FAVÉT – Fiatalok A Világ Életéért címmel találkozót rendeznek Nyíregyházán
„TISZTA” címmel tizenötödik alkalommal rendezik meg a FAVÉT találkozót 2018. november 17-én, Nyíregy...
Külső és belső sivatagok, avagy vissza kell-e térni a kőkorszaki életmódhoz, hogy megmentsük a földet - Svetit-hetet tartanak Debrecenben
„Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át” (Róm 12,2)
„Közösségben a teremtett világért” címm...
Ismerd meg a Szentírást! - I. Hangosolvasási egyházmegyei versenyt rendeztek Nyírteleken
"Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! " (Zsolt 25,4)
A nyírtelki ...
Kísérés, nyitottság, megkülönböztetés - Fiatalokkal találkozott Debrecenben Palánki Ferenc megyéspüspök
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági...
FAVÉT – Fiatalok A Világ Életéért címmel találkozót rendeznek Nyíregyházán
FAVÉT – Fiatalok A Világ Életéért címmel találkozót...
Külső és belső sivatagok, avagy vissza kell-e térni a kőkorszaki életmódhoz, hogy megmentsük a földet - Svetit-hetet tartanak Debrecenben
Külső és belső sivatagok, avagy vissza kell-e térni...
Ismerd meg a Szentírást!  - I. Hangosolvasási egyházmegyei versenyt rendeztek Nyírteleken
Ismerd meg a Szentírást! - I. Hangosolvasási...
Kísérés, nyitottság, megkülönböztetés - Fiatalokkal találkozott Debrecenben Palánki Ferenc megyéspüspök
Kísérés, nyitottság, megkülönböztetés - Fiatalokkal találkozott Debrecenben Palánki...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

„TISZTA” címmel tizenötödik alkalommal rendezik meg a FAVÉT találkozót 2018. november 17-én, Nyíregyházán a Szent Imre római katolikus köznevelési intézményben az egyházmegyei iskoláinak nyolcadik és felsőbb évfolyamokon tanuló gyerekei számára.

A találkozón Dr. Soltész János görögkatolikus morálteológus tart előadást párkapcsolati, szexuáletikai és életetikai témában, Orsolics Zénó - a Flashback, visszatértem a függőségből című könyv szerzője - pedig a függőségekről. Orsolics Zénó háromgyermekes családapa, függőségben szenvedő egyének és csoportok lelkigondozója, ő maga is heroinfüggő volt, ezért saját tapasztalatait osztja meg, a függőség kialakulásához vezető útról és veszélyhelyzetekről.

A két előadás mellett a diákok énekes-táncos-interaktív műsorszámokkal készülnek, lesz kis- és nagy misztériumjáték, csoportbeszélgetés, és közös szentmise is. A program 8-16 óráig tart.

A rendezvény szervezője: Bákonyi János, az iskola lelkivezetője és Nagy Éva tanárnő.

Fotó: Öröm-Hír, archív felvétel a 2015-ös Favét rendezvényről

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át” (Róm 12,2)
„Közösségben a teremtett világért” címmel november 12-17-ig Svetits-hetet tartanak Debrecenben, a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban. A Teremtésvédelemről szóló programsorozaton az iskola diákjai különböző tematikus foglalkozásokon vesznek részt, előadásokat, prezentációkat tartanak, műhelyfoglalkozásokon mélyítik ismereteiket és még a gasztronómia rejtelmeibe is elmerülnek üzenetet küldve arról, hogy az táplálkozásunkon keresztül is vigyázhatunk a Földre. A hét központi napján, a pénteken Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutat be szentmisét majd ezen a napon kiállítás megnyitót és koszorúzást is tartanak. A Svetits-hét pogramsorozatának háziasszonya dr. Subáné Dombóvári Erika a gimnázium tanára, akli több mint 10 éve szervezi ezeket a napokat a teremtésvédelem jegyében.

A ünnepélyes nyitóelőadást a teremtésvédelemről Erős M. Renáta nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek szegedi közösségének házfőnöke, történelem-hittan tanár, az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport lelkes elkötelezett tagja tartotta. Az előadáson az iskola tanárai és középiskolás korú diákjai vettek részt.

Renáta nővér izgalmas előadásában gyakran utalt Ferenc pápa teremtésvédelemmel kapcsolatos gondolataira. Bevezetőjében a Laudato si (2015) kezdetű enciklika sorait idézte: „Általában azt hisszük, hogy a hatalom minden fajta növelése haladás. A biztonság, a haszon, a jólét, az életerő, az értékteljeségnek a növelése. Mintha a valóság, a jó és az igazság automatikusan fakadna a technológia és gazdasági hatalomból.”

A Laudato si enciklika világszerte sokaknak felkeltette az érdeklődését, annál is inkább, mivel fél évvel a párizsi klímakonferencia (2015) előtt jelent meg, ahol 17 lépésben fogalmazták meg azokat a lépéseket, amelyeket 2030-ig meg kellene tennünk a Föld érdekében. Sok szempontból az utolsó utáni órában vagyunk, hangsúlyozta Renáta nővér, mert véges az ivóvízkészletünk, csökkennek az energiaforrásaink és azok környezetkárosító hatásuk szintén súlyos probléma, ez globális felmelegedést okoz, melynek számos, beláthatatlan következményei vannak.. Az előadó beszélt még a biológiai sokféleség pusztulásáról, a környezetszennyezés radikális emelkedéséről is.
Ferenc pápa szerint mindez az emberi élet romlását hozza magával. Itt utalt az előadó a világméretű egyenlőtlenségre, tapasztalva a hatalmas életszínvonalbeli különbségeket, amiről egyrészt azért is fontos beszélni, mert érint minket, másrészt keresztény emberekként nem tehetjük meg, hogy a más körülmények között élőkkel nem foglalkozunk csak azért mert távol élnek tőlünk.

