással. Ebben az időszakban tanulja meg a gyermek a felnőttek példájából, hogy mit jelent férfinak vagy nőnek lenni. A lányoknál rendszerint kialakul az anyai érdeklődés a kisebb gyermekek és a háztartás iránt, fontos, hogy a Szent Szűz anyaságára utaljon ilyenkor a szülő. A fiúknál figyelni kell, hogy a férfiasságot ne testi hőstettekkel bizonyítsák. Hogy a túlzott agresszivitást elkerülhessük, nagy férfi szentekre való utalás segítség lehet erényeik felragyogtatásával, melyek hősies gyakorlása tette őket naggyá. A lányok édesanyjukkal, a fiúk édesapjukkal ebben az időszakban alakíthatnak ki bensőséges kapcsolatot. (Ez teszi lehetővé azt, hogy ha másforrásból – idő előtt vagy nem helyes irányú információt kaptak azt a szülők finoman kijavíthassák. ) Egyébként pedig, legyenek figyelemmel az engedelmesség, áldozatvállalás és az önuralom erényének kialakítására, gyermekük ezen időszakban való nevelése során.

Serdülőkor:
Feltör a szeretet igény, a nemi késztetés és a közösség iránti vágy ebben az időszakban. Az élet felfedezésének öröme, de a kudarcok és keserűségek időszaka is, melynek feldolgozásában komoly segítségre van szükségük. Fontos, hogy tapasztalják a teljes elfogadást a szülők részéről. Az élet továbbadásának szempontjaival foglalkozni ebben az időszakban kell először (nemző szervek szerepe), mindig az értékek, az emberélet teljességének szempontjából.
Nem szabad különválasztani a nemiséget az élet továbbadásától és a házasság, a család magasztos hivatásától (a szexuális aktivitást, anatómiát és a higiéniát tekintve is).
A testi-lelki változásaikból kiindulva, az azonos nemű szülőnek részletes magyarázatot kell adnia a gyermek számára arról, hogy mi és miért történik a testében úgy, hogy a gyermek örömmel és csodálattal fogadja a termékenységet Isten tervében. A szülőknek kötelességük megvédeni serdülő gyermeküket a negatív külső hatásoktól, amelyek a tisztaság értékét, vagy megélhetőségét kétségbe vonják, vagy a szexualitást nem megfelelő, vagy lealacsonyító összefüggésben mutatják be.

Fiatalkor:
Az önálló életvezetés kialakulásának és az élethivatásra találásnak az időszaka a szülői küldetés csúcspontja, hisz abban segít gyermekének, hogy Isten hívását maradéktalanul teljesíthesse. Ezért beszélni kell a házasságra, a papságra és a megszentelt életre való hivatásról egyaránt. Különösen tanítani kell őket, hogy szeressék a tisztaság szépségét és erejét, szilárdan higgyenek megélhetőségében és abban, hogy az ehhez hozzásegítő kegyelmek a szentségek gyakori vételével érhetők el számukra. Aztán konkrétan eléjük kell tárni a keresztény erkölcs idevonatkozó sarkalatos pontjait:
- a házasság felbonthatatlanságát,
- a szerelem és szaporodás szétválaszthatatlanságát,
- a házasság előtti kapcsolatok tisztaságának fontosságát,
- a fogamzásgátlás, és minden más szexuális bűnök romboló hatását egész személyiségükre nézve,

Ebben az időszakban különösen is fontosak a korcsoportjukhoz kötődő barátságok, ezért támogatni kell őket, hogy megfelelő keresztény lelkiséggel rendelkező közösségre találjanak, ahol megerősítést kapnak a krisztusi élet választására, és az abban való elmélyülésre
A felnőttkor küszöbére lépve ismertetni kell velük a természetes családtervezés lehetőségét, és segíteni kell őket, hogy megfelelő ilyen irányú képzéshez juthassanak.

