A Szent József szobor novemberi útja Egyeken
"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyet kívánok.
Hívó lámpafényt, me...
Pál, Krisztus apostola film az Apolló Moziban
A debreceni adventi filmes délután következő alkalmán dec. 15-én, szombaton, 16.00 órától Pál, Krisz...
Adventi meditációt tartottak taizé-i énekekkel a debreceni Kölcsey Központban
Útjaink című adventi sorozatában taizé-i imaórát tartottak december 10-én, Debrecenben, a Kölcsey Kö...
A nyíregyházi Adventi Kupán püspök atyák is fociztak
13 alkalommal léptek pályára az „Adventi Kupa” labdarúgó csapatai, amely bajnokságot ezúttal a Nyíre...
A Szent József szobor novemberi útja Egyeken
A Szent József szobor novemberi útja Egyeken
Pál, Krisztus apostola film az Apolló Moziban
Pál, Krisztus apostola film az Apolló Moziban
Adventi meditációt tartottak taizé-i énekekkel a debreceni Kölcsey Központban
Adventi meditációt tartottak taizé-i énekekkel a debreceni Kölcsey...
A nyíregyházi Adventi Kupán püspök atyák is fociztak
A nyíregyházi Adventi Kupán püspök atyák is fociztak...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

A kommunizmus áldozatainak emléknapján 2018. február 23-án megemlékezést tartottak Pócspetriben. Az eseményen részt vett Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár is. A szentmisét Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök celebrálta, aki hangsúlyozta, hogy az áldozatokról nem szabad elfelejtkezni, az igazságról beszélni kell, amely legyőzi az igazságtalanságot. Ha emlékszünk, akkor van esély arra, hogy a történelem eme sötét korszaka ne ismétlődjön meg. Emlékezéseinkben a múltat őrizzük, amely a jövőt is jelenti számunkra.

Pócspetri lakosságának példamutató hűsége példaértékű, hiszen elődeink már 1948-ban is tiltakozásukat fejezték ki az egyházi iskola államosítása ellen.

A szentmisét követően a közjogi és egyházi méltóságok tiszteletüket fejezték ki Asztalos János emléktáblájánál.

„A Máriapócs közelségében fekvő kis nyírségi település, Pócspetri 69 évvel ezelőtt történelmi események színhelye volt. A római katolikus templom közvetlen szomszédságában lévő egykori Irinyi kúria, a falu akkori községháza (ma, polgármesteri hivatal) egy olyan tragédia helyszíne volt, amelynek következményeit a falu és lakosai évtizedeken át viselték. Nevének említése az országban együtt járt a „rendőrgyilkos falu” megnevezéssel.

1948. június 3-án este, a Jézus Szíve-litániát követően a falu lakói a templomból a községháza elé vonultak, hogy kifejezzék tiltakozásukat a katolikus iskolájuk államosítása ellen. A mintegy ötszáz főnyi felháborodott tömeg bevonult a községháza udvarára, ahol éppen a képviselő-testület ülésezett, hogy döntést hozzon az iskola ügye felől. A feszült helyzetben az ott őrt álló két rendőr a tömeg rendreutasítására riasztó lövést adott le. A közvilágítás nélküli sötétségben lökdösődés kezdődött, és véletlenül elsült egyikük fegyvere, amely máig is tisztázatlan körülmények között halálosan megsebezte a másik rendőrt. Innen kezdődött el a falu kálváriája, a megszállás, kihallgatás, megfélemlítés, meghurcolás. A budapesti Andrássy út 60. szám alá elhurcolták Asztalos János akkori plébános atyát, akit kegyetlen módon megkínoztak. Majd a kikényszerített vallomások alapján Őt és Királyfalvi (Kremper) Miklós községi írnokot mint elkövetőt és még másik két személyt fegyverrejtegetésért gyanúsítottak meg majd ítéltek el. A rögtönítélő bíróság a falu fiatal írnokát és a falu papját halálbüntetésre ítélte (ez utóbbi ítéletet életfogytiglanra változtatták). Az ítéletek két nap alatt megszülettek, és a kihirdetést követően Királyfalvi Miklóst két órán belül felakasztották. Halála után jeltelen sírba, a rákoskeresztúri temető 298. számú parcellájában földelték el, nem emberhez méltóan.

2017.július 8-án Királyfalvi Miklós mártír földi maradványait az őt megillető módon szülőfalujában temették el. Az ünnepi szentmisét a helyi római katolikus templomban, Veres András püspök, az MKPK elnöke, a falu szülötte mutatta be.” (Örömhír  2017., XIII. évfolyam 3. szám - 36-37.o.)

