Egészen szép vagy Mária – Énekekkel köszöntötték a Szűzanyát Debrecenben
Máriát dicsérő népénekek hangzottak el a rózsafüzér hónapjában, 2018. október 20-án, Debrecenben a S...
Az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a szívverés - Lelkigyakorlaton vettek részt a kisvárdai katolikus köznevelési intézmény dolgozói
„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet.”(Simon András)
Mindannyian küldöttek vagyunk - Október 21-e a világmisszió napja
"Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" – mondta Jézus a tanítványainak. E felhívást követi...
„Azért van könnyű dolgunk, mert óriások vállán állunk” - Radics Dávid OFM tartott előadást Egyeken
Egyekről Egyekre című jubileumi előadás sorozatunk október 17-ei vendégeként Radics Dávid ferences a...
Egészen szép vagy Mária – Énekekkel köszöntötték a Szűzanyát Debrecenben
Egészen szép vagy Mária – Énekekkel köszöntötték a...
Az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a szívverés - Lelkigyakorlaton vettek részt a kisvárdai katolikus köznevelési intézmény dolgozói
Az imádság olyan, mint a levegővétel, vagy a...
Mindannyian küldöttek vagyunk - Október 21-e a világmisszió napja
Mindannyian küldöttek vagyunk - Október 21-e a világmisszió...
„Azért van könnyű dolgunk, mert óriások vállán állunk” - Radics Dávid OFM tartott előadást Egyeken
„Azért van könnyű dolgunk, mert óriások vállán állunk”...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitiktatói részére Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisében kérte a Szentlélek kegyelmeit az elkövetkező tanévhez augusztus 31-én, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A főpásztor három gondolatot emelt ki a napi evangélium „Példabeszéd a tíz szűzhöz” (Mt 25,1-13) kezdetű szakaszának üzenetéből:
„Megdöbbentő Jézusnak az a mondata, amikor azt mondja az öt balga szűznek: „nem ismerlek titeket”. A házigazda a barátait, rokonait hívja meg a menyegzőre, de ebben az esetben nem ismeri, a szívük mélyén nem találkozott a lakomát lekéső szüzekkel.
Jézus azt mondja: Az az örök élet, hogy megismerjenek Téged, egyedül igaz Istent, és akit Te küldtél, Jézus Krisztust. A hit átadásának a feladata, hogy a ránk bízottakkal megismertessük Jézust, aki meghívott az örök lakomára, a Vele való örök szeretetközösségbe. Csak az tudja átadni az isteni szeretetet, aki belép ebbe a közösségbe, és életének részévé válik. Így lesz hiteles a hitoktató, mert éli az Istennel való szeretetkapcsolatot. Ha viszont nem élő a hitünk, megtarthatjuk az órát, el tudjuk vezetni a gyermekeket az elsőáldozáshoz, bérmálkozáshoz, de nem lesz hatékony a szolgálatunk.

Legyetek tehát készen arra, hogy tanúságot tegyetek! Ne csak beszéljetek Jézusról, hanem az életetek legyen tanúságtevő élet, amely készség az istenkapcsolatból fakad és származik. Ha nincs élő szeretetkapcsolat Istennel, akkor elfogy az olaj.

A mécses természete hogy kiég. Ma, gyakori, divatos kifejezés a „kiégés”, sokan emlegetik, mint az ember életének veszélyforrását, ami teljesen igaz, de a mécsest újra lehet tölteni. Az evangéliumban ez az egyetlen hely, ahol előfordul ez a gondolat.
Egyik lelkigyakorlaton megkérdezték, honnan töltekezek, amikor a találkozók, előadások, programok, feladatok teljesítése során elfogy az energiám? Ezt a kérdést minden reggel fel kell tennünk magunknak. Természetes dolog, hogy az erőnk elfogy, az olaj kiég. A készenlét olaját honnan töltjük fel? A lelki életünket is táplálni kell abból a kapcsolatból, amit Isten kínál mindannyiunkak, hogy soha ne égjen ki a mécses és mindig készen legyünk az ő szolgálatára, a vele való találkozásra. Ez a gazdagság pedig az imádságban, Oltáriszentségben, embertársunkban található. Éljünk ezzel a lehetőséggel, mert amikor életünk végén megnyílik a kapu előttünk és átlépünk a menyegzőre, csak annyit fognak tőlünk kérdezni: Kit hoztál magaddal?” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A hitoktatói tanévnyitó további részében Béres Nándor egyházmegyei gazdasági igazgató tartott tájékoztatást, majd Felfödi László egyházmegyei általános püspöki helynök, hitoktatási referens szakmai és lelki előadásával gazdagította a résztvevőket, valamint a csoportbeszélgetéseken technikai feladatokról és pasztorális programokról is tájékozódtak a résztvevők.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Több éves hagyomány már, hogy városunkban közös összefogással, a helyi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szervezésében, a Gyermekjóléti Szolgálat, és több segítő közreműködésével a nyári hónapokban 5 napos, hétfőtől péntekig tartó Biblia gyerekhét zajlik. Az idén július 30-tól augusztus 03-ig, összesen 57 fő gyerek részvételével, 6 évestől 15 évesekig, felekezeti hovatartozás nélkül jöttek a gyerekek.

Az időjárás forró volt, de a 30-35 fok ellenére mégis szorgalmasan részt vettek minden nap a klubszerűen megszervezett foglalkozásokon az általános iskola udvarán, ahol árnyékot is adtak az ott lévő terebélyes fák. Az ige üzenete és Isten szeretete is forró volt ezen a héten, hiszen ezúttal Jézus volt a középpontban.
Kicsoda Jézus? Kinek mondja Ő Magát? Megismerhető-e Isten Fia? Mi akadályoz az Ő megismerésében? Hogyan lehet Jézus a barátom? - Ezekre a kérdésekre keresték a gyermekek a foglalkozásokon a választ, a bibliai hitoktatók segítségével, nagy érdeklődést mutatva, és kérdezve is. Szó volt Jézusról, mint a jó Pásztorról, aki megkeresi az elveszett embert, a gyermeket, sőt az életét adja értük. Hallottak arról, hogy Jézus meg tudja adni mindazt, amire szükségünk van, ételt is, hiszen Ő az Élet Kenyere.
A bibliai témákon kívül sokat játszottak, alkottak és énekeltek is, új bibliai énekeket, és imákat is tanulva. Lelkesen gyűjtötték egész héten keresztül a jó pontokat, amiket a hét zárásakor édességcsomagra válthattak be.

Egy - tartalmában és formájában is - gazdag hétnek sikeredett a Biblia-hét, amihez ez évben a Gyermekesély program pályázat adta a lehetőséget. Szeretnénk, ha jövőre újra bekapcsolódnának Isten forró szeretetére vágyódó gyerekek, hitoktatók, önkéntes KÉSZ-tagok, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai és segítők is. A pályázati lehetőség is esély arra, hogy mi, felnőttek, keresztények, ilyen módon felelősségteljesen hozzá tudjunk járulni a gyermekek, a fiatalok, a felnövekvő ifjú generáció vallásos, hitbeli, lelki neveléséhez.