Felnőtté válás közvetlen időszaka:
- Az élethivatásra való közvetlen előkészület időszaka
- Továbbra is bizalmas kapcsolatra kell törekedni a szülőknek gyermekeikkel, persze önállóságukat tiszteletben tartva, tanácsokkal és jó példával vonatkozási pontnak kell maradniuk, hogy a legteljesebb módon kialakulhasson gyermekük felelősségérzete a nemiség, de életük minden területére vonatkozóan is kapcsolatban maradjanak az Egyház közösségével és segíteni kell őket, hogy élethivatásukban- bármi legyen is az- Szent Pál
szavaihoz igazodjon egész életük: „Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos” (Fil 4,8)

2018. október 18., csütörtök 11:28

Lehetséges a tiszta szerelem?

Lehetséges e a tiszta szerelem? Erre a kérdésre válaszolva az országos imaestekhez csatlakozva tettek tanúságot fiatalok kortársaik előtt a tiszta szerelem, az „értelmes élet” mellett 2018. október 17-én, Debrecenben a Szent László Domonkos-templomban.
Az esti programon Tokodi László OP atya mutatott be szentmisét, majd a domonkos szerzetes előadásában erősítette a jelenlévőket az értékek iránti elköteleződésre, amely mellett néhány résztvevő tanúságot is tett. Végül a fiatalok a gondolataikat, kérésüket Szentségimádáson foglalták imáikba. Az alkalmon részt vettek a Pócspetriből érkező Vianney Testvérek Közösségének, valamint a tiszta szerelem mellett döntő fiatalokból álló Fília Közösség tagjai is.

Tokodi László atya a szentmise homíliájában elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, hogy Isten, az Egyház, valóban elviselhetetlen terhet rak-e az emberre, amikor a tiszta szerelemről a természetes családtervezésről beszél. László atya hangsúlyozta, Krisztus csak egy dolgot követel tőlünk, azt, hogy szeretettel legyünk egymás iránt. Ő is szeret bennünket, nem is akárhogyan, hiszen az életét adta értünk, hogy megajándékozzon bennünket Önmagával a Szentlélek által, így mi is az Ő szeretetében élve megkapjuk a lélek gyümölcseit: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (vö.: Gal 5,18-25) László atya e felsorolásra utalva kiemelte, nem véletlen kezdőik a sorrend a szeretettel és végződik az önmegtartóztatással. Ez arra mutat, hogy az alap a szeretet, az öröm, amely nélkül az ember nem képes az önmegtartóztatásra. Isten a szeretetben szabadságot ad nekünk, hogy ne az ösztöneink, hamis társadalmi elvárások, mai divat vagy más hamis értékek irányítsanak bennünket.

Az ember értelmes lény ezért értelmes életet akar élni. Mindaz, aminek nem látja értelmét, azzal nem törődik. Tokodi László atya a szentmisét követő előadásában továbbfolytatta gondolatmenetét a tisztaságról. Bevezető gondolataiban azt hangsúlyozta, annak van gondja a tisztasággal, aki nem látja értelmét. Majd kiindulópontként visszament egészen a kezdetekig, a világ teremtéséig, idézve a Szentírást: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1), vagyis a Logosz, amely értelmet jelent. Tehát Isten maga az Értelem. Mi, keresztények tehát azt is elmondhatjuk, hogy van értelmes életünk. Mivel Isten nemcsak Értelem, hanem Szeretet is, ezért, ha az értelmes élet mellett döntünk —Istenben akarunk élni —, akkor szeretni fogunk.
Aquinói Szent Tamás szerint a szeretet nem más, mint: „Jót akarni a másiknak.” Az egyháztanító azt is hangsúlyozza, hogy kétféle szeretet létezik: a barátság szeretet (a másiknak akarok jót) és a kívánság szeretet (magamnak akarom a jót), majd hozzáteszi, az igaz szeretet kölcsönös, mindkettő a másiknak akarja a jót.