Örömhír 2017. XII. évf. 3. sz.

 

Holp Andrea

Pócspetri egyházközségében a Házasság hete programsorozat 2018. február 11-én a házaspárok megáldásával kezdődött. A 8- és fél 11 órakor kezdődő szentmisén Szenes István plébános 45 házaspárt részesített házassági áldásban, majd a házaspárok az áldást követően emléklapot kaptak.
A hét során szentségimádáson is imádkoztak a családok békéjéért, majd Szenes István atya tartott előadást „A házasság Isten kezében” címmel. A plébános hangsúlyozta, Istennek az a terve a házassággal, hogy az ember boldog legyen. „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27). Fontos az élet szentségének a hirdetése, a kezdet és a vég. A férj és feleség együtt tükrözi az Istent, így teljesedik ki a házasság Krisztusban. Majd kiemelte, hogy Isten szeretetével kell egymást szeretni, hirdetve az Ő szeretetét, segíteni házastársunkat, és szolgálni a házasságban. Így válunk egy testté Krisztusban és szívünk Krisztussal forr össze.
A Házasság hete programsorozat február 18-án délután filmklubbal fejeződött be, amelyet követően a résztvevők megosztották egymással érzéseiket, gondolataikat.

Holp Andrea

Az „Egyekről Egyekre” című előadássorozat második alkalmán Szegedi Kálmán, a Debreceni Jézus Szíve plébánia papja volt kedves meghívott vendég az Egyeki Szent József plébánián.

Kálmán atya gyökerei itt fakadnak, a mi nagyjaink közül való. Az előadás kezdete előtt a házigazda Papp László büszkeséggel telt szívvel mutatta be az egybegyűlteknek azt az Irgalmas Jézus képet, melyet Simon M. Veronika festett. Ez a kép lesz majd templomunk oldaloltárának tabernákulum ajtaján, melyben Szent II. János Pál pápa és Szent Fausztina nővér ereklyéit elhelyezzük április 8-án. Buzgó imádság és aktív készület van közösségünkben a szent ereklyék fogadásának ünnepére.

Szegedi atya előadása nem egy klasszikus értelemben vett előadás volt, inkább egy közös, dicső múltba révedés és emlékezés az övéi körében. Az ő személyes kisugárzása hamar átjárta azokat is, akik nem ismerték korábban munkásságát és nyugodt, békés lényét. Derűvel és szeretettel idézte fel emlékeit kezdeti, ministránsként szolgáló éveiből és osztotta meg velünk az ő kincsestárát.

Az Egyeki katolikusok erős tövéről fakadt gyermek ő, aki az anyatejjel együtt szívta magába a hitet, a Jézus és a Szűzanya iránti tiszteletet. Abban a korban élte boldog gyermekségét, mikor természetes mozdulata volt a földeken dolgozó nagyapjának, hogy megemelje kalapját a déli harangszó hangzásakor, és imádkozza az Úrangyalát. Ezzel a nagyapával vették észre és szemlélték azt a csodát is, mikor a templom fölött kör alakú szivárvány jelent meg éppen akkor, mikor abban felravatalozva feküdt dr. Lóczy Károly plébános. Sokáig emlegették e csodát az Egyekiek. Azután a templomunk épüléséről osztott meg velünk olyan ismereteket, melyeket írásos anyagokban nem találunk, hiszen ez az információ is ősei kincsei közül való. Egyike a felmenőinek írásba is foglalta, és mint értéket leadta a községházán, ám az, az idők folyamán elkallódott. A betelepített lakosság közösséggé kovácsolódásának folyamatát is leírta nekünk, melynek egyik katolikusságot erősítő ténye volt a beházasodás a közeli Tiszaörsre. Ma is vannak összekötő rokoni szálak. Megtudtuk, hogy hagyományos búcsújáró helye volt az Egyekieknek Kács község. Ám Egyek is fogadott búcsúsokat, mely búcsút még akkor Szent József ünnepén tartottak. Jöttek hozzánk zarándokok még Mezőkövesdről is.

