Sport és hit - Interjú a keresztény debreceni világbajnokkal
„A sportban a legnagyobb lelki támaszom Isten, segített felállni, átvészelni a nehéz időket és, Neki...
A Boldogságos Szűz Mária követésére tettek ígéretet Nyíregyházán
Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én, Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban...
Erdő Péter bíboros megáldotta a Szent Korona virágkocsit és Esztergom-Debrecen közös virágkompozícióját
Nagyboldogasszony napján - a 2016-ban megkezdődött hagyományt folytatva - ismét Esztergomba utazott ...
Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepeljük
A Katolikus Egyház augusztus 15-én, szerdán Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldoga...
Sport és hit - Interjú a keresztény debreceni világbajnokkal
Sport és hit - Interjú a keresztény debreceni...
A Boldogságos Szűz Mária követésére tettek ígéretet Nyíregyházán
A Boldogságos Szűz Mária követésére tettek ígéretet Nyíregyházán...
Erdő Péter bíboros megáldotta a Szent Korona virágkocsit  és Esztergom-Debrecen közös virágkompozícióját
Erdő Péter bíboros megáldotta a Szent Korona virágkocsit...
Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepeljük
Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepeljük
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Egyek, 2018. január 26.

Vendégünk, Mészáros László - a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója- körében gyűltünk össze az Egyeki Szent Ferenc Karitász 2018-as év első, s egyben alakuló értekezletére.

A több mint 20 éves egyeki múltra visszatekintő karitatív tevékenységekhez kapcsolódva, az eddigi tapasztalatokra építve, a kitartó tagokat megőrizve, újabb lehetőségekkel ötvözve, s új tagokkal kiegészülve folytatódik a szolgálat.

A csoportért felelős Papp László plébános a karitász hitbéli alapjait tárta elénk, miszerint a karitász Krisztus szívéből nő ki, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása az alapja, missziós jelleggel. A küldetésünk ösztönözzön bátor és szokatlan lépésekre. Az egyházközségben mindenki karitászos, csak nem tud róla! Mészáros László 5 éves igazgatósága alatt megduplázódott az egyházmegyéhez tartozó karitász csoportok száma, jelenleg 60 karitász működik a koordinálása alatt. Számos gyakorlati példán keresztül világított rá a szolgálatunk lényegére, melyek közül elsődleges az, hogy: „Az embereknek leginkább arra van szüksége, hogy szeressék őket, hogy meghallgassák őket!”

Tevékenységei során ezen szeretet vezérelte társaival együtt Báránkó Andrásnét is, hiszen húsz éven át lelkiismeretesen irányította a csoport életét. Az odaadó munkájának köszönhetően idén az egyházmegyénkből László igazgatónk javaslatára Marika néni méltán érdemli a Caritas Hungarica Jószolgálati-díj elismerésre jelölését. Köszönjük, s gratulálunk!

A Szent Ferenc Karitász csoport új tisztségeinek megszavazásával a következő önkéntesek vállalták elkötelezettségüket a karitatív szolgálat szervezésében: a kijelölt, s a tagok által megerősítést kapott vezető: Pappné Fekete Mónika; a helyettesi szerepet önként elvállaló, a tagok által támogatott: Kovácsné Arany Mónika; könyvelőnek vállalkozó, s egyhangúan elfogadott: Rapcsok Görgyné.

A Szent Fausztina lelki közösség péntek délutáni irgalmasság 3 órája kiváló lehetőség adhat lelki elmélkedésinknek, - többek között- ebből az imaháttérből is kell, hogy kinőjön az irgalmasság cselekedete.

A két éves működési tervezet javaslataiként az alábbi ötletek hangzottak el:

- Kiindulópont legyen: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27)

- Teréz anya szavaival kezdjük: „A béke egy mosollyal kezdődik.”- egy ingyenes ajándék, mely otthonunkban is gyakorolható, s az utcán is mindenkinek jól esik!

- Gondoskodjunk családtagjainkról, rokonainkról, barátainkról, szomszédunkról, jó ismerőseinkről!

- Tekintetünkkel, odafigyeléssel, köszönéssel, egy-egy jó szóval, egy röpke kérdéssel is megörvendeztethetjük embertársainkat.

- Tehetjük kedvesen érdeklődve, tanácsadással segítve, szeretettel a jóra kérve, a helyes utat mutatni.

- Meglátogatni egy egyedülállót, idős társainkat, beszélgetni vele- a röpke percek felüdülést hozhat számára.

Ezeket mindenkivel megtehetjük, önzetlenül. – Nem kerülnek pénzbe.

- Megunt, kinőtt ruháinkat is szívesen hordja majd más, és a számunkra feleslegessé vált tárgyaink egyeseknek hasznosak, értékesek lehetnek.

- Megmaradt ételünkből valaki jól is lakhat. - megoldást jelenhetne egy- „ételem doboz”, ahová betehetnék az emberek, az aznapi fogyasztható élelmet.

Szükséges havonta összejövetelt szerveznünk. Ideális időpont lehet minden hónap első péntekének, - a délután 3 órakor kezdődő templomi irgalmasság imát követő- fél óráját ennek szentelni.

- Térképezzük fel a falut, keressük fel intézményeinket (védőnők, óvoda, iskola, idősgondozás, Polgármesteri Hivatal, kisebbségi önkormányzat...) ismerkedés, és folyamatos információ csere miatt!

- Készüljön egy faliújság a Karitász ház kapujára;

- Kezdetben szórólap vagy újságcikk formáját is próbálhatunk.

- Elhelyezhetnénk a Karitász házhoz egy „szükség-szűkség” postaládát, ahová bedobhatnák kérésüket, illetve felajánlásaikat az emberek.

- Gyűjtésekben vegyünk részt, pl. műanyag kupak, s azt eljuttatva egy-egy gyermekhez, segítsünk rajta; vagy Reál címke, Koronás cukor papír stb.

- A mai technikát igénybe véve internetem keresztül is üzenhetnénk, s nyújthatnánk tájékoztatást.

- Pályázatok figyelésével lehetőséget adhatunk magunknak - mások javára.

- Fontos a kapcsolattartás más karitász csoportokkal, a Katolikus Karitász központjával ötletszerzés, s egyéb tapasztalatcsere céljából.

- Felmerült a Karitász Bál szervezésének nagyszerű lehetősége;

Fantasztikus volt hallgatni Mészáros Lászlót, ahogyan szót - szó után követve szinte végeláthatatlanul mondta az egyes ötletek megvalósíthatóságának lehetőségét, sorolta az átélt tapasztalatait, a jeles példáin keresztül.

Bőséges, megszívlelendő tanácsokkal látott el minket: „Nyitott szemmel kell, járjunk. A karitász legyen élő egyház, minden egyházi, templomi eseménybe kapcsolódjon be. Nem szabad, hogy becsapjanak bennünket. Ki kell szűrni azokat, akik kihasználják a karitászt. Mi a csendes rászorulókat kell, hogy megtaláljuk, és segítsük. Szép szóval, szeretettel hívjuk meg az embereket az egyházba. Használjuk fel a média erejét, tegyük közzé a karitászt, fontos, hogy a jó hír terjedjen. Nem beszédre van szükség, hanem példaadásra, tanúságtevőkre.”

