Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg Egyeken
„Otthont a Kisdednek” című pályázat során született pályamunkák kiállítására került sor 2019. decemb...
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József Gimnázium diákjai – Egyedi színházi műfajban közösségi problémát dolgoztak fel
A debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium önkéntes diákjai in...
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni adventi filmes délutánokon
A Debreceni Apolló Moziban – hasonlóan az év többi ünnepi alkalmaihoz – ingyenesen látogatható filmv...
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészség munkatársai hagyományteremtő céllal gyújtották ...
Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg Egyeken
Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg...
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József Gimnázium diákjai – Egyedi színházi műfajban közösségi problémát dolgoztak fel
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József...
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni adventi filmes délutánokon
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni...
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra...
Elemek szűrése dátum szerint: december 2018

Az Egri Főegyházmegye a papság, és a rokonság nevében fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatja, hogy DR. SEREGÉLY ISTVÁN nyugalmazott egri érsek 2018. december 31-én a nyíregyházi Főegyházmegyei Papi Szociális Otthonban szentségekkel megerősítve elhunyt. 1931. március 13-án, Szombathelyen született. Középiskoláit a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Szombathelyen kezdte, majd Budapesten fejezte be. 1955. június 19-én Szombathelyen szentelték pappá. 1974-ig káplánként szolgált Gyöngyösfalun, majd Nyőgéren, Bagodvitenyéden, Zalaegerszegen, Szombathelyen. 1987-ig plébános volt Kőszegszerdahelyen és Kőszegen. Szent II. János Pál pápa 1987. június 5-én nevezte ki egri érsekké, július 25-én szentelték püspökké az egri bazilikában. 1990-től 2005-ig a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, 1993-tól 2001-ig a CCEE alelnöke volt. 2007. június 9-től nyugalmazott érsek.

Jelmondata:
„CHRISTUS EST VIA, VERITAS ET VITA”
„Krisztus az út, az igazság és az élet”

Forrás:Egri Főegyházmegye

Jézus Krisztus megtestesülésekor az Isten megerősíti az ember teremtésének üzenetét.
„Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. És uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmásásra teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1, 26-27.)

Az első család teremtésből fakadó szépsége és szentsége jelenik meg a Szent Család életében. Isten Fia is megéli a család, a fejlődés, a közösség embert formáló valóságát.
Karácsonykor Jézus születését, az élet ajándékát ünnepeljük. Ahogyan sokan elveszítették életükben a karácsony misztériumát, lényegét, úgy veszítették el saját életük és családjuk életének Istentől jövő hivatását is. Ha hittel közeledünk karácsony ünnepéhez, megerősödünk elkötelezettségünkben a saját életünk, a család és a szeretet szolgálatában. Legfontosabb vágyunk, hogy életünk a hétköznapokban is értelmet nyerjen. Minden igazi szeretet egyben szolgálat is. Akit szeretek, azt szolgálom, és aki engem szeret, az szolgálja az életemet. Minden ember a mindennapi munkájával tudja megélni és átadni a szolgálatban kibontakozó szeretetét. Ezt a családban lehet és kell megtanulni. A tizenkét éves Jézusról olvassuk: „Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik... Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Lk 2,51-52)

A családok jövője a szép szeretettől függ

Karácsony ünnepén a Szent Család otthonában Isten megtanít szeretni bennünket. Az egyén és a családi közösség válságából csak ezen az úton remélhetünk kiutat. A szeretet adást, elfogadást, áldozatot, megszentelő alázatot, szolgálatot jelent. II. János Pál csodálatos gondolatokkal fogalmazza meg ezt az üzenetet a családokhoz írt levelében. „Krisztus biztosítani akarja a család és a házasság szent voltát, meg akarja védeni az emberi személy és méltósága teljes igazságát.” Csak ennek az igazságnak fényénél lehetséges, hogy a család a nagy „kinyilatkoztatás" legyen, a másik első fölfedezése: először a házastársaké, majd a tőlük született gyermekeké. A mai ember ezt a modern hírközlő eszközökből nem képes megtanulni. A „szép szeretetet" elsősorban az imádságban tanulja az ember. Az imádsággal ugyanis mindig együtt jár – Szent Pál szavával élve – a Krisztussal együtt Istenben való benső elrejtőzés: „a ti életetek már el van rejtve Krisztussal Istenben". A Szentlélek, a szép szeretet forrása csak az ilyen elrejtettségben működik. Ő nemcsak Mária és József szívében ébresztette föl ezt a szeretetet, hanem minden olyan házaspár szívében is, akik készek meghallani Isten szavát és megtartani azt. Minden kis család jövője ettől a „szép szeretettől” függ: a házastársak, a szülők és a gyermekek s az összes nemzedékek kölcsönös szeretetétől függ.

