Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

FERENC PÁPA ÜZENETE

A HIVATÁSOK 55. VILÁGNAPJÁRA

 

Kedves Testvérek!

2018. októberében zajlik majd a Püspöki Szinódus XV. rendes közgyűlése a fiatalokról, különös tekintettel a fiatalok, a hit és a hivatás kapcsolatára. Ez alkalmat ad majd nekünk, hogy elgondolkodjunk rajta: életünk középpontjában Isten örömre szóló meghívása áll, és hogy ez “Isten terve minden kor férfija és nője számára” (Püspöki Szinódus, XV. rendes közgyűlése, A fiatalok, a hit és a hivatástisztázás, Bevezetés).

Ezt a jó hírt adja tudtunkra nagy erővel ismét a hivatásokért végzett ima 55. világnapja is: nem a vak sors sodor bennünket, nem vagyunk kitéve a rendezetlen események sorának, hanem éppen ellenkezőleg: életünk és jelenlétünk a világban egy isteni meghívás gyümölcse!

Ezekben a mostani nyugtalan időkben is arra emlékeztet bennünket a megtestesülés misztériuma, hogy Isten mindig hozzánk lép és ő a velünk-levő-Isten, ott jár velünk életünk sokszor poros útjain, és válaszolva gyötrő szeretet- és boldogságvágyunkra örömre hív meg bennünket. A személyes és egyházi hivatások sokféleségében és sajátosságaiban a lényeg ugyanaz: meghallani, megfontolni és megélni ezt az Igét, amely a magasból megszólít bennünket és amely, miközben lehetővé teszi, hogy tehetségünk gyümölcsöket hozzon, ugyanakkor a világ üdvösségének eszközeivé is tesz és boldogságunk teljességére vezet el bennünket.

Ez a három aspektus – a meghallás, a megfontolás és a megélés – Jézus küldetésének elején is keretet adnak. Jézus, miután a pusztában imádkozott és átélte a kísértést, meglátogatja városa, Názáret zsinagógáját, s itt meghallgatja az Igét, megfontolja az Atya által rábízott küldetést és kijelenti, hogy azért jött, hogy a „mai napon” beteljesítse azt (vö. Lk 4,16-21).

Meghallani

Az Úr hívása – ezt azonnal le kell szögeznünk – nem olyan módon egyértelmű, mint számos dolog, amit hallhatunk, láthatunk, megérinthetünk hétköznapi tapasztalatunk során. Isten csendesen és tapintattal közelít hozzánk, nem kényszeríti rá magát szabadságunkra. Így előfordulhat az is, hogy hangját elnyomják a különféle aggályok és ingerek, amelyek értelmünket és szívünket foglalkoztatják.

Ezért fel kell rá készülnünk, hogy elmélyülten tudjuk meghallani az ő Igéjét és az élet sugallatait, oda tudjunk figyelni hétköznapi életünk részleteire és a hit szemével tudjuk olvasni az eseményeket, nyitottnak maradva a Lélek okozta meglepetésekre.

Nem tudjuk felfedezni Isten számunkra kigondolt különleges és személyes hívását, ha magunkba zárkózunk, szokásainkban maradunk, olyan közönyben élünk, mint aki saját énjének bűvköréből nem tud kilépni. Így elvesztjük annak lehetőségét, hogy nagyot álmodjunk és főszereplőjévé váljunk annak az egyedi és eredeti történetnek, amelyet Isten velünk együtt akar megírni.

Jézus is kapott hívást és azután küldetést: ezért volt rá szüksége, hogy elmélyüljön csendben, ezért hallgatta és olvasta fel az Igét a zsinagógában és a Szentlélek világosságával és erejével így tudta kifejteni annak teljes értelmét, ami a saját személyére és Izrael népének történetére vonatkozott.

Ez a magatartás napjainkban egyre nehezebb, mivel zajos, ingerekben és információkban bővelkedő társadalom vesz minket körül, ami betölti napjainkat. A külső zajnak, ami gyakran uralkodik városainkban és környezetünkben, belső szétesettség és zavarodottság a következménye, ami meggátolja, hogy megálljunk, hogy megízleljük a szemlélődés ízét, derűsen átgondoljuk az életünk eseményeit és Isten gondoskodó tervében bízva mérlegeljük gyümölcsözően azokat.

Ám amint tudjuk, Isten országa csendben jön el és anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet (vö. Lk 17,21), és csak akkor vesszük észre csíráit, mint Illés próféta, amikor leszállunk lelkünk mélyére, s engedjük, hogy megnyíljon az isteni szellő alig érezhető fuvallata számára (vö. 1Kir 19,11-13).

Megfontolás

Amikor Jézus felolvassa a názáreti zsinagógában az Izajástól vett részt, Jézus mérlegre teszi annak a küldetésnek a tartalmát, amiért az Atya küldte és bemutatja azoknak, akik a Messiást várják: “Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,18-19).