Némethné Csubák Éva, a KÉSZ helyi csoportjának vezetője

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési és szociális intézményeinek vezetői, gazdasági szakemberei részére tartottak tanév eleji értekezletet 2018. augusztus 30-án, Debrecenben, az egyházmegye püspöki hivatalában. A vezetőket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte, majd Molnár Katalin EKIF főigazgató és Béres Nándor, az egyházmegye gazdasági igazgatója tartott tájékoztatót.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban köszönetét és háláját fejezte ki Megyesi Máriának, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola vezetőjének az eltelt 25 év vezetői munkájáért, amely idő alatt fantasztikusan megalkotta, felépítette a nyíregyházi katolikus intézményt. Megyesi Mária nyugdíjba vonulása előtti utolsó tanévét kezdi az intézményében, így az egyházmegye pályázatot ír ki a nyíregyházi intézményvezetői állás betöltésére.
Palánki püspök atya gazdasági vonatkozású változást is jelentett be. Fenntartói utasításra, a plébániák szerződéskötéséhez hasonlóan, a köznevelési és szociális intézményeket érintő beruházási, felújítási szerződéseket a továbbiakban — 2018. szeptember 1-től — az egyházmegye hagyja jóvá. Ezután a főpásztor örömmel konstatálta, hogy a 2016 decemberében kapott állami támogatásból rövid idő alatt 10 projekt valósult meg az egyházmegyében, amely során iskolák újultak meg, új épületrésszel, tornacsarnokokkal gazdagodtak, óvodát alapítottak, építettek, épültek. A főpásztor hangsúlyozta, ez után következik az épületek teleimádkozása, a hétköznapi helytállás, amelyben a legfontosabb feladat Istentől, a forrástól kapott szeretet továbbadása.

Béres Nándor, az egyházmegye gazdasági igazgatója tájékoztatást nyújtott a jelenléti ívek vezetésének új rendjéről, a várható ÁSZ vizsgálatokra való eredményes felkészülés érdekében elvégzendő feladatokról; a 2018. szeptember 1-je után kötött beruházási, szolgáltatási, eszköz ill. anyagbeszerzési szerződések fenntartói jóváhagyásának menetéről; a meglévő Szabályzatok aktualizálásáról; az egyházmegyei intézmények biztosításához kért új adatokról; a közüzemi díjak havonkénti vezetési rendjéről. Végül informálta a magasabb vezetőket az elkészült Hitoktatási Szabályzatban megfogalmazottakkal kapcsolatban.

Az intézményvezetői értekezleten elfogadásra került a 2017/2018. tanév szakmai munkájának fenntartói értékelése, amelyet Molnár Katalin főigazgató készített az intézményi beszámolók és a záró tantestületi értekezleteken hallottak alapján.
Az új tanév kiemelt feladatai között szerepelnek: a szülők bevonása a lelki életbe, a lelki programokba; a fenntartói stratégiai tervben megfogalmazottak teljesítése; digitális módszertani kultúra fejlesztése; OKM eredmények javítása (ahol szükséges); a képességek szabad kibontakoztatása a felzárkóztatás és a tehetséggondozás eszközeivel; Élménypedagógia – élményiskola megvalósítása; érzelmi intelligencia erősítése a diákok és a felnőttek körében is a lemorzsolódással érintett tanulók számának csökkentése; a tanulói mulasztások csökkentése (ahol szükséges); a főigazgató által különösen is hangsúlyozott vonzó intézmények működtetése.
Minden intézményvezető megkapta Molnár Katalin által elkészített 2018-2019. tanévre vonatkozó egyházmegyei helyi rendet, amely dokumentum segíti a feladatok megnevezésével és a határidők pontos megjelölésével az intézményvezetők munkáját.

Az intézményvezetők és gazdaságvezetők szakmai megbeszélése után kötetlen beszélgetéssel és ebéddel zárult a rendezvény.

Molnár Katalin főigazgató
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ajak a hagyományairól és annak megőrzéséről is híres település. Népviseletük színes, egyedi, messziföldön ismert. A XX. század elejére visszatekintve, már a 30-as években is létezett a Máriás lányok csoportja a településen. Az ötvenes évek közepéről fotók is maradtak fent, sőt az akkori Máriás lányokból még ketten élnek, Kocsis Mihályné és Torma Istvánné, tőlük hiteles képet kapunk abból az időkből.

Ajakon a katolikus egyház nagyobb ünnepein a népviseletbe öltöző fiatal lányok a körmeneten, vállukon viszik a Mária szobrot imádkozva, énekelve, kérve Szűz Mária közbenjárását, hogy a Jóisten védje meg a településüket minden bajtól, természeti csapástól.
Az első Mária szobrot, Soós István és családja hálából, a családfő frontról való hazatéréséért ajánlotta fel az ajaki római katolikus egyházközségnek. A második Szűzanya szobrot pedig az ezredforduló táján Takács Károlyné hozatta Fatimából saját lelki üdvéért és családjáért.

Régen mindig négy tiszta lelkű, vallását gyakorló fiatal lányt választottak Máriás lánynak. Kiváltságos volt bekerülni ebbe a csoportba. A lányok addig vihetik a szobrot, míg férjhez nem mennek. Öltözékük ajaki népviseletű menyasszonyi ruha: fekete cipő, fekete harisnya, három keményített fehéralsó, fölötte fehér selyemszoknya, melynek alját körben piros, fehér, zöld selyemszalag díszíti. A felsőszoknyára mézeskalács színű (rózsaszínű) kötény kerül. A felsőruházat alsó rétege a gyolcsból készített ingváll, majd a fehér selyemből készült ujjas, melynek a csukló részére ugyancsak piros, fehér, zöld selyemszalagot varrnak. Az akkor volt csinos, ha 50 zámli (hajtás, varrás) volt hátul rajta, ezeket néhány ajaki asszony tudta csak szépen megvarrni. Hűvös időben fekete selyemsályat is viselnek. A nyakukba két mizlit (csipkét) és négy sor gránátot (gyöngysort) tesznek, melyre fél méter színes pántlikát kötnek. Régen a hajviseletük is egyedi volt, bekenték a hajukat zsírral, hogy könnyebb legyen vele bánni (ma már hajhabot használnak), két ágba fonták, egy méter kék, piros és zöld pántlikával, majd feltekerték kör alakba. Kisebb lányoknak pacsirtafonást készítettek, a nagyobbaknak nagylányfonást, ami megtartja fejükön lévő koszorút. Ezt is a faluban három-négy asszony tudta precízen elkészíteni. Ma a Máriás frizurák Kovács Pálné (Mariska néni) kezeit dicsérik.

Az eredeti ajaki tornyos koszorú a felvidékről származik, az ötvenes években már Budapesten készítették, később Mezőkövesden is foglalkoztak vele. A szemet gyönyörködtető népi ruhát a különleges tornyos koszorú tetézi, mely szebbnél szebb színes virággal, gyöngyökkel, apró kis tükrökkel és ékes kövekkel van díszítve.
Régen a Máriás lányok helyben gyakrabban vállukra vették a Szűzanya szobrot, mert minden nagyobb katolikus ünnepen volt körmenet, mint feltámadáskor, húsvét első napján, Úrnapján, Nagyboldogasszony napon, búzaszenteléskor még a határba is kimentek a hívek, akkor még mindenki népviseletben. Máriapócson minden évben részt vettek a búcsúban, a szomszédos településen, Anarcson tartott templombúcsúra pedig gyalog mentek, ez a hagyomány ma is él.