Az ünnep átöltöztet

A családi élet egyik nélkülözhetetlen forrása az ünnep. Isten ünnepre hív, ünnepet ad az
embernek. A hetedik nap nemcsak a munkától való mentesség ideje, hanem feladata az is, hogy kiemeljen a hétköznapok szorításából, és ünneplőbe öltöztesse testemet, lelkemet, gondolataimat. Minden korban az emberi méltóság mutatója, hogyan tudunk ünnepelni családban, közösségben, nemzeti szinten. Az ünnepnek van külső üzenete, belső gazdagsága. Az ünnepre készülni kell lelki ajándékkal magamnak és szeretteimnek. Az első és legfontosabb ajándék én kell hogy legyek. Adjak időt, törődést, szolgálatot. A csomagolópapír rejtelmében csak ezek szimbóluma húzódhat meg.

Az ünnep liturgiával együtt teljes

Az ünnep nem létezhet liturgia nélkül. Ezért csodálatosan vezet és tanít az Egyház ünnepi liturgiáival. Ebből forrásozva kell felépítenünk saját ünnepeinket. Legyen benne előkészület, kezdete és vége bensőséges mély tartalommal. Csak a családi ünnepekkel tudjuk megtanítani a gyerekeknek a család valódi küldetését, szeretetünk valódiságát, az emberi élet Istentől kapott méltóságát. A Szent Liturgiáról szóló zsinati dokumentum azt írja: „A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje. Az Eucharisztiából, mint forrásból árad belénk a kegyelem; és általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése. Az egyház minden más munkájának erre a célra kell irányulnia.” (II. Vatikáni Zsinat: A Szent Liturgiáról 10.)

A családban is ilyen forrássá kell válnia az ünnepnek. Nehéz újra kezdeni, alakítani, de hinnünk kell, hogy minden ember, öreg és fiatal egyaránt, erre az ünneppel díszített életre vágyik. Mindezeknek az ereje és alapja, hogy bennünk is megszülessen  Isten szeretete.

Felföldi László
általános püspöki helynök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

(A cikk megjelent az Öröm-Hír 2018 karácsonyi számában)

Családok, családtagok együtt érkeztek december 30-án, Szent Család vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházba, hogy boldogságukért fohászkodjanak és ünnepi áldást kérjenek életükre. Isten akarja, hogy családjaink boldogok legyenek. De hogyan érhetjük ezt el?

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a székesegyházban bemutatott szentmisén három pontban fogalmazta meg Isten, a családoknak szóló üzenetét. Elsőként az ószövetségi olvasmányt hívta segítségül (1Sám 1,20-22;24-28), amely az Isten felé való hálás lelkületről, nyitottságról, bizalomról szól. Sámuel, Elkana és Hanna idős szülők gyermekeként jött a világra. Amikor Hanna gyermekáldást kérő imája meghallgatásra talált, ígéretéhez híven hálájának jeléül Istennek ajánlotta a 3-4 éves korú Sámuelt. Micsoda nagylelkűségre vall ez! Tudunk–e mi is így fordulni Istenhez, akinek jósága, szeretete mindent felülmúl? A családok egyik nagy problémája az, hogy nem tudnak elég hálásak lenni — fogalmazott a főpásztor. Meg kell tehát tanulnunk mindig köszönetet mondani Istennek és egymásnak.

