Közzétették a fiatalokról szóló püspöki szinódus résztvevőinek névsorát
Magyarországot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferen...
Ismét zarándoklattal kezdik a tanévet a nyírbátori katolikus intézményben
Megtartották zarándoklatra felkészítő alkalmakat 2018. szeptember 18-án Nyírbátorban a Báthory Istvá...
Megjelent az ÖRÖM-HÍR, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának legújabb száma
Ajánló a tartalomból:
„Milyen a viszonyunk az igazsággal?” - Palánki Ferenc megyéspüspök vezér...
Új tagintézménnyel bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai köznevelési intézménye
Kerékpárút, rollerpálya és focipálya is található az újonnan épült mátészalkai római katolikus óvodá...
Közzétették a fiatalokról szóló püspöki szinódus résztvevőinek névsorát
Közzétették a fiatalokról szóló püspöki szinódus résztvevőinek névsorát...
Ismét zarándoklattal kezdik a tanévet a nyírbátori katolikus intézményben
Ismét zarándoklattal kezdik a tanévet a nyírbátori katolikus...
Megjelent az ÖRÖM-HÍR, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának legújabb száma
Megjelent az ÖRÖM-HÍR, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának legújabb...
Új tagintézménnyel bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai köznevelési intézménye
Új tagintézménnyel bővült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai köznevelési...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei
2018. július 31., kedd 18:13

Igent mondani Krisztus hívó szavának!

„Uram, te vagy a fény a sötétben,
Krisztusom jöjj, világítsd be a szívem!
Uram, te vagy a fény a sötétben,
Krisztus jöjj, te vezess utamon! „
/liturgikus ének/

Immár 9. alkalommal mondtunk igent Krisztus hívásának, és indultunk el gyalog a máriapócsi kegytemplomig, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújára 2018. július 28-án. A közel 45 km-es utat negyvenöten tettük meg, Linzenbold József plébános atya lelket melengető szavai és áldásával indulva.

Utunk során több településen megálltunk. Anarcson Monostory Marcell görögkatolikus esperes atya várt bennünket kedves szavaival, Nyírkarászban Katona István római katolikus plébános, Baktalórántházán pedig Lázár István plébános atya.

Állomáshelyeinken nem csak Krisztus szeretete, hanem a hívek és az atyák segítőkészsége, imája, alázata is megerősített bennünket hitünkben, lelkesedésünkben és kitartásunkban. Mindannyian arra buzdítottak bennünket, hogy ne csak a kitűzött cél lebegjen szemünk előtt, hanem az a mély bűnbánat, mely segítségével lépésről lépésre letehetjük lelkünk keresztjét. Köszönjük nekik a lelki és testi felfrissülést, mellyel gazdagon elláttak bennünket.

Az éjszaka csöndjét megtörte halk énekünk, csöndes imádságunk, az egymással folytatott önfeledt beszélgetések. Barátságok születtek, megismertük egymást, hiszen többen csatlakoztak hozzánk ajakról is, olyanok is, akik már több éve társaink a zarándoklatban.

A Hold mindvégig előttünk járt, megvilágítva lépteinket. József atya jelenléte erőt adott mindannyiunknak, s bár nem tarhatott végig velünk, éneke, imája és kitartása bűnbánatra szólított.

Zarándoklatunk alatt több segítőnk is volt, hiszen velünk tartott Ignácia nővér is, aki a Szent László Katolikus Gimnázium kisbuszával kísért utunk során. Bárki beülhetett mellé, aki testileg elfáradt, s a vele való beszélgetések után igazán felfrissülve folytathatta lépteit. Köszönjük nővér a lelki táplálékot!

S aki szinte a kezdetek óta velünk tart, Bákonyi Sándor, egyházközségünk gondnoka, valamennyiünk jó barátja - biztosította számunkra a pihenés lehetőségét, s vitte autójával csomagjainkat.

Hajnali 5 óra körül az út végén csapatunk bár kicsit szétszakadozott, de a szentmise alatt mindannyian együtt imádkozhattunk és adhattunk hálát Istennek, a mi Urunknak, hogy mindvégig velünk volt nehézségeinkben, fáradtságunkban és kitartásunkban. Jó volt fürkészni az arcokat, keresni az ismerős szempárokat a több ezer zarándok között, s mosolyogva egymásra tekinteni: igen, újra végigjártuk az utat.

Borus Lászlóné
egyházmegyei média-képzős hallgató

Ismét több ezren hallották meg Isten hívó szavát és tették meg a hosszú kilométeres zarándokutat gyalogszerrel, két-vagy éppen négy keréken. Július 29-én Máriapócs megtelt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye híveivel és papjaival, hogy együtt imádkozva hálát adjanak a Szűzanya közbenjárásáért és búcsút mondjanak bűneiknek. A szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be, lelki táplálékot Kocsis Fülöp görög katolikus érsek-metropolita homíliájából nyerhetett az egybegyűlt hívő sereg.

Ezt a hatalmas hívő sereget körbejárva leginkább idős emberekkel találkozhatunk. Nagymamákkal, nagypapákkal vagy akár dédszülőkkel. Talán e tapasztalattól jobban nem is bizonyíthatná más Kocsis Fülöp szavait, aki a hivatások fontosságáról szólt az őt hallgatókhoz. Kiemelve Szent Anna, Jézus nagymamájának ünnepét a nagyszülők szerepének nélkülözhetetlen feladatára hívta fel a figyelmet: „Mi a feladata egy nagymamának? Nem csak süteményt süt, vagy büntetés nélkül kényeztet, és nem csak készenlétben áll, hogy néha megszabaduljunk gyerekeinktől egy kis időre. Ettől sokkal magasztosabb az ő feladata. Egyben kell tartania a családot.” A beszéd alatt a hallgatóság többségében valószínűleg felmerülhetett a kérdés, hogy hogyan is tudja egyben tartani a családot a nagymama. Mit tud még tenni az ő szeretteiért és mi az ő szerepe családja körében. Az érsek végül rávilágított arra, hogy a nagymama, a nagyszülő az imádságával támogatja és segíti gyermekei, unokái életét.