Sajnos a hetvenes, nyolcvanas években alább hagyott ez a szokás, az akkori rendszer nem nézte jó szemmel ezeket az egyházi eseményeket. A rendszerváltás után pár évvel újjáéledt a hagyomány, előbb még fekete-fehér öltözékben, majd ajaki menyasszonyi népviseletben, Takács Károlynénak köszönhetően, aki felkarolta, támogatta, a mai napig lelki vezetője az ajaki Máriás lányoknak.
Ajakon, Úrnapján, a Nagyboldogasszony-napi templombúcsún és a görög katolikusok templombúcsúján tizenkét Máriás lány viszi a vállán a három Szűz Mária szobrot. A harmadik Szűzanya szobor a görög katolikusoké. Más városokban a lányaink általában két szoborral vesznek részt a körmeneteken: Budapesten a Szent Jobb-körmeneten, eljutnak Vaskútra, Szentkútra, Mezőkövesdre, Máriabesenyőre, Máriapócsra, Anarcsra, Nyírtassra, Nyírtelekre és a minden év szeptember harmadik vasárnapján megrendezett Máriás lányok találkozójára, Gyöngyösre. A körmeneten résztvevő ajaki Máriás lányok nemcsak a templom falain belül vallják meg hitüket, hanem az utcán is bátran megmutatják minden ember előtt, hogy ők katolikusak, Jézus tanítványai.
Egy nagyobb búcsúban, ha két Máriás lányokból álló csoport találkozik, akkor köszöntik egymást. A találkozás előtt 4-5 méterre megállnak, három lépést megtesznek előre, fejbiccentés, majd három lépést hátra, újra fejbiccentés és ezt háromszor ismétlik meg, majd elhalad a két szobor egymás mellett. Ha hosszú útvonalon halad a körmenet, a váltótársakkal cserélnek.
Takács Károlynénak, az ajaki Máriás lányok vezetőjének a jövőbe tekintve tervei között szerepel, hogy itt Ajakon is megszervezze a Máriás lányok találkozóját, ahol több régió képviseltetné magát. Célja, hogy már kicsi kortól kinevelje az igazi Máriás lányokat, akik először a kicsi, majd a nagyobb lobogót vinnék, és ha „odanőnek”, akkor Máriás lányok lesznek, kik tiszta szívvel és lélekkel eleget tudnak tenni ennek a szép és nemes küldetésnek.

Hasulyóné Rutkai Éva
egyházmegyei média-képzős hallgató

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom- budapesti érsek mutatott be szentmisét augusztus 20.-án Budapesten, a Szent István-bazilika előtt, majd vezette a Szent Jobb-körmenetet. A szentmise szónoka Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök volt. A szentmisén, az ajaki származású Homoki Mária és Homoki Csaba testvérpár, vitte az új kenyeret az érsek elé, megáldásra.

Augusztus 20-a már lassan évtizedek óta fontos esemény az ajaki zarándokok számára. Közel százan kerekedtünk fel buszokkal és autókkal, hogy részt vegyünk Budapesten az augusztus 20-ai ünnepi szentmisén, és az azt követő Szent Jobb Körmeneten.
A buszon végig imádkozva, énekelve kértük a szenteket, és a Jóisten segítségét családjainkért, Magyarországért, és a világ békéjéért. A buszon a lelki vezetőnk Galsi János atya volt. A zarándoklat legfiatalabbjai 8-10 éves gyerekek, és a legidősebb közel 70 éves nénik és bácsik is meghatódva kérték Szent István király közbenjárását.
Mire 12-t ütött az óra már csoportunk Budapestre érkezett. Akik nem öltöztek népviseletbe kisebb sétát tettek a Duna parton, szemlélve az augusztus 20-i programokat. A Máriás lányoknak, olvasós asszonyoknak, valamint a lobogósoknak azonban öltözködniük kellett, hogy már délután három órára ott lehessünk a bazilika előtti téren, hogy hallgathassuk Böjte Csaba atya lelki beszédét, Szent István király életét. Nem éreztük a kánikulát, a rettenő nagy hőséget, nem figyeltünk magunkra, hanem csak átadtuk magunkat az Úrnak.
A délután kezdődő ünnepi szentmise orgonajátéka szinte a szívünkbe, és lelkünkbe hatolt.
A püspökök és papok, valamint világi elöljárók jelenléte még inkább bensőségesebbé tették a közös ünnhepet.
A mise elején megtisztelő érzés volt zarándokcsoportunknak, és egész Ajaknak, hogy az új kenyeret érsek atyának két „Máriásunk” Homoki Mária, és Homoki Csaba vitte az áldásra.
A szentmisén való közös áhítat összehozott bennünket, minden jelenlévővel, akikkel közösen imádkoztunk.
A mise utáni Szent Jobb Körmeneten való részvételünk, a Szent Jobbal való találkozásunk, megerősített bennünket hitünkben.
Azt hiszem, hogy Erdő Péter bíboros szavai igazán közösségünk iránymutatója és mottója is lehet. Az a világnézet, amit Szent István képviselt ma is aktuális. A bíboros megerősítette bennünk azt a törekvést, hogy hitünket családon belül vagy akár egy közösségen belül is erősítsük, hogy lássák gyerekeink, hogy a hit az élet minden helyzetére választ ad.
A körmenet után fáradtan, de nagy lelkesedéssel tekintettük meg a csodálatos tűzijátékot, melynek színpompás látványa, és fület gyönyörködtető zenéje tette széppé és teljessé a napunkat.
Hajnal három órakor gördültek be a buszok Ajakra, ahol már leszállás előtt terveztük a következő Gyöngyösre szóló zarándoklatunkat.
Úgy gondolom, hogy mi ajakiak nem csak gyakoroljuk, hanem meg is valljuk hitünket.

Takács Károlyné
egyházi képviselő

Az Ajaki Római Katolikus Egyházközség és Ajak Város Önkormányzata meghívására Franz Scharl, a Bécsi Főegyházmegye segédpüspöke és a Stockerauból érkező karitász csoport 2018. 08. 24-én Ajakra látogatott.

A vendégek az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Óvoda intézményét is megtekintették, mely egy évvel ezelőtt lett egyházi fenntartású. Majd a Polgármester úr hívta meg a csoportot hivatalába, röviden bemutatta a települést, és Ajak címerét. Szerény ajándékozások után a csoport tovább indult Máriapócsra, Gáspár Mátyás plébános és az ajaki hívek kíséretében. Az osztrák és ajaki hívek kereszttel és zászlókkal vonulva, imádkozva, énekelve értek a pócsi kegytemplom elé, ahol Franz Scharl segédpüspök, Bosák Nándor a debrecen-nyíregyházi nyugalmazott püspök és a diakónusok fogadták őket.
A kegytemplomban Bosák Nándor püspök atya ünnepi szentmisét mutatott be. Köszöntötte a zarándokokat, különösen nagy szeretettel a főtisztelendő Franz Scharl püspök atyát, akihez régi baráti kapcsolat fűzi, és aki már nem először jár Máriapócson.

Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya Szentbeszédét a zarándoklás jelentőségével kezdte:
„A zarándoklat ősi és ma is kedvelt szokás a keresztények között, ősi katolikus megfogalmazással: testvéreinkkel Máriához jövünk, Máriával Jézushoz és Jézussal az Atyához. Ma itt a Máriapócsi Szűzanya lesz az útikalauz.” A püspök atya ismertette a könnyező Mária kegykép történetét, majd a Szűzanya együttérző szeretetéről beszélt, mintha ennek a népnek akarta volna különleges módon kifejezni az együttérzés és bizalom lelkületét. Végül jókívánságait fejezte ki a vendégeknek, és kérte, hogy ebben az adakozó, szeretetet osztó és a szeretetet továbbadó lelkületben erősödjenek meg és ezt vigyék haza, gazdagítva közösségüket.
A szertartásba a Stockerauból érkező hívek is bekapcsolódtak, német nyelven imádkoztak, énekeltek, ezzel is színesítve a szentmisét.
A következő napon, 08. 26-án, vasárnap Franz Scharl püspök atya német nyelven mutatott be szentmisét az ajaki római katolikus templomban. A szertartás kezdetén Gáspár Mátyás atya köszöntötte a főtisztelendő püspök atyát, a vele érkező karitász csoportot, örömét kifejezve, hogy megtisztelték egyházközségüket a látogatásukkal. A püspök beszédét tolmács fordításában hallhatták a nagy számban megjelent hívek.
„ Itt vagyunk az Isten házában és a kérdés ma is az, kicsoda valójában Jézus?” — Tette fel a kérdést a püspök atya. „Erre a kérdésre mi szabad akaratunkból válaszolhatunk. Jézus nem köt kompromisszumokat abban, hogy kicsoda ő, ki vagyok én. Amikor szentáldozáshoz járulunk, akkor az a kérdés, hogy mit, vagy Kit fogadunk: kenyeret, vagy Jézus Krisztus testét, és ennek megválaszolása hatással van az életünkre. Ami itt találkozik, az a Mennyei Atya nagyvonalúsága és az ember szabad akarata, amit a Szentlélek tesz élőbbé.”
Majd az osztrák főpásztor a Szentlélek erejének hatásáról szólt, hogy akkor hatékony, ha az emberek befogadják Jézus Krisztust. Mint mondta, Isten ott hat, ahol nem is gondolnánk, ahol az emberek nem is számítanak rá. Jézus az, aki erőssé tesz bennünket az életünkben, mindenkit a saját feladata során.