A templomi igehirdetést, az imáinkat erősítsük meg a belőle fakadó cselekedeteinkkel! Küldetésünk: a szeretetet tettekkel és életünk példájával hirdetni.

Egyeki Szent Ferenc Karitász csoport

Fotó: Papp Ágoston

Debrecenben a hagyománynak megfelelően a református Nagytemplomban záródott az idei ökumenikus imahét 2018. január 28-án, ahol Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét. Köszöntőt mondott Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint záró imádságot mondott Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek is részt vett.

 

Fekete Károly református püspök köszöntő gondolataiban elmondta, az imahét anyagát összeállító karibi térség keresztényei két jelképet javasoltak: a rabszolgaságot, emberi méltóságtól való megfosztottságot, sokféle megkötözöttséget szimbolizáló láncot, és a Szentírást. A lánc arra emlékeztet bennünket, hogy Isten kiszabadította a választott népét az egyiptomi fogságból.  E szabadulásról szól a fogság utáni győzelmi ének is, amely az imahét mottójaként is szolgált: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik rejével…” (2Móz/Kiv 15,6).

A másik jelkép a Szentírás, amelynek igéi viszont nincsenek bilincsre verve, így szabadító erőt jelentenek. A látható bilincsek: a szegénység, munkanélküliség, szolgaságban tartás egyéneket, népeket, földrészeket tartanak megkötözöttségben. A református püspök az egyház szétszakítottságát is jelképező lánc egy darabját átadta az igehirdető Palánki Ferenc római katolikus püspöknek.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban a kijelölt evangéliumi szakaszra utalva kifejtette, az Úr hatalmas jobbjával, erős karjával védelmezi azokat is, akik nem ismerték föl szeretetét, akik visszautasították jóságát. Szomorú tapasztalatunk hogy milyen sok ellenségeskedés, vita, torzsalkodás van az istenhívők emberek között is. Pedig a mennyország kapujában nem azt fogják megkérdezni, életünk során hányszor volt igazunk, hanem azt, hogy volt e bennünk szeretet, irgalom. „Ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, nem is szeret.” Isten szeret így bennünket. Megbántottuk Őt a bűneinkkel és Jézus Krisztusban megvigasztalt bennünket. Ez a feltétel nélküli szeretet, amely szabad utat ad az egyéneknek az Atyához.

Ezután a megyéspüspök Ferenc pápa az ökumenikus imatalálkozón elhangzott gondolatát idézte: „A keresztségben a szentség kegyelme elpusztította ellenségeinket,  a bűnt és a halált.” Az ember ellensége elszakítja őt Istentől és a másik embertől, és Jézus megváltásának gyümölcseként a keresztségben rádöbbenhetünk arra, hogy Isten milyen sok embert meghívott, bár nem egy felekezethez, de egy családhoz, a megváltottak közösségéhez, a megszabadítottakhoz tartozunk.

A püspök atya Jézus példájára mutatott, amelyben az Atyára irányította a figyelmet. Jézus „munkamódszere” az ima volt, erre bennünket is megtanított. Állandóan imádkozott, és azzal, hogy égre emelte a tekintetét, ráhangolódott Istenre, egész lényével odafordult az Atyához példát mutatva nekünk.

„Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged” (Jn 17,1). Az evangéliumi szakaszra utalva a megyéspüspök hangsúlyozta, Jézus tudja, mi vár rá, és azt kéri, mutatkozzék meg rajta Isten dicsősége a szenvedésben, a halálban, a szeretetteljes odaadottságában is.  Mi hogyan gondolkodunk a dicsőségről? Jézus dicsősége a kereszt, szenvedésében dicsőítette meg az Atyát, ezért meg kell tanulnunk tőle, hogy mi is úgy tudjuk megdicsőíteni az Istent, ha nap, mint nap felveszsük a keresztjeinket. „Semmilyen életállapotból nem lehet kispórolni a keresztet, nem lehet csak a dicsőséget követni. Isten igazi dicsősége a szeretet, a mindenadás, ami áldozattal jár. Jézus nem szenvedni szeretett, hanem bennünket szeretett, értünk vállalta a szenvedést, meghívott bennünket a követésére. Ha erre nem válaszolunk, akkor is lesz részünk a szenvedésben, de nem mindegy hogyan állunk a kereszt alá. Hisszük hogy a szeretetből meghozott áldozataink Isten dicsőségére szolgálnak” — fogalmazott a püspök atya, végül a hét középpontjában is álló dicsőítésre irányította a figyelmet: „Magasztaljuk Istent, a létezésért, a szeretetért, a gondviselésért, megváltásáért a szabadításért. Dicsőítjük Istent életünkkel. Jézus megdicsőült tanítványaiban, és ma is választ magának munkatársakat akik odaadják életüket erre a szolgálatra, hogy helyreállítsák a harmóniát, békét, hogy helyes irányba tereljék a rábízottakat” — fejezte be igehirdetését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecenben a hagyománynak megfelelően az ökumenikus imahét 4. napját a Szent Anna-székesegyházban tartották január 24-én, amely nap központi gondolata a remény és a gyógyulás volt. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket a zsúfolásig megtelt templomban, és az igeszakaszok kiemelt gondolatára, a békére irányította a figyelmet, amely mint mondta, mindig belül, a szívünkben kezdődik. A békesség Istentől jön és elkezd hatni az emberben, majd túlcsordulva eljut a másik emberhez.

 

A római katolikus székesegyházban Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, amelyben először Jézusnak az evangéliumban elhangzott búcsúbeszédére utalt, ebben a tanítványaihoz szólt, nem pedig tanulókhoz, hallgatósághoz. Jézus rendelkezik, búcsúzik, súlyos és lényeges dolgokat mond ki. A református püspök a tanuló és tanítványság lényegi különbségéről beszélt. Elmondta, a tanuló kijárja az iskolát, elhagyja a tanárát bármilyen kedves is az számára.  Jézus korában magasabb rendű volt a tanítványság, hiszen a tanítvány nem hagyta el mesterét, egy levegőt szívott vele, együtt ettek, megbeszélték az élet dolgait, és közben eggyé lettek, olyannyira, hogy a tanítványt azonosították a mesterrel, hiszen benne folytatódott a tanítása, bölcsessége. A tanítvány dönt a mestere mellett. Ebben az életközösségben lehet igazán tanulni, nem lehet passzívnak maradni, kérdezni kell, Jézus válaszol, és a tanítvány magába szívja a mestere szellemét, lelki kincseit. A református püspök hangsúlyozta, Jézus, a mester búcsúbeszédében örökséget hagy tanítványaira, amely első ténye, hogy pártfogót küld. Ő elmegy, de jön valaki, aki a követe, az Atya és Jézus Krisztus lelkét hordozza, segítségül hívott közbenjáró, vigasztaló, segítő, szószóló, pártfogó.