Ezután Tokodi atya a „jót akarni a másiknak” mondatot boncolgatta.
A jó, maga Isten, mondja Szent Tamás, Őt nem kell nekünk kitalálni, csak fel kell fedezni, meg kell ismerni. Ebből következik, hogy a szeretetben az ember Istent (a Jót, az Értelmet) akarja a másiknak.
A szeretet által akarom a másiknak a jót — amely akarat szintén az ember tulajdonsága —, és mert szeretet cselekedet, ezért szabad. Szabadon akarom mindenféle más hatások ellenére a másiknak a jót, mert ember vagyok.
Jót akarok a másiknak. László atya hangsúlyozta, szeretni nem lehet egyedül, mindig kell egy másik ember, aki nem én vagyok. Ott van a Te, az az irányultság, ami segíti az önmagamból való kilépést, az extázist.

Isten jót és értelmes életet akar nekünk. Azon áll vagy bukik minden, hogy ezt elhisszük-e vagy sem. Ha nem találjuk az életünk értelmét, akkor fel kell tennünk a kérdést, szeretünk-e. Ilyenkor uralkodik el rajtunk a félelem. De ha elkezdünk szeretni — mert képesek vagyunk rá —, akkor eltűnik a félelem.
„S az Ige testté lett” (Jn 1,14). Végül Tokodi László atya Krisztusra, a testté lett Logoszra irányította a figyelmet, amely által láthatjuk, hogy mindezen okfejtés nem teória, hanem Személy, maga a Kezdet, és Aki a legjobb Barátunk. „Barátaimnak mondalak benneteket” (Jn, 15,15).

Az előadás után tanúságtételeket hallhattak a résztevők, majd csöndes szentségimádáson vettek részt.

Kovács Ágnes
öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. október 13-án befejeződött az év engesztelésének május óta tartó sorozata a nyíregyházi Fatimai Szűz Mária-templomban. A szentmise előtt Pankotai József püspöki tanácsos, plébános köszöntötte a helyi, és távoli egyházközségekből érkező — borbányai, nyírszőlősi, orosi, demecseri — híveket. Az engesztelő alkalmon jelen voltak a nyíregyházi kertvárosi görögkatolikus testvérek is és parókusuk, dr. Obbágy László. A szentségimádás és az imaóra után következő szentmisét Dobai Barna Ottó rakamazi káplán atya mutatta be, a homíliát pedig Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye püspöke tartotta.

Május óta az engesztelő szentmisék állandó tagja volt Keresztes László címzetes apát, nyugalmazott kótaji plébános, aki ezen az estén az evangélium olvasásával tolmácsolta az Úr üzenetét. Az októberi engesztelésen részt vett még Varga János nyugalmazott plébános és Bákonyi János püspöki tanácsos, a nyíregyházi Szent Imre római katolikus közintézmény lelkivezetője, a templom korábbi plébánosa.

Ábel püspök úr már a sekrestyében, egyéniségéből adódóan is, egy nagyon közvetlen, oldott és a szó valódi értelmében baráti légkört teremtett. A szentmisén homíliájának elején a saját jubileumi évi zarándoklatának élményét idézte fel. Akár kora reggel, akár késő este ment a bazilikába vezető úthoz, mindig talált térden állva haladó engesztelőt. Gondolataiban többek között arra buzdított bennünket, híveket, hogy mi se lankadjunk engesztelni, kérni és hálát adni égi Édesanyánknak. A püspök atya beszélt a kánai menyegzőről, ahol a Boldogságos Szűz Mária kérte Fiát a segítségre szoruló vendéglátók érdekében. Miután a csoda megtörtént, Mária háttérbe húzódott. Nem neki — aki kiesdekelte a segítséget —, köszönte meg a násznagy a közbenjárást, hanem a csodát létrehozó Istenfiúnak. Nekünk is meg kell tanulnunk ezt a „tudományt”, a háttérbe húzódó segítőkészséget.
A szentmise végén Pankotai atya megköszönte a szkolában éneklők és vezetőjük: Soltész Béla karnagy úr és Dvorszki Tamás énekvezető szolgálatát, a templom díszítőinek figyelmes munkáját, a ministránsok, akolitusok hónapról hónapra való hűséges jelenlétét.
A szentmise a templom körüli utcákban végighaladó hagyományosan gyertyás, szentségi körmenet zárta.