Mr. Kronberger és Mr. Hochfelsner Karl vezetésével a d. LIONS CLUB Kreuzensteinből, a karitász csoport pedig Stockerauból érkezett. A csoporttal való kapcsolata a településnek az ajaki kötődésű, M. Kovács Bélánénak (Irma néninek) köszönhető, aki már 30 éve végzi karitatív munkáját ebben a közösségben. Néhány évvel ezelőtt megszűnt a Jézus Szíve Nővérek által üzemeltetett gyermektábor Ernstbrunn-ban, amelyet támogatások hiányában nem tudtak fenntartani. Annak bútorzatát, székeket, asztalokat, padokat, játékokat, szobrokat Ajak városának adományozták. A bútorok és játékok felújítás után a helyi iskolába, óvodába kerültek. Az adományozás évében épült a római katolikus templom kápolnája, még nem volt berendezve, így a padok is méltó helyre kerültek. A Szűz Mária szobrot pedig a plébánia udvarán helyezték el.
Az egyházközség az önkormányzattal együtt, közösen látta vendégül ezen a hétvégén a püspök atyát és a vele érkező karitász csoportot. Az ajakiak ezzel a meghívással és szívélyes vendéglátással köszönték meg az adományokat, a jövőben pedig tovább szeretnék erősíteni kapcsolatukat a karitász csoporttal.

Hasulyóné Rutkai Éva
egyházmegyei média-képzős hallgató

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 10 köznevelési intézményének a tanévnyitó ünnepségét tartotta 2018. augusztus 29-én, Keresztelő Szent János ünnepén Debrecenben a Megtestesülés-templomban. A rendezvényen az intézmények lelkivezetői, mintegy 700 pedagógusa, valamint az iskolák településeinek polgármesterei is részt vettek. Az egyházmegye iskoláiban összesen 5224 tanuló kezdi meg a 2018/19-es tanévet.
A rendezvény nyitányaként Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Veni Sancte szentmisét mutatott be, a jelen lévő iskolalelkészekkel, majd dr. Pécsi Rita főiskolai docens, neveléskutató, és Molnár Katalin EKIF főigazgató tartottak előadást.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya homíliájában először Keresztelő Szent János vértanúságáról beszélt, amelynek körülményeit tekintve azzal az abszurditással találkozunk, hogy részeg emberek döntöttek az élete fölött. A bűn elszakít Istentől, az igazság és a szeretet forrásától hangsúlyozta a püspök. Mondhatnánk, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, mint Krisztus kereszthalálának sem, amelyben szintén abszurd, hogy a végtelen Istent — aki közösséget vállalt velünk, hogy megváltson bennünket a bűneinktől —, megfeszíttettük.

A megyéspüspök ezután az áldozattá válás és áldozat vállalás közötti különbségre hívta fel a figyelmet. Eszerint ha valaki áldozattá válik az embertelen dolog, de ha szeretetből másokért áldozatot hoz az isteni dolog. Isten Fia a kereszten áldozatot hozott értünk, ezért Isten szeretetét ünnepeljük, mint ahogyan Keresztelő Szent János vértanúságában sem a halálára, hanem a kitartó, hűséges odaadottságára gondolunk. A vértanú soha nem mondott le az igazságról, nem volt széltől hajladozó nádszál, aki éppen az érdekeinek megfelelően cselekedett, hanem mindig az igazság mellé állt, aki maga Krisztus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

„Aki az igazsághoz ragaszkodik, az Krisztushoz ragaszkodik” — folytatta a püspök atya, majd egy mindenkinek megválaszolandó kérdést tett fel: „Milyen a viszonyunk az igazsághoz? Tudunk-e érte, vagyis Krisztusért áldozatot hozni, mert Ő maga az igazság, aki meghívott bennünket arra a szolgálatra, hogy megismertessük másokkal, fiatalokkal, diákokkal. Ez az egyházi iskolák küldetése. Az a feladatunk tehát, hogy a gyermekeket az örökéletre neveljük, akik csak akkor lesznek életre, örökéletre valók, ha szeretetben, hitben, reménységben, igazságban fognak növekedni.
Kérjük tehát a Szentlélek ajándékait, áldását az új tanévre, munkánkra, szolgálatunkra, hogy mi is növekedjünk az igazságban és segítsük a ránk bízottakat, hogy örökéletre valók legyenek” — zárta gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Ezt követően a pedagógusok dr. Pécsi Rita neveléskutató „Az érzelmi intelligencia humán tőkévé alakítása” című előadásából és annak mélységeiből kaptak útravalót az új tanévhez.
Az előadó a témához illő érdekes, hangulatos, lenyűgöző előadásában példákkal, komoly és humoros történetekkel is alátámasztotta, amit már a neveléstudomány is bizonyított, hogy a nevelésben, amely a boldog élet szolgálata, elengedhetetlen az egészséges növekedést, az egész személyiség kiteljesedését szolgáló érzelmi intelligencia, vagyis az EQ.
A neveléskutató örömmel vette, hogy előadásának témájaként nem a kiégésre, hanem az érzelmi intelligenciára kapott felkérést. Mint mondta, leggyakrabban a kiégés veszélyeiről és annak orvoslásáról kell beszélnie, amely jelenség sajnálatos módon már óvodás korban elkezdődik. Majd azon kérdéseket is megválaszolta Pécsi Rita, hogy mikor válik életté a pedagógus tanítása, hogyan lesz az hatékony, akár hitben, tudásban, emberségben, amit továbbvihetnek, amikor elhagyják az iskolát, családot, önálló életet kezdenek.

Molnár Katalin, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Felügyelete (EKIF) főigazgatója „Vonzás az új tanévben” címmel tartott előadást. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy „Az egyház nem az erőszakos térítés, hanem a vonzás által növekszik.” „Az igazi misszió az emberek Krisztushoz vonzása!” Az előadó Ferenc pápa gondolatát bontotta ki, megosztva a szakmai látogatáskor szerzett tapasztalatait, valamint a 10 köznevelési intézmény azon szakmai, hitéleti munkáját, amely vonzóvá teszi az iskolákat. Molnár Katalin többek között kiemelte az intézményekben tapasztalható tanulói létszámnövekedést, az iskolák számának emelkedését, (az elmúlt 5 évben 5 intézményt vettünk át), az épületekben a XXI. sz-i körülmények megteremtését, kitért a kiemelkedő tanulmányi és érettségi eredményekre, a pozitív beiskolázási mutatókra, az intézmény szellemiségére, tanári egyéniségekre, a hitéletünk vonzó pillanataira, majd részletezte a tanári hatékonyság titkát.