Az 1920-as években terveket készítettek a templom kereszthajós kibővítésére, akkoriban ugyanis kicsinek bizonyult a hívek számához képest tekintélyes méretű templomunk. Ez a háborús készület miatt nem lett megvalósítva. Kálmán atya ministráns évei papjairól annyi emléket őriz, hogy azokról érdemes lenne egy külön fejezetet írnia. Dicső példák ők a mai utódoknak, számtalan fiatal indult el a papnevelés útján és lett azzá az ő személyes példájuk, fáradhatatlanságuk gyümölcseként. Megemlékezett Lóczy Károlyról, akinek többek között nagyon szerették beszédeit az Egyekiek. Szeretettel emlékezett Pásztor Károly atyára, akinél ministránsként latinból vizsgázott. Megemlékezett Réday János munkásságáról, aki jelentős újításokat hajtott végre. Az ő szolgálata idején volt képzett kántor a templomban és működött sikeres kórus annak vezetésével. Révész Béla c. apátról, a nagy tudású, Innsbruckban végzett, kiterjedt kapcsolattal rendelkező és azt a lelki, anyagi növekedésre felhasználó atya érdemeiről is hosszú listája van Szegedi atyának. Különösen kedves emlékei vannak Szabó Imre Dávid ferences atyáról, aki káplánként szolgált Egyeken, és lett a ministránsok csodált példaképe. Ő a „füves pap”, aki ismerte a gyógynövényeket, s ezt a tudományát megosztotta az Egyekiek javára és épülésére. Csöppnyi szolgálati szobájában számtalan ministráns gyűlt össze mindig és fért el békességben. Visszaemlékezett Czakó Imre atya német óráira, Kocsis István káplán ministránsokat kirándultató autósútjaira. Emlékszik olyan alkalomra, mikor 25-30 ministráns szolgálata mellett végezték Szent Vendel oltáránál a májusi litániát. Beöltözve, füstölővel járták a falut és szentelték a házakat.

Idilli kép Kálmán atya előtt, mikor a templom dombra vasárnap, szépen ünneplőbe öltözötten mindenfelől jöttek az emberek, s a templomajtótól balra helyet foglaltak tisztelettel a férfiak, jobbra a nők. Visszaemlékezett a templomot körülölelő orgonasövény májusi illatárjára, az orgonabokrok közötti ministráns bújócskákra, templompadlás galambjaira, szolgálat közbeni vicces, vidám csínytevésekre, kézzel harangozásra.

Csak az idő szűke miatt hagytuk abba, egyébként még órákig hallgattuk volna szívből jövő szép emlékeit atyának. A hívekkel közösen is számtalan emlék került felszínre, pirult arcok, átszellemült mosolyok a testvérek arcán, melyek jelezték: jó volt kicsit megállni és elmerülni a békés emlékek özönében. Köszönjük kedves Kálmán atya, hogy vagy nekünk is, Isten tartson meg sokáig ilyennek és áldja továbbra is életed és munkásságod!

Farkas Éva tanítónő, képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston

„Jézus nemcsak szeret benneteket, hanem ennél többről van szó, emészti a vágyakozás utánatok. Hiányoztok neki, ha nem közeledtek Hozzá. Szomjazik rátok.” (Kalkuttai Szent Teréz anya)

Debrecenben is megkezdődött a Szentségimádás iskolája 2018. február 16-án a Szent László Domonkos-templomban. A 12 alkalmas előadássorozatot és szentségimádási alkalmakat minden pénteken más-más előadó kíséretében keresztúti ájtatossággal, majd szentmisével kezdik. Az előadók között találkozhatunk Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Bosák Nándor nyugalmazott püspök atyával is. Az első alkalmat Tokodi László OP atya tartotta. A Következő előadást február 23-án, pénteken Gorski Jacek OP, plébános fogja tartani.

 

László atya előadásában és a szentségimádáshoz tartozó gyakorlati útmutatásában az Isten és ember közötti mély baráti, közvetlen kapcsolatra mutatott rá:

„Jézus az, aki velünk akar találkozni, óriási vágy él benne, hogy a találkozás mindannyiunkkal megtörténjen. Sokkal jobban vágyik ránk, mint min őrá. 

A szentségimádás iskolája szentmisével kezdődik, mert Jézus ott jelenik meg valóságosan és marad velünk a szent kenyér és bor színe alatt. Részt veszünk a szentmisében, magunkhoz vesszük az Eukarisztiát, egyesülünk vele, így átélhetjük a legmélyebb egységet a Teremtőnkkel. A szentségimádásban pedig az Ő tartós jelenlétét használjuk ki, imádjuk őt, hiszen a szentmise után jelen van az Oltáriszentségben.