Az ivóvíz problémája

Érdekes adatokat is hallhattunk Renáta nővértől a föld édesvízkészletére vonatkozóan, amely a föld területének 2,5 százaléka, ennek 96 %-a a földfelszín azalatt van. Az szintén meglepődésre adott okot a jelenlévőknek, hogy a legtöbb édesvíz a száraz kontinensnek is ismert Afrika alatt van, a legkevesebb pedig Észak- és Dél Amerika, valamint Ausztrália területén. Az édesvízkészlet 65%-át mezőgazdasági termelésre, 25 %-át étkezéseinkre használjuk, továbbá ipari termelésre és háztartási célokra. 1 csésze kávé elkészítéséhez — kezdve a kávébab termelésétől — 100 liter vízre van szükség, 1 kg marhahús előállításához pedig 16 000 liter vízre. Az édesvízkészletet nagyban csökkenti a vízszennyezés, amely a közlekedésből, a lakossági szennyezésből, ipari termelésből és legtöbb a mezőgazdasági termelésből származik. Statisztika szerint a 7,5 milliárd emberből 750 millióan nem jutnak tiszta ivóvízhez.

Mire és mennyi vizet használunk Magyarországon pl. a háztartásban? A kérdést megválaszolva az előadó elmondta, a legtöbbet kb.100 litert fürdéshez, wc öblítéshez 26 litert, mosogatáshoz mosáshoz kb. 360 liter vizet használunk naponta. 2030-ra a természetes vízképződés és az ivóvíz iránti igény akár a 40 %-ot is elérheti, ezt súlyosbítja az, hogy a mezőgazdasági és ipari szennyezés mértéke fokozódik. Azt is tudni kell, hogy a kontinensek vízkészletének eltérése és az igények emelkedése az országok közötti konfliktushoz is vezethet. Ferenc pápa szerint: „A biztonságos ivóvízhez való hozzáférés alapvető és egyetemes emberi jog, mert az az életben maradáshoz kell” (Laudato si).

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a fölösleges vízpazarlást?

Renáta nővér példákkal hívta fel a figyelmet a fogmosástól kezdve, a napi teendők során elhasznált víz mennyiségének csökkentésére, amelyhez nem kell más, csak egy kis odafigyelés. Ha mindenki a saját életében tenne ezért, már előrébb lenne a világ.

Ezután az előadó az olaj-, gáz-, szén-, atom-, hidro-, szél-, nap energiaforrásokról beszélt. Mint mondta, nagyobb százalékban a nem megújuló energiaforrásokat használunk, reményeink szerint a jövőben ez csökkenni fog a megújuló energiaforrások javára. Többek között megemlítette, az atom energiaforrás — amely hazánk jelenlegi energiafelhasználásának 40 %-át adja —, olcsóbb megoldás, viszont veszélyes, mert olyan radioaktív anyag keletkezik, amit 100 ezer évig kell biztonságosan tárolnunk, tehát nemm kevés mennyiségű radioaktív szemetet hagyunk utódainkra. Itt is vannak teendőink a fölösleges energiafelhasználás megszüntetése érdekében, hiszen ezek is végesek. Apróságokat tehetünk ugyan, de mindez nagy jelentőséggel bír.

Óránként 3 faj pusztul ki

Ezután a szakember a felmelegedés veszélyeit képekben illusztrálva mutatta meg, hogy a megemelkedett átlaghőmérsékletnek is köszönhetően mennyit változott a táj, csökkent a vízfelület, amely szintén katasztrófához vezet.
Utolsó témakörként a szakember a biodiverzitásról, vagyis biológiai sokféleségről beszélt. Elmondta, visszafordíthatatlan következmény a fajok kihalása. Sokakat érzékenyen érint pl. a méhek pusztulása. Németországban 4 évvel ezelőtt a méhállomány 40 %-a csökkent, nálunk idén és tavaly voltak ehhez hasonló súlyos pusztulások. Az élelmiszerek legalább 30 %-át és a vadon élő növények 90-%-át a méhek porozzák be. Ha ez nem történik meg akkor megszűnnek ezen fajok is.

De nemcsak a méheket fenyegeti a kipusztulás veszélye hanem más fajokat is. Óránként 3 faj pusztul ki. A tudósok azt jósolják, hogy 2050-re a fajok 50 %-a eltűnik a Földről. Renáta nővér fotókon mutatta be azon állatokat, amelyek már nem láthatóak a Földön. A pusztulásoknak számos okai vannak, köztük a legkiemelkedőbb az őserdők kiirtása. Sokan nem is tudják, milyen céllal történik mindez. Naponta 20 hektárnyi őserdőt áldoznak fel arra a célra, hogy pálmaolajat nyerjenek, amely a legtöbb Magyarországon is megkapható élelmiszer tartozéka, található pl. a túró rudiban, csokoládékban, nutellában, sózott mogyoróban, stb. Itt is vannak teendőink, hiszen fogyasztásuk gyakoriságának csökkentésével segíthetjük az őserdők kiirtásának visszaszorítását.

Az előadó utolsó témaként a hulladékselejtezésről, környezetszennyezésről beszélt, adatokkal alátámasztva mondanivalóját. A Csendes-óceánban általunk létrehozott mesterséges szemétsziget területe Magyarország területének a 14 szerese. Mit tehetünk? Kerüljük a túlcsomagolt termékek vásárlását, a műanyagzacskók használatát stb.
Majd Erős M. Renáta nővér záró gondolatként ismét Ferenc pápa üzenetét tolmácsolta: „Isten az egész emberiségnek adta a földet, azért, hogy valamennyi tagját éltesse, és nem felel meg Isten tervének, hogyha ezt az ajándékot oly módon használják, hogy jótéteményei csak keveseket segítenek. A külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok is szétterjedtek.” Amikor tehát az emberek önmagukat teszik meg életük fő vonatkozási pontjává, megnő a mohóságuk. Ha csak én számítok, a többiek nem akkor nem figyelek arra, hogy a földön 7,5 milliárdan élünk. Minél üresebb valakinek a szíve annál nagyobb szüksége van arra, hogy tárgyakat vásároljon, birtokoljon és fogyasszon.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

"Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! " (Zsolt 25,4)

A nyírtelki Szent Anna Katolikus Általános Iskolában Szentírásolvasó hangosolvasási versenyt rendeztek 2018. november 7-én Nagy Anna tanítónő, Lakatos Marianna hittanár, Kiss Tibor kanonok-plébános és az alsó tagozatos tantestület szervezésében.