Ezután Fekete Károly kiemelte, életünkben sok a távolságnövelő tényező, amely éket ver közénk és Isten közé, arra csábítva, hogy maradjunk meg diáknak, hallgatónak, közönségnek, de ne legyünk tanítványok. Szükségünk van a Szentlélek távolságot áthidaló erejére. Jézus Krisztus fenn akarja tartani a viszonyt a tanítványokkal ezért küldi el a Szentlelket és két dolgot bíz rá. Tanítson és emlékeztessen. Jézus megígérte azt, hogy amikor eljön a színvallás, Krisztushoz ragaszkodás kifejezésének helyzete, és meg kell vallanom, hogy hozzá tartozom, mint tanítvány, akkor elküldi az Ő lelkét, hogy bátorítson és megtanítson az odaillő szavakra, amellyel hitelesen ki tudom fejezni Istenbe vetett hitemet. A pártfogó arra is képes, hogy megértesse velünk Isten titkait.

„A mester a búcsúzáskor átérzi a tanítványai nyugtalanságát és egy mondaton belül háromszor is mélyíti az üzenetet” — folytatta igehirdetését a református püspök. „Először Jézus általánosítva mondta: „Békességet hagyok rátok”, majd amikor tanítványai nem értik szavait, konkrétabban folytatta: „Az én békémet adom nektek”, de „nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Jézus ezzel azt üzeni tanítványainak, hogy a békességre találás neve nem más, mint Krisztus keresztáldozata, az ő megváltó műve, az Atya kiengesztelése. Akkor értjük meg Őt igazán, ha ennek a beszédnek minden mozzanatára figyelünk. Mert ahová indul a Mester oda a tanítványai is követik. Ezt fejezi ki az a másság, amiről Jézus beszélt.”

Fekete Károly hangsúlyozta, az ember úgy akarja elérni a saját békességét, hogy kivárja, amíg a környezete megváltozik.  Ez a kívülről befelé út, amely világi. A keresztre induló, és a kereszten győzelmet arató Jézus ezt a világi logikát megfordítja, neki belső békessége van és ez az Atyával való kapcsolatából ered.  A református püspök itt utalt az evangéliumi szakaszra, amelynek sokszor előjövő szava az a viszony, ami közte és az Atya között van. Jézus többször is mondja nem a kisebbrendűség érzésével: „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28), és ezt boldogan mondja, úgy cselekszik, ahogy az Atya parancsolta és nem a maga akarata szerint. Az derül ki, hogy a Mesternek is van Mestere, Őt szólítja meg a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46).

„Jézus Krisztus a Mesternek jó tanítványa, Atyának hűséges Fia, ezért Ő az Ige örököse, és mi örököstársai lehetünk, ha a kereszten született békesség, harmónia, az Atyával való összhang, bennünk is megszületik. Ezért kell a tanítványnak minél közelebb lennie a kereszthez, a kereszt krisztusához. A kereszt áldozata a békesség forrása, amely egészen más, mint a világ békéje, mert ez belül, a körülményektől függetlenül születik meg” — fejezte be gondolatait Fekete Károly református püspök.

Az imaalkalmat, amelyen részt vettek a debreceni keresztény felekezetek képviselői, Krakomperger Zoltán, a Szent Anna-székesegyház plébánosa vezette.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A 2018-as ökumenikus imahét (január 21-28) anyagát a karibi keresztény testvérek állították össze, amelynek a központi igéje így hangzik: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…”/„Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6).

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén fekvő Kisvárdán január 22–én, hétfőn, a görög Katolikus templomban kezdődtek el az imaalkalmak, ahol Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét, az imaórát pedig dr. Papp Tibor görögkatolikus parókus vezette.

 

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban a Haitiban élő keresztények megtérésére irányította a figyelmet. Mint mondta, megdöbbentő, hogy az első független fekete köztársaság keresztényei, akik évszázadokon keresztül szenvedtek a gyarmatosítóktól, a rabszolgaságuk idején találkoztak az evangéliummal, és éppen a leigázó hatalommal érkező hiteltelen emberektől hallottak először Jézus Krisztusról, mégis elfogadták az igaz szót. Amikor Haiti szabad állam lett, sokat segített azoknak a rabszolgáknak, akik keresték a szabadságot. Mindenki, aki felfogja az Isten szeretetét, az emberi méltóság alapját, az istenképűséget, az elfeledkezik saját magáról és egészen másként fog élni. Isten igéje így hat az emberekre.

„Ma Európában szinte hatástalan az evangélium. Talán túl jól élünk, elterelik a figyelmünket az evilági dolgok, rövid távlatokban gondolkodunk?” — tette fel a kérdést a megyéspüspök, majd az idősebb korosztályra mutatott rá, akik egész életük során rádöbbentek arra, hogy nem érdemes másként élni, csak a szeretet útján, így ők át tudják adni a hitet a fiatalabb generációnak.

Isten igéje átalakítja a társadalmat. A főpásztor Szent Pál Filemonhoz írt levelére utalt, akitől elszökött Onezimusz nevű rabszolgája. Filemon és Onezimusz is Szent Pál által ismerte meg Jézust és mindketten eljutottak a hitre. Szent Pál római rabságából a következő üzenettel küldte vissza a megkeresztelt rabszolgát a gazdájához: „Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet” (Filem 1,12).  Palánki püspök atya hangsúlyozta, Szent Pál nem kezd harcolni a rabszolgaság ellen hanem gyökerében orvosolja az embertelen viszonyokat. Amikor keresztényként testvérként érkezik meg a szökött rabszolga, olyan fogadtatásban van része, ahogyan nekünk kellene egymást köszöntenünk, szeretnünk. Onezimuszt a gazdája Isten szeretetével fogadta. Mert aki fölismeri az örök távlatokat, fölé emelkedik az evilági dolgoknak.  Sokan úgy élik az életüket, hogy előtérbe helyezik önmagukat, pedig egyedül a szeretet tesz igazán boldoggá, amelynek a központja nem én vagyok, hanem Isten.

„A szívem első gondolatában minden reggel fel kellene tennünk a kérdést: Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Erre a válasz nem más, mint: Szeresd Istent egész emberségeddel és felebarátodat, embertársadat pedig, ahogyan saját magadat.” — irányította a figyelmet a megyéspüspök a következő fontos kérdésre, hogy ki az én felebarátom, majd folytatta: „Jézus arra tanít, hogy egy atyának a gyermekeiként mindannyian testvérek vagyunk. Erről szól az irgalmas szamaritánus története (Lk 10,25-37), ahol egy lenézett, ellenségnek tartott ember segít a bajban lévőnek. A püspök atya kiemelte, önvizsgálatot kell tartanunk, hogy észrevesszük-e a rászorulót, a bajba jutottat?  A történet végén Jézus megfordítja a kérdést. Ki volt a bajba jutott felebarátja?  Ki az, aki rászorul az én segítségemre? Ki volt önző a történetben? A pap és a levita csak önmagával foglalkozott, a szamaritánus pedig a bajba jutottal. Magamra vonatkoztatom a kérdést, magam körül forog az életem, vagy elkezdek másokat szolgálni? Jézus krisztus így tehette fel a kérdést: „Atyám, mi lesz velük, ha nem segítek rajtuk, ha nem váltom meg őket, ha nem emelem őket az isteni szeretet erőterébe” — hangsúlyozta a püspök atya.