A megyéspüspök Szent Család vasárnapjának második üzenetében Szent János apostol levelének (1Jn 3,1-2.21-24) központi gondolatára utalt, amely azt hangsúlyozza, hogy Isten a szeretet és mindannyian Isten gyermekei vagyunk. A szülők gyermekeiket nevelve gyakran elfeledkeznek arról, hogy ők is gyermekek, Isten gyermekei. Majd idézve a szentírási szakaszt hangsúlyozta: „most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló.” Ezt a mondatot többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt, véges értelmünkkel nem tudjuk a végtelent befogadni, vagyis annak misztériumát, hogy Isten az emberi élet teljességének mit szán, milyen életünk lesz a mennyországban. Másrészt, még nem nyilvánvaló az, hogy földi életünk után hová kerülünk. Ez azon is múlik, hogyan élünk, képesek vagyunk e szeretni és tudatosítani magunkban istengyermekségünket. Meg kell tanítani gyermekeinknek, hogy csak a szeretetnek van értelme. Nem a gazdagság, kényelem, elégedetlenségünk okán újabb és újabb élmények keresése tesz bennünket boldoggá, hanem az, ha a másik örül a szeretetemnek. „Csak akkor találod meg önmagad, ha a másik nálad boldogabb” — idézte a püspök atya egy ifjúsági ének sorát.

Az ünnep harmadik üzenete az elcsodálkozás képességére figyelmeztet. A tizenkét éves Jézus a templomban című evangéliumi történetből (Lk 2,41-52) a főpásztor először is arra a bizalomra hívta fel a figyelmet, amely az ünnepről hazafelé tartó családok között uralkodott. Mária és József nyugodtak voltak Jézus holléte felől. A családok számíthattak egymásra, ismerték, szerették egymást, nem elszigetelve éltek, hanem közösségben. Milyen jó az, ha vannak családok, akik egymás számára erőforrás, támasz tudnak lenni.
Majd a megyéspüspök a gyermek Jézus és Mária közötti párbeszédre utalt, amely egy problémamegoldó helyzetet tár elénk. Amikor Mária és József három aggodalommal teli nap után megtalálták Jézust a templomban, nem dorgálták meg a gyermeket, hanem elcsodálkoztak. Mária nem számonkért, hanem beszélt Jézusnak az aggódásáról, félelméről. Ez egy konfliktuskezelés volt. A családjainkban hogyan működik ez? Elmondom-e, hogy mi játszódik le bennem egy-egy történés során? Szeretettel teli-e a hozzáállásom? Jézus válasza is példamutató. Nem kioktatja a szüleit, hanem megerősíti bennük, hogy Ő az Atyához tartozik. Ahogy az evangélista írja, Mária és József ezt nem értették meg, de a szívükbe vésték, és gyakran elgondolkodtak rajta. Nagy szeretetáramlást lehet érezni ebben a párbeszédben. Családokban így kellene működni a szeretetnek. Szeretném tudni, mi játszódik le a másikban, nem pedig bántani, sérteni akarom és azt bizonygatni, hogy nekem van igazam. A nyolc boldogság sorai között nem szerepel az, hogy boldogok, akiknek igazuk van, de az viszont igen, hogy „boldogok az irgalmasok”, akik tudnak megbocsátani, keresik az igazságot, vagyis Jézus Krisztust, nem pedig a maguk igazát.

Mitől lesznek boldogok a családjaink? Ha megtanuljuk azt, hogy Isten felé mindig hálásnak kell lennünk, megéljük istengyermekségünket és problémáinkat szeretettel oldjuk meg. Isten nem az ígérte, hogy nem lesznek nehézségeink, hanem azt, hogy mindig velünk lesz. Isten a szeretet, tehát Vele együtt a szeretet is mindig velünk van. Segítsen bennünket a Szent Család példája, Isten kegyelme, hogy a mi családjaink is egyre szentebbek és boldogabbak legyenek — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. december 28., péntek 13:18

Közösen kántáltak Ajak város központjában

Ajakon már 14 éves hagyománya van annak, hogy a város lakói, hazalátogatói közösen kántálnak Szentestén a település központjában.

A város önkormányzata, az egyházak és a helyi intézmények szervezésében idén az ajaki katolikus általános iskola tanulói adtak meghitt műsort a hideg és szeles idő ellenére nagy számban megjelent közönségnek. A város Oktatási és Kulturális Parkjában feldíszített karácsonyfa, az élő állatokkal megtelt jászol, díszvilágítás és erre az alkalomra megépített színpad várta közös ünneplésre, kántálásra a Jézus Krisztus befogadására vágyókat. Az ünnepségen Gáspár Mátyás, Galsi János, Takács András atyák, Zúró József parókus és Kerekes Miklós, Ajak polgármestere is részt vettek.