Román Csaba akolitus - Nyíregyháza

A Magyar Természetvédők Szövetségének tagcsoport 2018. szeptember 28-30-ig Bakonybélben tartó konferenciáján a résztvevők tanácskozás mellett látogatást tettek a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorba is, vendégük volt Halmos Ábel OSB, az apátság perjele, valamint elzarándokoltak a Szentkúthoz.

A teremtésvédelemről való elmélkedések után, szombaton monostori látogatást tettünk. Szent István király 1018-ban alapított szerzetesi közösséget Bakonybélben Szent Günter kezdeményezésére, aki Gizella királyné rokona volt. Szent Gellért 1023 körül csatlakozott a közösséghez. A Monostor idén 1000. évfordulóját a szerzetesek munkával ünneplik, így látogatásunk alatt a templom felújítás alatt állt.
Idegenvezetőnk, János testvér jó kedélyűen mesélt az épületegység és a szerzetesrend történetéről, annak mindennapjairól. Elmondta, hogy a rendházhoz egy 5,5 hektáros arborétum is tartozik, ahol fenntartanak gyógynövénykertet is. Szent Gellért példájára ők is igyekeznek békességben és harmóniában élni a természettel, így törekednek a környezettudatosságra. A kertben biogazdálkodást folytatnak, komposztálnak és szelektíven gyűjtik a hulladékot. A mostani fejlesztés során egy energiafészert építenek, mely geotermikus energiát hasznosít karsztvíz kitermelő és visszasajtoló kutakkal, valamint napelemekkel látják majd el az épületegyüttest.

A monostornak jövedelemforrásként szolgál az apátság két vendégháza, valamint az ajándékbolt, ahol saját készítésű termékeket árulnak, mint például tea, lekvár, sör vagy csokoládé, melyek különféle gyógynövényeket tartalmaznak, valamint az élelmiszerek mellett kozmetikumokat és kegytárgyakat is készítenek.
János testvér azzal folytatta, hogy Szent Benedek szerint három pilléren kell, nyugodjon a szerzetesek napirendje: imádság, fizikai munka és szellemi munka. A bencések együtt imádkoznak, ha csak lehet, közösen dolgoznak és az étkezések is közösek. Benedeknél az büntetés, ha valaki külön étkezik, azon nincs áldás. Majd tréfásan fejezve ki magát hozzátette: „Egy jezsuitát ha ledob az ember egyedül a sivatagba, majd visszamegy tíz év múlva, talál ott egy plébániát, egy kórust, egy szövőgyárat, egy kórházat és 3 novíciust. Ezt mind egyedül. A bencés szerzetes egyedül nem lenne képes hasonlókra..”

