Közzétették a fiatalokról szóló püspöki szinódus résztvevőinek névsorát
Magyarországot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferen...
Ismét zarándoklattal kezdik a tanévet a nyírbátori katolikus intézményben
Megtartották zarándoklatra felkészítő alkalmakat 2018. szeptember 18-án Nyírbátorban a Báthory Istvá...
Megjelent az ÖRÖM-HÍR, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának legújabb száma
Ajánló a tartalomból:
„Milyen a viszonyunk az igazsággal?” - Palánki Ferenc megyéspüspök vezér...
Új tagintézménnyel bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai köznevelési intézménye
Kerékpárút, rollerpálya és focipálya is található az újonnan épült mátészalkai római katolikus óvodá...
Közzétették a fiatalokról szóló püspöki szinódus résztvevőinek névsorát
Közzétették a fiatalokról szóló püspöki szinódus résztvevőinek névsorát...
Ismét zarándoklattal kezdik a tanévet a nyírbátori katolikus intézményben
Ismét zarándoklattal kezdik a tanévet a nyírbátori katolikus...
Megjelent az ÖRÖM-HÍR, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának legújabb száma
Megjelent az ÖRÖM-HÍR, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának legújabb...
Új tagintézménnyel bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai köznevelési intézménye
Új tagintézménnyel bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai köznevelési...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei
2018. március 30., péntek 10:02

Nagyszombat és húsvéti vigíliája

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Majd az esti vigília-szertartással kezdetét veszi legfontosabb ünnepünk, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának összeállítását olvashatják.
Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és sötét, a tűz s a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.
A húsvéti vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a 4. századra vezethető vissza.
A szertartás a sötétség beállta után kezdődik a tűzszentelés szertartásával. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.
Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Mi vagyunk a sötétben járók, akik várjuk a fényt. Ezt az örömet halljuk és látjuk: „Krisztus világossága”, erre válaszolunk: „Istennek legyen hála.” Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után hangzik el a szentbeszéd.
Ezt a keresztelés ünnepélyes szertartása követi. Először elhangzik a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezután a keresztvíz megszentelése és a keresztelés következik. Ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért, egymásért.
A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

2018. március 30., péntek 10:00

Mire vágyakozott Jézus?

Vágyva vágytam, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15). E szavak fényénél beleláthatunk Isten szívébe. Jézus mire vágyakozik? Arra, hogy ezt a vacsorát a tanítványaival eltöltse, vagyis a szeretet teljességét bemutassa.

A debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott nagycsütörtöki szentmisén az Eukarisztia, a Szeretet szentségének alapítására emlékezve Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Jézus vágyáról, szívének mélységéről beszélt, majd az Ő kínszenvedését és kereszthalálát megelőző utolsó vacsora előtti mozzanatra emlékezve 12 férfi lábát mosta meg, amellyel az Egyház Jézus Krisztus alázatát, az ember iránti mély szeretetét idézi.

 

Vágyva vágytam rá… Megdöbbentő Jézus ezen kijelentése. E szavak fényénél beleláthatunk Isten szívébe, vágyakozásába. Jézus mire vágyakozik? Az ember is sok mindenre vágyakozik, mondhatjuk, hogy mindenre csak a szenvedésre nem. Jézus arra vágyott, hogy kimutassa a szeretetét, hogy eljusson a szeretet teljessége, üzenete a az emberiséghez. A húsvéti vacsora számára a szenvedésének kezdetét jelentette. A testi fájdalom előtt a lelke is megrendült, hiszen a hozzá legközelebb állók közül egy valaki elárulja, Péter pedig, akire a művét akarta rábízni, megtagadja. Micsoda fájdalom lehetett ez a kínszenvedése mellett! Jézus számára ez a vacsora jelentette a búcsút a földi élettől és tanítványaitól, mégis a legnagyobb szeretete mutatkozik itt meg.