Pécsi Rita és Molnár Katalin előadásairól részletesebben az Öröm-Hír egyházmegyei újság őszi számában olvashatunk.

Az ünnepélyes tanévnyitó záró akkordja volt a Szent Gellért-díjak átadása. Az ünnepségen Szent Gellért-díj ezüst fokozatát kapta László Mária, a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda tanára, Daróczi Zoltán, a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatóhelyettese és Suta György, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola programszervezője.
A Szent Gellért-díjat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a katolikus közoktatásban végzett kiemelkedő munka elismerésére. A kitüntetésnek méltó rangja van, a dolgozók erkölcsi elismerését és megbecsülését jelenti, akik emberi tulajdonságaikkal, szakmai tudásukkal a testület előtt követendő példát tanúsítanak.
A díjakat Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök adta át. A főpásztor ezen alkalmon hosszabbította meg Rácz Tiborné, a Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium intézményvezetői megbízatását.

Gratulálunk a díjazottaknak és Rácz Tiborné igazgatónőnek, további szolgálatukra kérjük Isten áldását!

Az ünnepélyes tanévnyitón közreműködött Kosztin Panna, a geszterédi Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola 4. osztályos tanulója.

Kovás Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A papszentelés egyik mozzanata az, amikor a szentelendők engedelmességet fogadnak főpásztoruknak, hogy hittel elfogadják és végrehajtják mindazt, amit a pápa, saját püspökük vagy más elöljárójuk ajánl. Ezzel az önkéntes engedelmességgel Krisztushoz válnak hasonlóvá, hiszen ugyanaz a lelkület van bennük, amelyik Krisztus Jézusban volt, aki "szolgai alakot öltött, kiüresítette magát és engedelmeskedett mindhalálig" (Fil 2,7--8). Az engedelmesség nagy próbatétele, amikor a főpásztor a papot addigi megszokott környezetéből más egyházközségbe helyezi.
Linzenbold József kisvárdai esperes-plébános már 10 éve vezeti a Szent Péter és Pál római katolikus egyházközséget. 1990-ben szentelték pappá Egerben, azóta Kisvárda a hatodik állomáshelye. A plébánossal a kezdeti nehézségekről, az eltelt időszakról, tervekről, megvalósult feladatokról Borus Lászlóné egyházmegyei média-képzős hallgató beszélget.

József atya 10 éve él közöttünk és terelget bennünket Krisztus szerető karjaiba. 2008. augusztus 1-vel fogadta el a felkérést püspök atyától. Megérkezése után közösen elkészítettük legelső riportomat, akkor szinte ismeretlenül beszélgettünk a kezdeti időszak nehézségeiről, rövid és hosszú távú céljairól, álmairól, a változásról, mely az ő és a mi életünkben egyszerre köszöntött be. 9 év után hagyta ott előző állomáshelyét Újfehértót és az ottani híveket, akiket családjaként szeretett, és nekünk is 14 év után kellett megválnunk az azóta elhunyt Papp János atyától, akit örökre a szívünkbe fogadtunk.
Engedelmesség a Főpásztornak, engedelmesség Krisztusnak! Egy olykor nehéz és küzdelmes időszak alatt, azt a szót kimondani, hogy engedelmesség, nagyon nehéz feladat. Hogyan valósult ez meg a te életedben? Mennyire nehéz elfogadni a helyezések okozta változást, elhagyni a megszokott helyeket, embereket, kötődéseket?

Minden helyről nehéz volt elválnom. Hiszen hála Istennek jó hívek között végezhettem eddig a szolgálatomat. De azt is érzem, ahogyan telnek az évek, egyre nehezebb egy-egy új helyet elfoglalni. Persze ezek csak kezdeti nehézségek, mert 1-2 év után rájövök, hogy ez így van jól. Igyekszem meglátni és elfogadni minden helyezésben a Gondviselés akaratát. Elfogadni a főpásztor szavát, ez fölszentelésem óta erős elhatározásom. Sikerült ezt a helyezések alkalmával megvalósítanom, mert, ahogy a papszentelések alkalmával is elhangzik: a Főpásztor szava, Isten szava számomra.

Az új káplán atyák érkezése, a már megszokottak és megszerettek távozása bennünk, hívekben is mély nyomot hagy. Neked, mint plébánosnak, aki nap mint nap velük élsz és éltél még nehezebb feladat lehet elfogadni.

Valóban, így van. A közös munka, a közös ünnepek, szabadidős programok összehoznak bennünket, de tudjuk mindannyian, hogy ez csak egy időszakra szól, a püspök atya akarata és egyházmegyénk szükséglete szerint. Ugyanakkor pedig annak is örülök, amikor elhelyezés után találkozva egymással nem feledjük el a régi éveket, hanem régi jó ismerősként, munkatársként, kollégaként örülhetünk egymásnak.

A 10 év alatt a plébánia „lakói” és közelebbi munkatársaid körében is nagy változások történtek. Például több kántorunk volt, több házvezető nő, sekrestyés. Hogyan éled meg ezeket a változásokat?

A személyi változások az egyik legnehezebb kihívásaim közé tartoznak, hiszen meghatározza a hangulatomat, a lelkesedésemet, napom nagy részét azoknak az embereknek a személyisége, akik körülvesznek. Igaz, hogy megfelelő lelki élettel mindent lehet ellensúlyozni, de igazi ajándék a jó munkatárs. És mellettem hála Istennek van belőlük bőven. Sajnos egy vezetőnek a feladatai közé tartozik a népszerűtlen, de fontos döntések meghozása is, ezeket olykor nehéz szívvel teszem meg, de ha szükséges, akkor az egyházközség érdekében megteszem.

Pappá szentelésedkor a következő jelmondatot választottad: „Legyen hála Istennek, mert Ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Kor 15,57.)

A papszentelést megelőző lelkigyakorlaton választottam ezt a jelmondatot, már akkor megfogalmazódott bennem, amit szoktak is mondani, hogy „szép, de nehéz a papi hivatás”. És tudtam azt, hogy saját erőmből nem leszek képes ezt a szolgálatot ellátni, csak Isten erejében, aki győzelemre segít, akár ha személyes nehézségeim vannak a papi életemben, akár ha az egyház közösségének a kihívásaival szembesülök bármelyik helyemen, ahová helyeznek. Amikor erről megfeledkezem, akkor gyengének érzem magam, amikor pedig él bennem az Isten erejébe vetett hit, akkor bátran végzem a feladatomat bármilyen nehézségekkel is találom magam szemben.

Ha valaki a papi hivatást választja, az egy pillanat műve vagy egy folyamat?

Van, akinek az életében meghatározható, hogy mikortól indul el, van, aki meg sem tudja mondani, hogy hogyan kezdődik, de lassan kialakul egy vágy a papság irányába és ezt megerősíti egy konkrét hatás a döntés érdekében.
Nálam ez úgy történt, hogy 8. osztályos koromtól fogva érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék pap lenni, mivel kiskoromtól kezdve ministráltam, jártam rendszeresen hittanra, szerettem az Isten házában lenni. A döntésben az akkori plébánosom, Kertész Imre atya segített, és ő mutatott rá arra, hogy bízzak magamban és higgyek abban, hogy az Isten akarja az én szolgálatomat. A katonai szolgálat végére megerősödött bennem az elhatározás, és így jelentkeztem az egri szemináriumba.

Ha van egy kis szabadidőd, mivel töltöd szívesen?