Kalkuttai Szent Teréz anya így fogalmazta ezt meg: „Jézus azt szeretné, hogy még egyszer mondjam el nektek, milyen nagy szeretettel van mindegyiktek iránt, sokkal nagyobbal, mint el tudjátok képzelni. Aggódom, hogy némelyek közületek még nem találkoztak valójában Jézussal — négyszemközt… Persze elidőzhetünk a kápolnában, de tényleg felfogjátok a lélek szemével, hogy micsoda szeretettel néz Ő reátok? Megismerkedtetek igazán az élő Jézussal, nem könyvekből, hanem azáltal, hogy befogadtátok Őt a szívetekbe? Hallottátok szeretetének szavait? Kérjétek ezt a kegyelmet: Ő lángoló vágyakozással várja, hogy megadhassa. Nemcsak szeret benneteket, hanem ennél többről van szó, emészti a vágyakozás utánatok. Hiányoztok neki, ha nem közeledtek Hozzá. Szomjazik rátok.”

 

Nagy kérdés, hogy találkoztunk-e már az élő Jézussal? Azzal, aki jelen van köztünk az Oltáriszentségben, mert feltámadt. Az Eukarisztia azt fejezi ki, hogy mindhalálig szeretett bennünket. Jézus, amikor megalapítja ezt a szentséget kezében tartva a kenyeret azt mondta: „Ez az én testem” (Lk 22,19), majd felemelve a borral telt kelyhet így szólt: „ez az én vérem” (Lk 22,20). Nem azt mondta, hogy csak szimbolikusan vagyok jelen, hanem, valóságosan. Ez már nem kenyér és nem bor. Amikor ezeket a szavakat mondta, a haláláról beszélt. Szeretett bennünket, nem hagyva semmit, mindent odaad önmagából. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15,13). Ezzel a titokkal az Eukarisztiában találkozunk. A szerető Isten nem kímélve önmagát, értem áldozza fel az életét.

 

Jézus, mielőtt visszatért volna Atyjához, „ránk hagyott egy eszközt, amely által úgy részesedhetünk az áldozatban, mintha bemutatásakor jelen lettünk volna” (Szent II. János Pál pápa). Az Egyház az Eukarisztiából él. A szentmise nem a második, harmadik, tízezredik megismétlése a keresztáldozatnak, amelyet Jézus a Golgotán mutatott be, hanem mi is ott vagyunk Vele. Jézus Krisztus most halt meg.  És én ott vagyok, láthatom Őt és egyesülhetek a szenvedésével, megváltó tettével, mert engem odavisz a szentmiseáldozatban, amely nem csak egy emlékezés, hanem valóban részt veszünk a passióban. Az Eukarisztia belevisz bennünket az időtlenségbe, az isteni időszámításba, amikor már nincs idő, hanem csak egy pillanat van, az Ő szeretete, és ezt ő a kereszten mutatta meg.

 

A szentmisében ezt átlényegülésnek hívjuk, amikor már nemcsak egy darab kenyér, és a borral teli kehely, hanem Krisztus teste és vére van jelen, vagyis Ő maga. Ezt csak hittel tudjuk megközelíteni. Ha a szemünkre és más érzékünkre hagyatkozunk, akkor elveszünk. Csak a hit vezethet bennünket odáig, hogy megbízok Jézus Krisztusban, elhiszem, hogy igazat mond arról, valóban Ő van jelen. Ez az átváltoztatás titok, de nem olyan, amiről nem szabad beszélni, hanem amit hirdetni kell mindenkinek.

 

A szentségimádás nem egy technika, jógagyakorlat, amelyben ha követem az utasításokat, sikerülni fog, hanem találkozás egy személlyel. Nyitott szívvel kell ott lennem. Szent II. János Pál pápa, aki hosszú órákat töltött el Krisztus előtt, így fogalmazott: „Jó nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány. Érezni szívének végtelen szeretetét. Hosszasan elidőzünk lelki társalgásban, csendes imádásban szeretetünket kifejezve a legszentebb szentségben jelen lévő Krisztussal. Hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam.”

 

Mit kell tenni a szentségimádáskor?

 

Legfontosabb, hogy felfogjuk, jelen van Jézus. Testemmel is hozzájárulhatunk az imádáshoz, letérdelhetek. Viszont ha akadályoz abban, hogy Jézusra figyeljek, akkor nyugodtan leülhetek, mert Jézus sokkal fontosabb, mint a térdem. Találkozok és kifejezem szeretetem a leghatalmasabb, végtelen Istennel, én min teremtett lénye, de mégis jó barátja, gyermeke. Többféle módon vehetek részt ebben a találkozásban. A csendes (nincs hangos ima, elmélkedés, zene) szentségimádás alatt megtapasztalhatom, milyen Jézussal lenni.  Lehet, úgy érzem, hogy nem sikerül, mert nem ezt vártam, de mégis valóságos lesz a találkozás. Imádkozhatok is, de arra figyeljek mit mond nekem Jézus.