Az ünnepi műsor az iskola tanulóinak verseivel kezdődött, majd Galsi János atya által betanított betlehemes játékot láthatták a jelenlévők a gyerekek előadásában, felelevenítve Jézus születését. Ezt követte a harmadikos diákok pásztorjátéka, kik pásztorbottal a kezükben táncoltak. Az iskolások műsoruk hátralévő részében ismét versekkel kedveskedtek a közönségnek.

Kerekes Miklós polgármester arról szólt, hogy a Kis Jézus születésének ünnepe mindig egy új kezdetet jelent. A településen élők egy igazi, valóságos, reményteli katolikus jövő felé néznek, melynek az alapjait az egyházmegyei fenntartású Tamási Áron Katolikus Általános Iskolában tették le.
Galsi János atya rámutatott arra, hogy karácsony szentestéjén mindenki elfelejti a bajt, minden előítéletet félretesz, annak ellenére, hogy elég beteg a világ. Egy dologért vagyunk itt, azért a Jézus Krisztusért, akit mi is köszönteni szeretnénk, aki a szívünkbe költözik, aki megszületett nekünk ebbe a világba. Majd felkérte Takács Imre római katolikus kántort, hogy kezdje el a kántálási énekeket, melyhez a jelenlévők kapcsolódtak és felcsendült az ajkakon a „Fel nagy örömre ma született...” karácsonyi ének, amit több száz ember együtt énekelt.

A szervezők forró teával, borral kínálták meg a kellemetlen időjárásban is kitartó ünneplőket.

A karácsonyi ünnepséget megelőzően a gyermekek már az adventi időszakban összejártak esténként, hogy gyakorolják a karácsonyi énekeket. Nagy várakozás töltötte be a szívüket, tervezgették kikhez fognak menni, mely énekeket, milyen sorrendben fognak énekelni. Eljött a várva-várt nap, és már szürkülettől elindultak a lányok, fiúk csoportokban, négyen öten összeverődve először a szomszédokhoz mentek, majd mindenkinek a rokonához. A ház ablakán bekopogva erőteljes hangon kérdezték: „Hagyják az Istent dicsérni?” Megvárva a házigazda válaszát: „Hagyjuk!” – kezdték is az első karácsonyi éneket az ablak alatt.
Régen, a múlt század derekán nagy volt a szegénység, ezért a gyerekek almát, diót, vagy tubut (madár alakú kalácsot) kaptak a kántálásért. A felnőttek később indultak, ők is csoportosan járták a falut, volt akik harmónika kisérettel az ablak alatt énekeltek. Majd behívták őket a pitvarba és borral, bobajkával, kaláccsal kínálták őket. A kántálás egészen az éjféli miséig tartott.
A szervezők célja, hogy a közös kántálással ápolják, továbbadják ezt a szép hagyományt a fiatalabb generáció számára.

Hasulyóné Rutkai Éva

Pócspetriben a hagyományőrző betlehemes csoport a település intézményeiben járt karácsony közeledtével, míg végül a szereplők a római katolikus templomban 24-én este, az éjféli szentmise előtti perceket tették meghittebbé előadásukkal. A betlehemes csoport hagyományát a faluban  2008-ban keltették életre.

Pócspetriben már évek óta az is hagyomány, hogy advent negyedik vasárnapján forgatagot rendeznek, amit péntektől vasárnapig 3 napos adventi lelkigyakorlat előz meg. Az idei ráhangolódáson Lengyel József leveleki plébános karácsonyi gondolatait hallgathattuk a csodavárásról és Jézus születéséről.
Vasárnap reggel a közös imádságot követően egész napos programok várták az érdeklődőket. A templomban lázas készületek folytak, feldíszítették a karácsonyfákat, közben a templom előtti téren felállított sátorban lehetett ajándékokat vásárolni, az önkormányzat dolgozói lángost, kolbászt, teát és forralt bort kínáltak a résztvevőknek, és a mezőfényi fúvószenekar karácsonyi dallamokat játszott. Ezután a gyermekek meggyújtották a negyedik adventi gyertyát, és megcsodálhattuk a templomkertben felállított életnagyságú betlehemet is.Végül Sztahura Ágnes miskolci orgonaművésznő előadásában  karácsonyi dallamok csendültek fel, hogy kicsit elcsendesedve, ki-ki a saját gondolaiba merülve készülhessen a lelkigyakorlatot záró szentmisére.