Jézus vágyott a szenvedésre? Nem, a szeretetre vágyott. Tudta, mi vár rá és nem vonakodott vállalni az áldozatot, nem kereste, de nem is utasította el, mert a szenvedés, az áldozat a szeretet jele. Nincs szeretet áldozat nélkül. Ezt mindannyian beláthatjuk, akik valakit, vagy valakiket szeretünk. Szükséges, hogy meghozzuk az áldozatot azokért, akiket szeretünk. Jézus ezzel ad példát az igazi szeretetre. Csak így tudott segíteni rajtunk az Isten, hogy közösséget vállalt velünk — akik a bűn zsoldjaként a halált szenvedjük el —, hogy Ő is elszenvedte azt értünk. Tudta, hogy a főpapok és a vének megtették az előkészületeket ehhez, és tudta, hogy másnap már meg fog halni. De ebben a helyzetben sem magával törődik, hanem velünk. Megmutatja tanítványainak, milyen az igazi alázat, a szolgáló, mindent adó szeretet.

Milyen keserű az elválás, mennyire fáj, ha elveszítjük szeretteinket. Jézus is elköszön, mégis azt mondja: „vágyva vágytam erre…”. Meg értjük ezt? Fel tudjuk fogni? Ő egészen másként tekintett a halálra. Számára a halál a visszatérést jelentette az Atyához. Amikor a mi földi életünk is véget ér, vissza fogunk térni az Atyához. Búcsút venni az élettől e hit nélkül könyörtelen és félelmetes. De örömteli lesz, ha az életünket úgy éljük, hogy mi is vágyakozunk a nagy találkozásra. Nem a halálra a szenvedésre, hanem az Istenre. Az örök élet a mi életünk iránya, célja. Jézus a szenvedésének közelségében alapította meg az Eukarisztiát a Szeretet szentségét, pedig tudta, hogy elhagyják, elárulják, nem tudnak vele virrasztani.

Az Üdvözítő nem mondott le rólunk, ezért adja ezt a szeretetvendégséget, agapét a feltétel nélküli mindent adó szeretetet még az élete árán is. Arra vágyakozott, hogy minden szentmisében elfogyassza velünk a szeretetlakomát, amikor asztalhoz ültet bennünket. Ez a nagy misztérium az atyai házra irányítja a figyelmünket, hogy ráérezzünk az örök lakoma ízére. Amikor Ő szolgál, kínálja magát nekünk, így olvassuk a zsoltárokban: „Ízleljétek és lássátok milyen édes az Úr...” Kínálja magát, vegyétek és egyétek. Letérdel és megmossa tanítványai lábát, majd saját magát adja, mert az Isten az emberrel egyesülni akar. Minden szentáldozásunk e csoda megismétlése. Annyira közel jött hozzánk az Isten, hogy ennél közelebb már nem juthatott volna, majd az Isten Fiának teljes valóságával találkozunk úgy, hogy Ő közben a lábunkig hajol.

Testedet és véredet vélem is megosztó Jézus nincsen szavam, csak szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem, mosod sárban tipró lábamat és mondod, vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért” — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovás Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. március 29., csütörtök 16:37

Nagypéntek

Nagypénteken, az egyházi év legcsendesebb napján, Krisztus kereszthalálára emlékezünk. Ezen a napon az egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezzük ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A templomokban általában délután három órakor keresztút-járást is tartanak.

A szertartás kezdetén a pap és kísérői leborulnak az oltár előtt, majd következik az igeliturgia, melynek részeként a szenvedéstörténetet, a passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. A szentírási olvasmányok utáni könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, az egyháztól elszakadtakért, a hitetlenekért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért - és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a virágvasárnapon letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkozhatnak.

Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az egyházmegye papságával együtt mutatta be a krizmaszentelési szentmisét 2018. március 29-én, nagycsütörtökön délelőtt Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, amelyen hálát adtak a papi hivatásért, hisz Krisztus nagycsütörtökön, az utolsó vacsora asztalánál alapította a papságot, majd megújították a papi ígéreteiket. A szentmisén Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök is részt vett, valamint az egyházközségekből érkező ministránsok és hívek.