Jézus így szól hozzám: Maradj csendben, mert szeretnék hozzád szólni. Ne te akarj közeledni, hanem hagyd, hogy közeledjek feléd, hogy nézhessek rád, szólhassak hozzád, hogy ölelhesselek téged.

Hagyjuk, hogy Isten cselekedjen. Amikor azt mondjuk, nem tudjuk megtalálni Istent, csalódunk és távolinak tűnik számunkra, akkor tulajdonképpen arra gondolunk, hogy nem érezzük a jelenlétét. Sokan nem tesznek különbséget Isten és isten-érzés között, a hit és a hit-érzés között. Ez nagy hiba. Ezek az emberek azt gondolják, ha nem érzik az Istent, akkor nincsenek az Ő jelenlétében. Ez tudatlanságot mutat. Akár érezzük, akár nem, itt van az Oltáriszentségben.

Kis Szent Teréz szerint, a szülők akkor is szeretik a gyermeküket, amikor az alszik. Tehát ha nem érzünk semmit, az Isten akkor is szeretni fog bennünket.

Fejezd ki a szeretetedet Isten felé. Szeresd Jézust, öleld át és hagyd, hogy ezt Ő is megtegye. Engedd, hogy szóljon hozzád. Legyen ez egy találkozás Istennel.  Ne csukjd be a szemed, ne hajtsd le a fejed, találkozzon a tekinteted Jézus tekintetével.” — fejezte be gondolatait Tokodi László OP.

 

Kovács Ágnes

2018. február 19., hétfő 09:48

„Megszelídül a gyász okozta bánat”

Úton teremtettségünk célja felé.

 

A Magyarok Nagyasszonya plébánián a Házasságok hete programsorozat következő előadásán Tegzes Katalin segítő nővérrel beszélgethettünk veszteségeinkről, és a gyászról.

Hogyan engedjük el szeretteinket, milyen módon készülhetünk fel a halálra, egyáltalán fel tudunk-e rá készülni?

Előadásában kifejtette, hogy gyász nincs halál nélkül, halál pedig nem lenne bűn nélkül, tehát a halál az áteredő bűn következménye, de maga az élet készít fel minket a halálra.

Arra a kérdésre, hogy készülhetünk-e a halálra is kerek választ kaphattunk.

Korunk nagy hiányossága ugyanis, hogy megtanítanak megszerezni a dolgokat, de veszíteni nem! Aki megszületett az meg is fog halni, így a legfontosabb, hogy meg kell tanulnunk veszíteni.

Mindemellett maga a gyász nem az a dolog, amit fel lehet dolgozni, hiszen olyan, mint egy seb, aminek gyógyulnia kell bennünk, és ebben segíthet a környezetünk. Néha elég, ha csak valaki meghallgat bennünket, vagy egy néma ölelés, vagy egy kedves gesztus a másik felé.

Az előadáson Katalin nővér arról beszélt még, hogy igazi kihívás a haldoklóval együtt menni a szenvedésein, de tudnunk kell, hogy ebben a helyzetben a legnagyobb félelmük az egyedüllét, viszont nem szabad ezt úgy megélnie, hogy a terhünkre van.

Az egyetlen segítség számukra, ha érzik, hogy elfogadjuk emberi, fizikai és lelki határaikat. Elég csak a jelenlétünk, és hogy érezzék, mi elengedjük őket.

Jézus maga adta azt az ajándékot, hogy az eltávozó eljusson teremtettsége céljához.

A hit szerepe tehát a gyászban kulcsfontosságú, hiszen életben tartja a reményt, hogy a szerettünk már egy jobb helyen van, és bár a gyászolónak nehéz, az idő múlásával enyhül a fájdalom.

Az előadás egy nagyon meghitt elcsendesedéssel zárult, mindenki kapott egy kis szívet, amit a kezünkbe vettünk és úgy hallgattuk, a szép és meghitt gondolatokat. Sokan elérzékenyültünk és ez az elcsendesedés is nagyon jó volt arra, hogy a gyászunkat kifejezhessük.

 

Tóth Enikő

A bűnbánat lila színébe öltözködött a liturgia a debrecen-józsai Szent György-templomban február 14-én, hamvazószerda estéjén, amikor ünnepi szentmisén szolgáltatták ki a hamvazkodás szentelményét a híveknek: a pap megszentelt hamuval jelölte meg homlokukat a bűnbánat jeleként. A szentmisét Tóth László plébános mutatta be.