Holp Andrea

 

 

„Nyitva van a mennyország mindannyiunk számára, csak rajtunk múlik, hogyan élünk, be akarunk-e lépni, elfogadjuk-e Isten ajándékát.” Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök karácsony szent éjszakáján a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be az éjféli szentmisét. Homíliájában a Megváltó születésének titkáról osztotta meg gondolatait a zsúfolásig megtelt templomban.

Minden évben újra és újra rácsodálkozhatunk a titokra, hogy a végtelen Isten, egyszerű, kicsiny gyermekként jött el közénk. Isten az embert saját képmására teremtette, de ezt a képmást az első bűn elhomályosította — kezdte gondolatait a püspök atya. Isten keresi az embert: Hol vagy? — szólt a kérdés Ádámnak, minden kor emberének, és a mai napon nekem is. Hol vagyok most? Hol tartok az életemben? Bennünket is keres az Isten. Utánunk jött erre a világra, mert nem nyugodott bele, hogy elszakadtunk tőle. Isten bele akar nézni a szemünkbe, hogy ránézzünk, és ne féljünk tőle. Amikor meglátunk egy gyermeket, akkor mosolyogni kezdünk, mert rácsodálkozunk az életre. Jézus Krisztus csecsemőként akart eljönni erre a világra, nem isteni hatalmas erővel, ahogyan Keresztelő Szent János meghirdette: „Jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse” (Lk3,16).

Ezután a megyéspüspök arra az Isten nélküli állapotra utalt, amelynek útja a bűnnel kezdődik. Az ember elveszíti az isteni kontrollt, nem néz Isten szemébe, azt mondja: Uram megy ez nélküled is, majd szólok, ha azt érzem, szükségem van rád, de amíg a saját utamat járom, ne szóljon bele senki az életembe. Jézus, Isten Fia eljött a világra, mert látja, hogy az ember, aki a saját feje után megy, sötétségben jár. Ezt töri meg az Ő világossága és szeretete. Az embert a bűn kizárta az isteni életből az örök boldogság lehetőségéből.
Amikor Ádám és Éva elkövette az ősbűnt, az Úr kiűzte őket a földi paradicsomból és a kerub lángpallossal bezárta az édenkertet. Majd egy kicsiny gyermek eljött, és a puha kis kezével kinyitotta a kaput, hogy megmutassa a szeretetét. Nem fényes palotába született, hanem a legszegényebbekkel közösséget vállalva, hajléktalanként. Szentmártoni Mihály jezsuita atya szavaival élve a püspök atya hozzátette, az Isten Fia úgy jött el, mint minden gyermek, nyitva hagyta az ajtót, majd kijöttek utána az angyalok, és amikor meglátták, hogy megszületett, a pásztorokhoz mentek és elhangzott a csodálatos kinyilatkoztatás: „Dicsőség az Istennek és békesség a jóakaratú embereknek!”

Palánki Ferenc püspök a Szentírásból emelt ki példákat az isteni világ és az emberi élet közötti kapcsolatra. Jézus, amikor Nátánaelt — a későbbi Bertalan apostolt — meghívta, arról beszélt, hogy a mennyország ajtaja nyitva van: „...meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára” (Jn 1,52). Karácsony után az első vértanúra, Szent István diakónusra emlékezünk. Amikor István diakónust megkövezték, már nem tehetett mást, csak fölfelé tudott nézni és azt mondta: „Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” (ApCsel 7,56). A mai ünnep üzenete tehát, hogy nyitva van az ég, nyitva van a mennyország mindannyiunk számára. Csak rajtunk múlik, hogyan élünk, be akarunk e lépni, elfogadjuk-e Isten ajándékát.