Ugyanilyen módon fedezhetjük fel mi is mindnyájan hivatásunkat, a lelki megfontolás révén, “abban a folyamatban, amelynek a során az ember az Úrral folytatott párbeszédben és a Szentlélek szavára figyelve eljut az alapvető döntésekre, kezdve az életállapotára vonatkozó döntésen” (Püspöki Szinódus, XV. rendes közgyűlése, A fiatalok, a hit és a hivatástisztázás, II.2).

Azt is felfedezzük, hogy egészen különleges módon a keresztény hivatásnak mindig van egy prófétai dimenziója. Ahogy erről a Szentírás tanúskodik, a prófétákat az Úr nagy anyagi megpróbáltatások, lelki és erkölcsi válságok idején küldte el, hogy Isten nevében szóljanak a néphez a megtérésre, a reményre buzdítva és vigasztalva őket. Ahogyan a szél felkavarja a lerakódott port, a próféta is megzavarja a hamis nyugalmat annak lelkiismeretében, aki megfeledkezett az Úr Igéjéről, és a történelem eseményeit Isten ígéretének fényében teszi mérlegre és segít a népnek felfedezni a hajnal első sugarait a történelem homályában.

Ma is nagy szükségünk van a dolgok ilyen megfontolására és a próféciára, hogy meghaladjuk az ideológiák és a fatalizmus kísértéseit és felfedezzük az Úrral való kapcsolatban azokat a helyeket, eszközöket és helyzeteket, amelyeken keresztül Ő szólít bennünket. Minden kereszténynek ki kellene fejlesztenie magában a képességet, hogy az életet “belülről olvassa” és meg tudja ragadni, hol és mire hívja őt az Úr, hogy folytassa az Ő küldetését.

Megélni

Végezetül, Jézus a jelen pillanat újdonságát hirdeti, amely sokak számára lelkesítő, de másokra bénító hatású: az idő betelt, és Ő az a Messiás, akiről Izajás próféta beszélt egykor, Ő az, akit azért kentek fel, hogy megszabadítsa a foglyokat, visszaadja a vakok látását és hirdesse Isten irgalmas szeretetét minden teremtménynek. Jézus kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,20).

Az Evangélium öröme, amely megnyit bennünket az Istennel való találkozásra, nem tudja kivárni lassúságunkat és lustaságunkat. Meg sem érint bennünket, ha csak állunk az ablaknál azzal az ürüggyel, hogy ki akarjuk várni az alkalmas időt. Be sem teljesedik számunkra az idő, ha nem vállaljuk már ma a döntés kockázatát. A hivatásunk ma kezdődik! A keresztény küldetés a jelennek szól! És mindnyájan arra vagyunk meghívva – akár a világi életben, a házasságban, a papi élet felszentelt szolgálatában vagy a megszentelt élet formájában –, hogy az Úr tanúi legyünk itt és most.

Ez a “ma”, amit Jézus kijelent, arról biztosít bennünket, hogy Isten folyamatosan “leszáll közénk”, hogy üdvözítse emberségünket és részt szánjon nekünk küldetéséből. Az Úr arra hív bennünket, hogy éljünk Ővele, kövessük Őt egy egészen közeli kapcsolatban, közvetlenül szolgálva Neki. És ha tudtunkra adja, hogy arra hív, szenteljük magunkat teljes mértékben az Ő országának, ettől sem szabad megijednünk! Ez szép, és nagy kegyelem, ha teljesen és örökre Istennek és testvéreink szolgálatára szentelhetjük magunkat.

Az Úr ma is hív bennünket, hogy kövessük Őt. Nem szabad arra várunk, hogy elérjük a tökéletességet, hogy csak akkor mondjuk nagylelkűen: “itt vagyok”, nem szabad megriadnunk saját korlátainktól és bűneinktől, hanem nyitott szívvel kell fogadnunk az Úr hangját. Meg kell hallanunk, meg kell fontolnunk személyes küldetésünket az Egyházban és a világban és végül meg kell azt élnünk abban a mai napban, amelyet Isten ad számunkra.

Szűz Mária, a külvárosi leányka, aki meghallotta, megfontolta és megélte Isten testté lett Igéjét, őrizzen meg bennünket és kísérjen mindig utunkon.

Vatikán, 2017. december 3.