„Az Isten igéje, kinyilatkoztatott szava hatással kell, hogy legyen az életünkre. Akik ezt befogadják, elkezdik magasztalni az Istent, amely az imahét hét alapgondolata is: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” A magasztalásban, dicsőítésben megérezzük, hogy itt van a mennyország, mert ahol az Isten dicsősége, ott van a mennyország” — fejezte be igehirdetését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.  

Kovács Ágnes

Fotó: Kerezsi Béla

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. január 22., hétfő 16:01

Adományokat osztott az egyházmegyei karitász

Újra nagy lehetőséget kapott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász az adományosztásra, hiszen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal felajánlásával egy kamion almát, a DM által felajánlott pelenkát és a Béres Alapítvány Béres csepp adományát adták át a karitászcsoport vezetőknek január 19-én, Nyíregyházán a Tokaji út 3 szám alatti parkolóban. A csoportok több mint 1000, az egyházmegyei közoktatási intézmények pedig 500 doboz almát kaptak.

Mészáros László

karitász igazgató

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 „Mint krisztushívők, egységben ünnepeljük azt, hogy Isten közénk jött, és meghív, hogy az Ő szeretetére válaszolva életre váltsuk az evangéliumot, amely szabaddá tesz bennünket egymás és Isten iránt” — kezdte igehirdetését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2018. január 21-én, az Ökumenikus imahét első alkalmán, Nyíregyházán az evangélikus templomban, ahol az imaórát Hecker Márton nyíregyházi metodista lelkész vezette. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Elnöksége tavalyi döntése szerint az ökumenikus imahét nyitó istentiszteletének vasárnapja 2018-tól az üldözött keresztényekért való imádkozás napja is egyben. Az imahét központi igéje: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…”/ „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6).

Palánki Ferenc megyéspüspök az imahét során január 22-én a kisvárdai görögkatolikus templomban, 25-én, a mátészalkai református templomban, majd 28-án, a záró alkalmon a debreceni református Nagytemplomban hirdet igét. 

A megyéspüspök bevezető gondolataiban az evangéliumra irányította a figyelmet azt hangsúlyozva, hogy mindannyian szeretnénk, ha a hívó szó nekünk is szólna: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”  (Mt 25,34) Ez rajtunk, a mi döntésünkön múlik, hogy elkötelezzük-e magunkat szabadon az Isten szeretete mellett. Ha valaki kívülről hozza a szabadságot, az el is viszi. A történelem során ezt — a külső hatalom felszabadításának következményeit —megtapasztalhattuk. Jézus Krisztus a belső szabadságot, a bűntől való szabadulást adta nekünk. Ő ebben egészen újat hozott, amelyre a Szentlélek erejével képessé is tesz bennünket.  Megszabadít a bűneinktől, elveszi önzésünket, szeretetlenségünket, hogy másokat is szabaddá tudjunk tenni.

„Miután Haiti az első független fekete köztársaság lett, a függetlenség után sok rabszolgasorsú embernek tudott segítséget nyújtani, amikor szabadságukat keresték” — utalt a püspök atya az idei imahét témájára, amely a rabszolgasorsra jutott karibi keresztények Istenbe vetett bizalmáról és ennek köszönhető felszabadításukról szól.  A megyéspüspök hangsúlyozta, az a megszabadított ember tud másoknak segíteni, hogy eljusson a szabadságra, aki rádöbben arra, hogy nem saját magáé, hanem az Istené, azé, aki őt megszabadította. Ez a belső béke, öröm tesz képessé mindenkit arra, hogy másoknak is továbbadja az örömhírt. Nem vagyok a magamé. Jézust a meghívott tanítványai rögtön követték otthagyva a hálót és a társaikat, mert megérintette őket Isten Fia csodálatos, újjá alkotó tekintete. Ezután egészen másként néznek egymásra.  

Az első apostolok egyszerű, hozzánk hasonlók emberek voltak, különleges képességek nélkül, ennek ellenére az isteni kegyelem naggyá tudta őket tenni. Amikor elfeledkeztek magukról és engedték, hogy Isten nagyra nőjön bennük, megtörtént a csoda, és az egész életük üdvösségtörténet lett. A püspök atya kifejtette, a tanítványok sok embert juttattak el a teljes szabadságra az által, hogy a vértanúságig ragaszkodtak krisztusi hitükhöz. Micsoda elköteleződés és szabadság ez! A szabadság nem azt jelenti, hogy azt teszem, amit akarok és mindig minden úgy történik, ahogyan én akarom. A szabadság azt jelenti, szabadon meghozom a döntést. Amikor Jézus tekintetével találkozok, és erre minden nap válaszolok, ez a döntés segít, hogy az elköteleződésem egyre teljesebb legyen. A szabadság azt jelenti tehát, hogy szabadon elkötelezem magam valaki, valami mellett. Annyira vagyok szabad, amennyire elköteleztem magam, és arra vagyok szabad, amire elköteleztem magam. Ha valaki elkötelezi magát Isten szolgálatára, minden mástól szabad lesz. A főpásztor példaként említette a házasságot is, ahol mindkét fél másoktól annyira lesz szabad, amennyire elkötelezték magukat egymás mellett.   Az elköteleződés igazi szabadságot jelent, távlatokban enged gondolkodni, nemcsak a pillanatnak élni.

„Életünk nagy kérdése, el hisszük-e azt, hogy Isten boldognak akar látni bennünket. Aki ezt elhiszi, nem élhet akárhogy, mert aki akárhogy él, akárhová fog jutni. A mi vágyakozásunk, hogy az Úr jobbján álljunk. Éljük át, hogy a földön jövevények vagyunk, Isten hívott meg bennünket a létezésre és be akar fogadni az örök hazába” — folytatta tanítását a megyéspüspök, majd hozzátette, a bűn vonzónak tűnik szemben az Istennek odaadott élettel. A megvalósult bűn viszont szörnyű következményekkel jár, abszurd és üres, ezzel szemben a megvalósult életszentség, Istennek odaadottság pedig boldogság és öröm.  Az igazi szabadság belül van. Isten meghív és kéri, vegyem észre Őt a másik emberben a szükséget szenvedőben, embertársamban, aki emberségemben társ, mert testvérek vagyunk a közös létben.