A megjelenteket a megnyitó ünnepségen nagy szeretettel köszöntötte Horváth–Bócsi Irén intézményvezető, majd Kiss Tibor, az iskola lelkivezetője köszöntő elmélkedésében a Szentírás olvasásának fontosságáról osztotta meg velünk gondolatait, mintegy mottóként Szent Ágoston Vallomásaiból idézett: " Tole lege!" "Vedd és olvasd", amely gondolat a Szentírásolvasó verseny üzeneteként is szolgált. A rendezvényenNyírtelek  Szekeres József Nyírtelek  polgármestere is jelen volt.

A Szentírás vasárnapja alkalmából, már második éve tart intézményünk házi versenyt, és ez volt az első alkalom, amikor a gyerekek egyházmegyei szinten mérték össze olvasási képességüket. Több egyházmegyei iskola diákjai érkeztek hozzánk, hogy a kitűzött feladat elvégzésére: egy kiválasztott memoriter szöveg elmondása és ismeretlen szöveg hangos olvasása. Minden versenyszöveg a Bibliából származott.

Három kategóriában — 3-4., 5-6. és 7-8.évfolyam — dönthetett a zsűri a legjobbakról. A zsűri elnöki tisztjét Molnár Katalin EKIF (helyi) főigazgató töltötte be.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye intézményeiből: Nyíregyháza, Egyek, Geszteréd, Ajak, Nyírtelek, Nyírbátor római katolikus általános iskoláinak diákjait láttuk vendégül. Más egyházmegyéből pedig, Szerencs és Pócspetri görögkatolikus növendékei mérték össze tudásukat.
A gyerekek ezután megmutathatták, milyen szépen felkészültek az adott témából, és elkezdődött a verseny, két helyszínen. Azok a tanulók, akik már befejezték a szereplést, amíg vártak az eredményhirdetésre, érdekes foglalkozásokon vehettek részt. Választhattak, hogy zsoltárlapok színezéséhez van-e kedvük, vagy filmet szeretnének nézni, esetleg dekupázsolni apróbb tárgyakat- Szentírás idézetekkel.
A zsűrinek az eredményhirdetés és a nyeremények átadása kellemes feladat volt, hiszen hangos taps és gratuláció kísérte a díjátadásokat.

A versenyen eredményesen szerepeltek:
3-4. évfolyam: Szűcs Alexandra, Nyírtelek; Ragány Milán, Ajak; Mészáros Emma, Nyírtelek
Különdíj: Balogh Johanna Klára, Nyírtelek

5-6. évfolyam: Takács Panna Barbara, Ajak; Takács Viktória, Szerencs; Jakabóczki Csenge, Geszteréd
Különdíj: Csatlós Virág, Nyíregyháza

7-8. évfolyam: Grajczárik Adél Dorottya, Nyíregyháza; Papp Leila, Nyírtelek; Kerékgyártó Kinga, Pócspetri
Különdíj: Ádám Evelin, Nyírtelek; és Bereznai Brigitta, Nyírbátor
A versenyen szavalatával közreműködött Csernyik Noémi 4. a osztályos „szentannás” kisdiák.

Zagyva Klára tanár
médiaképzős hallgató

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnökével találkoztak a fiatalok 2018. november 10-én, Debrecenben, a Megtestesülés-templomban. Palánki Ferenc megyéspüspök Kocsis Fülöp érsek-metropolitával együtt képviselte hazánkat Rómában a 2018. október 3-28-ig tartó fiatalokról szóló püspöki szinóduson.
A főpásztor előadás, majd kötetlen beszélgetés formájában osztotta meg a szinódusi élményeit, a tanácskozás eredményét a résztvevőkkel. Az előadás után szentségimádást tartottak, majd szentmisével és agapéval zárták a napot, amelyet a debreceni római katolikus egyetemi lelkészség szervezett Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész vezetésével.

Palánki Ferenc püspök bevezető gondolataiban a szinódus fogalmáról beszélt. Elmondta, együtt haladást, közös úton járást jelent, amely nemcsak a tanácskozásban merült ki, hanem a jövő pasztorációjának, különös tekintettel most az ifjúságpasztorációnak az irányát is jelenti. Erre kereste a megoldásokat a mintegy 300 fős négy hetes tanácskozás, akik között 40 fiatal a hangulatról is gondoskodott. A főpásztor Ferenc pápa a szinódus nyitóbeszédére is visszaemlékezett, amikor a Szentatya kihangsúlyozta, a szinódus nem parlamenti törvényhozó szerv, hanem együttgondolkodás, egymásra és Istenre figyelés. A közös imák, tanácskozások, beszélgetések, a pápa közvetlensége egy bensőséges Egyház-élményt jelentett számára. Személyes élményként megosztotta, hogy a Szentatya házigazdaként minden alkalommal kézfogással üdvözölte a résztvevőket tanácskozás termének bejáratánál. Így történhetett meg az is, hogy a püspök atya éppen Ferenc napján, egy liftben utazhatott a pápával. E találkozás különleges ajándéka volt, hogy a pápa magyarul köszöntötte őt a névnapján.

Váljunk a fiatalok számára megszólíthatóvá (1.)