A szónok beszédében visszatekintett a kommunizmus időszakára, amikor a diktatórikus rendszer minden erővel azon volt, hogy az egyházat elnyomja. Megnyugodva mondták akkor, hogy a templomokban már csak idős emberek vannak, akik hamarosan meghalnak és a padok üresen maradnak majd. Valahogy aztán mégis úgy alakult, hogy a padok újra és újra megteltek idős emberekkel, akik elűzhetetlenül imádkoznak Isten házában.

Kocsis Fülöp rámutatott arra is, hogy a mai világban olyan erők mozognak, melyek szét akarják robbantani a családokat, éppen ezért intézte a fiatalokhoz a következő szavakat:
„Ne gondoljuk azt, hogy majd idős korban mi is imádságos emberek leszünk! Csak az tud imádságos idős emberré válni, aki egész életén keresztül fohászkodott, és ennek mintegy természetes következményeképpen nagyszülőként is tud majd imádkozni gyermekeiért, unokáiért, megmentve ezzel az életüket. Nem túlzás azt mondani, hogy most kezdődik az a szolgálat, az a feladat, mely által később majd rajtad keresztül Isten megmenti a rád bízottakat, a szeretteidet.”

A családban az együttélést hangsúlyozva Kocsis Fülöp rámutatott, hogy addig tudjuk átadni az értékeket, amíg velünk van a gyermek, mert mikor már a felnőttkorba lép, élni akarja saját életét és nem tarthatjuk Őt vissza. Igyekezzünk tehát átadni mindazt a bölcsességet és élettapasztalatot, ami szükséges ahhoz, hogy gyermekeink Isten útmutatása szerint haladjanak életük állomásain. „Az élő Isten is családban élt. Az Atya, Fiú és Szentlélek csodálatos szeretetközösségében, ami az első család, az őscsalád. Ez a mintakép minden emberi közösségnek, elsősorban és legfőképpen a családnak. Ne hagyjuk, hogy a család eszméje kivesszen ebből a világból, mert csak benne tudunk igazán Istenre találni. A családon keresztül érthetjük meg a Szentháromságot, így lesz a miénk is szeretetközösség.”

Kocsis Fülöp érsek a 2020-as Eucharisztikus Kongresszussal párhuzamba állítva intett arra, hogy járuljunk az oltári szentséghez minden alkalommal, amikor csak lehet. A szülők és nagyszülők pedig imádkozzanak azért, hogy gyermekeik életében természetes és mindennapi táplálék legyen az eucharisztia. „Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy nekünk adja magát, hogy egyesüljön velünk. Az Eucharisztikus Kongresszusra csak úgy tudunk méltóképpen felkészülni, ha már mától fogva mindennapi táplálékunk lesz az Oltáriszentség. Ne tartsuk magunktól távol ezt a csodálatos ajándékot és ne maradjunk távol az Istentől. Ha akadálya van, tegyem le a bűneimet, ne hordozzam azokat. Mindennél fontosabb, hogy jöjjek, mert ezen keresztül tapasztalhatom meg az Isten végtelen szeretetét.”

Homíliáját befejezve érsek úr elmondta, hogy bár a nagyszülők hivatását emelte ki beszédében, de lényeges, hogy mindenki kivétel nélkül éljen méltóan ahhoz a hivatáshoz, amit az Istentől kapott, teljes alázatossággal, szelídségben és türelemben.
A búcsú zárásaképpen Lorettói litániát imádkozhattak a hívek a kegytemplomban.

Az egyházmegyei búcsún Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök
a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 25. évében eddigi áldozatkész, eredményes és buzgó lelkipásztori szolgálata elismeréséül

I. püspöki tanácsossá kinevezte

1. Bákonyi János iskola- és egyetemi lelkész urat
2. Csordás Gábor urat, a Központi Papnevelő Intézet prefektusát
3. Kálmán József fényeslitkei plébános urat
4. Kerekes László geszterédi plébános urat
5. Pankotai József nyíregyháza-kertvárosi plébános urat
6. Papp László egyeki plébános urat
7. Törő András püspöki titkár urat

II. címzetes kanonoki címmel tüntette ki:

1. Kiss Tibor nyírteleki plébános urat
2. Maga László polgári plébános urat
3. Szováti Tamás orosi plébános urat

III. címzetes apáti címet adományozott:

1. Gáspár Mátyás ajaki plébános urat a Szűz Máriáról nevezett szabolcsi apáti címmel;
2. Heidelsperger István mátészalkai esperes-plébános urat a Szent Györgyről nevezett szerepi apáti címmel;
3. Horváth János kállósemjéni esperes-plébános urat Szent Mihályról nevezett gáborjáni apáti címmel;
4. Lázár István baktalórántházi plébános urat Szent Imréről nevezett bihartordai apáti címmel;
5. Takács János rakamazi főesperes-plébános urat a Szűz Máriáról nevezett kórósszigeti apáti címmel adományoztam meg.

Stefán Szilvia, egyházmegyei média-képzős hallgató

Jubileumi ünnepségsorozatunk üde színfoltja volt a júliusi „Vacsora fehérben” című rendezvény, mely a katolikus templomunk előtti téren került megrendezésre július 28-án. A Szent József plébánia és Egyek Nagyközség önkormányzata, valamint a Szent János Katolikus Iskola, a helyi Tárkányi Béla Könyvtár, illetve a Szent Ferenc Karitász csoport által szponzorált közös rendezvény, az összefogás nagyszerű példája volt.