Palánki Ferenc a szentmise homíliájának bevezető gondolatában feltette a kérdést: Szükség van-e papokra a mai világban? Napjainkban a felszentelt papság szüksége és szavahihetősége ellen a világ hevesen tiltakozik. Van külső üldözés, amelyre Jézus előre utalt: „Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak”, és van belső ellenállás is, amikor a megkereszteltek közösségén belül sokan Krisztusra igent, az Egyházra pedig nemet mondanak, pedig az Egyház maga Krisztus titokzatos teste.

„Mi az oka ez ellenállásnak?” — A megyéspüspök a kérdésre válaszolva kifejtette, az ok a hierarchia (papság) tekintélyével szembeni ellenállás, amelyben a papnak nincs rangja, nem meghatározó a véleménye. A másik ok, hogy a papok sokszor maguk is gyengeséggel küzdenek, vagy rágalmazásnak vannak kitéve, továbbá, intézményellenes szellem is uralkodik a világban. Mindezek ellenére — mert az Úr lelke van rajtuk —, mégis sokan vannak, akik az emberi gyarlóságukkal megterhelt szolgálatukat kérik, tőlük várják a szabadulást, megtérést. A papok ezen a napon, nagycsütörtökön ünneplik, hogy egykor Isten oldalára álltak, szemben a világgal. Hivatásukkal gátat építenek az önzés a gátlástalanság hullámain. „Semmilyen erőfeszítés nem hiábavaló” — hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette, a világ titokban abból él, hogy ma is vannak emberek, fejkendős idős nénik, mélyen hívő férfiak, lelkes fiatalok, akik hisznek, remélnek és szeretnek. Ezért nagy szükség van a papokra.

Ezt követően a püspök atya XVI. Benedek pápa Gábriel angyal és Zakariás beszélgetésének elemzésére utalt, amely kifejti, hogy sokan örülnek az elkötelezett, másokért áldozatot hozni kész papoknak, ezért vannak, akik imádkoznak jó papokért így újabb hivatások születnek. Az angyal azt mondja Zakariásnak: „Meghallgatást nyertek imáid”. Keresztelő Szent János az idők megváltozásának, a világ megváltásának hírnöke lesz, születése mégis az ember imájára adott isteni válasz.

Palánki püspök a továbbiakban az ima fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelte, a pap is az ima ajándéka, ezért is kell az ima emberévé válnia. XVI. Benedek pápa szerint: „Az ima nem a semmibe röppen, nem pszichoterápiás gyakorlat a lelki energiáink összeszedésére, még csak nem is lelki házi feladat vagy kötelesség, hanem a valóságot célozza meg.”

„Miért is kell tehát imádkozni?” — folytatta a püspök ismét kérdéssel a homíliáját. „Isten nem kéretni akarja magát, nem azt kéri, hogy beszéljük rá őt valami jóra. Isten ajtaja előtt ott nyílik meg a világ ahol imádkoznak, ahol az ember túllép önmagán, feladja önmagát és elfogadja Istent valóságként.”

Szent Ágoston szerint: „Isten mindig nálunk van, csak mi nem vagyunk mindig Őnála.”Az ima út önmagunkért.” — idézte ismét Benedek pápát a püspök. Zakariás, fiatal korában biztos imádkozott gyermekért, de eljött az idő, amikor már nem önmagával törődött, hanem kitágult a látószöge. Szabadabb lett és Izrael megmentéséért fohászkodott az Úrhoz. Ő már balgaságnak tartotta az angyal jövendölését, miszerint fiúgyermeke fog születni, éppen ezért az öreg prófétának egy ideig meg kellett némulnia, hogy szíve újra Isten nyelvére hangolódjon. Zakariás szerint meg kell nyitni a világot Isten előtt, mert ő akar tenni értünk. Lehet, nem úgy, ahogyan mi gondoljuk, mint ahogyan Zakariás esetében is tapasztaljuk.