Ádvent 1. vasárnapján

Ferenc

Egyházközségünkben szép ünnepséget tartottunk 2018. április 9-én. A faluból elszármazott papok szentmisét mutattak be a 19 éve elhunyt, és Geszteréden 33 évet szolgált Kaszap Béla pápai prelátus emlékére. Ebből az alkalomból Felföldi László püspöki helynök úr felavatta azt az emléktáblát, amelyet a Geszteréden született és Isten szolgálatába állt római és görög katolikus papok neveit örökíti meg.
1945-től összesen kilenc pap indult falunkból Isten szolgálatára. Mi geszterédiek büszkék vagyunk rájuk, és örömmel tölt el bennünket, hogy erősítik lelkünket és egyházközségünket. Az emléktáblát Kolotko Mihály szobrászművész készítette el, amelyet a Bethlen Gábor Alapítvány finanszírozott. Köszönetet mondunk Bacskai József helyettes-államtitkár úrnak, aki kezdeményezte és támogatta az emléktábla elkészítését.

2018. április 20., péntek 09:55

Énekes imádságok Egyeken

Balogh Péter Piusz premontrei kormányzó perjel könnyed, énekesen méltóságteljes előadásába kapcsolódhattunk be az Egyekről Egyekre programsorozat keretében április 18-án.

Piusz atya bemutatta nekünk, és éreztette velünk a zsolozsma mivoltát, különleges varázsát, bevezetett minket a zsolozsma életébe: Isten dicsőítésére szolgál, általa hálát adhatunk, és megfogalmazódhatnak kéréseink benne. Mindenki számára könnyen megtanulható, szép csengésű énekes imádságok. Felhívta a figyelmünket, hogy a szentmise akkor is érvényes egy hívő számára, ha csendben hallgatja azt végig, de zsolozsma nincs imádkozó ember és imádkozó közösség nélkül. Idézte az Általános Rendelkezések az Imaórák Liturgiájáról vonatkozó részeit: „Nem helyes tehát csak a zsolozsma díszének tekinteni az éneket, mint ami kívülről hozzádásként járul az imádsághoz; az ének ugyanis az imádkozó és Istent dicsérő lélek mélységeiből tőr elő, és az ének tárja fel igazán a keresztény istentisztelet közösségi jellegét. Dicséretet érdemel tehát minden keresztény közösség, ha a zsolozsmának énekes formáját minél gyakrabban választja.” A dallam követésével, a közös hang tartásával jobban figyelemmel lehetünk egymásra, és így Istenre is. A nívósabb imádság Isten akarata, s ennek megvalósítása a mi feladatunk.

Ízelítőt kaptunk a zsolozsmát alkotó liturgikus ének-tételek történetéből. A legősibb zsolozsmahimnuszok Szent Ambrus IV. századi írásai, melyeket ősi, órómai dallamokkal szólaltathatunk meg. Az egyház által művelt és nagy becsben tartott énekek összekötnek bennünket a magyar egyház kezdeti századaival: egyes tételeket már Szent László királyunk is énekelhette. A zsolozsma egyik műfaja a válaszos, felelős ének, a responzórium. Biztonságos élményt nyújt, más szövegek megszólaltatása ugyanazon dallamom. A zsolozsma egyik műfaja az antifóna, mely gregorián dallamokkal keretezi a zsoltárokat, s különlegessége, hogy csak a nyugati egyházban van jelen. Ezért ecclesiasticumként tekinthetünk rájuk. Kívánatos a plébániákon, hogy a plébános legalább egyszer egy héten együtt imádkozza a szent zsolozsmát a hívekkel. Az egyeki hívek, a saját plébániájukon nyolc éve használt zsolozsma repertoárjukat fűzték egy csokorba, az Egyeki Énekes Népzsolozsma című gyűjteményben, melyeket ebben a formában is továbbadhatunk az utókornak. Ennek a készülő könyvnek a szerkesztését Balogh Piusz atya végzi.

Méltó zárásként az előadáson résztvevő közönség, imádkozva éneklő közösséggé vált: Piusz atyával, Bökő Péter atyával és Laci atyával együtt énekelhette az Isteni Irgalmasság vesperását, mert Isten irgalmasságáról a zsoltárokban is szó van. A dallamos imák kutatása feladatunk, a megtaláltak megőrzésre szánt értékek legyenek, énekeljük, és tanítsuk, s váljék természetessé a gyakorlatban. Ez az, ami nem megy magától, amire nem elég rácsodálkozni, hanem el kell kezdeni, s be kell kapcsolódni a távolról nehéznek tűnő, de közelről könnyen művelhető éneklő magasztalásba- ekképp buzdít mindenkit Piusz atya, mert csodálatos élmény az is, hogy a zsolozsmákat énekelve évezredes távlatok nyílnak meg az emberek számára.

Pappné Fekete Mónika képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston

Az Egyeki Emléktár Műhely a Hátránykompenzáció és Közösség fejlesztés Egyeken című és EFOP-1.3.7-17-2017-00296 azonosító számú projekt keretében valósul meg.

A Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese adott nagy sikerű, teltházas koncertet a debrecen-józsai Szent György-templomban április 13-án, pénteken este, ahol Johann Sebastian Bach két kantátája (56. és az 57.) csendült fel. A világ tíz legjobb zenekara között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekar több, mint harmincéves múltjával kivívta azt a szakmai elismerést, hogy „hazajár” a világ legnagyobb koncerttermeibe. A zenekar vezetése mégis fontosnak tartja, hogy muzsikájuk a hazai közönség számára is mindenhol elérhető legyen, ezért évadonként három, ún. Közösségi Hét keretében iskolákban, otthonokban, zsinagógákban és templomokban koncerteznek. 2018-ban a három templomi helyszín egyik állomása a Szent György-templom volt.

A hangverseny kezdete előtt Tóth László, a templom plébánosa köszöntőjében megtisztelőnek nevezte, hogy a nagymúltú zenekar az alig kétéve felszentelt józsai templomot választotta a koncertsorozat egyik állomásaként: „Köszönjük, hogy a mai estén osztozhatunk hitvallásukban, mely szerint a zene képes különleges kapcsolatot építeni az emberek között és mélyíteni az egységet, a szeretetet. Az Önök hitvallása találkozik a Szent György-templom üzenetével: összegyűjt és egybe kapcsol, közösséget épít. Így ma este a helyszín, a zene és a művészek mind egy célt szolgálnak. Köszönjük, hogy ennek mi most részesei lehetünk” – zárta házigazdai bevezetőjét a plébános.
A lutheri teológia szerint Isten igéje a Bibliában mindaddig holt szó, amíg azt nem hirdetik, így lettek az egyházi barokk kantáták - melyek közül ezúttal kettő hangzott fel a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában - a protestáns istentiszteletek magyarázó elemei. Az egyházi kantáták Bach művészetében teljesedtek ki, aki közel kétszáz kantátát komponált, melyek legnagyobb része Lipcsében készült, ahol a zeneszerző egyik állandó feladata volt, hogy az igehirdetés témájához illő kantátát írjon.
A hangverseny első részében felcsendült dialógus-kantátát Bach 1725 karácsonyának második napjára komponálta. A dialógusban Jézus, azaz a basszus és a halálra készülődő lélek, azaz a szoprán beszélgetését halljuk a földi életből való távozásról, a lutheránus hagyomány szerint az újra találkozás örömünnepeként felfogva azt.
A második részben Bach egyik szólókantátája hangzott el, melyet Bach eredetileg felesége, Anna Magdaléna szoprán hangnemére írt 1726-ban, majd néhány év múlva átírta alt, illetve basszus hangnemre, melyet azóta ebben a formában az egyik legismertebb, megrendítő szépségű Bach-kantátaként tartanak számon.
Az est folyamán a zenekar fő hangszerén játszó csembalista rövid magyarázatokkal segítette a jelenlevőket a művek értelmezésében. Dinyés Soma bemutatta a barokk zenekar hangszercsoportjait, külön-külön megszólaltatva azokat, köztük egy 1680-ban készült hegedűt, mely aktív részese volt a hangversenynek.
A Budapesti Fesztiválzenekar nagy ajándéka volt ez a koncert, melyen a Szent György-templomba ellátogatott hallgatósággal osztották meg a zenében rejlő szenvedélyt, valóban átadva a zene varázsát és elbűvölve a közönséget.

Papp Erika

Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese – Zenekarvezető: Midori Seiler, Énekesek: Pasztircsák Polina, Gavodi Zoltán, Csapó József, Tomáš Šelc

Nagy népszerűségnek örvend a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye sajtóirodája (Örömhír Média Alapítvány) által kezdeményezett 3 az 1-ben Médiaképzés, amelyen 35 hallgató kezdte meg 2018. márciusában az egy éves időtartamú tanulmányait. A debreceni Szent József Gimnázium épületében zajló felnőttképzésen a résztvevők három: újságírói, fotóriporteri és online felhasználásra operatőri alapismereteket sajátítanak el.
A heti rendszerességgel megtartott elméleti és gyakorlati alkalmakból álló órákat neves médiaszakemberek és a Debreceni Egyetem tanárai tartják. A színes, gazdag elméleti és gyakorlati képzést segítő tárgyak a következőek: sajtó-, film- és fotótörténet, tömegkommunikáció, a XX. század történelme és magyar irodalma, társadalmi ismeretek, sajtójog, sajtóetika, beszédtechnika, íráselemzés és gyakorlat, sajtó- és fotó műfajismeret, fotóriporteri ismeretek és gyakorlat, vizuális nyelv és dramaturgia, TV-s ismeretek, digitális fotó- és videofilm szerkesztés, online újságírás, videotechnika, fotós- és videós terepgyakorlatok. A médiaképzés végén a hallgatók modulzáró vizsgákat, szakvizsgát, ezen belül szóban is számot kell adniuk megszerzett ismereteikről. Készíteniük kell egy riportszakdolgozatot, fotóalbumot, riportfotó sorozatot, címlapfotót és egy 1-2 perces filmet.
A sajtóirodán belül működő Öröm-Hír Szerkesztőség régi vágya, egy egyházmegyei tudósítói hálózat megalakulása valósul meg ezzel a képzéssel. A hallgatók az egyházmegye egyházközségeiből, iskoláiból érkeznek hétről hétre és szabadidejüket áldozzák arra, hogy közösségeikről, intézményükről hiteles, profi szintű tájékoztatást adjanak cikkek, vélemények megfogalmazásával, profi fotók és videó anyagok elkészítésével, bekapcsolódva az evangelizálásba. Az Örömhír hirdetése, továbbadása keresztény küldetésünk legfontosabb feladata. Az Egyház Krisztus parancsa szerint hirdeti minden népnek az Evangéliumot (vö. Mt 28,19-20).