Kétszáz éves évforduló tiszteletére öltöztünk mindannyian fehérbe. Mint egy óriási fehér virágcsokor a kőóriásunk, templomunk lábánál, úgy festett a fehér sokféle árnyalatába öltözött piknikezők közössége. Az kerti parti legfiatalabbja 2 hónapos, a legidősebbje a nyolcadik x-et is meghaladó korú volt. És illett, nagyon illett a fehér ruha rájuk! A színek harmóniáját biztosította az asztalokon feltálalt színes finomságok sora.
A koccintás előtti pohárköszöntőt plébánosunk Papp László, az önkormányzat részéről Szalai Erika képviselő asszony, illetve Pappné Fekete Mónika, a Szent Ferenc Karitász vezetője mondta. Plébánosunk beszélt a rendezvény gondolatának megszületéséről, illetve a történetéről, valamint kifejezte örömét és háláját a jelenlévőkért. Szalai Erika elmondta, hogy hogyan építették be pályázatukba a rendezvényt, s a nyert összegből születtek meg a fehér abroszok, virágköltemények, kerültek az asztalra hűs ásványvizek és ünnepi falatkák. Jutott még a koccintáshoz szükséges pezsgőre, kölyökpezsgőre, az ünnepi hangulatot fokozó buborékfújóra és ajándékbögrékre is. A karitász vezetője, Mónika beszélt a tervezett meglepetésekről, játékokról, a családi és baráti fotókészítés lehetőségéről, az együttlét felett érzett öröméről.
A könyvtár dolgozói személyes, és működő csoportjaik tagjaiból szervezett asztaltársaságokkal is gazdagították a rendezvényt. Székekről, asztalokról katolikus iskolánk igazgatója Kirilla Pál gondoskodott, a hangulatot aláfestő melódiákat Papp Róbert válogatta és Bódi István, az intézmény helyettes vezetője hangosította.

Volt időnk felkészülni és barátkozni az ünnepség gondolatával, hiszen az egyházközség testületi ülésén és a szentmisék hirdetéseiben, „Élő vizünkben”, több mint egy éve hangzik a felhívás a készületre. Sokan meghallották a hívást és öltözködtek menyegzős köntösbe.
Az igazi menyegzői hangulatot a templomunkban, pár órával korábban házasságot kötő Zsanett és Róbert hozta el közénk, akik megjelentek különleges piknikünkön, hogy velünk koccintsanak, mi meg rájuk is, az ő boldog, szép közös életükre. A buborékfújók a gyereksereg kezében szórták a szivárványívet az ifjú pár köré. A továbbiakban kedves, szinte családias- nagycsaládias légkörben folyt a vacsoránk, sorra kínálták egymást az asztaltársaságok hozott batyuikból, s cseréltek székeket, leülve egy-egy kedves szóváltás idejére a szomszédokhoz is. Igazi nagycsaládos idill volt, amikor a kilencgyermekes Nagy Attila és családja megjelent majdnem teljes létszámban, sőt még barátot is hozott. Öröm volt szívnek és szemnek látni őket együtt, ünneplőben és tiszta fehérben.
Köszöntőjében elmondta plébánosunk, hogy ez az elegancia ünnepe is. Igazi finomság és előkelőség volt idős testvéreink megjelenése a tőlük nem megszokott ünnepi díszben. Joseph Campbell sorait juttatták eszünkbe:” Mint a fehér gyertya az oltár felett, oly szép az arc, ha megöregedett.”

Este tizenegyig égtek a gyertyák és a mécsesek a különleges, jubileumi kerti összejövetel fehér abroszos asztalainál. Az élmény melyeket az asztal mellett ülők megéltek egyszeri és megismételhetetlen, ez volt a mi jubiláló egyházközségünk első bálja, talpig fehér ruhában.
Az első „bál” nem feledhető. Persze jövőre, ugyanitt megismételhető. S hogy kik voltak ezek a fehérruhás emberek? Kezdeményezők, békét, szeretetet hordozók, önmagukat, egyházukat, településüket felvállalók. Hitükről, összetartozásukról tanúságot tevő első fecskék a júliusi nyárestében, templomunk árnyas és impozáns templomkertjében.
„Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon.” /Clive Staples Lewis/
A parti vendégei mind megrajzolták első körüket, jóságukat adták és legjobb énjüket.

Farkas Éva tanító, képviselő testületi tag
Fotó: Papp Ágoston

Maroknyi zarándokcsoport tapossa a forró leheletű aszfaltot Oros előtt. A menetet fürge mozgású fiatalember vezeti, büszkén hordozva a karcsú fakeresztet.
- „Zolikám! „– szól neki előre jókedvűen a sereghajtó, Lengyel József atya. – „Úgy viszed azt a keresztet, mintha háborúba indulnál...„

Zoli hangosan felkacag, és még magasabbra emeli a törékeny keresztet. Még nagyon az út elején járnak, friss a lendület. A kis csapatot előző este fújta össze a szél a nyírszőlősi Buczkó Atanáz Zarándokházba, hogy aztán két nap alatt, gyalogszerrel, együtt jussanak el Máriapócsra, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújára. Tegnap a vacsoránál az egyik szervező, Gaga Zsuzsa azt ígérte nekik, hogy az út végére kicsit családdá válnak majd, most azonban még mindenki inkább a korábbi ismerősökhöz csatlakozik. A hátizsákokban ott lapulnak azok a kis kövek, amelyek az esti elmélkedésre emlékeztetik a zarándokokat. Akkor Lengyel József atya arra buzdította őket, hogy Krisztus példáját követve, legyenek a békesség követei a saját környezetükben. A zarándokház udvarán talált kövek azokat a nehéz természetű embereket, konfliktusokat szimbolizálják, amelyek a legtöbb szomorúságot, vagy bosszúságot okozzák nekik a mindennapokban. Most ezek a kavicsok majd Pócsig utaznak a táskák mélyén, hogy a megérkezés után, letéve a terhet, ezeket a feszült emberi kapcsolatokat is Isten gondjaira bízhassák a zarándokok.