Zakariás fia is pap volt és az utolsó próféta. Életében Isten működése mutatkozik meg. Azt mutatja, hogy a pap nem tevékenység sorozata, hanem létezés, életforma, amely akkor torzul, ha a személyes karrierje lehetőségének tartja. A pap a létével prófétál. Fölszenteléskor küldetést kap, a szentség kegyelme átalakítja őt, sok mindenre képessé teszi, a hit alázatát, a szolgálatot, mint lehetőséget egy életen keresztül magára kell öltenie. A papság áldozattal jár, de így lesznek az eukarisztia emberei.

Végül Palánki Ferenc megyéspüspök Benedek pápának a régi korok papszentelési szertartásának egy különös mozzanatáról szóló elemzését emelte ki. Amikor Szent krizmával megkenték a pap kezét, összekötötték és ezután adták a kezébe a kelyhet, azt szimbolizálva, hogy a pap keze egész életében hozzá van kötve Krisztus kelyhéhez. „Tudtok e inni abból a kehelyből, amiből én iszom?” — tette fel a kérdést Jézus. Az eukarisztia, amely a papi élet középpontja végig erre a kérdésre emlékeztet. Az összekötött kezek az erőtlenséget, a lemondást jelenti. Így a szentmise több mint egyszerű ceremónia. Életforma, végérvényes odaadottság, a megkötözöttség bátorsága.

„A világ megkérdőjelezi a pap szükségességét. Igen, éppen ebben az istennélküli, atyátlan világban van szükség a papokra, hogy létükkel, szolgálatukkal vezessenek, legyenek az ima emberei, próféták, akik Isten üzenetét hiteles szolgálatukkal közvetítik” — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtökön van az ünnepélyes Krizmaszentelési mise, melyet a püspök papságával celebrál. Ez azt a kapcsolatot fejezi ki, amelyben a papok Krisztus egyetlen papi hivatala következtében püspökükkel állnak. A papok együtt miséznek püspökükkel, tanúk és segítők a krizmaszentelésnél, mint ahogy mindennapi szolgálatukban is munkatársai és tanácsadói a püspököknek.

A nagycsütörtöki esti szentmisével megkezdi az egyház a szent háromnapot. A legteljesebb figyelmet fordítjuk azokra a titkokra, amelyeknek emlékezetét ebben a misében ünnepeljük: az eukarisztia és a papság megalapítása, valamint a testvéri szeretet parancsa. A tabernákulum a szentmise előtt teljesen üres.

Az ünnepélyes esti misén a Glória hangjaira megszólalnak a harangok, az oltárcsengők és az orgona. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól. Az oltárcsengőt kereplő, vagy fakalapács helyettesíti a szomorúság jeleként. A homília után lábmosás következhet, majd hitvallás nélkül mondják el a hívek könyörgését. A hívek áldoztatásához szükséges ostyákat ezen a szentmisén konszekrálják, az áldozás általában két szín alatt történik. Az Oltáriszentséget innen az oltárról viszik a betegeknek is ezen a napon, és annyit konszekrálnak, hogy a nagypénteki áldoztatáshoz is elegendő legyen. A mise a könyörgéssel zárul, nincs áldás sem elbocsátás. Mise után az Oltáriszentséget tabernákulumba zárják, majd az oltárfosztás következik.

A nagycsütörtöki mise után a templomban a hívek éjfél után minden ünneplés nélkül éjszakai szentségimádást tartanak az Oltáriszentség őrzési helyénél, minthogy az Úr szenvedése akkor már megkezdődött.

2018. március 28., szerda 14:46

Pócspetriben is hagyomány az utcai keresztút

Pócspetriben a virágvasárnapi ünnepi szentmise barkaszenteléssel kezdődött, majd a hagyományoknak megfelelően Passiót énekeltek. A szentmisét Törő András püspöki titkár mutatta be.