A sajtó, a politika és a gazdaság után a harmadik nagyhatalom, amely egy második valóságot teremt, hiszen az ember elhiszi, elfogadja azt, amit lát, hall a különböző csatornákon keresztül. A médiajelentős előnyöket nyújt, nem csak információk hordozói vallási eseményekről, eszmékről és személyiségekről, hanem az evangelizálás és a katekézis eszközei is. Az Egyház is jelen van ezen a fórumon hiteles tanításával, a sajtóorgánumain keresztül a nyomtatott és elektronikus felületeken. Az Öröm-Hír Szerkesztőség ehhez az evangelizáláshoz szeretne csatlakozni a profi szakemberek képzésével, hogy átfogó képet tudjon adni az egyházmegyéről, hitelesen hirdetve, továbbadva az evangélium jó hírét, az Örömhírt is. Éppen ezért a jelenleg negyedévenként megjelenő Öröm-hír egyházmegyei nyomtatott újság internetes változata, a www.orom-hir.hu portál elkészítése is folyamatban van.
A hallgatók a 3 az 1-ben Médiaképzés elvégzésével egy olyan tanúsítványt is szereznek, amellyel adott esetben munkavállalási lehetőségük is bővül.

A képzést az Örömhír Média Alapítvány az EFOP-1.3.7-17 „A társadalmi kohézió erősítése az egyházak és civil szervezetek közösségfejlesztő tevékenységének bővítése” című pályázat keretében valósítja meg.

Kovács Ágnes
Öröm-Hír Szerkesztőség

Bosák Nándor püspök atya tartotta a Szentségimádás iskoláját Debrecenben

2020-ban Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszust. A világméretű esemény előkészületei Magyarországon már az elmúlt években elkezdődtek, így a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye közösségei is aktívan bekapcsolódnak a felkészülésbe. Ez történik a debreceni Szent László Domonkos-templomban is, ahol 12 pénteken keresztül Szentségimádás iskoláját tartanak. Az alkalmak este 6 órakor szentmisével kezdődnek, ezután a résztvevők rövid előadást hallhatnak az Oltáriszentségről, majd a találkozó csöndes szentségimádással zárul. 2018. április 13-án, pénteken a résztvevők Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök atyával találkoztak.

Bosák Nándor püspök atya gondolataiban azt fejtette ki, hogyan lehet Isten jelenlétében élni.

Keresztény mivoltunkban Istentől megkapjuk azt a lehetőséget, hogy az Ő jelenlétében élhetünk a földön. Szent Pál ezt úgy fejezi ki: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az apostol olyan életről beszél, amelyben az emberi élet minden vonatkozásával egybeesik Isten életével.

A püspök atya Korzenszky Richárd — a tihanyi apátság volt elöljárója — egyik tanulmányára utalt, amelyben a szerző mind a világiakat, mind a papságot érintő kiégésről értekezett azt hangsúlyozva, hogy sok ember Isten elől a munkába menekül, mások pedig a munkából, az életből a vallásosságba menekülnek. Ez elgondolkodtató. Amikor tehát arról beszélünk, hogy Isten jelenlétében élünk, ne úgy fogjuk fel az életünket, hogy az, az egyik oldalról evilági, a másik oldalról pedig természetfölötti. A kettő nem különálló, hanem együtt valósul meg. Majd a püspök atya ismét Pál apostolt idézte, amelyben benne van az emberi életnek minden vonatkozása is, de hozzá teszi: „Krisztus él bennem”. Ezt az egybetartozást, a kettő összhangját kell megvalósítani, ami nem egyszerű, mert mindkettő követeli a maga részét, amikor az egyik elől a másikba menekül az ember.