Halad a csapat, száll az ének, időnként egy-egy autó dudál rájuk. Nem tudni, hogy támogatást, vagy provokációt takar a kürtölés, de nem is foglalkozik most ezzel senki. Vannak, akik életükben először zarándokolnak, mint például a debreceni Fekete Dorottya is, akit egy konkrét szándék indított el az úton. Azt mondja, ha ez a szándék nem is teljesül, akkor is biztos benne, hogy hasznára fog válni a tapasztalat. A tizenhat éves kislány tudatosan készült lelkileg az előtte álló erőpróbára. Többször is részt vett a reggeli szentmiséken, imádkozott. Most a rekkenő nyári hőségben buzgón rója kilométereket.

Varga Melinda nyugalmat keresve jött el élete első zarándoklatára. Azt mondja, szeretne kicsit most Jézusra figyelni, és bár várakozással tekint előre, még nem tudhatja, mit tartogat számára ez a néhány nap.

Az orosi templomnál Dr. Pap Katalin és a helyi karitász csoport lelkes tagjai várják a vándorokat. A templomba betérve közös imát mondanak a helyiek és a vendégek, majd az asszonyok kedvesen a terített asztalhoz terelik a fiatalokat. Katalin több mint negyven évet töltött el már segítő munkával az egészségügyben, de számára ma is öröm, ha bárkinek a javára tehet. Élő közösség van Oroson körülötte, csupa olyan emberből, akik jó szívvel látnak vendégül egy hétvégén akár több zarándokcsoportot is. Hogy mit kapnak ők cserébe a vendéglátásért? Katalin szerint elég az, hogy lélekben együtt vannak a vándorokkal, akik idegen emberekként érkeznek hozzájuk, de aztán ismerősökként vesznek búcsút tőlük.

A bőséges tízórai után nehéz elindulni, de csak felszedelőzködik a csapat, és Napkor felé veszi az irányt. A határban egy apró termetű kutya csapódik hozzájuk. Lógó nyelvvel, kitartóan üget a zarándokok mellett, úgy tűnik, egy négylábúval bővül a társaság. Az egyik pihenőnél valaki kis pohárból friss vízzel itatja a hálás ebet. Egyre melegebb van. Megjelennek az első horzsolások, rovarcsípések, valakinek feltörte a lábát a cipő. Sebaj, akad itt ragtapasz, kenőcs, még pótszandál is, amit meg lehet osztani, kölcsön lehet adni. Tán az ilyen apró bosszúságokat is azért küldi az Úr, hogy sorsközösséget alkotva, a zarándokok megtapasztalják az egymásra utaltságot, egymás segítését.

A csapattal tartó pszichológus, Gresu Judit is megerősíti ezt. Nagyon fontosnak tartja, hogy az ilyen zarándoklaton barátságok szövődhetnek. A zarándokok egy közösség tagjaivá válnak, ahol bátran önmaguk lehetnek. Törődést és szeretetet kaphatnak és adhatnak az út során.

Fiatal pár kapaszkodik egymás kezébe. Szél Barnabás és Szél-Tóth Katalin három hete házasodtak össze. Ez az első zarándoklatuk házaspárként. Kata azt mondja, így teljesen más zarándokolni, mint egyedülállóként. Új tapasztalat számára, hogy az úton végig van mellette valaki, aki gondoskodik róla, odafigyel rá. Férje, Barnabás szerint a szándék is más már, mint szingliként. Korábban az ima mellett a párkeresés keresztény módját is látta az ilyen alkalmakban. Most viszont hálát adni jöttek el. Egymásért. Három éve ugyanis pont egy ilyen zarándoklaton találkoztak egymással.

Napkoron éppen szentségimádást tartanak. A színes üvegablakokon beömlő napfény ünnepi díszbe öltözteti az Oltáriszentséget. Micsoda öröm, hogy maga Jézus Krisztus fogadja a hosszú vándorlás után a templomba betérőket! Itt is várják már a karitászosok a zarándokokat. Borné Balogh Erika, a helyi, Szent Erzsébetről elnevezett szervezet vezetője, örömmel újságolja, hogy milyen aktív a közösségük. Látva a süteményektől roskadozó asztalt, azt gondolná az ember, hogy a zarándoklat előtt napokig csak sütögettek a napkori asszonyok.

Testben és lélekben felfrissülve indul el a társaság, hogy a napi táv leghosszabb szakaszát megtegyék. Tán ez a legnehezebb része az útnak. A tarló szélén felszálló por lassan feketére festi a lábszárakat, sós izzadtságcseppek gördülnek elő a homlokokon a napellenzős sapkák alól.

Józsi atya térde kezdi felmondani a szolgálatot, de azért hősiesen küzd. Még kispapként szerezte az első zarándokélményeit, és azóta is folytatja ezt a hagyományt az éppen rá bízott közösségekkel. A zarándoklat során hol papként, hol zarándoktársként áll a vándorok mellé. Fizikailag nem szeret felkészülni a zarándoklatokra, mert attól tart, hogy akkor teljesítmény-túrává degradálná az egészet. A lelki felkészülése viszont annál alaposabb. Közösségeit is bevonja az előkészületekbe, hiszen egyházközségeiben együtt imádkozik a hívekkel az úton levőkért. Biztonságérzetet jelent neki, amikor saját egyházközségén keresztül vezeti a fiatalokat. Leveleken mindig megéli a támogató elfogadást, Ófehértón pedig a gyönyörű templom védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet oltalmába ajánlhatja a zarándokait. Egyetlen dologtól tart csupán a zarándoklattal kapcsolatban: amikor főútvonalon kell keresztül menni, a felgyorsult világ akaratlanul is összeütközésbe kerül a lelassult, elcsendesedett zarándokléttel.