Sokszor Szent István diakónushoz hasonlóan kilátástalannak éljük meg az életünket, nehéz kereszteket hordozunk, de fölöttünk nyitva van az ég, és ez minden reménységünk alapja. Nincs végleg elrontott élet, Isten nem mond le rólunk, hanem szelíd szeretettel gyermekként utánunk jön. Erről beszélt Ferenc pápa egyik katekézisében, amire utalt a megyéspüspök, mondván, a végtelen Isten egyszülött Fia igéje szólni, cselekedni nem tudó csecsemővé lett, rábízta magát az emberekre. Az emberi szeretetre volt szüksége, és talált igaz embereket, akik igent mondtak rá. Igent kell mondanunk Istenre, ez a mi hivatásunk.
Ezután a főpásztor hangsúlyozta, az, hogy Isten fia csecsemőként jött a világra, azt is jelenti, hogy először az érzelmeinkre akar hatni, és később, amikor már bennünk van a kedvesség, szelídség, jóság, nyitottság, tiszta érzelmeink, akkor pedig az értelmünkre. Ez a kettő együtt kell, hogy jelen legyen bennünk. Istent érzelemmel is kell szeretni, de meg kell érteni a tanítását, amit Jézus a nyolc boldogság üzenetében küldött, az odaadott élet értelmét, ezt a kereszthordozásban mutatta meg, a csodái pedig azt fejezik ki, hogy Ő a világ ura.
Ma tőlem is megkérdezi, hol vagyok, vannak e kétségeim, szeretetlenségek az életemben. Nem elítélni jött, hanem megmenteni. Engedjük tehát, hogy átformáljon, átalakítson a szeretete, hogy életünk középpontjában ne az önző énünk legyen, hanem az a valaki, aki képes másokért élni — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

2018. december 23., vasárnap 21:23

A Megváltó születését ünnepeljük

December 25-én Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. Az örömünnep tárgya a megtestesült Ige földi születése a Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. A megváltó Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék.

I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az új ünnep szimbolikus magyarázata szerint a Karácsony Jézusnak, a világ Világosságának születésnapja.
A Karácsonyhoz, amelyet sokáig csak a templomokban ünnepeltek, különböző szokások kapcsolódnak, mint a betlehemezés és a karácsonyfa-állítás.
A betlehemezés Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, dramatikus játék. Főbb jelenetei a szálláskeresés, amelyben a várandós Mária és József szállást keresnek, illetve a pásztorjáték, aminek főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, és akik elmentek az újszülött Jézushoz, hogy neki ajándékot vigyenek.
Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, egy grecciói templomban. A betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert az isteni Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki „noha gazdag volt, szegénnyé lett” (2Kor 8,9) értünk. Szegénysége gazdaggá teszi azt, aki befogadja. A Karácsony örömet és békét hoz mindazoknak, akik a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan meghallgatják az angyal szavát: „Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,12). Szép szokás kis betlehemet állítani a karácsonyfa alá.
A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, mely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.
December 25-e, Karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.
Az ajándékokkal és díszekkel valóban sikerülhet meghittebbé tenni az ünnepet, de vajon marad-e elég időnk arra, hogy belegondoljunk abba, amiről a Karácsony valóban szól: Jézus születéséről. Jó helyen keressük-e a Megváltó dicsőségét, figyelünk-e az angyalok szavára, mint egykor a pásztorok, és elindulunk-e keresni Őt?
A Születés ünnepe arra figyelmeztet minket, hogy Isten mennyire hatalmas és jó hozzánk, és arra bíztat, hogy válaszoljunk: adjunk hálát neki végtelen ajándékáért, amit Jézus Krisztusban kaptunk meg. Engedjük, hogy megragadja szívünket a Karácsony lényege, hogy Isten emberré lett, azaz belépett világunkba. Azért jött közénk, hogy választ adjon az élet értelme után kutató emberiség nagy kérdéseire, hogy megmutassa mindenkinek, az egyetlen valóban járható út az, ha őt követjük, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6), és szeressük úgy Istent és embertársainkat, ahogyan Ő szeret bennünket.

Minden kedves olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk!

Légy egyike...

Te
légy egyike azoknak, akik nem ölik meg az álmokat;
akik a nevetőket nem némíttatják el,
és védelmezik a szomorkodókat.