Ezt követően a hagyományoknak megfelelően elindult az utcai keresztút, melyen szintén nagy létszámmal vettek részt a hívek. Az elmélkedéseket az egyházközség képviselő-testületének, az önkormányzat képviselő-testületének, a település intézményeinek, civil szervezetek, családok képviselői olvasták fel.

Holp Andrea

Mit tesz az egyház az ökumenizmusért? Sokan teszik fel ezt a kérdést. Nos, nem csak az ökumenikus imahét programjában merül ki a válasz. Március 27-én Kisvárdán, a nagyhéten megrendezett keresztút alkalmával a római és görög katolikus, valamint a református egyház egységben járta végig Krisztus szenvedéstörténetének állomásait.
Az állomások között zarándokolva felváltva hangzottak fel a felekezetek énekei, majd a keresztúti állomásokhoz fűződő imák és gondolatébresztők. Mindeközben a város lakói lépésről lépésre megélhették a Krisztus-követést, együtt elmélkedhettek a keresztút életszerűségéről.
Épp ez utóbbira hívta fel a figyelmet a kisvárdai plébános, Linzenbold József: a keresztút az, amelyet minden életállapotunkban meg tudunk élni. Minden életállapotunk hordoz nehézséget, és minden életállapotunk hordozza a Krisztussal való találkozást. A keresztút által hordozzuk Krisztus keresztjét, és Ő hordozza a miénket.
Ezt a gondolatot folytatták Papp Tibor, kisvárdai parókus szavai, aki arra hívott meg bennünket, hogy a hétköznapokból kiszakadva, legyen a szenvedés a nagypéntekünk része, a szentsír csendje járja át a nagyszombatot, majd ugyanezzel a hittel éljük meg a feltámadás örömét, és az ünnep legyen ünnep.
A keresztút záró áldásában Kádas Richárd református lelkész útravalója is elhangzott, amelyben arra szólított fel bennünket, keresztény testvéreket, hogy ne féljünk, ne rettegjünk, mert Krisztus velük van.
Kisvárdán tovább folytatódik a nagyheti készület, amely figyelmünket Krisztusra irányítja, hogy ezáltal hitünkben mélyüljünk, és embertársaink számára tanúságot tegyünk a feltámadás öröméről.

Szerző: Szilágyi Eszter

NCD állapotfelmérés és kiértékelés

Jubileumi évünk első negyedének végén, a nagy hét keddjén, az Egyeki Szent József plébánia közössége igencsak nagy fába vágta a fejszéjét. No, nem azért, hogy azt a fát kidöntse, hanem annak gyökeréig hatolva, megkeresni kívánja azt a problémát, mely a természetes növekedést gátolja. Orvosolni, ön gyógyítani, szeretné a közösség gyengéit, saját tagjainak személyes erejével, tevékeny közreműködésével.

Ebben nyújt segítséget egy professzionális közösségfejlesztő team, Süveges Gergő vezetésével. 2017 novemberében került sor az online kérdőívek kitöltésére, melyet egyházközségünk 33 tagja válaszolt meg. A kérdőívek kiértékelése megtörtént, ennek eredményeit tárták elénk és láttatták velünk a mutatókat az NCD munkatársai.

Ahogy Gergő fogalmazott, minden növekedés Isten kegyelmi erejéből származik. Azonban nekünk, embereknek, a közösség tagjainak is vannak feladataink: többek között az, hogy a növekedés útjában álló akadályokat elhárítsuk, csökkentsük. 86 ország 70 ezer közösségében végzett mérés alapján az NCD 20 éve alatt kidolgozták azt a nyolc minőségi karaktert, melyek a keresztény közösségek általános jellemzői.

Ezek: - a megerősítő vezetés

- ajándékalapú szolgálat

- holisztikus kiscsoportok

- szenvedélyes lelkiség

- inspiráló istentisztelet

- szükségletorientált evangelizáció

- hatékony struktúrák

- szeretetteljes kapcsolatok.