Rózsafüzért imádkoznak a vándorok, Gaga Zsuzsa pedig arról beszél, hogy nagyon sok hálát visz a szívében a Szűzanyához. Örömmel tölti el, hogy ezek a fiatalok a fesztiválozás helyett most itt gyalogolnak a hőségben Máriapócs felé. Úgy véli, a mai társadalom próbálja megkímélni minden nehézségtől az ifjabb generációt. Pedig néha jó megtapasztalni és feszegetni a fizikai korlátainkat. Átérezheti ilyenkor az ember, hogy bár vannak fizikai nehézségek, az Úr mégis megadja a kellő erőt ezek legyőzésére. Zsuzsa úgy gondolja, hogy az ilyen kis közösségek tudják megmutatni az egyház igazi arcát. Ha a nagy egészet nézzük, néha láthatunk visszásságokat, de a kicsi közösségekben mindig ott a csoda. Ez az igazi, személyes arca az egyháznak, amely nincs válságban, hanem él és erős. Éppen ezért nem volt számára kérdés, hogy kisebb létszámmal is útnak induljanak-e. Megfigyelte azt is, hogy amikor beér a csoport egy településre, a zarándokok ösztönösen hangosabban énekelnek. Az emberek pedig látják, hogy egy maroknyi ember is milyen erős hittel bírhat.

Szól a rózsafüzér, és közben a vándorok elérik a leveleki tavat. A horgászok itt is, ott is felfigyelnek az imára. Van, aki elgondolkodva hallgatja, de olyan is van, aki bántó megjegyzést küld az elhaladó vándorok után. Az ima szavai pedig rendíthetetlenül peregnek alá az alkonyban, senkinek nem jut eszébe visszaszólni a kellemetlenkedőknek. A fiatalok hamarosan hideg gyümölcslevest fognak majd kanalazni egy faház udvarán, aztán elindulnak megmártózni a hűvös tóhoz. Együtt, családként. Holnap reggel pedig folytatják az utat a pócsi Mária felé, táskáikban a kövekkel, és szívükben a megtalált békességgel.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanár
egyházmegyei média-képzős hallgató

Július 26-án tartották a Szent Anna tiszteletére szentelt debreceni székesegyházban a Szent Anna napi búcsút. Az idei ünnepség szónoka dr. Holló László, a Kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánhelyettese volt. Külön színfoltja volt a búcsúnak az a kis katolikus közösség, akik 30 fővel Szatmárnémeti térségéből Daróc és szomszéd településeiről érkeztek. A csoport vezetője elmondta, évente több alkalommal kiválasztanak határon innen és túlról egy búcsúját ünneplő templomot és részt vesznek annak ünnepén.

Debrecen egyik legrégebbi (1831) Szalézi Szent Ferenc tiszteletére szentelt, 753 kg-os harangja szólalt meg, és köszöntötte a Szent Anna-székesegyház és más közösségekhez, tarozó híveket a Szent Anna tiszteletére tartott ünnepi szentmisén és búcsún. Az ünnepélyesen bevonuló egyházi méltóságok és asszisztencia elfoglalták helyüket az oltár körül, melyet Carl Rahl Szent Anna festménye ékesít, majd megkezdődött a szentmise.
A prédikáció bevezetőjében Holló László teológus kiemelte: „Szent Anna segítségére van szűkségünk, amikor imádkozunk Önmagunkért, Magyarország és Európa kereszténységéért”, majd idézve Harangozó Teri, magyar énekesnő egyik dalszövegének sorát: „minden ember boldog akar lenni” hozzátette, Isten boldogságra teremtett bennünket, és ezt a boldogságot az életünkben hitből fakadó imádsággal tudjuk ápolni. Ez a mai evangélium örömhíre. Örülhetünk, hogy minden nehézség ellenére, jó korban élünk, mert boldogok lehetünk.

Ezt követően a székely dékánhelyettes a középkor teológusaira utalt, akik az emberiség történetét három fő korszakra osztották. Az első: Ádámtól és Évától- Mózesig tartó bűn korszaka, a második: Mózestől - Jézus Krisztusig, amelynek jellemző jegye a törvény, harmadik korszak pedig Jézus Krisztustól - a világ végéig terjed, ezt a szeretet határozza meg.

Holló László atya ezután részletesebben is beszélt e korszakokról. kiemelte, Ádám, Éva és az utódaik a bűn hatalma alatt éltek. Isten teremthetett volna új embert, de inkább megbocsájtott. „Mózesben” törvényt adott az embereknek, hogy új utakon jussanak vissza Istenhez, és az ember az Isten adta törvényből tudja, hogyan kell az Istent imádnia, és a felebarátait szeretnie. Ám a törvény szerint élni nem elég. Ezért eljött közénk Jézus Krisztus, elhozta nekünk országát, a szeretetet.
A kolozsvári teológus az ünnep szentjére, Szent Annára, Jézus nagyanyjára is ráirányította a figyelmet, akinek szerepe volt a harmadik, tökéletes korszak létrejöttében. Szent Anna, és Szent Joachim, ahogy a Jakab ősevangéliumából tudjuk, gyermektelenek voltak. Imával és böjttel kérték Istent, hogy adjon nekik gyermeket. Sok várakozás után született meg a későbbi boldogságos Szűz Mária. A mi életünkben is vannak nehézségek. A mai ember értékelné az imát, ha teljesülne a kérése. Szent Anna és Szent Joachim is évekig imádkoztak, mire Isten meghallgatta kitartó imájukat. Az imádság Istennel való beszélgetés, állandó kapcsolat, nem fordulhatunk hozzá csupán a kilátástalan helyzetekben. Mint a szülő és gyermek kapcsolatban: ha ritkán beszélgetnek, eltávolodnak egymástól.

Befejező kérésként a dékán helyettes atya kérte a híveket, határozzák el, hogy az elkövetkező időben, minden nap elimádkoznak egy röpimát: „Istenem szeretlek Téged”.
A szentmise végén dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa ösztönözte a híveket, nyerjék meg családtagjaikat és a körülöttük élőket: rajongással szeressék Istent, és legyen előttük példa Szent Anna élete.