Végül Csaba testvér gondolataival zárta igehirdetését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök: „A szabadság a mai porságodból adódó korlátaink fölé emelkedik. Az a pillanat, mikor kinyílnak a szárnyaid és érzed, nem állati ösztöneid, kapzsi vágyaid, alantas indulataid, duzzogó sérelmeid, hanem egyedül a teremtő akarata szerinti szeretet és jóság mozgatja a tetteidet. Csodálatos, mert érzed, hogy Isteneddel, ki végtelenül nagyobb nálad, egy hullámhosszra kerültél, egy légtérbe, egy erőtérbe vagy vele. Alázattal érzed, hogy bár végtelen, kicsi, törékeny, sebezhető vagy, mégis Istened egy asztalhoz ül veled. A tiszta fényben ilyenkor azt is tudod, hogy mindez hihetetlenül törékeny pillanat, mert a kapzsiság, a buja birtoklásvágy, durva indulat, a vérszomjas bosszú, a sértett duzzogás és megannyi más alantas ösztön visszaköveteli a porból született otthonát, a testedet, és a szárnyalásodat darabokra törve le akar húzni oda, ahonnan léted vétetett, a korlátok közé. Pillanatok alatt minden darabokra hullhat, de aki megtapasztalta ezt a végtelen szabadságot, a szeretetre és a jóságra való nyitottságot, az tudja, bár földi utazása még tart, de mégis,  ha csak egy pillanatra is, már ott áll az Isten jobbján.”

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa egy évvel ezelőtt hirdette meg az ifjúságról szóló püspöki szinódust, amelyre idén ősszel kerül sor Rómában. A szinóduson a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (MKPK) Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, a Püspöki Kar Ifjúsági Bizottságának elnöke képviseli. Őt kérdeztük az előkészületekről.

 

– A felkészülés már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. Az MKPK Ifjúsági Bizottsága kezdeményezésére megnyílt a szia.katolikus.hu honlap, amelyen tavaly november óta már magyarul is elérhető a Vatikán által közreadott átfogó ifjúsági felmérés kérdőíve. A kérdések személyesek, a válaszadás során valamiképpen önmagát, jelenlegi helyzetét is megismeri a fiatal. Természetesen a hitéletre vonatkozó kérdések is előkerülnek. Például a következő: „Istenre gondolva milyen szavak jutnak eszedbe?”. Mik voltak a fiatalok válaszai és mi püspök úr személyes tapasztalata a saját életében?

– A válaszok nagy részében a hívő fiatalok számára Istenhez a szeretet, a megváltás, az élet, az igazság, a boldogság és a szabadság fogalma kötődik, de sokan az atyaságra gondolnak.

A személyes tapasztalatomról annyit, hogy katolikus családban nőttem fel, és mindig is hittem Istenben, de istenkapcsolatom alapja mindmáig az a huszonegy éves koromban átélt lelkigyakorlat, az a megtapasztalás, amikor éreztem Isten jelenlétét. Attól kezdve már nem abban hiszek, hogy van Isten, hanem hogy jelen van. Éreztem, hogy szeretve vagyok, feltétel nélkül. Ettől fogva tudtam, hogyha Isten ennyire szeret engem, válaszolnom kell neki, és ezt az élményt mindenkivel meg kell osztanom. S ezt nem lehet másként, csak papként. Ekkor dőlt el, ekkor mondtam ki: ha Isten ennyire szeret, ezt a szeretetet nem tarthatom meg magamnak. Ez a hivatásom alapja is.

 

– Egy másik kérdés: „Fel tudna idézni röviden egy olyan helyzetet, amelyet pozitív példának tart arra, ahogyan az Egyház segíteni tudja a fiatalokat az életüket értékessé, teljessé tevő döntéseikben?” Hogyan tud ma az Egyház a fiatalok mellé állni?

– A legjelentősebb számban a személyes találkozások fordultak elő a fiatalok válaszaiban. A papokkal, szerzetesekkel való személyes találkozások, a lelkivezetés, a szentgyónások – vagy akár egy baráti, kötetlen találkozás – alkalmával tapasztalt elfogadás, meghallgatás, irgalom megtapasztalása meghatározó a fiatalok életében. A közösségi alkalmakon megélt személyes találkozások szintén életre szóló útravalót adhatnak egy-egy fiatalnak. Az elfogadottság tapasztalata kapukat nyit meg bennük az Egyház és Isten felé.

Hasonló gyakorisággal említették meg a pozitív közösségitapasztalatokat, amelyeket egyrészt az egyházközségek, a lelkiségi mozgalmak ifjúsági közösségeiben, másrészt közösségi programokon (táborok, imaestek, lelkigyakorlatok, zarándoklatok, ifjúsági találkozók) vagy akár a házasságkötésre való felkészülés alkalmával éltek meg.

A szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak jelenlétét az Egyházban sokan pozitív tapasztalatként jelölték meg: számos fiatal kapott segítséget szerzetesektől, lelkiségi mozgalmak elkötelezettjeitől, vagy szerzett életre szóló közösségi tapasztalatot ebben a közegben.

Sok válaszadó említette pozitív tapasztalatként a katolikus/keresztény neveltetést – ide értve a családban vagy akár az egyházi iskolákban kapott vallásos nevelést. Ez sokuk számára pozitív és útra indító tapasztalat volt.

Számosan említették a meghatározó, hiteles személyekkel való találkozások és a tanúságtételek fontosságát. A hitelesség kulcsfogalom a fiatalok számára.

Gyakran említették a válaszadók a hivatáskeresésben kapott segítséget mint pozitív tapasztalatot az Egyházzal kapcsolatban: akár a papi vagy a szerzetesi, akár a családos hivatást választották, fontos volt számukra megtapasztalni a mellettük állást a személyesség vagy az ezzel kapcsolatos programok, kurzusok terén.

Az önismerettel, döntéshozással, életvezetéssel kapcsolatos kurzusokat szintén számosan említették.

A válaszok alapján a fiatalok számára fontos, hogy „helyzetbe hozzuk őket”: az önkéntesség számos válaszadó számára jelentett új kapcsolódási lehetőséget az Egyházhoz, amelyben megtapasztalta, hogy bíznak benne, mernek feladatot bízni rá. A helyi, egyházközségi programokban való segítségnyújtástól az országos önkéntesprogramokban való részvételig minden szint képviselve volt a válaszokban.

A hitre ébredők számára a katekumenátusban szerzett tapasztalatok is meghatározóak voltak, ezt számosan említették.

 

– Fiatalok, hit, hivatástisztázás – ez a három kulcsszó áll az ifjúsággal foglalkozó püspöki szinódus munkájának középpontjában. Önmagukban is nagy témákról van szó. Nézzük az elsőt. Milyen korosztályt értsünk „fiatalok” alatt?

– A szinódus szóhasználatában a fiatalok csoportja alatt a tizenhat és huszonkilenc év közöttieket kell értenünk. Ez szűk másfél évtized korkülönbséget jelent a legfiatalabbak és a legidősebbek között, mégis látnunk kell: nagyon komplex és korántsem homogén csoportról beszélünk – s ehhez nem kell tekintetbe vennünk a Föld egyes kultúrái közötti különbségeket sem: néhány év eltéréssel már egy (keresztény) középiskolán belül is más-más nyelvet beszélnek a fiatalok, a generációs rés már köztük is egyre élesebb valósággá válik.