Ünnepi homíliájában a plébános hangsúlyozta, hogy hamvazószerda a negyvennapos nagyböjt, a húsvéti előkészület kezdete. Tóth László atya felidézte a hamvazkodás őskeresztény rítusait, amikor a hívők a vezeklés részeként zsákból készült ruhát öltöttek magukra, majd hamut szórtak a fejükre. A liturgikus könyvekből tudjuk, hogy a IV. században a római bazilikákban külön pap állt a vezeklők rendelkezésére, akikhez gyónni mehettek. Súlyos és nyilvános bűn esetén a gyóntató a hívőnek egy hamuval meghintett vezeklőruhát adott át, akinek egy kolostorban kellett a gyóntató által kirótt negyvennapos vezeklést elvégeznie. Csak ennek végén vették vissza nagycsütörtökön az Egyház teljes közösségébe. A nyilvános vezeklés eltűnése után, a X. században a római nép hamuval meghintve, énekelve és mezítláb vonult a szentmisére.

A nyilvános vezeklésből mára csak a hamvazkodás maradt meg, mint a nagyböjt kezdetének szimbóluma, amikor az előző év virágvasárnapján szentelt barkaágak elégetésekor keletkezett megszentelt hamuval a pap keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben a következőket mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Vagy: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”.

Tóth László plébános rámutatott, hogy a homlokunkra rajzolt kereszt azt szimbolizálja, hogy minden evilági dísz és pompa esetleges és múlandó. „Amikor az életünk véget ér, odaállunk Isten ítélőszéke elé. Hamvazószerda azonban egy negyvennapos programot jelöl ki számunkra: szakítani mindazzal, ami eltérít Istentől, hogy egyenesen felé tudjunk fordulni, és Őrá figyeljünk. A böjtben tett felajánlásainkkal, alamizsnával is a szeretetünket ajánljuk fel Istennek. A böjt eszköz és lehetőség arra, hogy hitünket megerősítsük, és mélyen megéljük azt az örömhírt, amit Jézus hozott el számunkra.”

Szentbeszédét a plébános atya azzal zárta, hogy óriás kegyelem eljutni annak a felismerésére, hogy Krisztushoz tartozunk és Ő megment minket. Nagyböjtben ezt át kell átélnünk, meg kell élnünk. Meg kell tapasztalnunk a megmentettségünket. Krisztusra pedig mint megmentőnkre, szabadítónkra gondolni és ezzel a lelkülettel kapcsolatot teremteni Vele a böjti időszakban mondott imádságainkkal – fogalmazott Tóth László atya.

-PE-

2018. február 15., csütörtök 14:41

Szeretek, tehát vagyok

"Szeretek, tehát vagyok" címmel tartott tanúságtévő előadást a három gyermekes házaspár, Dandé András református lelkész és felesége Tünde az Avas-déli Református Lakótelepi Misszió Egyházközségből a nyíregyházi Magyarok-nagyasszonya Társszékesegyház dísztermében. A programot a Házasság hete keretében a KÉSZ nyíregyházi csoportja szervezte, jelen voltak a szervezet Ifjúsági Tagozatának fiataljai is.

A lelkészházaspár a házasságukban, családjukban megtapasztalt keresztény értékekről beszéltek. Előadásukban rávilágítottak a házasság, a család értékeire és fontosságára, segítséget nyújtottak a házasságra készülőknek, illetve a házasságban problémákkal szembesülőknek.

2018. február 15., csütörtök 11:31

Nagyböjt a lélek tavasza

„A nagyböjt is tavasz, a lélek tavasza” (Prohászka Ottokár). Lehetőség a változásra, a bocsánatkérésre, megbocsátásra, felkészülés a megváltás örömünnepére. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hamvazószerdán, 2018. február 14-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen a hívek a hamvazás szentélményében részesültek.

A főpásztor a szentmise homíliájában először arra utalt, hogy nagyböjtöt, amely erőfeszítést, nehézséget, lemondást jelent általában először negatív érzések veszik körül. Azonban ez az időszak egyben lehetőség a bűnbánatra, amelyet Isten a világ minden korszakában megadott. A mi korszakunkban a mai napon mi kaptuk meg ezt. Hiszen most van az üdvösség napja, az erre alkalmas idő (vö. Joel 2,12-18). Isten felkínálja a szeretetét és azt kéri, éljünk vele, hogy a ránk árasztott kegyelem ne legyen hatástalan az életünkben. Ezután a főpásztor a megtérést hangsúlyozta, amely mindannyiunknak mást jelent az életében: életünk irányának a szükséges megváltoztatása, az elmélyülésünk megerősítése, kapcsolataink gyümölcseinek, gyümölcstelenségének megvizsgálása. Induljunk el az Isten által kijelölt úton, legyőzve az akadályokat, és ehhez kegyelmet kapunk Istentől.