Geréné Sárga Monika
egyházmegyei média-képzős hallgató

Az ajaki Nagyboldogasszony Plébánia közössége, fiatalok és idősebbek 12. alkalommal indultak el Máriapócsra kerékpárral 2018. 07. 17-én.
2018 szeptemberétől iskolánk a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működik, ezért az ez évi zarándoklatunkat katolikus intézményünk diákjainak, dolgozóinak bevonásával szerveztük.
A három napos zarándoklatunk során meglátogattuk Nyírkarászban az idősek otthonában élő szép korúakat, köztük a városunkból származókat. Imával és énekekkel köszöntöttük, majd szentképpel és szívhez szóló gondolatokkal ajándékoztuk meg őket. Baktalórántházára érkezve betértünk a felújított római katolikus templomba, ahol Lázár István atya gitár kíséretével Mária énekeket énekeltünk. Máriapócson az esti mise keretében Németh István tanítását hallgattuk, aki nagy örömünkre újmisés áldásban is részesített bennünket. A késő esti órákban éjszakai rózsafűzért végeztünk a kegytemplom előtti téren, ahol mécseseinket meggyújtva ajánlottuk fel imáinkat szeretteinkért.
Másnap a könnyező Szűzanya oltáránál Zuró József, Gáspár Mátyás és Galsi János atyával görög katolikus liturgián vettünk részt. A délutáni órákban a testi és lelki felüdülésben bízva indultunk Nyírbátorba, a minorita templomba és a Sárkány fürdőbe, erőnket próbára téve a szakadó esőben.
A zarándoklatunk harmadik napján Pásztor Károly atya meghívására, vele közösen jártuk végig a „Házastársak útját”, mely során az imák és a tanítások mélyen megérintették valamennyiünk szívét.
Több mint 100 km kerékpározás után kissé fáradtan, de lelkileg annál inkább megerősödve érkeztünk haza, majd a templom csendjében hálát adtunk minden áldásért és kegyelemért, amit a zarándoklatunk során kaptuk. A Mária légió közössége finom vacsorával vendégelt meg minket.
Hitünkben megerősödve az egyházközségünket szolgáló, összetartó közösséggé kovácsolódtunk a kerékpáros zarándoklatunk során. A jó Isten segítségében és áldásában bízva reménykedünk, hogy a jövőben is eljuthatunk és együtt imádkozhatunk a Szűzanyához.
Köszönetünket fejezzük ki Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegyének a támogatásért, munkájukra Isten áldását kérjük.

Gáspár Mátyás
plébános
Bezzeghné Szopkó Ildikó,
Tormáné Kovács Valéria pedagógusokA

„A Billings Ovulációs Módszert (BOM) a 20. század egyik legnagyobb felfedezéseként fogják számon tartani az orvoslás történetében” – mondta Prof. T. Hilgers, a VI. Pál Pápa Intézet alapító igazgatója. Könnyű megtanulni és alkalmazni. Ingyenes, semmilyen eszközt, gyógyszert vagy belső vizsgálatot nem igényel. Minden kultúra és vallás részéről elfogadható. Nem véletlen, hogy ez a módszer terjedt el az egész világon: több mint száz országban oktatják, használják.

50 évvel ezelőtt 1968. július 25-én jelent meg VI.Pál pápa Humanae Vitae kezdetű enciklikája a születésszabályozásról, amely rengeteg vitát okozott. Néhányan rajongtak érte, mások kifejezték nemtetszésüket, sok család küszködött azzal, hogy megfeleljen a pápai tanításnak, ugyanakkor sok nő szenvedett a fogamzásgátló tabletta mellékhatásaitól és aggódott annak hosszú távú következményei miatt. Ebben a helyzetben Lyn és John Billings számára meggyőződéssé vált, hogy fontos üzenetet kell megosztaniuk: egy rendkívül megbízható és természetes módot a fogamzás megakadályozására. Az enciklika sokakat meglepett, a Billings házaspárt inkább inspirálta VI. Pál pápa a „tudomány embereihez” intézett bátorítása, akik „jelentősen elősegíthetik a házasság és a család jólétét és a lelkiismeret békéjét, ha erőfeszítéseik összevonásával azon munkálkodnak, hogy alaposabban elmagyarázzák a különböző feltételeket, amelyek elősegítik a születések megfelelő szabályozását.” A házaspárnak a módszer terjesztésére irányuló szenvedélye misszionáriusi buzgósággá fokozódott és meglepő eredményeket hozott. Gyakran úgy beszéltek a BOM-ról, mint „az Igazság és Szeretet üzenetéről”.
VI. Pál pápa 1969-ben John Billingsnek adományozta a Nagy Szent Gergely-rend kitüntetését a családokért végzett munkájáért.
2008-ban a Humanae Vitae 40.évfordulója alkalmából Rómában megrendezett konferencián tartott beszédében Evelyn ezt mondta a résztvevőknek: „Az Igazság áldásai folyamatosan megnyilvánulnak a Billings Ovulációs Módszer oktatói számára. Ez év januárjában oktatási programot indítunk Vietnamban. Most kaptunk örvendetes hírt két új várandósságról, mindkét esetben olyan párokról van szó, akik szenvedtek a meddőség miatt – az egyik 17 évig, a másik 8 évig.”