– Sok szó esik napjainkban a kommunikációs és a generációs szakadék miatt nehezen megközelíthető fiatalokról. Püspök úr meglátása szerint milyen utak, evangelizációs eszközök, „módszerek” vezethetik el ehhez a korosztályhoz a pasztorációban tevékeny egyháziakat?

– Folyamatosan keressük az új eszközöket, módszereket, és a már bejáratott utakat is ajánljuk. Nagyon fontos azoknak a szerzetesrendeknek a szolgálata, amelyek évszázadok óta a fiatalok nevelésével foglalkoznak, például a piaristák, a szaléziak és mások. Korunkban gyümölcsözőek az ifjúsági vezetőképzők, a különböző lelkiségi mozgalmak tapasztalatai, például az Antióchia, a Cor-hétvége az Alpha-kurzus. Sok fiatal igényli a személyes kísérést. Kérik, hogy az Egyház álljon rendelkezésre a fiatalok kérdéseinek megválaszolásában. De szükségesek a korszerű nyelvezetet használó katekézisek (YoucatYC-bérmakönyv stb.) és a szociális érzékenyítés (72 óra) is. Nagyon sok fiatal a virtuális világban, a közösségi média területein tölt sok időt, ezért nekünk is jelen kell lennünk ebben a térben. Ugyanakkor az életünk nem a virtuális világban folyik, ezért segítenünk kell őket a valós élethelyzetek felmérésében, jó döntések meghozatalában, a hivatásuk megtalálásában, értékes, valóságos emberi kapcsolatok építésében.

 

– A hit, pontosabban a megélt hit követendő példa lehet sokak számára. Az érdeklődő, a világra nyitott fiatal ugyanakkor a hit pluralizmusával is találkozik. Választhat a vallások között, és keresi az őt egzisztenciálisan is megragadó valóságokat, s a modern tudomány (genetika, robottechnológia) újdonságai, új útjai is felvetnek vallási jellegű kérdéseket. Püspök úr szerint mennyire készült fel minderre az Egyház, s hogyan társulhat a fiatalok igazságkereséséhez?

– Feltétlenül őszintén, hitelesen és felkészülten kell beszélnünk, sőt beszélgetnünk a fiatalokkal ezekről a kérdésekről. Hiteles tanúságtevők lehetnek az adott szakterület hívő szakemberei is, akikkel párbeszédet folytathatnak a fiatalok például az egyes technológiák morális aspektusairól. A szinódusi kérdőívre adott válaszokból kiderül: a fiatalok hálásak például a test teológiája kurzusokért, azért, ha az Egyház világosan, szakemberek segítségével (is) beszél az életüknek erről a rendkívül fontos területéről. Így tudjuk felhívni a fiatalok figyelmét személyes szabadságuk helyes megélésére, egyéni felelősségükre.

– A szinódus harmadik témaköre a hivatástisztázás lesz. Püspök úr hogyan látja, miért került napirendre ez a téma?

– Az ifjúkor a nagy döntések – a nagy kérdések, s egyben a nagy válaszok – ideje. A hivatásbarát kultúra építése életállapottól függetlenül mindannyiunk feladata. Ferenc pápa így beszél erről: „Minden hivatás – bár sokféle útja létezik – azt kéri, hogy lépjünk ki önmagunkból, hogy létünk középpontjába Krisztust és az evangéliumot tegyük. Akár a házas életben, akár a szerzetesi és papi életben felül kell múlni azokat a gondolkodás- és cselekvésmódokat, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával. Ez a »kilépés« (kivonulás) az Úr imádásához és a testvérekben való szolgálatához vezet el minket.” Ezek szerint, amikor hivatástisztázásról beszélünk, akkor nemcsak a papi és szerzetesi hivatásra, hanem a házasságra és minden egyéb élethivatásra is gondolunk. Minden keresztény meghívott, s ahogyan meghívottságát megéli, az egyben meghívás mások számára. Az ifjúság a nagy elbizonytalanodás és a szorongás időszaka is, ezért fontos, hogy ilyen szempontból is segítsük a fiatalokat ebben a nehéz életszakaszban.

 

– Püspök úr hogyan, milyen gondolatokkal készül az ifjúsági szinódusra?

– Ami a legfontosabb: mindennap imádkozom a szinódus sikeréért. Emellett a fiatalokat foglalkoztató sok kérdés fogalmazódik meg bennem, melyekre szeretnék válaszokat kapni a szinóduson. Ilyenek: a jövőkép hiánya, az anyagi bizonytalanság és az ebből (is) fakadó elvándorlás, az egzisztenciális problémák, a hivatásválasztás vagy az elköteleződés nehézségei. Kik tudnak segíteni nekik, milyen összefogással lehet segíteni nekik? Fontos kérdés az is, hogy a megkeresztelt fiatalok miért hagyják el a hitüket, miként lehetne az örök, igazi értékekre irányítani a figyelmüket. Hogyan lehet a vallásukat gyakorló fiatalokat bevonni a misszióba? Ifjúsági hittanon, összejöveteleken mindig így köszöntünk egymásnak a fiatalokkal: „Legyetek jók és vidámak, mert örömre vagyunk teremtve!” Isten mindenkinek ezt mondja: „Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Ezt az örömhírt kell eljuttatnunk mindenkihez, a közlés modern módjait pedig megkeresnünk.

Fotó: Merényi Zita

Kuzmányi István/Magyar Kurír

50.000 adag meleg étel, 7 tonna kenyér, 55.000 üveg ásványvíz, 30.000 alma és mandarin, 125 különjárat. Hogy kikért ezek a nagy számok? Azért a 20.000 fiatalért, akik úgy döntöttek, hogy az Óév végét és az Újév elejét Bázelben, a Taizéi Európai Ifjúsági Találkozón szeretnék eltölteni, közösségben egymással és Istennel. És ezen 20.000 fiatal között ott lehetett 32 fiatal a Debreceni-Nyíregyházi Egyházmegyéből is.  

A 2017. december 28-a és 2018. január 1-je között megrendezésre került találkozónak rendhagyó módon egyszerre három ország is otthont adott: Svájc, Németország és Franciaország. E három ország családjai, lakóközösségei, illetve egyedülálló lakosai kitárták szívüket, hogy erre a pár napra befogadják otthonukba a világ minden tájáról érkező fiatalokat; hogy otthont és közösséget nyújtsanak nekik zarándoklatukon.


A találkozó programjai a közös imák köré voltak felépítve. Délelőttönként a reggeli ima után, a különböző felekezetű közösségekben kiscsoportos beszélgetések keretében ismerhettük meg más nemzetek fiataljainak a hittel, szegénységgel, örömmel és szomorúsággal kapcsolatos tapasztalatait és nézeteit. Azt hiszem, sokat tanulhattunk egymástól.
A déli imák már a találkozó „központjában” Bázel templomaiban kerültek megrendezésre. Délutánonként különböző érdekes műhelyfoglalkozások közül lehetett választani „lelki élet”, „egyház”, „társadalom és szolidaritás” illetve „kultúra és hit” témakörökben, miközben lehetőség volt Bázel városának felfedezésére is.