A Palánki püspök atya ezután áttért a záródokumentum pontjaira. Elmondta, a három részből álló dokumentum lényegi mondanivalóját az emmauszi tanítványok történetével hozták párhuzamba.
Az első fejezet a kísérésről, meghallgatásról szól. A történet szerint az emmauszi tanítványok reményvesztetten hagyták el Jeruzsálemet, a reménység városát, mert azt hitték, Jézus Izraelt fogja világhatalomra juttatni. Ő a világot jött megmenteni. Aki kevesebbet remél az Istentől, mint amit az Isten adni akar neki, az csalódni fog Benne — tette hozzá a püspök. Jézus tehát melléjük szegődik, kérdezi és meghallgatja őket.
Sok reményvesztett fiatal van a világon, akik tele vannak kérdésekkel, csalódásokkal. Váljunk számukra megszólíthatókká hangsúlyozta a főpásztor, majd példaként egy baráti összejövetelt említett, ahol a fiatalok nem merték őt megszólítani. A püspök atya kezdeményezett velük beszélgetést és válaszolt a fiatalok mély, komoly kérdéseire, majd így folytatta: Szükség van arra, hogy a papok, szerzetesek, tanárok, képzett laikusok képesek legyenek meghallgatni. Sokszor az a probléma hogy képzetlenek vagyunk, nem vagyunk megszólíthatóak. A fiatalok be vannak zárkózva a sajátos világukba, sok esetben nem hajlandók szóba állni a felnőttekkel. A szeretet üzemmódjában tudunk nekik segíteni, ehhez nagy türelemre van szükségünk. Jézus megtanít bennünket Isten szeretetére. Ő velünk akar élni, jelen akar lenni az életünkben. Az emmauszi tanítványok kérik Jézust, maradjon velük. Ha megszólíthatóak vagyunk, akkor bennünket is kérni fognak erre a fiatalok, amely azt jelenti, jó úton haladunk.

Csak a hiteles ember tudja átadni a hitet

Jézus megtanít bennünket a figyelmes szeretetre. „Rájuk nézett és megesett rajtuk a szíve.” Hogyan nézünk egymásra, a fiatalokra? A Szentatya sokszor beszél arról, hogy a szeretet elvárásokat támaszt. Azt mondta, nemcsak a fiatalokról, hanem a fiatalokhoz akar szólni, tanácsot, útmutatást adni nekik. Sokszor a fiatalok nem kérnek az Egyház korlátaiból.
Palánki püspök atya a hit átadásának lehetőségeiről is beszélt. Mint mondta, az Egyház azon gondolkodik, hogyan adja át a hitet. Sok esetben ez nem működik, a fiatalok a szentségek felvétele után eltávolodnak az Egyháztól. Lehet, hogy nem vagyunk elég hitelesek? Jézus Krisztus meghalt értem és feltámadt, örök életet ajándékozott, ebből öröm kell, hogy fakadjon. Ha nem leszek hiteles, nem tudom átadni a hitet. Hitelesen megéljük e kereszténységünket családjaink előtt, részt veszünk e mindig a szentmisén? Nem elég, hogy hiszek, hanem az a legfontosabb kérdés, hitem mennyire határozza meg a kapcsolataimat, az életemet. A hit átadásának nehézségei főleg a jóléti társadalmakban jelentkeznek.
A hit átadása nem minden kontinensen probléma. A megyéspüspök más országbeli tapasztalatokat is megosztott a fiatalokkal. Elmondta, Dél Amerikában nem ritka a 2-3 órás szentmise, a 100 milliós lélekszámú Fülöp-szigeteken nincs paphiány, a lakosságának közel 50 % 22 év alatti. A fiatalos, országban a 8-10 gyermekes családok legtehetségesebbjeiből pap, a többiből orvos, tanár, mérnök lesz.
Ferenc pápa szerint a legjobb ifjúságpasztorátor egy másik fiatal, aki tanúságot tud tenni társa előtt a saját hitéről.

Hová kísérjük a fiatalokat?

A kísérés másik fontos kérdésére is kitért a püspök atya: Hová kísérjük a fiatalokat? A szinódus záródokumentuma azt is hangsúlyozza, hogy a fiatal kor ajándék időszak, de annak véget kell vetni, hogy helyet adjunk a felnőttkornak. Eljutnak e a fiatalok erre a szintre? A helyes kísérés következménye, hogy a fiatalok meghozzák a maguk döntését. A kísérés fontos dolog, de veszélyes, ha nem úgy kísérjük őket, ahogy nekik jó, hanem ahogy ők kérik. Majd utalt Nagy Csaba egyházmegyés pap dolgozatára, amelyben a kísérés témában kifejti, hogyan fordult meg az embereknek gondolkodása. Régebben a babakocsiban ülő gyermek útközben az édesanyját figyelte, látta az arcrezdüléseit, reagálását különböző helyzetekre, tehát anyján keresztül szemlélte a világot. Ma a babakocsiban ülő gyermek kifelé néz, nem az édesanyját látja, hanem az eléje táruló világot, mindent magának kell befogadnia, értékelnie. Ez azért nem jó, mert a fiatal korán önállóvá válik, hamis információkhoz jut és saját magának kell döntéseket hozni. Ha valaki korán önálló lesz, akkor képtelen lesz érett felnőtté válni.
Hogyan kell tehát kísérni a fiatalokat? Irányt mutatva, korlátokat állítva, mert nem valamitől, hanem valamire vagyok szabad.

Nem mindegy mire nyitott a fiatal (2.)

A dokumentum második része a nyitottságról szól. Az emmauszi tanítványoknak megnyílt a szemük s felismerték Jézust, amikor kezébe vette a kenyeret és megtörte azt.
Nagyon fontos, hogy a személyes kapcsolatokra, teljes odaadottságra legyenek nyitottak a fiatalok. Adj oda mindent és kérj egy tiszta és teljes szívet. Merniük kell mindent odaadni, hogy képesek legyenek a hivatásuk elérésére.
A szinódus egyik kiemelt témája a hivatás volt. Nem mi választjuk a hivatást, hanem az választ bennünket. A döntés egy hivatás mellett Isten és ember személyes találkozása és annak a megértése, hogy mit kar Isten kihozni az életünkből. A Szentatya hangsúlyozta, a hit nem olyan világosság, amely eloszlat minden sötétséget, hanem olyan látás, amely segít sötétben is eligazodni. Csak annyi hitetek legyen, hogy a következő döntést meg tudjátok tenni, lehet ez egy apróság is. Isten a távoli problémákra nem a mai napon ad választ. Nem kell a jövő elképzelt nehézségei miatt aggódni. Ha minden napot kegyelemmel együtt éljük meg, csoda történik.

A megkülönböztetés segít a döntéseinkben (3.)