Jelenleg 8 szerzetes él a bakonybéli monostorban, mely a Pannonhalmi Bencés Főapátságnak függő háza, bár a bencésség önálló házakban gondolkodik.
János testvér elmondta, egy átlagos nap 3 órát töltenek imádkozással – leginkább zsoltárokkal vagy bibliai szövegekkel –, valamint 7 órát munkával. Általában a hétvégék is így telnek, ezért hétköznap van mindenkinek egy szabadnapja.
A beléptetés úgy zajlik, hogy az érdeklődő egy évig nem költözhet be a monostorba, hanem ellátogat havonta, hétvégente, vagy ott tölthet egy hetet a szabadságából. Ezt követően jelöltként beköltözhet, azután egy évig novícius lesz, majd ezek után tehet egy 3 éves ideiglenes fogadalmat, melyet néhányszor meghosszabbíthat. Ezen idő elteltével már jelentkezhet, ha örök fogadalmat szeretne tenni vagy visszalépni. Nincs az elöljárók felől nyomás, hogy ki mikor határozza el magát, azonban az egyházjog szerint legkésőbb a 10. év végén el kell döntenie. „Ugyanilyen a napirendünk is, semmi nyomás nincs a testvéreken. Fölismerve azt, hogy kinek-kinek más a karizmája – van, aki korán ébred, van, aki későn fekszik – mindenki akkor kel nálunk, amikor akar, hogy legyen szabadsága. Fontos viszont, hogy a reggel fél 6-kor kezdődő imára odaérjen.„
Miután kicsit jobban megismerkedtünk a bakonybéli szerzetesek életével, kisebb sétát tettünk a gyönyörű, zöld arborétumban, melyet a Gerence-patak is átszel.
E patak kísért minket egy kis szakaszon a vasárnap délelőtti mini zarándoklatunkon is. Reggel, indulás előtt a monostor kápolnájában gyűltünk össze, ahol János testvér osztott meg velünk néhány gondolatot útravalóként, majd Izsák atya pszaltériumi kíséretében zsoltárt énekeltünk. A pszaltérium egy tízhúros hangszer, mely a Bibliában is szerepelt és zsoltárok kíséréséhez használták. A 20. században azonos néven egy komolyabb hangszert kezdtek el gyártani a francia En-Calcat monostorban. Innen származik a bakonybéli pszaltérium is.

A zarándokút csendes sétával telt, ki-ki a maga gondolataiban elmélyülve, figyelve a természet szépségére és a Jóistenre. A Szentkúthoz érve – melyet más néven Borostyán-kútnak hívnak – egy kis emlékkápolna fogadott minket, mellette egy kisebb tó, Szent Gellért szobra, valamint egy kőből rakott medencével kialakított kútház, ahol három forrás fakad.
A kápolna mögött 14 állomásból álló stáció vezet fel a kis dombon elhelyezkedő kálváriához, ahol Jézus, Szűz Mária és Szent János szobra található. Előttük kisebb kőrakást láthatunk, mely a zarándokok keresztjeit szimbolizálják, akik felhozva azt a keresztúton, letették Krisztus elé.
A kápolna mellett lépcső vezet egy kisebb sziklahasadékhoz, ahol egy lourdes-i Mária szobor áll. A legenda szerint ennél a barlangnál lehetett Szent Gellért remeteségének helye.
A zarándoklat – legyen az bárhol – az egyik legjobb módja lehet annak, hogy harmóniába kerüljünk a természettel, önmagunkkal és a Jóistennel.
Bakonybél különösen szép példája annak, ahol a természet szépségei és egyházi értékek találkoznak. „...kezdettől fogva a békesség, a kiengesztelődés helye, a csendes belső úton megtalált harmónia, lelki integritás közvetítője.”

Asztalos Ilona
egyházmegyei médiaképzős hallgató

Egyre többet hallani környezetvédelmi berkekben a teremtésvédelem kifejezést. Így volt ez a Magyar Természetvédők Szövetségének tagcsoport-konferenciáján is, ahol a Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület képviseletében vettem részt. A találkozó Bakonybélben került megrendezésre szeptember utolsó hétvégéjén, 2018. szeptember 28-30-ig. A program során többek között látogatást tettünk a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorba, vendégünk volt Halmos Ábel OSB, az apátság perjele, valamint elzarándokoltunk a Szentkúthoz.

Péntek késő délután érkeztünk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén lévő hűvös, de annál gyönyörűbb völgyben fekvő Bakonybélbe.
„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9). A regisztrációt követően ezt az idézetet húztam az asztalon lévő kosárból, mely ideális bevezetője volt az azt követő napok elmélkedéseinek.
Este Halmos Ábel atyával beszélgettünk a természet és Isten kapcsolatáról, valamint hogy miként és miben működhetnek együtt a természetvédők és az Egyház egy közös cél, a teremtett világunk megóvása érdekében.
Az atya azzal kezdte gondolatait, hogy az ökológiához, környezetvédelemhez a keresztény ember már a Biblia az első lapjaiban tud kapcsolódni. Amikor az Úristen megteremtette a világot és benne elhelyezte az első embert, Ádámot, akkor azt a küldetést bízta rá, hogy ezt a paradicsomkertet – mely szimbolikusan a Földet, az Isten alkotta világot jelenti – művelje és őrizze, legyen a gondozója. Ugyanakkor egy fáról, a tudás fájáról nem szabad enni. Ez pedig azt jelképezi, hogy emberi létünknek, és a természettel való kapcsolatunknak is van egy határa, melyet tiszteletben kell tartani.