 
Esténként mind a 20.000 fiatal az egymás mellett lévő Jakobscsarnokban és Jakobsarénában egy helyre gyűlt össze, hogy együtt énekeljünk, együtt imádkozzunk és együtt csendesedjünk el az Úr jelenlétében és hódoljunk előtte. Elmélyedésünket a Taizéi közösség vezetőjének, Alois Testvérnek szavai is segítették, aki újra és újra hangsúlyozta, hogy milyen fontos a keresztények egysége, a szenvedő népekkel és a rászorulókkal való szolidaritás. Hiszen nekünk, keresztény fiataloknak, felelősségünk és kötelességünk a világ jobbá tétele, a békéért és az egységért való munkálkodás.


Szilveszter késő estéjét mindenki a saját befogadó közösségében, az úgynevezett „Nemzetek Ünnepén” töltötte, ahol a különböző nációk vidám műsorokkal mutatták be magukat és országukat. És valóban, egy idő után, tényleg nem is volt fontos, hogy ki melyik ország állampolgára. A lényeg az együttlét volt, hogy együtt táncoltunk és nevettünk.
Az Újév első napját, a közös misét vagy istentiszteletet követően, mindenki a befogadó családnál töltötte, és az ünnepi ebéd után újra útra keltünk, immáron hazafelé. Hiszen mindazt, amit kaptunk és hallottunk, ki-ki a közvetlen környezetében kell, hogy megélje és továbbadja.
A földi zarándoklat itthon tovább folytatódik.

A találkozó élményei még sokáig erőt adnak nekem ezen a zarándoklaton: az egyházmegyei buszon való első ismerkedések és nagy-nagy nevetések, a megérkezéskor való izgalom, amikor megtudtuk, hogy ki melyik közösségbe kerül, a befogadó család első kedves mosolya, a csodálatos hófödte táj a szállásunk ablakából, a reggeli kicsit még álmos imák, a mély beszélgetések a más nemzetek fiataljaival és a vicces nyelvi bakik,  Bázel keskeny utcácskái, az ételkiosztáshoz való sorban állás,  a Taizéi nagykórus karmesterének földön túli vidámsága, a csodálatos napsütés és hajókázás az év utolsó napján a Rajnán, majd január elsején könnyes búcsú a német befogadó családtól.

 
És természetesen a közös esti imák. Amikor 20.000 keresztény fiatal egyszerre csendesedett el, hogy meghalljuk a találkozó főmeghívójának, főszervezőjének és fővendéglátójának hangját: a mi Urunkét. Majd a csend után felzendül az ének, és 20.000 hang énekli: „Laudato omnes gentes, laudate Dominum” – Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat!


Nagy-nagy köszönet az egyházmegyei Ifjúsági Irodának a szervezésért, és a kíséretért: Gaga Zsuzsának, Németh István diakónusnak és Nagy Zsolt atyának. Külön köszönet az egyházmegyei és plébániai pénzügyi támogatásért.

A 2018-as év végi Taizéi Ifjúsági Találkozó Madridban kerül majd megrendezésre. Remélem, találkozunk fiatalok J


Kiss Edina Erzsébet


A Jubileumi évet előkészítő előadások sorát méltóképpen, Palánki Ferenc püspökatya előadásával zártuk. A 2018. évben újabb előadások megrendezésére kerül sor az Egyeki Szent József Plébánia szervezésében, melynek címe: Egyekről Egyekre.

Egyeken korábban szolgált, illetve Egyekiek által kiimádkozott, itt született papok osztják meg kilenc hónapon át tapasztalataikat, élményeiket. Minden hónap harmadik szerdáján az est látogatóit szolgálataik gyümölcseivel kínálják meg.

Január 17-én Panyi József plébános emlékezik vissza 2002 és 2010 között Egyeken és fíliáiban megélt élményeire.

Panyi atya az, aki a 2018. évi Tárkányi díj Tiszacsegei kitüntetettje. Lelkipásztori teendői nem tették lehetővé, hogy január elsején megjelenjen a díjátadón, ezért az előadás első részében most erre az ünnepélyes pillanatra is visszatértünk. Papp László atya szeretettel adta át a plakettet és tűzte fel a kitűzőt Panyi atya reverendájára.

Visszaemlékezését József atya diakónussága idejének felidézésével indította, amikor is először csodálta meg a folyási katolikus kápolna modern, impozáns épületét. Akkor még nem sejtette, hogy ő lesz ennek a „gazdája”, továbbgondolója, kereszthordozója. Egyeki papsága idején még Folyás is Egyekhez tartozott, annak fíliája volt. Nagy szeretettel, hálával emlékezik vissza minden tevékenységére, például a csatornázásra, melyet saját két kezével szerelt fel a kápolnára.

Tiszacsege fíliával kapcsolatosan kedves szavakkal mesélt arról a „legkatolikusabb református” emberről, ki akácfából faragott gerendát, melyre a sérült kezű és törött lábú öntöttvas korpuszt felhelyezték. Ebből lett aztán a tiszacsegei útszéli kereszt, mely hirdeti: „Itt Jézusnak azért nincs keze, hogy általad tegye a jót.” Egyek településsel kapcsolatosan felelevenedtek mindazok a nehézségek, melyek szolgálatának próbái voltak, hogy aztán ezeket megoldva épüljön és erősödjön általa. Nem kis feladat volt az anyagiak előteremtése az egyházközség mindennapjai vonatkozásában. A megörökölt templom felújítási kölcsön visszafizetése, az elemi csapások okozta károk kijavítása miatt keletkeztek jelentős kiadások. Súlyos teherként nehezedtek ezek a költségvetést készítő plébánosra és könyvelőre. Erőt adott e gondok megoldása során az a tudat, hogy olyan nemes előd nyomán szolgálhat, mint Tárkányi Béla József költő és bibliafordító. Méltatta Tárkányi - Zsasskovszky közös munkásságát, melyekből a Hozsanna kötetébe is bekerült. Ezek közül szeretettel idézte a számára legkedvesebbeket, meg is szólaltatva azokat. Szíve közelében volt mindig Tárkányi munkássága, ajándék számára, hogy az ő plébániáján lehetett plébános. Szűzanya tiszteletének elmélyítését is Egyeknek köszönheti Panyi atya. Kiemelte a rózsafüzér imádság Egyeki jó példáját, mely összefogást, állandóságot, biztos imahátteret jelentett. A Mária jelenések felelevenítésével arra emlékeztetett minket, hogy a Jóisten mindig a kicsinyeknek és az egyszerűeknek nyilatkoztatta ki magát. Mária tisztelete Egyeki szolgálata idején arra indította Józsi atyát, hogy őt minél jobban megismerve a zarándokok útját járja. Szemléletesen elevenítette fel ezeket a felfedezéseket, melyeknek sokszor volt lelki vezetője. Zarándokútjai során sok csodának volt tanúja és átélője. Fontos állomások voltak ezek az utak életében és szolgálatában, melyekre mindig Egyekről indult és onnan Egyekre tért vissza. Meghatározó keretet adott a település életének ebben a szakaszában a nagy utazásokhoz és a megtérésekhez. Történelmi hitelességgel előadott és a magyar szentek tiszteletéről tanúskodó beszámolóját summázva hangsúlyozta, hogy minden időben szükségünk volt, van a Szűzanya oltalmára.