Szívesen olvasok szabadidőmben, lelki írók könyveit. És szívesen megyek a természetbe, ahol rácsodálkozhatom a természet szépségein át az Isten keze művére.

Sokan jönnek a plébániára különböző kérdésekkel, kérésekkel. A gyóntatások alkalmával is sokan térnek be hozzád. Hogyan tudod letenni a hozzád fordulók gondjait, hogy ne emésszen fel? Hogyan tudod túltenni magad egy megrázó eseményen, egy temetésen?

Nagy gondot kell fordítanom a kikapcsolódásra, hogy ne húzzanak le mások terhei, ezért sokat hallgatok zenét, nagyon jól kikapcsolnak a jó könyvek, sokat segít az elliptikus trénerrel való mozgás, kirándulás a természetben, illetve gyógyító ereje van a csendnek is.

Az emberek egymáshoz való közeledése nem másról szól, mint arról, hogy kapukat nyitunk a másik ember számára, hogy egyre közelebb kerüljön hozzánk. Valljuk, hogy életünkben csak 2-3 igaz barátja lehet az embernek. Hogyan vélekedsz erről az álláspontról. Van e most olyan barát az életedben, akihez örömmel és bizalommal fordulhatsz bármikor?

A gyerekkor és az ifjúkor barátságai helyébe most más barátság lépett. Szállóigévé vált már, hogy papnak csak pap lehet az igazi barátja, mert annyira speciális az életmódunk, hogy együtt tudjuk leginkább átélni az örömöket és nehézségeket. Nagy öröm számomra, hogy barátaimnak mondhatom az évfolyamtársaimat, akikkel együtt végeztük el a szemináriumot, együtt szenteltek pappá bennünket, és azóta — 28éve — minden évben összejövünk mindenkinél, együtt ünnepelni a névnapokat, a találkozást. Természetesen bármikor hívhatjuk, felkereshetjük egymást ezeken az alkalmakon kívül is. A világiak között is találtam barátokra, de ez más, mint a papi barátság.

Van-e az életedben olyan lelkiség, mozgalom, vagy akár lelki olvasmányok írója, aki alakítja papi életed, gazdagabbá teszi azt? Esetleg van-olyan papi személyiség, akinek az élete példaértékű számodra?

Meghatározó szerepet tölt be papságomban a cursillo mozgalom, immár 23 éve. Tisztelem a többi mozgalom, lelkiség jelenlétét és karizmáját is, de leginkább a cursillo által tudok a legtöbbet meríteni a krisztusi életből. Kedvenc lelki íróm: Richard Rohr ferences szerzetes. Nagyon szívesen olvasom könyveit és sokat ad Isten- és emberkapcsolatom növekedésében.

Hogyan éli meg a pap, amikor hívei másik templomot, vagy atyát keresnek maguknak? Gyakori jelenség? Mit tanácsolsz a híveknek, mit csináljanak, ha egy pap nem szimpatikus nekik?

A kisvárdai hívek más falvakban élő hívekhez képest, ahol csak egy pap látja el a szolgálatot, szerencsések, mert választhatnak több szentmise időpont között, és megválaszthatják azt is, melyik pap igehirdetését, papi szolgálatát válasszák, ha nem szimpatikus nekik valamelyik atya. Nem tudok felmérésről, hogy tőlünk hányan mennek el más templomba, nyilván inkább azt érzékelem, hogy hozzánk kik jönnek. Azt viszont tudom, hogy ha azért megy el valaki másik templomba, másik egyházba, mert a másik a szuper jó, akkor csak idő kérdése, hogy szembesüljön a realitással: egyik egyházközség sem tökéletes, mindenütt gyakorolni kell az elfogadás és megbocsátás erényét. Ha valaki elhagyni készül saját közösségét, amelyben felnőtt, mert nem úgy mennek a dolgok ott, ahogyan szeretné, érdemes megkérdeznie magától, hogy ő mit tett azért, hogy közössége megújuljon? Nem elhagyni kell a közösségünket, hanem megújítani. Nem „eldobható termék” vagyunk!

10 év óta sok minden történt. Több száz gyermeket készítettél fel az elsőáldozásra. Milyen érzés visszatekinteni ezekre az alkalmakra?

A legszebb ünnepek közé tartozik az, amikor a gyerekek az Eucharisztia szentégéhez járulnak. Nagy találkozás, ragyogó szemek, ünnepi pillanatok, családi esemény. Az is örömmel tölt el, amikor évek múlva is találkozom ezekkel a gyerekekkel, akik fölcseperedve, ifjúvá válva is elvégzik a szentgyónásaikat és rendszeresen járulnak szentségekhez. Jó arra gondolni, hogy a szülőkkel együtt én is részese lehettem a szentségi élet útján való előrehaladásuknak.

Beszélgetéseink alkalmával többször is mondtad, hogy fő feladatodnak tekinted, hogy a gyermekeket te kereszteld meg és a házasulandókat – akik itt kívánnak letelepedni Kisvárdán – te add össze. Miért érzed ezt fontosnak?

Fontosnak érzem, hogy legyen a plébános és a hívek között egy tartós kapcsolat, mivel a plébános hosszabb ideig tartózkodik egy-egy helyen, mint a káplánok. Ezért úgy gondolom, hogy azokkal a helyben élőkkel tudok tartós kapcsolatot kialakítani, akiket segítek a jegyesoktatások alkalmával, az esküvő közös megélése által, részesülhetek a gyermekeik megkeresztelésének örömében, az elsőáldozási és bérmálási felkészítésekben.

A személyes kapcsolatok révén a közösséget is könnyebb létrehozni az egyházközségben.

Fontosnak tartom a közösségek jelenlétét, hiszen a népegyház ideje már elmúlt és egyre inkább a zsinat utáni modell kell, hogy meghatározó legyen az egyházak életében, ahol „a plébánia a közösségek közössége”. Vannak olyan közösségek, amelyek már akkor is jelen voltak, amikor ide kerültem, például a Karitasz csoport, ezeket igyekszem segíteni, támogatni, lelkesíteni és igyekszem új közösségeket is létrehozni, amelyek színesebbé, változatosabbá, gazdagabbá tehetik az egyházközség életét, ilyen például a Cursillos csoport.
Azért szükséges a közösségekkel foglalkozni és jelen lenni a papnak a közösségekben, mert a lendület, a lelkesedés fenntartása, az mindenütt egy nagyon komoly lelki feladat, és ahhoz, hogy tevékenykedni tudjon mindenki a maga karizmája szerint, ahhoz a közösség nélkülözhetetlen.

Ismét megújult az egyházközségi képviselő-testület csapata. Van-e olyan elképzelésed velük és általuk, amit eddig nem tudtál megvalósítani? Szeretnél-e valamin változtatni?

Örülök a megújult képviselő-testületnek. Értékes tagjai vannak, sokat tehetnek azért, hogy egyházunk ebben a felgyorsult világban megtalálja a helyét és szívesen tartozzunk egybe híveinkkel, mert mint egy gátját szétszakított folyó, olyan sodró erejű árral szemben kell képviselnünk a felszínen maradást és a krisztusi élet megélésének lehetőségét. Egy NCD-állapotfelmérést végeztünk egyházközségünkben, és ennek nyomán hamarosan megfogalmazzuk a teendőinket. Nagyon számítok minden egyháztanácstag lelkes segítségére.

Véleményed szerint nem a pap feladata, hogy építkezzen, mégis azt tapasztaljuk, hogy a pályázatok nagy változást eredményeztek nemcsak közösségünk, de a város életében is. Új közösségi házat kaptunk, a kápolna felújítása is vége felé halad, és előttünk áll a nagy templom felújítása. Kihívásként éled meg ezeket a feladatokat?