Ezt követően Bosák Nándor püspök a kettő egységének a szentmisében történő megvalósulásáról beszélt. Kiemelte, a szentmise római kánonjában az eukarisztikus imában nemcsak Jézus Krisztus jelenik meg, hanem az Egyház múltja, és a jelen valósága is. A szentmisében imádkozik az Egyház, a pap elmondja, miért vagyunk jelen és kikért fohászkodunk, majd mindezt felajánlja. Gyönyörű kép ez. Végül a szentmisében eljutunk oda, hogy Krisztus megjelent közöttünk az Eukarisztiában, és ismét felsoroljuk a kéréseinket. Az Egyház térben és időben a legszentebb dologgal, Krisztussal találkozik, mintegy egymásra találnak. Az imádságban, amit mélyen meghajolva imádkozik a pap: „Alázatosan kérünk mindenható Istenünk, szent angyalaid vigyék áldozatunkat a mennyei oltárra, hogy mi, akik most itt majd részesedni fogunk Krisztus testéből, azok részesedjünk az üdvösségben.” Vagyis, jusson el az Istenhez, hogy Krisztus, Istennel való kapcsolatunknak a szimbóluma valóságosan van jelen. Gyönyörű kép ez, ami az oltáron történik, hiszen az emberi és az isteni dolgok itt találkoznak. A szentmisében kézzel fogható, hogy a földi oltár és a mennyei oltár között átjárhatóság, kapcsolat van. Ennek a mintájára gondolhatjuk el a mi életünkben Isten jelenlétének a megvalósulását. Hogyan történik ez?

Bosák Nándor püspök atya a szentmisére, mint a szentségek szentségére, majd a katolikus Egyháznak a szentségekre vonatkozó tanítására irányította a figyelmet. Eszerint a szentségek olyan látható jelek, szavak, szimbólumok, amelyekhez Jézus Krisztus megbízásából az Egyház úgy rendelkezett, hogy ehhez a látható jelhez hozzákapcsolja Isten ajándékát. Ahol ezeket a jeleket megvalósítják, létrehozzák, ott jelen van Isten ajándéka. Így lettünk Isten gyermekei a keresztségben. Ugyanakkor a víz nélkül nem kapjuk meg ezt az ajándékot, de nemcsak a víznek van ebben szerepe. Ahol szabályosan elvégzik a cselekedetet, ott megtörténik az a lelki valóság, amit Jézus hozzákapcsol. Ezzel a szentség hatása nincs kiszolgáltatva az ember személyes életének. Ereje nem az embertől függ. A szentség az emberi tényezők tökéletessége nélkül — függetlenül attól, hogy hívő vagy hitetlen, jó, vagy ember rossz emberről beszélünk — működik. Ha az Egyház előírásai szerint végzik a szertartást, akkor a keresztelés érvényes. Viszont ahhoz, hogy a kegyelmi ajándéka szubjektíve érintsen bennünket, szükséges, hogy a minimális befogadó készség meglegyen. Éppen ezért hinni kell és el kell fogadni a szentség ajándékát. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a szentmisében, a szentségek szentségében szabályosan átváltoztatják a kenyeret és a bort, az valóságosan Krisztus teste lesz, és aki megáldozik, egyesül Krisztussal. De ehhez is kell befogadó készségnek lenni, így jön létre, hogy az illető megkapja azt a kegyelmet, hogy egyesül Istennel.

Mi olyan emberek vagyunk, akiket Isten kiválasztott arra, hogy éljük az Ő életét a megkeresztelkedésünk által az egész emberségünkben.

Majd a püspök atya befejező gondolatában elmondta: „Amikor tehát arról beszélünk, hogy Isten jelenlétében szeretnénk élni, azt keressük, hogy melyek azok a pontok, amelyek segítenek bennünket a természetfölötti életben. Egyrészt ezt hinni kell, másrészt pedig akkor fog ez működni, ha élethelyzeteinkben ennek tudata megjelenik. Isten jelenlétében élni nem azt jelenti, hogy a láthatatlan világba kerülök, hanem emberi cselekedeteinkben, helyzeteinkben tudatosodik bennünk, hogy itt van Isten, az Ő kegyelme és segítsége. A megtestesülésben nem az embert emelte fel Isten, hanem Ő jött le hozzánk. Ha ezt újra és újra sikerül tudatosítanunk, akkor, akár terhet jelent az élet, akár örömteli sikereink vannak, ne tulajdonítsuk azokat magunknak, hanem Istennek. Akkor nem szakad szét a kettő az emberi élet természetes vonala és a lelki ajándéka, hanem egyik a másikat, Isten iránti szeretetünket megtermékenyíti.”