Majd a megbocsátást emelte ki a püspök atya, amelynek gyakorlása az Istentől való bocsánatkérésünknek is feltétele: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Az úr imádsága (Miatyánk). Ez nem fenyegetés, hanem egy út, ajándék, lehetőség arra, hogy ne cipeljem tovább a haragot, hanem hagyjam ott az út mellett, meg tudjak bocsátani másoknak, saját magamnak. Imádkozzunk azért is, hogy felismerjük a gőgösségünk táplálta haragunkat, amikor azt bizonygatjuk, hogy nekünk volt igazunk. Nagyobb erő kell ahhoz, hogy letegyük haragunkat, mint, hogy tovább cipeljük. Legyen erőnk szembenézni önmagunkkal, azzal, hogy akkor vagyunk erősek, ha megbocsátunk.
A megbocsátás Isten kegyelmével igazi program lehet nagyböjtben, gyakorolva az Ő szeretetét, így készülve a feltámadás örömünnepére.

Az Egyház a hamvazkodáshoz két mondatot hangsúlyoz: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Ember emlékezzél, hogy por vagy és porrá leszel!” A megyéspüspök hangsúlyozta, esetleges az életünk, Isten mégis szeret, végtelen értékűnek tart bennünket és arra méltatott, hogy közös sorsot vállaljon velünk. Valóban por és hamu vagyunk, de Isten mégis az örökélet lehetőségét adja azáltal, hogy megbocsátunk, bocsánatot kérünk és elkezdjük élni a nekünk ajándékozott örök életet.

A szentmise végén a főpásztori áldás előtt Palánki Ferenc megyéspüspök megemlítette, hogy ezen a napon hamvazószerda napja egybeesett Szent Bálint, az egymást szeretők, a szerelmesek napjával. Mint mondta, mindkét ünnep Isten szeretetének az ünnepe. Az egymást szeretők az egymás iránti szeretetüket legteljesebb módon a házasságban fejezik ki, illetve az Isten iránti szeretetet az Eukarisztiában. „Tele van, veled a szívem” — mondják egymásnak azok, akik nagyon szeretik egymást és Isten is ezt mondja nekünk. Engedjük tehát, hogy a mi szívünk is tele legyen Istennel.
Hamvazószerdán Debrecenben a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium mintegy 640 diákja tanáraikkal együtt járult a hamvazás szentelményéhez, amelyet dr. Lipták József és Bancsi Zoltán iskolalekészek szolgálatattak ki.

Kovács Ágnes

Fotó: Zelenák Annabella, Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyázmegye

Mivel a zsolozsma az Egyház, vagyis a teljes misztikus test Istent nyilvánosan dicsőítő szava, ajánlatos, hogy a kórusra nem kötelezett klerikusok is, és főként az ugyanott élő vagy valamely alkalomra egybegyűlt papok közösen végezzék el a zsolozsmának legalább egy részét. Mindazok pedig, akik a szent zsolozsmát kórusban, illetve közösségben végzik, a rájuk bízott feladatot, mind a lélek belső odaadásával, mind magatartásuk külső megnyilvánulásával a lehető legtökéletesebben teljesítsék. Ezenkívül, amennyiben megvalósítható, a zsolozsmát kórusban és közösségben lehetőleg énekeljék. (S.C. 99) A lelkipásztorok a fő imaórákat, főként a vesperást vasárnapokon és a nagyobb ünnepeken a templomban a néppel együtt végezzék. Ajánlatos, hogy a hívek is imádkozzák a zsolozsmát, a papokkal együtt, vagy maguk között, vagy egyénileg. (S.C. 100)

Hatodik alkalommal imádkozott ünnepi vecsernyét az egyeki Szent János Katolikus Iskola diáksága, tanárai és a plébánia közössége a Gödöllői Kántorátussal, Balogh Piusz kormányzó perjel vezetésével. A gyerekek ének órákon és a hittan órák keretében hetek óta készültek, gyakorolták a Szent Férfiak Vesperását, hogy mindenki bekapcsolódjon a közös imádságba. A Gödöllői Kántorátus lelkes énekesei minden évben szívesen látogatnak el hozzánk, szolgálatuk által, képzett énekhangjukkal szeretnének segíteni abban, hogy minél inkább meggyökerezzen a plébániai-iskolai gyakorlatban a zsolozsma végzés üdvös gyakorlata. Hosszú utat tettünk meg, míg a plébánia liturgikus rendjébe kikristályosodott a zsolozsma imádság rendszeres végzése. Advent folyamán minden nap a laudest végezzük, évközi időben a vesperást imádkozzuk. Mindenszentek ünnepének estéjén a halotti virrasztó zsolozsmát, nagyhét folyamán pedig a lamentáció keretében matutínumot és laudest végzik a hívek.