A záródokumentum 3. része a megkülönböztetés módszerét elemzi. Ez azt jelenti, ha döntés helyzetben vagyok, fel kell sorolni a választás mellett és ellen szóló érveket és ez alapján kell meghozni a döntést. Ez vonatkozik a hivatásra, párválasztásra. Ha van egy élő Isten kapcsolatom, akkor az a megkülönböztetéseimre, a döntéseimre is hatással lesz.

A dokumentum befejező gondolata a fiatalok életszentségre való meghívásáról szól.
Szentnek, vagyis Istenhez tartozónak kell lenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem hibázunk hanem, hogy növekedünk, erősödünk hitben. A fiatalok szentségen keresztül képesek megújulni, és így pajzsként lehetnek jelen az Egyházban — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

"Szinódusi inspirációk és magyar lehetőségeink címmel" a budapesti Párbeszéd Háza vendége 2018. november 7-én, ezúttal Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnöke volt, aki  Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával együtt képviselte hazánkat az október 3-28-ig tartó, XV. rendes, a fiatalokról szóló püspöki szinóduson. A szinódus célja volt, hogy „feltérképezze a fiatalok hitvallását és élethelyzetét, valamint útmutatást, és lelki támaszt adjon számukra, valamint olyan üzenetet fogalmazzon meg, amit maguk is tovább gondolnak és a saját életükre vonatkoztatnak” – idézte Ferenc pápa szavait Palánki Ferenc megyéspüspök a szinóduson megélt élményeiről szóló gondolatainak bevezetőjében. A beszélgetésen érdeklődő fiatalok, Sajgó Szabolcs SJ, valamint Gábor Miklós az MKPK Ifjúsági Bizottságának irodavezetője is részt vett.

A szinódusi főtitkárság 2016 őszén közzétette azt az írást, amely előkészítette ezt a találkozót, három részt megcélozva: a fiatalok körülményeinek megismerése, a hivatáskérdés és az egyház lelkipásztori feladatai ezzel kapcsolatban. Az írás végén egy kérdőíven keresztül kérdezték a fiatalokat, amit Magyarországon 3337-en töltöttek ki, döntő többségben katolikusok, világszinten pedig 130 ezren – tette hozzá Gábor Miklós a püspök atya bevezetőjéhez, majd ismertette az eredményeket:A magyarok a felmérés szerint meg vannak elégedve az egyház szociális területen folytatott tevékenységével, hiszen többek között a 12 éve tartó 72 óra kompromisszum nélkül esemény hatására évente nyolc-kilencezer fiatal megmozdul. Továbbá az is kiderül a felmérésből, hogy a katolikusok célja az, hogy másoknak jót tegyenek, segítsék embertársaikat. A válaszadók döntő többségben azt nyilatkozták, hogy meg vannak elégedve az életkörülményeikkel, nem vágynak nagy változásra. Számukra a legfontosabb a család, és az, hogy nekik valamilyen módon biztos munkájuk legyen. A közösségi médiát, internetet talán túl gyakran használják, viszont ennek tudatában vannak és próbálják csökkenteni az interneten eltöltött időt. Másik fontos kérdés volt, hogy elhagyja-e szülőföldjét, amelyre egyértelmű választ ad az a helyzet, hogy a városok sokakat bevonzanak a peremvidékekről, ám ha az ország elhagyásáról van szó, az más kérdéseket és értékeket vet fel.

A megyéspüspök beszámolt arról is, hogy a püspöki szinóduson az országok képviselői kisebb csoportokban, személyesen is beszámoltak egymásnak az országukat jellemző hitéletről. Számunkra meglepő az afrikai vallásgyakorlás, ahol „szétfeszítik a templomokat” a két, olykor három órás szertartás ellenére is. Vietnámban annyian járnak misére, ahányan katolikusnak vallják magukat, Etiópiában pedig ismeretlen a szingliség fogalma. Ezek a kulturális különbségek különböző kérdéseket vetnek fel, amiken érdemes elgondolkodni. A dél-koreai püspök pedig nem értette, mi az, hogy paphiány, náluk túljelentkezés van.

A szinodalitás olyan, mint az Eucharisztia kenyere, az ostya, amely rengeteg búzamag apró molekulájából tevődik össze, ahogyan a bor is szőlőszemek cseppjeiből alkot egy egészet, így megtestesítve Krisztus testét és vérét. Ilyenek vagyunk mi mind, egy-egy kis molekula, egy-egy csepp, amelyből összeáll az Egyház, a szeretet közössége, amit Krisztus szeretete tart egyben. Ferenc pápa a szinodalitás fogalmát ehhez a képhez köti. Mindenkinek az élete Isten számára végtelenül fontos, így az Egyház számára a mi gondolataink, nehézségeink, örömeink egyaránt fontosak – fordította le a püspök atya Ferenc pápa gondolatait.

A püspöki találkozón minden résztvevőnek hozzá lehetett szólni a szinódusi dokumentum egy pontjához, ami magyar részről a kivándorlásra esett. Ugyanis a fiatalok tömegesen hagyják el az országot egy jobb élet reményében, ám többségükben nem a  végzettségüknek megfelelő munkát végeznek. Ezzel nem csak a tudásukat helyezik háttérbe, de a hitüket is a szülőföldjükön hagyják, mert jó eséllyel nem fognak tudni beilleszkedni egy helyi egyházi közösségbe.

A hivatásról is szó volt, amelyet a püspök atya a következő szavakkal fogalmazott meg: Mindenki meghívást kapott az életszentségre. Akkor emberhez méltó az életünk, ha Istenhez is méltó, és akkor Istenhez méltó, ha törekszünk az életszentségre, vagyis a parancsok által kijelölt úton haladunk az életünk végcélja, a teljesség felé. Mindenkinek fel kell fedezni a saját útját, amit az Isten számára kijelölt. A képességeit, ahogyan a legjobb ki tudja használni, de nem a saját életének az önmegvalósításában, hanem a közösség szolgálatában, azért, hogy másoknak jobb legyen. A szinódus végső dokumentumában ez a következő képpen került megfogalmazásra: a fiatalokat hozzá kell segíteni, hogy mindenki fel tudja ismerni, hogy az Isten neki milyen adottságokat adott, és hogy ezt hogyan tudja használni a legjobban mások javára, és ez által lesz az Ő élete teljes, vagy szent.