Valóban szerencsés lenne — mint ahogy Svájcban láttam egy katolikus egyházközség életében —, ha a világiak végeznék a felújítási munkálatokat, és a papnak, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a csökkenő létszámú papságnak inkább kifejezetten lelkipásztori feladatok jutnának. Mivel nincs kialakulva nálunk ez, vagy hasonló forma, ezért szükséges, hogy mi papok is részt vállaljunk a pályázatok által bőven adódó lehetőségek megvalósításában. Ez csak időszakos kihívás, de része kell, hogy legyen a mostani feladatoknak, mivel ez is „az idők jele”, amit meg kell látni és megvalósítani. A hívek számára is nagy öröm, hogy nem csupán a hívek adományából, hanem nagyobb összefogás által gyarapodhat, szépülhet templomunk és egyházi épületeink. A megújult külső vonzóvá teszi az alkalmakat, de az is fontos feladat, hogy emellett belső tartalommal is töltsük meg új épületeinket, rendezvényeinket.

Ha már a munkáról beszélgettünk az előző kérdés során által, vannak segítőid?

Segítségként élem meg, hogy Kisvárdán mindig vannak káplánok, olykor diakónusok is, akik segítik az egyházközség munkáját, valamint ilyen tekintetben is számíthatok a képviselő-testület, a hitoktatók, akolitusok, különféle mozgalmak, imacsoportok tagjaira is. Ahogy telnek az évek, azt érzékelem, hogy ebben a felgyorsult világban egyre kevesebb idő jut az embereknek a családra, csak úgy mint az egyházra. Ezért nehéz szívvel szólítok meg családokat, aggódva értük, hogy plusz terheket rakok még én is rájuk kéréseimmel. Így igazi ünnep az, amikor az egyházközség ünnepi eseményein és programjain is jelen vannak családjaink.

Hogyan éled meg az ünnepeket? Számodra melyik a legszebb, legkedvesebb egyházi ünnep?

Szeretek ünnepelni, mert kiragadnak a szürke hétköznapok egyhangúságából, és új erővel töltenek fel, szorosabban tudom megélni az isteni jelenlétet, amelybe bele von egy-egy ünnep. Igyekszem minden ünnepre készülni úgy is, hogy kiüresítem a lelkemet, hogy az isteni jelenlét befogadása legyen a legfőbb ajándék. Vannak fontos, szép, bensőséges ünnepeink, amelyek igen kedvesek számomra. Az ünnepléseimben legtöbbször a Pünkösd érintett meg. Valahogy úgy vagyok vele a teológiai magyarázatán túl, amint Petőfi írja: „Tudja isten, hogy mi okból / Szeretem? de szeretem”.

Szokásos kérdés, de mégis megkérdezem: hogy érzed magad?

Ha lehet, viccesen válaszolnék. Úgy, mint a kéményseprő, aki belenéz a tükörbe és ezt mondja: „A koromhoz képest jól nézek ki”.

Mit üzensz a híveknek? Kérsz e tőlük valamit?

Üzenetem elmondom a szentbeszédek alkalmával, igyekszem, hogy Isten üzenete legyen. Kérésem pedig bocsánatkérés. Kérem, bocsássanak meg hibáimért, amikor megbántó voltam! Sajnos előfordult olykor-olykor, hogy nem megfelelően sikerült elmondani, amit szerettem volna, vagy nem tudtam azt adni, amit elvártak tőlem! Bízom benne, hogy megbocsátó szeretettel fogadják gyengeségeimet, mint ahogyan én is ezzel a szeretettel fejezem be napjaimat.

Az eltelt 10 év alatt több örömteli eseményt éltél meg közöttünk. Többek között az ezüstmisédet, az 50. születésnapodat. Tágabb környezetünkre tekintve: új pápát választottak és új püspöke lett egyházmegyénknek.

Valóban, nagyon sok szép élményem volt papságom során, szívesen emlékezem rájuk. Ami szívem mélyéig megrendített, az egy szentföldi zarándoklathoz kötődik. Ott állok egyedül a Genezáreti-tó partján. Ott, ahol Péter állt, amikor Jézus megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” (Jn 21,16) Én is ott álltam és én is hallottam a kérdést: Szeretsz te engem? Úgy éltem meg akkor ott, hogy nem csak egyszer, hanem életre szólóan kimondtam a választ az Úrnak könnyes szemekkel: Igen, Uram! Szeretlek Téged!

Borús Lászlóné
egyházmegyei média-képzős hallgató

Szent Ágoston ünnepén, augusztus 28-án vecsernye keretében adnak hálát az egykei hívek a megjelent Énekes Népzsolozsmás Könyvért!

A Népzsolozsmák című kiadvány 1990-ben jelent meg először, melyhez néhai Dankó László kalocsai érsek úr írt ajánló sorokat. A kötet az Éneklő Egyház (1984) énekeskönyvben található népzsolozsmás vesperások és halotti virrasztás továbbfejlesztése, mivel kellő számban és elosztásban tartalmaz a keresztény nép által anyanyelven énekelhető imaórákat kis zsolozsma formában. Ezek nem mások, mint a nagyobb ünnepekre és a különféle liturgikus időszakokra könnyen megtanulható vesperások, laudesek, virrasztó zsolozsmák (matutínumok) és kishórák.

A népzsolozsma (kis zsolozsma, officium parvum) nem ugyanaz, mint az Egyház hivatalos zsolozsmája (az ún. papi zsolozsma). Ez utóbbi, az Imaórák Liturgiája (Liturgia Horarum) olvasott zsolozsmázásra készült könyv, melynek éneklése az Egyház hagyományai szerint igen nagy nehézségekbe ütközik. A néppel olyan imaórákat kell énekeltetni, illetve neki megtanítani, melyek ugyan a nagy zsolozsmahagyományból merítenek, de azt egyszerű formában, többször elénekelhető módon helyezik a gyakorlatba, úgy, amint ez az Egyház különféle korszakaiban működött, valamint magyar népzenei felvételeken is hallható. A papi (plébánosi) és szerzetesi részvétel ezeken a zsolozsmákon kívánatos, ugyanakkor a zsolozsmakötelezettségnek is eleget tesz: „A zsolozsma végzésére kötelezett klerikus, ha a híveknek egy csoportjával a nép nyelvén végzi el a zsolozsmát, eleget tett kötelességének” (SC 101).

A népzsolozsma bevezetésének gyakorlata igen sokrétű, melyet az eddigi tapasztalat is megerősít. Ünnepi vagy hétköznapi szentmise előtt vagy után (előkészületül vagy hálaadásképpen) éppúgy végezhető, mint rózsafüzérhez vagy litániához csatlakoztatva. Vasárnap vagy nagyobb ünnepeken egy laudes vagy egy vesperás a templomban liturgikus alkalmat biztosít a reggel vagy az alkonyat óráiban akkor is, ha akkor épp nincs szentmise. Egyes ünnepi készületi alkalmak kiválóan bővíthetők virrasztó zsolozsmákkal, de az egynapos vagy többnapos közösségi lelkigyakorlatok liturgikus keretét is jól biztosítják a nap megszentelésére kijelölt hórák az egyházi év bármely időszakában. Az egyházi iskolák reggeli vagy napközi imádságos időpontjainak is megfelelő közösségi alkalmat nyújt. Nem elhanyagolhatók ugyanakkor a zsolozsmaimádság ökumenikus szempontjai sem. A keresztény együttimádkozás minden kívánalmának eleget tesz: biblikus, történelmi a felekezetek hagyományaira nézve, anyanyelvi szövegű, könnyű és nemes zenei anyag.