A most imádkozott vesperást követően az imádkozó közösség a balázs-áldás szentelményében is részesült. Az imaórák közösségi ünneplése szoros kapcsolatban áll az Eucharisztiával, egyrészt előkészít az Eucharisztiában való részvételre, másrészt annak mintegy „meghosszabbítása” a hálaadás és a dicsőítés kiterjesztésével „a nap különböző óráira”. „Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, ...de ez a hit a legerősebb...legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt.”- írja Szent Benedek a Regulában. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy állandó és rendszeres formában, a hívekkel közösségben végezzük az Egyház Imaóráit. Ez az istenszolgálat – ahogy Szent Benedek fogalmaz – nem csak megkívánja a hitet, de növeli is azokban, akik azon részt vesznek.

A Hátránykompenzáció és Közösség fejlesztés Egyeken című és EFOP-1.3.7-17-2017 -00296 azonosító számú projekt keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy a plébániai közösség által használt zsolozsma-anyagot egy könyvbe szerkesztve kiadjuk. Az ünnepi vecsernyét követően a Plébánia Közösségi Termében, fehér asztal mellett folytatódott a szakmai megbeszélés, a Zsolozsmás Könyv és Énekes Könyv kiadásának megbeszélése, melyben segítségünkre lesz a Gödöllői Premontrei Perjelség, Balogh Piusz kormányzó perjel, valamint Farkas Domonkos egyházzenész.

PlebaniaTeam

Fotó: Bódi Viktor, Papp Ágoston

Ferenc pápa körlevelét olvastuk vasárnap, melyet a Betegek XXVI. világnapjára írt. Az Egyeki Szent József Plébániatemplomban, valamint iszacsegén és Újszentmargitán is a betegek szentségének közösségi kiszolgáltatása történt azok számára, akik az idős kor vagy a betegség keresztjét hordozzák.

„A kereszt kimondhatatlan fájdalma keresztüldöfi Mária lelkét (vö. Lk 2,35), de nem teszi bénulttá. Éppen ellenkezőleg, mint az Úr édesanyja az odaadás új útjára lép.” – üzente a pápa. Az odaadás szép példáját tapasztalhattuk meg a vasárnapi szentmisén, amikor a Karitász csoport önkéntesei mindent megtettek, hogy minél több beteg juthasson el a vasárnapi szentmisére, végezhesse a szentgyónását és részesülhessen a betegek kenetében. Krisztus, a lélek és a test orvosa azért alapította ezt a két szentséget, mert az az új élet, amelyet a keresztény beavatás szentségeiben nekünk ajándékoz, elgyöngülhet, sőt meg is halhat a bűn miatt. Ezért Krisztus azt akarta, hogy az Egyház e két szentség által folytassa az Ő gyógyító és üdvözítő művét. Ennek a szentségnek a hatásait és lényegét a következő szavak világítják meg: "A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, az Úr könnyebbséget ad neki, és ha bűnökben van, bűnbocsánatot nyer" (Jak 5,15).

Huszonhét testvérünk kapott megerősítést e szentség vétele által. „János, mint olyan tanítvány, aki mindenben osztozott Jézussal, tudja, hogy a Mester minden embert el akar vezetni az Atyával való találkozásra. Tanúságot tud róla tenni, hogy Jézus sok olyan emberrel találkozott, akik betegek voltak lelkükben, mert szívük gőggel volt telve (vö. Jn 8,31-39) és olyanokkal, akik testükben voltak betegek (vö. Jn 5,6).” – fogalmazta meg Ferenc pápa az Egyház missziós küldetését.

Mi, az egyeki plébánia tagjai, akik 2018-ban jubileumi évünket éljük, szeretnénk minél több embertársunkat közelebb vezetni az üdvösséghez. Nem véletlenül választottuk plébániánk kétszázötven éves történetét bemutató könyvünk címéül Bosco Szent János gondolatát: Lelkeket keressetek.

A Betegek Világnapján több olyan beteg testvérünket sikerült elhozni a templomba, akik egyébként állapotuk miatt akadályozva vannak. Igazi ünnep, találkozás, lélek-keresés és megtalálás volt ez a vasárnap.

PlebaniaTeam

Fotó: Papp Ágoston


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Február 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28