Ezt a nyolc területet szemléletesen egy dézsa dongáiként jelenítették meg s tették jól láthatóvá számunkra, hogy a közösség dézsájában lévő kegyelmi áradatból csak annyi maradhat meg, amennyit a legalacsonyabb donga szintje még képes tartani. Ebből következik a diagnosztizálás utáni feladat: az erősítést a legalacsonyabb standard lépésenkénti emelésével kell kezdeni, mert csak ebben az esetben érhető el szintnövekedés.

Azaz, gyengeségeinkből kiindulva léphetünk a növekedés útjára. A minimumfaktort kell Isten kegyelmének útjából, mint akadályt elhárítani, és akkor növekszik az egész. Mindezt nem felülről, vagy kívülről jövő megoldó kulcsokkal, hanem a közösség kollektív bölcsességét jelentő személyes döntéseivel a közösség tagjainak.

El is kezdődött a jelenlévő hívek komoly műhelymunkája: nyolc csoportra bontva, minőségi mutatókként haladva értékeltük ki a kapott diagramokat, mondtunk hálát az erősségeinkért és értelmeztük az alacsonyabb pontszámokat, végeztünk összehasonlításokat, fedeztünk fel összefüggéseket a munkatársak koordinálásával.

A továbbiakban havonta találkozunk majd Mózes Áron és Szerfelják Demeter vezetése mellett 16 alkalommal, hogy a gyökér okokat feltárjuk, melyek a minimumfaktor hátterében állnak. A tünetek felismerése, okok feltárása után cselekvési tervet dolgozunk ki, hogy a magától Istentől való növekedés mellett mi, a közösség tagjai is megtehessük a magunkét.

Isten adja, hogy a közösség kovácsolásának ezt a magas iskoláját az Ő dicsőségére járjuk ki és legyen rajta áldása!

Az állapotfelmérés és közösségfejlesztés a Hátránykompenzáció és Közösség fejlesztés Egyeken című és EFOP-1.3.7-17-2017-00296 azonosító számú projekt keretében valósul meg.

Farkas Éva tanító, egyházközségi képviselő

Fotó: Papp Ágoston

2018. március 28., szerda 12:13

MEGJELENT AZ ÖRÖMHÍR HÚSVÉTI SZÁMA

A tartalomból:

„Isten országa öröm” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezérgondolatában többek között azt hangsúlyozza, hogy a kereszténység az öröm, a kitárt szívek vallása, nem könnyed vígság, hanem legyőzött szomorúság.

„Az örömöt választottam” Az öröm nem egy múló életérzés, hanem létöröm, lehetőség egy boldogabb éltre. — Molnár Katalin EKIF főigazgató gondolatai.

„Találkoztál már az élő Jézussal?” Tokodi László OP gondolataiban az Oltáriszentség közelségéről beszélt. „Jézus Krisztus most halt meg, és én ott vagyok, láthatom Őt, egyesülhetek a szenvedésével.”

„Facet to Face a 21. századi ambó előtt” – de hogyan? Erről beszél Tokodi László OP a „Szólj be a papnak”című vitafórum egyik kezdeményezője.

„Mintha csak álmodnék!” — Taskó Rodrigó fiatal debreceni vállalkozó a megtéréséről, mély istenkapcsolatáról tesz tanúságot.

„A mintha elegáns jelenléte a világban” — Barsi Balázs OFM ferences szerzetes többek között arról beszél, hogy a kereszténynek úgy kellene élnie a világban, „mintha” nem is élne. Ez maga az életszentség. Továbbá arról is kifejti gondolatait, mit tegyen a szenvedő ember, ha már nem tud imádkozni?

Ajánljuk „Az öröm útja” húsvét utáni stációit, amelyről az emberek általában megfeledkeznek. (Barsi Balázs OFM gondolatai). Ehhez kapcsolódik Kovács Ágnes gondírása is, aki korábbi hitoktatási élményeit osztja meg arról, hogyan táncoltak a gyermekek a feltámadás hírére.