Házigazdánk, Laci atya megköszönte a komplex képet, melyet Egyeki visszaemlékezésében vendégünk elénk tárt. Felidézte közös emlékeiket is. Laci atya Polgári káplánsága idején történtek ezek, melyeket az Egri Katolikus Rádió, Lámpás című virrasztó műsorát együtt szerkesztve egymást segítve, közösen éltek meg. Az egyházközség által kiadott Lelkeket keressetek című jubileumi kiadványt adta át köszönettel plébániánk nevében Laci atya Panyi atyának. A szeretetvendégség előtt áldást mondott, s kezdetét vette a kötetlen beszélgetés formájában zajló visszaemlékezés. Sokan voltak kik a személyes kézfogásra és baráti ölelésre sorban álltak.

Farkas Éva tanító/testületi tag

Fotó: Papp Ágoston

2018. január 16., kedd 10:33

3 az 1-ben Média-képzés

Az Örömhír Média Alapítvány szervezésében hamarosan elindul az INGYENES 3 az 1-ben médiaképzés”, amely egy kurzus időtartam alatt három: újságíró, fotóriporter és online felhasználásra operatőr szakmát sajátítanak el a résztvevők. A képzést a — Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatásával működő — Örömhír Média Alapítvány az EFOP-1.3.7-17 „A társadalmi kohézió erősítése az egyházak és civil szervezetek közösségfejlesztő tevékenységének bővítése” című pályázat keretében valósítja meg.

 

Jelentkezési határidő: 2018. február 23.

Miért hasznos a képzés a hallgatónak?

Mindhárom szakma alapvető ismerete, és a képzés sikeres elvégzéséről kiállított tanúsítvány a hallgatóknak lehetőséget biztosít a munkavállalásra kommunikációs, újságírói munkakörben a nyomtatott vagy elektronikus sajtó területén, egyházi szervezeteknél és világi cégeknél.

 A képzés munka és egyéb jellegű tanulmányok mellett is végezthető.

Miért hasznos a képzés az egyházmegyei sajtóirodának?

A hallgatóknak a pályázatból finanszírozott képzés elvégzése után lehetőségük lesz, hogy az Öröm-Hír Szerkesztőséget tájékoztassák — az egyházközségük és a környező települések egyházközségeiben, a településen működő egyházmegyei közoktatási intézményben történő — hírértékű eseményekről, és rövid írásaikkal gazdagítsák az Öröm-Hír újság és a most készülő www.orom-hir.hu hírportált cikkek, vélemények megfogalmazásával, profi fotók és videóanyagok elkészítésével.

  Összesen 20 fővel indul a képzés.

 

A 3 az 1-ben Média-képzés — 2018. március 10-tól 2019. február 16-ig

 

Az Öröm-Hír Szerkesztőség az országban egyedülálló módon egy egyházmegyei tudósítói hálózatot tervez létrehozni. A 3 az 1-ben Média-képzést sikeresen elvégző újságíró szakemberek szolgálatukkal, közreműködésükkel a két sajtóorgánumon (Öröm-Hír újság, www.orom-hir.hu) keresztül a környezetükben a jelen kor emberét szólítják meg, professzionális minőségben a közösségi oldalakon megjelent fotó és videóanyagaikkal. Tudósításaikkal különböző társadalmi csoportokat érnek el, különösen a fiatal generáció tagjait, így részt vesznek az újraevangelizálásban.

A jelentkezés feltétele: legalább érettségi vizsga, előnyt jelent hasonló szakirányú egyetemi, vagy főiskolai diploma, valamint számítástechnikai ismeret, internethasználat.

A jelentkezési lap kérésre kapható az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre írva.

A hallgatók kiválasztásának módja: jelentkezési lapok, önéletrajz, motivációs levél (max. 1 oldal) beküldése, szintfelmérő, majd személyes elbeszélgetés, amelyre egyeztetett időpontban kerül sor Debrecenben. A szintfelmérő célja a jelentkezők szakmai rátermettségének felmérése (a feladat: általános tájékozottsági teszt, rövid szöveg nyelvtani, stilisztikai javítása és egy fogalmazás elkészítése lesz).

Kiválasztás kritériumai: empatikus, agilis személyiség, széleskörű érdeklődés, rugalmasság, pontos és igényes munkavégzés.

A képzés helye: Debrecen, Szent József Gimnázium

A képzési idő: 1 naptári év (elmélet + gyakorlat)

A képzés 3 modulból áll: 300 óra újságírói (elmélet és szerkesztőségi gyakorlat), 100 óra fotóriporteri (elmélet és terepgyakorlat), 80 óra videó-operatőri (elmélet és terepgyakorlat) modulokból.

A képzés ütemezése: heti 1 alkalommal, szombatonként, napi 8 órában

2018. március, április, május, június hónapokban az általános, elméleti jellegű képzés mellett elkezdődik a fotóriporteri terepgyakorlat és filmkészítés gyakorlati része is.  Július, augusztusi hónapokban szerkesztőségi gyakorlatra, egyéni ütemezésben egyéb vizsgamunkák elkészítésére van lehetőség. A második félévben (2018. szeptember, október, november, december, 2019. január, február) folytatódik az elméleti és gyakorlati képzés. A képzés modul- és szakvizsgával záródik.

A képzéssel megszerezhető képzettség: újságíró, fotóriporter és video-operatőr alapismereti képesítés

A képzésben résztvevők teljesítménye ellenőrzésének, értékelésének módja: modulzáró vizsgák + záró vizsga

A képzés időtartama: 480 óra 

A képzés várható kezdete és befejezése: 2018. március 10 – 2019. február 28.

Hallgatók önköltségei és a képzéshez szükséges eszközök:

számítógép vagy laptop, digitális fényképezőgép, videókamera vagy okos telefon

A tandíj- és vizsgadíj teljes költségét EFOP -1.3.7-17 pályázati forrásból az Örömhír Média Alapítvány finanszírozza.

A képzés során felmerülő utazási költségek, a tankönyvcsomag (25 000 Ft/fő) a hallgatókat terhelik

Jelentkezési határidő: 2018. február 23.

Beküldendő: jelentkezési lap, önéletrajz, motivációs levél (max. 1 oldal)

Kovács Ágnes Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., +36-30/240-1482


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Január 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31