A fiatalok kérdései az egyház ezer éves történelmének fontosságára, a kivándorlásra, az online-offline jelenlétre vonatkoztak, illetve arra, hogy fogunk-e tapasztalni valami változást az Egyházon belül.

A püspök atya válaszként elmondta, hogy rendkívüli egyházi élményben részesült a találkozó alatt, a különféle egyházi vezetők hozott kultúrája miatt. Azt mondta: Nem azon van a hangsúly, hogy itt ezer éves az Egyház, hanem ahol most él, ott élet van benne. Mi hivatkozhatunk az ezer éves értékeinkre, csak éppen fogyunk. Ehhez kapcsolódóan megosztotta a 2016-os Fülöp-szigeteki Eucharisztikus Világkongresszuson szerzett tapasztalatát, ahol egy kispaptól megtudta, hogy náluk a családban a legokosabb gyerek megy papnak, akit pedig nem vesznek fel, az jelentkezik orvosnak, tanárnak, vagy valami másnak. A százmilliós lakosságú ország 95 százaléka római katolikus és majdnem a fele 22 év alatti. Érdekességképpen még azt is elmondta, hogy a helyi székesegyház plébánosa panaszkodott, hogy a nagy létszám ellenére nem járnak misére, mert a vasárnapi 12 misét általában összesen csak 36 ezer fő látogatja, és ez a fele a hozzájuk tartozó katolikusoknak. Ez után a kis kitérő után hozzátette: Ennek ellenére az ezer éves értékünk tagadhatatlan és büszkének kell lennünk rá.

Az online-offline kérdésére válaszolva elismerte, hogy az online jelenlét egy lehetőség a tájékozódásra, kapcsolatok kiépítésére, aztán hozzátette: az életünk nem virtuális. A virtuális világban mi nem tudunk valós életet élni. A valós életet a jelen helyzetben tudjuk csak megélni. A mai fiatalságot egyre nehezebb rávenni, hogy letegyék a digitális eszközöket és egyre jobban beszippantja őket a nem valós világ, a valóság pedig Krisztusban, a valós kapcsolatokban van. Ezért kell törekednünk az egymás közötti kapcsolatok ápolására és megerősítésére, amit a szinódusi dokumentumban is hangsúlyoznak.

Az egyházi szerepvállalásról és az ifjúságpasztorációt érintő kváltoztatásokról a későbbiekben fognak tájákoztatni.

Egyik fiatal a mostani diákok túlterheltségéről számolt be és kérdezte a püspök atyát, aki válaszában elmondta, hogy nem szeretné, hogy az egyház által fenntartott iskolák versenyistállókká válnának. Szükségesnek tartja a tehetséggondozást, valamint a kiemelkedő képességű tanulók támogatását, amellett, hogy mindenkire egyenlő figyelmet kell szentelni.

Ferenc püspök a beszélgetés végén hozzátette, hogy a fiataloknak dönteniük kell az életükről. Fontos megerősítenünk keresztény identitásunkat, és az egyházi kísérés által el kell jussunk addig a pontig, hogy megtegyük azt. Annak a valakinek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik. Az igazság nem népszavazás eredménye, az igazság maga Jézus Krisztus. A világtörténelem során nagyon sokan mondták azt, hogy nekem van igazam. Azt, hogy „Én vagyok az igazság” – csak egy valaki mondta. Ez kell, hogy motiváljon bennünket arra, hogy kimondjuk az igazságot és meghívjuk a nem hívőket, a fiatalokat a megtérésre is.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végül Ferenc pápa szavait idézve zárta gondolatait: „Nem az a fontos, hogy miért élek, hanem az, hogy kiért.”

Szabó Dávid
egyházmegyei médiaképzős hallgató
Fotó: PárbeszédHáza

A magyar katonának mindenek fölött álló kötelessége védeni és elhívatottan szolgálni hazáját. Ez a szolgálat teljes mértékben különbözik minden mástól, hisz eközben, ha kell, az életét is feláldozza. Három háború és 18 nemzet mintegy 4.500 katonája nyugszik a Debreceni Honvédtemetőben, mely az I. világháború hőseire emlékezve – a Debreceni Militárium program keretében – teljes rekonstrukción esett át.

Pontosan száz éve, 1918. november 11-én írták alá a Nagy Háborút lezáró Compiègne-i egyezményt, melynek évfordulóján 2018. november 11-én 19 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban a Debrecen Helyőrségi Zenekar és a Kodály Kórus Debrecen a zene nyelvén emlékezik elesett hőseinkre: „Requiem aeternam dona eis Domine”.

Műsor: Gabriel Fauré: Requiem
Közreműködők:
Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszékének hallgatói
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Debrecen Helyőrségi Zenekar
Vezényel: Pál István őrnagy


Forrás: fonoxinfo.hu
Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi EgyházmegyeA

Az 1914-18 között zajló Nagy Háború néven is ismert első világháborúban hősiesen helytálltak a debreceni piarista gimnázium diákjai is, közülük 54 hősi halált halt fiatalember neve került örökre bevésve az iskola falán található megemlékezés táblájára. A Kalazanczi Szent József oltalma alatt álló, jelenleg egyházmegyei fenntartású köznevelési intézmény tanulói 2018. november 10-én a megemlékezés perceiben fejet hajtottak egykori diáktársaik emléke előtt az intézmény aulájában megrendezett ünnepségen.
100 ével ezelőtt, 2018. november 11-én, 11 órakor ért véget a „Nagy Háború”. A debreceni katolikus gimnáziumban koszorúzással, kiállítással, történelmi előadással emlékeztek meg az áldozatokról.