Boldoggá avatják Brenner János vértanú papot — A boldoggá avatásra hívja a híveket üzenetében Székely János szombathelyi megyéspüspök.

Az Örömhír kapható az egyházmegye római katolikus templomaiban és plébániáin. Az egyházmegyén kívüli megrendeléseket az Öröm-Hír Szerkesztősége postai úton teljesíti.

Öröm-Hír Szerkesztőség
4024 Debrecen, Varga u. 4.
30/240-1482
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szabó József, az Egri Papnevelő Intézet spirituálisa a 2018. március 25-27-ig a debreceni Szent Anna-székesegyházban tartott nagyböjti prédikációsorozatában isteni fegyverforgatásra hívja a híveket. Három estén keresztül a szellemi-lelki harcról beszél, megvilágítva a kereszt misztériumát, a motivációját, amely nem más, mint a szeretet. Mert „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézus ezt nemcsak elmondta, hanem tanúságot is tett róla, amikor az Atya és az emberek iránti szeretetből vállalta a kereszthalált.

 

Szabó József atya hangsúlyozta, a kereszt nemcsak egy kivégzőeszköz, hanem lelki fegyver, amiről még a gonosz sem tudott. Jézus a kereszttel győzedelmeskedett, hiszen szenvedése a szeretetből fakadt, gyümölcse pedig a győzelem lett a halál, a gonoszság hatalma fölött, megnyitva számunkra a mennyországot. Amely harc motivációja tehát a szeretet, ott egyértelmű a győzelem.

Ezután a spirituális atya elmondta, sokan úgy tekintenek a szenvedésre, mint Isten büntetésére és kérdőre vonják az Urat, miért nem szabadít meg a szenvedéstől. A kereszthordozás igazi célja a szabadság útja, amely elvezet bennünket egy sokkal nagyobb, az Istenben való örömre, ami még a szenvedésekben is jelen van. Jézus azt mondja: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27), hogy „teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11). Jézus Krisztus békességet, evangéliumi örömöt, kereszthordozást, szenvedést ad, de Tőle tanuljuk meg, hogyan tudjuk jól hordozni a keresztet, hogyan kell a lelki fegyverekkel harcolni.

Tegyünk különbséget Isten és a gonosz fegyvertára között

Majd József atya Jézus azon tanítására utalt, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne szálljunk szembe a gonosszal, mert annak is vannak fegyverei. Amiikor a gonosz bennünket kísért, arra késztet, hogy az ő fegyverével harcoljunk. Tehát a lelki harcokban, az első és legfontosabb a megkülönböztetés. Nézzük meg Isten és a gonosz fegyvertárát, és vegyük tudomásul a különbséget. Jézus a kereszttel győzött, a gonosz egyik legnagyobb fegyvere pedig a meg nem bocsátás. Ezzel szemben a megbocsátás egy lelki szellemi fegyver. Ha nem bocsátok meg a gonosz fegyverével élek.

Jézus szeretetből vállalt kereszttel győzött. Amikor Jézus meghal a kereszten a gonosz akkor döbben rá, hogy nem Jézus, hanem ő pusztult el. Nem ismerte fel a szeretet fegyverét, a keresztet, és gyakorlatilag legyőzött lett.

Záró gondolataiban Szabó József atya Szent Pál hét lelki fegyverét sorolta fel, amellyel győzelmet arathatunk. A harcok szellemi síkon, Isten világában történnek, ahol egyértelműen az imával győzhetünk. Jézus tehát szellemi harcra hív bennünket, arra, hogy az Isten kegyelmével harcoljunk, mert Ő az, akit segítségül hívunk, aki harcol a gonosz minden ármánykodása ellen.

Lelki fegyvereink:

 

„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem” Ef 6,10-20).

Ezen lelki fegyverekről folytatja további elmélkedéseit a következő napokban Szabó József atya, az Egri Papnevelő Intézet spirituálisa.

 

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Március 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31