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Billings Módszer alapja az önmegfigyelés. A női szervezetben lévő, a termékenységre utaló egyetlen specifikus jelnek, a méhnyak által termelt nyák változásainak a figyelemmel kísérését és ennek az ismeretnek a ciklus különböző szakaszaiban történő alkalmazását jelenti, mely képzett oktató segítségével könnyen elsajátítható.
A módszert egy ausztrál orvos házaspár, Evelyn és John Billings fedezte fel 1953-ban. Egy klinikai és kutató orvosokból álló nemzetközi csoport több évtizedes munkájának köszönhetően a módszer tudományos bizonyítást nyert. Az Egészségügyi Világszervezet 1971-ben indított több országra kiterjedő átfogó vizsgálata alapján került sor hivatalos elismerésére, valamint a „Billings Ovulációs Módszer” név felvételére. Megbízhatóságát és szilárd tudományos alapjait az is bizonyítja, hogy belőle nőtt ki egy új reprodukciós tudomány, a Szent II. János Pál pápa által is támogatott Creighton Módszer (NaProTechnológia – Natural Procreative Technology), melyet Thomas Hilgers szülész-nőgyógyász professzor dolgozott ki az Egyesült Államokban az 1970-es évektől kezdve. Ez a módszer a meddőségkezelésnek a leghatékonyabb, az Egyház által is támogatott formája – a 80%-os sikerességi arány messze felülmúlja a mesterséges reprodukciós eljárásokét.
A Nyíregyházán működő Magyarországi Billings Központot a pócspetri székhelyű Fília Alapítvány ( Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség) működteti, melynek fő célkitűzései között szerepel a fiatalok keresztény nevelése, a családok támogatása, valamint a természetes családtervezés Billings Ovulációs Módszerének terjesztése.
A központ akkreditált oktatói plébániai jegyesoktatáson, családos közösségek találkozóin és iskolai „családi életre nevelés” órákon tanítják a módszert. Meghívásra, előzetes egyeztetés alapján egyházi és világi intézményekben, különböző rendezvényeken ismertetik, oktatják az érdeklődőket vagy igény szerint egyéni konzultációs alkalmak keretében.

2018. október 6-án az Életek az Életért II. Életvédő Konferenciát rendezik Pócspetriben
az 50 éves Humatae Vitae és a 65 éves Billings Ovulációs Módszer ünneplésére, amelynek mottója: „Útmutatásaid örömömre vannak...” (Zsolt 119,16).

Lukács Krisztina
Magyarországi Billings Központ
4405 Nyíregyháza, Pásztor u. 5.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: babafotó: babaszoba.hu

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Szent Anna tiszteletére szentelt székesegyháza július 26-án az este 6 órakor kezdődő szentmisében tartja búcsúi ünnepét. Szentbeszédet mond dr. Holló László, a Kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánhelyettese.

A 272 éves debreceni templom egyházközségének hívei készülve a búcsúra már július 17-e óta imádkozzák Szent Anna-kilencedet az esti szentmisék előtt. A búcsú hetében pedig dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa prédikáció sorozatában a búcsú jelentőségéről beszél. Mindezt kiegészíti 24-én egy figyelemreméltó zenei élmény, Gyülvészi János orgonahangversenye, majd 25-én, szerdán az esti szentmisében a betegek szentségének felvétele.

A prédikációsorozat első alkalmán Krakomperger Zoltán plébános az Egyháznak a búcsúról szóló tanításáról beszélt. Bevezető gondolatában hangsúlyozta, az üdvösséggel való törődés valamennyi eszköze a rendelkezésünkre áll, de sajnos nem élünk hiánytalanul e lehetőséggel, így a búcsú jelentőségével sem. Pedig a búcsú ajándékai a modern kor emberének hitéletében is jelentős értékű, amely nem merülhet ki csak a kegyhelyek látogatásában, rokonokkal való találkozásban — bár ez is a részét képezi.
Mégis hogyan válhat valósággá a búcsú életünkben? A plébános erre válaszolva alapvető fontosságúnak tartotta megemlíteni a II. Vatikáni Zsinat által elindított liturgikus megújulás vonulatában Boldog VI. Pál pápa 1967. január 1-én kiadott írását a búcsú ügyének újrarendezéséről, valamint 1998-ban Szent II. János Pál pápa szentévet meghirdető bulláját, amely szintén gazdagította a búcsúról szóló katolikus tanítást. Ugyanígy kihagyhatatlan az 1999-ben megjelent búcsú kézikönyvének új kiadása.
A plébános elmondta, az Egyház mindig hitte, vallotta a búcsú gyakorlatát és elméletét, mint hitigazságot. Történelmében a legelső rendszeres megfogalmazás a búcsúról a Tridenti Zsinat (1545-63) határozatai között található meg, amely mintegy összefoglalja az egyház teológusainak a búcsúra vonatkozó tanítását. A továbbiakban Krakomperger Zoltán plébános erről beszélt részletesebben.

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Nagy Gábor (Szent Anna-székesegyház külső fotó), Szabó Dávid

Azt mondják, az újságíró tudósításkor nem ír véleményt egy adott témáról, csupán a tényeket közli - olykor száraz adatokkal - hiszen saját tapasztalatával, érzéseivel nem befolyásolhatja az olvasót. Ettől a szabálytól most eltekintek, ugyanis mint a kisvárdai Szent Péter és Pál templom — június 30-án, családi nappal egybekötött — búcsúi ünnepének résztvevője szárnyal a lelkem, s a leütött billentyűk sűrű kopogása is egy érzelem dús napról árulkodik. A találkozó egyben a hittantábor záró eseménye is volt.

A több hónapos előkészítő munka: a szervezés, tervezés, a programok kiválasztása, segítők bevonása, vendég fellépők felkutatása, meghívása mind-mind nagy odafigyelést igényelt.
A program előtti munkálatok még inkább összekovácsolták az egyháztanács férfi tagjait, jó volt látni és megtapasztalni az együttgondolkodás eredményének örömét.

Az Úr kegyes volt hozzánk, napsütésre ébredtünk 2018. június 30-án reggel, és 10 órakor ünnepi szentmisével kezdtük templombúcsúnkat. A zsúfolásig megtelt templomban meghívott vendégeket, a tábor résztvevőit, szülőket, valamint egyházközségünk híveit, családtagjait köszönthettük.