Légy egyike azoknak, akik oltalmazzák azt, ami sérülékeny.
Légy egyike azoknak, akik lelküket nem prédálják el, hanem úgy hordozzák ölben, mint egy kisbárányt.
Légy egyike azoknak, akik ráhagyatkoznak az egyszer látott angyalra, a világosságra, a béke szavára, és azt nem felejtik.

Ekkor majd megtalálod azt a helyet, ahol felhangzik: „Velünk az Isten!” Akkor azt mondják rólad: olyan lett, mint egyike a pásztoroknak.

(Joop Roeland)

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. december 23., vasárnap 20:52

Karácsony ünnepe a legnagyobb csoda

„Karácsony ünnepe a legnagyobb csoda, az Isten el nem múló mosolya.”
A fent idézett mottóval készítettek karácsonyi műsort a nyírteleki Szent Anna Katolikus Általános Iskola harmadikos tanulói Czékmann Andrea, Hengsperger Mónika, Nagyné Sipos Valéria, Szántó Alfréd, Patkovszky Viktória pedagógusok vezetésével.
Az előadás során 2018. december 17-én a Nyírteleki Civil Centrum gondozottjai, neveltjei, meghívott vendégei, dolgozói szívét járhatta át a karácsonyi üzenet: megszületett a Megváltó!
2018. december 20-án a Szent József templomban az alsó tagozatos tanulók, Molnár Katalin helyi EKIF főigazgató, Nyírtelek Város Képviselőtestületének néhány tagja, a Szociális Szolgáltató Központ vezetője, egyházak képviselői, civil szervezetek képviselői az iskola vezetősége, és a diákok szülei előtt került felelevenítésre Jézus születésének története, a karácsony éj varázslata.

Nagyné Sipos Valéria

„Mi, keresztények mindenkinek hirdethetjük az evangélium erejét, ha közösen törekszünk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire.” ( Ferenc pápa)
„Ezüsterdőn keresztül viszlek benneteket” - szólt irodalom szakos igazgatónőnk, akit buszos utazásunk közben ihletett meg a gyönyörű táj, Nyírtelekről Geszteréd felé. Közös adventi lelkigyakorlatra igyekeztünk december 21-én Geszterédre a Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskolába, amelyen a fülöpi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola pedagógusai is részt vettek.

A lelki nap szentmisével kezdődött a geszterédi római katolikus templomban, ahol Kerekes László plébános, valamint Törő András igazgató úr, mint házigazda és a geszterédi pedagógusok fogadtak bennünket, majd meghívott vendégek közül Dr. Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára mondott köszöntőt. A misét Kiss Tibor címzetes kanonok nyírtelek plébánosa mutatta be.

A délelőtt folyamán két előadást hallgathattunk meg az iskola aulájában, melynek a témája az irgalom volt. Az irgalom testi és lelki cselekedeteit tárta a hallgatóság elé Dr. Tóth Tamás atya. Összehasonlította a két szót: irgalom és kegyelem, majd elemezte, mit jelentenek ezek a ma emberének. Kitért arra is, hogyan és miként jelentkezik ez a fogalom a pedagógusok, avagy a papi hivatást választók életében és munkájuk során.
Megtörtént esetekkel és példákkal alátámasztva beszélt az irgalmasság testi cselekedeteiről (az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket és a börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni), majd utat mutatott az irgalmasság lelki cselekedeteihez (a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, az élőkért és holtakért imádkozni.
Az előadás után Törő András igazgató úr átadta a két meghívott iskolának az ajándékaikat, majd egy közös ebédre invitálta a jelenlévőket. A nyírteleki Szent Anna Katolikus Iskola vezetősége és tantestülete sem érkezett üres kézzel, egy közös ének felcsendülése után Horváth–Bócsi Irén intézményvezető asszony átadta a Szent Családot ábrázoló szoborcsoportot a vendéglátóinknak.