Kovács Ágnes

A képviselőtestülettel is találkozott a megyéspüspök a kánoni vizitáción

Mint arról már korábban is hírt adtunk, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Palánki Ferenc megyéspüspök 2018. április 12-én megkezdte két napos kánoni látogatását a plébániákon. Először a debreceni Szent Anna-székesegyház plébániáját látogatta meg, majd este 6 órakor szentmisét mutatott be a templomban és ezt követően találkozott a közösség képviselőtestületének tagjaival. Másnap, 13-án, megtekintette a plébánia filiáiban, Mikepércsen és a debreceni Homokkertben található kápolnákat, a plébánia területén működő egyházmegyei iskolát, délután pedig részt vett az elsőáldozók szüleinek tartott szülőértekezleten.

Krakomperger Zoltán plébános az esti szentmise elején köszöntötte Palánki Ferenc megyéspüspököt a hívek jelenlétében, majd gondolataiban történelmi jelentőségűnek nevezte a főpásztori látogatást, hiszen ez nem csupán az egyházközség adminisztratív életét tartalmazza, hanem ennél sokkal többet. Mint fogalmazott: „A részegyház főpásztora a hívek egységének a látható jele, szimbóluma és eszköze, titokként az egyház misztériumához rendel bennünket, hisz mi magunk is szeretnénk Krisztus titokzatos testévé válni, amelyhez szükségünk van Istentől küldött pásztorokra.”

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban kifejtette, beiktatása óta (2015. november 14.) most jutott arra lehetőség, hogy meglátogassa az egyházmegye plébániáit. A főpásztor hangsúlyozta, látogatása nem ellenőrzés, hanem részesedés az egyházközség örömében.

A szentmise után a képviselőtestületi tagokkal találkozott. Kifejtette, a testület egyik legfontosabb szerepe, hogy a hívek gondolatait, örömeit, bánatait, véleményét közvetítse a plébános felé, valamint segítse az egyházközség vezetőjének munkáját. Zoltán atya a plébánosi szolgálata mellett a püspökségen irodaigazgatói feladatainak is eleget tesz, valamint az egri szeminárium professzoraként aktívan részt vesz a kispapok oktatásában-nevelésében.

Továbbá a főpásztor örömmel konstatálta, hogy a plébánia felújítása elkészült, majd a templom tornyának renoválásához szükséges anyagi támogatásáról is biztosította az egyházközséget. A rendkívüli alkalmat megragadva pedig meghívta a testületet az egyházmegye fennállásának 25 évfordulójára tervezett 2018. május 31-június 2-ig tartó 3 napos jubileumi ünnepségére. A központi rendezvény 31-én este 6 órakor Bosák Nándor nyugalmazott püspök ezüstpüspöki szentmiséjével kezdődik. Másnap, június 1-én a hívek az Eucharisztikus Világkongresszus missziós keresztjét fogadják, majd június 2-án, szombaton délelőtt 10 órakor ünnepi szentmise lesz, amelyen részt vesznek  az MKPK tagjai, valamint a határon túli magyar egyházmegyék főpásztorai is. A szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek lesz.

A püspök atya jubileumi ünnepség szervezésére, lebonyolítására is kérte a testületi tagok munkáját, segítségét.

A főpásztori a látogatások formáját a Püspöki Kongregáció, 2004. február 22-én kiadott Apostolorum successores (Apostolok utódai) kezdetű direktóriuma irányelvei határozzák meg. Ennek megfelelően a püspök atya szentmisét mutat be az egyházközségben, találkozik a plébánossal és a többi ott szolgáló pappal, szerzetessel, a hívekkel, a plébánia területén lévő egyházmegyei iskola vezetésével, bepillantást nyer a képviselőtestület, hitoktatók munkájába, meglátogat más intézményeket, de ez a látogatás arra is lehetőséget biztosít, hogy az egyházközség néhány betegével találkozzon. Az egyházmegye püspöke a látogatás során a plébánia vagyonkezelésének és fenntartásának vizsgálatát sem mulasztja el. Megtekinti a szent helyeket, a liturgikus felszereléseket, a többi javakat és az egyházközség hivatalos dokumentumait.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Palánki Ferenc megyéspüspök 2018. április 12-én megkezdte két napos kánoni látogatását az egyházmegye plébániáin. Először 12-én délelőtt a debreceni Szent Anna-székesegyház plébániájára látogatott, ahol jelen voltak Fodor András püspöki helynök, dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa, Törő András püspöki titkár, Reznek Ádám a székesegyház káplánja, Vadász László a plébániához tartozó Neokatekumenenális közösség vezetője és Tajos Benedict papnövendék a közösség tagja. A megyéspüspök este 6 órakor szentmisét mutat be a templomban és ezt követően találkozik az egyházközség képviselőtestületének tagjaival. Másnap, 13-án, a főpásztor megtekinti a plébánia filiáiban: Mikepércsen és a debreceni Homokkertben található kápolnákat, délután pedig részt vesz az elsőáldozóknak tartott szülőértekezleten.