Dr. Bódis Zoltán, az intézmény igazgatója miután köszöntötte a résztvevőket, fontosnak tartotta megemlíteni, hogy éppen a „Nagy Háború” befejezésének órájában hajtanak fejet és fohászkodnak a háború áldozataiért. Minden utódnak köztelessége a hősi halált is vállaló emberekről való megemlékezés. Fontos tudatosítani magunkban azt, hogy az egykori fiatalok sokat tettek a mi jövőnkért, a jelen békéjéért. Majd az érettségi előtt álló fiatalokhoz szólva kifejtette, most boldog, békés körülmények között élhetünk, de a 100 évvel ezelőtt ide járó diákok sem képzelték azt, hogy harctéren fognak meghalni.

Bódis Zoltán nagyapja mindkét világháborúban részt vett, ő lelkesedéssel mesélt unokáinak a nemes áldozatvállalástól átfűtött a háborús élményeiről. Az igazgató azt is elmondta, a rendszerváltás előtti időben megírt történelem sok esetben nem volt hiteles, a valóságról csak személyesen átélt történetek elbeszéléseiből, levelekből informálódhattak. Az intézményvezető hangsúlyozta, ezért is nagyon fontos megőrizni a valódi történelemre utaló személyes emlékeket.

A megemlékezésen a vendégek között jelen volt Ispán Zoltán első világháború kutató, aki katonaként a második világháborúban harcolt. Szabó György, a Bánszki Tamás egykori piarista tanár hagyatékának gondozója is elhozta emlékeit. Bánszki Tamás is a frontra került, ahol hadifogoly élményeit festette meg képekben, hűen tükrözve a hadifogság hangulatát, a katonák magányát. Kozma László fontos családi emlékeket őriz, nagyapja, Sandala Ferenc (1915-ben hősi halált halt) frontról írt levelein keresztül a személyesen megélt öröm és bánat olvasható. Az ünnepségen megtekinthető volt az első világháborús katonaviseleteket bemutató Mihucz Péter rajzai.

A megemlékezésen a diákok is szerepeltek, közösen elénekelték a korszak egyik szívszorító de emelkedett hangulatú „Ha kimegyek a doberdói harctérre” című katonadalát.

Az ünnepség végén az emlékezés virágait helyezték el a hősi halált halt piarista diáktársak emlékét őrző kőtáblára, és közösen elénekelték a magyar Himnuszt, a nemzet imáját. A megemlékezés befejező mozzanataként dr. Lippai Péter a Magyar Honvédség 5. Bocskai Lövészdandárának parancsnokhelyettese és Ispán Zoltán tartottak előadást az I. Világháborúról.

A megemlékezésen közreműködtek az iskola diákjai: Hutóczki Péter és Tulipán Márton

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dr. Krakomperger Zoltán teológiai tanár plébános írása

Az egykor Kelet-Berlin területét képező Reinickendorf kerületében 1973-ban Tours-i Szent Márton (316-397) tiszteletére szenteltek templomot. A patrónust ábrázoló kb. 150X150 cm-es, egyik oldalfalat díszítő kép Johannes Grützke (szül. 1937) festőművész alkotása, amelynek címe: Köpenymegosztás.
A jelenetet Amiens fallal körülvett városának egyik kapuja elé helyezte. Tél van, hó fedi a földet. A héttérben egy lombdíszét vesztett fa magasodik az ég felé. Egy római katona szállt le a lováról és kardjával kettévágja a katonai rangját jelző köpenyét, hogy a földön fagyoskodva guggoló mezítelen koldus vállára terítse.
A Szent Mártont ábrázoló katona a fagyoskodó ember testéhez méretezi a köpeny felének a hosszát, hogy valóban elég legyen számára. A Szt. Mártonnak is szüksége lett volna a teljes köpenyére a fagyos, téli időben. Köpenyének megosztásával most az ő karjai csupaszok, kitéve a megfagyás kockázatának. Szt. Márton alakjának mimikai és gesztikai ábrázolása értésünkre adja, hogy őt most csak az azonnali segítségadás eszménye vezeti, hiszen a koldus arcának, láb- és kézujjainak ábrázolásán jól kivehető, hogy a fagy már sebeket ejtett rajta.
A köpenymegosztás idején Márton még a római császár fiatal katonája. Ezt jól ábrázolja izmos alakja és fiatalnak megfestett arca. A téma számos korábbi ábrázolásának évszázados hagyományában azt fedezhetjük fel, hogy Márton a lován ülve marad és onnan a koldus felé hajolva köpenyének egy csücskét adja a koldusnak. Ettől a festészeti hagyománytól különbözik Johannes Grützke alkotása, amelyen Mártont magas lováról leszállva festette meg.
A kíséretét képező három katona ábrázolásán jól látszik, hogy csodálkozó értetlenséggel szemlélik azt, amit Márton irgalmasságból véghez vitt. A kíséretében lévő legények közül a ló jobb oldalán álló a nyerget igazgatja, nekünk hátat fordít, tágra nyílt szemekkel és félig tátott szájjal nézi a történést. A ló bal oldalán álló katona nyakát nyújtva vizsgálódik, hogy ő is lásson valamit. A harmadik katona grimaszt vágva erőteljesen ökölbe szorított kézzel markolja meg magán köpenyét, és eltűnőben van a kapubejárat sötétjében – jól kivehető ellentétben Márton szélesre tárt karjával.

Ez a három katona tanúja annak a rendkívüli cselekedetnek, amely világos színekkel kiemelve az előtérben mintegy színpadon szemlélhető. A festő az ábrázolt személyek arcjátékát és mozgását – beleértve a ló mozgását is – egy összetett és dinamikus jelenetbe állította a világos és sötét színek pontos kalkulációjával.

Az irgalmasság ezen cselekedetét a festő a szociális realizmus iskolájának – amely válaszként állt elő a „szocialista realizmusra” – eszközeivel vitte vászonra. Hiszen, ha jól megfigyeltük, felfedezhettük, Johannes Grützke Mártonnak nem festett a szentek ábrázolásában megszokott dicsfényt. Nincs rá szükség, hiszen az irgalmasság ezen és minden más cselekedete önmagában hiteles, és gyakorlóját is hitelesíti emberségében – szemben a közízlés és –mentalitás könyörtelenséget terjesztő széles áramlatával.