Ehhez hasonló gondolatokat olvashatunk a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008-ban megjelent Felelősségünk a teremtett világért című körlevelében is: „A Szentírás üzenete szerint az ember azt a feladatot kapta, hogy „uralkodjon” a teremett világ létezői felett (vö.Ter 1,28). A Biblia tanítása szerint az uralkodás azonban nem „leigázást” jelent, hanem olyan alkotó tevékenységet, amely a teremtés rendjét tiszteletben tartja.”
A perjel úr példának hozta elénk Szent Gellértet, aki majdnem 1000 évvel ezelőtt hét évet élt remeteként Bakonybélben. Egyszerűen, keveset fogyasztva, a komfortzónájából kilépve vonult vissza a természetbe, azzal harmonikus együttélésre törekedve. A Szentkútnál lévő szobron egy szarvasborjúval ábrázolják, melyet a legenda szerint megszelídített. Ábel atya szerint a keresztények számára Szent Gellért is mutathat egy mintát, hogyan lehet egy értékes és teljes életet élni úgy, hogy az ökológiai lábnyomom minél kisebb legyen.
A 2008-as körlevélben még számtalan egyéb irányadó gondolat is fellelhető.
„Az embernek a teremtés láttán mindenek előtt hálát és elismerést kell éreznie: a világ Isten titkához irányít, aki megalkotta és fenntartja azt. Ha az Istenhez való viszonyt felszámoljuk, a természet elveszíti mély értelmét s elszegényedik. Ha ellenben képesek vagyunk felfedezni a természetet a maga teremtett dimenziójában, akkor kommunikatív viszonyt építhetünk vele, megértve önmagán túlmutató, jelképekben gazdag értelmét, így eljuthatunk a misztérium horizontjához, amely megnyitja az ember előtt az Istenhez, és a föld Teremtőjéhez való utat.”

Ferenc pápa is több alkalommal felszólalt már a környezetvédelem fontossága mellett. Laudato si' című enciklikájában — „A közös otthon gondozása” alcímmel – számos gondolat található, mely elgondolkodtatásra késztethet bennünket. A megszokottól eltérően körlevelét mindenkinek ajánlja. „Látva a globális környezetkárosítást, most e bolygón lakó minden emberhez szeretnék fordulni.”
Assisi Szent Ferencről így ír: „... egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. Rajta megfigyelhető, mennyire elválaszthatatlan egymástól a természetért való aggódás, a szegényekkel való igazságos bánásmód, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke.”
A Szentatya elődjeinek és más egyházi vezetőknek is idézi környezettudatos gondolatait, mint például XVI. Benedeknek – „a teremtett világ eltékozlása akkor kezdődik, amikor már nem ismerünk semmilyen tekintélyt magunk felett, hanem csak saját magunkat látjuk.” – vagy I. Bartholomaiosz pátriárkának – „a természet ellen elkövetett bűntett bűncselekmény önmagunkkal szemben és bűn Isten ellen”.