A szentmise végén a Kisvárdai Római Katolikusokért Alapítvány díjátadó ünnepsége kezdődött. Dr. Dolhai Attila kuratóriumi elnök, valamint Dr. Berzéky József volt világi elnök kitüntetést adományozott Türk István nyugalmazott egyházközségi gondnokunknak, - mindenki Pista bácsijának - az egyházban és egyházközségben végzett önzetlen szolgálatáért, munkájáért.

Ezt követően a Kisvárdai Huszár Bandérium és a Nyírkarászi Dankó Néptánccsoport fellépői énekükkel kísértek át bennünket templomi és egyesületi lobogókkal a Szent László Katolikus Gimnázium udvarára, a családi nap helyszínére, majd a fellépők sorát az említett néptánccsoport meg is kezdte, akik igazi jókedvre derítették a híveket, míg az apróságok ellesvén a táncosok mozdulatait ügyesen csapdosták össze bokájukat.
Fellépésük után Linzenbold József plébános atya a felnőtteket közös beszélgetésre invitálta. A gimnázium Szent József kápolnájában rövid imádság után a résztvevők kisebb csoportokban azon élményeiket osztották meg egymással, amikor jól érezték magukat a közösségben. Bízunk benne, hogy mindenkinek volt legalább egy olyan élménye, melyből mindannyian tudtunk meríteni, s mely élmény forrása lehet jövőbeni programjainknak is.
Közben a gyermekek sem unatkoztak. Romwalter Éva előadó művész gyermekslágereket énekelt, bevonva a kicsiket az éneklésbe, táncba. Igazi mulatság volt, hiszen hol egy kalózhajón érezhették magukat a gyerekek, melyet a tenger hullámai ide-oda dobálnak, hol pedig egy cinege bőrébe bújhattak.

Az ebédet a Szent László Gimnázium dolgozóinak köszöntük meg, étkezés alatt pedig zenés, képes összefoglalót vetítettünk a hittantáborunkról a gyermekükre mindig oly kíváncsi szülőknek.
Hamar elröppent a délelőtt, s meglepetés vendégünk már meg is érkezett hozzánk. Mészáros Árpád Zsolt musical énekes, a Budapesti Operettszínház tagja közel egy órás műsorral szórakoztatta a híveket, bevonva előadásába a táncolni és énekelni vágyókat is. Leírhatatlan az az élmény, mely műsorának záró eseménye volt: a szeretetkör. Soha nem tapasztaltam még a szeretetnek ilyen módon történő átadását, ahogy a hívek ahatalmas kört alkotva fogták egymás kezét, s ölelték meg hol a bal, hol a jobb oldalukon álló testvérüket. „Béke legyen veled! És a te lelkeddel” – mondjuk közösen a szentmisében — és vallottuk ezt a szeretetkörben is —, amely arra emlékeztet valamennyiünket, hogy Krisztusban mindannyian testvérei vagyunk egymásnak.

Kísérő programjaink teljes napunkat átölelték, a gyerekeket várták az ugráló-várak, valamint az arcfestés művészetével őket mesehősökké varázsoló óvó nénik. A Felső-Szabolcsi Kórház sürgősségi osztályának főnővérei az „egészség sátorban” vércukor és vérnyomásméréssel várták az érdeklődőket, valamint Dr. Dolhai Attila fogászati tippekkel látta el a hozzá látogatókat. A résztvevők megismerkedhettek népi és ügyességi - kézzel készített és festett - fa játékokkal is, velük volt Mátyók Tibor és kedves felesége Mónika, a Nyírkarászi Dankó Néptánccsoport tagjai. A Kisvárdai Huszár Bandérium rövid történelmi bemutatót tartott az oda látogató fiúknak és lányoknak, akiket egy erőpróbát kiállva kishuszárokká avattak. A kishuszárok díjuk átvételeként huszárcsákót készíthettek maguknak, valamint huszárzászlót lobogtatva szaladhattak tovább a következő élményt nyújtó játékhoz. A bátrabbak kipróbálhatták a segway-t, amely nagyon közkedvelt eszköz a fiatalok körében. Öröm volt látni, hogy a bátor gyermekek között felfedezhettük plébánosunkat, József atyát is, ahogy 2 keréken bejárta az erre kialakított pályát. Az egész napos játék, tánc és ugrándozás után szomjunkat igazi csapolt sör és a lemon-bár hűsítő limonádéi csökkentették.

Záró eseményünk a táborozó gyerekek tánca és éneke volt. A gyerekek szorgosan és izgatottan készültek fellépésükre hitoktatóikkal együtt, amely nagyszerűen sikerült. Igazán büszkék voltunk rájuk.

Végezetül köszönetet mondtunk a kedves híveknek, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, a meghívott vendégeknek, fellépőknek, művészeknek, a kísérő programokban részt vevőknek, Kerezsi Bélának, a Szent László Katolikus Gimnázium igazgatójának, az intézmény dolgozóinak és nem utolsó sorban Linzenbold József plébános atyának, aki a nap házigazdája és megálmodója volt.

Ezen rendezvényünk az EFOP-1.3.7-17 „A társadalmi kohézió erősítése az egyházak és civil szervezetek közösségfejlesztő tevékenységének bővítésével” megnevezésű elnyert pályázatból valósulhatott meg.

Borus Lászlóné
média-szakos hallgató

2018. július 23., hétfő 10:06

Egyházmegyei búcsút tartanak Máriapócson

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye minden évben július utolsó vasárnapján várja a híveket Máriapócsra a búcsúi ünnepére. Idén, 29-én, vasárnap is több ezer zarándok érkezik a nemzeti kegyhelyre, sokan közülük már az előző napokban gyalogosan, vagy kerékpárral útnak indulnak.

A szombaton megérkező zarándokok éjszakai imavirrasztáson, szentségimádáson vehetnek részt a kegytemplomban, majd másnap 10.30-kor Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutat be a jelen lévő egyházmegyés papokkal együtt.
A búcsú idején a kegytemplom mellett található nemrég megújult máriapócsi római katolikus templomban folyamatos szentségimádás lesz.

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Július 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31