Az egyházmegye mintegy 56 plébániájának 2 napos látogatása körülbelül két évet vesz igénybe. A látogatás lehetővé teszi, hogy a püspök tájékozódjon a plébánia vallási és társadalmi helyzetéről; értékelje a lelkipásztori szolgálatra rendelt személyi és tárgyi struktúrák hatékonyságát; számot vessen az evangelizáció munkájának körülményeivel és nehézségeivel, hogy így jobban meghatározhassa a szerves lelkipásztori tevékenység prioritásait és eszközeit.

A főpásztori a látogatások formáját a Püspöki Kongregáció, 2004. február 22-én kiadott Apostolorum successores (Apostolok utódai) kezdetű direktóriuma irányelvei határozzák meg. Az egyházmegye püspöke a látogatás során a plébánia vagyonkezelésének és fenntartásának vizsgálatát sem mulasztja el. Megtekinti a szent helyeket, a liturgikus felszereléseket, a többi javakat és az egyházközség hivatalos dokumentumait.

2020-ban Busapesten rendezik meg a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszust. A világméretű esemény előkészületei Magyarországon már az elmúlt években elkezdődtek, így a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye közösségei is aktívan bekapcsolódnak a felkészülésbe. Ez történik a debreceni Szent László Domonkos-templomban (Füredi u. 6.) is, ahol 12 pénteken keresztül Szentségimádás iskoláját tartanak. Az alkalmak este 6 órakor szentmisével kezdődnek, ezután a résztvevők rövid előadást hallhatnak az Oltáriszentségről, majd a találkozó csöndes szentségimádással zárul.

Minden egyes alkalmat a környező egyházközségek más-más papja vezet. Ezúttal 2018. április 13-án, pénteken a résztvevők Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök atyával találkozhatnak.

Kérem, adjanak hírt eseményünkről!

Köszönettel,

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. április 09., hétfő 13:45

Jézus Krisztus a férfiak példaképe

Férfiaknak tartottak lelkigyakorlatot Nyíregyházán

 

Jézus Krisztus a férfiak példaképe. Ezzel a mottóval tartott lelkigyakorlatot férfiaknak Szabó József atya, az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szervezésében 2018. április 7-én, Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

 

Krisztust követő, tanúságtevő férfiként élni, küzdeni, szeretni, vágyni, harcolni, ezen gondolatokat bontotta ki a lelkivezető atya, aki hangsúlyozta, azért fontos e kérdésekkel foglalkozni, mert a férfi keresztény és férfiúi identitása meghatározó a környezetére, gyermekeire, családjára nézve, hiszen a férfinak mindig van egy kisugárzása.

Szabó József atya gondolataihoz a Szentírást vette alapul, miszerint Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember férfiként lett ember, ezzel az identitással élte meg a földi életét. Krisztus tehát, mint valóságos férfi, nemcsak az Istennek tetsző életre mutatott példát, hanem arra is, hogyan kell férfiként megélni hitet, az emberekkel, családdal való kapcsolatokat. A lelkigyakorlaton részt vevők ezen az úton, tehát mint tanítványok tanulhattak Jézustól.

Szabó József atya másik fontos aspektusként — amely motivációs alapként is szolgált a téma aktualitásában —, azt is kiemelte, hogy Európában, így hazánkban is a vallásosság, a hit csökkenése a tendencia, és egyre kevesebben vannak a férfiak is a templomokban. E csökkenés gyakorlatilag katasztrófához vezet, hiszen az ember, amikor megtagadja Istent, nemcsak beteggé válik, hanem tragédiát is jelent az életében, valamint ennek következményeként Európa megszűnik. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozott az előadó a nyíregyházi társszékesegyházban, ahol több előadást követően Szentségimádást is tartottak.

Az előadások hanganyagait hamarosan közzétesszük az egyházmegye facebook oldalán.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye


Szent Anna Székesegyház programsorozatai:

Idősek akadémiája

Mediációs alkalmak

Katolikus Karitász adományvonal

Naptár

« Április 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Linkajánló

kurir logo Radio Vaticana logo bonum 
 kat radio  SzentIstvanradio  ujember
mkpk logo 0   vatican  oromhir
cursillo hal kolping
templom logó
LOGO PORTAL2
kepmas
szentkut
 oseinkhite banner180x300 Máriapócsi búcsúk 2016 2 0  szbap
DMK logo 1  nyhmuv kp

Napi evangélium

Napi Evangélium RSS
  • 2018. április 22. – Húsvét 4. vasárnapja (Jn 10,11-18)
    Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és...

Magyar Kurír friss hírei

Katolikus Hírportál

Facebook oldalunk

Youtube csatornánk