Keresztényként és környezetvédőként nem hogy kötelességemnek, sokkal inkább a világ egyik legtermészetesebb cselekedetének érzem a teremtés védelmét. A teremtett világot – melyért mindannyian felelősek vagyunk – úgy kellene szemlélnünk, mint ajándékot, melyet azért kaptunk, hogy örömünket leljük benne, és mint kincset, hogy vigyázzunk rá és őrizzük meg.
„Ha e nélkül az ámulatra és csodálkozásra való nyitottság nélkül közelítünk a természethez és a környezethez, ha világgal való kapcsolatunkban többé nem beszélünk a testvériség és a szépség nyelvén, akkor az erőforrások uraként, fogyasztójaként vagy puszta kizsákmányolójaként fogunk viselkedni, és képtelenek leszünk határt szabni közvetlen érdekeinknek.” (...) Ferenc pápa továbbá – hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy „... a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit.” (Laudato si')

Néha kényelmesebb a szőnyeg alá seperni a problémákat, és nem venni róla tudomást, pedig az attól még jelen lesz. A hívő ember pontosan tudja, hogy nem úgy van, hogy amit nem látunk az nincs. Ebből adódóan az Egyháznak ebben lehetne a legnagyobb szerepe, hogy amit nem látunk, azt is tudatosítsuk, hogy az mélyreható legyen. Ne átnézzünk a probléma felett, hanem szembe nézzünk azzal és lépéseket tegyünk ellene.
„Ahhoz, hogy tekintetünket felfelé irányítsuk, a természet nagy könyvére kell figyelnünk. Minden, amit ebben a könyvben olvasunk egy mindenható művészi munkája.” (Galileo Galilei)

Asztalos Ilona
egyházmegyei médiaképzős hallgató

Az idén tizenegyedik alkalommal rendezték meg 2018. 10. 11-14. a „72 óra kompromisszum nélkül” elnevezésű rendezvényt, melyhez idén is nagy örömmel csatlakozott Kisvárda mintegy 100 diákja. A kezdeményezést a Római Katolikus Egyház hitoktatói koordinálták és vezették, melyhez a város két gimnáziuma, a Szent László katolikus intézmény és a Várday Kata református gimnázium is csatlakozott. Az iskolák diákjai 4 projektben vettek részt. A szőlőhegyen lévő kápolna környezetét tették rendbe és virágot ültettek, a helyi hajléktalan szálló lakóit vendégelték meg, téliesítették az iskolák parkjait, és rendbe tették a kisvárdai fília, Döge templomának udvarát.

Önkénteseink teremtésvédelmi akciónk keretében gereblyét, metszőollót, lombseprűt, lapátot ragadtak, hogy a Szent László katolikus intézmény udvarát, parkjait rendezetté tegyék. Vidám jókedvvel metszették a rózsát, seperték és szállították a faleveleket, szedték a szemetet. Így a nap végére iskolánk belső udvarán kialakított zöld-szigetek talajtakaró növényzete és az udvar is megújult. Délután eljutottunk a helyi hajléktalan szállóra, ahol egy dolgos kis csapat csokoládés-banános muffint sütött a lakóknak, illetve otthonainkban elkészített süteményekkel vendégelték meg őket. A sütemények oly finomra sikerültek, hogy egy szempillantás alatt elfogytak. Fiataljainkhoz néhány „szálló-lakó” is lelkesen csatlakozott, majd kezdetét vette a tekebajnokság. Felejthetetlen néhány órát éltünk át mi is és a lakók is. Egy másik csapat ugyanebben az időben a kis Mária-kápolna udvarát varázsolta rendezetté, és borította virágba. Dögében az egyik fíliánkban, szorgos kezek rendbe tették a templom udvarát, sepertek, kapáltak, gyűjtögettek. Előkerült három szépséges angyalka, melyek 100 éves műemlékek és most a fiataloknak köszönhetően teljesen megújultak.
Elmondhatom, hogy fiataljaink szíve helyén van, elkötelezettek, lelkesek, segítőkészek, nyitottak. Felemelő érzés, amikor megtapasztalom, megtapasztalják, hogy így együtt, közös erővel, milyen nagy dolgokat lehet véghezvinni, milyen csodálatos érzés másokon segíteni.
Kedves Fiatalok! Öröm volt veletek és köztetek lenni! Jövőre ismét találkozunk, mert „Több vagy, ha adsz!”

Votykuné Aradi Angéla
Poncsákné Dolhai Csilla
Rubóczkiné Országh Erzsébet


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Október 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31