„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János: Advent)

Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Zagyva Klára tanárnő
Nyírtelek

„Egy tányér szeretet” elnevezésű kezdeményezésen jókedvű fiatal vállalkozókból álló baráti társaság fogott össze ismét, hogy általuk is megnyilvánulhasson karácsony üzenete. Isten szeretetének világra születése feladatot jelent számunkra, hogy rajtunk keresztül is világra jöhessen minden nap ez a szeretet. 300 adag gulyáslevessel fejezte ki ezt a debreceni társaság december 22-én, élükön Taskó Rodrigó, Kálucz Csaba és Bottlik József üzletemberekkel, akik a debreceni Szent Anna-székesegyház udvarára várták a hajléktalanokat, a nehéz helyzetben élőket.

Beszélgetésünkkor Taskó Rodrigó elmondta, a baráti társaságuk rendszeresen összejön, és sokat tanakodnak arról, hogyan tudnának segíteni a nehézsorsú emberek életén. Az ételosztást — amit már második alkalommal szerveztek — plakátokon, facebook oldalakon hirdették, megkeresték a hajléktalan-ellátásban dolgozó szervezeteket — a ReFoMix Kft-t, a Máltai Szeretetszolgálat-, Katolikus Karitász debreceni csoportját, a Baptista Szeretetszolgálat karitatív csoportját —, akik kapcsolatban állnak a rászoruló emberekkel, családokkal.
A sikeres vállalkozót a szervezési idő alatt sokan megkeresték és felajánlották a segítségüket. Rodrigó mindenkit arra kért, keressék meg a környezetükben élő nehézsorsú embereket, és azokat, akik mozgásukban korlátozva vannak, és vigyék el nekik az ételt. Az a tapasztalat, hogy sokan szégyellik magukat, nem merik felvállalni rászorultságukat. A fiatalember mindenkit arra bátorított vállalják fel helyzetüket, hiszen mindannyian ugyanolyan Istent kereső emberek vagyunk, feladatunk a rászoruló embertársaink szolgálata, de a hajléktalan-sors is bárkit utolérhet.

Az ételosztáson Markovics Balázs káplán atya és dr. Krakomperger Zoltán plébános is részt vett. Zoltán atya köszöntötte a jelenlévőket, és a gulyásleveshez lelki útravalót is adott, kifejtette, korgó gyomorral nehéz ünnepelni, de nemcsak a testnek, a léleknek is szüksége van táplálékra, amit ha megvonnak az embertől, előbb utóbb az életét minősíti.

Sziklai Dávid — a székesegyházban tanulmányi idejét töltő diakónus — is szólt pár jó szót a jelenlévőkhöz. Gondolataiban az áldott állapotban lévő Szűzanya útjáról beszélt, aki szintén a gyermekét váró Erzsébet rokonát látogatta meg, hogy segítsen neki. Mária nem törődött azzal, hogy a hegyek között, nehéz utat kell megtennie. A diakónus hangsúlyozta, a mi életünkben is lehetnek hegyek a segítés folyamatában: nem találjuk meg azt, akiket támogathatnánk, félünk segítséget nyújtani, megszólítani a másik embert. A Boldogságos Szűz Mária példát mutat abban, hogy leküzdhessük a félelmeinket. Ő elsősorban a rokonaihoz, a közeli ismerőseihez lépett oda, és nem egyedül ment, a méhében magával vitte az Úr Jézust. Sziklai Dávid kifejtette, az a jó és helyes segítség, ha magunkkal visszük az Úr Jézust.

Majd arról az ikonról beszélt, amelynek ábrázolásában a Szűzanyát láthatjuk, méhében Jézus egy trónon ül, Erzsébet méhében pedig Keresztelő János térdre borulva és felujjongva fogadja az Úr Jézust.
Amikor másikon segítünk, a szívünk mélyén jelen kell, hogy legyen ugyanezen hódolat. Ne csak magunkat, hanem Krisztust is vigyük és hódolattal fogadjuk azt, aki a gondviselés eszközeként Krisztust hozza számunkra. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, amely benne van az előkészületekben, Mária látogatásában, a betlehemi jászol egyszerűségében. Nem a pompás ajándékok számítanak, hanem az az érdem, amit majd magunkkal viszünk a mennyországba, vagyis a szeretet. Isten a megtestesült Szeretet, Őt hirdetik azok az emberek is, akik elkészítették az ételt a rászorulóknak.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Free Joomla templates by L.THEME