Az Egyeki Énekes Népzsolozsmák kiadvány már egy plébániai közösség tudását és élő gyakorlatát közvetíti, mely dicséretre méltó. Az Úr Jézus azt tanítja, hogy „szüntelenül imádkozni kell, és abba bele nem fáradni” (Lk 18,1). Az Egyház ezt a parancsot papi és szerzetesi tagjaiban az imádság kötelességével teljesíti, melyből részesül a keresztény nép is, nemcsak kegyelmileg, hanem gyakorlati formában, jelenlétével is. Mert „az isteni zsoltározás annak a mennyei himnuszéneklésnek a leánya, mely szüntelenül hangzik Isten és a Bárány trónja előtt” (VIII. Orbán pápa). Jelen közösség is csatlakozik ehhez, hogy „zsoltárainkat zengjük majd életünk minden napján az Úrnak házában” (Iz 38,20).

Balogh Péter Piusz O. Praem.
gödöllői premontrei kormányzó perjel

 

„Mivel a zsolozsma az Egyház, vagyis a teljes misztikus test Istent nyilvánosan dicsőítő szava, ajánlatos, hogy a kórusra nem kötelezett klerikusok is, és főként az ugyanott élő vagy valamely alkalomra egybegyűlt papok közösen végezzék el a zsolozsmának legalább egy részét. Mindazok pedig, akik a szent zsolozsmát kórusban, illetve közösségben végzik, a rájuk bízott feladatot, mind a lélek belső odaadásával, mind magatartásuk külső megnyilvánulásával a lehető legtökéletesebben teljesítsék. Ezenkívül, amennyiben megvalósítható, a zsolozsmát kórusban és közösségben lehetőleg énekeljék.” (SC 99)
„A lelkipásztorok a fő imaórákat, főként a vesperást vasárnapokon és a nagyobb ünnepeken a templomban a néppel együtt végezzék. Ajánlatos, hogy a hívek is imádkozzák a zsolozsmát, a papokkal együtt, vagy maguk között, vagy egyénileg.” (SC 100)

A II. Vatikáni Zsinat világosan megfogalmazza az Egyház szándékát, hogy a papok és a hívek – a lélek belső odaadásával, a lehető legtökéletesebben teljesítsék a zsolozsma kötelességét. Ezen irányelvek mentén 2010-től az egyeki Szent József Plébánia hívei is felfedezték a közös zsolozsma szépségét és erejét. Egyházközségünk liturgikus rendjében rendszeresen végezzük templomunkban, közösségi alkalmainkon, táborainkban, vagy akár a temetőben is. Ennek a kiforrott és meggyökeresedett hagyománynak mérföldköve az a gyűjtemény, amelyet most hálával adunk közre. Az Egyeki Zsolozsmáskönyv azokat az imaórákat tartalmazza, amelyeket plébániai közösségünk végez. Abból a gazdag kincsestárból merítünk, amely összeköt bennünket a zsoltárokat imádkozó Egyház évszázados élő hagyományával. De nem csak horizontális kapcsolatot teremt, hiszen a mennyben is Isten szüntelen dicsőítése folyik, így az ég és a föld, a célba érkezett szentek serege és a zarándok egyház kapcsolatának jele is számunkra.

Köszönetemet fejezem ki mindenekelőtt az egyeki híveknek, akik szívesen tanulták meg és végzik papjukkal együtt a Szent Zsolozsmát. Köszönöm Balogh Piusz kormányzó perjelnek, aki személyesen is segített bennünket ezen az úton, a Premontrei Rend példájával, Szent Balázs püspök ünnepén nálunk végzett ünnepi vesperás szervezésével, a Kántorátus tagjainak szolgálatával és a zsolozsmás könyv szerkesztői munkájával.

Abban az évben jelentetjük meg és adjuk közre az Egyeki Énekes Népzsolozsmákat, amikor közösségünk és templomunk kettős jubileumát ünnepeljük. Méltó ehhez az ünnepléshez, hogy az utókor számára is segítség legyen, és plébániánk közössége ne szűnjön meg énekelni Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket! (vö: Ef 5, 16)

Az Egyeki Énekes Népzsolozsmák a következő imaórákat tartalmazza:
Laudes az ádventi időben (reggeli zsolozsma)
Vesperás az ádventi időben (alkonyati zsolozsma)
Vesperás a karácsonyi időben (alkonyati zsolozsma)
Vesperás vízkeresztkor (alkonyati zsolozsma)
Laudes az évközi időben (reggeli zsolozsma)
Vesperás az évközi időben – I. (alkonyati zsolozsma pünkösd után)
Vesperás az évközi időben – II. (alkonyati zsolozsma vízkereszt után)
Vesperás nagyböjtben (alkonyati zsolozsma az I–IV. héten)
Vesperás a szenvedés idején (alkonyati zsolozsma az V–VI. héten)
Vesperás a húsvéti időben (alkonyati zsolozsma)
Vesperás mennybemenetelkor (alkonyati zsolozsma)
Vesperás pünkösdkor (alkonyati zsolozsma)
Vesperás az Oltáriszentség tiszteletére (alkonyati zsolozsma)
Boldogasszony vecsernyéje (alkonyati zsolozsma)
Vesperás szent férfiak tiszteletére (alkonyati zsolozsma)
Halotti virrasztás (vigilia defunctorum)
Tercia imaóra (délelőtti zsolozsma)
Szexta imaóra (déli zsolozsma)
Nóna (délutáni imaóra)
Kompletórium (napzáró zsolozsma)
Mária-antifónák

A kiadvány az EFOP-1.3.7-17-2017-00296 azonosítószámú pályázat keretében valósulhatott meg. Ezúton is köszönet érte!

Papp László
plébános

2018. augusztus 21-23. között rendeztük meg az idei nyári, a 2018/2019-es tanévre hangoló lelkigyakorlatot az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde pedagógusai számára az egri Szent János Lelkigyakorlatos Házban.

A lelkigyakorlatot dr. Novák István plébános (Jézus Neve Plébánia – Jászberény), a Jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola, Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium főigazgatója vezette.
István atya első előadásainak témái voltak: Van-e Isten? „Honnan van a jó?”, „Nevelés saját életünkön át”. Továbbá beszélt a személyes példaadásról, a munkahelyi küzdelmekről, a vallási alapokról, a hit és a nevelés fontosságáról. Pedagógusaink részére az előadások építő párbeszédet indítottak a témákról. Lelkigyakorlatunk első és záró napján az Egri Hittudományi Főiskola és az Egri Papnevelő Intézet Kápolnájában vettünk részt szentmisén dr. Novák István atyával és Gáspár Mátyás atyával, iskolalelkészünkkel.

A lelkigyakorlatunk második napján különleges helyszínen, a Bélháromkúti Apátság Nagyboldogasszony templomában vettünk részt szentmisén, amely Magyarország egyetlen épen megmaradt román stílusú ciszterci apátsági temploma, a Bél-kő sziklái alatt áll, az ott fakadó forrás (Háromkút) mellett található. A szentmisét követően dr. Novák István atya tanítását hallgattuk meg. Az apátsági kisház vetítő termében megtekintettük azt a filmet, amely érdekes, informatív módon mutatja be az apátságot, a ciszterci rendet, a szerzetesek életét.
A jó hangulatú beszélgetéseink, sétáink a csodálatos Eger utcáin tökéletesen kiegészítették azt a lelki feltöltődést, mely István atya szavai által mélyült el bennünk.
A záró beszélgetésünkön megfogalmazódott, hogy a lelkigyakorlat áldás volt, testi-lelki feltöltődést jelentett minden résztvevő számára.

Ragány Zsuzsanna
intézményvezető-helyettes


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Augusztus 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31