A Debrecenben állomásozó 24. Bornemissza Gergely Felderítő ezred sok éves hagyományt ápol azzal, hogy a védőszentjének, Szent Mártonnak ünnepén hálaadó ünnepségen vesz részt a helyőrségi templomként is ismert Megtestesülés-templomban. Idén november 9-én a katonákat, és elöljáróikat Szentesi Csaba őrnagy, görögkatolikus tábori lelkész és Sajtos Szilárd őrnagy, református tábori lelkész buzdította szavaival.

Szentesi Csaba atya a 316-ban Savariában (ma Szombathely) született Szent Márton példamutató életének mozzanatairól beszélt. Márton szülei nem voltak keresztények, így tudtuk nélkül 12 éves korábban jelentkezett katekumennek, vagyis hitjelöltnek. Apja jómódú, pogány katonatisztként szolgált a római hadseregben, így 15 évesen a császár parancsára, Mártont, mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe és lovas testőrtiszt lett. Egyszerűsége, életének tisztasága, önzetlen, felebaráti szeretete révén hamar kitűnt katonatársai közül. A legismertebb róla szóló történet szerint 334-ben egy téli este éppen kilépett Amiens kapuján, amikor egy nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban.
Márton 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett, majd elhagyta a hadsereget és Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott. Élete 371-ben újabb fordulatot vett, mert Hilarius halála után őt választották Tours püspökévé. Márton püspök jó pásztorként vezette nyáját, és Jézus Krisztus nevében sok csodát tett. Nagy erőt öntött az emberek lelkébe, de a legnagyobb tiszteletet életmódjával vívta ki, hiszen úgy élt, mint a legszegényebb testvére. Hivatását haláláig 397. november 8-ig kitartóan gyakorolta. Halála után nem sokkal szentként kezdték el tisztelni, liturgikus ünnepe november 11-én, temetésének napján van.

Sajtos Szilárd református tábori lelkész a becsületről, erényről és kitartásról beszélt a katonáknak. Mint mondta, mindhárom fogalom mély tartalommal bír, és ismert a Szentírásból is. A Példabeszédek könyve arról ír, hogy a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. A zsoltáros szerint az Úr igaz tetteket szeret, a becsületesek meglátják az arcát.
Ugyanígy olvashatunk az erényről Pál apostol leveleiben, aki azt mondja: arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, dicséretes, erényes és magasztos. Az erény magasra emeli a nemzetet – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében - a bűn pedig szegénnyé teszi a népet.
A kitartásról az Apostolok Cselekedeteiből vette gondolatát a református tábori lelkész, miszerint: őrködjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget. Igaz emberségben Isten adja az önuralmat, amelyben benne van a jóban való kitartás, ebben a kegyesség a kegyességben pedig a testvéri szeretet.
Az ünnepségen közreműködött a Debreceni Helyőrségi Zenekar Pál István őrnagy, karnagy vezetésével.

Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Szegény digó! Mit vétettél te nekünk s mit mi teneked?... Imádkozom, hogy a pusztulásra ítélt szerencsétlen, mit sem sejtő digók közt ne legyen özvegy édesanyának egyetlen fia.” (Kókay László szegedi piarista diák doberdói naplójából)

100 évvel ezelőtt 1918. november 11-én, 11 órakor ért véget a „Nagy Háború”. Ennek emlékére november 10-én, 10 órától a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium aulájában (Szent Anna u. 17.) koszorúzást tartanak, majd kiállítás nyílik Bánszki Tamás akvarelljeiből, valamint az iskola dísztermében előadással emlékeznek meg az áldozatokról.

A megemlékezésen részt vesznek dr. Bódis Zoltán intézményvezető, Bancsi Zoltán, az iskola lelkivezetője, dr. Lippai Péter, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese, előadást tart dr. Lippai Péter ezredes, történész és Ispán Zoltán.
A rendezvényen közreműködnek az iskola diákjai.

„Vannak a XX. századi magyar történelemben folyók, városok, amelyek neve elszakadt a puszta földrajzi jelentésétől. A Don vagy a Piave mellett ilyen az Isonzó is és a Doberdó-fennsík. 100 éve, hogy az első világháborúban – a számunkra egyik legszörnyűbb helyszínen –, az olasz fronton 1915. június 23-án elkezdődött a 12 ütközetből álló isonzói csata, amelynek utolsó ütközete 1917. október 24-én kezdődött (ez volt a hadtörténetírás által 12. isonzói csataként emlegetett caporettói áttörés). Az osztrák–magyar haderőnél az Isonzó front minden szakaszán harcoltak a korabeli Magyar Királyság területéről kiegészített alakulatok, így Debrecen (3. és 39.), Nagyvárad házi ezredei is, sőt a debreceni egyetemisták közül is többen tettek önként bátorságukról tanúságot ezekben a harcokban. A debreceni hősi halált halt honvédek emlékét utcanév – Doberdó út – is őrzi a városban.”

„A Halálmezőként is ismert doberdói harctéren, a vér a szó szoros értelmében patakokban folyt. A szörnyű harcok egyik résztvevő egysége a nagyváradi magyar királyi 4. gyalogezred volt. Az ezred 1915 nyarán érkezett Doberdóra. Több mint egy éven keresztül küszködött az ellenséggel, a tűző nappal, az őszi esőkkel. Legutoljára a 6. Isonzó-csata elején, 1916. augusztus 6-án vonult fel Kratochvill Károly ezredes 3000 főnyi egysége. Négy napon át állták az olaszok meg-megújuló rohamait, és augusztus 10-én a Doberdót védők közül utolsóként vonult vissza a maradék 200 fő.
A emlékművet az ezred katonái azért állították, hogy a hozzátartozóiknak legyen hová elzarándokolniuk és gúlától gúláig a kopár táj, a tűző nap, a kemény karszti kő emlékeztesse őket
szeretteik szenvedésére." (Részlet, az Öröm-Hír 2017. IV. lapszámában megjelent, „A háború őrültség” című cikkéből.)

Sajtóiroda, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« November 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30